Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-27 / 98. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. április 27. HUNGARIJA = CIGÁNYMUZSIKA? Tudományos tanácskozás többlethozadékkal Modem küllemű, változatos tartalmú, sokszorosított holland nyelvű kiadványt lapozgatok a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja kecskeméti településkutató csoportjánál. A nemrégiben itt tanácskozó holland kutatóktól kapták kedves figyelmességként. Ebből készültek Magyarországból. A hazánk történelmét, gazdaság- földrajzát, népünk szokásait, nagyvárosaink jellegzetességeit egyaránt bemutató kiadványból is megtudható, hogy a tengermelléki országban vajmi keveset tudnak hazánkról. Mondani sem kell talán, hogy Magyarország nevének említésére legtöbbjüknek a cigánymuzsika, a csárda, az ital jut az eszébe. (Ezt tükrözi a Hungarija fedőlapján látható cigányzenész-portré is.) A magyar gazdaságpolitikának is köszönhető, hogy újabban mind többen tanulmányozzák hazánkat, ismerkednek sajátosságaival. Tavaly több mint 100 holland egyetemista járt nálunk. Ellátogattak Kecskemétre is. Nekik készült elsősorban az említett, tárgyilagosságra törekvő magyarországi „kis-útikönyv”. A holland—magyar földrajzi szemináriumon részt vevők közül csak Marc de Smidt professzor járt hazánkban. Ő is 10 évvel ezelőtt és csak Budapesten. Mint Kecskeméten elmondta, nagy élmény volt számára ez a másik Magyar- ország. Egyszerűen nem érti, hogy táji érdekességeinket miért nem reklámozzák jobban Hollandiában. Meggyőződése szerint jóval több turista látogatna el Kecskemétre és környékére honfitársai közül, ha többet tudnának erről a vidékről. A szemináriumon — mint erről beszámoltunk — 16 előadást vitattak meg. Noha Hollandiában az 50 ezer, nálunk a 30 ezer lakosnál kisebb településeket sorolják a kisvárosok közé, noha fejlődési különbségek nehezítik az összehasonlítást, mégis a magyar és holland kutatók számára egyaránt hasznos tanulságokat rögzíthettek a tanácskozás végén. A nyugat-európai országban is gondokkal küszködnek a kisvárosok. A munkanélküliek, a tönkrement kisvállalkozók aránya nagyobb ezekben, mint más típusú településeken. Élénk figyelmet keltett Simon Imre békéscsabai kutató előadása. Magyar- országon is csökken a kisvárosi ipar szerepe, a hatékonysági követelmények előtérbe kerülésével. Kisvárosok a margón címmel Beluszky Pál egy, Hollandiában is tapasztalható folyamatot elemzett. A városi szerepüket elvesztő vagy éppen most vissza(meg)szerző települések közt említette Kiskunmajsát, Kunszentmiklóst, Tiszakécskét és Bácsalmást. Csatári Bálint, a kecskeméti településkutató csoport vezetője azt vizsgálta, hogy Szolnok és Bács- Kiskun megyében városaink milyen kapcsolatot alakítanak ki a környező falvakkal. Meglepő például, hogy Baja milyen sokoldalú vonzásközponttá fejlődött. A II. Holland—magyar földrajzi szeminárium résztvevői ellátogattak Kalocsára, találkoztak Bács-Kiskun megyei vezetőkkel, köztük Szakolczai Pállal, a megyei pártbizottság titkárával, Szalóki István kalocsai tanácselnökkel. A nemzetközi szemináriumon elhangzott előadásokat angol nyelvű közös kiadványban jelentetik meg. A következő tudományos tanácskozást két év múlva Hollandiában rendezik. H. N. DOMANOVSZKY ENDRE EMLÉKÉRE • Domanovszky Endre: Csillések (1948) Szegedy Róza háza Felújítják Kisfaludy Sándor feleségének, Szegedy Rózának, az 1790 körül, későbarokk stílusban épített házát. A történelmi borvidéken levő épületegyüttest tanácsi beruházásként az Országos Műemléki Felügyelőség dolgozói állítják majd helyre. Ar V ül-ig tartó , értéke 18 Érint lesz. It épületi. ; idegenforgalom hasznosítja majd. Domanovszky Endre nyolcvan évvel ezelőtt, 1907-ben született Budapesten. Ebből az alkalomból rendeztek emlék- kiállítást a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Pályája 1929-es római ösztöndíjával kezdődött, ekkor festette egyik legjobb képét feleségéről, Bella portréja címmel. Ezen korszakából számtalan remek csendélete ismert; 1945-től monumentális művek reprezentáns alkotója lett, melyről dunaújvárosi freskója, debreceni sgraffitója, a Gellért szállóban látható gobelinja és gödöllői mozaikja tanúskodik. 1972-ben szerepelt a Velencei Biennálén. Hatása ma is széles körű. A kiállítást Cifka Péter művészettörténész, a Képzőművészeti Főiskola tanára rendezte, világosan megjelölve nemcsak az egyes pályaszakaszokat, hanem a kiemelkedő mesterműveket is. Ennek jegyében kölcsönzött több képet, gobelint a Magyar Nemzeti Galériából, a Kiscelli Múzeumból és a családi hagyatékból, melyet a nagy festő fia, Domanovszky Ádám bocsátott az emlékkiállítás rendelkezésére. Berényi Róbert hangoztatta Domanovszkyról, hogy „oroszlánkörmei” vannak tehetségét és lehetőségeit illetően. Ez a lehetőség nem mindenben vált valóra. Igaz, a Lovak című gobelin, az 1936-os Halász, az 1949-ből datált Csillések, az 1969-ben festett Nő kosárral című festménye, számtalan enteriőrje, csendélete és a Disputa kifogástalan mű, Domanovszky Endre azonban ennél is többet hordozott magában. Talán rektori teendői vonták el a figyelmét a művekről, vagy kevés ideje maradt a szellemi betakarításra? Mégis főhajtással emlékezünk nagyszabású munkásságára. Végtere is mesterművek maradtak utána--—igaz^'remekművek helyett. Losonczi Miklós KELEMEN KÁROLY: Az alkohol rabságában / IQ J Bogdán fuldokolni kezdett a ( 1 u V lezárt koporsóban. Amikor kinyitotta a szemét, megrémült. Körülötte koromfekete sötétség. Hirtelen eszmélni kezdett. Kezével tapogatózott valami rés után, de csak síma deszkába ütközött mindenütt. Testéről patakokban ömlött a verejték, szive kalimpált. No most alighanem befejeztem földi pályafut-rmomat, gondolta rémülten és életös gyors cselekvésre késztette. Fejévé, ni próbálta a koporsó tetejét. S. 'je volt Bogdánnak, mért a koporsó te furnérlemezből volt. Egy reccsenő.., és a feje kint volt egészen, mohón szívta be a friss levegőt. A svábok éppen valami érdekes történetet meséltek egymásnak, amikor egy nagy reccsenést hallottak. Bogdán a hang irányába fordulva megkérdezte: — Hé emberek! Esik még az eső?! A svábok megdermedtek. Aztán egymás után leugráltak a robogó teherautóról, nagy orditozás közepette. Az ordításra én is felfigyeltem, aztán megálltam az autóval. Az ülés alól kivettem a villanylámpát, és kiléptem a vezetőfülkéből. Megyek hátra, felmászok a platóra és felgyújtom a villanylámpát. A lámpa fényében látom ám, hogy Bogdán feje kint van a koporsóból, és bambán vigyorog. — Hű komám, majdnem kinyekkentem! — Nem lett volna kár érted— mondtam neki dühösen. — Légy szíves, szabadíts ki ebből a koporsóból — mondta kérlelő hangon. Hoztam csavarhúzót, kalapácsot, de a zárral sehogy sem boldogultam. Elővettem a szerszámosládából a hidegvágót, és szétvagdaltam a koporsó tetejét. Az út mellől jajgatás, nyögés hallatszott. Hát az én utasaim alaposan megsérültek. Az egyik ráesett a kilométerkőre, szétzúzódott a nemi szerve, a másik a betonkorlátnak esett, annak a bordái törtek el, a harmadiknak meg a lába. No, Bogdán, ezt aztán megcsináltad! — ordítottam rá. Felraktuk a svábokat az autóra és bevittem őket a szekszárdi kórházba. A negyediknek nem lett semmi baja a leugrásnál, csupán kis horzsolással megúszta. De aztán annyira megijedt a , feltámadt" halottól, hogy ijedtében szaladt vagy harminc kilométert a Sió partján, míg aztán összeesett valahol Sarszentlörinc környékén. Beértem a kórházhoz, és az ügyeletén átadtam a sebesülteket. Felvették a tényállást az orvosok, és a rendőrség is, aztán elindultam hazafelé a koporsószállítmánnyal. Komlóra érve egy koporsóval kevesebbet vettek át, mert egyet tönkre kellett tenni Bogdán miatt. Így aztán ezerkétszáz forinttal szegényebbek lettünk. Harmadnap elmentem fuvarba Ne- mesrempehollósra malacokért, a mocso- ládi állami gazdaság részére. Egy pótkocsit — ami már hónapok óta használaton kívül állt, eléggé rozzant állapotban — utánaakasztottam a tehergépkocsimnak, és egyedül elindultam. Bogdán „beteg" lett a koporsó-históriától és otthon maradt. Olyan tíz óra körül értem Nemesrem- pehollósra.fél óra alatt meg is rakták az autómat malacokkal. Elintéztem a.papi- rokat, és indultam vissza. A kocsmánál megálltam, és felhajtottam vagy hat SAJTÖPOSTA Miért hiányzott a pb-gáz Jánoshalmán? „Gálék és még sokan” aláírással érkezett a levél lapunkhoz, amelyből megtudtuk: Enyhén szólva kínos helyzetbe kerültek április 15-én, 16-án és 17-én a propán-bután gáz jánoshalmi felhasználói, akik gáz híján hiába vitték üres palackjaikat a helyi cseretelepre. Jó néhányan a munkaidejük rovására voltak kénytelenek naponta többször is elmenni a telepre, hogy érdeklődjenek a várt szállítmány felől. Köztudomású, hogy a húsvéti ünnepekre készülődve az átlagosnál is többet főznek-sütnek a családok. Éppen erre az időre ellátási zavart „időzíteni”, nem lehet egyéb, mint a fogyasztói érdekvédelem semmibevétele... Jánoshalmán az áfész foglalkozik a pb-gáz eladásával, illetve a kiürült palackok visszaváltásával. A szóvá tett gondok okáról Adám Károly elnökhelyettest kérdeztük, aki ezeket mondotta: — Ilyenkor, tavasz elején változik a palackos háztartási gáz ára, pontosabban csökken, mármint a téli időszakéhoz képest, amikor mindig magasabb, a túlzott fogyasztás mérséklése érdekében. Mint arról az illetékesek informáltak bennünket, a soron következő átárazásra a húsvét előtti napokban került sor, emiatt a kiszállítás üteme kissé lelassult, következésképpen a telepünkre sem érkezett be idejében a rendelt mennyiségű palack. Egyébként 18-án, szombaton több teherjármű szállított nagyközségünkbe pb-gázt, s így a cserére végül is sor került az ünnep beköszöntése előtt. Telepünk délután 3 óráig fogadta a fogyasztókat. Tudomásom szerint mindenki igényét kielégítettük. Végezetül közlöm még, hogy cseretelepünk nyitvatartási rendjét a munkaidőalap védelme jegyében állapítottuk meg, ami azt jelenti, hogy munkanapokon a délutáni műszakba indulók már reggel 7 órától, a nappal dolgozók pedig este 6 óráig kérhetik üres palackjuk cseréjét. Felújítják a lajosmizsei köztemetőt Staar Ottó, Lajosmizse, Kossuth u. 48. szám alatt lakó olvasónk elkeseredve sorolta a döbbenetes tényeket: — Szinte hihetetlen, ami nálunk, a temetőben tapasztalható. A régi sírhalmok összedúlva, a fejfák megrongálva, a bokrok kiszaggatva, s mindenütt szemét. Ez az állapot talán már kimeríti a sírgyalázás cselekményét is. Azért figyeltem fel rá, mert az én elődeim nyughelyét sem kímélték a vandál kezek. Igaz, a sírhelyért már legutóbb nem fizettünk, ami azonban szerintem senkit sem hatalmaz fel, hogy az ottani környezetet csatatérré változtassa. A temető fenntartója a Lajosmizsei Nagyközségi Tanács, melynek vb-titká- rával, Kutasiné Nagy Katalinnal beszélgettünk a közérdekű ügyről. — Megfelel a valóságnak a temetö- dúlás híre? — Szó sincs ilyesmiről. Átalakításról, újra rendezésről annál inkább. Ezt a műveletet láthatják egynéhányan, s túlozzák el. — Voltaképpen milyen munkára gondol? — Azzal kezdem, hogy a körülbelül három hektárnyi területű köztemetőnk egyre szűkösebb, zsúfoltabb. Szabad sírhelyünk már alig van. Egyetlen megoldás, hogy a temető legrégebbi részét alkalmassá tesszük az újra temetéshez. — A lakosságot erről nem tájékoztatták? — De igen, egyrészt tanácstagjaink segítségével, másrészt a hangoshíradó, s egyéb fórum felhasználásával. A Petőfi Népében, valamint a Népszabadságban pedig többször közöltünk hirdetményt arról, hogy az 1800-as esztendőkből, illetve az e század első feléből származó sírokat újra megválthatják a hozzátartozók. Tizenkét hónap állt rendelkezésükre, hogy határozzanak. — Voltak jelentkezők e felhívásra? — Csak nagyon kevesen. Ők fizettek, s az elődeik sírja érintetlen maradt. A többi sorsáról mi döntöttünk. — Hogyan? PANASZOS LEVÉL NYOMÁBAN Hamis név mögött vádaskodás Ajánlott levelet kézbesített részünkre minap a posta. A 6147-es ragszámú küldemény feladója: M.-né, Kecskemét; Világ u. 4. szám alatti lakos’. A so- rpk vásárlói panaszt tartalmaznak, mely a város központjában levő SZŐVTEK-Mintabolttal kapcsolatos. Részlet a kézírásból: Amikor még Almási úr volt a vezető ebben az üzletben, szívesen betértem. A személyi változások óta rosszak az ottani tapasztalataim, hiszen gyakori a téves számlázás, meg az árukínálat is szegényes. Emiatt kevés a vevő, s az eladók kötögetéssel töltik idejüket. A feltehetően kicsi forgalmukhoz képest nagy létszámmal dolgoznak ... Markóné — ez az aláírás olvasható a levél végén .— észrevételei figyelmet érdemlőnek, közérdekűnek tűntek, azonnal tájékoztattuk hát a részletekről a mintabolt vezetőjét, Mihályi Józsefnél. Megállapodtunk, hogy a nevezettnek írásban válaszol, a másolatot pedig eljuttatja szerkesztőségünkbe. Röviddel ezelőtt azonban az üzletvezető személyesen kopogott be hozzánk, mutatva a Markónénak küldött ajánlott levelét, amit „A címzett ismeretlen” megjegyzéssel visszakézbesített a posta. Mihályiné elmondta: a városi tanács népességnyilvántartó csoportja sem találta e személyt a megadott címen. Ezek után semmi kétség, hamis a név, mint ahogy a panasz sem fedi a valóságot, sőt, kitételei kimerítik a vádaskodás kritériumát. Részint a rágalmazó tévhitének eloszlatása végett, másrészt az alaptalanul megbántott kereskedői kollektíva becsületének védelmében közreadjuk Mihályiné üzletvezető válaszát, mely nem juthatott el az álnévre és -címre: Meglepődve olvastuk kifogásait, s kár, hogy azokról egyetlen szót sem ejtett nálunk, meg aztán a vásárlók könyvében is hiába kerestük bíráló bejegyzését. Pedig személyesen és írásban is készséggel közöltük volna. A korábbi boltvezető, Almási kartárs idejében átlagosan másfél millió forintos árukészlettel rendelkeztünk, nyugdíjazása