Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-09 / 84. szám

1987. április 9. 9 PF.TÖFI NÉPE ® 3

NÉPI ELLENŐRZÉS KALOCSÁN

Együttgondolkodnak az emberekkel

Gyorsan változó világban élünk: újszerű erkölcsi és jogi problémák kerülnek előtérbe. Egyre többet hallunk például a gazdálkodás .szabályainak megsértéséről: olyan esetekről, «Helyekben többszázezres vagy milliós károk érik a népgazdaságot. A tanulságok összegzésekor gyakran hangsúlyozzák az érintettek: az ellenőrzések elmulasztása, a közösségi, társadalmi kontroll hiánya miatt kerülhetett sor a visszaélésekre.

Az állam, valamint a gazdálkodó szervecetek belső revíziós hálózata mellett épp a megelőzést, a helyes orientálást, a hatékony munkát akadályozó hiányosságok felkutatását szolgálják a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság területi és helyi bizottságai, vala- .mint az azokkal együttműködő aktívák.

E ötérben

helyi problémák

Ilii ül

Régóta igen hatékonyan, és jól szervezetten dolgozik például a Kalocsa Városi Népi Ellenőrzési Bizottság is. A központi, országos vizsgálatok mellett — amelyek az utóbbi időkben elsősorban a termelés élénkíté- .sére, az export bővítésére, a munkaidőalap- és a munkafegyelem erősítésére összpontosultak — számos sajátos helyi problémára is figyeltek a testület munkatársai. A vizsgált témakörök mutatják: a munkatársak együtt gondolkodnak a városban és a városkörnyéken élő közösségekkel; sokakat érintő aktuális problémák kerültek ugyanis napirendre.

1986-ban elemezték például, hogy az egészségügyi intézményeknek milyen a felszereltségük. Van-e elegendő korszerű műszer és az alkalmazottak tudnak-e kellőképpen figyelni a betegekre?

A társadalmi ellenőrök széles körben néztek utána — körzeti orvosi és szakrendelőkben, valamint a kórházi osztályokon vizsgálódtak — a járóbeteg-ellátás gondjainak is. A részletes, tartalmas elemzésből megtudhatjuk, hogy a VI. ötéves tervben a rendelők és a vizsgálók műszerellátottsága romlott. Az eszközök elöregedtek. Egy részük csak leltári darab, használni nem lehet. Szinte példa nélkül álló eset: a városi tanács felhasználatlanul hagyta a korszerűsítésre fordítható összegeket. Megmaradt 6 millió forint, ugyanakkor nem festették ki például a dunavecsei rendelőintézetet, nem vásároltak oda korszerű EKG-t vagy röntgengépet; a városi kórházban pedig több, műtétekhez szükséges eszköz használhatatlan maradt. Az elemzésből kiderül tehát, hogy nem mindig a pénzhiány okoz gondokat.

; , -■ y -,||l|r-|iiB||f|j| nri|l|tlM(|a,tP|i| , - ■

Hogyan gazdálkodnak a művelődési házak?

Másik jelentősebb, saját szervezésű vizsgálatuk 1988-ban a művelődési otthoni hálózat működésével foglalkozott. Külön szempont volt az intézmények gazdálkodása, vagyis, hogy az alkalmazott módszer segíti-e a hatékony közművelődési munkát? A tavaly tavasszal készült elemzés tárgyalja, hogyan alakultak a személyi feltételek, miként tevékenykedik a társadalmi vezetőség. Vizsgálták a munka feltételeit és természetesen a tartalmi munkát is. A zárójelentésből kiderül: a gazdálkodási módszerek ma még hátráltatják a hatékony szervezőmunkát. (Javasolták a vizsgálatban résztvevők, hogy minél több helyen adjanak teret az „önálló” gazdálkodásnak.) Azt is hangsúlyozta az anyag, hogy ha a tanácsok színvonalasabbá kívánják tenni az intézmények tevékenységét, az eddiginél többet kell törődniük a szakemberek anyagi és erkölcsi megbecsülésével, élet- és munkakörülményeik kedvezőbbé tételével. Tanácsolták továbbá a társadalmi ellenőrök, hogy a fenntartók vállaljanak több áldozatot a művelődési házak berendezéseinek, eszközeinek korszerűsítéséért.

Az említett vizsgálatok mellett a kalocsai NEB-nél is foglalkoztak a közérdekű bejelentésekkel. A panaszok, kérések nagyobb része 1986-ban is a lakossági ellátást és a fogyasztói érdekvédelmet célozta, bár egykét esetben gazdasági visszaélésekre is felhívták a figyelmet a bejelentők.

u Mgap ’HiTTOiplP 1

Tervek 1987-re

És mit végeznek a kalocsaiak 1987-ben? Elképzeléseiket — az MSZMP Kalocsa Vá• ízületi bántalmak kezelése a dunavecsei szakorvosi rendelőben. A műszerpark korszerűtlen, de a fejlesztésre fordítható pénz felhasználásáról nem intézkedett a fenntartó.

rost Bizottságával és a helyi tanáccsal egyeztetve — négy téma köré összpontosították. Biztosan érdekes és hasznos eredményeket mutat majd fel a mezőgazdasági termelőszövetkezetek melléküzemágainak eredményességvizsgálata, melyet elsősorban iparhiányos régiókban végeznek majd. A társadalmi munkatársak ellenőrzik azt is: szabályosan intézték-e a tanácsok a lakástámogatások, telekjuttatások ügyeit, valamint az építési engedélyek kiadását. Ezzel a témakörrel is összefügg a szabálysértési hatóságok bírságpolitikájának elemzése. Az év utolsó negyedében az iparban és a mezőgazdaságban végzett állami személyzeti munka eredményességét kutatja majd a kalocsai NEB.

Farkas P. József

KÖZLEKEDÉS — KÁBELEN

Kérdések válasz nélkül

Hétfőn este, bizonyára sokakkal együtt, először láttam a kecskeméti városi televízió adását. A hajlandóság már korábban megvolt bennem, csak a lehetőség hiányzott: lakásunkhoz csak

mostanában jutott el a stúdió műsorát továbbító kábel... Ennek ellenére már eddig is érdeklődéssel követtem a kábeltelevíziózással kapcsolatos híreket. Egyrészt, mert régről tudott: ha a technikai fejlődéssel lépést akarunk tartani, akkor a legújabb fejleményeket is követnünk kell — a későbbi, távolabbról való nekirugaszkodás ugyanis már többe kerül. Másrészt: a kábeltelevíziózás kialakulása és elterjedése (?) nálunk a sokat emlegetett demokratizálódási időszakkal esik egybe, a városi televíziós rendszer pedig a lehető leggyorsabban kénes helyi hírek, informác’ók továbbítására. Az otthonosság-tudat kialakítását segítheti tehát egy-egy város televízióstúdiója ...

A helyi televíziózással kapcsolatos gondolkodás leginkább az információs szolgáltató műsorok összeállításában látja egy-egy városi stúdió feladatát. (Feltehetően a technikai feltételek is az ilyen jellegű műsorok kívánalmainak felelnek meg.) Mindezt tudva is féltéssel figyeltem a hétfő esti, Kecskemét tömegközlekedésével kapcsolatos adást. Féltéssel, mert a „hivatásos televíziózás” már számos fölösleges modorosságra szolgáltatott példát, csapdák teremtődtek, s félő volt. hogy a kezdő televíziósok ezeket, nem tudják elkerülni. Nrs, Cziqléczki Katalin és Szombathy Zoltán a stúdióbeszélgetés során nem akart egyik ismert televíziós egyéniség modorában sem tetszelegni. A műsor egészén azonban érződött a rutintalanság, ami talán érthető :is, hiszen mind a műsorvezetőknek, mind a vendégeknek, sőt még a telefonáló nézőknek is meg kell tanulniuk, a napi beszédgyakorlattól elszakadva, a

ponto_, egész mondatokban való fogalmazást. A rutintalanság érződött a műsor időbeosztásán is: a szerkesztek fórumot ígértek, a műsor nagyobbik részét azonban a korábban felvett beszélgetések .^bejátszása” töltötte ki. Sok időt vitt el a műsorból az egyik kérdező néző telefonos visszahívása is; igaz, így párbeszéd alakulhatott ki kérdező és kérdezett között, de ez nem volt eleven, inkább visszafogta, mintsem előrevitte a műsort...

Mindezek után tartalmi kérdésekről: a szerkesztők Irsa Ernőt, a városi tanács főmérnökét és Kovács Ferencet, a Kunság Volán igazgatóhelyettesét hívták meg, hogy válaszoljanak a nézők kérdéseire. Válaszaikból mindenki megértette, mennyire nehéz a gazdasági körülmények (2,2 millió forintba kerül egyetlen csuklós autóbusz) és a különböző lakossági érdekek egyeztetése. Kár, hogy pár kérdésre rövid, s elutasító válasz született. E sorok írója például még most sem érti, hogy miért kell a Széchanyiváros- ból a 6-os, 12-es, 13-as autóbuszjáratoknak szinte egyidőben indulniuk. A műsorban ezzel kapcsolatban elhangzott, hogy ezeket a járatokat a munkakezdéshez „állították be”, így indulásuk időpontja nem változtatható meg. Nem lenn? szerencsésebb, ha a munkakezdések időpontja körül sűrítenék a járatokat, egyébként pedig 10-perces időkülönbséggel indulnának a buszok? A műsorban szó volt az Aranvhcmok Szálloda mögötti új autóbusz- .megállókról is. Azt azonban senki sem vetette fel. hogy a feltehetően sok pénzt igénylő beruházás után is vannak még ott „megoldatlan helyzetű” megállóhelyek is. így például a műsorban is sokat emlegetett 14-es járaté: csúcsforgalomban a várakozók miatt nehéz ott leszátlmi, s az eső elől sincs hova menniük az ott várakozóknak.

* Fűzi László

NÉGYMILLIÁRDOS KÁR AZ UTAKON

— rangsorolás a javításnál

• A zord téli időjárás az olyan hagyományos utakat sem kímélte, mint amilyen a kecskeméti Kurucz kőrút. Felvételünk a hó elolvadása után készült.

■■■&, ■ , v » , , . •» , ' Jjg» ( ,to . ’j 1 * * ■ '* ; , |V'

őszintén a prostitúcióról

Beszélgetés dr. Kovács Lajos századossal, az ORFK bűnügyi osztályának főelőadójával

Első a biztonság

A Közlekedési Minisztérium felmérése szerint a sokévi átlagnál jóval több csapadék, illetve a téli fagyok jelentős károkat okoztak az amúgy is sérülékeny úthálózatban. Az országos utakon hozzávetőlegesen 2,5 milliárd forintos a kár, a tanácsi kezelésű utakon ez az összeg 1,5 milliárd forintra tehető, összességében tehát 4 milliárd forintra volna szükség a hibák kijavításához, az utak rendbehozatalához.

A tárcának nincs lehetősége pótlólagos költségvetési juttatás igénybevételére, ezért az utak kezelői, a tanácsok és a közúti igazgatóságok fenntartási-üzemeltetési keretüket kénytelenek átcsoportosítani. Csak a legszükségesebb munkákat, a közlekedés biztonságával szorosan összefüggő üzemeltetési feladatokat végzik el, így például a hidak kijavítását, a burkolatjelek felfestését. a jelzőtáblák karbantartását. A halasztható munkák — így a csomópontok átépítése, kapaszko- dósávok építése és egyebek — az idén elmaradnak, az anyagi erőket a helyreállításra koncentrálják. de így is csak tüneti kezelé- ■sekre futja.

A munkák • már megkezdődtek, de több helyen, ahol az olvadás és az esők miatt az útszerkezet alsóbb rétegei átáztak, meg kell várni a kiszáradást, csak akkor lehet hozzáfogni a hibák ikijaví- tásához. Ahol arra mód van, elterelik a forgalmat az ilyen utakról, hiszen a járművek további súlyos károsodást okozhatnak. Máshol, összesen mintegy másfélszáz útszakaszon az áthaladó járművek súlyát és sebességét korlátozzák, ezzel igyekeznek mérsékelni a rongálódást.

