Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-16 / 63. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. március 16. ÉRTÉKŐRZŐK SAJTOPOSTA MAJSAI KÁROLY „Lelki rokonságot érzek a költővel” Az Ifjú Polgárok Lapja az 1937/38- as tanévben Petőfi-vers-barátokat to­borzott. A pályázaton résztvett a kun- szentmiklósi polgári iskola negyedik osztályos növendéke, Majsai Károly is. Dicsérőoklevelet kapott, mert ötven Petőfi-verset tanult meg. Ezen a díszes papíron olvasható a következő jelmon­dat: „Bölcsődtől a koporsódig, halha­tatlan költőnk hazaszeretete irányítsa minden cselekedetedet — egész élete­det.” Ennek szellemében élt eddig a szalkszentmártoni Petőfi Emlékmúze­um igazgatója, Majsai Károly. — Tősgyökeres szalki vagyok — kezdi a beszélgetést. — Családomra vonatkozó adatokat már az 1690-es feljegyzésekben is találtam. Gyerekko­romban csodálattal hallgattam a régi öregek meséit, visszaemlékezéseit. Bu- kodi dédnagyanyám 1845-ben szüle­tett, amikor Petőfi szülei Szalkszent- mártonban éltek. Neki is sokat beszél­tek a Petrovics családról, a költőről, és ő szintén nagy-nagy szeretettel idézte fel az egykoron hallottakat. Édesapja jó komaságban volt Petőfi apjával. Kö­zépiskolás koromban szenvedélyesen gyűjtöttem a helyi írásos emlékeket. Apám a községházán dolgozott. Bejá- rogattam hozzá, olykor a padlásra is felmentem, ahol ősrégi leveleket, irato­kat találtam. Mintegy száz darabot őriztem meg ezekből. ­— 1928-tól 1930-ig Bogyiszlón lak­tunk. Lenyűgöző környezet, zárt kö­zösség, néprajzi értékek — így fogal­mazhatnék tömören az ottani benyo­másokról. Nyíri Andor volt a tanítónk, különös gonddal foglalkozott velünk, féltett, őrzött bennünket. Példaképem lett. Ekkor döntöttem el, én is pedagó­gus leszek. Szegeden végeztem a tanár­képző főiskolán, majd 1952-ben Hód­mezővásárhelyre kerültem, oda nősül­tem. Feleségem is tanár, matematika­kémia szakos. Öt esztendőt töltöttünk Vásárhelyen. Az ősi magyar parasztvá­ros a szívemhez nőtt, legalább annyira, mint Szalkszentmárton. Persze, 1956 nyarán boldogan jöttem haza ... — Milyen tennivalók várták szülőfa­lujában? A debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar nyitotta meg az elmúlt hónap hangversenyeinek sorát az Erdei Ferenc Művelődési Központban. A vendégek hagyományos kalsszikus- romantikus műsort hoztak: Brahms Akadémiai ünnepi nyitánya a végén felcsendülő régi diákdallal (Gaudea­mus igitur) mindig biztos hatású beve­zetés. Mozart ritkábban játszott szép­séges zongoraversenyei közül a 456-os Köchel-jegyzék számú B-dúr mű hang­zott el, Failoni Donatella szerény köz­reműködésével. A műsor fő száma Bee­thoven Eroicája volt. A III. szimfónia az clnvühctctlcn, megunhatatlan re­mekművek közé tartozik. A jó diszpo­zícióban játszó zenekar és a tévés kar­mesterversenyeken rokonszenves egy­szerűségével, megbízható zenei elkép­zelésével feltűnt szlovákiai Oliver Doh- nányi karmester érdeme, hogy egészé­ben felvillanyozó élményt jelentett a minden „militarista” beütés nélküli, Beethoven felvilágosult humanizmusát mégis hősi karakterrel megfogalmazó nagy mű. A kicsiny, de lelkes közönség hosszan tartó tapssal köszönte meg a jó előadást. Az Országos Filharmónia következő bérleti estjét a Kodály iskola dísztermé­ben rendezték, ahol helybéli együttesek igényes vállalkozásának lehettünk ta­núi. A zeneművészeti szakközépiskola vegyes kara Brahms kórusokkal kezdte a műsort. A romantikának ezek a szép lírai darabjai a meg többé-kevésbé éret­len hangokon is megmutatták értékei­ket (igaz: nehézségüket, érzékenységü­ket is). Haydn zongorakíséretes „ka­maraénekei” a leendő muzsikusok szá­mára tanulságos és muzikalitást próbá­ló feladatot jelentettek. Kiss Kataliné gondos betanítás után a zenei vonalak • Az a bizonyos dicsérőoklevél, 1937- ből. — Az úttörőcsapat vezetője lettem. Sokáig nagy kedvvel végeztem ezt a munkát. Az úttörőotthon az akkor még más funkciót betöltő Petőfi- házban volt, itt, a szabadkéményes konyhában. Az udvaron ócskavastelep csúfoskodott, az épület helyiségeit el­rettentő állapotban láthattuk. Amikor szabaddá vált egy-egy terem, azonnal elfoglaltuk a gyerekekkel. 1962-re teljes egészében meghódítottuk a házat. Saj­nos, nem mindenki értett egyet szándé­kunkkal, hogy méltó emlékmúzeumot rendezzünk be Petőfinek. Egyszer meg­hallották a diákjaim, hogy telefonon hevesen vitatkozom valakivel. Elkese­redetten tettem le a kagylót, bosszan­tott, hogy ki akarták adni az épületet valamelyik vállalatnak. A gyerekek sorra kéredzkedtek ki az órámról. Fel­tűnt a dolog, elindultunk hát a többi­ekkel, hogy megkeressük őket. Ott szorgoskodtak az udvaron: barikádot építettek az ócskavasból, hogy megkö­zelíthetetlen legyen a hajdani Petro- vics-porta. Szívesen emlékszem vissza ezekre az évekre, a növendékeimet nem kellett biztatni, maguktól is sokat tet­tek az úttörőmozgalomban. A „Pál ut­cai fiúk-időszak” történetét megírtam, 1976-ban egy pályázaton második díjat Utóhang megrajzolására ügyelve, csipetnyi ér- zelmességgel vezényelte a Hargitai Im­re zongorakíséretével megszólaltatott darabokat. Mozart versenyművei sorában meg­különböztetett hely illeti meg a kései A-dúr klarinétversenyt. Az érett Mo- zart-stilus bámulatos gazdagságának érvényre juttatása megtisztelő feladat a mű előadói számára: Maczák János egyszerűen, de érzékeny zeneiséggel és virtuózán játszotta szólamát. Martos László, aki fél éve áll a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar élén, kitűnő mu­zsikus. Elsősorban a zenei folyamatok életben tartására fordít figyelmet. Ezt a célt szolgálja sajátos vezénylési módja is. Az együttműködés karmester és együttes között még nem zavartalan, de jó eredményeket sejtető. Schubert ifjúkori G-dúr miséjének előadásához talán érdemes lett volna az iskola két vegyes karát egyesíteni, hogy az orató- rikus előadáshoz szükséges magva­sabb, ugyanakkor képlékenyebb hang­zás jöjjön létre. Vonószenekarral, or­gonával szólaltatták meg Schubert al­kotását, sok szépséggel, leleménnyel. A fiatal szólisták, köztük a lemezsze­repléseivel máris szép sikereket aratott Farkas Katalin, valamint Kállay Gá­bor és Szilágyi Béla is hozzájárultak ahhoz, hogy a hangverseny legjobban megoldott, egy-egy részletében igazán ihletett és méltán sikert aratott darabja legyen a G-dúr mise. Martos László zenei irányítása is itt mutatkozott fel- szabadultabbnak, meggyőzőbbnek. Szívesen vennénk hasonló vállalkozást városunk zenei együtteseitől máskor is. nyertem e dolgozatommal. Tudja, ha simábban megy a Petőfi-ház ügye, bi­zonyára nem harcoltunk volna annyit s olyan dacosan. Csakazértis megmu­tattuk, hogy méltóképpen is őrizhető a múlt. — Nagy érdeme, hogy a gyerekek­ben sikerült felkeltenie a helytörténeti érdeklődést, a Petőfi iránti tiszteletet. Az emlékmúzeum ünnepélyes megnyitó­jáig rögös út vezetett, hiába lelkesedett annyi ember. — Rengeteget jártunk az emlékek után, kutattuk a helyi hagyományokat. Még múzeum sem volt, de már kilenc­ven szalkszentmártoni kötődött az „in­tézményhez”. Később pedig hivatalos formát öltött a múzeumbarátok köre. Az emlékmúzeumot 1972. szeptember 24-én avatta fel Simon István költő. Hadd mondjam el, hogy az értékőrzés­ben soha sem maradtam egyedül, gye­rekek és felnőttek egyaránt mellém áll­tak, segítettek. — A Petőfi utcában született. Hat­vanévesen szavalt először Petőfi-verset. A költőről elnevezett úttörőcsapat veze­tője volt, ma pedig a Szalkszentmárton- hoz is kötődő költő emlékmúzeumának igazgatója. Végigkísérte útját Petőfi ... — Ne vegye hangzatos kijelentés­nek, de olykor-olykor sorsazonosságot érzek a költővel. Apró gyerekként kö­zel kerülhettem hozzá, a nagyszülők által felidézett történetek révén, majd tanulmányaim során. Szinte az egész életemet Petőfi töltötte ki. Ma is, ami­kor már régen pihenhetnék .. . Négy esztendeje, hogy nyugdíjas lehetnék, de nem ezt az életmódot választottam. Nem változott semmi sem körülöttem, továbbra is itt vagyok, az emlékmúze­umban. Legfeljebb a derekam fáj né­ha ..., s már nem tartanának olyan vidámnak, fürgének azok az újságírók, akik tizenöt-húsz évvel ezelőtt írtak ró­lam. De: dolgozom! Nagy örömmel tölt el, hogy a gyerekek is kötődnek a múzeumhoz. Kutatnak a dokumentu­mok között, tárlatot vezetnek. Ha elő­adást tartok valahol, mindig velem jön néhány diák, szavalnak, énekelnek, ze­nélnek. Bízom benne, hogy ők folytat­ják, amit elkezdtem ... Borzák Tibor Munkájuk akkor „fizetődne ki” iga­zán, ha másutt is előadhatnák a sok gonddal betanult darabokat. A februári koncertek sorát a Kodály iskola művésztanárainak 23-i ifjúsági hangversenye zárta Kecskeméten. Sok­kal nagyobb figyelmet érdemelnének e sorozat eseményei: mennél több iskolá­nak kellene diákjait arra ösztönöznie, hogy az esztétikai-zenei nevelésben sze­gényes tanterv mellett ragadják meg ezeket az alkalmakat. Persze az úgyne­vezett felnőtt közönség,érdeklődését is megérdemelnék az Újkollégiumban tartott kamaraestek. Mindig hallha­tunk érdekességeket, mint ezúttal Phi­lip Emanuel Bach G-dúr rondóját (Ke- menes András zongora előadásában), Reinecke Undine című fuvola-zongora szonátáját (Berényi Beáta, Kemenes András). A kamarazene-irodalom „alapművei” közül Mozart Oboané­gyese (előadói: Vereb Katalin, Emődi Zsuzsa, Sárosi György, Agócs Márta) és Franck A-dúr szonátája hangzott el (Zs. Szabó Mária — hegedű, Radványi Mária — zongora). Rossini szellemes, divertimento-jellegü B-dúr fúvósnégye­se zárta a legutóbbi tanári hangver­senyt. (Az együttes tagjai Berényi Beá­ta, Maczák János, Szilágyi István és Arnóth Balázs voltak.) A fiatal művé­szek színvonalas játéka sok örömet sze­rezhet a hallgatóságnak, melynek vi­szont rokonszenve, reagálása, egyálta­lán: figyelme segítheti fejlődésüket. A város zenei életének jelene és fő­ként jövője e művész—közönség kap­csolat felélénkülését, gazdagodását igényli. Egyiktől a mindig igényességre törekvő, művészi alázattal teljes míves- séget, a másiktól a nem sztárkultusz­ban kiélt művészetpártoló érdeklődést és szeretetet. Ittzés Mihály O Részlet a Petőfi Emlékmúzeum kiállításából. (Fotó: Méhesi Éva) MEGTAPSOLT HANGVERSENYEK HALASI MOZINÉZŐK PANASZAI NYOMÁBAN A jegyárak változhatnak — Valaha, diákkoromban moziba- járó voltam. Csábított a jó film, no meg az, hogy tudtam, ha összegyűjtöm a megszokott helyre szóló jegy árát, ott lehetek az előadáson. Manapság már képtelenség ípy előre kalkulálni, hiszen csak a pénztárnál derül ki, a műsoron lévő film megtekintéséért mennyit kell fizetni. Emiatt jártam már úgy, hogy nem tudtam megvenni a belépőt, mert hiányzott zsebemből az aznapra kihir­detett tarifának megfelelő összeg. Sokak véleményét tolmácsolom: kedvelt Fáklya filmszínházunkban fák­lya segítségével sem tudunk fényt derí­teni arra, milyen szisztéma szerint áraz­nak, és hogy kinek jó ez az áttekinthe­tetlenség. Érthetetlen számunkra az is, hogy az előre megjelentetett plakátok miért nem közölnek belépőjegy­árat ... Mindezeket a Kiskunhalas, Dékány u. 2. szám alatt lakó Brandenburg Gyu­lapanaszai alapján jegyeztük fel. Vála­szért a Bács-Kiskun Megyei Moziüzemi Vállalat főkönyvelőjéhez, Szondi Györgynéhez fordultunk, aki ezeket mondotta: — Mint arról a Petőfi Népe koráb­ban beszámolt, az állami dotáció csök­kentésével egyidejűleg arra hatalma­zott fel bennünket a Művelődési Mi­nisztérium Filmfőigazgatósága, hogy ezentúl önállóan gazdálkodjunk, vagy­is a jegyárakról mi döntsünk. Ennek alapján a filmszínházakat — technikai felszereltségükre, műszaki állapotukra stb. tekintettel — kategóriába sorol­Fát fűrészeltek — de hol? Március 6-a, péntek reggel fél kilenc. Gépkocsink szaporán nyeli a kilométe­reket a Kunadacs és Kunszentmiklós közötti országúton. Kissé sivár a téli táj, itt hófoltok, amott avarmaradvá­nyok és mindenütt csupasz fák. Mivel a természet ébredésének még semmi jele, egyéb témájú csevegéssel ütjük agyon az időt. Egyszer azután valamire muszáj felfigyelnünk .. . Az árok szélén felállított nagy mére­tű tábja hirdeti: fakitermelés. Először meglep bennünket az erdészeti dolgo­zók közlékenysége, melynek nyitjára pár méter megtétele után már rájö­vünk, hiszen fékeznünk kell és megáll- nunk. Ennek oka, hogy az úttesten tel­jes szélességben fekszik a frissen kidön- tött fa. A munkások mozdulatain lát­szik, nem véletlen az eset, így szokták ezt csinálni. Néhány perc csupán és előkerül a fűrészgép, melynek fogai sivítást hal­latva darabolják a fát. A művelet lát­szólag egyszerű, mégis drukkolunk a kis masinának, ne mondjon csütörtö­köt, s azért is, hogy közben mentő-, vagy tűzoltóautó ne érkezzék ide, hi­szen neki is vesztegelnie kellene, míg a fűrészelés befejeződik. Vitathatatlan, hogy szilárd burkola­tú területen, például közúton köny- nyebb a fával bánni, mint az erdő hóié áztatta talaján. Csakhát a forgalom nemigen igazodik ehhez. Sőt, a KRESZ utak igénybevételével foglal­kozó fejezete imigyen rendelkezik: Tilos az úton olyan tárgyat (anya­got) elhelyezni, amely a közlekedés biz­tonságát vagy zavartalanságát veszé­lyeztetné. Ezek után nem irigyeljük a fakiter­melőket ott, a Kunadacs—Kunszent­miklós közötti közúton . ..! A papírzsákkal mi legyen? Takarmány, mosópor és műtrágya egyaránt kapható papirzsákba csomagolva. Sokszor vásároltam e kimért árukból, melyek zsákjai csak gyűltek, gyűltek odaha­za. A napokban arra gondoltam, hogy e felhalmozott göngyöleget pénzzé teszem. Reményem hamar szertefoszlott. A MÉH egyik városi felvásárlója alaposan szemügyre vette a zsákokat, majd tudtomra adta: értéktelen hulladék az egész, nem veheti át. Mit tehettem mást, visszacipeltem a rakományt. Azóta tovább gyarapodik, s félő, már a kukában sem fér el. Ez esetben pedig kénytelen vagyok meggyújtani, ha már semmit sem tud vele kezdeni a melléktermék- és hulladékgyűjtő ... — írja a Kecskemét, Mikes u. 13. szám alatt lakó Tóth József. FOGADÓSZOBA Hatéves volt első gyermekem, ami­kor ikreket szültem, s nyomban szű­kössé vált a lakótelepi otthonom. Gyors minőségi cserére nem volt kilá­tás, így férjemmel eldöntöttük, hogy családi házat építünk, amihez a tanács anyagi segítséget ígért. Telket vettünk, tervet készíttettünk, majd hosszas tárgyalás után végre dű­lőre jutottunk az egyik kisiparossal, hogy ő végzi — két társával együtt — a kivitelezést, összesen csaknem 150 ezer forint munkadíj ellenében. Megál­lapodásunkban az szerepelt, hogy a kő­műves és segédmunka, a csempézés, a burkolás, illetve a lépcsők, a terasz, a párkány kialakítása hármuk dolga, az alapozást és a födémépítést magunkra vállaltuk, szintúgy a szükséges anya­gok beszerzését. Az építkezés befejezé­sének határidejéül tavaly szeptembert jelöltük meg. A munkálatok azonban bonyodalmakkal jártak. A baj ott kezdődött, hogy a soron lévő feladatok elvégzésével heteket ké­sett a mester, s a munkatársai sem siet­tek; közben elruccantak dolgozni má­sik házépítéshez. Bennünket azért sür­getett az idő, mert közben eladtuk la­kásunkat — az árából fedeztük költsé­geinket —, s idős szüleimnél, egy falusi szobában összezsúfolva laktunk. Szó­val biztatgattuk őket, csipkedjék ma­gukat, mire 100 ezret kértek. Tekintettel arra, hogy a vakolás, a betonozás, a burkolás zömével még adósak voltak, kikötöttük: egyelőre 50 ezret adunk. Erre sarkon fordultak. Végül kénytelenek voltunk a másik 50 ezret is a kezükbe adni. Ezután ők dik­táltak: bizonyos feladatoknak eleget tettek és számos munkához — például a csempézés — hozzá sem kezdtek. Vi­szont újabb összegre, ezúttal 20 ezer forintra, igényt tartottak. Az igazi meglepetés ezután ért ben­nünket, ugyanis kiderült, vállalkozónk működési endélye nem teszi lehetővé, hogy családi házat építsen. Többé meg sem fordult nálunk. A barátok, ismerő­sök állították helyükre a nyílászáró­kat, ők vakoltak, mi betonoztuk le a pincét. Egyelőre egy szoba használható új házunkban, a többi helyiség nincs kész. Bennünket viszont „kikészített”, ami történt. Ráadás, hogy a tanács sem nyújtott pénzbeli támogatást. Saját erőnkből és kölcsön felhasználásával eddig 1 millió forintot költöttünk erre az építkezésre, mely szinte csak félig kész állapotú. A helyi KIOSZ alapszer­vezetnél panaszt tettünk, ahol vizsgála­tot is folytattak, de a kisiparost nem marasztalták el, s az elmaradt munkák végzésére sem kötelezték. Tanácsuk az, hogy adjam bíróságra az ügyet. Ha elő­re tudom, hogy így járok, a házam épí­tése ügyében magánvállalkozóval szót sem váltok ... (Elmondta: Szántó Gyuláné bajai olvasónk.) A valóságban nem így van? Automata mosógépünk elromlott — a vizet nem melegítette fel kellő hőfokra —, s a hibát bejelentettem a városi javítószolgálatnál. Ez tavaly november 14-én történt, s rá egy hétre megjelent lakásunkban a szerelő, aki a berendezés átvizsgálása után közölte: ha lesz hozzá való alkatrész, újra jön. Miután 1 hónapig hiába vártunk, érdeklődtem a szervizben, ahol azt válaszolták, legyek türelemmel, még nincs alkatrészük. Ekkor hivatkoztam a jótállási papír kitételére, miszerint a nem javítható készüléket a vásárló kívánságára ki kell cserélni, mire felvilágosítottak: a valóságban nem így van a dolog. Elmondták, meg kell várni, hogy a gyártó cég megküldje a kívánt tartozékot, vagy engedélyét a csere lebonyolításához. Ez a magyarázat kissé újnak tűnt nekem, de végül is megnyugodtam, amikor január elején helyrehozva átvehettem a mosógépet. Sajnos a működésének nem sokáig örülhettünk, mert a korábbi hibája ismét bekövetkezett. Most újra várható az egy-két hónapos huzavona? Tartok tőle, meg attól is, hogy ügyemben kiszolgáltatottja vagyok a szolgáltatónak ... — panaszolja a Baja, Gránátos u. 3. szám alatt lakó Bagladi Gábor. □ □ □ A tartós fogyasztási cikkek — pl. tévé, rádió, elektromos tűzhely, mosógép — utáni jótállással kapcsolatos teendőket egyértelműen szabályozza a vonatkozó rendelet, mely sze­rint az igény bejelentésétől számított nyolc napon belül általában teljesíteni kell a javításiköte­lezettséget. Előfordulhat azonban, hogy valamilyen okból — ilyen az alkatrészhiány is — nem tartható be ez a határidő, sőt a későbbiekben sem kerülhet sor erre a munkára, ez esetben a termék tulajdonosa valóban jogosult a cserére. Ha ez utóbbira — megfelelő készülék híján — nem kerülhet sor, a vevőnek vissza kell kapnia a vételárat. tűk. A mintegy 300 nézőt befogadó halasi Fáklya mozi a legmagasabba tartozik, ahová az országos bemutató előtt megérkeznek a produkciók sza­lagjai Az alap-, felemelt- és kiemelt jegyá­rakat aszerint szabjuk meg, milyen mű­fajú, mennyire művészi tartalmú és hány percig tartó a film, s hogy új alko­tás-e, vagy régi. A vetítendő filmek kö­rülbelül 70—80 százalékánál marad­nak az ülésrendnek megfelelően diffe­renciált minimális — tehát a 7 és 18 forint közötti — árak, eltérés esetén pedig legkevesebb 8, maximálisan pe­dig 50 forintba kerülhet egy belépő. Gondolkodunk azon, miképpen jelez­zük idejében nézőink számára a válto­zó tarifát, mely közlésnek jelenleg aka­dálya, hogy a plakát nyomdai előállítá­sa hamarább történik, mint ahogy az egyes filmek jegyárairól határozhat­nánk. ÜZENJÜK B. M.-nénak, Orgoványra: A Ma­gyar Közlöny tavaly megjelent 24-es számában olvasható a művelődési mi­niszter 6/1986. (VI. 26.) MM számú rendelete, miszerint a gyermek attól az évtől tanköteles, melynek május 31-éig betölti a hat esztendőt. Szülői kérelem­re, s óvodai, valamint nevelési tanácsa­dói szakvélemény alapján azonban ak­kor is tankötelessé nyilvánítható, ha az év végéig tölti be ezt az életkort. To­vábbi felvilágosításért forduljon a me­gyei tanács művelődésügyi osztályá­hoz. „Halfogyasztók” jeligére: Észrevéte­lük, hogy megyeszerte régóta hiány­cikk a tonhal, megfelel a valóságnak. Érdeklődésünkre elmondotta a buda­pesti központú Halértékesítő Vállalat igazgatója, hogy e kedvelt és jelentős tápértékű tengeri hal világpiaci ára az utóbbi időben olyannyira megemelke­dett, hogy számottevően csökkenteni kellett az importált mennyiséget, mely­ből Bács-Kiskunba is csak kevés jutha­tott. Horváth Györgynek, Tiszaalpárra: Az italozások mérséklését célozza az az intézkedés, melynek következtében délelőtt kilenc óra előtt nem árusítható szeszes ital a boltokban, s annak for­galmazása korlátozott, illetve tiltott a kulturális és egyéb rendezvényeken. Idén januártól pedig a munkahelyeken is határozottabban kell fellépni az it­tasság ellen. Másik kérdésére válaszol­va közöljük: a központi szervek nem tervezik a nyugdíjjogosultsági korhatár felemelését. Horváth Lajosnénak, Kiskunhalasra: Mint arról a február 24-én megjelent „Az építési engedélyek kiadásának új rendje” című cikkünkben írtunk, az építésügyi és városfejlesztési miniszter ez év április 1-jétől hatályos rendelete kimondja: a környezet arculatának megváltoztatásával jár a különféle mel­léképületek — pl. garázs, ól — létesíté­se, mely munkák elvégzéséhez szüksé­ges a tanácsi szakhatóság engedélye. Ami a saját, illetve a szomszédja már meglévő hasonló építményét illeti, an­nak vitás ügyében kérje a szakigazgatá­si szerv vizsgálatát. Juhász Erzsébetnek, Bajára: Sorai­ból megtudjuk, hogy a hivatalosan örökölt földingatlanát — e közjegyzői végzés 1978-as keltezésű — sohase ve­hette birtokba, mégis ki kellett fizetnie az utána járó öröklési illetéket. Mivel e tulajdon sorsáról máig sincs hiteles értesülése, emiatt jogosan panaszko­dik, az orvosláshoz igényelje a városi ügyészség közreműködését. Lakos Lászlónak, Szalkszentmárton- ba: Az autóbuszt mindegyik megálló­helyen kötelező megállítani, ahol fel- és leszálló utas van. Utóbbinak persze idejében kell jeleznie. Panaszáról levél­ben informálja az illetékes személyszál­lító vállalat központját. Nagy Lászlónénak, Kunfehértóra: Az egyénileg gazdálkodó személy megha­tározott összegű évi jövedelem elérése révén nyugdíjjogosultsághoz szerez szolgálati időt, feltéve, ha eleget tett járulékfizetési kötelezettségének. E szolgálati idő nem vehető figyelembe az egyhavi személyi alapbérrel járó ju­bileumi jutalom megállapításakor, melyhez 25, 40, illetve 50 éves munka- viszony szükséges. „Régi előfizető” jeligére, Csengődre: Az életközösség megszűnésével egyide­jűleg a felek maguk is határozhatnak közös vagyonuk megosztásáról, ennek híján, vagy ha vitás a dolog, bíróság­hoz kell fordulniuk. Szőrös Balázsnénak, Felsőlajosra: A hatályos jogszabály szerint a máso­dik, vagy további gyermek után is a magasabb összegű gyermekgondozási díjat kell megkapnia az anyukának, ha az idősebb gyermekével kapcsolatos ilyen ellátás bármilyen okból meg­szűnt. Ha ön legutóbb már a harmadik gyermeknek adott életet, havi 1440 fo­rint gyes-re jogosult, a jövedelempót­lékkal együtt. Amennyiben ettől eltérő a segélye, keresse meg írásbeli panaszá­val a folyósító szervet. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 27-611

Next

/
Thumbnails
Contents