óta ugyanilyen értékű és választékú a kínálatunk. A szűkös alapterületből többre nem futja. A forgalmunk sem csökkent, s nemrégen a korábbiakhoz viszonyítva 1 milliónál is jóval nagyobb bevételt értünk el. A nyári és ősz eleji hónapokban egyre több külföldi turista fordul meg boltunkban, ahol nemegyszer 50—100 fős csoport igényeit elégítjük ki népművészeti, illetve háziipari termékeinkkel. Ilyenkor sajnos kevésnek bizonyul a négy dolgozó. Ehelyütt régébben hat kereskedőt alkalmazott fenntartónk, a Bács Megyei SZÖVTEK Vállalat. korsó sört, aztán indultam tovább. A motor egyenletesen berregett, én meg néha „ráhúztam" egy pintesüvegre, amiben jó savanyú vinkó volt. Közben mindig jobb kedvem lett,_és elkezdtem énekelni régi nótákat. Éppen egy emelkedőn mentem felfelé, amikor a motor hirtelen felpörgött. A gázpedált kissé feljebb engedtem, majd felérve az emelkedő tetejére, direktbe kapcsoltam, és jó nyolcvan kilométeres tempóval robogtam tovább a betonúton. Devecsernél bementem a vasúti vendéglőbe, és megettem egy jó halászlevet, megittam rá három korsó sört. Jövök ki a vendéglőből, s ránézek a teherautóra; hirtelen gyanús lett nekem valami. Hát persze! Ütöttem a homlokomra, rövid ez a gép. Bizony rövid volt az, hát hogyne lett volna rövid, az úton elhagytam a pótkocsimat, benne harminc malaccal.. . Hát igen, vakartam a fejemet, miközben megláttam hátul a törött vonószeg darabját, ezért pörgött fel a motor az úton. Biztosító láncom meg nem volt, és így nem is csoda, hogy a pótkocsim lemaradt. Na, az istennyiláját, dühöngtem ma-' gamban, most aztán jól nézek ki. Harminc malac ára nem éppen kevés pénz. Kezdtem kijózanodni, de ennek ellensúlyozására visszamentem a vendéglőbe, és „dühömben" bevágtam vagy öt-hat korsó sört. Vagy harminc kilométert mehettem, amikor észrevettem az út mellett levő felborult pótkocsit. Leálltam, aztán odamentem a feldőlt kocsihoz. Egyszer csak éles malacsivítás hallatszott. Egy malac volt a pótkocsiban, az is úgy maradt ott, hogy az egyik lába az összekötő lánc közé szorult. Fogtam, kiszabadítottam a visítozó malacot, és betettem a vezetőfülkébe. Huszonkilenc malac eltűnt, mintha a föld nyelte volna el őket. Az út mellett hatalmas búza- és kukoricatáblák terültek el. No itt aztán kereshetem a malacokat, akárcsak a szalmakazalban a tűt. Leültem az autóm sárhágcsójára, arcom két kezembe hajtottam, és nagyon gyengének éreztem magam. Nem tudom, mennyi idő telhetett el így. Egyszer csak gyermeklármára eszméltem fel. — Csókolom, sofőr bácsi! — köszönt egy tízéves forma kisfiú. — Talán beteg? — kérdezte. — Hát majdnem — mondom neki —, de más baj van itt. — Közben a többiek is odaértek hárman. —■ Mi a baj? — kérdezte az előbbi kisfiú. Megmondtam neki, hogy mi történt. — Van a sofőr bácsinak pénze fagyira? ■— kérdezték a fiúk tőlem szinte egyszerre. Elővettem a pénztárcámat, megnéztem mennyi van benne. — Ötven forintom van — mondtam nekik. — Nagyszerül Mi majd megkeressük a malacokat — kiáltották lelkesen. (Folytatjuk) — A jogszabály lehetővé teszi, hogy a szigorú egészségügyi szabályok betartása mellett felnyitott sírok csontjait máshol temessük el, s a helyüket ismételten parcellázzuk. Csakhogy ez roppant költséges feladatot jelentett volna, így azután a másik alternatívát választottuk, nevezetesen, hogy a régi sírokat helyükön hagyjuk, föléjük 30 centi vastag földet teszünk, s ott alakítjuk ki az új temetéshez szükséges sírt. E tevékenységet végzik mostanában költség- vetési üzemünk dolgozói. A munka egy része óhatatlanul a növényzet kitermelésével jár, meg hát hulladék is keletkezik. A rendteremtés azonban folyamatos. —- Mikor fejeződik be? — Minthogy a temető felújításához igen kevés összeg, évenként alig 500 ezer forint áll rendelkezésünkre, hosszú ideig eltart még ez a felújítás. A részletekről az érdeklődők felvilágosítást kaphatnak a költségvetési üzemnél, valamint a tanács műszaki csoportjánál. ÜZENJÜK Földi Józsefnének, Helvéciára: Szívesen közreadjuk köszönetét azért, mert súlyos betegsége gyógyításában igen lelkiismeretes, odaadó, s fáradságot nem ismerő gyógyítómunkát végeztek a kecskeméti megyei kórház Ill-as és IV-es számú belgyógyászatának szakorvosai, ápolónői. S legalább ennyire nyilvánosságot érdemel a tény is, hogy a munkahelyén, a Helvéciái Állami Gazdaság kertészeti ágazatában a családját segítették táppénzes állománya idején. Horváth Imrének, Kecskemétre: Tavaly augusztus 4-ei Sajtóposta rovatunkban már írtunk arról, hogy a Széchenyivárosban lakók nyugalmát zavarja a környékbeli fákon tanyázó varjúsereg. Ä vadászati szakemberektől kapott tájékoztatás alapján akkor utaltunk arra is: noha a sűrűn lakott területen megengedhetetlen e fekete tollú madarak fegyveres vagy vegyszeres irtása, a következő évi hívatlan látogatásuknak, illetve csendzavarásuknak elejét lehet venni a tavasszal rakott fészkűk elpusztításával. És most újra tavasz van, s megint csillapíthatatlanul kárognak a varjak, amint ön jelzi a Széchenyi- városból. Az ismételt madárinváziót ezúton ajánljuk az illetékesek figyelmébe. Kara Péternek, Izsákra: A közös gyermekre vonatkozó láthatási jog elsősorban a különélő szülőt illeti meg. Ennek részleteiről a szülőknek meg kell egyezniük, ha erre nem került sor, a láthatásról a gyámhatóság határoz. Családjogi törvényünk biztosítja, hogy a különélő anya, vagy apa havonta két- három alkalommal hosszabb időt — 3 éves korig 8, később összesen 48 órát — együtt tölthessen gyermekével. Ezen kívül mód van rendkívüli láthatásra is, melynek időtartama naptári évenként általában egy hónap, s ekkor megszakítás nélkül lehet együtt gyermekével a különlakó szülő. Az ön hasonló ügyében javasoljuk a szakszervezeti jogsegélyszolgálat igénybevételét. M. I.-nek, Fülöpszállásra: A tészta eladásra történő házi készítése is élelmiszeripari tevékenység, melyhez a közegészségügyi szabályok által előírt technikai-higiéniai feltételek szükségesek. Ennek megteremtése után kaphat működési engedélyt a tésztát gyártó magánszemély. Másik kérdésen: közöljük: házilag őrölt fűszerpaprikái tilos forgalomba hozni. Aki az előírásokat megszegi, számolhat azzal, hogy a hatóság szabálysértési eljárást kezdeményez ellene. Nagy Máriának, Ágasegyházára: Ha ön egészségügyi munkakörben dolgozik, két évig tartó tanfolyami oktatás keretében szakképesítést szerezhet. Érettségi bizonyítványhoz azonban csak akkor jut, ha sikeresen elvégzi a dolgozók gimnáziumát, melynek van esti és levelező tagozata. Amennyiben idén még nem tölti be 18. évét, folytathatja nappali tagozaton az egészségügyi szakközépiskolában félbehagyott tanulmányait. További részletekről is tájékoztatást kaphat, ha felkeresi a megyeszékhelyen levélben ezt az egészségügyi oktatási intézményt. Címe: Kecskemét, Nyíri u., 6000. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1 /A Telefon: 27-611
