Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-05 / 54. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. március S.

FEGYELMEZETTEBBEK A PESTI GYEREKEKNÉL — OTTHON ÉRZIK MAGUKAT A KIJÁRÓ PEDAGÓGUSOK MEGTESZIK, AMIT MEGTEHETNEK

Iskola a buszállomásra

A kadafalvi iskolaépületek ugyanott várják a diákokat, mint sok-sok esztendeje. A századfordulón alapított falu mégis mintha egyre közelebb kerülne Kecskeméthez.

Föladja a leckét a. alapító polgármesterről elnevezett település b földrajztudósoknak. Klasszikus értelemben nem minősíthető tanyacsoportnak. Még kevésbé városi peremkerületnek. Üzemi lakóközpont? Falu? Egyik se. Másként élnek itt az emberek, mint a Kadafalvával egyidős, He- tényegyházán, a másfajta hívo- gatásra szerveződött Katonatelepen, vagy a hajdani borbási majorságban.

Amikor még moziztak

Talán a tanintézmény előtt meg-megálló autóbuszok kurtították a megyeszékhely és fióktelepülése közti távolságot? Viszonylag jó a közlekedés. Ha valaki nagyon siet, tíz perc alatt az egyes busz homokbányái végállomására is elkerekezhet. Senki sem kapja föl a fejét, ha fejkendős asszony autózik be valamiért a „városba”.

Az életkörülmények hasonulása tünteti el a tornyos, toronyházas belvárost és a családi házas Ka- dafalvát elválasztó távolságot? Részben. A mai gyerekek már el sem tudják képzelni, hogy milyen nagy öröm volt néhány évtizede a villany bevezetése. Az utóbbi évek öröme a földgáz.

Számtalan kedves estét töltöttem előadóként a híres kadafalvi tanyai filmklubban a hatvanas években. Más kulturálódáái lehetőség, alkalmasabb időtöltés híján százan-kétszázan is elbak- tJatta'k, elbicikliztek a Táczi-Szabó család által irányított külterületi népművelési központba. Az összenyitott tantermekben telt ház fogadta Jancsó Miklóst, Sánta Ferencet, Váci Mihályt és másokat. Varamennyiüket lelkesítette az érdeklődés. Még az Állami Bábszínház is szerepelt Ka- dafalván.

— Ma bevisszük a gyerekeket a művelődési központba a Ciró- ka kitűnő előadásaira — közli Mittelholcz Károlyné iskolavezető, a környékbelieknek három évtizede Zsuzsika. Zsuzsa néni. Előbb azóta elhalt első férjével irányította itt a közművelődést, majd egyedül szervezeti különféle tanfolyamokat, előadásokat. Most a letéti könyvtár gazdája.

A szűk, tanári szobának kinevezett szobácskábán beszélgetve tudtam meg. hogy a több épületben tanító 12 pédagógus kivétel nélkül a „városból” jár ki Kada- falvára.

Közelebb az élethez

Miért vállalják a napi utazgatás fáradalmát, amit csak részben honorál a külterületi pótlék?

Középiskolai tanár a fiatalos, kedves Pappné Csapiár Krisztina.

— Fülöpszállási vagyok, ezért kértem imagam Kecskemétre, szeretnék közel lenni idős szüléimhez. Tanítottam az egyik szakmunkásképzőben is, de itt jobban érzem magam, és — mivel

Városi? Pnlusi? Tanyai?

két kicsi gyermekem van — az időbeosztás is kedvezőbb. Zsuzsa mindenkit önállóságra buzdít. Én kezelem nz iskolai könyvtárat is. Mih 'r, kötetből válogathatnak a gyerekek. Az érdeklődés? Olvasgatnak... Minden családnak van tévéje. Néhányon a szomszédos épületben található felnőtt fiókkönyvtárat látogatják.

Beke Anikó tanár a Hosszíú utcai anyaiskolában is tanít.

— Jóval nyugodtabb itt a légkör, mert a városi gyerekek idegesebbek. A bentiek délután fo- cizgatnak, este meg a tévét bámulják. A kadafálviak kint vannak a természetben. Nagy gazdagságot jelent számukra, hogy ismerik a bokrokat, a fákat, az állatokat. Kicsi koruktól segítenek a kerti munkákban, az állatok gondozásában. Közelebb vannak az élethez, esemény számukra a kismalacok világrajövetele, örvendezhetnek, ha mégis gyümölcsöt ad a fagycsípte gyümölcsfa. Nincs szükség azokra a bizonyos — pedagógiai elveinkkel feleselő — pofonokra, amelyeket sok szülő elvárna tőlünk.

Kitűnő állása volt a Kertészeti Főiskolán Kocsis Pálnénak, az úttörőcsapat vezetőjének. Nem bánta meg döntését, hogy ide jött.

Egyetemi diplomával

— Lelkesek, szolgálatkészek a gyerekek. Nem várnak mindent készen a társadalomtól. Így nevelték őket a körülmények, így neveljük őket mi is. Az idős, betegeskedő takarító néni munkájának ^megkönnyítésére előkészítik a fűtéshez szükséges fát,

Képek — erdélyi élményforrásból

• Hiába telefonál az iskolavezető a kivi telezőnek: beázik a pén„ zért javíttatott mennyezet.

• Jól áll a lapát, a szerszám a gyerekek kezében.

(Straszer András felvételei)

szenet, mindezért csupán dicséretet és jutalomkönyvet kapnak. Az önként jelentkező ügyeletesek reggel fél órával korábban bejönnek, hogy vigyázzanak az előbb érkező kicsinyekre. Szívesen büszkélkedek azzal, hogy úttörőink több tárgyban sikerrel szerepeltek városi tanulmányi versenyeken.

A gyerekek kiegyensúlyozottságát dicséri a készségtárgyakat tanító, szakképzett elektrotechnikus, az egyik pedagógiai főiskola levelező hallgatója: Kovács Béla. Zajos városból jött. Annyira jól érzi magát Kadafalván, hogy szeretne ideköltözni. Neki szánták a megüresedett szolgálati lakást, amint elintéződnek a szükséges formaságok, be is költözhet ifjú nejével.

— Jó eszűek, szorgalmasak az itteni gyerekek. Eddig Pesten éltem, van összehasonlítási alapom.

Végképp nem értem, hogy mi köti Kadafalvához Kovács Ede tanárt.

— Ismerőseim is csodálkoztak. Azt még tudomásul vették valahogyan: csak itt kezdhettem képesítés nélküliként. Némi iróniával kérdezte múltkoriban valaki, hogy még mindig nem szereztél valamilyen diplomát? Majd leült a meglepetéstől, amikor megmondtam neki, hogy az általános iskolai tanári diplomával zsebemben beiratkoztam a budapesti tudományegyetem politoló, giai szakára, közben sikerrel vizsgáztam a szakosító mindhárom tagozatán. Bolondnak nézett, amiért — úgy vélte — ittragadtam.

Az anyuka is ivott

A gondokra, bajokra terelődik a szó. Sokatmondó: először nem saját bajaikat panaszolják. Megdöbbentő eseteket mondanak az alkohol pusztításairól.

— Az anyuka is ivott, az apuka is ivott. Veszekedtek. Egyszer apuka eltörte az anyuka lábát.

Azóta gyerekük is szótlanabb, ki tudja, hogy mikor heveri ki a megrázkódtatást.

Az iskolavezető közbeszól:

— Szerencsére ritkák az ilyen súlyos esetek, a többség jóindulatú, rengeteget dolgozik. Segítőkészek. A több mint százesztendős öreg iskolánkat főként a szülői munkaközösség hozta rendbe. Nem is tudom, mihez kezdtünk volna nélkülük. Jöttek, meszeltek, festettek, csinosították a termeket... Horváth János, Jusztin Gyula, Szőlősiné, a Her- czeg apuka, Sinkóné. Sokan.

Segítenének tornaterem-építésnél is, ha volna pénz a szükséges anyagokra.

Földgáz és Dorottya

Kocsisáé cseppet sem titkolja bosszúságát.

— Tornaterem. Nagyon kellene, szentigaz. De még sürgősebb volna a földgáz. Itt van az épületek előtt, csak be kellene kötni. Félmillió kellene. Mittelholcz- né már tombola szervezésére is gondolt. Képzelje, a gyerekek földgázas lakásokból jönnek a körülményesen fűthető iskolába. Mi lesz, ha munkaképtelenné válik az a betegeskedő asszony, aki most ezervalamennyiért fűt 14 kályhát?

Már-már elkedvetlenedünk, amikor kattan a magnóm. Megtelt a kazetta. Puff neki, nincs nálam tartalék ... Sebaj, legyint az iskolavezető. Bement az egyik osztályba. Az egyik tanyai gyerek akár három kazettát is kölcsönzött volna. Viszonzásként azt kérte az iskolavezető, hogy szerezzek nekik egy Dorottyát. Szeretnék bemutatni, de se égen, se földön nem találtak egy szabad példányt.

Még beszélgetünk egy darabig a továbbtanulásról. Szinte valamennyien folytatják tanulmányaikat. noha csupán egy-két értelmiségi származású gyerek jár a kadafalvi iskolába.

Fodor Attila például a városból. Itt tanít az édesanyja, nyilván ezért választotta ezt az iskolát. A kisebb létszámú osztályokban a pedagógusok alaposabban foglalkozhatnak a diákokkal. Kecskemétről buszozik naponta a külterületi iskolába több más diák is. Patai Ilona, Hederics Mária például. Itt ismerkedtek a betűkkel. a számolás tudományával. Maradtak akkor is, amikor a család új lakásba költözött a „városba”. Mert csak így emlegetik a Homokbányánál kezdődő települést, bár jogilag ők is kecskemétiek.

Heltai Nándor

Bagi Béla kecskeméti festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás az Erdei Ferenc Művelődési Központban. Megnyitóbeszédében Sümegi György művészet- történész — egyebek mellett — így méltatta a 67 esztendős alkotó festői világát:

„Bagi Béla kialakította a teljes, mással össze nem téveszthető autonomitását. Anyaghasználata úgy lett egyedi-egyéni, hogy az elődök műveinek tanulságait is átértékelte... Erdélyi barangolása, széttekintése Kalotasze- gen. Csíkban, Gyergyóban tiszta levegőjű, csendes tájrajzokká, karakteres képvilággá alakult. Nem nosztalgia ez és nem felszínes érdeklődés. Talán belső világának, habitusának leginkább megfelelő... A falusi-vá- tosí táj és a benne élő ember a

• Kápolna érőddé)

főszereplő. Csendes szénagyűjtők, csíki és kalotaszegi porták előtt álldogálók: mintha várakoznának, valamire várnának. Talán egy második napfelkeltére. Ami nem badarság, hiszen To- roczkón, a Székelykő mögött kétszer kél föl a nap. Először a falu fölé tornyosuló hegy mellett látszik, azután már följebb kúszva a hegy nyílásában jelenik meg ismét. Bagi Béla erdélyi élményforrású műveivel, azt hiszem, nemcsak a kecskeméti hagyományú művészetbe, hanem a magyar festészetbe is megérkezett.”

A kiállítást március 15-éig tekinthetik meg az érdeklődők, kedd kivételével naponta 10—13 és 14—19 óra között.

Sikeres a Kincskereső

A Magyar Úttörők Szövetségének lapja, a Kincskereső 14 éve fontos szerepet játszik a gyermekek olvasóvá nevelésében. A gyermeklap alapvető rendeltetése továbbra is a 10—14 évesek olvasási kultúrájának gazdagítása, művelődési igényeinek felébresztése értékes szépirodalmi és ismeretterjesztő művek közlésével.

Magyarszakos tanárok, lelkes pedagógusok egyre több Iskolában ajánlják a lap rendszeres olvasását, bevonják a Kincskeresőt különböző kulturális közösségi játékokba, segítve a szép magyar beszéd elsajátítását is. A Kincskereső szorosan kapcsolódik az Iskolák úttörőcsapatainak kulturális életéhez, a városi és falusi könyvtárak munkájához. A pedagógusok áldozat- készségéből és a tizenévesek lelkesedéséből számos Kincskereső-klub is alakult az országban.

Az 1966—87-es tanévben szép példája e lelkes mozgalomnak, hogy Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyékben a tanács művelődési osztályai és a megyei úttörőelnökségek által támogatott terjesztési versenyt a legtöbb iskola felkarolta.

Segítőikész pedagógusok, Kincskereső-klubtagok, a lap sok-sok gyermekbarátja közreműködésével Rács-Kiskunban. Békésben a folyóirat olvasóinak száma csaknem megduplázódott, de Csongrád megyében is jelentősen növekedett. örvendetes, hogy az iskolák több mint 80 százaléka igényel Kincskeresőt. A verseny eredményeként e három megyében együttesen mintegy hatvan pajtás részesül nyári jutalomüdülésben, húszán kaptak futball-labdát, illetve asztalitenisz-felszerelést, és hetvenen érdemelték ki a Kincskereső éves előfizetését.

Irányjelzö

Tavasz táján még mindig a téli vezetésről

A múlt havi ismertetőben leírt téli vezetési gondok, tanácsok csak szűk részét érinthették a valóságnak, most folytatjuk.

Télen tartsunk a szükségesnél nagyobb követési távolságot. A lemaradás eredménye az is, hogy járművünk orra, lámpái, az első szélvédőüveg kevésbé szennyeződik az előttünk haladótól. Ahogyan a szélvédőüveget tisztítjuk az ablaktörlővel, ugyanolyan sűrűn kell tisztítanunk a gépkocsink világító- és jelzőberendezéseit is. Ezért téli vezetéskor mindig legyen szerszámkészletünkben erre alkalmas szivacs és törlőrongy.

Száguldva vagy lassan

Egyenletes tempóval haladjunk, kerüljük a hirtelen fékezést és a hirtelen kormánymozgást. Ha utunk lakott területen vezet keresztül — vagy azon kívül a veszélyt jelző tábla figyelmeztet —, időben való lassítással közelítsük meg a gyalogos-átkelőhelyeket és a forgalomirányító jelzőlámpával ellátott csomópontokat. Az év minden szakában szabálytalan és büntetendő cselekmény az említett helyeken való „száguldozás”. A rosszul kiszámított „lámpaközelítés” miatt az erőteljesen lassító járművet a hátulról jövő elérheti, és találkozásuknak maradandó nyoma maradhat.

Ha emelkedőn haladunk, egyenletesen gyorsítsunk. Az erőteljes gyorsításra a kerekek kipöröghetnek, és a gépkocsi oldalirányiban mozoghat. A visszakapcsolásnál rövid idő alatt végezzük a sebességváltást, és lassan, finoman engedjük fel a tengelykapcsoló pedált. (Csak akkor váltsunk rövid, de nagy lejtésű emelkedőn sebességet, ha ez okvetlenül szükséges.)

Lejtőn lefelé haladásikor ne csak a fékre szorítkozzunk. A tartós fékezés nem előnyös, mert az erős fékezés a fékdob (tárcsa) felmelegedésével járhat, az erős felmelegedés a fékfolyadék felforrását eredményezheti és akkor megszűnik a fékhatás! A motorféket és a lassítóféket együtt alkalmazzuk. A járművezető akkor érezheti magát biztonságban, ha a gázpedállal növelni és csökkenteni tudja gépkocsija sebességét, és addig kapcsolgat vissza, míg ezt eléri. Ez túlzott óvatosságnak tűnhet, mindaddig, amíg egyszer a csúszós úton meg nem kell állni. Utána már nem!

Látni és látszani

A reggeli és az esti szürkület időszakában sokan úgy vélik, hogy a világítás bekapcsolására még mines szükségük. A láthatóság viszont már nem elegendő. Erre a tényre késő akkor ráébredni, amikor előzés közben egy szembejövő jármű homályból kibontakozó orrát látjuk magunk előtt. Az időben bekapcsolt tompított fény a láttatásban jelentős szerepet játszik. Bizonságunknak pedig nem nagy az ára.

A másik: a fékkészenléti állapot, amikor a fékpedálra helyezett lábbal, vagy enyhén nyomott fékkel közelítjük meg a veszélyes helyet. A „veszély előterében" lépjünk fékkészenlétbe. A fékkészenlét jelentős mértékben csökkenti a megállási távolságot, és ezzel a veszélyes zónát. Ne feledjük: a téli utakon az erőteljes, hirtelen fékezés gépkocsink megcsúszását, kormányoz- hatatlanságát eredményezheti.

A pihenés nem árthat

A nehezebb terepen a hosszú vezetés fárasztó. Pihenjünk meg egy kicsit. Ha van az út mellett parkoló, akkor oda húzódjunk, ha nincs, keressünk kevésbé forgalmas mellékutat. Pihenés közben vessünk egy pillantást a járművünkre. Valószínűleg tapasztaljuk, hogy a haladásunk közben felvert sárréteg rárakódott és ráfagyott a kerék mögötti ká- rosszériaelemre. Esetleg már súrlódó kapcsolatot is teremtett a gumiabronccsal. Óvatosan tisztítsuk le. Semmiképpen ne próbáljuk lerúgni vagy leütni. Csúnyán sérülhet a karosszéria.

Nem feledkezhetünk meg a téli autóvezetés néhány élettani feltételéről sem. A gépjárművezető számára a legmegfelelőbb a 18— 20 fokos hőmérséklet. Ezt a hőfokot célszerű beállítani az utazás során. Sem a túl nagy meleg, sem a hideg nem kedvező a biztonság, a figyelem fenntartása szempontjából. Az alacsonyabb hőfokot azért célszerű elkerülni, mert a fázás érzetét kelti, és a vezetési feladatokról elvonja a gépjárművezető figyelmét, ezzel együtt a mozgás szögletessé, merevvé válik. A túlmelegítés ezzel szemben álmosságot, fejfájást okozhat. A vezető figyelme egy-egy pillanatra ellankad, nem észleli a környezetből jövő fontos információkat. A fűtőberendezést úgy szabályozzuk, hogy a hőmérséklet ne emelkedjék túlságosan, az ablakot egy résnyire kinyithatjuk. ha a bent ülőket ez nem zavarja. Bár az autóban a levegő cseréje megoldott, mégis előfordul, hogy az utasok a rossz, elhasználódott levegőre panaszkodnak. Sokkal gyorsabban fogy az oxigén, ha valaki dohányzik az utastérben. A gépjárművezető számára különösen kellemetlen, káros ez, hiszen a vezetés fokozott szellemi tevékenységet igényel, ami viszont az agy jó oxi- géniellátottságát kívánja meg.

Hidegfront, melegfront

Talán sokak számára meglepő, de télen is előfordul hideg- és melegfront. A melegfront télen úgy fejti ki hatását, hogy a korábbi nagyobb hideghez képest a hőmérséklet emelkedik, megnő a felhőzet, megkezdődik a hóesés. Mind a hideg-, mind a melegfrontok hatására megnő a balesetek száma. Ilyenkor idegesebbek, ingerlékenyebbek, figyelmetlenebbek vagyunk. Bonyolultabbá teszi a helyzetet, hogy vannak, akik a hidegfrontra, vannak, akik a melegfrontra érzékenyek. Tehát a meteorológiai tényezők nemcsak az útviszonyokra hatnak, hanem ránk, vezetőkre is.

Hogyan közlekednek a gyalogosok?

Egy fővárosi egyirányú forgalmú út kereszteződésében végzett méréssorozat szerint a kijelölt gyalogos-átkelőhelynél a gyalogosok 23 százaléka megállás nélkül kezdte meg az átkelést. Az átkelés előtti várakozási idő kb. 7—io másodperc. Éjszaka, szürkületi időben csakúgy, mint télen, a várakozási idő hosszabb. A nők többet várakoznak, mint a férfiak. A legkevesebbet a

14 éven aluli gyerekek és a 14 —20 év közötti fiatalok, legtöbbet a felnőttek és az idősek várnak átkelés előtt. A zebra előtt az autósok 24 százaléka állt meg,

15 százalékuk (délutáni csúcsban 36 százalékuk) blokkoló fékezéssel.

*

A megállapítások szerint, ötször, tízszer akkora kockázatot vállal az a gyalogos, aki a jelzőlámpa tilos jelzésénél halad át, azzal szemben, aki szabad jelzésre megy át az úttesten. Minél nagyobb a város, annál nagyobb a tilos jelzésre áthaladók aránya. Noha a gyermekek és idősek ritkábban haladnak át a filos jelzésen, mint a fiatalok és a középkorúak, az elsőként említett két életkorcsoport kockázata a nagyobb.

*

Egy hazai vizsgálat szerint

azok közül, akik nem tudják, történnek-e balesetek a tilos jelzésen való áthaladás miatt, csak 23 százalék tartja ezt a szabály- sértő magatartást veszélyesnek. Azok közül, akik szerint sok baleset történik emiatt: 64 százalék veszélyesnek tartja a tilos jelzésen való áthaladást. A megkérdezettek 40 százaléka elégedetlen a jelzőlámpák beállításával. Hiányolják, hogy kevés a gyalogosok által működtetett jelzőlámpa: ha elromlik a lámpa, nincs rendőri forgalomirányítás; a lámpák fénye nem eléggé erős, napsütésben a jelzéseket nem lehet jól látni.

Nemcsak a gépjárművezetők, hanem a gyalogosok közlekedésének biztonságát is rontja az altató, a nyugtató, a fájdalomcsillapító és más gyógyszerek mellék- és utóhatása. A legjellemzőbb utóhatások: fáradtság, figyelmetlenség, a koncentrálóképesség csökkenése, a reflexek és a reagálás megnyúlása. Az enyhe hatású altatószerek 1—2 órán át hatnak. Az olyan alt'ató- szerek, mint például qz Eunoc- tin, a Sevenalefta, a Dorlotyn, a Tardyl, a Noxyron hatása többnyire hosszan tartó. Ezért a gépjármű vezetése csak az altató bevételét követő 10—12 óra eltelte után megengedett.