Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-08 / 83. szám

1987. április 8. • PETŐFI NÉPE • 5 Érvényesüljön a közös kockázatvállalás Az egyeztető tárgyalások után A megyében 21 termelési rend­szer működik, ebből 11 az ál­lattenyésztés fejlesztésével foglal­kozik, és mondhatjuk azt, hogy meghatározó az ágazat szempontjából. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1978. márciusi határozata szerint a termelési rendszerek működésének, létesítésének feltételeit meg kell szigorítani. Szükséges a szolgáltatásaik színvonalának és a ráfordítások hatékonyságának növelése. A határozat szellemében az utóbbi öt esztendőben minden év elején a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályával együttműködve, a termelőszövetke­zeti szövetségek bevonásával feladategyeztető tárgyalásokon elemzi a termelési rendszerek munkáját. Ezeken a tárgyalásokon feltárják és megbeszélik az ország mezőgazdasága előtt álló legfontosabb feladatokat, a megye adottságai alapján meghatározzák — a célokat figyelembe véve — a legidőszerűbb tennivalókat. Gál Gyula megyei tanácsossal, a me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztály csoportvezetőjével arról beszélgetünk, hogy a nemrég befejeződött idei egyez­tető tárgyalások milyen tapasztalatok­kal zárultak. — Néhány általános jelenség bizo­nyára Bács-Kiskunban is befolyásolja az állattenyésztő ágazatokat... — Ezek közül kettőt említenék meg. Az egyik az épületek, az állattenyésztő telepek elöregedése, a másik a techno­lógia elavultsága. Az utóbbi években a beruházási lehetőségek csökkenése ne­hezítette a felújítást, emiatt sok helyen csak szinten maradt az ágazat, sőt, csökkenés tapasztalható. — Értesüléseim szerint a megye juh­állományánál jelentkezik ez legjobban. —- Az év közben meghirdetett ár- és szabályozórendszer inkább minőségi javulást eredményezett. Több gazdaság megkezdte az elöregedett anyaállo­mány lecserélését. Kedvezőtlen jelen­ség, amely már évek óta visszahat a tenyésztői kedvre, a piaci bizonytalan­ság, az egyébként is alacsony nyeresé­gű, illetve veszteséggel működő ágaza­tot ez kedvezőtlenül érinti. Azokban a gazdaságokban, ahol a feltételek meg­vannak, szorgalmazzuk a gépi fejés be­vezetését, így várhatóan javul a jöve­delmezőség. Sajnos, a gazdaságok ed­dig még nem igényelték a Középma­gyarországi Tejipari Vállalat saját költ­ségére kihelyezett gépeket. — És a többi ágazat? — A sertésállomány csökkenése megállt, az év végén az állatszám ismét meghaladta az egymilliót. Sajnos a nagyüzemek rekonstrukciója — az ál­lami támogatás ellenére — vontatottan indul. A szarvasmarhatartás fejleszté­sében kedvező jelenség, hogy — a rekonstrukcióra adott ártámogatás emelésének hatására — növelik a te­hénállományt. Tizenhat helyen kezd­ték meg a felújítást, illetve a bővítést, de ez a rekonstrukció az ágazat férőhe­lyeinek alig 30 százalékát jelenti. — A baromfitartási kedv az elmúlt cvben jó volt. — így van, 1986-ban három gazda­ságban új telepet építettek, két helyen pedig keltetőállomást. Sajnos rekonst­rukciót csak kevés helyen kezdemé­nyeznek, pedig a technológiai berende­zések elavultsága ezt feltétlen szüksé­gessé tenné. — A termelési rendszerek eredményes munkája érdekében milyen javaslatokat tettek? — Vannak olyan tapasztalatok, hogy munkájuk inkább a kereskedelmi tevékenység bővítését szolgálja, és gyakran elfelejtkeznek a tenyésztői munka javításáról, a.tudomány és a kutatások eredményeinek propagálá­sáról, illetve azok gyakorlati alkalma­zásáról. Ehhez kapcsolódik, hogy a műszaki berendezések hiánya miatt az üzem egy-egy rendszerhez van kötve. Ugyanis csak akkor kapja meg a kor­szerű gépet, berendezést, ha tagja a rendszernek. Azt is tapasztaljuk, hogy a szolgáltatások sok esetben nincsenek arányban az értük fizetett összeggel. A partnerekkel kialakult kapcsolatban a termelés jövedelmezőségének, a haté­konyság és a minőség javításának, a költségtakarékosságnak kell a vezérlő elvvé válni. — Mint mondani szokták, kettőn áll a vásár. Néhány gazdaságban nincs meg a fogadókészség az új technológia alkal­mazására. — A rendszerekről kapott informá­ciókat igyekezzenek a gazdaságok jól hasznosítani. Szervezettebben alkal­mazzák az iparszerű természeti mód­szereket. A termelési rendszerek kon­cepcióinak mindenképpen igazodni kell a partnergazdaságok természeti, közgazdasági adottságaihoz, személyi és tárgyi felkészültségéhez. Ezt előse­gíthetik a számítógépek. A rendszerek már meg is kezdték alkalmazásukat. Nagy előrelépés, hogy számítógépekkel segítik az optimális takarmányozást, a tenyésztői munkát, a gazdálkodás egyes ágazatainak jobb megszervezé­sét, gazdaságosabbá tételét. — Végezetül mi az, amire különösen felhívná a figyelmet? — Mind a rendszerek, mind a mező- gazdasági üzemek értékeljék munkájuk hatásfokát. Elemezzék az együttműkö­dés hiányosságait. Fogjanak össze a tudományos kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazására. A szellemi koncentráció lehetőséget ad az eddigi­nél jobb eredmények elérésére. A kap­csolatokban a közös kockázatvállalás érvényesüljön. A réndszer hatékonyab­ban működjön közre a termékek érté­kesítésében és minősítésében — fejezte be a beszélgetést Gál Gyula. Kereskedő Sándor SAJAT SZERELŐKKEL AZ NSZK-BAN Exportnövelés Mély kúton Eredményes évet zárt az Univerexpo Ipari Szövetkezet Mélykúton. Az 1986- ra meghatározott tervszámokat igaz. hogy nem érték el, azonban árbevételü­ket 243,5 millió forintra teljesítették, amelyből 18,4 millió forint nyereségük származott. Dinamikusan fejlődött a tőkés exportjuk. Az előző évek 3,3 mil­lió forintos bevételét tavaly már több mint ötszörösére, 17,3 millió forintra sikerült felemelni. Az idén a piacok megtartásával szeretnék ezt az értéket szinten tartani, illetve némileg növelni. A látványos eredmény annak kö­szönhető, hogy a múlt évben elfogad­ták a faipari termékek exportjának nö­velésére benyújtott pályázatukat. En­nek keretében faházakat és padokat szállítanak az NSZK-ba és akác bútor­léceket adnak el Olaszországnak. A szövetkezet termelési és értékesítési szerkezetének átalakítása valamennyi gyártmánycsoportnál a termelési érték mintegy 25 százalékát érintette, így nemcsak 'az exportképes termékek mennyisége, hanem aránya is tovább nőtt. Három és fél évvel ezelőtt kezdtek a hőhídmentes alumíniumablakok és -aj­tók gyártási feltételeinek megteremté­séhez. Tizenegymillió forintos beruhá­zással NSZK licencet és gépsort vásá­roltak, most az üzemcsarnok kialakítá­sán dolgoznak. Jelenleg négymillió fo­rintos szerződésük van, saját szerelői­ket küldik az NSZK-ba, ahol elavult nyílászárókat cserélnek ki korszerű, hőszigetelt szerkezetekkel. Az ajtócse­réhez szükséges acéltokokat Mélykú­ton készítik, az ajtószárnyakat pedig a külföldi partnercég adja a szereléshez. Ezzel a vállalkozásukkal a későbbiek­ben szeretnék a belföldi piacot is meg­nyerni. Szintén új terméket eredményez a Ganz-MÁVAG bronz siklócsapágy üzemrészének letelepítése Mélykúton. Az üzem beindítását 1987-re tervezik, évi 20—30 millió forinttal növelheti a szövetkezet termelési értékét. Ugyan­akkor a hagyományos öntödében elő­állított évi 350 tonna nyers alapanyag egy részének további megmunkálásá­val emelkedik a bronz késztermékek aránya. Az Univerexpo Ipari Szövetkezet a könnyűszerkezetes kormányprogram­hoz csatlakozva még 1974-ben elkezdte a fémvázas üzemcsarnokok gyártását, eddig 150 ezer négyzetmétert készítet­tek. A megrendelt létesítmények több­ségét saját maguk szerelik össze. A je­® A hétvégi hibásakból 50 millió forint volt a belföldi forgalom a/ elmúlt évben. (Caál Béla felvétele) lenlcgi épülettípust a Bácslcrvvel to­vábbfejlesztették, amelybe már a kor­szerű, hőhídmentes alumínium nyílás­záróikat is beterveztették. Az átállás­hoz szükséges tervdokumentációkat rövidesen megkapják a tervező válla­lattól. Említésre méltó még a három éve működő, rehabilitációs jellegű, nyere­séges papírfeldolgozó üzemük, ahol csökkeni munkaképességű dolgozókat is foglalkoztatnak. Az elmúlt esztendő tapasztalatai alapján a szövetkezet ez évre a realitá­sok figyelembevételével határozta meg tervét. A sikeres exporttevékenység és a termelési, valamint értékesítési szer­kezet rugalmas átalakítása az eredmé­nyes gazdálkodás garanciája lehet a mélykúti ipari szövetkezetnél. Kisvágó Árpád Zajos csőd vagy csendes fölszámolás? Csaknem háromnegyed esztendő telt el a vál­lalatok fölszámolását és megszűnését szabályo­zó rendeletek megjelenése óta. A nagy várako­zásokat az első hónapokban indított eljárások alig igazolták, jószerével csak egy tucat, zömé­ben kisszövetkezet vagy leányvállalat került a bíróság elé. Az óvatosság egyébként érthető, az új jogsza­bályok csak a keretét adják ama bonyolult eljá­rásnak, amely egy cég megszűnéséhez vezet, és ez számos buktatót rejt magában. Még akkor is, ha a hitelezők megegyeznek. Hogy mekkora a bizonytalanság, azt jól mutatja a közelmúlt nagy port fölkavaró első komoly magyar válla­lati csődje, a Veszprém Megyei Állami Építő­ipari Vállalat esete. Figyelmeztető jelek A papirok már elindultak a számukra kijelölt hivatalos úton, s eközben csaknem 2 és fél ezer ember sorsa vált hosszú hónapokra bizonyta­lanná. Az eljárás eme buktatóiba most először ütköznek az érdekeltek, s valószínűleg még en­nél nehezebb kérdésekre is választ kell találniuk a VÁÉV felszámolása során. Az eddig megindult fölszámolások jószerével néhány száz embert és néhány tízmilliónyi va­gyont érintettek, sőt akadtak még nyereséggel működő kisszövetkezetek vagy leányvállalatok is, ahol az alapítók jó érzékkel mérték föl a jövőt: a várhatóan veszteségessé váló tevékeny­séget nem tartották érdemesnek a teljes gazda­sági lehetetlenülésig folytatni. Egyszerűbb még idejében fölszámolni a céget. Furcsa parado­xont mutat tehát a gyakorlat. Miközben min­denki a nagyok látványos csődjét várta, aköz­ben a kicsik mérték föl azonnal és reálisan az új rendeletek adta lehetőségeket, s megpróbál­ták megelőzni a még nagyobb bajt. Akár kicsi, akár nagy gazdálkodóról van szó, az óvatosságra intő jelek a végső csőd előtt már évekkel jelentkeznek. Á rendre nem teljesülő terv, csökkenő termelési mutatók, az egyre ala­csonyabb hatékonyság, s mind nagyobb hitel­igény, a hőmérő higanyszálához hasonlóan mu­tatja a súlyosbodó „betegséget”. Egy kisebb cégnél valószínűleg mindezt sokkal könnyebb fel-, illetve elismerni. A megszűnéssel is keve­sebbet kockáztatnak. A dolgozókat könnyebb elhelyezni, és a néhány millió forint értékű álló­eszközök és készletek értékesítése sem okozhat gondot. Időben dönteni Nem véletlen, hogy az eddig lezárult ese­tekben nagyon rövid idő alatt mindenfajta vita nélkül „közös megegyezéssel” született meg a megszűnést kimondó határozat. (A VÁÉV ügye már nem lesz ily problémamen­tes. A felszámolás, mint végső eszköz, a továb­bi termelésre alkalmatlan vállalatok sorsa lehet. De érdemes tanulni a már lezajlott ese­tekből. Nem szabad 4Z utolsó pillanatig várni e kényszerű lépéssel. A késedelem tovább nö­veli a veszteséget, és szétzülleszti a kollek­tívát, amely éveken, évtizedeken keresztül ösz- szeszokottan dolgozott. Igaz, ezeket a káro­kat nem lehet pénzben mérni, de legalább olyan súlyosak, mint a halogatás miatt dinami­kusan növekvő veszteség milliói. Különösen, ha számításba vesszük, hogy jelenleg 60—70 gazdálkodó nem képes kiadásaira a fedezetet megszerezni, vagyis veszteséggel működik. S a következő évek sem kecsegtetnek azzal, hogy számuk csökkenni fog. Tehát hozzá kell szok­ni a csendes megszűnéshez és a zajos csődökhöz is. , Hogy ki melyik útra lép, ezt már a konkrét eset döntheti el. Ám mindez aláhúzza, hogy mennyire megnőtt a vállalat irányításáért fele­lős vezetők és vállalati tanácsok szerepe, s hogy hibás döntéseik milyen súlyos következmé­nyekkel járthatnak. Ahol nem ismerik föl a tartós válság jeleit, ott a VÁÉV-éhez hasonló helyzetbe kerülhetnek a dolgozók és a vezetők egyaránt. S ezt mindenképpen célszerű lenne elkerülni. A legkisebb veszteséggel Bár minden vállalatnak alapvető célja az, hogy a pályán maradjon, sőt növekedjék, a tervekben immár szerepelnie kell az esetleges megszűnésnek is. A fölszámolás nem csodaszer, amely önmaga megszabadítja a gazdaságot a strukturális problémáktól. Csak egy lehetőség arra, hogy átmentsék a még használható va­gyont és kollektívát egy másik termelő cég vagy cégek számára. Ha viszont nem ismerik föl időben a fölszá­molás kínálta lehetőséget, hosszú időre bizony­talanná válhat emberek százainak vagy ezrei­nek sorsa, nem is beszélve arról, hogy az eljárás végéig a vállalat tulajdonképpen képtelen lesz termelni. S ez végeredményben nemcsak az adott vállalatot, hanem az ágazatot és a nép­gazdaságot is sújtja. Remélhetőleg, okulva az eddigi tapasztala­tokból, a nagyok, ha már elkerülhetetlen ez a lépés, a kis szervezetek példáját választják, és csendben, a lehető legkisebb veszteséggel vállal­ják föl időben a megszűnést. L. M. Korszerű keltető Jánoshalmán A múlt év augusztusában keltek ki az első kiscsibék a Jánoshalmi Petőfi Termelőszövetke­zet új üzemében. Évente 4 millió tojás kikeltetésére alkalmas a berendezés. A helyiségeket úgy alakították ki, hogy újabb gépek beállítására is lehetőség van. A felhasznált tojás a szövetkezet tojóházából kerül ki. A kiscsirkék 85 százalékát saját telepükre szállítják. A korszerű épületben 21 elő- és 7 utókeltető gépet helyeztek el, és itt találhatók a szociális helyiségek is. • Ilétnaponként lámpázással ellenőr­zik a tojásokat, hogy az elhaltakat minél hamarabb cltávolít'hassák. • Hetenként átlag 60 ezer csibe kel ki. Pető Istvánná keltetővezető és Bentz Jó­zsef elégedettek a kelési átlaggal. (Pász­tor Zoltán felvételei).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents