Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-27 / 98. szám
1987. április 27. • PETŐFI NÉPE • 5 MAGAS KÖLTSÉGEK, VESZTESÉGES ÁGAZA T Húsmarhahizlalás Fülöpszálláson Kiútkereső kísérletek A Kiskunságban a szarvasmarhát hizlaló gazdaságok többségében veszteséget hozott ez az ágazat a múlt évben. Ezek közé a mezőgazdasági üzemek közé tartozik a Fiilöpszállási Vörös Csillag Termelőszövetkezet, ahol tavaly 11 millió -724 ezer forint árbevétel mellett az ágazat vesztesége kétmillió forint lett. A tsz-ben 1973-ban kezdték építeni az Agrober tervei szerint a szakosított, húshasznú szarvasmarhatelepet. Az állam anyagi segítségével 17 millió forintot fizettek érte. A legnagyobb épület egy 300 tehénférőhelyes, három oldalról zárt, fedett, kötetlen tartásra alkalmas „betonerődítmény”. Amiről az évek során bebizonyosodott: sok mindenre jó lehet, csak állattartásra nem. Az építmény működtetéséhez szükséges segédüzem költsége évente több mint egymillió forint, és az itt született borjak fele elhullik. Ma, többszöri belső átalakítás után egészen másféle szerep jut a betonháznak. A téli időszakban ellő vemhesüszők várakoznak itt „idejük” eljöttére. A telepen — más istállókban — tartják a 290 növendék- és a 160 hízóállatot. A többi tehén pedig fix karámban, állandóan szabad ég alatt van. Kis legelőterület A szövetkezet elérhető legelőterülete kicsi, az 1000—1100 szarvasmarhának nem elég az ott megtermő takarmánymennyiség. Az etetéshez tehát a szántóföldön kell megtermelni a silókukoricát, a szudáni füvet — ezekből szilázs készül —, és a rétekről betakarítani a füvet, lucernát szénának. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy mindebből a jobb minőségűt a tejelő tehenészet kapja. A két tehenészet erjesztett takar- mányigénye évente mintegy 10 ezer tonna. A múlt évben — figyelembevéve a termőhely adottságait — úgy tervezték, hogy silókukoricából 6540, szudáni fűből 3275 tonnát takaríthatnak majd be. A terv terv maradt, mert közbeszólt az aszály. A silókukoricának alig fele, a szudáni fűnek alig egyötöde termett meg. A két növény termesztésének önköltségét is érdemes megvizsgálni: 1986-ban tonnánként a silókukoricára 494 forintot, a szudáni fűre 364 forintot számítottak. A tény azonban az említettek duplája,'illetve háromszorosa lett. A kaszálók szerencsére tavasszal valamivel nagyobb mennyiségű füvet és lucernát adtak, mint várták. Szükség van az állatok etetéséhez abrakra is. A gazdaságban költségmegfontolások után — miután ha maguk termelnék meg, kétszeresébe kerülne — 4000—4100 forintért vásárolják meg az abrak tonnáját. Ebből tavaly 543 tonnát etettek meg az állatokkal. A ráfordítások csökkentése A Duna—Tisza közi Állatforgalmi és Húsipari Vállalathoz szállítják a fü- löpszállási hízott bikákat, évente körülbelül másfélszázat. A feldolgozó, ha mindent beleszámít — az exportfelárat is —, kilogrammonként 59 forintot fizet értük. Csakhogy egy bika hizlalásának élősúlykilogrammra számított önköltsége a gazdaságban 62,99 forint. De egy másfajta számítást is elvégeztek a tsz szakemberei. A húshasznú szarvasmarha egyetlen értékelhető hozama évente egy borjú. Ha a tehén egyáltalán megellik, és a kis állat életrevaló, akkor is fél évig az anyja alatt marad, és némi abrakot eszik. Ä tehén egy évi tartásitakarmányozási költsége 15 ezer forint. Mindezek normál körülmények között, nem számolva elhullással, betegséggel. Ezek szerint egy előhasi tehén az ellésig 48 ezer forintját „eszi meg” a szövetkezetnek. Ha valami oknál fogva — mert nem vemhesül, mert nem tűri Húshasznú szarvasmarhák a telepen. (Archív felvétel) a borját — kénytelen eladni a gazdaság, mindössze 20 ezer forintot kaphat érte. Persze nem nyugodnak bele a szakemberek ebbe a helyzetbe. A ráfordításokat — lehetőségeikhez mérten — ki- sebb-nagyobb „fogásokkal” igyekeznek csökkenteni. Például a karámban tartott állatok ma már napi kiosztással, falközi silóból kapják a takarmányt, így kevesebb a veszteség, a betaposott, tönkrement érték. Igyekeznek pontosabban szervezni a legelők szakaszolását, hiszen már megfigyelhetők voltak a túlhasznosítás jelei. Áz ipari mellék- termékek, például a nedves répaszelet beszerzése igen bonyolult, nem is túl sikeres, mégis megpróbálkoznak vele. Szabad ég alatt Az állatokat szinte menekítik a szabad ég alá. Azon gondolkodnak már, hogyan lehetne hasznosítani a „betonerődítményt”. A szaporodásbiológiai vizsgálatok és a szigorítás eredményeként az utóbbi három évben jelentősen csökkent a borjúelhullás. Visszatértek a természetes fedeztetésre, a magyartarka limousin keresztezett teheneket ugyanis nehéz befogni, amíg megejtik a művi beavatkozást. És persze vannak csupán elsóhajtott kívánalmak is. Ilyen: jó lenne a legelőterületeknek legalább egy részét öntözni, és a takarmánynövényeket a gazdaság — viszonylag — jobb talajain termelni. Az előbbihez beruházás, pénz kellene. Az utóbbi pedig nem hozna annyi hasznot, mint mondjuk az őszi búza vagy a napraforgó. Ezeket pedig már bizonyára nem bimá el a szövetkezet többi ágazatának teher- és költségviselő képessége. Mindenesetre: a veszteségességbe nem nyugodhatnak bele Fülöpszálláson. .. Gál Eszter A földgázt sokáig nem tartották gazdaságos energiaforrásnak a szállítási és eladási nehézségek miatt. Napjainkban viszont — miután a modem technika segítségével úrrá lettek a nehézségeken -— egyre nagyobb becsülete van ennek az energiahordozónak. S noha a földgáz útja a kúttól a felhasználóig elég bonyolult, mégis kifizetődő a szállítása (pedig a világ földgázkészleteinek 75 százaléka a felhasználás helyétől többezer kilométer távolságra esik.) Leggazdaságosabb a csővezetékes szállítás. Előnyei közé sorolható, hogy kicsi a fajlagos energiaigénye, folyamatos, az időjárástól és a terepviszonyoktól független, környezetkímélő és biztonságos. A hálózat részei a különböző méretű csővezetékek, szivattyú- és kompresszortelepek, tartályok, vonalmenti állomások, korrózióvédelmi és hírközlőrendszer. A kitermelt földgáz útja a felhasználásig öt nagy szakaszra bontható föl. Első fázis maga a felszínre hozatal, a második szakaszban az úgynevezett gyűjtő-mérő fejcsőbe kerül a gáz, ezután a harmadik szakaszon komprimálják, összenyomják és hűtik, tisztítják és dúsítják. Innen vagy tárolókba kerül, majd különféle termékeket állítanak elő belőle, vagy tovább szállítják, és az országos nagynyomású távvezetékeken keresztül megtörténik az elsődleges elosztása. Ekkor a gáz nyomása hozzávetőlegesen 50—60 bar, hőmérséklete 20 Celsius-fok. Ezután a nagynyomású távvezetéki leadóállomásokon a középnyomású szakaszba kerül, nyomása kb. 6 bar, majd a kisnyomású elosztóhálózaton át 1 bar körüli nyomáson jut a fogyasztóhoz. Mint látható, a gáz komprimálására, továbbítás vagy tárolás céljára való összenyomására — nyomásfokozására — több alkalommal is szükség lehet. Ehhez pedig nem is akármilyen teljesítményű kompresszorokra van szükség. Képünk egy ilyen — hazai gyártmányú — gázkompresszort mutat. CSAKIS A LEGEMBERSÉGESEBBEN! A szakszervezet és a leépítések Sokak számára — akik talán maguk is sürgetve követelték egy racionálisabb foglalkoztatáspolitika alkalmazását — talán csak most válik érthetővé, hogy miért is olyan nehéz társadalmi feladvány, nemcsak szavakban, de tettekben is ösz- szeegyeztetni a teljes körű, ám egyben hatékony foglalkoztatást. Azzal elvben természetesen mindenki egyetért, hogy csak olyan termelést folytassunk, amely eladható, jól értékesíthető termékeket, arukat eredményez. Azzal is, hogy termékeink előállításához minél kevesebb alapanyagot, energiát és munkát, költséget és bért használjunk fel. De amikor ez az elv a legvalóságosabb valósággá kezd válni, akkor döbbenünk ra, hogy milyen nehéz ezt keresztülvinni a mindennapok gyakorlatában. Érvek és indulatok Most ezeknek a mindennapoknak konfliktusoktól korántsem mentes gazdasági és emberi történetét írjuk. Szinte az egész ország közvéleményét osztotta meg például a Rába kontra Rába televíziós riport dokumentum műsor, amikor a győriek megszüntették egy budapesti részleg munkáját, mert az a vállalat nagy, egész mérlegén veszteségesnek mutatkozott. Érvek és indulatok csaptak össze, valós és vélt sérelmek fogalmazódtak a nyilvánosságnak szanva, az elé tárva a helyzet minden bonyolultságát. Mert a helyzet valóban bonyolult. Nem arról van szó, hogy egy vegytisztán laboratóriumi körülmények közt lefolytatható kísérletben, egyik helyről a másikra kell áramoltatni olyan erőket, amelyek majd új helyükön jobban fejthetik ki várt és kívánatos hatásukat. Munkahelyekről, gyárakról, vállalatokról, dolgozók ezreiről, tíz és százezreiről van szó. Családok sorsáról, és természetesen az ország sorsáról, gazdasági jelenéről és méginkább jövőjéről. Hogyan vagyunk képesek megoldani az előttünk álló feladatot, amely gazdasági talponmara- dásunk egyik kulcskérdése? Hogyan tudjuk kiszabadítani a munkaerőt és a tőkét — de fogalmazzunk szebben, az alkotó munkást, fizikait és szellemit egyaránt — egy, a hagyományok szerkezetébe rögzült termelési struktúrából, és áttelepíteni a jól, gazdaságosan, jövedelmezően működő régiókba? Hová menteni az erőket? A kérdésnek gazdaság- és társa- dalompolitkai vetületei egyaránt vannak. Gazdaságilag nem csupán a veszteséges ágazatok visszaszorítása, leépítése vagy éppen átstruk- túrálása jelent komoly erőfeszítéseket. Legalább ennyire vagy ettől még sokkal fontosabb feladat az, hogy legyen hová is átmenteni erőinket, azaz meg kell erősíteni, helyenként teremteni azokat a lehetőségeket, vállalatokat, munkahelyeket, amelyek munkájukkal, termelésükkel es termékeikkel előrehaladásunk garanciáit jelentik. Társadalompolitikailag legnaf yobb veszéyt a létszámleépítések ordozzák magukban. A veszteséges vállalatok összébbhúzódása, nem egy esetben felszámolása, de maga a termelés jobb szervezése, a hatékonyság javulása is azzal jár, hogy szükségszerűen kevesebb munkaerőre van szükség egy-egyv területen. Nem véletlen, hogy ezekkel a kérdésekkel a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége is foglalkozott. Hiszen a mai folyamatok közepette az emberek minden eddiginél jobban igénylik, hogy olyan szociálpolitikai védőháló biztosítsa őket, amely a nagy gazdasági átalakulás közepette képes megvédeni a családokat a súlyos egyéni megrázkódtatásoktól. Nagy próba előtt Amint az ország nagy erőpróba előtt áll gazdaságának modernizálásában, a szakszervezetek is épp ily nehéz feladatok előtt állnak. Az eddigieknél jóval nagyobb hangsúlyt kap az érdekképviselet, az érdekvédelem. Ahol eddig netán formálisnak tartották a testületi munkát, a demokratikus fórumok működését, ott hamar rá kell döbenni, a mai • helyzetben ez nem engedhető meg. A Rába kontra Rába műsorban szereplő dolgozók egyik rendszeresen visszatérő mondandója az volt, hogy ők addig, amíg meg nem született az elbocsátásról szoló dönté?, mindig azt hallották, hogy a rájuk bízott terveket tökéletesen teljesítették. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk például a SZOT elnökségének a szakszervezeti feladatokkal kapcsolatos határozatát, amely a felszámolásokkal és a létszámleépítésekkel kapcsolatos mozgalmi tevékenységre vonatkozik, nagyon fontos mozzanat, hogy a szakszervezeti alapszervezetek figyelmét nyomatékosan felhívja, „hogy a gazdasági vezetőktől következetesen és rendszeresen kérjenek tájékoztatást a vállalat gazdasági, pénzügyi helyzetéről, a gondokról es azok okairól.” A szakszervezetnek ugyanis pontosan kell tájékozódnia és pontosan tájékoztatni tagjait arról, hogy mi van, és arról is, hogy mi várható. Szintén a SZOT elnöksége fogalmazta meg azt is, hogy a mozgalom helyi tisztségviselői „követeljék meg, hogy a gazdasági vezetőség a munkahelyi demokrácia fórumai segítségével időben és pontosan tájékoztassa a dolgozókat a gazdálkodás helyzetéről, a szükséges intézkedésekről a döntésekről.” Komplex programmal Ezek a megfogalmazási módok is jól érzékeltetik, a megváltozott körülmények között változnia kell a szakszervezeti magatartásnak, munkamódszernek is. A szakszervezeti mozgalom úgy reagált a változásokra, hogy maga is érzi, a nehéz helyzetben a tagság többet vár tőle. A SZOT vezetői többször és nyomatékosan hangsúlyozták, átfogó komplex programmal lehet csak a gazdaság szerkezetében történő változásokat kezelni. Ennek a programnak tartalmaznia kell azokat a törekvéseket, hogy felszabaduló dolgozók, alkalmazottak lehetőleg az adott régióban találják meg számításukat. Tartalmaznia kell gazdaságosan működtethető munkahelyek létrehozását is, s a jelenlegi helyzetben szorosan kapcsolódnia kell a munkaerő-közvetítés rendszere mellett egy hatásosan tevékenykedő átképzési szisztémához is. A lényeg világos és egyértelmű. A lehető legemberségesebben kell végrehajtani a gazdasagilag elkerülhetetlen létszámleépítéseket, -átirányításokat. Megszépíti a valóságot, aki azt állítja, hogy könnyű teendő ez. Nehéz — gyakran igen nehéz — feladat marad a jövőben is, de vállalni kell. Nincs más választásunk. Sz. A. FIATAL FELTALÁLOK ALKOTÁSAI Leonyid Barszukov, a Moszkvai Felsőfokú Műszaki Szakiskola 23 éves mérnöke, az általa tervezett víz alatti robottal. Bonyolult elektromos műszerek és készülékek, robotok, precíziós szerszámgépek, technológiai gépsorok, autók, motorok és repülők kerültek bemutatásra azon a két kiállításon, amelyen a moszkvai és Moszkva környéki fiatalok tudományos-technikai alkotó tevékenységének produktumai szerepeltek. „Mibe kerül Moszkvában egy hóesés?” . Ezt a kérdést tette fel nekem Igor Handozsenko az „Alkotó Ifjúság” kiállítás igazgatója. Hozzávetőlegesen kiszámították a hóeltakarításnál résztvevő teherautók, hókotrók és emberek számát, felbecsülték azokat a veszteségeket, amelyet a forgalom lelassulása miatti többletbenzin-fogyasztás és a környezetet szennyező kipufogó gázok megnövekedett mennyisége okoz. Az eredmény: a hóesés ára több tízezer rubel. Mi lenne, ha a fehér pelyhek a város határain kívül hullanának le? — merült fel a kérdés. Ma már ez a feladat megoldható. A csapadék egy meghatározott helyre való irányításának előfeltétele a meteorológiai helyzet gyors felmérése. A legutóbbi időkig ez viszonylag hosszadalmas folyamat volt, ami kihatott a művelet hatékonyságára. Handozsenko bemutatta az Állami Hidrometeorológiai Bizottság Központi Obszervatóriumának fiatal munkatársa által készített „Barsz—IM” fedélzeti meteorológiai mérőkomplexumot. A „Barsz”-ot a mesterséges csapadékot előidéző repülőgép fedélzetén kell felállítani. A készülék pillanatok alatt több mint húsz navigációs és légköri paramétert határoz meg. így nagy pontosággal jelölhető ki a szétszórandó reagens anyagok mennyisége és helye. A „Barsz” segítségével keltett esőzések biztosították tavaly több mezőgazdasági kultúra betakarítását Sztavro- polban a szárazság idején. A legnagyobb hasznát talán a Csernobil felett dolgozó pilóják vették a készüléknek, amikor az atomerőmű-baleset káros következményeit igyekeztek elhárítani. Víz alatti robot A Baumann nevét viselő Moszkvai Felsőfokú Műszaki Szakiskola 23 éves mérnöke, Leonyid Barszukov mutatta be az általa készített víz alatti robot működését, igaz csak a szárazföldön. A balti-tengeri próbamunkák folyamán bebizonyosodott, hogy az a tengerben is megállja a helyét. Jelenlegi formájában néhány száz méteres mélységig alkalmazható, ám bizonyos konstrukciós változtatás végrehajtása után több kilométeres mélységbe is le- küldhető. A búvárrobot egységei: önjáró alváz, sztereo televíziós berendezés, manipulátor, vezérlő és információmegjelenítő rendszer. A kontinentális talapzatok területén végzett kutatómunkáknál és tudományos vizsgálatoknál hasznosítható. A geológusok hasznos segítőtársa lehet a tengerfenék egyes — pontosan meghatározott — pontjaiban való kőzetmintavételnél. Az ember által a helyszínről irányított víz alatti gépekkel szemben két előnnyel is rendelkezik: jóval olcsóbb azoknál, és elhagyható róla a személyzet életfeltételeit biztosító bonyolult rendszer. Automata tűzoltó A fiatalok találmányait nagyfokú eredetiscg jellemzi. Bennük széles körben találnak alkalmazást a tudomány és technika legújabb vívmányai. így van ez A. Matvejev, B. Mironov és N. Sahalov tervezők esetében is, akik már több szabadalommal rendelkeznek a vegyiparban jól hasznosítható komplex automatikus tűzvédelmi rendszer kidolgozásával kapcsolatban. A rendszer egy fotoelektromos távjelző segítségével a nyílt láng vagy a magasabb hőmérséklet alapján egytized másodperc alatt beméri a tűz keletkezésének helyét, és automatikusan utasítást ad a tűzoltó anyaggal, illetve folyadékkal való elárasztásra. A szemlén olyan részlegek is vannak, melyek kivétel nélkül minden látogatót vonzanak. Ilyenek az elektronikus és hagyományos meghajtású autók, a kerékpárok, a minitraktorok és a terepjárók. Valamennyi kiállított tárgy házilag vagy amatőr klubokban készült. Vlagyimir Ridnyin APN—KS \ » földgáz útja
