Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-07 / 82. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. április 7 SZÍNES programok baján M ilyen érdekességeket kínálnak a programtervezetükben a bajai művelődési házak? Van-e valami új, valami, ami biztosan vonzza a közönséget? Három művelő­dési intézmény igazgatójától érdeklőd­ve, úgy látjuk, hogy ötletekért nem kel­lett a szomszédba menniük a bajaiak- nak. Hogy mit kínálnak? — E kérdésre válaszolnak most az intézmények veze­tői. Dr. Stang Jenöné, a Szakszervezeti Művelődési Ház igazgatója: — A munkatervet különböző neve­lési célok köré csoportosítottuk. Intéz­ményünk — nevéhez híven — a mun­kásművelődést tartja legfontosabb fel­adatának. Ezért támogatja a munkahe­lyi művelődési bizottságokat, a szék­házban pedig olyan rendezvényeket szervez, amelyek elsősorban a munká­sok érdeklődésére tarthatnak számot. E feladatok egyeztetése végett évente négy alkalommal találkozunk az emlí­tett művelődési bizottságok titkáraival. — A legközelebbi alkalommal (má­jus 22-én) szocialista brigádok vetélke­dőjét tartjűk Munka, művelődés, közé­let címmel. Szocialista brigádvezetők fóruma — régi, nagy érdeklődésre szá­mot tartó sorozatunk ezúttal hat előa­dást kínál, mig két fórumot a szakszer­vezeti tisztségviselők részére tervez­tünk. Neves előadókat kértünk fel, köztük dr. Voksán Józsefet, a Pedagó­gusok Szakszervezetének főtitkárát és Nagy Sándort, a SZOT titkárát. Hét előadással jelentkezik a Munkásakadé­mia: a családi élet témáit dolgozza fel. Az Ady Endre Könyvtárral összefogva ismét bemutatunk néhány könyvkia­dót. Ezúttal a Népszavát, a Szépirodai­Munkásművelődés, nősök klubja, jógakonyha mit és a Gondolatot. A költészet napja alkalmából Veres Miklóst látjuk ven­dégül. Patronáljuk az amatőr képzőművé­szetet, és bemutatjuk a környék művé­szeinek alkotásait. Végezetül egy telje­sen új kezdeményezés: heti egy alka­lommal videomozit rendezünk a Bács- Kiskun Megyei Moziüzemi Vállalattal összefogva. Síkné Tiszavölgyi Magdolna, a Helyőrségi Művelődési Otthon vezető­je: — Indul egy új sorozat Pódium cím­mel. A hozzánk látogató művészek kö­zül Szombathy Gyulát, Felföldi Ani­kót, Lukács Sándort és Szabó Gyulát máris sikerült megnyernünk. . S on fontosnak érezzük a klub- :sztését, erre a múltban is nagy súlyt helyeztünk. Igen népes a nyugdí­jasok közössége, akik nagyon aktívak: kirándulás bel- és külföldön, színházlá­togatás, TIT-estek követik egymást a programjukon. Hetente egy alkalom­mal találkoznak, és közösen ünnepük meg a névnapokat, családi eseménye­ket. Nálunk kapott helyet a bajai vete­ránklub is. Most dr. Gajdqcsi Istvánt, a megyei tanács elnökét hívták meg, majd az SZTK-kirendeltség vezetője tart tájékoztatót. A fiatal értelmiségiek klubja a helyőrség tisztjeit tömöríti. Jó kapcsolatot tartanak a főiskolákkal, a KISZ-szervezetekkel. Nagyon népsze­rű a nősök klubja, amelynek tagjai a Baján szolgálatot teljesítő családos sor­katonák. Eljön a foglalkozásra a fele­ség és a gyerek is. Tájékoztatást kap­nak OTP-kölcsön, gyermeknevelés és ezer más kérdéssel kapcsolatban. Fodor Lászlómé, a József Attila Mű­velődési Központ igazgatója: — A legnagyobb vállalkozásunk a kecskeméti Katona József Színház má­jus 18-ától június 30-áig történő ven­dégszereplése lesz. Az összesen 48 elő­adásra szívesen vállalkoztak a társulat művészei. Bízunk abban, hogy a válto­zatos repertoár és a kitűnő színészek most is, mint annyiszor már, sok érdek­lődőt vonzanak. Gondoltunk a fiatalokra a tervek összeállításakor. Minden vasárnap lesz diszkó a Club presszóban, és indul egy break-tanfolyam. A kezdő után haladó jóga következik, amelyet kedvcsináló­ként bemutató és jógakonyha előz meg. Havonta egy-két alkalommal csa­ládi túrákat rendezünk. Úticélok: a vá­ros környéki parkerdők. A tavaszi szü­netre sok szabadidős programot szer­veztünk: számítógépes játékok bajnok­sága, gördeszka- és görkorcsolyaver­seny, ingyenes videofilm-vetítés. A következő szomszédolás május 1- jén lesz: Csávolyra látogatunk gazdag programmal. Ugyanekkor, valamint 2- án és 3-án sporthétvégét rendezünk. Ez alkalommal a BSK és a Vízügy autós szakosztály kiállításon mutatkozik be. Gál Zoltán GYERMEKEVEK-GYERMEKELET FUTALPÁR Rendhagyó és követésre méltó módon emlékeztek meg a forradal­mi ifjúsági napok idején a neveze­tes eseményekről Tiszaalpáron: megszervezték a FUTALPÁR- akciót. A kijelölt táv mintegy két kilométernyi volt, minden úttörő nevezhetett, sőt családtagjait is el­hozhatta. A nevezési díjakat — 5, illetve 10 forintot — az SOS-gyer- mekfalu javára fizették be. Ügyesen oldották meg az út ki­jelölését is: apró zászlók jelezték annak vonalát.' Az úttörők két tá­bora — a futók és a szurkolók — egyformán izgultak a jó ered­ményekért, a sorra-rendre célba ér­kező társaikért. A legjobbak jutal­ma zsebrádió volt, sokan kaptak oklevelet is. Valamennyien alaposan kifá­radtak — rögzítette beszámolójá­ban a krónikás, Bernáth Anita, — de mindenkinek nagyon jól­esett az erőpróba! • Még együtt a mezőny a FUTALPÁR-on! Hagyományt teremtő úttörőcsapat Kiskőrösön, a Petőfi Sándor iskola mellett évtizedek óta omladozott a használaton kívüli zsinagóga épülete. Nem régen döntés született az épület hasznosítására. A Petőfi és a zeneiskola részére, közösen használt hangver­senyteremmé alakítják át. A városi tanács költségvetési üzeme 2 millió forintnyi összegért az év végére készíti el a munkát. (Pásztor Zoltán felvétele) Zsinagógából zeneterem Guruló osztály Ezentúl néhány jereváni iskola tize­dik osztályos tanulói hetente az egyik órájukat egy autóbuszon tartják, amelynek oldalán feltűnő felirat van: „Komputer” — mozgó osztály. Örményországban nincs elegendő is­kolai számítógép, ugyanakkor az ifjú­ságot meg kell tanítani a komputerek kezelésére. Hiszen a mai iskolások hol­nap vállalatok, kutatóintézetek, külön­féle intézmények dolgozói lesznek, és sokuknak számítástechnikát is alkal­maznia kell majd. Ehhez a köztársaság 1500 iskolájá­ban és szakközépiskolájában külön tantermeket kell berendezni, és csak­nem háromezer programozóra is szük­ség lenne. Egy-két év alatt ezt nem lehet megoldani. A gondokat enyhítik az említett „komputeres guruló osztá­lyok”, amelyekkel sok tanulót be lehet vonni a számítástechnikai oktatásba. A dolog lényege, hogy amikor a kom­puterrel felszerelt autóbusz megérkezik az adott helyre, a gépet rákapcsolják az elektromos hálózatra és a „guruló osz­tály” már készen is áll az órára. Az első „Ikarus”-okat Örményor­szág két tudományos-tennelési egyesü­lésének kollektívái szerelték fel a szük­séges berendezésekkel és eszközökkel. KELEMEN KÁROLY: Az alkohol rabságában / 'V \ Örcgapómmak volt egy jóhan- y -L. J gú cimbalma, megtanított ját­szani rajta. Rövid idő alatt sok nótát megtanultam, amire öregapám nagyon büszke volt. Volt még a pusztán három „zenész”. Topa a bivalyos, az öreg Cibók a juhász, meg Varga Jani bácsi a fejőgulyás. így aztán négyen alakítottunk egy zenekart. Vasárnaponként húztuk a cselédlányok­nak, me a cselédlegényeknek a talpald- valót. Sokszor éjfélig, még tovább is el­tartott a mulatság, de én nem voltam álmos — ittam a bort, mint a vizet —, szóval álltam a „sarat". Most már nem lettem rosszul tőle, esetleg érte! Egyik este — öregapám jól felöntött a garatra, s igy szólt hozzám: figyelj ide kisfiam, most tartok neked egy komoly előadást az élet témáiról. Leültem melléje a dí­ványra. Az öreg megtömte a pipáját, aztán rágyújtott. — Na hát akkor kezdjük fiam —, mondta, aztán felvette a pintesüveget a sublót mellől és alaposan ráhúzott, az­tán nekem nyújtotta, és én is ráhúztam, talán alaposabban mint ö. — Szóval úgy van az kisfiam — kezdte az öreg — hogy az élet egy komédia, — akárcsak a nó­tában. Ha megnősz legyen eszed, meg pénzed. Ha ez a kettő van, akkor nem leszel elveszett ember. Gyűlöld azokat az embereket, akik dolgoztatnak, mert nekik több van, és így ők dorbézolnak a te erőd állal. Mit gondolsz, miért van nekem több, mint a többi cselédnek? Nos — nézett rám az öreg, miközben ismét meghúzta a borosüveget —, felelj kisfi­am, mond hogy lehet az? — Nem tudom papa — motyogtam neki! — Hát én majd megmagyarázom ne­ked! — Azért, mert én vincellér vagyok, és olyan dolgokkal bánok, amiből pénzt lehet csinálni. Egy kis bor, egy kis gyü­mölcs, egy kis pálinka, — van a nyava­lyás grófnak elég! Úgy bizony kisfiam, okosnak kell lenni, ügyesen kell csinálni, és akkor minden rendben van. Ha nem ezt csinálod, akkor te is olyan szegény nyomorult cseléd maradsz, mint a többi­ek, vagy mint apád. Hát persze —foly­tatta az öreg, — a gépész nem adhatja eUa traktort, a béres nem lophat ökröt, a fejős meg a teheneket nem tudja pénz­zé tenni. De egy vincellér! Az más ká­poszta! — kiáltotta az öreg, miközben hatalmasat ütött a vállamra, hogy majd­nem belefúródtam a díványba. — Úgy ám, kisfiam! Okos légy, akkor viszed valamire az életben, ha nem, hát akkor úgy kell neked — tette hozzá öregapám. Akkor sok minden „titokba" beava­tott engem, elmagyarázta a pénzszerzés lehetőségeit, hogyan és miképpen lehet „átdobni" a fejeseket. Sajnos öregapám „tanai" mély gyökereket vertek ben­nem, és pár kivételévet magamévá is tet­tem azokat. „A későbbiek folyamán nemcsak elméleti, hanem „gyakorlati” oktatásban is részesültem. Egyik szombati napon — akkor volt vásár D. mezővárosban — bevezettünk egy tehenet, meg egy bikaborjút a vásár­ra. El is adta az öreg, négyszázötven pengőért az állatokat, aztán bementünk a városba. A főutcán megálltunk egy üzlet előtt, amelynek a kirakatában mo­torkerékpárok voltak. — Mit szólsz ahhoz a középső motor­hoz? — kérdezte tőlem. — Szép, öregapám — mondtam neki. — Úgy? — mondta ő nevetve — ak­kor én megveszem. Aztán kézen fogott és bementünk az üzletbe. Hatszáz pengőbe került az a „Wanderer-Sachs" száz köbcentis mo­torkerékpár. Az öreg hozzátett a mar­hák árához százötven pengőt, és kifizet­te a boltosnak a motort. Kivittük az utcára, aztán a boltos segédje elmagya­rázta öregapámnak, hogyan kell elindí­tani, sebességet váltani. Öregapám na­gyon fogékony ésszel rendelkezhetett, mert hazáig semmi probléma sem volt a motor vezetésével, sem a sebességváltás­sal. Hetek múlva öregapám ismét bement D. mezővárosba és hozott egy új motor­kerékpártankot. Nem tudtam mire vélni a dolgot, de aztán feltárult előttem az öreg manipulációja. A régi benzintankot leszerelte és feltette az újat. Aztán egy — talán egyliteres lehetett — gömbölyű edényszerűséget „szerelt" az ülés alá. Vagy egy hétig dolgozott az „ötletén”, aztán nevetve magyarázta nekem, hogy „készen van az ördög motollája." Nem mondom, eléggé furfangos „újítást" haj­tott végre öregapám a motoron. Az új benzintartályt alaposan kiforrázta, ki­mosta. A benzincsapot vakdugóval eltö­Harmadik alkalommal rendeztek szellemi vetélkedőt a kunszentmiklósi művelődési központban a nagyközség úttörői számára. Az eseményre há­romszázhatvan gyermek sorakozott fel, ott voltak tanítóik, tanáraik is. Többen két tárgyból is megméretésre jelentkeztek, de voltak olyanok is, akik számára egyfordulós volt a vetélkedő. Az eredményhirdetés előtt a mű­vészeti versenyek győzteseinek be­mutatkozására került sor: Kökény Mónika, Győri Tünde, Bődi Sza­bolcs, Nagy Éva és Tóth Anikó sza­valtak. A második osztályosok közül magyar nyelvből Csengey Aletta, matematikából Duneczki János bi­zonyult a legjobbnak. A harmadikosok komplex vetél-, kedőjét Sitkéi Dénes nyerte, a ne­gyedikesek közül Duzmath Zoltán lett az első. Bakacsi Gergely győzött az ötö­dikesek magyar nyelvi verseiíyén, míg a hatodikosok matematika­vetélkedőjén Matics Zsuzsa és Ma­kai Zsuzsa volt a legjobb. A győz­tes oroszos csapat tagjai: Fodor Balázs, Kenéz Kira, Matics Zsuzsa lett. Szoros volt a küzdelem a hetedi­kesek mezőnyében: matematiká­ból Kiskovács József és Mikus Pi­roska került az élre, ének-zenéből Miklós Réka, Tóth Vera, Tábori Bea győzött. Az orosz nyelvi verse­nyen Becker Andrea, Erdei Éva és Siklósi Anikó lett dobogós. Kémiá­ból Mózes Tamás, Miklós Réka és Tábori Bea érte el a legjobb helye­zést. A számítástechnikai verseny első helyezettjei: Fodor Balázs és Káldi Zoltán lett. A nyolcadikosok vetélkedőjén honismeret kategóriában Bóna Erzsébet, Fűrész Éva és Szőke Irén győzött, oroszból Bóna Er­zsébet, Fűrész Éva és Barna Szeré­na ért el dobogós helyet. Matema­tikából Bánfalvi Balázs, Mohácsi Katalin, Zimányi Katalin jeleske­dett. Az ember és környezete vetélke­dőn Mihók Zoltán és Gelencsér Sándor bizonyult a legjobbnak. A mi kontinensünk verseny első helyezettjei: Váli Anikó, Egervári Mariann és Csabai Mariann lett. TERMÉSZETVÉDELMI VETÉLKEDŐ Az előző fejtörő helyes válaszai: 1. A faültetés szabályai: fiatal, egész­séges, dús gyökerű csemetét ültessetek, olyan mélységbe, hogy a gyökerei ne hajoljanak vissza. A gödör aljára jut­tassatok morzsalékos, tápdús földet! 2. A fák jelentősége: elnyelik a zajt, kiszűrik a levegőből a port, fékezik a szelet, csökkentik az esővel lezúduló víz és a napsugárzás erejét. Javítják a légkör oxigénháztartását, növelik pá­mítette, és a csapot áthelyezte a váz és az ülés közötti részre. A jámbor szemlélő semmit nem vett észre az „újításból”, olyan tökéletes volt a dolog, hogy az nem mindennapi. Hónapok múlva megmagyarázta ne­kem öregapám az „újítás” lényegét. Sokkal egyszerűbb ezzel a masinával „motalkót" — azaz bort — szerezni, mind eddig. Az odaforrasziott edényben volt az üzemanyag, a motor tankjába pedig bort öntött az öreg. Tizenkét liter fért bele. — Most már nem olyan körülményes a dolog — mondta az öreg nevetve — akár a gróf orra előtt is elmotorozhatok a borral._ — Úgy ám, kisfiam! — kiáltotta vi­dám hangon — Többet ésszel, mint ész nélkül. Sokszor bemotorozott D. mezőváros­ba és mindig csillogó pengősökkel tért haza. Valósággal én voltam a jobbkeze az öregnek. — Csak így tovább kisfiam, akkor majd lesz belőled ember — mondta. Amikor az iskolából hazamentem, kiro- bögtam a pincéhez a motorkerékpárral — közben én is megtanultam a vezetést —, amíg ő töltötte a bort tankjába, én figyeltem, hogy az ajtóból nem jön-e valaki. Volt egy ötvenliteres hordó, az mindig tele volt. Ha vasárnap mulatság volt a sütőkonyhában a pusztán, akkor ő vitte oda a bort a „zenekarunk" tagjainak, meg a táncoló legények is abból ittak. Öregapám nem volt rosszindulató, fukar ember. Persze ezzel nem azt akarom bebizonyítani, illetve mondani, hogy amit a gróftól elemeit, hogy azt mind egy csöppig szétosztogatta, de azért sokszor berúgtak abból a borból a pusz­tai nincstelen cselédek. (Folytatjuk) ratartalmát, életteret adnak az állatvi­lágnak. Szerves anyagot termelnek, megkötik a talajt. Kiváló megfejtésükért jutalmat kap­tak: Halász Péter, Kocsis Pál, Bártfai Richárd, Gál Zsuzsanna, Nagy Adrienn kecskeméti, Juhász Zsolt, Nógrádi Me­linda, Tóth Tímea, Andrási Tünde és Dongó Andrea kiskunfélegyházi úttö­rők. A következő forduló kérdéseit ugyancsak Gál Gyula tanár készítette. A megfejtéseket a kecskeméti úttörő­házba küldjétek, a borítékra írjátok rá: Természetvédelmi vetélkedő. Beküldési határidő: 1987. április 15. Kérdések: 1. Határozzátok meg a zöld­övezet fogalmát és rendeltetését! 2. Nevezzétek meg a jellemzett fafa­jokat: a) Száraz termőhelyeken nem érzi jól magát. A Tőserdőn még megfi­gyelhetők az egykori alföldi erdők terebélyes óriásai. b) Észak-amerikai származású fa. A kunfehértói erdő bizonyítja, hogy a humuszos területet kedveli. Kiváló mézelő. c) Nedvesebb termőhelyre ültethe­tő, vöröstörzsű, tűlevelű. d) A vízrendezések előtt fa- és bo­korszerű változatai voltak. Ma a tiszaugi holtág mellett ligetet alkot. e) Természetes és nemesített faj és fajta. Fényigényes. A cellulóz- és papíripar alapanyagát képezi. f) Hazánkban nem őshonos, de te­lepíthető az Alföld legszárazabb ré­szein is, feketésszürke törzsű, tűle­velű. g) Két jelentős alföldi fafaj. Látha­tók természetes erdőkben, utak mentén, tanyaudvarokban. ROBI KÜLÖNDÍJA A VI. országos karikatúra-pályázaton — amelynek az idén is a kecske­méti Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthon adott helyet — a kecske­méti Béke Téri Általános Iskola hatodikos úttörője, Kolosits Róbert, „Az úttörő védi a nyakkendő becsületét” — című munkája érdemelte ki a városi úttörőelnökség különdíját, a vele járó ezer forinttal. (Tanára: Szolláth Katalin.) Összeállította: Selmeci Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents