Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-16 / 90. szám
1981. április 16. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ ORSZÁGBAN MÁSODIKKÉNT Támaszt keresve Mozgássérültek Nevelőintézete Kiskunhalason • Csoportos foglalkozás kereté* ben egyéni program mindenki számára. Falusi fórumok után Az elmúlt évben a tévé, a rádió és a sajtó sokat foglalkozott — a már világhíressé vált — budapesti Pető András Mozgássérültek Nevelőképző és Nevelő Intézetében folyó magas színvonalú munkával. Az országban a •budapesti központon kívül Kiskunhalas az egyetlen hely, ahol intézeti keretben szakképzett konduktorok — mozgásjavító gyógypedagógiai nevelők — foglalkoznak a gyerekekkel. Társadalmi összefogással A kiskunhalasi Mozgássérültek Nevelőintézete 1982-ben épült meg a városi kórház kertjében. — Az intézet létrehozását célzó társadalmi mozgalmat évekkel ezelőtt egy mozgássérült gyermek édesanyja kezdeményezte — emlékezik az előzményekre dr. Makay László, a kórház igazgató főorvosa. — A megvalósításért összefogott az egész megye. A lakossági pénzbefizetések, a szocialista brigádok felajánlásai és a megyei tanács hozzájárulása lehetővé tették, hogy a kivitelezéshez szükséges pénz egybegyűjtésével meginduljon az építkezés. — S miért éppen itt, a kórház mellett? — A kórház területe — a maga kiépült infrastruktúrájával már adott volt, így a kivitelezés kevesebbe került. Másrészt, számításba jött az is, hogy a kórház dolgozói sok mindenben segíthetnek az intézet munkatársainak. Mi látjuk el például a gyerekek egészségügyi felügyeletét. Természetesen a velük való törődés nem elsősorban orvosi, sokkal inkább pedagógiai feladat. Ennek megfelelően az intézet a kórház keretein belül működik ugyan, de szakmailag a budapesti Pető intézethez tartozik. Ott folyik a nevelők, a konduktorok képzése is. Jelenleg a halasi intézetben négy szakképzett konduktor dolgozik, de a nyolc gyakornok is készül a főiskolára. Vállalják az utazást Az itt nevelt gyerekek központi idegrendszere születés közben vagy után, a fellépő oxigénhiány következtében sérült meg, emiatt károsult a mozgás, a beszéd, és több esetben a szellemi képességek is. Huszonötén bent laknak, az intézet kilencvenöt gyereke pedig „bejáró”: hetente, kéthetente, illetve havonta egy- egy alkalommal speciális tornára kísérik ide őket szüleik. Az ambulancián Czene Lász- lóné konduktor irányításával az egyik bejáró kislány éppen mozgásjavító tornán vesz részt. A vásárhelyi kislány szüleivel a várakozás perceiben ültünk le beszélgetni. — Kezdetben mi is részt vettünk a foglalkozásokon — meséli az anyuka —, hogy megtanuljuk, mit kell állandóan gyakorolnia otthon, hogyan tanítsuk önállóan enni, öltözni. Sokat fejlődött a gyerek, mióta idejárunk. Míg gyesen voltam, hetente hozi tűk, de most már betöltötte a hat évet, és Hódmezővásárhely messze van. Az utóbbi időben csak kéthetente jövünk. Nagy szomorúság ez nekünk, de ha már így kellett lennie, vállaljuk. — Mitől függ, hogy a gyerekek közül ki lesz bentlakó, és ki az, aki bejár a foglalkozásokra? — fordulok Kathó Ilona csoportvezető konduktorhoz. — Elsősorban a gyerek állapota a döntő. Ha úgy ítéljük meg, hogy sokat fejlődhet intézeti keretben, akkor bentlakó lesz. Ezenkívül az is számít, hogy a szülők be tudják-e hordani ambulanciára. A bentlakók létszámát persze az épület befogadóképessége is meghatározza. A tapasztalat azonban az, hogy az igények nagyobbik részét teljesíteni tudjuk. Hinni a fejlődésben A bentlakó gyerekek között óvodások és iskolások egyaránt vannak. A közéjük lépő idegent csöppnyi zavar nélkül, barátságosan fogadják. Nevelőjük kérésére — sőt több esetben önként — bemutatják, hogyan gyakorolják a járószék, a járóbot, a fokos székek, a járókeretek használatát. Az egyik hatodikos kislány nemrég tanult meg minden segédeszköz nélkül járni. Persze, a gyerekek képességei nagyon eltérőek, a legtöbbször az is nagy eredménynek számít, ha megtanulnak helyesen ülni, vagy képesek a ceruza fogására. A képességfejlesztő foglalkozások csoportosak, ezen belül azonban a konduktorok és a szakdolgozók hosszú távon egyéni programot dolgoznak ki minden gyerek számára. — Ha a mozgáskárosodás kiterjed a felső végtagokra és a beszédképző szervekre is, akkor a gyerek nehezen ír, nehezen beszél — mondja Kathó Ilona. — A konduktív módszer lényege éppen a komplex személyiség- fejlesztés. Speciális tornákkal a gyerekek különböző képességeit fejlesztjük. Azzal, hogy a fogó és köröző mozdulatokat gyakoroltatjuk velük, tulajdonképpen az írást, az önellátást készítjük elő. A mozgásjavító feladatokat beszéddel kísérik: ily módon tudatosítják a mozdulatokat, s • A gyakorlatok ugyanazok, a gyerekek képességei eltérőek. ugyanakkor a szavak helyes kiejtését is gyakorolják. A cél az önállóság Megtudom az iskolások napirendjét is. Délelőtt tanulnak: a normál általános, a kisegítő, illetve a foglalkoztató iskola tananyagát sajátítják el nevelőik segítségével. Tanév végén vizsgázniuk kell külső iskolák pedagógusaiból álló bizottság előtt. Kathó Ilona büszkén mutatja a jó bizonyítványokat. A tanítás szüneteiben persze előkerülnek a játékok is. A kedvencek közé tartoznak a színes rudak, valamint az építőkockák, amelyek fejlesztik a gyerekek kombinatív készségeit és a kézügyességét is. Ebéd után pedig a mozgásjavító feladatok gyakorlása következik. — Mindössze öt éve működik az intézet, de már több mint harminc növendékünket bocsátottuk szárnyra... — mondja a csoportvezető. — Célunk, hogy az itt töltött idő alatt a gyerekek viszonylagos önállóságra tegyenek szert: az önellátás és a kommunikáció, valamint a hely- változtatás legalább korlátozott képességére. Elengedhetetlen azonban, hogy az iskolák tanáraiban és tanulóiban partnerekre leljünk, hiszen növendékeinknek — az intézetből való kikerülés után — szükségük van a segítségükre ahhoz, hogy folytathassák tanulmányaikat. Tóth Margit Az elmúlt év novemberétől a múlt hónap végéig 27 városkörzeti tanácskozáson és 146 falugyűlésen vitatták meg Bács-Kiskun közélet iránt érdeklődő polgárai lakóhelyük legfontosabb kérdéseit. Nemcsak az érdeklődés volt eleddig példa nélküli — mintegy 26 ezren vettek részt e fórumokon —, hanem az aktivitás is. A megjelentek közül csaknem kétezren kértek és kaptak szót, s fejtették ki személyes véleményüket a köz dolgairól. A szokásokhoz híven ez alkalommal számoltak be választóiknak az országgyűlési képviselők és a megyei tanácstagok. Nem csupán saját tevékenységükről adtak számot, részletesen tájékoztatták a lakosságot az Ország- gyűlés és a megyei népképviseleti testület munkájáról is. Azokban a községekben pedig, ahol — például — a vízhálózat bővítése, vagy a földgáz bevezetése volt a helybelieket előreláthatóan leginkább foglalkoztató téma, meghívták a falugyűlésekre az érintett vállalatok képviselőit is. A felvetődött kérdésekre így azonnal szakszerű választ kaphattak az emberek. Ugyancsak a helyszínen feleltek — egyebek között — a háztáji állattartás és növénytermesztés gondjaival kapcsolatos felvetésekre a falubeli termelőszövetkezetek, szakszövetkezeteik vezetői. Vizsgázott a teho A legnagyobb várakozás természetesen a helyi tanácsok vezetőinek beszámolóját előzte meg. Hogyan érvényesítették a falu érdekeit az 1986-os évben, s mit terveznek tenni a községért az új esztendőben? Volt, ahol a tavalyi feladatok megvalósítása mellett pénzmaradványról is számot adhattak az elöljárók. De akadt olyan település, ahol a tanács és intézményei működtetéséhez hitelt is kellett felvenni, nemhogy a kitűzött célokra futotta volna. A fórum nemcsak a miértek megválaszolására adott alkalmat, módot nyújtott arra is, hogy a közösség együtt gondolkodjék el azon: társadalmi ösz- szefogással hogyan lehetne a tanácsi költség- vetés fillérjeit megfialtatni. A bevezetése körüli hercehurca után akár meglepő is lehetne: a településfejlesztési hozzájárulás felhasználásáról adott tájékoztatás a községekben mindenütt találkozott a lakosság egyetértésével. Avagy mindez éppen az elfogad(.tat)ás körülményeinek köszönhető? Alighanem. Hiszen egy évvel ezelőtt olyan célokért vállaltak önkéntes áldozatot a tehó- ra szavazók, amelyek elérését a többség fontosnak tartotta. Sok helyütt bírálták viszont magát a településfejlesztési hozzájárulást, annak jogi szabályozását. A visszatérő óhaj: váljék e közteher a jövedelmekkel arányosabbá. Hanyagok a pellengéren A legtöbb hozzászólás a települések belső úthálózatával, a közoktatás helyi feltételeivel, a kereskedelmi ellátással, víz- és gázhálózat-bővítéssel, csatornázással, közvilágítással foglalkozott. Nem volt olyan település sem, ahol a szűkebb környezet védelme — ha másképp nem, hát a szemétszállítás kapcsán — ne került volna napirendre. Többen keserűen megfogalmazták: e tekintetben az állampolgári fegyelmezetlenség a legnagyobb gond. A feladataikról megfeledkező embereket esetenként névre szóló kritika is érte. Például a január közepén tartott fórumokon könnyen „pellengérre került” az, aki a saját portája előtt nem takarította el a havat. Apróság? Sok esetben az ilyen apróságok a legérzékenyebb jelzői egy község közösséggé válásának. Amikor már nemcsak a tanácstól kérnek az emberek, de egymástól is követelnek, önmaguktól is ajánlanak. Legtöbb esetben társadalmi munkát: új tantermek építésére, fűtéskorszerűsítésre és sok egyéb, a köz számára hasznos dologra. Mindenre —, tudják ők — egyszerre nem telik. Mégis — felajánlásaik segítségével — szeretnének többet elérni, mint amire éppen pénz van. Nem véletlen, hogy egyre több helyen e fórumokon adják át — adták át most is — a Kiváló és az Érdemes Társadalmi Munkás kitüntető jelvényeket, s más, a közösség megbecsülését kifejező elismeréseket. Nem panasznap A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a megjelenők korántsem panasznapnak tekintik a falugyűléseket. Egy nagyvárosi panelház lakógyűlésén több sirám hangzik el, mint tíz faluban összesen. S míg az előbbi a parttalan viták után többnyire dolgavégezetlenül oszlik fel, a hajdani tanyai iskolákban, községi kultúrházakban településfejlesztési célokat rangsorolnak, konkrét feladatokban egyeznek meg az emberek. Felnőtt módra, felelősen. Ahogy azok döntenek, akik sorsuk jobbrafor- dulását leginkább önmaguktól remélhetik. Szabó Klára HARMINCKILENCFÉLE KUKORICAHIBRID VÁR VETÉSRE Száradnak a földek A hét eleji esőzések után bekövetkező száraz, szeles és napsütéses időjárás segít abban, hogy kiszikkadjanak a földek és végre munkába állhassanak a vetőgépek. Itt a határszemlék ideje: a mezőgazdászok most állapítják meg, milyen mértékben pusztult ki télen az ősszel elvetett gabona, s döntenek, hol van szükség ismételt vetésekre. A felmelegedés nyomán a növények gyorsan „elárulják”, valójában mire képesek, ígémek-e egyáltalán megfelelő hozamokat. Ahol nem, ott más növények jönnek számításba, ezek vetésére kell felkészülniük a termelőknek. A MÉM adatai szerint 1,3 millió hektárra elég a kukorica-vetőmag, amely lényegesen több annál, mint amennyinek felhasználását eredetileg tervezték. Jól jön most az előrelátás, van ugyanis elegendő szaporítóanyag és nem is akármilyen hibridek adják a választékot. Összesen 39 kukoricahibrid kínálja magát termesztésre. A vetéssel azonban egyelőre még várni kell, hiszen a mag 10 foknál alacsonyabb hőmérsékletű talajba nem kerülhet. Javítja a termelők esélyeit, hogy a legkeresettebb hibrid, az amerikai Pioneer 3732-esből az idén minden eddiginél jobb a kínálat. Országosan a termelő- terület 22—25 százalékára kerül ez a hibrid, amely az elmúlt időszakban kitűnő terméseredményeivel hívta fel magára a figyelmet nálunk is. Néhány hibridből hiány mutatkozik, helyettük azonos értékűeket ajánl a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat. Szóba kerülhet a szója megnövelt arányú termesztése is. Akár 28—30 ezer hektárra is kerülhet ez a növény, szemben a 20—22 ezer hektáros tavalyi területtel. Újdonság az Imola elnevezésű szója, amely rövid tenyészidejű, és így az idei tavaszon különösen jó szolgálatot tehet. Néhány más növényújdonság is számításba jön, közöttük egy csiilagfürtféle, a Helly nevű. A gazdaságokban kellő számú vetőgép vár az idén alaposan megkésett indításra. Ahol úgy gondolják, hogy a tavaszi árpa és a zöldborsó vetésével a kedvezőtlen időjárás miatt immár végleg megkéstek, ott — utólagos rendeléssel — a központi vetőmagkészletekből vásárolhatnak pótszállítmányokat. A kukorica-vetőmag zömét már kiszállították az üzemekbe. A szakemberek szerint az elmúlt évi kedvezőtlen időjárás ellenére a vetőmagvak jó minőségűek, kellő terméseredményekkel biztatnak, és — az ellenőrzések alapján — csírázóképességük jobb, mint az átlagos évjáratban. Szerencsepénz A takarékbetétkönyv — félig nyitva — a bolt előtti járdán hevert; délelőtt volt, talán ha háromnegyed tizenegy, csöndes hétköznap. Amikor Zsuzsi mamája lehajolt érte, tulajdonképpen még nem tudta, mi hever a betonon, csak amikor a kezébe vette. Maga előtt tartotta, hogy ha figyelik, bárki is, nehogy azt hihessek: el akarja orozni. Jó háromszáz métert tett meg így, mígnem a könyvecskét kézitáskájába rejtette és buszra szállt: kezdődött a munkaideje. Csak délután, egyik szünetben nyitotta ki a betétkönyvet. Látta, van benne 4267 forint, s Átlag Erzsébeté. — Állj! — mondotta az őrt álló rendőr tizedes Zsuzsi mamájának másnap délelőtt a rendőrség kapujában. — Hová lesz a menés? — Találtam valamit — felelte Zsuzsi mamája, híven az igazsághoz és híven bizalmatlanságához (az ördög nem alszik!). — Az attól függ, hogy mit — mondta és kérdezte egy hangsúllyal. — Takarékbetétkönyvet — magyarázta Zsuzsi mamája. Csodálkozva nézett Zsuzsi mamájára, majd visszaváltott egykedvűbe (nyilván naponta több száz állampolgárt igazít el, hová is vigyék a talált betétkönyveket). — Ilyen utca olyan szám — szólt az útbaigazítás. Ilyen utca olyan szám alatt Zsuzsi mamája kivárta a sorát, majd megmutatta a talált tárgyat. — Olyan tér amennyi szám — intett az ügyintéző és hosszan, hitetlenkedve nézett Zsuzsi mamája után. Zsuzsi mamája sietősre fogta lépteit: nem gondolta volna, hogy az ügy ennyi utánajárással jár. Olyan tér emennyi szám alatt végre rámosoly- gott a szerencse. — No, tessék ideadni — mondta az illetékes előadót helyettesítő előadó, miután kétszer is előadatta a történteket (kérdéseiből Zsuzsi mamája álmélkodást hallott ki). Zsuzsi mamája tétovázott egy darabig, hogy adje-e, ha egyszer az illetékes nincs ott, ám, mert hivatalos könyvbe beírták a nevét, megnyugodott. — Lehet, hogy majd tetszik■ kapni egy köszönőlevelet. Általában szokás küldeni — mondták búcsúzóul Zsuzsi mamájának. Zsuzsi mamájában élt némi bizonytalanság a továbbiakat illetően, ezért, s mert egy borítékhátlapra a biztonság kedvéért amúgy is följegyezte a betétkönyv adatait, betért az egyes számú OTP-fiókba. — Hát, ezt itt mi nem tudjuk kifizetni — sajnálkozott tiszta szívből egy húsz év körüli leány, amikor megnézte a számot, mielőtt Zsuzsi mamája megszólalhatott volna. — Ilyen számú betétkönyv nálunk nincs. Zsuzsi mamája tehát elment a kettes számú OTP-fiókba is. Minden jó, ha a vége jó: itt végre ráleltek a betétkönyv törzskartonjára és írásba foglalták: az elveszett, ám megkerült könyvecskét Olyan tér emennyi szám alatt veheti át tulajdonosa, ha jelentkezik. — ... Képzeljétek ... — mesélte Zsuzsi mamája délutános kartársainak a munka szünetében — ...■ találtam tegnap egy takarék betétkönyvet. —.Az jó lehet ... találni ... — sóhajtották válaszul a kollégák. S hozzátették: — Mi bezzeg nem vagyunk ilyen szerencsések. Ballal József Magyar műszerek a Phobos űrprogramhoz A Mars Phobos nevű holdjának tanulmányozására több szocialista és tőkés ország űrkutatási intézete — köztük a magyar Központi Fizikai Kutató Intézet és a Budapesti Műszaki Egyetem — 1988 júliusában néhány napos eltéréssel két azonos kivitelű, közösen elkészített űrszondát indít útnak a Szovjetunióból. A kutatásokat a Szovjet Tudományos Akadémia Űrkutatási Intézete koordinálja. A szondák több mint 300 napos repülés után csaknem 50 méterre közelítik meg a Phobost. Közben lézer- és ionágyúkkal lövik a kisbolygó felszínét, s a visszaszóródó ionokból határozzák meg a felszín legfelső rétegeinek kémiai összetételét. Az űrszondák televíziós felvételeket is készítenek a Phobos domborzatáról és különböző berendezések segítségével vizsgálják a hold felszínének és belsejének felépítését. A magyar közreműködéssel készülő műszerek tervezésén és kivitelezésén nagyrészt a Központi Fizikai Kutató Intézet, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem azon szakemberei dolgoznak, akik már a Vega programban világszerte elismert teljesítményt nyújtottak. Nemzetközi együttműködéssel a KFKI-ban állítják össze a Mars körül keringő űrszondák több berendezését. Az Eszter elnevezésű, három mérőműszerből álló berendezés méri majd a napszélben lévő alacsony és közepes energiájú ionok eloszlását. A három mérőműszer technológiai példányainak elemei több ország kutatóintézeteiben készültek, s azokat a KFKI-ban szerelték össze és ki is próbálták. A sikeres próba után a magyar szakemberek már befejezték az Eszter első repülő példányának összeszerelését is, s most azt vizsgálják, hogy a berendezés megfelel-e az űrbéli körülményeknek. Az ellenőrzés májusig tart, s akkor a Szovjetunióba szállítják a berendezést. Részt vettek a magyar szakemberek a Phobos szondák fedélzetére kerülő, plazmafizikai méréseket végző berendezés ki- fejlesztésében és készítésében is. Az osztrák fővállalkozásban készülő egységhez hazánkban készült el a fedélzeti tápegységrendszer, s ezt már el is szállították Ausztriába. Az Iphir elnevezésű, a napsugárzás ingadozásait mérő berendezés földi ellenőrző műszereit ugyancsak a magyarok készítették el, s adták át. * • A mozgásjavító tornát konduktorok vezetik.
