Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-17 / 91. szám

1987. április 17. • PETŐFI NÉPE • 3 BURKOLATJAVÍTÁS fele pénzért Évente huszonhat kilométer új út DUNAEGYHÁZI TALÁLKOZÁSOK A tanácsi útfenntartó szerve­zetek létrejöttét a szükség diktál­ta, ugyanis egy-egy kisebb vagy nagyobb település tanácsának nem volt elegendő pénze ahhoz, hogy a kezelésükben lévő közuta­kat karbantartsák, állagukat meg­óvják. Arra legszebb álmaikban sem gondolhattak, hogy netán új utakat építhetnek. A járási hiva­talok megszűnését követően a községi tanácsok nagyobb önálló­ságot kaptak, s költségvetésük­ben megjelent az útfenntartásra szánt pénzügyi keret, de ezzel a csekélyke összeggel nem tudtak volna mihez fogni. A megoldás kézenfekvő volt a községi taná­csok, az útfenntartó szervezet for­máját meghagyva — a megyében öt működik — társultak, a pénzt összeadták, így már sikeresebben oldhatják meg az egyre sürge­tőbbé váló útépítési, fenntartási feladatokat. A volt kecskeméti járásban 19 község társult a Lakitelek szék­hellyel működő tanácsi útfenn­tartó szervezethez, amelyhez ez év április 1-jén csatlakozott Kun- szentmiklós, Tass, Szalkszent- márton is. A nagy távolság miatt Kunszentmiklóson telephelyet lé­tesítettek. Hogyan dolgozik, mi­ből gazdálkodik ez az útfenntartó szervezet? Erről beszélgettünk Sovány Mihállyal, a szervezet ve­hetőjével. — Évi költségvetésünk 12 mil­lió forint, ennyi a tanácsok által összeadott pénz. Ennek ellenére a tavaszi burkolathibák kijavítása # mellett az elmúlt évben 26 kilo­méter, 4—6 méter széles új utat építettünk, cementstabilizációs ,vagy kohósalak alappal. Ez bitu­men záróréteget kapott. , Szinte hihetetlen, mert az évi 12 milliós összeg rendkívül kevés ah­hoz, hogy a fenntartás, az állag- megóvás mellett még 26 kilomé­ter új utat építsenek, még akkor is, ha ezek nem kőalappal ké­szülnek. Jogos a kérdés: a laki- teleki útfenntartó szervezet meny­nyiből tud megépíteni egy kilo­méter — 4 méter szélességű — utat? — Egy kilométer út ára — mondta Sovány Mihály — 700 ezer és 1,2 millió forint között váltakozik. Erinek titka egysze­rű: gépeink nem különbek a köz­úti építő vállalat berendezései­nél, de fizikai létszámunk mind­össze tizenhat. Az adminisztratív létszámról nem akarok szólni, mert mindent magam intézek. Va­lóban termelékenyen dolgozunk, s ha lehet, helyi anyagokat hasz­nálunk fel, s természetesen hasz­náljuk az eszünket is. Az évi 12 milliós költségvetés mellett az utak építéséhez a lakosság is hoz­zájárul, sőt, a községi tanácsok útépítő anyagot is vásárolnak. Gyakorlatilag a költségvetésből mi csupán 6 millió forintot for­dítunk erre a célra, a másik 6 mil­lió forint kell a fenntartásra. El kell mondanom, hogy az emlí­tett új út építésének költségét ki­egészíti a rendkívül sok társadal­mi munka, amelyet a községekbe települt gazdasági egységek és a lakosság végez a parkrendezésben, illetve a vízlevezető árkok elké­szítésében. Azt is megtudtuk, hogy ebben az évben sem adják alább a ta­valyinál. Huszonhat kilométer új utat építenek, ebből Ágasegyhá­zán 1800, Tiszakécskén 20 000, La­kiteleken 8000, TiSzaalpárori 12 000, Nyárlőrincen 8000, Izsákon 20 000, Kerekegyházán 16 000, Kunada- cson pedig 6000 négyzetméter ké­szül el ebben az esztendőben. A lakiteleki tanácsi útfenntartó szervezet még tavaly rendkívül jelentős költségmegtakarítást eredményező újítást vezetett be a téli útfelf,agyások kijavításá­ra. — Az új kátyúzási módszer tu­lajdonképpen hidegeljárásos, bi­tumenemulziós, amely nem keve­sebb, mint 50 százalékos megta­karítást eredményezett. Ponto­sabban: a hagyományos eljárás­sal végzett javítási munka 1,4 millió forintba kerülne, de ezzel a módszerrel költségeink nem ha­ladták meg a 700 ezer forintot. Jelenleg is ezzel a módszerrel dol­gozunk, eddig 100 tonnányi anya­got építettünk be a kátyúkba. A tavaszi úthibák javítása már be­fejeződött Ágasegyházán, Balló- szögön, Fülöpházán, Izsákon és Orgoványon. A tanácsi útfenntartó szerve­zetek — mint ezt a lakiteleki pél­da is bizonyítja — a szükség diktálta kényszerűségből jöttek létre, de ma már új utak építé­sében is számítani lehet rájuk. Gémes Gábor ■ Honismereti akadémia A Hazafias Népfront Orszá­gos Titkársága jóváhagyta a nyári honismereti akadémia programját. A július végén kezdődő, immár XV. akadé­mia Sárospatakon várja majd a hivatásos szakembereket, valamint a tudományos mun­kát segítő, értékmentő fel­adatokat ellátó amatőröket. A mintegy 300 résztvevő 8 szekcióülésen foglalkozik a művelődéstörténet és a népi szociográfia időszerű kérdé­seivel. A XV. honismereti akadé­mia jóváhagyott programja szerint három előadás vezeti be a szekcióülések vitáit. Az első előadás a hazafogalom mai értelmezéséről szól, a másik a történelemtanítás helyzetét értékeli, a harmadik a falukutatás hagyományai­ból kiindulva jut el e való­ságfeltáró tevékenység jele­néhez. A szekcióüléseken a Sáros­patakra érkezők ismertethetik tapasztalataikat á közgyűjte­mények gyarapodásáról, az ifjúság művelődéstörténeti kutatómunkájáról, a publiká­ciós lehetőségekről, a honis­mereti bizottságok koordiná­ló szerepéről. Nemcsak a néprajzi és a nyelvjárás-szo­ciográfiai gyűjtésről, hanem az összegyűjtött anyagok hasznosításáról is beszámol­nak a szakemberek és az amatőrök. Sző lesz a megyei honismereti bizottságok nép­rajzi, nyelvjárásgyűjtési, fa­luszociográfiai tapasztalatai­ról is. ' H :: ■ Menedzser: az ÉPSZISZ A Kecskeméti Épületkár bantartó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet lakásépítési szolgálati irodája szervezésében évek óta kiviteleznek több lakásos sorházakat. Az építőközösség megrendelésére a Kiskun­félegyházi Építőipari Szövetkezet korszerű NO-FINES technológiával készíti a szerkezetet, s a tulajdonosok maguk végzik, illetve végezte­tik el a további munkálatokat. Az új eljárással szinte már külön kis laikómegyed valósul meg a Petőfivárosban. Ebben az ötödik ötéves tervcikluisbain újabb 96 lakás felépítésének szervezését tervezik attól függően', hogy a városi tanács a kijelölt (területet miikor bocsátja a ki­vitelezők rendelkezésére. Eddig a korszerű technológiával készült ott­honokba csaknem másfél száz boldog lakástulajdonos költözött be. K. A. Kopogtatnak a hazaköltözők Dunaegyháza, ez az 1700 lako­sú folyamparti település több­ször is meghalt s fe'támadt már nvolcszázéves története során. Ezt Tóth-Szöllős Mihály tanul­mányából tudom. Az 1967-ben publikált dolgozat szerzője 1217- és keltezést talált a legkorábbi, vitathatatlanul a település kör­nyékét említő okmányon. Ak­kor egyházi birtok volt; később nemesi családok tulajdona. A török időkben viszont elsorvadt a település. Az ártér nádasai sem adtak oltalmat az ott élők­nek a pogány hordák pusztítá­saitól, Az 1700-as évek elején a Paksy. majd a Jármy családok kezdték az úijátelepítést. Árva, Nvitra, Zólyom és Hont megyék­ből szlovák ajkú családokat szer­ződtettek pusztasággá lett föld­jeik művelésére. A löszös-homo- kos és az ártéri földeken jó meg­élhetést és biztonságos otthont talált a messziről jött közösség. A főutakfól távol, békében ér­hettek. gazdagodhattak a falucs­ka lakói. A felszabadulás után Duna- egyházán is felgyorsultak az ese­mények. 1963-ban új művelődé­si ház épült — akkoriban me­gyénk egyik legkorszerűbb falu­si közművelődési intézménye volt — eev év múlva elkészült a Sákor-misztai út, amelv a falut a vasútállomással kötötte ösz- sze... A legújabb kor ..török­jei” a környéken gombamód éoü- lő íoarvárosok — Dunaújváros és Paks — voltak. A fiatalokat az ipar és az urbanizációs kom­fort inkább vonzotta, mint a fa­lusi élet és a gyengélkedő me­zőgazdaság. A népesség erősen fogyott.. Voltak, akik már meg is jósolták: a tanácsnak „telepe­sek” után kell nézni... Szabadabban döntenek forintjaikról Ügy érzem, mostanában vala­mi hasonló játszódik le itt, mint a XVIII. században — mondja Huszárik Béla tanácselnök — gyakran kopogtatnak a tanácsnál fiatal családok. Kérik: adjunk telket, építeni szeretnének; meg­unták a városi életet. Jó a köz­lekedés, hamar elérik a munka­helyüket. Itt gazdálkodhatnak, kertes családi házban élhetnek. Nem is szólva arról, hogy na­gyobb a nyugalom, jobb a leve­gő és a víz. — A levegő itt akkor is tisz­tább volt, amikor elmentek az emberek... — szakítom meg a tanácselnök tájékoztatóját. — Tanácsüléseken és a családi asztalnál is sokat diskurálunk a dolgon! Miként menthetjük meg a falut az elnéptelenedéstől? Egy megyei felmérés kapcsán külön bizottság is alakult az elvándor­lás okainak felkutatására. Most úgy tűnik, rátaláltunk a titok­ra. Persze közrejátszott, hogy a világ is más ma, mint húsz—hu­szonöt éve volt. Két ipari üzem is van a településen. A tsz is eredményesen dolgozik. A falusi élet versenyképesebb lett... — Kedvezően alakult azóta például a tanácsok önállósága — veszi át a szót a társaságunkban ülő Szabados Sámuelné, a szak- igazgatási szerv vezetője. — Az Is segített, hogy lehetőségeink Ismeretében szabadabban dönt­hettünk a forintjaink felhaszná­lásáról. — Mire költötték a pénzt? — Döntöttünk: kedvező felté­teleket kínálunk a letelepedés­hez, a visszaköltözéshez. Leg­alább a külvárosokhoz hasonló kommunális komfortot ajánlunk. Ha valaki hazajön, ne lépjen vissza az időben ötven évet. Ter­veink valóraváltásához jó part­nerre leltünk a termelőszövetke­zetünk vezetőségében és termé­szetesen a lakosságban. Telke­ket alakítottunk ki, melyeket közművesítve, szinte ingyen kí­náljunk az építkezőknek. Bő­vítettük az ivóvízhálózatot: új kutat fúrattunk, hogy véletle­nül se okozzon gondot egy meg­hibásodás. Olyan korszerű és szép orvosi rendelő és szolgála­ti lakás épült a falu áldozatvál­lalásával, hogy a következő év­században is kapunk ide mindig jó szakembert. Iskolánkat és az óvodát Is fejlesztettük. Megin­dult a szlovák nyelvi és a számí­tástechnikai képzés. A környe­ző települések tanácsaival együtt­működve sokféle szolgáltatás is segíti a lakosságot. A fő feladat a jövőben: az utak, járdák épí­tése. Község — közösség A múlt együtt él a jelennel: óvoda, posta, takarékszövetkezet feliratok magyarul és szlovákul. A buszvárönál két férfi beszél­get. Megismerkedünk. Szeren­• Azt szeretnénk, ha nem kellene utazni néhány li­ter rézgálicért — mondja Dudla Im­re tanácstag. • Fontos, hogy megfelelő munka­helyet is találja­nak a faluban a hazaköltözők. Sza­bados Imréné dzseki-alapanya­got készít a Lőrin­ci Vattagyár rész­legében. • Ügy tűnik, jó közösségi szellem alakul ki a falu­ban — mondja Szabó István lel­kész. O Itt nyitjuk meg a kőgátakat — mu­tatja Huszárik Bé­la tanácselnök a Kis-Duna-ág re­konstrukció terv­rajzán. csém van; a település két köz- tiszteletben álló lakójával talál­koztam. Szabó István evangéli­kus lelkész, tizenöt éve szolgál Dunaegyházán, Dudla Imre sza­bómester pedig a tanoncéveket nem számítva, mindig itt lakott; régóta tagja a tanácstestületnek is. A hétköznapok gondjairól be­szélgetünk: — A falugyűlésen — mondja Dudla Imre — azt kértem; mi­előbb korszerűsítsék a fűtőolaj­telepet. KéShekltós hordókból, li­terenként mérik a fűtőanyagot, lassú a kiszolgálás és elég kimo­sakodni egy-egy vásárlás után. A műtrágya- és a növényvédőszer- ellátás is szervezettebb lehetne. Ne kelljen két kiló rézgálicért Soltra, Dunavecsére vagy Du- naföldvárra utaznunk. Ha fölös ideje van valakinek, inkább a közterek rendezésével foglalkoz­hasson. A körzetem lakóival például, társadalmi munkában rendbe tettük a Rákóczi és a Kisfaludy utcákat. Segítettünk az orvosi rendelőnél is ... — Másfél évtizede nagy közös­ségi élménnyel jöttem ide előző állomásomról, Ösagárdról — ve­szi át a szót a lelkipásztor. — ötszázan laktak a faluban, de úgy éltek, mint egy nagy csa­lád. Segítették egymást, építet­ték a falut, és adtak a rendre is. A kistelepüléseknek nagyobb esélyük van a jó közösségi élet­re. Itt is ilyen szellemiség van kialakulóban. A Hazafias Nép­front községi bizottságának ülé­sein rendszeresen egyeztetjük a feladatokat. A közterek, parkok és a temető rendbentartása, az intézmények gazdagítása a fő célkitűzés. A többség sem bán­ná, ha a kocsmák helyett szak­J boltok működnének. A közös te­vékenység összehozza az embe­reket. Feltámad a Kis-Duna Délután Huszárik Bélával ta­possuk a vendégmarasztaló sa­rat, a meredek nyugati lejtőjű löszdombokon. Festői táj. Jó gondolat volt a parcellázás. Jár­nak ide Salgótarjánból, Komá­romból, Budapestről, Paksról és Dunaújvárosból is. — A területrendezés ütemé­ben meghirdetett újabb és újabb telkek mindig napok alatt gaz­dára találtak — mondja útitár­sam. — Pedig a kezdeteknél nem ígérhettük még a solti Du- na-ág és a strand felújítását... — Hogyan menthetik meg a haldokló Kis-Dunát? — Az Alsó-Dunavölgyi Víz­ügyi Igazgatóság, valamint a Ker­tészeti Egyetem szakemberei ol­csón kivitelezhető tervet készí­tettek. Három kilométer hosszan kotorják a medret, majd meg­nyitják a kőgátakat is. Folyama­tosan megújulhat a víz. Gazda­gabb lesz a halállomány, kelle­mesebb a fürdés. Nem iszaposo- dik el a strand. — És azok a bódék? — kérde­zem, a fura parti építmények felé mutatva. — Végre büfé és kölcsönző 1» szolgálja majd az üdülők ké­nyelmét. Talán Bajáig ez lesz a Duna-völgy legvonzóbb strandja. Mi úgy véljük: a teljesítmények­hez fontos a pihenés, a kikapcso­lódás is. Igen örülünk, hogy Dunaegyháza ezzel is szolgálni tud; gazdagabbak leszünk általa mindannyian... Farkas P. József (11 ) r?en* 0 tizedik vagy V 1 1 */ Ián a tizenkettedik szí f X ‘itT **..- I»** ta- szán­kó eladásánál alaposan a pohár fenekére néztem, és a járőr ho­zott be. a laktanyába. Két hét szi­gorított fogda lett a nóta vége ... Büntetésem lejárt, aztán a pa­rancsnokhoz állítottak elő. Meg­kaptam az eligazítást, aztán át­helyeztek a folyamőrséghez Bajá­ra. S milyen a véletlen, itt is a mű- helybe kerültem. A laktanya ud­varán rengeteg autó, motor ékte­lenkedett, tarka összevisszaság­ban. Volt ott BMW motorkerék­pártól kezdve a parokocsimotorig mindenféle gyártmány. Ha jól emlékszem, még egy-két Me—Ill­és repülőgépmotor is volt. Én aztán ezekből dolgoztam. A parancsnok részére összehoztam egy szolgálati kocsit. A gazdasági hivatal részére meg egy 3 tonnás Opel-Blész tehergépkocsit szerel, tem össze. Vagy tíz motort is üzembe helyeztem, különböző hi­vatalok részére. Volt nyersanyag bőven, volt miből dolgoznom. A „fusizás” bi­zonyult talán a legjobb üzletnek. Volt bor, pálinka bőven. Ha eset­leg pangott néhanapján, akkor KELEMEN KÁROLY: , Az alkohol rabságában sem estem kétségbe. Feltaláltam én magamat ezen a téren. Egyik szombati napon kifogyott a szesztartalékom teljesen. Most aztán mi lesz? — kérdeztem ön­magámtól. A műhellyel szemben állt vagy tíz—tizenöt motor, amit én szereltem össze a roncstelep anyagából. Hirtelen jó ötletem tá­madt. No majd lesz itt mindjárt „üzemanyag” a részemre. Söté­tedni kezdett, és én odalopakod­tam a szélső motorhoz —, egy 350-es Puch volt —, kivettem a lámpából az égőt, és egy rosszat tettem a helyébe. Visszamentem a műhelybe, aztán vártam a fej­leményeket. Egyszeresük látom ám, hogy egy hátizsákos alak magáll a Puch-nál és elindítja, majd ráül. A motor a műhely előtt megállt, aztán Varga törzs- őrmester lépett be az ajtón. Én ott álltam a satupad mellett re­szelővei a kezemben. Tisztelegtem a főtörzsnek. — Nincs valami körtéje Kelemen? — kérdezte tő­lem. — Hát majd körülnézek — mondom neki én. — Majd jövök mindjárt, csak lemegyek a kantin­ba — mondta a törzs, miközben letette a hátizsákot a motor mel­lé. Miután egyedül maradtam, elő­vettem a körtét, és visszaraktam a helyére, és beindítottam a mo­tort. Ráültem, s bekapcsoltam a reflektort. Tejfehér fény hasított az esti szürkületbe. Fordultam egyet a laktanya udvarán, aztán megálltam a műhely előtt. A törzs már ott várt. — Nos? — Min­den rendben van. — Akkor jó, mondta a törzs, és a kezembe nyomott egy háromdecis üveget, amiben,jó kisüsti barackpálinka volt. Aztán következett a másik mo­tor, aminek az első kerekéből ki­eresztettem a levegőt, a szeleptűt meg zsebrevágtam. Nemsokára jött ám káromkodva Takács őr­mester, egy vaskúti nagygaz- da fia. Mi történt őrmes­ter bajtárs? — kérdeztem tő­le ájtatos pofát vágva. — Mi tör­tént? — kérdezett vissza az őr­mester, valamelyik tekergő elin­tézte az első kerekemet — ordí- ■ tóttá szinte magán kívül. — No, majd megnézem, mondtam neki, miután felgyújtottam az ajtó fö­lé szerelt udvari villanyt. Egyik nap jön egy folyamőrtiszt és körülnézett az udvaron lévő motortömegnél. Én éppen egy au­tót javítottam, amikor észrevet­tem a szemlélődő tisztet. — Jöjjön csak ide Kelemen honvéd — kiáltotta felém. Oda­mentem, s letisztelegtem. — Ide fi­gyeljen, van itt egy Opel-motor, mutatott a halom közepére, kel­lene belőle csinálni egy roham­csónakot. — Mondja, elvállalná? — Igen, elvállalom hadnagy baj­társ, és meg is csinálom, válaszol­tam én. — Akkor jó, ha végez az autó­val, kezdjen hozzá. A csónakt.et­tét holnap behozatom a Duna- partról. Jó három hétig dolgoztam a csónakon, mire elkészült. Bent a legénységi szobában volt két ba­rátom, ők a Sió partján laktak, egy Szabadhídvég nevű faluban. — Te Karcsi, ügyi kipróbálod a rohamcsónakot, felmehetnél mi- hozzánk, és hozhatnál eav kis hazai kaját, hiszen tudod, hogy gyenge itt az ellátás. — Hát jó, írjátok meg a levelet, aztán hol­nap megyek fel hozzátok Szabad- hídvégre. ... Szombaton reggel megkap­tam a nyílt parancsot, és elindul­tam a Dunán, majd a torkolatnál rátértem a Sió-csatornára. Bajá­tól Szabadhídvég olyan száz kilo­méter lehet. Két óra múlva oda­értem a falu alá, és kikötöttem a csónakot. , Jó húsz-huszonöt perc alatt be­értem a faluba. Egy öreg nénivel találkoztam a templomnál, ő az­tán megmutatta katonapajtásaim házát, akiknek egymás mellett volt a házuk. Kulcsár Laci őrveze­tő szüleihez mentem be először, akinek özvegy édesanyja takarító, nő volt. Odaadtam a levelet, az­tán Laci édesanyja átment a szomszédba, és átvitte BerényI Feri levelét a szüleinek. Pár perc múlva átjöttek Feri szülei, testvé­rei és én meséltem, hogy s mint vagyunk Baján. Nemsokára ínycsiklandozó szag töltötte be a konyhát. Az asszo­nyok sütöttek-főztek, mv meg Fe­ri apjával kimentünk a pincébe. Két hatalmas csomagot cipeltem magamai, meg két üveg pálinka húzta köpenyem zsebét. Szép holdvilágos este volt, az égen csil­lagok milliárdjai sziporkáztak. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents