Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-21 / 93. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. április 21.

TANFOLYAMOK, TÁBOROK, SPORT . ..

KISZ-iskola a Sugovica partján

Bajális, ifjúság és művészet, életmódtábor állami gondozottaknak... — A bajai KISZ-vezetőképző iskola néhány országos visszhangot keltett rendezvénye. Mindez azonban csak csepp a tengerben, hiszen évente mintegy tízezer fiatal fordul itt meg. Az elmúlt esztendőben például több mint kétszáz kisebb-nagyobb program, rendezvény zajlott a Sugovica-parti intézményben, melynek alapfeladata az ifjúsági szövetség vezetőinek képzése és továbbképzést, amit az idén fokozatosan új feladatkörrel egészítenek ki.

— Köztudomású, hogy Bács-Kiskun megye az egészséges életmódra nevelés eredményességét tekintve nem tartozik az elsők közé — mondta Hajdú István igazgató. — Ez a tény is közrejátszott elhatározásunkban, nevezetesen, hogy ifjúsági sp": turisztikai módszertani bázissá váljunk. Ez nem jelenti azt, hogy előző, hagyományos céljainkat feladnánk, csupán kiegészítjük.

— Mit jelent ez a gyakorlatban?

— Apró, de lényeges része programunknak, hogy a nálunk táborozókat — a tábor jellegétől függetlenül — megtanítjuk úszni és evezni. Emellett működtetni szeretnénk egy turisztikai sátortábort, melyre bármelyik középiskola elküldheti harminc—harmincöt fős közösségét, s pályázatot adtunk be : KISZ KB-hoz egy komplett sportin/mény megvalósítására. Egyik épüle- idak ugyanis használhatatlan, de némi anyagi ráfordítással nagyszerű sportlétesítménnyé fejleszthetnénk.

— Nem követeli meg ez az átállás, hogy a hagyományos munka menetén is változtassanak?

— Tanfolyamaink szerkezetét folyamatosan módosítjuk. Részben a képzési idő csökkentésével, részben pedig a meghívottak gondosabb kiválasztásával. Rövidebb idő alatt mélyebb politikai ismereteket szeretnénk nyújtani, s a jövőben nagyobb figyelmet fordítunk arra, hogy továbbképzéseink, programjaink minél kevesebb munkaidőt érintsenek.

— Ez nemcsak sok pénzt és időt, de — gondolom — más szervekkel való szorosabb összefogást is követel.

— Négy politikai munkatárssal és tizenhárom fős technikai személyzettel dolgozunk együtt. A munkánkat azonban a szakembereken és a kialakult előadói gárdán kívül — a KISZ apparátusa, pártaktivisták, pedagógusok is segítik. '

— Milyen az intézmény kapcsolata a várossal?

— Igyekszünk nyitottak lenni, s úgy vélem, nem eredménytelenül. Sportrendezvényeknek, konferenciáknak rendszeresen helyet adunk, csakúgy, mint a Közművelődési Diákegyesület szakköreinek. Színjátszókörök, zenekarok is gyakran fordulnak hozzánk próbahelyiségért. A jövőben a kapukat még szélesebbre tárjuk, a város és az intézmény kapcsolatának továbbfejlesztése érdekében. Mindent igyekszünk felvállalni, aminek az ifjúság számára valamilyen haszná lehet.

— Ez az év tehát a váltás időszaka. Miként tükröződik ez a nyári program- tervezetben?

— Több mint hetven tanfolyamot terveztünk erre az évre, s ehhez hozzájönnek még a tanácskozások, sportrendezvények és a rövidebb ideig tartó programok. Néhány címszó a nyári választékból: mint már hagyománnyá vált. most is megrendezzük a művészet és iíjúság, illetve a számítástechnikai táborokat. Lesz ezenkívül tábor közép- iskolás KISZ-vezetőknek, vízitúra- vezetőknek, angol és német nyelvet tanulóknak, diákújságíróknak, diákpolitikusoknak, s amire nagyon büszkék vagyunk: mi szervezzük társadalmi munkában a mozgássérültek országos sporttalálkozóját is.

— Mindez nagy vállalkozó kedvre vall. Beszéltünk már arról, hogy míg mindebből valóság lesz, sok-sok ember segítségére, szaktudására van szükség. De minden bizonnyal akadályokat is le kell küzdeni.

— Ezek közül is a legfájóbb számunkra a közvélemény. Sokan ugyanis úgy gondolják, hogy ez az épület kihasználatlan. A másik véglet abból adódik, hogy a táborozok nem elsősorban az előadások, a foglalkozások tartalmát mesélik el hazatérve, hanem a szabadidős programokról, az itt szövődő kapcsolatokról beszélnek. így akar- va-akaratlanul azt a véleményt erősítik meg, hogy tartalmi munkát vajmi keveset végzünk. Bízom benne, hogy ezeket a megállapításokat idei programunk megcáfolja.

Tóth Tímea

FI LM JÉG YZ El

A tuareg bosszúja

Enzo G. Castellari, az új olasz film rendezőjének neve ismerősen cseng a szórakoztató produkciók kedvelőinek. Ebben a hónapban a kecskeméti video- moziban is vetíteni fogják az egykori nagy sikerek egyikét, az 1968-ban készült Jöttem, láttam, lőttem című, paródiával is játszó spagetti-westemjét. A kommersz sikerműfajainak szinte valamennyi típusát kipróbáló, vállalkozó kedvű rendező — (Az angliai csata, A rendőrség vádol, A törvény feloldoz, a Scaramouche kalandjai és szerelmei s a Keoma című filmek után) — az új idők legfrissebb műfajaival is megpróbálja meghódítani a jó kommersz kedvelőit. Már ezek közül való A kábítószer útja (1977) és A Kobra napja (1980). Franco Nero helyébe azonban most egy újabb kék szemű hős, a tuareget életre keltő Mark Harmon lép, aki a westerntől az akció- és kommandófilmekig mintha minden hős testi és lelki erejét magában hordozná. Erőszakos, mint a világ, amelyben él, a könyörtelenséget könyörtelenséggel torolja meg.

Castellari nem is próbálja leplezni a meglehetősen brutális eljárást, melyben hőse a hagyományos erkölcsi normáknak a terrorista- vagy kommandófilmek eszközeivel szerez érvényt. Ehhez képest jelentéktelenné válik, hogy címszereplője (a történet szerint) valóbán egy harcos mohamedán pásztornép tagja, és a részletek felvonultatnak hiteles folklór-, illetve történelmi elemeket is. A helyszín eredetiségéhez viszont semmi kétség nem férhet: a világ leghatalmasabb sivataga, a Szahara teljes mértékben valóságos. A jól előkészítet- ten, kissé lassan induló történet elején a tuareggel a mintaszerű családfő szerepében találkozhatunk. Fiának magyarázza a sivatagi élet törvényeit, melyeknek érvényességét a film második részében saját életben maradásával igazolja.

Szigorú törvényeik közé tartozik a vendégbarátságé is, ennek megsértése indítja el az eseményeket. Két menekülő, elgyötört férfi érkezik a táborhelyre, nem firtatja senki, honnan jöttek és hová tartanak, vendégként fogadja a tuareg főnök mindkettőt házába. Néhány nap múlva egy katonai őrjárat erőszakkal viszi magával az öregebb férfit, a fiatalabbat pedig a helyszínen megölik. A tuareg családja érdekében nem lép azonnal közbe, követni kezdi

őket, és kivárja a legalkalmasabb pillanatot. Vendége kiszabadítása azonban nem megy könnyen, két katonai tábor teljes személyzetét provokálja, és minden helyzetben legalább egy lépéssel üldözői előtt jár. Végül eljut abba az erődítménybe, ahol egyedül, pusztán a saját erejével és ügyességével száll szembe a civilizáció technikájával, s félelmetes fürgeséggel és pontossággal állítja félre, aki szándékaiban megpróbálja akadályozni...

Kár, hogy még érdeme mértékében sem örülhetünk igazán zavartalanul a külső és belső férfierényeket megtestesítő tuaregnek. Hiába kékebb szemű, mint Franco Nero, hiába szárnyalja túl külső megjelenésében Kabir Bedit, ha elsősorban mégis az jut róla eszünkbe, hogy ő az a típus, amely — kevésbé esztétikus kivitelben és kevésbé jó rendezésben —- a videóra készült produkciók után egyre inkább otthon lesz a hazai mozikban. Károlyi Júlia

KELEMEN

KAROLY:

• A

Az alkohol rabságában

Külföldi hanglemezek a Szovjetunióban

Az idén megkezdődik a Szovjetunióban a külföldi klasszikus és esztrád hanglemezek kiállítása és vására. A csehszlovákiai Supraphon, Pánton és Opus cégek jelentik a nyitányt. Kiállításukat májusban rendezik meg Du- sanbe-ban. Szintén május végén nyílik meg a Balkanton, a Bolgár Népköztársaság hanglcmezkiállítása Taskentben. Júniusban a leningrádiak ismerkedhetnek meg a finnországi hanglemezújdonságokkal, az odesszaiak pedig a Német Demokratikus Köztársaság kínálatával. Az irkutszkiak most ez alkalommal először hallhatják a romániai Elektrckord hanglemezgyár termékeit (augusztusban), a Volga-parti ifjú város, Togliatti lakói pedig szeptember elején a Magyarországról küldött hanglemezekkel ismerkedhetnek.

Júliusban három lengyel hanglemez- gyártó cég vendégeskedik majd Alma- Atában, mintegy tíz napon át. Szeptemberben Bakuban vendégszerepeinek majd a jugoszláv RTB cég képviselői. A hanglemezek nagyszabású bemutatója valamikor szeptemberben, Ki- jevben ér véget, ahol a lakosság a kubai Egrem cég munkatársainak lemezeivel ismerkedhetnek.

Külön szólnunk kell az indiai hanglemezek kiállításáról. Ezt a szovjet— indiai barátsági fesztivál keretei között rendezik meg, három nagyvárosban: júliusban Moszkvában és Leningrád- ban, szeptemberben pedig az Indiai gramofon nevű cég Taskentben mutatkozik be.

/ I 7 \ De úgy látszik, hogy sze( 1 A • J rencsétlen csillagzat alatt születtem én, mert itt is a kalamajkák tucatjait csináltam, nem tanulva az előbbiekből. Az ital elmaradhatatlan barátom volt továbbra is, amely fantasztikus dolgokat müveltetett velem. Grimm meséjé ezekhez képest szinte valóságnak hatott. No, de nem akarok a történet elejébe vágni, hanem sorjában elmondom azokat. Azt előre kell bocsáj- tanom, hogy a vállalat igazgatója apámmal együtt volt a fronton a második világháborúban és egy támadás alkalmával súlyosan megsebesült. Apám cipelte a hátán jó pár kilométeren keresztül az elsösegélyhelyig. Ott az orvosok azt mondták, ha egy negyedórát késett volna apám a sebesülttel, menthetetlenül elpusztult volna a sok vérveszteségtől. Ezt méltányolta az igazgató, amikor sok badar dolgot elsimított nekem.

Egyik nyári este amikor hazajöttem fuvarból, az igazgató ott állt a garázs ajtajánál.

— Te Karcsi, reggel el kell menni Siófokra a haltenyésztő vállalathoz. Húsz mázsa tenyészhalat kell szállítani onnan Cs. pusztára. Vannak itt emberek, és tegyenek fel egy víztartályt.

— Igen igazgató elvtárs, meglesz — mondom én.

— Jó rendben, de aztán semmi „balhé" ne Jegyen ám.

— A dehogy, nem lesz semmi probléma.

— No, akkor jó éjszakát — mondta az igazgató, aztán beült öreg Noé-kora- beliFórájába és elhajtott.

Én aztán hátramentem tehergépkocsimmal a telep másik végébe, ott találtam a hat embert, akiket az igazgató küldött oda, hogy segítsék nekem feltenni a tartályt.

Jó félóra alatt végeztünk, aztán bementem az irodába a menetlevélért, meg a szállítmány okmányaiért...

Reggel úgy négy óra körül elindultam. A nap már feljött, szép júliusi nap ígérkezett. T. faluból érve látom ám, hogy nyitva van a kocsma. Hirtelen lefékeztem, és bementem. — Kérek egy deci pálinkát, mondom a hájtömeg kocsmá- rosnak. Megittam egy hajtókára, aztán indítottam, s mentem tovább. Mehettem körülbelül húsz kilométert, amikor az egyik autóbuszmegállónál látom ám, hogy egy pap álldogál, mellette egy bőrönd, és két demizson van. Lefékeztetn. — Dicsértessék, köszöntem neki. — Mindörökre fiam — mondta a pap. — Hova igyekszik? — kérdeztem tőle. —

S. faluba mennék édesanyámhoz, de lemaradtam a buszról — mondta.

— Én is arra megyek, elviszem odáSAJTOPOSTA

A nyugdíjasok buszbérletéről

Néhány hónapja rokkantsági nyugdíjas a kiskunfélegyházi Dora János. Eddig rendszerint gyalogosan vagy kerékpáron közlekedett a városban, mostanság azonban egyre fáradtabb, s elhatározta, hogy bérletet vált a helyi járatra. Azt hitte, egyszerű az egész, s csupán fénykép, 1—2 személyi irat és pénz kell hozzá, ám kiderült: a valóság kissé bonyolultabb. Először buszvezetőhöz irányították, majd a Volán- irodába és bár minden kelléke együtt volt, bilétájának kiadását írásban tagadták meg tőle, indok nélkül. Hasonlókról értesültünk másutt lakó olvasóktól is. Ezek után arra következtettünk, célszerű a nyilvánosság előtt tisztázni: mik a feltételei a nyugdíjasok buszbérlete kiadásának?

Az esetekről és a kérdésről informálCIKKEINK NYOMÁN

Vizsgálatot tartott a felügyeleti hatóság

Március 16-án és 23-án a Bajai Elektromos Karbantartó Vállalat munkáját elmarasztaló írásokat közöltünk Sajtóposta rovatunkban. Először a Baján lakó Bagladi Gábor panaszával foglalkoztunk, akinek elromlott mosógépét némi huzavona után rendbehozta szolgáltató, ám a korábbi hiba csakhamar megismétlődött, nem is egyszer. Második alkalommal a császártöltési Vén János esetét tolmácsoltuk: immáron három esztendővel ezelőtt vitte be hűtőgépét a szervizbe, amely máig adós a javítással, részint alkatrész-, másrészt szakemberhiányra hivatkozva.

Soraink nyomán vizsgálatot tartott a felügyeleti hatóság, a megyei tanács ipari osztálya, melynek vezetőjétől, Dömötör Tibortól kaptuk az alábbi tájékoztatást:

Bagladi Gábornak pár hónapon belül háromszor kellett beszállítania jótállá- sos mosógépét a szóban Jórgó vállalathoz, ahol a javításokra hosszabb-rövi- debh időn belül került sor. Ha a vásárlástól számított egy év leteltéig még további meghibásodás történik, harmadszorra már kérheti a csere lebonyolítását, s akkor is, ha ezt megelőzően 30 napnál tovább tart a javítás és közben nem áll rendelkezésére a szolgáltató kölcsönkészüléke.

Ami Vén János hűtőgépét illeti, az a beépített párologtató elromlása miatt üzemképtelen. Új párologtatóhoz azonban már szinte lehetetlen hozzájutni, hiszen a gépet 1974-ben gyártották, s ehhez a 35/1978. (VII. 6.) MT számú rendelet szerint csak maximum 8 évig köteles alkatrészt biztosítani az illetékes termelővállalat. Az ilyen régi készüléket javithatóság hiányában célszerű visszaadni a tulajdonosának, aki a hasonló szolgáltatást végző kisiparosokhoz még fordulhat e megrendelésével.

A történtekkel kapcsolatosan felhívtuk a bajai elektromos karbantartó vezetőinek figyelmét arra, hogy a munkájuk során mindig a vonatkozó előírások szerint járjanak el, ne késlekedjenek a csere-, vagy kártérítési ügylet elintézésével, s az ügyfeleiket pontosan, kielégítően tájékoztassák a legfontosabb tudnivalókról.

tűk a Kunság Volán személyforgalmi osztályvezetőjét, dr. Torna Lászlót, aki ezeket válaszolta:

— A kedvezményes díjú bérletet a nyugállományban lévők igényelhetik, korra és nemre tekintet nélkül. Ehhez szükség van 1 darab hat hónapnál nem régebben készült — 4*4 centiméternyi —fényképre, nyugdijas-igazolyány- ra, vagy helyette a személyi igazolványra, melyben ott a „nyugdíjas" bejegyzés. Fontos még a legutóbbi ellátás folyósítását igazoló csekkszelvény is.

—.Utóbbi mi célt szolgál?

— Szabályzatunk értelméberi csak a tényleges nyugellátásban részesülő jogosult a bérletre. Az olyan személy tehát nem, akinek a nyugdiját valamilyen okból szüneteltetik.

— Meddig érvényes a bérletigazolvány?

Lakóházam közelében található a közterületi szeméttartály, a kiskonté- ner. Bár az ürítése rendszeres, egyesek úgy tesznek, mintha mindig dugig lenne, s ezért mellé, a földre öntik a salakot, a szénport, a megkopasztott baromfi tollát, meg a többi konyhai hulladékot.

Látva az áldatlan állapotot, gyakran ragadok söprűt, lapátot, hogy eltakarítsam a szemetet, már amit közben nem sodort szét a szél. A tisztaság, a higiénia megszállottjaként furcsállom, hogy má— Öt esztendeig, bár minden évben érvényesítendő, melyhez bélyegzőt használunk.

— Hol kapható bérlet?

— Valamennyi elővételi pénztárunknál. Gépkocsivezetőink azonban nem foglalkoznak az árusításával.

— Félegyházán miből adódott olvasónk bevezetőben közölt konfliktusa?

— Új munkatársunk van, aki még kevésbé ismeri a teendőket. Tévedéséért személyesen kértünk elnézést Dora Jánostól, aki már kézhez kapta bilétáját, melyre jogosult volt.

— Mit tegyen a nyugdíjas, ha ugyanilyen ügyben bárhol vitája támad a Volán dolgozóival?

— A helyi buszállomás vezetőjéhez fordulhat panasszal, no és a vállalat kecskeméti igazgatóságához is. Ügyét a legrövidebb időn belül kivizsgáljuk, s ha lehetséges, orvosoljuk.

sok trehánysága miatt éppen én, a nyugdíjas kényszerülök rendet tartani az utcán.

Mivel városunkban vannak közterület-felügyelők, talán tehetnének egyet s mást annak érdekében, hogy megszűnjön szőkébb környezetünkben a közegészségügyileg is megengedhetetlen szemetelés

__— írja a Kiskunfélegyház

a, Bessenyei u. 1. szám alatt lakó Térjék Józsefnc.

Takarmány csak jó alapanyagból készül!

Név és lakcím'megjelölése nélkül küldte levelét szerkesztőségünkbe a Kecske- * méten lakó egyik olvasónk, akitől megtudtuk:

A helyi Egyesült Szakszövetkezetben megromlott a nem megfelelően tárolt gabona jelentős része, de felhasználják a takarmánygyártáshoz, pedig az ilyen terméket elfogyasztó állat könnyen megbetegedhet. A nagyobb kárral is járó rendellenességet mielőbb meg kellene szüntetni.

Utánanéztünk a közérdekű bejelentésnek, mégpedig a Bács-Kiskun Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat segítségével, ahol feldolgozzák a gabonát. Felkérésünkre kivizsgálta a történteket a vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese, s a megállapításáról így számolt be:

— Megbízásunkból körülbelül félezer tonna rozsot tárolt az említett gazdaság. Zömét ez év legclejéig már elszállítottuk, s mindössze 150 mázsányi maradt vissza, amikor jött a kemény januári tél, a bőséges havazással. A hó a tároló tetőzetén . is összegyűlt, majd az olvadáskor keletkezett lé egy része becsordogált a tárolótérbe, ahol a szellőztetés körül sem volt minden hibátlan. Következésképpen a rozs egy része tönkrement, amit természetesen megsemmisítettünk.

Minden érdekeltet megnyugtatok: keverőüzemünkben csak jó alapanyagból készül takarmány, s az igen szigorú technológiai követelményeket rendszeresen betartják munkatársaink. A kistermelők azonban kö 'öljék velünk a takarmány minőségével kapcsolatos tapasztalatukat, melyek révén tovább javíthatjuk-tökéle- tesíthetjük a gyártási folyamatot.

Mire való a szeméttartály?

ig. tessék üljön be, — és kinyitottam az autó ajtaját.

A pap beült, a bőröndöt a lába elé, a két demizsont pedig az ülésre kettőnk közé tette. A pálinka dúsította fantáziámat, a gázpedált alaposan benyomtam. Egy kis faluba értünk be, amikor szól nekem a pap, hogy álljak meg. — Itt lakik az öcsém, egy pillanatra belépek, lia nem haragszik. — Ugyan! Tessék csak nyugodtan, ráérek én annyit várni.

Alighogy a pap eltűnt a szemem elől, máris a kisebbik demizsont vettem a kezembe. Kihúztam a dugóját, s megszagoltam. A zöldszilváni fanyar szaga ütötte meg az orromat. Lehetett vagy másfél literes a demizson. Én aztán addig húzogattam, míg az utolsó csepp is le nem szaladt a torkomon.

Na most aztán valamit kell bele tenni, nehogy észrevegye a pap a dolgot. Előbb benzint akartam bele önteni, de aztán látom ám, hogy az utca túlsó felén egy ártézi kút van. Odamentem és teleeresztettem a demizsont vízzel. A pap közben visszajött, beült, aztán elindultam. A kilométeróra 80—90 között ugrált. Előttem hirtelen egy szénával megrakott szekér bukkant elő. Én megrántottam a kormányt először balra, aztán jobbra. A pap nekivágódott az ajtónak. Arca hirtelen elfehéredett, szája hangtalanul mozgott, gondolom imádkozhatott magában.

— Nem lehetne kicsit lassabban menni? — szólalt meg remegő hangon.

— Ugyan, plébános úr! Az én kezem biztos! Nem kell félni.

A pap megadóan bólintott, arcát verejték lepte el, miközben az előbbi manőverrel előztem meg egy vontató traktort. Falu következett.

— No, itt is volnánk — szólalt meg a pap. miközben a templomhoz értünk.

Úirtelen fékeztem, a pap feje nagyot koppant a szélvédő üvegén, ami az ütéstől meg is repedt.

Kiszálltam a kocsiból, kisegítettem a papot, aztán fogtam az egyik bőröndöt és bevittem a parókiára.

— Mivel tartozom? — kérdezte tőlem, miután letettem a bőröndöt az előszobában.

— Ugyan, plébános úr, hiszen én is jó katolikus vagyok ám. Csak nem képzeli, hogy öntől elfogadnék valamit.

— Nagyon szépen köszönöm — mondta a pap, majd akkor imádkozni fogok magáért. . .

Jó félóra múlva A. községbe értem. S milyen a sors iróniája, a buszmegállóhoz érve, látom, hogy egy ember álldogál két bőrönd mellett. Hirtelen fékeztem, teherautóm csikorogva megállt.

— Hová bátyám? — kérdeztem tőle.

— T-be megyek lakodalomba, de lemaradtam a reggeli autóbuszról.

— Hát én is arra megyek, szívesen elviszem odáig.

— Nagyszerű! — kiáltott fel az atyafi, ez aztán jól jött ki. Ráraktuk a bőröndöket, beültünk, aztán indítottam.

Jó félóra múlva beértünk T-be. A pálinkafőzőnél az atyafi szólt, hogy álljak meg. Ott már fújta a rezesbanda javában. — No, akkor jöjjön be velem, majd aztán én intézkedek.

A kapun éppen beléptünk, amikor egy gyönyörű szép menyasszony rohant felénk. Aztán a nyakába ugrott, — na nem nekem — az én utasomnak és összevissza csókolta.

— Jaj papa! Már azt hittem nem is jön — kiáltotta kifulladt hangon.

— De szerencsém volt, mert jött ez a sojőr és elhozott — intett fejével felém, miközben betessékelt egy ínycsiklandozó szagú szobába.

Folytatjuk

ÜZENJÜK

Fekete Mihálynak és társainak, Kecskemétre: Mint arról Rostás Sándor, a megyei postahivatal vezetője tájékoztatott, a megye- székhely belterületének forgalmasabb pontjain összesen 33 postaláda található, azokat a déli órákban és 17 óra körül üríti a levélgyűjtő részleg, mely gépkocsival végzi a szállítást. A peremkerületekben ugyanezt a feladatot a kézbesítők látják el. Ha Önöknek ezzel kapcsolatosan ellentétes tapasztalataik vannak, jelezzék írásban az említett hivatal vezetőjénél.

Huczek Istvánnénak, Kisszállásra: Sok

munkahelyen — erről írtunk már a tavaly decemberi Sajtóposta rovatunkban — gyakorlat, hogy a törzsgárdajutalmat április 4- én vagy november 7-én fizetik ki, minden érintett dolgozónak egyszerre. A jogosultság azonban nem ekkor, hanem a vonatkozó szabályzat által előírt időtartam elérésekor következik be. Amiből adódóan annak a személynek is ki kell fizetni az ilyen járandóságot, aki az említett ünnepi'rendezvények idején már nincs munkaviszonyban a cégnél. Ami a nyereségrészesedést illeti, elosztásának tudnivalóit a kollektív szerződés tartalmazza. Ha ez utóbbival összefüggően nem talál mindent rendjén lévőnek a munkáltatójánál, kérje a helyi szakszervezet vizsgálatát, intézkedését.

„Ózbak" jeligére: A vadállomány állami tulajdont képez, s ez annyit jelent, hogy az állampolgár még a betegen talált őzet, szarvast stb. sem tarthatja birtokában. Ón ezt tette, bár a gyógykezelés szándékával, mégis szabályt sértő módon. Az ápolás költségeire tehát nem tarthat igényt. Tanulság: aki beteg vadat lát, jelentse azt a környékbeli vadőrnek, vagy vadásztársaságnak, melynek ilyenkor azonnali eljárási kötelezettsége van.

Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A. Telefon: 27-611.

(