Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-16 / 63. szám

198;. március 16. » PETŐFI NÉPE * 3 KECSKEMÉTIEK AZ IDŐSEKÉRT Tovább épül a szociális központ Petői i-em lékhely ek országos találkozója Kunszentmiklóson Hatalmas szabad térségbe fut "be a 14-es busz. Jobbról az egész­ségügyi iskola, balról több új épület. A házakig nyomuló ha­tárban még (meddig?) néhány ta­nya köszönti a szemlélődőt, a jó levegőből nagyokat szippantó vá­rosit. Még szebb lesz ez a város­táj, ha kizöldül a szabadidőpark, bokrok, cserjék, fák kapaszkod­jak a napról napra magasodó domb oldalába, még nagyobb vízfelületen pihenhetnek a nap­sugarak. Könyvtár és pedikűr Építkezési területen keresztül közelítem meg a szociális köz­pont főbejáratát. Mintha más világba lépnék. Ölomszínű felhőktől szabdalt égbolt kint, világos, dús fényben ragyogó falak bent. A tágas elő­tér elnyeli a zajt. Nagy-nagy csendben üldögél néhány idősebb ember a padokon. Az egyik fa­lon hatalmas tábla tudatja, mer­re található az orvosi rendelő, merre a pedikűrös, hol helyezték el a könyvtárat, a fürdőt, mikor kereshető fel a büfé vagy a csa­ládsegítő központ. A szomszédos, zárt folyosókon is elérhető nyugdíjasházak la­kói gyorsan kiismerik magukat a nagy alapterületű épületcsoport­ban. A nyitott házba újabb és újabb, főként széchenyivárosi lá­togatókat várnak. Rájuk is szá­mít a két idősek klubja, ők is ét­kezhetnek a tágas ebédlőben. Tisztaság, rend mindenütt. A tágas étkezdében még csak néhány hely foglalt, a modern konyha is csak félgőzzel (stíluso­sabban: „félárammal”) dolgozik. Ha szükséges, hatszáz ember szá­mára főzhetnek, süthetnek. A diétás szabnövér által irányított konyhában a korszerű táplálko­zási elveket, az egyéni orvosi elő­írásokat, az életkori sajátosságo­kat figyelembe véve alakítják ki a választékot. Társalgó és műhely Téved, aki azt hiszi, hogy az időskorúak klubjába járók & a nyugdíjasház lakói csak társas­játékokkal, beszélgetéssel, kul­turális programokkal, kirándulá­sokká;! töltik idejüket. Aki egész életében dolgozott, belebeteged­ne a tétlenségbe, műhelyekben csupán kedvtelésből, vagy pénz­ért dolgozhatnak az asztalos-, la­katosmunkákhoz értők. Az asz- szonyok számára is kerítenek be­dolgozási alkalmakat, ingyenes vagy olcsó alapanyagot kézimun­A hagyományalapító 1972-es, szalkszentmártonit követve, szom­baton Kunszentmiklóson már a hatodik alkalommal találkoztak az ország Petőfi-emlókhelyeinek képviselői, hogy számot adjanak a hagyományőrzés és az életrajz- kutatás legújabb eredményeiről. A Felső-Kiskunság párt- és ál­lami szerveinek, valamint a kis­kőrösi székhelyű országos Petőfi Sándor Társaság meghívásának most huszonegy település kép­viselői tettek eleget. Eljöttek a . Petőfi-barátok a szomszédos fal­vakból, de az ország távoli tá­jairól — Sopronból, Pápáról Ostffyasszonyfáról is. A program szombat délelőtt 10 órakor koszorúzással kezdődött Petőfi a község főterén álló szob­ránál. A tisztelgést követően a vendégek az Észak-OBács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat által új­• A most nyílt irodalmi emlék- kiállítás. • Huszonegy településről érkez­tek a Petőfi-emlékhelyck orszá­gos találkozójára. jáépített patinás Virágh-kúriához vonultak, ahol Hosszú Sándor ta­nár, helytörténész nyitotta meg az épület egyik helyiségében ér­tően rendezett irodalmi emlék- kiállítását. Nem sokkal a gyűjtemény ava­tása és megtekintése után kezdő­dött a találkozók hagyományos programja: az emlékülés. Az Ál­talános Művelődési Központ im­pozáns aulájában Hodossi Sán­dor, az MSZMP megyei bizott­ságának titkára üdvözölte az or­szágos rendezvény meghívott­jait, helytörténészeket, irodalmá­rokat, pedagógusokat, tanácsi, mozgalmi vezetőket. Megnyitó beszédében felidézte mártír köl­tőnk máig elevenen ható eszmé­it, haza- és szabadságszeretetét, s azt, hogy a magyar nyelv máig legjelesebb mestere volt. A bevezető után — Havas Ju­dit előadóművész, valamint Vaj­da Júlia és Kustár Dalma általá­nos iskolai tanulók közreműkö­désével — négy előadás hangzott el. Galambos Sándor, a Kunszent- miklósi Általános Művelődési Központ igazgatója — a „kun fő­város” és Petőfi kapcsolatáról szólt. A korabeli folyóiratok, a levéltári adatok,' és természete­sen a Petőfi-versek tükrében ele­mezte e kötődést a kezdetektől — amikor még Petrovics Sándor ne­vén bérleményei voltak az egy­kori mezővárosban — a költő ha­láláig. A hasonló témájú, s nem • Hamarosan „kivirágoznak” a nyugdíjasház erkélyei. Középiskolások történelmi versenye A hazafias nevelés igen jó esz­közének bizonyult a most har­madízben megrendezett közép- iskolás történelmi verseny, amely­nek a Bajai III. Béla Gimnázium adott otthont. Először egy köz­ponti feladatlapot oldottak meg a tanulók, -*majd a maximális pontszám 51 százalékát elért pá­lyázatokat a szervezőket — a TIT Bács-Kiskun Megyei Szer­vezetét, a megyei pedagógiai in­tézetet, és a megyei tanácsot — képviselő zsűri bírálta el, és je­lölte ki a március 15-éhez kötő­dő döntő tízfős mezőnyét. A döntő, amelyet szombaton rendeztek meg, két részből állt: írásbeli feladatlap megoldásá­ból és szóbeli kérdésekből. Mi­után a bírálóbizottság — dr. Ho- rányi István elnök, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, Kozmács István TIT-szaktitkár, és Baltás Dániel szaktanácsadó — minden versenyzőt meghall­gatott, külön-külön értékelte a válaszokat, az adott pontszámot csak végezetül összesítette. Ezzel a bírálat tárgyilagos voltát ol­dották meg, és kialakult a 278 pályázóval indult történelmi verseny végeredménye. 1. Gavallér Zsolt (III. Béla Gimnázium, Baja), 2. Tréfás Eme­se (Katona József Gimnázium, Kecskemét), 3. Almási György (Katona József Gimnázium Kecs­kemét). G. Z. kázáshoz, textíliák készítéséhez. Az önmagában is gyógyító kert­ből mindenki vállalhat műve­lésre egy-egy darabot. Dr. Gellért Tibor gazdasági­műszaki igazgatóhelyettest kér­dezem a térítési díjakról. Kedvezményesek — derült ki. Napi 12 forintért kaphatnak há- romszori étkezést, akiknek 3500 Ft-nál kevesebb a nyugdíjuk. A nagyobb jövedelműeknek sem kell sokat fizetniök. Az időskorúak klubjában 150 Ft havonta a tagsági díj, azaz naponta öt forint. Ez sem tűnik soknak, ha arra is gondolunk, hogy időnként filmet is nézhet­nek, különböző szolgáltatásokra jogosultak. Bér- vagy öröklakás Arra biztat dr. Dezsőfi Ferenc, a szociális központ igazgatóhe­lyettese, hogy akkor is nézzek majd körül, amikor minden el­készül. Margarétákat ültetnek a házak elé, a mostani ideiglenes boltnál nagyobb üzlet várja a vá­sárlókat, virágok díszítik a fo­lyosókat. Karácsonyra — ha min­den igaz — elkészül a hotelszerű százlakásos nyugdíjasház, azután pedig, két-, négyágyas szobák­kal egy új, modern szociális ott­hon. Kísérőmmel sétálgatunk a fo­lyosókon, be-bekukkantunk a la­kókhoz. Mintha tegnap adták volna át az épületet olyan tisz­ta, hibátlan minden, pedig töb­ben már itt ünnepelték a kará­csonyt. Közben megtudom, hogy sokáig vitatkoztak az illetékesek: bérlakásként utalják-e ki az egy­másfél szobás lakásokat, vagy el­adással értékesítsék azokat. Meg­nyugodhattak az utóbbi álláspont ellenzői: csak nyugdíjas örököl­het a Nyíri út 77-ben. Fölösleges az aggodalom, fennmarad a ház nyugdíjas jellege. Dr. Kovács Huba, a városi ta­nács lakásgazdálkodási osztályá­nak helyettes vezetője tűnik fel a folyosó végén. A klubszobában ülünk le rövid beszélgetésre. El­mondja, hogy sokan jelentkeztek dr. Mező Mihály tanácselnöknek lapunkban tavaly novemberben közölt felhívására. Száz- helyett kétszázezer ötven bérlakás csakhamar gaz­dára talált, ötvanet eladással kí­vántak értékesíteni. A „kimarad- taknak” és az újabb kérelmezők­nek azt tanácsolták, hogy vásá­roljanak lakást a szociális köz­pontban. Felvetődik a kérdés persze, miből? Régi otthonuk ér­tékesítéséből, illetve a leadott la­kás után visszakapott haszná­latbavételi díjból, .esetleg meg­takarított pénzükből. (Csak azok költözhetnek nyugdíjasházba, akiknek másutt nincs lakásuk!) A szándék azonban csak elvét­ve találkozott az anyagi lehető­ségekkel. A jelentkezettek több­sége ugyanis régi házakban la­kik, ezekért kevesebbet adnak. Drágállták is az új lakásokat, no­ha a közművesítést és más költ­ségeket — esetenként száz-száz- negyvenezer forintot — magára vállalta a .tanács. Százezer forint kamatmentes, hosszú lejáratú köl­csönt is kérhettek a vétel lebo­nyolításához. Komoly szándékú vevő így is csak kettő-három akadt. Ezért a lakásügyi osztály javaslatára á végrehajtó bizottság kétszeresé­re emelte a támogatást. Ennek köszönhetően — tájékoztat a nyugdíjasház klubjában az osz­tályvezető-helyettes — néhány, mozgássérültei? részére készí­tett lakás, kivételével szjimte va­lamennyinek lesz gazdája. Mintha szavait nyomatékosíta­ná a látvány. Űj beköltözőket szállító teherautó parkol az épü­let előtt... Heltal Nándor régen publikált könyv szerzője felidézte azt az 1845. június 22-ei hangulatos estélyt is, ahol az or­szágos hírű költő volt a díszven­dég, s mely rendezvény hajna­lán megszületett a kunszentmik- lósiaknak máig oly kedves vers — a „Búcsú ...” — mottóként em­legetett strófája: „Kiskunsági Szentmiklósnak (ifjú népe) be­nyitottál a szivemnek / közepé­be .. Galambos Sándor valamint Ba­logh Mihály gimnáziumi könyv­táros-tanár és Miklóssy János iro­dalomtörténész — a hűséges Pe- tőfi-barát, Bankós Károlyról és a lelkes kortes Kelemen Mórról szóltak előadásaikban. Az elem­zések sokat tisztáztak Petőfi 1849-es választási veresége téma­köréből. A helyi kapcsolatokról szóló be­számolók után Hatvani Dániel, a Forrás főszerkesztője, az „Al­föld”, s a „Haza” versek alapján — az irodalomtörténeti kutatás legújabb eredményeit is felhasz­nálva — tartott előadást ,A Kis­kunság rajza Petőfi költészeté­ben” címmel. A tanácskozás hoz­zászólásokkal, az emlékhelyek de­legációinak üdvözlésével zárult. Ebéd után a küldöttségek fel­keresték az egykori mezőváros nevezetességeit. Megtekintették — a többi között — a helyi Dam­janich János Gimnázium könyv­tárának védett értékeit, valamint a Balogh Mihály által összeállí­tott igen ritka, korabeli nyoma­tokat bemutató tárlatot. F. P. J. ÉLÜKÖN A PRÍMÁSKIRÁLY • Készfii az ebéd. (Pász­tor Zoltán felvételei) A 100 tagú cigányzenekar meglepetést tartogat • A 100 tagú cigányzenekar á római televízióban, John Dorelll társa­ságában. KEDDENKÉNT: NYOLC ÉVSZAK Űj tévésorozatok Néhány nap híján, éppen szín­padra lépésük egyéves évfordu­lóján találkozhat a Kecskemé­ti Tavaszi Napok közönsége a 100 tagú Budapest cigányzene- karral. A fővárosunk legkiválóbb zenészeiből verbúválódott együt­tes — mint kulturális egyesület — 1985 novemberében alakult. Elnökük, dr. Gyenes József, aki egyben a zenekar igazgatója is, a közelmúltban járt Kecskemé­ten terepszemlén. — A zenei programok iránt ér­deklődőknek elég egy pillantást vetni a programra, máris a bőség zavarával küszködnek. Mi szól amellett, hogy a „100 tagút” vé­letlenül se hagyja ki az ember? — A dicsekvésnek még a gya­núját is szeretném elkerülni, de óhatatlanul emlékeztetnem kell az érdeklődőket arra, hogy a világon egyedülálló műsort él­vezhetnek. A nyolcvanhat vonós hangszert, hat cimbalmot, nyolc klarinétot és két fuvolát meg­szólaltató zenekar csodálatos ze­nei színgazdagságú produkció­ra képes. Eddig nyolcszor jártunk Olaszországban, ahol tizenhat felvételt készítettek velünk, tíz­szer pedig itthon léptünk fel. Tulajdonképpen még csecsemő­korban vagyunk, hiszen mind­össze egy évet tudhatunk a há­tunk mögött. A kecskeméti hang­versenyt összegező koncertnek szánjuk. — Mit hallhatunk majd? — Üj műsorunkból is játszunk egy-két olyan számot, amely el­eddig még nem szerepelt cigány- zenekar repertoárjában. Igazi meglepetés lesz, biztos vagyok benne: robbanni fog. Még talán annyit: jó néhány ismert szám szólal még, teljesen újszerű hang­zásban. — Mi az, amit az önök műfa­jáéról tudnunk kell? — Mindenekelőtt Bihari János nevét kell ismérni. <3 volt a leg­nagyobb magyar cigányprímás és -zenész, aki ezt a fajta muzsi­kát magyarrá formálta, s nem mellékesen terjesztette. Fino­man fejezem ki magam, ha azt mondom Beethovent, Brahmsot is megihlette. Azóta kétszáz év telt el, s a magyar cigányzene színvonala nem emelkedett. Most a mi kezünkben van a tovább­fejlesztés lehetősége. A népies műzene — nóta, csárdás — há­rommillió ember mindennapi ke­nyere. A magyar társadalom ér­tékes rétegéről van szó, igényü­ket magas színvonalon ki kell szolgálni. Mi a híd szerepét sze­retnénk betölteni. Meghallgat­nak bennünket a nóta kedvéért, s a hangverseny közben ráismer­nek például Brahmsra. És tet­szik nekik. Kizárólag igényes da­rabokkal lépünk közönség elé. Az 1848 utáni keserű időszakban a cigány vonója sokakat segí­tett abban, hogy magyarrá le­gyen, vagy magyar tudjon ma­radni. A Himnusz és a nemzeti operák mellett ma is a cigányze­ne az. ami a külföldre szakadt hazánkfiainak magyarságtuda­tát erősíti. Minden vágyunk, hogy a cigányzenének régi, patinás hírét visszaszerezzük. Az együttes vezető prímása Boross Lajos, akit tavaly a ma­gyar cigányprímások királyuk­ká választottak. Tőle tudtam meg, hogy korábban már volt Ma­gyarországon cigánykirály, még­pedig Harminchatodik Rácz La­ci személyében. (A meghökken­tő sorszám itt arra a nem kevés­bé meghökkentő tényre utal, miszerint ő volt a harminchato­dik gyermek a családban.) Bo­ross Lajos hajdan maga is ját­szott a király zenekarában, s most ő az, akit prímáskollégái — vagyis a legilletékesebbek — zenei képzettségét, tehetségét, virtuozitását illetően a legjobb­nak kiáltottak ki. A 100 tagú ci­gányzenekar élén őt is hallhat­ják az érdeklődők március 28-án 16 és 19 órakor a városi sport- csarnokban. Kormos Emese Üj sorozatok indulnak a kö­zeljövőben a televízióban. Nyolc évszak címmel március 24-én kezdik vetíteni azt a nyolcrészes magyar tévéfilmet, amely egy mai fiatal lány életének két esz­tendejét öleli fel. A főhős — egy vidéki tanár lánya — szülei aka­rata ellenére elhatározza, hogy színésznő lesz. Megszökik ott­honról, s jelentkezik a Színmű­vészeti Főiskolára. A sikertelen felvételi után már nincs ereje visszatérni a szülői házba. Bri­gitta alakját Götz Anna formál­ja meg, a további szerepeket egyebek között Horváth Sándor, Csomós Mari, Kállai Ferenc, Gobbi Hilda, Tordy Géza, Bal- kay Géza és Bubik István alakít­ja. A kedd esténként jelentkező sorozat rendezője Várkonyi Gá­bor. A XV. századi Itália egy iz­galmas fejezetét, a Borgiák csa­ládjának históriáját dolgozza fel az a háromrészes francia filmsorozat, amelyet ugyancsak március 24-én — a Il-es progra­mon — kezd sugározni a tévé. A família nevét már a maga ko­rában is elborzadva, babonás rettegéssel ejtették ki, s hírüket nem szelídítette meg az idő. Rod­rigo Borgia, a spanyol származá­sú dúsgazdag bíboros 1492-ben lett VI. Sándor pápa néven a Va­tikán fejedelme. Jó szervező ér tehetséges diplomata volt, aki jól értett nemcsak a gazdagság, de az élvezetek halmozásához is. Fiát, a túlfűtött becsvággyal megáldott Cesare Borgiát, Ro* magna hercegét az európai tör* ténelem nagyformátumú hős­ként, ugyanakkor a kegyetlen zsarnok megtestesítőjeként tart­ja számon. A film a legendák és a rágalmak szövevényéből igyek­szik kibontani igazi lényüket, Ce­sare és Lucrezia Borgia testvér­szerelmének történetét, ugyan­akkor érzékletesen idézi fel a re­neszánsz kori Itália szellemét. Az ifjúsági regényeivel nép­szerűvé vált angol író, Arthur Ransome Fecskék és fruskák cí­mű könyve hazánkban is megje­lent. A BBC kétszer négy rész­ben dolgozta fel a művet, amely­nek első négy epizódját láthat­ják a gyermeknézők vasárnap délelőttönként. A március 29- én kezdődő sorozat története a 30-as évek tájékán játszódik; helyszíne a tavakkal és vízi utak­kal átszőtt norfolki táj. A gyer­mek főhősöket a természet sze- retete, védelme és a vízi élet ezer­nyi szépsége és izgalma fűzi szo­ros barátokká. A második négy részt — amely A nagy hatos cí­met viseli — egy későbbi idő­pontban mutatják be. V

Next

/
Thumbnails
Contents