Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-04 / 80. szám
a Kecskeméti Fgldlnénvlfl BIzottnántóL fül UH) KONDI KOMM. JELENTSD BE IGENVEDET H FÖLDIGENTLO bizottságnál Városháza, I. am. 1. szám alatt Földreform, földosztás írtuk. Még a régi közigazgatási rend volt érvényben, tehát Pest- Pilis-Solt-Kiskun vármegye létezett, Budapest székhellyel. Igen ám, de a földreform, a földosztás megvalósítása, irányítása szempontjából nem tűnt evidensnek a budapesti központúság, ezért meghúzták a kelet —nyugati határt. így lényegében két földhivatal jött létre: Ceglédtől északra és délre. Ez utóbbi terület „megyeszékhelye” Kecskemét lett. — És ön is itt dolgozott. Mi- Ivenek voltak a hivatali feltételek? — A Jókai utcán, az úgynevezett Platter-házban dolgoztunk huszonötén, harmincán. Azt is mondhatnám, az akkori közigazgatási rendszertől bizonyos fokig eltért a szervezetünk, teljesen önállóan végezhettük a Javasz. Április. Félénk napsugarak, friss szél, nedves fold, éledő határ... A földekre csalogatja az embereket a jó idő. A magyar történelemben sorsfordító események zajlottak le az esztendő legszebb szakaszában, a magújulást hozó tavaszon. Felszabadulás. Felcsillanó remény az élet jobbá válására. Földosztás. Történelmünkben ünnepi pillanat volt. Mindig a forradalmak, a nemzeti felszabadító mozgalmak fő követelései között szerepelt. 1945 tavaszán hajtották végre Magyar- országon a földreformot: 3 millió 260 ezer katasztrális holdat osztottak fel 642 ezer lold nélküli mezőgazdasági munkásnak, cselédnek, törpe- és kisbirtokosnak. Hogyan zajlott le a földosztás a Duna—Tisza közén, szőkébb hazánkban? Hosszas „nyomozás” után találtam rá dr. Saskői Lajosra, az egykori földhivatali munkatársra,~aki aktívan tevékenykedett a földosztás idején. — A háború vége felé, 1944- ben kaptam diplomát — mesélte dr. Saskői Lajos —, de sajnos csak jóval később állt módomban hasznosítani a kecskeméti jogakadémián szerzett ismereteimet. Hosszú út következett, amely angol hadifogsággal végződött . .. Egyébként apai ágon nagybecskereki kistisztviselő, anyai ágon pedig kecskeméti mézeskalácsos családból származom. Szüleim Kecskemétre költöztek. Apám nem tudott megszokni az új környezetben. Néhány esztendő múlva meghalt. Ötéves voltam akkor. Édesanyám hármónkat egyedül nevelt. Taníttatott bennünket. Elvégeztem a gimnáziumot, majd a jogakadémiát. — Sok élménye van jogaka- démista korából? — Nem mondhatnám, hiszen levelezőként tanultam, pontosabban: „mezei hallgatóknak” tituláltak bennünket, akik munka mellett jártunk a jogakadémiára. Szociális gondozóként dolgoztam. A Kecskemét környéki tanyavilág nagycsaládosaival foglalkoztam. Akiken kellett, segítettem. Sok tennivaló akadt, éppen ezért a diákélet kevesebb • Ma már történelemkönyvek lapjain látható e korabeli fotó a földosztásról. — Kezdettől fogva azt tapasztaltam, hogy a parasztok magabiztosak voltak. Egy percig sem kellett volna tovább várni a földosztással... Hivatalunk szerepe lényegében az volt, hogy a földosztás végrehajtásának tényét utólag regisztráltuk. Azt, hogy a településeken rendben mentek-e a dolgok, megfelelt-e minden a törvényes előírásoknak. — Akadt olyan hely, ahol adódtak problémák? • Dr. Saskői Lajos 1974 novemberében vette át dr. Gajdócsi István megyei tanácselnöktől a főtanácsosi címet. élményt adott. Szívesen emlékszem vissza a jeles professzorokra, tanáraimra: Joó Gyulára, Rácz Bélára, Révész Bencére ... — Már említette, hogy diplomáját csak később tudta használni. Mikor? — Az angol hadifogságból 1946 januárjában tértem haza. Kezdetben ügyvédséggel próbálkoztam, de végül mégis másképp döntöttem, és a Dél-Pest Vármegyei Földhivatalnál kerestem munkát. 1946 áprilisát feladatainkat. Fiatal jogászok, a bíróságtól átvezényelt bírók, leíró személyzet és földmérő mérnökök — ez volt a felállás. A földreform elementáris hatásúnak bizonyult, és azonnal végre kellett hajtani. Az akkori közigazgatás hivatali rendje, bürokratikus működése csak nehezítette volna a dolgunkat. Éppen ezért jött létre a Földművelésügyi Minisztérium mellett az Országos Földbirtokrendező Tanács, illetve az Országos Földhivatal és ezek megyei megfelelői, a megyei földhivatal, valamint a Dél-Pest Vármegyei Földbirtokrendező Tanács. A földosztó bizottságok (hivatalosan: földigénylő bizottságok) pedig a reform gyakorlati végrehajtásában játszottak szerepet. Ezek már 1945 őszén megkezdték a munkát. — Bizakodóbbá váltak az emberek? — Nem ... Nem volt sok — a szó szoros értelmében vett -— nagybirtok. A Duna mentén húzódó érseki uradalom földjeit is felosztottuk mindenféle ellenvetés nélkül. Inkább a száz—ötszáz holdas módos gazdák ágáltak a rendelet ellen, de mindig elcsitult a hangjuk. A földosztás két esztendő alatt befejeződött. 1947-ben a parasztok kezükbe vehették a telekkönyvi végzést. Később egyéb földjogi témák kerültek előtérbe, de azokat már Budapesten kellett intézni, mert ismét ott volt a központunk. A szegény földhözjutot- tak nem sok segítséget kaptak ... A termőföld sem volt valami elsőrendű, a felszerelésről, a vetőmagról nem is szólva. Nem csoda hát, hogy ezek a parasztok voltak a szövetkezeti mozgalom első zászlóvivői. — Térjünk vissza az ön szerepére ... — A megye területét egymás között felosztottuk. Nekem Kalocsa, Kiskőrös térsége jutott. Az itt felmerült ügyekkel kellett foglalkoznom, intézkednem. De ne gondolja, hogy könnyű dolgunk volt! Képzelje magát 1946 —47-be... Gépkocsi nemigen akadt. Két ló húzta azt a platós kocsit, amivel Kecskemétről helyi ellenőrzésekre indultunk. Általában egy hétig jártuk a Duna mellékét. Nagyon sok tennivaló nem várt ránk, hiszen Kalocsa környékén -— az érsekséget leszámítva — alig volt száz holdon felüli magánbirtok. — Szívesen közölnénk egy fotót ebből az időszakból! — Adnék, de nincs. Akkoriban nem a fényképezés volt az elsődleges. — Hogyan alakult pályája 1950-től? — Debrecenből jöttem visz- sza Kecskemétre 1950-ben, amikor megyeszékhely lett a város. Előtte ugyanis Budapestre került vissza a földhivatal, s mivel oda nem akartam menni, Debrecent választottam. Később Kecskeméten a megyei tanács mezőgazdasági osztályán dolgoztam, az igazgatási csoportot vezettem 1982 novemberéig. A megyei főtanácsosi címet 1974-ben kaptam meg. — Büszke arra, hogy munkakönyvében csak két bejegyzés van? — Igen, igen ... Jelképesen úgy fejezném ki, hogy amióta összetalálkoztam a földdel, csak egy úton haladtam. Mindig megkaptam azt, amit elvárhattam a sorstól. Hiába csábítottak máshova, nem változtattam munkahelyet. Azok közé tartozom, akik a megkezdett pályáról nem térnek le egykönnyen. Miért is tértem volna le az útról ...? — Most, nyugdíjasán sem pihen ... Jogtanácsosként dolgozom az Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomáson. A nap másik részét pedig a családom tölti ki. Szerencse, hogy a fiam és a lányom itt lakik Kecskeméten. Négy unokám sok-sok boldog percet szerez nekem. Borzák Tibor
