Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-09 / 84. szám

1987. április 9. 9 PF.TÖFI NÉPE ® 3 NÉPI ELLENŐRZÉS KALOCSÁN Együttgondolkodnak az emberekkel Gyorsan változó világban élünk: újszerű erkölcsi és jogi problémák kerülnek előtérbe. Egyre többet hallunk például a gazdálkodás .szabályainak megsértéséről: olyan esetekről, «Helyekben többszázezres vagy milliós károk érik a népgazdaságot. A tanulságok összeg­zésekor gyakran hangsúlyozzák az érintet­tek: az ellenőrzések elmulasztása, a közössé­gi, társadalmi kontroll hiánya miatt kerül­hetett sor a visszaélésekre. Az állam, valamint a gazdálkodó szerve­cetek belső revíziós hálózata mellett épp a megelőzést, a helyes orientálást, a hatékony munkát akadályozó hiányosságok felkutatá­sát szolgálják a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság területi és helyi bizottságai, vala- .mint az azokkal együttműködő aktívák. E ötérben helyi problémák Ilii ül Régóta igen hatékonyan, és jól szervezet­ten dolgozik például a Kalocsa Városi Népi Ellenőrzési Bizottság is. A központi, orszá­gos vizsgálatok mellett — amelyek az utób­bi időkben elsősorban a termelés élénkíté- .sére, az export bővítésére, a munkaidőalap- és a munkafegyelem erősítésére összponto­sultak — számos sajátos helyi problémára is figyeltek a testület munkatársai. A vizsgált témakörök mutatják: a munkatársak együtt gondolkodnak a városban és a városkörnyé­ken élő közösségekkel; sokakat érintő aktuá­lis problémák kerültek ugyanis napirendre. 1986-ban elemezték például, hogy az egész­ségügyi intézményeknek milyen a felszerelt­ségük. Van-e elegendő korszerű műszer és az alkalmazottak tudnak-e kellőképpen fi­gyelni a betegekre? A társadalmi ellenőrök széles körben néz­tek utána — körzeti orvosi és szakrendelők­ben, valamint a kórházi osztályokon vizsgá­lódtak — a járóbeteg-ellátás gondjainak is. A részletes, tartalmas elemzésből megtud­hatjuk, hogy a VI. ötéves tervben a rende­lők és a vizsgálók műszerellátottsága rom­lott. Az eszközök elöregedtek. Egy részük csak leltári darab, használni nem lehet. Szin­te példa nélkül álló eset: a városi tanács fel­használatlanul hagyta a korszerűsítésre for­dítható összegeket. Megmaradt 6 millió fo­rint, ugyanakkor nem festették ki például a dunavecsei rendelőintézetet, nem vásároltak oda korszerű EKG-t vagy röntgengépet; a városi kórházban pedig több, műtétekhez szükséges eszköz használhatatlan maradt. Az elemzésből kiderül tehát, hogy nem min­dig a pénzhiány okoz gondokat. ; , -■ y -,||l|r-|iiB||f|j| nri|l|tlM(|a,tP|i| , - ■ Hogyan gazdálkodnak a művelődési házak? Másik jelentősebb, saját szervezésű vizs­gálatuk 1988-ban a művelődési otthoni háló­zat működésével foglalkozott. Külön szem­pont volt az intézmények gazdálkodása, vagyis, hogy az alkalmazott módszer segíti-e a hatékony közművelődési munkát? A ta­valy tavasszal készült elemzés tárgyalja, ho­gyan alakultak a személyi feltételek, miként tevékenykedik a társadalmi vezetőség. Vizs­gálták a munka feltételeit és természetesen a tartalmi munkát is. A zárójelentésből ki­derül: a gazdálkodási módszerek ma még hátráltatják a hatékony szervezőmunkát. (Javasolták a vizsgálatban résztvevők, hogy minél több helyen adjanak teret az „önálló” gazdálkodásnak.) Azt is hangsúlyozta az anyag, hogy ha a tanácsok színvonalasabbá kívánják tenni az intézmények tevékenysé­gét, az eddiginél többet kell törődniük a szakemberek anyagi és erkölcsi megbecsü­lésével, élet- és munkakörülményeik kedve­zőbbé tételével. Tanácsolták továbbá a tár­sadalmi ellenőrök, hogy a fenntartók vál­laljanak több áldozatot a művelődési házak berendezéseinek, eszközeinek korszerűsíté­séért. Az említett vizsgálatok mellett a kalocsai NEB-nél is foglalkoztak a közérdekű beje­lentésekkel. A panaszok, kérések nagyobb része 1986-ban is a lakossági ellátást és a fogyasztói érdekvédelmet célozta, bár egy­két esetben gazdasági visszaélésekre is fel­hívták a figyelmet a bejelentők. u Mgap ’HiTTOiplP 1 Tervek 1987-re És mit végeznek a kalocsaiak 1987-ben? Elképzeléseiket — az MSZMP Kalocsa Vá­• ízületi bántalmak kezelése a dunavecsei szakorvosi rendelőben. A műszerpark korsze­rűtlen, de a fejlesztésre fordítható pénz fel­használásáról nem intézkedett a fenntartó. rost Bizottságával és a helyi tanáccsal egyez­tetve — négy téma köré összpontosították. Biztosan érdekes és hasznos eredményeket mutat majd fel a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek melléküzemágainak eredményes­ségvizsgálata, melyet elsősorban iparhiányos régiókban végeznek majd. A társadalmi munkatársak ellenőrzik azt is: szabályosan intézték-e a tanácsok a lakástámogatások, telekjuttatások ügyeit, valamint az építési engedélyek kiadását. Ezzel a témakörrel is összefügg a szabálysértési hatóságok bírság­politikájának elemzése. Az év utolsó negye­dében az iparban és a mezőgazdaságban vég­zett állami személyzeti munka eredményes­ségét kutatja majd a kalocsai NEB. Farkas P. József KÖZLEKEDÉS — KÁBELEN Kérdések válasz nélkül Hétfőn este, bizonyára sokakkal együtt, először láttam a kecske­méti városi televízió adását. A hajlandóság már korábban meg­volt bennem, csak a lehetőség hiányzott: lakásunkhoz csak mostanában jutott el a stúdió műsorát továbbító kábel... En­nek ellenére már eddig is érdek­lődéssel követtem a kábelteleví­ziózással kapcsolatos híreket. Egyrészt, mert régről tudott: ha a technikai fejlődéssel lé­pést akarunk tartani, akkor a legújabb fejleményeket is kö­vetnünk kell — a későbbi, távolabbról való nekirugaszkodás ugyanis már többe kerül. Más­részt: a kábeltelevíziózás kialaku­lása és elterjedése (?) nálunk a sokat emlegetett demokratizáló­dási időszakkal esik egybe, a vá­rosi televíziós rendszer pedig a lehető leggyorsabban kénes helyi hírek, informác’ók továbbítására. Az otthonosság-tudat kialakítását segítheti tehát egy-egy város te­levízióstúdiója ... A helyi televíziózással kapcso­latos gondolkodás leginkább az információs szolgáltató műsorok összeállításában látja egy-egy vá­rosi stúdió feladatát. (Feltehetően a technikai feltételek is az ilyen jellegű műsorok kívánalmainak felelnek meg.) Mindezt tudva is féltéssel figyeltem a hétfő esti, Kecskemét tömegközlekedésével kapcsolatos adást. Féltéssel, mert a „hivatásos televíziózás” már számos fölösleges modorosságra szolgáltatott példát, csapdák te­remtődtek, s félő volt. hogy a kezdő televíziósok ezeket, nem tudják elkerülni. Nrs, Cziqléczki Katalin és Szombathy Zoltán a stúdióbeszélgetés során nem akart egyik ismert televíziós egyéniség modorában sem tetszelegni. A műsor egészén azonban érződött a rutintalanság, ami talán érthe­tő :is, hiszen mind a műsorveze­tőknek, mind a vendégeknek, sőt még a telefonáló nézőknek is meg kell tanulniuk, a napi be­szédgyakorlattól elszakadva, a ponto_, egész mondatokban való fogalmazást. A rutintalanság ér­ződött a műsor időbeosztásán is: a szerkesztek fórumot ígértek, a műsor nagyobbik részét azonban a korábban felvett beszélgetések .^bejátszása” töltötte ki. Sok időt vitt el a műsorból az egyik kér­dező néző telefonos visszahívása is; igaz, így párbeszéd alakulha­tott ki kérdező és kérdezett kö­zött, de ez nem volt eleven, in­kább visszafogta, mintsem előre­vitte a műsort... Mindezek után tartalmi kérdé­sekről: a szerkesztők Irsa Ernőt, a városi tanács főmérnökét és Kovács Ferencet, a Kunság Volán igazgatóhelyettesét hívták meg, hogy válaszoljanak a nézők kér­déseire. Válaszaikból mindenki megértette, mennyire nehéz a gazdasági körülmények (2,2 millió forintba kerül egyetlen csuklós autóbusz) és a különböző lakos­sági érdekek egyeztetése. Kár, hogy pár kérdésre rövid, s eluta­sító válasz született. E sorok író­ja például még most sem érti, hogy miért kell a Széchanyiváros- ból a 6-os, 12-es, 13-as autóbusz­járatoknak szinte egyidőben in­dulniuk. A műsorban ezzel kap­csolatban elhangzott, hogy ezeket a járatokat a munkakezdéshez „állították be”, így indulásuk idő­pontja nem változtatható meg. Nem lenn? szerencsésebb, ha a munkakezdések időpontja körül sűrítenék a járatokat, egyébként pedig 10-perces időkülönbséggel indulnának a buszok? A műsor­ban szó volt az Aranvhcmok Szálloda mögötti új autóbusz- .megállókról is. Azt azonban senki sem vetette fel. hogy a feltehető­en sok pénzt igénylő beruházás után is vannak még ott „megol­datlan helyzetű” megállóhelyek is. így például a műsorban is so­kat emlegetett 14-es járaté: csúcsforgalomban a várakozók miatt nehéz ott leszátlmi, s az eső elől sincs hova menniük az ott várakozóknak. * Fűzi László NÉGYMILLIÁRDOS KÁR AZ UTAKON — rangsorolás a javításnál • A zord téli időjárás az olyan hagyományos utakat sem kímélte, mint amilyen a kecskeméti Kurucz kőrút. Felvételünk a hó elolvadása után készült. ■■■&, ■ , v » , , . •» , ' Jjg» ( ,to . ’j 1 * * ■ '* ; , |V' őszintén a prostitúcióról Beszélgetés dr. Kovács Lajos századossal, az ORFK bűnügyi osztályának főelőadójával Első a biztonság A Közlekedési Minisztérium felmérése szerint a sokévi átlag­nál jóval több csapadék, illetve a téli fagyok jelentős károkat okoz­tak az amúgy is sérülékeny úthá­lózatban. Az országos utakon hozzávetőlegesen 2,5 milliárd fo­rintos a kár, a tanácsi kezelésű utakon ez az összeg 1,5 milliárd forintra tehető, összességében te­hát 4 milliárd forintra volna szükség a hibák kijavításához, az utak rendbehozatalához. A tárcának nincs lehetősége pótlólagos költségvetési juttatás igénybevételére, ezért az utak kezelői, a tanácsok és a közúti igazgatóságok fenntartási-üzemel­tetési keretüket kénytelenek át­csoportosítani. Csak a legszüksé­gesebb munkákat, a közlekedés biztonságával szorosan összefüg­gő üzemeltetési feladatokat vég­zik el, így például a hidak kija­vítását, a burkolatjelek felfesté­sét. a jelzőtáblák karbantartását. A halasztható munkák — így a csomópontok átépítése, kapaszko- dósávok építése és egyebek — az idén elmaradnak, az anyagi erő­ket a helyreállításra koncentrál­ják. de így is csak tüneti kezelé- ■sekre futja. A munkák • már megkezdődtek, de több helyen, ahol az olvadás és az esők miatt az útszerkezet alsóbb rétegei átáztak, meg kell várni a kiszáradást, csak akkor lehet hozzáfogni a hibák ikijaví- tásához. Ahol arra mód van, el­terelik a forgalmat az ilyen utak­ról, hiszen a járművek további súlyos károsodást okozhatnak. Máshol, összesen mintegy másfél­száz útszakaszon az áthaladó jár­művek súlyát és sebességét kor­látozzák, ezzel igyekeznek mérsé­kelni a rongálódást. Az utakban keletkezett kár igen nagy, különösen, ha figye­lembe vesszük, hogy néhány év­vel ezelőtt évi 600—800 millió fo­rintba került a tél az utakon, s tavaly és tavalyelőtt is „mlndösz- sze” valamivel több, mint 2 mil­liárd forintba. A mostani kétsze­res kárérték — bár a zord idő­járás is közrejátszott — elsősor­ban annak tulajdonítható, hogy évek óta elmaradt az utak meg­felelő karbantartása, a szükséges burkolatjavítási ciklus két—há­romszorosára nőtt. Az utakra for­dított összeg még a szintentartás­hoz sem elegendő, emiatt folyto­nosan romlik az állaguk, egyre érzékenyebbek, s mind kevésbé ellenállók. A teljes képhez az is hozzátar­tozik, hogy úthálózatunk nagyob­bik része a század elején épült, főként ezek — a többnyire al­sóbbrendű utak — sínylik meg a telet. A korszerű technológiával épített újabb utak, melyek már a forgalomhoz méretezett vastag burkolattal készültek s útszerke­zetükbe fagyvédő réteget is • be­építettek, jóval ellenállóbbak. Az autópályák szerkezete, vízelveze­tő-rendszere is olyan, hogy a nagy forgalom és az időjárás ne tehessen kárt bennük. Voltak évek, amikor tagadtuk azt, hogy létezik. Bekötöttük a szemünket, mert hinni véltük, hogy a prostitúció a múlt társa­dalmi rend velejárója. Voltak évek, amikor már nyitott szem­mel kezdtünk járni, de nem be­széltünk a témáról. Ma úgy érez­zük, hogy beszélni kell a prosti­túcióról. Ezért kérdeztük meg dr. Kovács Lajos századost, az Országos Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályának főelőadó­ját. — Kit nevezünk ma büntető­jogilag prostituáltnak, hányán lehetnek hazánkban, s honnan kerülnek az utcasarkokra és a szállodák halijaiba? — Azt tekintjük prostituált­nak, aki pénzért szexuális kap­csolatot létesít. Több ezerre be­csüljük számukat hazánkban, mintegy 90 százalékuk a fővá­rosban űzi az „ősi ipart”. A bí­róságokon azonban évente alig száz eljárás indul ellenük. Ma­gyarázza ezt a társadalmi meg­ítélés, amely ma is „bocsánatos bűnnek” tartja a prostitúciót, s természetesen az is, hogy na­gyon kevés a bejelentő, hiszen mind az örömlánynak, mind a kuncsaftnak az az érdeke, hogy személye homályban maradjon. Megkülönböztetünk utcai pros­tituáltakat — nekik általában van valamiféle munkaviszonyuk, hogy elkerüljék a közveszélyes munkakerülésért járó büntetést — és szállodában „dolgozó”, az idegenforgalmat kihasználó öröm- lánydkait, akiik bájaikat va­lutáért árusítják. A női prostitú­ción kívül őszintén beszélnünk kell a homoszexuális — férfi — prostitúcióról is, amelynek nagy­ságrendje megközelíti a hagyo­mányos prostitúcióét; hiszen szexuális prostitúció címén évek óta nem indult eljárás. — Mennyiben bűncselekmény a prostitúció? — Mint tudjuk, a nyugati or­szágok nagyrészében legális. Nálunk nem, annak ellenére sem, hogy napjainkban sokan érvel­nek amellett: meg kellene en­gedni. Ezek az érvek hol egész­ségügyiek, — mondván, hogy így mód nyílna a prostituáltak or­vosi ellenőrzésére, s ezen ke­resztül a nemi betegségek visz- szaszorítására — hol gazdasági szempontokkal operálnak — úgy­mond az illegális valuta az ál­lamkasszába kerülne, s nem kis pénzekről van szó. Egyes „jól futó” konzumnők havi százezer forintot is megkeresnek — rész­ben valutában. Mégsem vállaljuk a legalizálást! Ennek egyetlen oka társadalmi berendezkedé­sünk, s ennek erkölcsi alapja. A prostitúció ugyanis rombol. Nem­csak házasságokat, hanem magu­kat a prostituáltakat is. Ez az életmód kapcsolódik az éjszakai élethez, a lokálokhoz, a kitartot­tak védelmet nyújtanak, ugyan­akkor kizsákmányolják a pros­tituáltakat, s kimutatható a kap­csolat a szervezetszerű bűnö­zéssel is. Ezzel az életvitellel a „kiöregedés” után nagyon keve­sen tudnak szakítani. Aki ezt az életstílust választja, kiég; nem igaz az a szólás, hogy a legjobb prostituáltból lesz a legjobb fe­leség. Tudományos tapasztalat az, hogy nem tudnak a társada­lomba beilleszkedni, szocializá­lódni a prostitúciót abbahagyok, s ez rengeteg tragédiának lesz a forrása. — Mégis, hogyan válik utca­nővé valaki? — Rendőri tapasztalatunk, s ezt megerősítik a kitartott és le­tartóztatott férfiak — a stricik — is, hogy a legtöbb prostituáló- dó vidékről kerül a nagyváro­sokba, elsősorban Budapestre. A fővárosba került kislányok szá­mára drága az albérlet, sivár a munkásszállás. Egy részük ezért a csillogó életet keresi, s ha­mar rá is lel egy-egy diszkóban, annak törzsközönségében. Ha­mar akadnak „barátnők” meg „barátok”, akik elmagyarázzák hogyan lehet villogni a város­ban, úgy öltözködni, hogy a barátnők irigykedjenek, egy­szóval, hogyan lehet látszólag könnyen pénzt keresni. Tény az, hogy a prostitualizálódott lányok, és természetesen a fiúk is luxus­igényeiket akarják kielégíteni. Ezt tartom a prostitúció fő in­dítékának. őszintén beszélnünk kell arról is, hogy a prostituál­tak között igen sok a cigány szár­mazású, ennek az az oka, hogy a hagyományos cigány életmód gyakran a gyors és illegális pénzszerzésre épült és épül. Egy- egy családfő valóságos maffia­főnökként rendelkezik a lányok­kal és az asszonyokkal. Ahogy ma már sajnos néhány esetben szervezetszerű bűnözésről kell beszélnünk, a prostitúció terü­letén is fellelhetők a szervezett­ség jegyei. Gépkocsivezetőt, ügy­védet tartanak, komoly pénzeket fizetnek orvosoknak. Nem fe­lejtkezhetünk meg a külföldi prostituáltakról sem, akik alka­lomszerűen, főleg turistaidény­ben bukkannak fel hazánkban. Általában szállodákban talál­hatók, olcsóbbak, mint magyar társnőik. Egy részük illegálisan, évekig — a lebukásig — is itt tartózkodik.-omf.rfpi dm;:!; if;n \-a — Meglepő volt, amit a ho­moszexuális prostituáltakról mondott. Tudhatnánk róluk va­lami közelebbit? — Ők is pénzért teremtenek homoszexuális kapcsolatot. Szá­muk, mint említettem, becslé­sünk szerint megegyezik a női prostituáltakéval, és sok közöt­tük a fiatalkorú és a cigány származású. Tarifájuk is azonos. Számos nyugati pornó- és ho­moszexuálisok számára kiadott folyóirat közöl magyarországi címeket, feltüntetve a „szolgál­tatás” minőségét is. Ez általá­ban mindössze egy szó: magas­szintű. Több olyan „turistáról” tudunk, aki nyugatról csakis ezért a magasszintű szolgálta­tásért utazik hazánkba. Nagy összegű valuta kerül így fekete- forgalomba, aminek útját alig tudjuk nyomonkö vetni. — A nyomonkövetésen kívül tehet-e valamit a rendőrség, és általában a bűnüldözés a pros­titúció elharapózása ellen? — Tulajdonképpen ördögi körben mozgunk. A prostitúció társadalmi megítélése nem egy­értelmű, vannak ellenzői, na­gyobb réteg szükséges rossznak tartja, s vannak, akik helyeslik. Ez a hamis szemlélet nagyon sok esetben megköti a kezünket, fő­leg akkor, amikor az állampol­gárok együttműködését kérjük. E bűncselekmény-kategória tör­vényi megítélése is enyhének mondható. A rendőrség ezért ma még javarészt csak a járulékos bűncselekmények ellen tud fel­lépni: a szobáztatás, a közveszé­lyes munkakerülés, a kerítés, vagy a kitartottság ellen, őszin­tén meg kell mondanom, hogy a rendőrség ebben a küzdelem­ben ma még nem egyenrangú fél. Hiszen a prostitúció olyan bűncselekmény, ahol nincsen sértett, vagy nagyon ritkán. Még­is, a bűnüldöző szervek felvet­ték a kesztyűt. Elsősorban az­zal, hogy nyíltan tájékoztatunk. Nem akarjuk a szőnyeg alá sö­pörni ezt a témát. Másodsorban — s ez legalább olyan fontos —, tudjuk azt. hogy a prostitúció nagyon sok szállal kötődik a szervezetszerű bűnözéshez. Így a bűnözés elleni harcunk a pros­titúció elleni küzdelem is. Mindenek előtt azonban össz­társadalmi szemléletváltozásra van szükség. Minél előbb meg­történik ez, annál eredménye­sebb lesz a mi munkánk is. R. L. A marhapörköltfőzés viszontagságai As élet nagy kérdéseivel talál­kozom, miközben egy számomra Ismeretlen és rejtélyekkel teli tudomány titkait fürkészem. Ugyanis főzni tanulok. Gondol­tam, ha már harmlncegynéhány évvel ezelőtt enni megtanultam — nőt azóta komoly eredményeket Is fel tudok mutatni ez ügyben —, nem árt, ha megismerkedem a végtermék előzményeivel sem. A tudást nem adják Ingyen. (Miként főleg nem a főzés tudni­valóihoz szükséges szemléltető anyagokat.) Az emberiség kultúrtörténetének Java megtalálható a könyvtárak­ban, a főzés tudnivalói a recept­könyvekben. Am a könyvtárnyi tudás mit sem ér, ha az ember nem tudja tettre váltani, ahol sistereg az élet. (Hacsak oda nem kozmáljuk.) Az sem mindegy, hogy a sza­kácsművészet mely irányzatát vá­lasztom, de ez már alkati kérdés. Meg kell jegyeznem, hogy a tu­dományos táplálkozás iránti von­zalom nálam nem szalmaláng. Is­merek olyan országot, ahol a tu­dományos táplálkozást már olyan magas színvonalon gyakorolják, hogy a fal adja a másikat. . Az elvárásoknak megfelelően tehát csak az volt a kérdéses, hogy marhapörkölttel vagy bor­sos tokánnyal kezdjem a stúdiu­mot. Végül is a marhapörkölt mellett döntöttem, mert a végte­len rónákon legelésző gulyák képe roppant hazafias, másrészt Jobban is szeretem a pörköltet. Ehhez a magyaros ételhez jó, ha előbb veszünk némi marha­húst. Ilyenkor viszont komoly elő­tanulmányokat kell folytatni, mert ha valaki azt mondta a hen­tesnek, hogy kérek fél kiló mar­hahúst, de friss legyen, az olyan, mintha bemenne a Merkúrhoz és azt mondaná: Kérek egy autót, de zöld legyen! A hentesnél látványos ábra szemlélteti, hogy milyen ré­szekre bontható egy szerencsét­len, letaglózott marha. Eszerint célszerű combot venni. Azt hallottam, hogy a marha- pörkölt vörösborral Jó. Úgyhogy biztos, ami biztos, mindenekelőtt megittam egy pohárral. Hagymapucolás, húsnyiszálás, fűszerek, majd e tényezők értel­mes elrendezése következett, s ezután — mintegy rituális aktus­ként — begyújtottam a gázt. Meg­főtt. A családom meg is ette, sőt olyan hosszasan dicsérték, hogy az már kissé gyanús volt. A feleségem például azt mond­ta — miután elfogyasztotta mes­terművemet —, hogy az ebéd kiválóságát talán csak az tudná fokozni, ha el is mosogatnék, minthogy a főzéshez fölhasználtam a birtokunkban levő edényeknek mintegy kilencvenöt százalékát. Hogy erre a fájó megjegyzésre milyen hangnemben válaszol­tam, azt az olvasó fantáziájára bízom, elég az hozzá, hogy ké­sőbb eldugult a lefolyó. Ügy voltam én ezzel a marha- pörkölttel, mint kamaszgyerek a szerelemmel — azt gondoltam, ha egyszer sikerült, akkor már min­dent tudok róla. Aztán úgy Is jártam vele. Mert amikor a harmadik hét végén is azt ajánlottam a csa­ládomnak, hogy majd én elké­szítem az ebédet, akkor a fiam közbeszólt: — Tudod, most Inkább anya főzzön. Na, nem azért, mert amit te csinálsz az nem Jó, hanem, hogy pihenj inkább. Ekkor végérvényesen rájöt­tem: míg minden hibám a sajá­tom, és nagyon valóságosak, az erényeimet csupán ajándékba ka­pom. Hámori Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents