Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-08 / 83. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. április 8. FELKÉSZÍTŐ UTÁN Gondolatok az úttörőmozgalomról 1987. március 28-án, szombaton egész napos, az 1987/88-as úttörőévre történő megyei szintű felkészítőt szervezett a Bács-Kiskun megyei úttörőelnökség az úttörővezetők számára. A felkészítőn részt vett és az Úttörővezetők IX. országos konferenciáján meghatározott feladatokat, új alapdokumentumokat ismertette Tóth József, a Magyar Úttörők Szövetségének titkára. melynek vitája után az 1987/88- as úttörőévre való felkészülés menetéről, irányelveiről tájékoztatott László Anikó megyei úttörőelnök. A résztvevők délután szakbizottsági üléseken vitatták meg az 1987—91 közötti időszak középtávú tervére vonatkozó ajánlásaikat. Régi, ismert mondás: „Minden határozat annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle!” Ennek szellemében ültek össze a megyei szintű felkészítőre az úttörővezetők ezen a tavaszi szombaton. A konferencia, majd az Országos Tanács is meghatározta a feladatok között a határozatok és új alapdokumentumok ismertetését, melynek első állomása volt megyénkben ez a felkészítő. A társadalom gyermekszervezetéért Ismerve jelenlegi társadalmi, gazdasági helyzetünket, a pedagógusok helyét, szerepét, az úttörőmozgalom jelentőségét a mindennapos oktató-nevelőmunkában, a jövő nemzedékének megformálásában — nehéz érzelmi átélés nélkül beszélni az új határozatokról. Nem is kell az érzelmi azonosulást nélkülöznünk, csupán a végleteket jelentő kitöréseket kell mellőznünk, mivel mindnyájan tudjuk, hogy az új do- ' kumentumok jó célt szolgálnak, csak talán egyes határozataik túl korán jöttek. Persze a szokatlan, az új mindig nagy visszhangot keltett, sok ellenzőre talált. így van ez most is. A mozgalom alapszabályában nem új a megfogalmazás: „A Magyar Úttörők Szövetsége a társadalom gyermek- szervezete”, mégis újként hat, mivel még nem vált eléggé ismertté a társadalomban. Nekünk, a mozgalom vezetőinek kell hangoztatnunk minden fórumon a társadalom felelősségét gyermekszervezetéért. Az Országos Tanács és a MUSZ Országos Elnöksége felismerte ezt a mulasztást, munkaprogramjában szerepel a kapcsolatfelvétel a párt-, állami és társadalmi szervekkel, az együttműködés megteremtése, a segítségnyújtás megszerzése érdekében. Tudatosítanunk kell tetteinkkel, viselkedésünkkel és a kommunikációs eszközök segítségével is, hogy rrri létezünk, nagy létszámot képviselünk és lényeges szerepet játszunk társadalmunkban. Érdemesek vagyunk arra, hogy felfigyeljenek ránk, hogy támogassák munkánkat. Ezt a támogatást nemcsak lehet, de számon is kell kérni. Az önkéntesség elve A határozatok közül egyik legvitatottabb még ma is az úttörővezetői feladatok önkéntes vállalásának kérdése. A működési szabályzatnak ez a megfogalmazása az egész mozgalomtól elvárható demokratizmus egyik eleme. Mindnyájan jól tudjuk, hogy kényszerből ezt a munkát nem lehet színvonalasan, mindnyájunk megelégedésére végezni. Ugyanakkor látnunk kell azt, hogy az önkéntesség elvével, a mozgalom társadalmasításával nem a pedagógusokról akarunk lemondani. Ma még elképzelhetetlen az úttörőmunka irányítása pedagógusaink nélkül, akiknek nagy többsége elkötelezett szocialista oktatás- és nevelésügyünk iránt. Nem is vennék jó néven, ha a gondjaikra bízott gyermekek mozgalmi nevelése mások kezébe kerülne, hiszen tudják, milyen nagy segítséget jelent a mozgalom az iskolai munkában is. Változatlanul számolunk és számítunk áldozatkész, gyermekeket szerető pedagógusaink friunkájára a mozgalom vezetésében, ők lehetnek a felelősök, akiknek ugyanakkor nagyobb mértékben kell támaszkodni a társadalmi segítőkeszségre. igénybe kell venni a lelkes szülők, szocialista brigá- - dók munkáját, irányítani kell azt. S, ha néhány pedagógus nem óhajt részt venni az úttörőmunkában, az önkéntesség elve lehetőséget biztosít erre megtorlás nélkül. De mi bízunk benne, hogy a pedagógustársadalom nemcsak a múltban, de a jövőben is a nemzet lámpása óhajt lenni. Tagdíjfizetés Az önkéntességgel együtt vetődik fel a kérdés az úttörővezetők tagdíjfizetésének bevezetéséről. El kell ismernünk, hogy pedagógusaink jelenlegi helyzete, fizikai, szellemi, idegi megterhelése egyáltalán nem kedvez ennek a határozatnak a megértésében. Mégis úgy gondoljuk, hogy a jó úttörővezetőket ez az alacsony, csupán jelképesnek tekinthető összeg nem fogja visszalépésre bírni az úttörőmunkától, s mindnyájan megértik a szervezeti szabályzatnak azt a demokratikus törekvését, hogy egy és azonos szervezethez tartozó tagok mindnyájan fizessenek tagdíjat, függetlenül attól, hogy a szervezetben milyen munkát végeznek — úttörők, ifivezetők vagy felnőtt vezetők. A tagdíj ösz- szegéről az úttörőcsapat dönt. Alkotó viták Jónak, helyesnek tartom, ha úttörővezetőink számon kérik az országos, megyei, területi szervek képviselőitől, mit végeztek, ha vitatkozunk és megvitatjuk az egyes döntéseket, határozatokat azért, hogy egységesen értelmezzük és megértsük azokat, és ezek a viták nem a munkát helyettesítik, hanem annak színvonalát emelik. Mert munkánk az van bőségesen, még a Vili. konferenciából adódóan is. Ez a felkészítő azt bizonyította, hogy a jelenlevők célja egy: a jövőben még jobban, még eredményesebben végezni az úttörővezetői munkát, mindent megtenni azért, hogy gyermekeink jól érezzék magukat a mozgalomban, sajátjuknak vallják azt — s ezen cél érdekében minden áldozat vállalására képesek legyenek. A mozgalom vezetőinek nem szabad megfeledkezni az úttörővezetők nagyobb anyagi és erkölcsi elismeréséről, sem. Dr. Szedrcsi István Egy szerelem három Szívesen hivatkozik Vas István Kosztolányira: „Ember jussom testvérbilincsben perelem”. Történelmünk végiggondoló]:: tanúsíthatja: hányszor kényszerültünk a rossz és a rosszabb közötti választásra. A földnek kevés táján ütközött ilyen gyakran az egyéni és a közérdek. A különleges magyar sorsot, helyzetet érzékeltette április 3-án este Hubay Miklós, Vas István, Ránki György Egy szerelem három éjszakája című zenés játéka is. Szereplői okkal gyűlölhették volna azt a várost, amely kompromittálta őket, megalázta az emberi tisztességet, de még sem tudtak volna élni nélküle. Áldozatai, hősei és gazemberei sok, tegnapi történelmünket minősítő megállapítást igazolnak, sokat érvénytelenítenek. Három éjszaka pillanthatunk be zaklatott históriánk egyik lcgpokolibb bugyrába, a felszabadulást megelőző szörnyűségekbe. Negyedszázada ezzel a mondandójával, megformálásával egyaránt újszerű zenés játékkal nyitotta meg kapuit a Petőfiről elnevezett zenés színház. Azóta kultúránk klasszikus értékei közé számít a Radnótit idéző költő és szerelme sorsa. Többször játszották színházban, vetítették mozikban és most képernyőről láthattuk, hallhattuk. Kicsit meglepett, hogy az ősbemutatót rendező Szinctár Miklós helyett Félix László,irányította a próbákat, a felvételt. Ezért is hatott az újság örömével és ingerével ez a szép szavakat, szép muzsikát, szép jellemeket fölra- gyogtató előadás. Sikerült az újabb, fiatal színésznemzedék néhány kiválóságával (Mácsay Pál, Pápai Erika, Cseke Péter) eljátszatni a feledhetetlen ifjúság szerepeit. Jól énekelnek, érzik a musical stílusát és pátosz nélkül, ám mégis ünnepélyesen tolmácsolják az emelkedett szövegek Őket is, a többi szereplőt is — meg kell külön említeni Sinkó László félelmetes Légósát, Almási Éva remek Melittáját —, meg a rendezőt is dicséri, hogy mindvégig megőrizték a tragikum és a komikum, a történet és a hangulat, a valóság és a költői elvonatkoztatás kényes egyensúlyát. Az öreg tekintetes A nyugalmat tartotta Gárdonyi a legfőbb jónak. Úgy vélte, hogy a magyar falu ennek a nagy, zavaros ügyektől háborítatlan nyugalomnak a letéteményese. Ezért is becsülte a magyar falut, a paraszti létet. Ablak nélküli házából, furcsa sorsából persze keveset látott, tudott a magyar valóságból. Úgy érezte: ő is ebből a világból származik, köztük talán boldog is lehetne. Úgy gondolta: az abszolút nyugalom ázsiai fajunk legfőbb jellemzője. Ítéletét megcáfolta a történelem, szemléletét kikezdte az idő, ideáljai ábrándoknak bizonyultak. Olykor kikívánkozik az olvasóból, az újabb nemzedékek mind fogyatkozóbb Gárdonyi-tisztelőiből: sajnos. Itt van ez a magyar televízió által megcsúfolt Az öreg tekintetes. Kicsit naiv a történet? Az. De életünk nagy történetei és a klasszikus alkotások is azok. (Egyik laptársunk okkal hivatkozott a szerda este bemutatott tévéjátékkal kapcsolatban a Lear királyra!) Már-már viszolyogtatóan együgyü- nck éreztük a vidékről a fővárosba került öreg tekintetes sorsát az író finom lélekrajzának visszaadására, képemyő- re-fordítására képtelen, az eredeti történetet önkényesen kiforgató előadásban. Emlékezetem szerint finom pasztellszínekkel festette a faluról a mohó fővárosba költözött földbirtokos elmagányosodását a rokonérző Gárdonyi. Miért nem bízott a rendező, a forgató- könyvíró, a dramaturg a szelíd szavú író hatásában? Félreértés ne essék: sohasem soroltam a negyedszázadig Egerben reme- téskedő írót honi irodalmunk nagyjai közé. De érdemes odafigyelni máig érvényes üzeneteire. Jó tudni furcsa, rideg világunkban: minden ember érdekli — mint az öreg tekintetest! —, testvéri együttérzéssel figyeli azok sorsát, akiket közelébe sodor a sors. A szerctctet tekinti az emberiség virágoskertje legszebb növényének. A csapásoktól zúzott Gárdonyi ne tudná, hogy múlandó a virágoskert, múlandó a szeretet? Mégis, mégis „a virág csak virág, ha clhervad is”. Horváth Tibor rendező olyan messze áll Gárdonyi világától, mint Az öreg tekintetesben szereplő orvos az általunk tisztelt igazi orvosoktól. Heltai Nándor ámm h ** Két mese Az elmúlt év végén jelentette meg a Móra Ferenc Könyvkiadó Döbrentei Kornél Tiszóka című kötetét, a folyó mélyén évekig élő Tiszókáról, a kérészifjúról, aki egy rövid, boldog nyári napon meglátja a Napot, az ég kupoláját, s estére már holtan hull a Tisza vizére. A mesekönyv illusztrátora a Kecskeméten élő művész, Csáky Lajos. A napokban került a könyvesboltokba Musza Muratalijev Egy vadász- sólyom története, című kötete, melyet a jVlóra Kiadó az uzsgorodi Kárpáti Kiadóval közösen jelentetett meg tizenegyezer példányban. A kirgiz író kisregénye egy kölyök- •sólyom szomorú meséje, a madár első számycsapásaitól tragikus, értelmetlen pusztulásáig. A sólyomfiókát önmagára utaltsága, magányossága miatt hamar szívébe zárja az olvasó. Féltve követjük életét: az öreg erdész, Koncsoj hálót feszít, rabul ejti, s többé nem ereszti, vadászsólyommá neveli. A kö- lyöksólyom élete egy téli éjjelen, csontig ható fagyban, szélben pecsételődik meg a róka vadásza ton: éles fogak szabdalják szét a kicsi madár testét. Az állatszerctő gyerekeknek kedves olvasmánya lesz az új kötet. A természet kegyetlen törvényeivel megismertető 26, rendkívül hangulatos, kétszín, nyomással készült, Csáky Lajos-grafi- ka teszi még líraibbá ezt a mesét is. K. M. HONISMERET — HELYTORTENET A FÉLEGYHÁZI SZELLEMI ÉLET PEZSDÍTŐJE Szalay Gyula (1865—1937) közművelődés, a sport, a tömcgtájcA mindig szebbet, jobbat, újat kereső, sokoldalú és fáradhatatlan tanár, a befogadó kiskun város jeles közéleti személyisége ötven éve halott. Nagyszerű emberi pályájának emléke volt iskolájának és a nagyobb közösség honismereti mozgalmának legbecsesebb hagyományai közé tartozik. Életének és életművének méltatói (Banner János: Szalay Gyula a Kiskun Múzeum alapítója: Fazekas István: Emlékezés Szalay Gyulára) szakmai alapossággal mondták cl róla mindazt, amit hosszú tanári működése és érdemdús közéleti munkássága során maradandóan alkotott. Szalay Gyula Böhönycn, Somogy megyében 1865-ben született. Szerze- tcstanári pályára készült, de ötévi lévai tanárkodás után a rendből kilépett és elköltözött. 1893-ban érkezett Félegyházára, ahol a neves Holló család közvetítésével és támogatásával a városi főgimnázium latin—magyar—görög szakos tanára lett. Harmincnégy éven át tanitott itt kiemelkedő eredményességgel. Igényes tanári ténykedésében arra törekedett, hogy az ismeretek átadásán túl tanítványainak életre szólóan adjon indítékokat, a még szunnyadó tehetségeket ébresztgesse, hazaszeretetre alapozottan életpályára irányítsa. Pedagógiai munkásságának, pályaindító személyi varázsának országosan is kiemelkedő tanítványok sora (Móra Ferenc, Madarassy László, Szabó Kálmán, Mezősi Károly és mások) a fémjelzői és hitelesítői. A sokoldalú, nagy műveltségű tanár pontosan felmérte és megismerte kora félegyházi társadalmának állapotát, a koztatás stb. helyi igényéit, s azok társadalmilag szorító kielégítetlenségét. Az általa 1895-ben alapított Félegyházi Híradó szerkesztőjeként, később kedvelt belső munkatársaként hírlapi cikkekben, szakcikkekben, kritikákban célravezető ösztönzéssel fejtette ki a helyi társadalmi előrehaladást szolgáló gondolatait. Később a Félegyházi Közlöny és a Félegyházi Hírlap hasábjain szerkesztői és belső munkatársi tollából jelentek meg cikkei. Versekben. esszékben, tárcákban folytatta tizennyolc éves korában megkezdett irodalmi munkásságát. A helyi emlékek feltárásában és összegyűjtésében szorgoskodó Szalay Gyula korát megelőzve ismerte fel a múzeum közművelődési feladatát. Az általa kezdeményezett „Irodalmi Esték"-kel vetette meg alapját a Kiskunfélegyházi Közművelődési Egyesületnek. Alapítója és elnöke, majd díszelnökc volt a félegyházi dalkultúra legjobb terjesztőjének, a Petőfi Daloskörnek: továbbfejlesztője a helyi egyesületi sportéletnek. Ő honosította meg Félegyházán a tenisz sportágat. Fiával, Gyulával együtt létesítette a fürdő melletti parkban a négy versenypályás korszerű teniszpályát, amely az országos rangsorban akkor második volt. ' Szalay Gyula főműve a Kiskun Múzeum, amelyet anyagi támogatás nélkül, úgyszólván a semmiből hozott létre 1902-ben. Az új intézményben fáradtságot nem ismerve dolgozott. Lankadatlanul képezte magát, hogy a gyarapodó, bővülő intézményben szellemi gazdagodással örömét és büszkeségét lelje a város lakossága. Muzeológusi tevékenységéhez kapcsolódó értékes helytörténeti munkájával Szalay Gyula Milet: János és Szerelemhegyi Tivadar szellemi örökségének lett méltó folytatója. A századforduló utáni évtizedekben egyik meghatározó személyisége és éltetője volt a félegyházi Petőfi-kultusz- nak is. A róla alkotott kép akkor válik teljessé, ha megemlékezünk arról is, hogy igen érzékeny volt a gazdasági élet rendező elvei és problémái iránt is. A közgazdaság területén a Hangya Szövetkezet elnökeként; a Méhészkor, a Baromfi- és Nyúltenyésztő Egyesület alapítótagjaként; a Kiskunsági Mezőgazdasági Hitelintézet felügyelő bizottsága elnökeként sok éven át fejtett ki fontos gazdaságpolitikai tevékenységet. A rövid életrajzi összegezésből is kitűnik Szalay Gyula emberi nagysága, Félegyháza szellemi életét felpezsdítő személyes példájának cselekvésre késztető ereje. Fekete János HAGYOMÁNYNAPTÁR ' j Április (Szent György hava) 12-én Hugó: Indás növények vetőnapja. Tilos baromfit ültetni. 14-én Tibor: Ha a rét zöldül, jó szénatermés lesz. 1‘4-ietóY:Nagyböj t. 24- én Szent György: Birtokbejáró körmenetek. Pásztorok ünnepe, állatok első legelőre hajtása. Mezei kutak tisztogatása. Jóslás nyári termésre, időjárásra. 25- én Márk: Vetésóvó körmenet a határban. Rétesadomány a csordásnak. Virágvasárnap: Barkaszentelés, zöldághordás', villőzés, kiszehajtás. Nagycsütörtök: Gyümölcsfák rázása, tűz eloltása. A harangok elnémulnak — „Rómába mennek” —, helyettük kereplő szól. Nagypéntek: Hajnali mosakodás. Böjtös étkezés. Féregüzés. Nagyszombat: „Új-tűz” gyújtása tűzgerjesztés- sel. Körmenet. Este a harang újra megszólal. Jelképes munkakezdések. Gonoszűző zajkeltés, féregű- zés, patkányküldés. Húsvét vasárnap: Ételszentelés. Étkezés ünnepi asztalnál. Határjárás. Húsvét hétfő: Locsolás, korbácsolás. Hímes tojás ajándékozása. Húsvét keddje: Székelyföldön, Nyírségben a lányok locsolják a fiúkat. Csonkahét. Húsvéí utáni szerda: Ettől a szerdától vasárnapig tart a „csonkahét”, „fehérhét”, „komá- zóhét”. A görög-katolikusok fehérben járnak. Fehérvasárnap: Kishúsvét. Mátkálás, komatál- küldés. * (Megjegyzés: Hagyománynaptárunk Bihari Anna —Pócs Éva: Képes magyar néprajz című könyve alapján készült.) KELEMEN KÁROLY; Az alkohol rabságában \ Amilyen jó tanuló voltam az •) elemiben, olyan rossz lettem a középiskolában. Minden reggel „bedobtam" egy decis pohár pálinkát, amitől egész nap kóválygott a fejem. A tanárnő többször észrevette, hogy ittam, figyelmeztetett, hogy hagyjam abba. Én megígértem, de sajnos nem tartottam be a szavamat. Ittam tovább. Ebben az időben jártam a középiskola utolsó osztályát. Hagy nehezen sikerült letenni a vizsgát — de öregapámnak alighanem belekerült jó pár pengőjébe ... — Na, kisfiam - szólt hozzám öregapám a vizsga után —, még ezt a nyarat eltöltőd kedvedre, aztán valami szakmát fogsz tanulni. Mi akarsz lenni? —- kérdezte tőlem. — Én gépész — mondtam. — Nyavaját gépész! — horkant fel az öreg —. Te is olyan koldus akarsz lenni, mint apád meg a többiek? Legyél vincellér! — mondta rábeszélő hangon. — Te már tudod a dörgést, hiszen beavattalak a mesterség „titkaiba". En kitartottam a gépészet mellett. Az öreg káromkodott, átkozódott, de hiába, én az elhatározásomban konok voltam. Hát jó — adta meg magát végül —, akkor legalább légy géplakatos, az legalább valódi iparos. — A gépész is csak olyan cseléd, mint a többi mondta liláik ózó hangon csupán annyi a különbség, hogy az ö ruhája nem a marha- vagy a disznótrágyától bűzlik, hanem az olajtól. Apádat is vincellérnek szántam gyerekkorában, de ö is olyan konok volt, mint te, csupán annyi a különbség, hogy ö soha nem itta meg a bort. Egyszer erővel beleöntöttem vagy három decit, majdnem elállt a szívverése. Nem tudom, hogy imitálta-e a rosszullétet, vagy valóban rosszul volt, elég az hozzá, én aztán nem is „kísérleteztem" vele. Legyél cseléd, mondtam neki, majd rájössz valamikor, hogy apád nem akart rosszat. Es nem is segítettem rajta soha, még a lakodalmára sem mentem el— tette hozzá az öreg, miközben rágyújtott a pipájára, aztán megmeghúzta a borosüveget. majd nekem nyújtotta. Oregapám bent D. mezővárosban beszélt egy lakatosmesterrel, akinek szüksége volt inasra. Be is mentünk vele, és megkötöttük a szerződést két esztendőre. így lettem inas D. mezővárosban, Ser József lakatosmesternél. Oregapám vett egy másik, új motor- kerékpárt, és azt nekem ajándékozta, mondván, hogy legyek „úr" ott, a lakatosok között. Ez volt szombati napon, én vasárnap elmentem apámhoz látogatóba az új motorkerékpáron. Hétfőn, mikorra hazamentem, öreg- ipám halott volt. Az orvosok megállapí- imnik, hogy megivott másfél liter pálinkát és meggyulladt benne. Valószínű, hogy vagy titkos betétre tette be a pén- v/ a bankba, vagy valahová eldugta, mert egy vasat sem találtak a házban eltol, kivéve a pénztárcájában levő tizenöt pengőt. Apám, meg az öreg lánca. a nagynéném temet tették el nagyapámat. A motorkerékpárt nagynéném odaadta apámnak. Én azonnal felajánlottam apámnak a cserét, mondtam neki, hogy azt a régit jobb szeretném, mert azt megszoktam. Apám ráállott a cserére, nagy megkönnyebbülésemre. Persze nem volt igaz, amit apámnak mondtam, nekem terveim voltak az „újított" motorral. Közben, míg én őregapámnál voltam, apám megnősült, egy bognár elvált lányát vette el. En aztán hazaköltöztem, és onnan jártam inaskodni. Akkor tizennégy éves voltam, öregapám „bölcs" tanácsaival felszerelkezve. Bizony furcsa volt, hogy otthon apám nem nyújtotta a borosüveget, de sebaj, majd szerzek én magamnak, gondoltam. Igen nagyon furcsa volt otthon, mert szeszt sem apám, sem a mostohám nem fogyasztott. Én meg úgy éreztem, hogy szinte beteggé tesz az alkohol hiánya. Próbálkoztam pénzhez jutni, de az nemigen sikerült. Egyszer elvittem a tyúkólból hat tojást, és az öreg Shuman korcsmáros adott érte fél deci pálinkát. Aztán abba kellett a „tojásemelést" hagynom, mert egyrészt „nem elégítette ki" az alkoholszükségletemet, másrészt meg a lebukás veszélye fenyegetett. No, majd ha inas leszek, szerzek én szeszt, már csak három hét van hátra — gondoltam magamban. De bizony a három hét alatt még sokat szenvedtem, alkoholhiány miatt. (Folytatjuk)
