Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-04 / 80. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. április 4. KÖLCSÖNÖS HASZON A MAGYAR—SZOVJET EGYÜTTMŰKÖDÉSBŐL MEGELÉGELTÉK A SÁROS, POROS UTCÁKAT Szélesedő testvérkapcsolatok Apostag - társadalmi munkában A magyar—szovjet kapcsolatok a felszabadulás után fokozatosan egyre jelentősebbé váltak. A két ország népe jobban megismerte egymást, barátságok alakultak családok, brigádok, mezőgazdasági és ipari vállalatok között, s ma már kölcsönösen előnyös, a gazdálkodás gyakorlatában közvetlenül hasznosuló munkakapcsolat, együttműködés fűzi össze a két országot. Jellemző ez Bács-Kiskun és testvérmegyéje, Krím üzemeinek, intézményeinek negyedszázadot meghaladó kapcsolatára is. Száz üzem és gyár városa A Krím terület központja Szimfero- pol, amelynek jelentése az ógörög nyelv szerint: gyűjtőváros. A Krím félsziget középső részén fekszik, a terület közlekedési csomópontja, ide futnak össze a köz- és vasúti, valamint a légi utak is. Évente kétmillió ember fordul meg a városban, amely a Krím terület közigazgatási és kulturális központja. Három évvel ezelőtt, 1984-ben ünnepelte alapításának 200. évfordulóját. , Gazdasági fejlődése a szovjethatalom éveiben indult meg, ma mintegy száz üzeme és gyára van, s ezekből a televíziótól a konzervig sokféle termék kerül ki. A Fekete-tenger mossa a félsziget partjait, amelyek mentén gyógy- és üdülőhelyek, úttörőtáborok épültek, és itt van Kelet Riviérája, a csaknem mediterrán klímájú Jalta. A Krím területen — mint ahogyan Bács-Kiskunban is — meghatározó a mezőgazdasági termelés, az ipar folyamatos fejlődése mellett. Mindkét területen főként a könnyűipari ágazatok kerültek előtérbe, az agrártermelés fő pilléreit az ültetvények, a szőlő- és gyümölcstermesztés jelenti. A közös vonások, fejlesztési tendenciák még inkább összekapcsolnak bennünket. Együttműködésünk is az azonos érdekek talajára épült. Cipőtől a szőlőfajtákig Bács-Kiskun megye mintegy negyven gazdasági egysége és intézménye alakított ki sokrétű kapcsolatot a Krím területén azonos profilú vállalatokkal, üzemekkel, kombinátokkal, mezőgazdasági szövetkezetekkel, kutatóhelyekkel. Évente találkoznak szakemberek és dolgozói kollektívák, s az egymás társaságában eltöltött napok hasznos tapasztalatok forrásai. A Rémi Dózsa Tsz vendégei voltak tavaly a Szimferopolhoz közeli Dzeé- zsinszkij Szovhoz fizikai dolgozói, akik még a mindennapi munkában is részt vettek, megismerkedve a baromfitakarmányozás és a tartástechnológia korszerű rémi módszereivel. A szövetkezetiek 1985-ben jártak a szovhozban, ahol viszont olyan gépet láttak, amit Rémen a baromfitakarmány kijuttatásában, az etetésben szívesen használnának. Beszerzéséről a* most májusban esedékes látogatásukkor szeretnének tárgyalni. A Bácsalmási Állami Gazdaság több mint egy évtizede tart kapcsolatot. a szaki járásbeli Frunze Állami Gazdasággal. Megegyeztek abban is, hogy évente 15—15 úttörő cseréjére, üdültetésére kerül sor, ámít a partnerek, a gyerekek örömére, azóta is magas színvonalon teljesítenek. Évente 4—6 fős munkásküldöttség látogatására is sor kerül: tavaly a bácsalmásiak voltak a szaki gazdaságban, a múlt hónapban pedig ők fogadták szovjet barátaikat, akik főként a fejési technológiát tanulmányozták. A szaki partnergazdaság- ban ugyanis azt tervezik, hogy a tehénállomány keresztezését a bácsalmási minta alapján kezdik, és a látott takarmányozási technológiát is alkalmazzák. Gyümölcsöző a kecskeméti Alföldi Cipőgyár és a szimferopoli Dzerzsinsz- kij Bőr és Cipőipari Egyesülés kapcsolata. Együttes munkájuk eredménye, hogy a szovjet minőségellenőrző intézet eddig már hét új férficipőmodellt hagyott jóvá, és így ezeket is gyártja az egyesülés. Az Alföldi Cipőgyár partnerei a múlt év őszén jártak Kecskeméten, s az együttműködés bővítését is felvetették. A kecskeméti gyár javaslata: partnerük szállítson bőrt, aminek ellentételeként cipőt küldenének. Kezdetben tízezer cipőt szállítanának Kecskemétről, amit néhány év alatt megtízszerezhetnének. Mindez az államközi megállapodásokon felüli cipő- és bőrszállítást (cserét) jelentene. Ajánlatukról az idén februárban is értesítették szimferopoli társaikat, s a gyár vezetői remélik, hogy az idén — legkésőbb az esedékes látogatásukkor — már a szerződés megkötéséről is tárgyalhatnak. A kecskeméti és a jaltai szőlészek, kutatók ugyancsak eredményeket mu- ’ tathatnak fel. Az elmúlt években több szőlőfajta cseréjére került sor, s a Krím hegység déli lankáin húsz különböző — Kecskemét környékén elterjedt — fajtát honosítottak meg. A Kecskemét —Szikrai Állami Gazdaságban pedig kísérleti jelleggel több hektáron telepítettek szovjet fajtákat, amelyek télállóságukkal tűnnek ki. Bővülő körben A barátságnak nincsenek határai — mondhatjuk a közhelyszámba menő igazságot, összevetve azzal: a kölcsönösen előnyös vállalati együttműködéseknek sem szabható korlát, különösen most, amikor a szovjet vállalatok a glasznoszty és a peresztrojka időszakát élve, az országban mindenütt szélesebbre nyitották kapuikat, növekedtek kooperációs igényeik is. A volgográdi területen Mihajlovká- ban (Volgográdtól kétszáz kilométerre levő, 63 ezer lakosú város) alakult meg január elsején, szovhozok, kolhozok és élelmiszer-feldolgozó üzemek összevonásával a Volga Agráripari Kombinát. A múlt év őszén a vezérigazgatóval, S. Klupovval, valantint az illetékes szakemberekkel kezdtek tárgyalást a Milyen volt ötven éve Apostag? Nem nehéz felidézni! A falu határában született jeles prózaírónk, Nagy Lajos 1935-ben kiadott szociográfiájában, a Kiskunhalomban pontosan rögzítette az akkori viszonyokat. Ismerjük a falu statisztikáit és természetesen azt is, hogyan éltek, dolgoztak, pihentek, küzdöttek a Duna-parti település akkori lakói. Túl bonyolult lenne azonban egy irodalmi művel összevetve bemutatni a fejlődést. Apostagon egyébként is oly sok, közcélú objektum épül mostanában, hogy jellemzőbb, ha csak néhány évet viszonyítunk. Közismert, hogy Nagy Lajos szülőhelye már törzstagja a településfejlesztési verseny élmezőnyének. Ha végeznek egy nagyobb munkával, nem állnak meg. Új és újabb feladatokat tűznek maguk elé: az egész közösség hasznára. • G. A. Romanyenko a Kecskemétvin Borgazdasági Kombinátban (Méhesi Éva felvétele) MÉM és a Kecskemétvin Borgazdasági Kombinát vezetői, amelynek célja, hogy a mihajlovkai kombinátban alkohol- mentes üdítőital-gyártás kezdődjön meg a Kecskemétvin közreműködésével. Az idén márciusban látogatott Kecskemétre G. A. Romanyenko, az Sz. Sz. K. Sz. Goszagroprom elnökhelyettese, az Agráripari Komplexum Állandó Munkacsoport szovjet tagozatának vezetője, s Romány Pállal, a megyei párt- bizottság első titkárával is egyeztették elképzeléseiket a kialakuló együttműködésről. Borsody Miklós, a Kecskemétvin vezérigazgatója mutatta be a kombinátban folyó munkát, az üdítőital-gyártást G. A. Romanyenkónak, valamint A. Amelinnek, a volgográdi terület tanácsa első elnökhelyettesének, a területi Agroprom elnökének. A magas szintű tárgyalásokon körvonalazták az együttműködés lehetőségét, amelynek lényege: a Kecskemétvin a Márka üdítő koncentrátumát szállítja partnerének és átadja gyártástechnológiáját is. A Kecskeméti Mezőgép Vállalat töltőgépsor szállítására vállalkozik, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet pedig zöldségtermesztés! technológiák adaptálásában vesz részt a mihajlovkai kombinátban. A Kecskemétvin közreműködik egyéb — a szovjet fogyasztási igényeknek megfelelő — új üdítőitalok receptjének kidolgozásában is. Az együttműködés a kölcsönös előnyök alapján, a közvetlen vállalati kapcsolatokból adódó külkereskedelmi lehetőségek jobb kihasználása érdekében történne, s párosul á tapasztalatok önzetlen átadásával, ugyanakkor megalapozza a továbbfejlesztést: közös vállalat alapítását is. A komoly, reális elképzeléseken alapuló tárgyalások ebben a hónapban szovjet szakértői küldöttség kecskeméti tárgyalásaival folytatódnak. Ezen egyeztetik az álláspontokat arról is, hogy a szovjet fél milyen áruval ellentételezzen. Ekkor kerül sor a szerződés megfogalmazására, amelyet végleges formában a későbbiekben írnak alá. Ez lehet az első megyénkben, amely kereskedelmi jellegű magyar—szovjet együttműködés, és például szolgálhat hasonló szerződéskötésekhez. Mert sok jó együttműködésre volna még lehetőség, amelyek a partnerek hasznára válnának, a fejlődés gyorsításit szolgálnák és a két nép barátságát is erősítenék. Csabai István 1986-ban: 24 millió Bolvári Józsefei, a fiatalos mozgású, lelkes tanácselnököt hét éve választották meg először. Korábban is közösségi ember volt; a helyi művelődési ház programjait szervezte. Hivatalba lépésekor hosszú távú tervet készített a falu szépítésére, fejlesztésére. Munkaidő után és szabadnapokon természetesen maga is ott tevékenykedett az építkezéseken. Az évek során megtanulta a kőműves, az ács és a burkoló mesterséget is. Az elnöki irodában beszél a sikeres 1986-os évről: jövedelemforrás után fut, hogyan tudják mozgósítani az embereket? — Mi húsz évig hiába vártunk, hogy valamit kapjunk fejlesztésre; hogy komfortosabbá váljon a településünk. Megelégeltük a sáros, poros, gyakran járhatatlan utakat, az elhanyagolt parkokat, a romos intézményeket. Akik amellett szavaztak, hogy nem menekülnek el a városokba — ték a legutóbbi apostagi falufórum hozzászólásai. Érezhető volt, hogy jobban magáénak tudja a közös gondokat az, aki már tett is valamit a fejlesztésekért. Nem tehetné meg például az iskola — egyébként gondosságáról ismert — vezetősége, hogy az 1983-ban átadott új épületet elhanyagolja, mert a — Korábban is sokat tettek az itt lakók a községért. Iskolát és tornatermet, lőteret építettünk, fásítottunk az utak mentén, de tavaly valahogy minden eddiginél többet vállalt a kollektívánk- A társadalmi munka értéke 24 millió forint. Ami annyit jelent, hogy egy emberre — ide értendő a csecsemő és a magatehetetlen beteg is — 11 ezer forint jut. — Mit végeztek a lokálpatrióták? — Megépült egy 105 négyzetméteres vegyesbolt a Vasút utcában. Megkezdődött a műemlék zsinagóga rekonstrukciója. Az épület melletti teret szabadidőparkká alakítottuk. Két pedagógus szolgálati lakást újítottunk fel. Összesen 42 ezer négyzetméter szilárd burkolatú út és 2500 négyzetméter járda készült el. A Vida János utcai lakók vízelvezető csatornát építettek. Ezek csak a jelentősebb vállalások. — Ma, amikor mindenki kiegészítő MMG AUTOMATIKA MÜVEK Lépést kell váltani a műszaki fejlesztésben Beszélgetés Bodor István vezérigazgató-helyettessel Az MMG Automatika Művek az árbevételhez viszonyított nyereség tekintetében előkelő helyet foglal el a hazai iparvállalatok között. Összes bevételük 1986-ban elérte a négymilliárd forintot, nyereségük pedig megközelítette a 900 milliót. Hasonlóan ítélhetők meg termékeik műszaki színvonala alapján, amely a szocialista piacon élenjárónak mondható, s évi 300 millió forintos tőkés exportjuk bizonyítja, hogy egy részük dollárért is jól eladható. A cég kecskeméti és tiszaalpári gyára ugyanezen okokból sorolható Bács-Kiskun megye iparának első vonalába. A Duna—Tisza közén az MMG-ben foglalkoznak folyamatirányításra alkalmas mikroszámítógép-gyártással, s az automatizálási, műszeripari és elektronikai ismeretek alkalmazása itt áll a legmagasabb szinten. A vállalat, valamint a megyei egységek eredményeiről és fejlesztési lehetőségeiről Bodor István, 57 éves gépészmérnök, műszaki vezérigazgató- helyettessel beszélgettünk, aki erős szálakkal kötődik Bács-Kiskunhoz, hiszen Tiszaalpáron született, s Kiskunfélegyházán járt középiskolába. — Az MMG hazai viszonylatban korszerű termékeket gyártó vállalatnak számít. Hogyan állják meg helyüket a nemzetközi összehasonlításban? — Igyekszünk lépést tartani a fejlődéssel, s az a célunk, hogy termékeink cseréjét ötévenként végrehajtsuk. A szocialista országok sorában elsők között vagyunk a műszerautomatikák területén, s a szénhidrogéniparban használatos rendszereink szeles körben elterjedtek a Szovjetunióban, de más KGST-országokban is. A fejlett ipari országok vállalataihoz képest öt—tíz év a lemaradásunk, különösen a mikroszámítógépeket illetően. Három fő gyártmánycsoportban álljuk a versenyt nemzetközi összehasonlításban is. — Melyek ezek? — Műszerfalszállítással több ország járműgyártásában vagyunk partnerek. Eddig főleg a Szovjetunió, Lengyelország es Jugoszlávia vásárolt tőlünk, ám a közeli jövőben Indiával bővül üzletfeleink köre. A paksi atomerőmű 3-as és 4-es blokkjához már mi készítettük az irányitástechnikai berendezéseket, ezáltal az ország importot takarított meg. Harmadik ilyen gyártmánycsoportunk a gázlift. Ez egy olyan műszerautomatika, amellyel olajkutak másodlagos művelése során alkalmazott gázbesajtolást lehet szabályozni. — Melyek a legsürgetőbb fejlesztési feladatok? — Az új, Indiába exportálandó műszerfalak gyártását technológiai fejlesztésnek kell megelőzni. Olyan eljárásokat fogunk meghonosítani, mint például a fémgőzölés. A soron következő paksi, ezer megawattos reaktorblokk teljes generációváltást kíván, a konstrukcióban, a technológiában, az egész rendszerben, mikrogépben, hardverben, szoftverben. • Bodor István: Nem vagyunk hívei a leányvállalatok alapításának. — A fejlesztések megvalósításához lesz elegendő pénz? — Évi kilencszázmilliós nyereségünk nyolcvan százalékát befizetjük a költségvetésbe, a maradékból törleszt- jük hiteleinket. Az utóbbi öt-hat évben ugyanis 1,6 milliárdot fordítottunk beruházásra, megteremtve mai gyártási hátterünket. Az esedékes visszafizetések után jelenleg évente 5—6 millió forintunk marad fejlesztésre, ami egy ötezer dolgozót foglalkoztató vállalatnál alig jelent valamit. Utolsó részletünk 1989-ben esedékes, addig főleg mérnökeink és üzemmérnökeink áldozatos munkájára számítunk. Igyekszünk őket megbecsülni, ebben az évben a műszaki állományú dolgozók keresete várhatóan 10 százalékkal fog nőni. — A hazai iparban a közelmúltban szervezetkorszerűsítési folyamat zajlott le. Milyen hatással volt ez az MMG-re? — Szekszárdi gyárunknak voltak önállósulási szándékai, de a kérdés lekerült a napirendről. Vállalatunkat a jelenlegi szervezeti kötelékben kívánjuk tovább működtetni, nem vagyunk hívei a leányvállalatok alapításának sem. Egyes egységeink között olyan nagy a belső kooperáció, hogy nem volna célszerű, ha mindenki a saját feje után menne. A központi irányítás módot nyújt az egyes termékek gyártásának hasznos átcsoportosítására. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Egyszer az egyik testvér kap új „ruhát”, másszor a másik. S a levetett „holmit” a többiek még tovább hordhatják. Hívei vagyunk viszont a feladatmegoldó önállóságnak! A közeljövőben a kecskeméti gyár fontos feladatokat — és lehetőséget — kap a műszerfalak fejlesztésére, indiai exportunkhoz. A tiszaalpáriakra továbbra is elsősorban a gépkocsiműszer- tömeggyártásában számítunk. Bálái F. István volt elég csábítás, hiszen ez idő alatt épült ki Paks és Dunaújváros is —, összefogtak, hogy megteremtsék a rendet a kerítéseken kívül is. Mostanában arra figyelünk, hogy milyen központi támogatást pályázhatunk meg. Ha megvan a fejlesztésre fordítható összegek egy része, a többit hozzátesszük mi, szabadidőnkben. Ha az emberek látják, hogy hasznos, jól előkészített — netán központi forrásokból is támogatott — fejlesztésekhez kérjük a segítséget, szívesen mellénk állnak. Szemben a tanáccsal? A községháza öreg épületével szemközt épült a Dunámén ti Termelőszövetkezet irodaháza. >A faluban azt hallottam (a tanácsnál ezt nem erősítették meg), hogy a két székház helyzete jól mutatja a szövetkezet és a tanács kapcsolatát. Szemben állnak egymással! Nem őrölnek egy malomban! — mondták beszélgetőtársaim. A Dunamenti Tsz irodájában a statisztikák meggyőznek: nincs igazuk azoknak, akik így vélekednek. Dr. Pintér Bálint elnök nagy tisztelettel szólt a szorgalmas, dolgos falubeliekről... — Megértem az itt lakókat — mondja —, amikor azt kérik: termelő- szövetkezetünk még több támogatást adjon a fejlesztésekhez. Vannak jó példák! — mondják — például Szalk- szentmárton vagy Harta, ahol a településfejlesztés legfőbb motorja a helyi közös gazdaság. Apostagon más a helyzet. Itt 1977-től 1984-ig minden évben pénzügyi hiánnyal zárt a falu egyetlen nagyobb gazdasága. Csak az utóbbi három évben jutottunk ki a kátyúból. Szerény, de tisztességes eredményekkel bizonyított a kollektíva. Eredményességünk mellett a szabályozók határozzák meg, hogy mennyit segíthetünk a községnek, nem a jó szándék .. . — Eddig nem tudtak adni semmit? — Erőnkhöz mérten igyekeztünk mozgatni a fejlődést. Az elmúlt évben például hétszázezer forintot utaltunk át a tanácshoz, hogy a Duna-parti, nagyüzemi termelésre alkalmatlan területeinken zártkereteket alakítson ki. Az iskolának számítógépek vásárlására negyvenezer forintot küldtünk. A tornaterem felújítását százötvenezer, a községi monográfia megjelentetését százezer forinttal támogattuk. Segítjük az iskolát, az óvodát, az MHSZ-klubot és a tűzoltó-egyesület munkáját is. Faluház — jutalmul Azt, hogy az apostagiak miként gondolkodnak lakóhelyükről, jól tükröz• Munkában a falu tulajdonosok, az építők ott járnak el nap mint nap az objektum előtt. Kritikusan vigyázzák a közösen létrehozott járdákat, utakat, parkokat. Hamar kijavítják, ha valamelyik teherautó megrongálja a vízelvezető csatorna aknáját és — falugyűlési jegyzeteimből — még hosszasan sorolhatnám a gondoskodás szép példáit. Bár a fejlődést mindenki elismeri és méltányolja, megelégedett apostagi lakossal nem találkoztam. Most például a megbízhatatlan ivóvízellátás okozza a legtöbb gondot. Nem ad elég nedűt a vízmű kútja. A biztonsági ártézi források pedig kiapadtak. Talán a majd évek múlva elkészülő, Szalkszentmár- ton melletti regionális vízmű hozhat megoldást. De mi lesz addig? — kérdik az emberek. Iskola is kellene még! Mivel még ma is öt, egymástól távol eső épületben folyik a tanítás. A diákok — szaktanteremtől szaktanteremig — körbe-körbe járják a falut. Gazdagabb kínálatú boltok is hiányoznak. Nagyon sokan említették, hogy Apostag — mintegy szorgalma jutái-' mául — ékes ajándékot kap. Szinte teljes egészében központi támogatásból, már javában folyik a XVII. században, klasszicista stílusban épült zsinagóga felújítása. Ez év őszén már át is adják a pazar berendezésű műemléket. A tervek szerint házasságkötő terem, könyvtár és a Nagy Lajos Emlékmúzeum kap majd otthont az évszázados falak között. Az építtetők gondoskodásából Lehotka Gábor orgonaművész tűzzománc lemezekkel díszített orgonát épít ide. A patinás épületben tehát hangversenysorozatok rendezésére is mód nyílik majd. Szebb, vonzóbb, mint a Kiskunhalom „Kemény, öröm és szépség nélküli élet bontakozik ki a falumonográfiában” — írja a Kiskunhalomról írt recenziójában Bálint György. Ha az egykori cselédgyerek, A tanyai történet, A falu álarca, vagy A három boltoskisasszony írója ma hazalátogathatna a „történet örök színhelyére” :— Kiskunhalomra — vajon hogyan örökítené meg benyomásait? Nagyon vidám, túlzottan lelkes riportot azért nem írna, de azt megállapíthatná: az apostagiak nemcsak beszelnek, hanem ha értelmét látják, cselekednek is. Talán éppen mesterük és egyben kegyetlen kritikusuk, Nagy Lajos írásaitól is eszmélve... Farkas P. József j