Az utakban keletkezett kár igen nagy, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy néhány évvel ezelőtt évi 600—800 millió forintba került a tél az utakon, s tavaly és tavalyelőtt is „mlndösz- sze” valamivel több, mint 2 milliárd forintba. A mostani kétszeres kárérték — bár a zord időjárás is közrejátszott — elsősorban annak tulajdonítható, hogy évek óta elmaradt az utak megfelelő karbantartása, a szükséges burkolatjavítási ciklus két—háromszorosára nőtt. Az utakra fordított összeg még a szintentartáshoz sem elegendő, emiatt folytonosan romlik az állaguk, egyre érzékenyebbek, s mind kevésbé ellenállók.

A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy úthálózatunk nagyobbik része a század elején épült, főként ezek — a többnyire alsóbbrendű utak — sínylik meg a telet. A korszerű technológiával épített újabb utak, melyek már a forgalomhoz méretezett vastag burkolattal készültek s útszerkezetükbe fagyvédő réteget is • beépítettek, jóval ellenállóbbak. Az autópályák szerkezete, vízelvezető-rendszere is olyan, hogy a nagy forgalom és az időjárás ne tehessen kárt bennük.

Voltak évek, amikor tagadtuk azt, hogy létezik. Bekötöttük a szemünket, mert hinni véltük, hogy a prostitúció a múlt társadalmi rend velejárója. Voltak évek, amikor már nyitott szemmel kezdtünk járni, de nem beszéltünk a témáról. Ma úgy érezzük, hogy beszélni kell a prostitúcióról. Ezért kérdeztük meg dr. Kovács Lajos századost, az Országos Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályának főelőadóját.

— Kit nevezünk ma büntetőjogilag prostituáltnak, hányán lehetnek hazánkban, s honnan kerülnek az utcasarkokra és a szállodák halijaiba?

— Azt tekintjük prostituáltnak, aki pénzért szexuális kapcsolatot létesít. Több ezerre becsüljük számukat hazánkban, mintegy 90 százalékuk a fővárosban űzi az „ősi ipart”. A bíróságokon azonban évente alig száz eljárás indul ellenük. Magyarázza ezt a társadalmi megítélés, amely ma is „bocsánatos bűnnek” tartja a prostitúciót, s természetesen az is, hogy nagyon kevés a bejelentő, hiszen mind az örömlánynak, mind a kuncsaftnak az az érdeke, hogy személye homályban maradjon. Megkülönböztetünk utcai prostituáltakat — nekik általában van valamiféle munkaviszonyuk, hogy elkerüljék a közveszélyes munkakerülésért járó büntetést — és szállodában „dolgozó”, az idegenforgalmat kihasználó öröm- lánydkait, akiik bájaikat valutáért árusítják. A női prostitúción kívül őszintén beszélnünk kell a homoszexuális — férfi — prostitúcióról is, amelynek nagyságrendje megközelíti a hagyományos prostitúcióét; hiszen szexuális prostitúció címén évek óta nem indult eljárás.

— Mennyiben bűncselekmény a prostitúció?

— Mint tudjuk, a nyugati országok nagyrészében legális. Nálunk nem, annak ellenére sem, hogy napjainkban sokan érvelnek amellett: meg kellene engedni. Ezek az érvek hol egészségügyiek, — mondván, hogy így mód nyílna a prostituáltak orvosi ellenőrzésére, s ezen keresztül a nemi betegségek visz- szaszorítására — hol gazdasági szempontokkal operálnak — úgymond az illegális valuta az államkasszába kerülne, s nem kis pénzekről van szó. Egyes „jól futó” konzumnők havi százezer forintot is megkeresnek — részben valutában. Mégsem vállaljuk a legalizálást! Ennek egyetlen

oka társadalmi berendezkedésünk, s ennek erkölcsi alapja. A prostitúció ugyanis rombol. Nemcsak házasságokat, hanem magukat a prostituáltakat is. Ez az életmód kapcsolódik az éjszakai élethez, a lokálokhoz, a kitartottak védelmet nyújtanak, ugyanakkor kizsákmányolják a prostituáltakat, s kimutatható a kapcsolat a szervezetszerű bűnözéssel is. Ezzel az életvitellel a „kiöregedés” után nagyon kevesen tudnak szakítani. Aki ezt az életstílust választja, kiég; nem igaz az a szólás, hogy a legjobb prostituáltból lesz a legjobb feleség. Tudományos tapasztalat az, hogy nem tudnak a társadalomba beilleszkedni, szocializálódni a prostitúciót abbahagyok, s ez rengeteg tragédiának lesz a forrása.

— Mégis, hogyan válik utcanővé valaki?

— Rendőri tapasztalatunk, s ezt megerősítik a kitartott és letartóztatott férfiak — a stricik — is, hogy a legtöbb prostituáló- dó vidékről kerül a nagyvárosokba, elsősorban Budapestre. A fővárosba került kislányok számára drága az albérlet, sivár a munkásszállás. Egy részük ezért a csillogó életet keresi, s hamar rá is lel egy-egy diszkóban, annak törzsközönségében. Hamar akadnak „barátnők” meg „barátok”, akik elmagyarázzák hogyan lehet villogni a városban, úgy öltözködni, hogy a barátnők irigykedjenek, egyszóval, hogyan lehet látszólag könnyen pénzt keresni. Tény az, hogy a prostitualizálódott lányok, és természetesen a fiúk is luxusigényeiket akarják kielégíteni. Ezt tartom a prostitúció fő indítékának. őszintén beszélnünk kell arról is, hogy a prostituáltak között igen sok a cigány származású, ennek az az oka, hogy a hagyományos cigány életmód gyakran a gyors és illegális pénzszerzésre épült és épül. Egy- egy családfő valóságos maffiafőnökként rendelkezik a lányokkal és az asszonyokkal. Ahogy ma már sajnos néhány esetben szervezetszerű bűnözésről kell beszélnünk, a prostitúció területén is fellelhetők a szervezettség jegyei. Gépkocsivezetőt, ügyvédet tartanak, komoly pénzeket fizetnek orvosoknak. Nem felejtkezhetünk meg a külföldi prostituáltakról sem, akik alkalomszerűen, főleg turistaidényben bukkannak fel hazánkban. Általában szállodákban találhatók, olcsóbbak, mint magyar társnőik. Egy részük illegálisan, évekig — a lebukásig — is itt tartózkodik.-omf.rfpi dm;:!; if;n \-a

— Meglepő volt, amit a homoszexuális prostituáltakról mondott. Tudhatnánk róluk valami közelebbit?

— Ők is pénzért teremtenek homoszexuális kapcsolatot. Számuk, mint említettem, becslésünk szerint megegyezik a női prostituáltakéval, és sok közöttük a fiatalkorú és a cigány származású. Tarifájuk is azonos. Számos nyugati pornó- és homoszexuálisok számára kiadott folyóirat közöl magyarországi címeket, feltüntetve a „szolgáltatás” minőségét is. Ez általában mindössze egy szó: magasszintű. Több olyan „turistáról” tudunk, aki nyugatról csakis ezért a magasszintű szolgáltatásért utazik hazánkba. Nagy összegű valuta kerül így fekete- forgalomba, aminek útját alig tudjuk nyomonkö vetni.

— A nyomonkövetésen kívül tehet-e valamit a rendőrség, és általában a bűnüldözés a prostitúció elharapózása ellen?

— Tulajdonképpen ördögi körben mozgunk. A prostitúció társadalmi megítélése nem egyértelmű, vannak ellenzői, nagyobb réteg szükséges rossznak tartja, s vannak, akik helyeslik. Ez a hamis szemlélet nagyon sok esetben megköti a kezünket, főleg akkor, amikor az állampolgárok együttműködését kérjük. E bűncselekmény-kategória törvényi megítélése is enyhének mondható. A rendőrség ezért ma még javarészt csak a járulékos bűncselekmények ellen tud fellépni: a szobáztatás, a közveszélyes munkakerülés, a kerítés, vagy a kitartottság ellen, őszintén meg kell mondanom, hogy a rendőrség ebben a küzdelemben ma még nem egyenrangú fél. Hiszen a prostitúció olyan bűncselekmény, ahol nincsen sértett, vagy nagyon ritkán. Mégis, a bűnüldöző szervek felvették a kesztyűt. Elsősorban azzal, hogy nyíltan tájékoztatunk. Nem akarjuk a szőnyeg alá söpörni ezt a témát. Másodsorban — s ez legalább olyan fontos —, tudjuk azt. hogy a prostitúció nagyon sok szállal kötődik a szervezetszerű bűnözéshez. Így a bűnözés elleni harcunk a prostitúció elleni küzdelem is.

Mindenek előtt azonban össztársadalmi szemléletváltozásra van szükség. Minél előbb megtörténik ez, annál eredményesebb lesz a mi munkánk is.

R. L.

A marhapörköltfőzés viszontagságai

As élet nagy kérdéseivel találkozom, miközben egy számomra Ismeretlen és rejtélyekkel teli tudomány titkait fürkészem. Ugyanis főzni tanulok. Gondoltam, ha már harmlncegynéhány évvel ezelőtt enni megtanultam — nőt azóta komoly eredményeket Is fel tudok mutatni ez ügyben —, nem árt, ha megismerkedem a végtermék előzményeivel sem.

A tudást nem adják Ingyen. (Miként főleg nem a főzés tudnivalóihoz szükséges szemléltető anyagokat.)

Az emberiség kultúrtörténetének Java megtalálható a könyvtárakban, a főzés tudnivalói a receptkönyvekben. Am a könyvtárnyi tudás mit sem ér, ha az ember nem tudja tettre váltani, ahol sistereg az élet. (Hacsak oda nem kozmáljuk.)

Az sem mindegy, hogy a szakácsművészet mely irányzatát választom, de ez már alkati kérdés. Meg kell jegyeznem, hogy a tudományos táplálkozás iránti vonzalom nálam nem szalmaláng. Ismerek olyan országot, ahol a tudományos táplálkozást már olyan magas színvonalon gyakorolják, hogy a fal adja a másikat.

. Az elvárásoknak megfelelően

tehát csak az volt a kérdéses, hogy marhapörkölttel vagy borsos tokánnyal kezdjem a stúdiumot. Végül is a marhapörkölt mellett döntöttem, mert a végtelen rónákon legelésző gulyák képe roppant hazafias, másrészt Jobban is szeretem a pörköltet.

Ehhez a magyaros ételhez jó, ha előbb veszünk némi marhahúst. Ilyenkor viszont komoly előtanulmányokat kell folytatni, mert ha valaki azt mondta a hentesnek, hogy kérek fél kiló marhahúst, de friss legyen, az olyan, mintha bemenne a Merkúrhoz és azt mondaná: Kérek egy autót, de zöld legyen! A hentesnél látványos ábra szemlélteti, hogy milyen részekre bontható egy szerencsétlen, letaglózott marha. Eszerint célszerű combot venni.

Azt hallottam, hogy a marha- pörkölt vörösborral Jó. Úgyhogy biztos, ami biztos, mindenekelőtt megittam egy pohárral.

Hagymapucolás, húsnyiszálás, fűszerek, majd e tényezők értelmes elrendezése következett, s ezután — mintegy rituális aktusként — begyújtottam a gázt. Megfőtt. A családom meg is ette, sőt olyan hosszasan dicsérték, hogy az már kissé gyanús volt.

A feleségem például azt mondta — miután elfogyasztotta mesterművemet —, hogy az ebéd kiválóságát talán csak az tudná fokozni, ha el is mosogatnék, minthogy a főzéshez fölhasználtam a birtokunkban levő edényeknek mintegy kilencvenöt százalékát. Hogy erre a fájó megjegyzésre milyen hangnemben válaszoltam, azt az olvasó fantáziájára bízom, elég az hozzá, hogy később eldugult a lefolyó.

Ügy voltam én ezzel a marha- pörkölttel, mint kamaszgyerek a szerelemmel — azt gondoltam, ha egyszer sikerült, akkor már mindent tudok róla. Aztán úgy Is jártam vele.

Mert amikor a harmadik hét végén is azt ajánlottam a családomnak, hogy majd én elkészítem az ebédet, akkor a fiam közbeszólt:

— Tudod, most Inkább anya főzzön. Na, nem azért, mert amit te csinálsz az nem Jó, hanem, hogy pihenj inkább.

Ekkor végérvényesen rájöttem: míg minden hibám a sajátom, és nagyon valóságosak, az erényeimet csupán ajándékba kapom.

Hámori Zoltán