Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-05 / 54. szám
1981. március 5. • PETŐFI NÉPE « • Az iparról Tegyük fel, hogy rádió- vagy tv-riporter módján, mikrofonnal a kezünkben, körinterjút készítünk a járókelőkkel a városi utcán. Jó néhány embert megállítunk, s mindenkinek ugyanazt a kérdést tesszük fel: Mondja uram (asszonyom), mi jut eszébe, ha azt a szót hallja, hogy ipar? A válaszok könnyen elképzelhetők. A legtöbben nyilván azt felelnék: hát a gyárak... No, meg a bányák... A statisztika igazolja Csaknem biztosra vehetjük, hogy a megkérdezettek alig, vagy csak elvétve szólnának a szövetkezeti, tsz- stb. iparról. Pedig mit is mond a statisztika? Nem kevesebbet: a magyar ipar által előállított mintegy 1200 milliárd forint termelési értékből 82 százalékban részesedik az állami ipar. További, csaknem 6 százalékban tsz és állami gazdasági ipar, mintegy 5,5 százalékkal az ipari szövetkezetek, 1,5 százalékkal a magánkisipar, beleértve a gmk-kat és polgári jogi társaságokat is. Az építőipari szervezetek 1, a szövetkezeti szakcsoportok, vgmk-ik újabb 1, az áfészek szintén 1, az egyéb ipari szervezetek pedig 2 százalékban veszik ki részüket a termelési érték előállításából. Ügy véljük, e számok meggyőzően bizonyítják, hogy az ipar sokkal sokszínűbb, bonyolultabb, mint ahogy vélnénk. Másfelől kiderül az is, hogy nem udvariasságból mondta egy alkalommal az ipari miniszterünk: Amikor magyar ipart mondunk, abba a tsz-, szövetkezeti. a kis- és áfész-ipar is beleértendő. Az olvasó persze megkérdezhetné: de miért fontos ez egyáltalán? Hová szálljon a fohász ? Mint minden tudásnak, ennek is megvan a maga előnye. Először is, ha valaki az iparcikkboltokat járva nem kap meg valamilyen keresett árut. ne feltétlenül a „magas” minisztériumot vagy magát a minisztert vegye célba a „fohászkodásával”, mert nem lesz igazságos. Napjainkban ugyanis már mintegy kétszázezer-féle terméket gyárt a magyar ipar. Könnyen beláthatjuk, hogy az Ipari Minisztérium ágazati felelőssége alá tartozó néhány száz iparvállalat képtelen ennyit előállítani. Egy hasonlattal élve: ha mindenért ezt a néhány Iszáz céget tennénk felelőssé, épp úgy melléfoghatnánk, mint az egyik jeles ünnepünk előtt alkenyérhiámnyal. Ha visz- szaemlékszünk, mindenki az állami sütödék— másképp re gyanakodott, ott „nyomozott”, mígnem kiderült, hogy e sütőüzemek épp úgy dolgoztak, s épp annyi kenyeret adtak, mint más nagy ünnepek előtt. Jó néhány magánpékség és magánkereskedő viszont — mit sem törődve a lakosság igényeivel — már az ünnep előtt ünnepelni kezdett. A Belkereskedelmi Minisztériumiban ekkor kijelentették: úgy igazságos, ha a magánpókség, a magán kiskereskedő is csak akkor pihen, ha már megsütötte, illetve eladta a maga szokott kenyérmennyiségét. Végtére is a kenyérellátás — általában az i emberek ellátása — nem tehető függővé a szeszélyektől. Kölcsönös függések Nyilvánvaló az is, hogy ip runk sokat emlegetett megújulását, szerkezeti korszerűsítését sem lehet a néhány száz minisztériumi vállalatra kqrlátozni. Ebben az országban mintegy 4500 állami, szövetkezeti, tsz- stb. ipari üzemének egyaránt részt kell vennie. Elképzelhetetlen másképp, hiszen ezt a négy és fél ezer szervezetet a kölcsönös függések bonyolult szövevénye hatja át. A kisüzemek többnyire a nagyoktól vásárolják meg a feldolgozásra váiró nyers- és félkész anyagokat, a termeléshez szükséges gépek, berendezések, szerszámok sokaságát stb.-t. A kisüzemek viszont speciális csavarokat, fogaskerekeket, temérdek más apróbb alkatrészt, egyedi berendezést állítanak elő a nagy gyáraknak. Bár a termékek többnyire kicsiny értéket képviselnek, viszont, ha nem érkeznek meg idejében, vagy megérkeznek ugyan, de elavultak, mit sem ér nélkülük a nagyüzem sok millió forint értékű gépe, terméke. Ezért kerülhet nehéz, sőt szorongatott helyzetbe a minisztériumi ipar is, ha csak azt korszerűsítik. Ezért kell beruházni, fejleszteni a többi szektorban is. Ennek felismerése az iparpolitika szakértőire, meg az iparért felelős pénzügyi szakemberekre tartozik. A Közgazdasági Szemle című folyóirat 1987. januári' számának egyik tanulmánya, Várhegyi Éva „A vállalati dinamizmus forrásai” című írása bizonyítja, még ők is elfeledkeznek arról, hogy a magyar ipari termelés majd ötödét nem az állami ipar adja. Ezért az ipar fejlesztésére szánt hitelekből, pénzekből aránytalanul, méltánytalanul keveset adnak a szövetkezeti, tsz- stb. iparnak. Ez a gyakorlat káros, már eddig is visszaütött. Ha boldogulni akarunk, itt is változtatásra lesz szükség. M. L. AZ ÖNÁLLÓSÁG MÁSODIK ÉVÉBEN Bizonyított a Nett 5 millió tonna lignit Yisontáról • Fontos feladat hárul az Idén is arra a kétezer-ötszáz bányászt tömörítő 141 szocialista brigádra, amely az 1981-es szénkitermelés! terv teljesítéséért felelős Vlson- tán, a Thorez külfejtéses bányaüzemben. A bányá. szoknak ötmillió 100 ezer tonna lignitet kell '.termelniük az idén. (MTI-fotó: Szabó Sándor) A Nett Konfekcióipari Vállalat a fiatal cégek közé tartozik. Mindössze két éve működik önállóan. Korábban egy nagy vállalat, a Fékon egyik gyáraként dolgozott. A jóhírü cég szekere azonban kátyúba került, a termelés jövedelmezősége csökkent. Legcélravezetőbb megoldásnak az látszott, ha a gyárak — így a bajai is — elnyerik önállóságukat. Teleky Zoltán megbízott igazgató így emlékszik arra az időszakra : — Megfelelő épületeket, technikát és elismert (konfekciókul- túrát örököltünk. Már akkor is jórészt tőkés exportra termeltünk. Mindemellett 10 milliós adósság maradt ránk. Nem szánhattunk sok időt az elmélkedésre. Azonnal nekiláttunk a gyártmányfejlesztésnek. Meg kellett találni a módját, mikért tudunk fejlődni meglevő adósságaink mellett. • Mágiái Lász- Ióné: „Volt már olyan hónap, amikor nyolcezer forintot kerestem.” Eredmények milliókban Komolyan, nagy intenzitással láttak munkához. Az eredmények hamarosan jelentkeztek: a vállalat jövedelmezősége ugrásszerűen növekedett. 1984-ben — az utolsó fékonos esztendőben — még csupán 5 millió forint volt a nyereségük, 1985-ben 24 millió, tavaly pedig már 32 millió forint eredményt könyvelhettek el. — Mindezt úgy sikerült elérnünk, hogy az irodai dolgozóink létszáma a többletfeladatok ellenére sem emelkedett. A jövedelmezőséget javította, hogy új piacokat szereztünk néhány szocialista országban. A tőkés kivitelünket nyereségesebbé tettük. Újraértékeltük piacainkat, s alaposan szelektáltunk. Ugyanakkor növelni tudtuk kapacitásunkat is. Új üzemeket hoztunk létre. A bajai gyár mellett kooperációs kapcsolatba léptünk a katymári, a solti, az öregcsertői, a felsőszentiváni és a harkakö- tönyi termelőszövetkezetekkel. A kapacitás bővítéséből saját üzemeink is alaposan kivették részüket. A garaiak már tőkés piacra dolgoznak. Új üzemünk működik Nemesnádudvaron, a napokban pedig Borotán indult be a termelés. A vállalat tehát gyarapodott és lízingkonstrukcióban jó néhány korszerű gépet is sikerült beszereznie. Ez a folyamat az idén sem szakad meg: termelékeny japán berendezésekkel gazdagodik a Nett. Ezzel jelentősen javult a jó minőségű munka feltétele. Figyelemre méltó eredménynek számít, hogy az önállóság két esztendeje alatt 11 —12 százalékkal tudták növelni dolgozóik jövedelmét. Most évi 63 ezer forint az egy főre jutó átlag, ami közepesnek mondható a szakmában, egyműsza.kos munkabeosztásnál. Javuló munkaszervezés Mágiái Lászlóné varrónő 35 éve dolgozik a vállalatnál. A jókedé- lyű asszonynak ez az első munkahelye. Keresetével elégedett. — Volt már olyan hónap, amikor nyolcezer forintot kerestem — mondja. — Sok családos apa nem visz ennyit haza. Igaz, akkor, amikor ilyen vastag volt a borítékom, alaposan rá kellett hajtanom. Jó pár túlórát is vállaltam. Az önállóvá válás óta jelentősen emelkedett a bérünk, és munkával is jobban el vagyunk látva. Csak az a baj, hogy nagyon gyakran át kell állnunk. A nagy tételek kora már lejárt. Mire igazán beletanulna egy-egy fazonba az ember, már jön az újabb. Mi jóformán csak az NSZlK-nak dolgozunk, ők pedig harminc vagy száz darabot kérnek egy tételből. A szín nagyon sokféle. Ez megint többletmun• A borotai üzemben az első hat hónap a betanulásé. kát jelent, ugyanis minden változásnál át kell fűznünk a gépet. Mágiái Lászlóné tagja a vállalati tanácsnak is. Sok változást megért már 1953 júniusa óta, mióta la cógniél dolgozik, mégis ezt a mostanit tartja a legjelentősebbnek. örül a vállalat bővülésének és drukkol az újabb’ üzemeknek: — Remélem, a borotaiak megállják majd a helyüket — mondja —, nem volt olcsó ez az új üzem a vállalatunknak. A gépekkel együtt több mint ötmillió forintba került. Ügy hallottam, olyan lett az a kis gyár, mint egy ékszerdoboz. A jó feltételek tehát adottak. Most már az embereken van a sor, hogy bizonyítsanak. A borotai üzem A nlett jelentése: csinos, tiszta. A bajai vállalat üzemei közül ez a jelző leginkább a bo- rotaira illik. A rikítóan fehér falú, takaros épületet barnára pácolt ablakok teszik elegánssá. Ám az udvaron még felfordulás van. Betonkeverő gép, tégla- rakás és építkezési törmelékkupac fogadja az érkezőt. — Már kész voltak az építők a munkával, amikor megjött a hideg — magyarázza Molnár Fe- rencné bérszámfejtő, aki vállalja, hogy a vezető távollétében bemutatja az új üzemet. — Ezért van még az udvaron ez a rendetlenség. De nem lesz ez így sokáig! Hamarosan fákat, virágokat ültetünk. Jöjjön csak, és nézzen szét bent is! Ott már kész van minden. Világos, tágas terembe vezet. Középen kettes oszlopban varrógépek sorakoznak. A fal mellett, szemben az ablakkal, néhány asszony a kész blúzokat és azok elemeit vasalja. — ötven borotai és környékbeli asszony kapott itt munkalehetőséget — tájékoztat Molnári né. — Legtöbbjük a helyi termelőszövetkezetből jött át, de né- hányan Rémről is nálunk keresik boldogulásukat. Van, aki korábban Bajára járt be dolgozni. Lázár József né is az ingázók közé tartozott az üzem beindulá• Lázár Józsefné: „Nagyon fárasztó volt az állandó utazás”. sa előtt. Baján, a Finomposztó Vállalatnál gyűrűsfonóként dolgozott, most úttörőingeket vasal. — Jól éreztem magam a Finomposztóban — mondja Lázár- né —, de nagyon fárasztó volt az állandó utazás. Naponta hajnali négy előtt kellett kelnem, mert fél ötkor indultunk Bajára. Télen legtöbbször még korábban keltem és csak öt után értem haza. Most elég, ha fél hétkor ébredek, mégis mindenre jut időm. A gyerekeket elindíthatom az iskolába, és öt perc alatt ideérek. Nagyon szép, tiszta, világos ez az üzem. Most hat hónapig — a betanulás ideje alatt — 3200 forintot kapunk. Utána már elvárják, hogy száz százalékot teljesítsünk. Azt követően pedig teljesítménybérezés lesz: mindenki ügyessége szerint kereshet. Remélem, valamennyien megtaláljuk itt számításunkat. A látottak alapján elmondhatjuk, biztatóan indul az új üzem. A dolgozók bíznak a jövőben, és ez nemcsak Borotán igaz. Az önállóság első éveiben bizonyított a bajai cég -kollektívája, ám tudják, a további fejlődés csak úgy valósítható meg, ha képesek lesznek a jövőben is javítani munkájuk pontosságán, szervezettségén. Gaál Béla | JÖVEDELMEZŐBB GYÜMÖLCSFELDOLGOZÁS Csökkent a termelés, nőtt a nyereség • A gyümölcslé- gyártás előkészületei, (Archív felvétel) A Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaság központjában a munkahelyek küldöttei a múlt évről szóló beszámoló megvitatására gyülekeztek. Magyar Ferenc, a gazdaság igazgatója, az elmúlt két évtizedre is visszatekintett. Mondván: tavaly is bebizonyosodott, hogy helyesen döntöttek, amikor a kertészet, a szőlő- és gyümölcstermesztés mellett foglaltak állást úgy, hogy erre építették a kiegészítő tevékenységeik sorát. Az alaptevékenység ágazatainak eredményét a kedvezőtlen termőhelyi adottságok mellett a több éve tartó aszály is rontotta, különösed a kalászos gabonák termése maradt el a tervezettől. A csökkentett kukorica-, a növejt napraforgó-terület, illetve a szőlőkivágások helyére került lucernamag termelésének eredménye csupán mérsékelni tudta a szántóföldi veszteséget. A magasművelésre kevésbé alkalmas fajták tőkepusztulása miatt jelentős területeken kellett kivágni a szőlőt. A gazdaság saját területén levő szőlőültetvények fele jutott ilyen sorsra két év miatt. A gyümölcstermesztő ágazat előbbre< lépett, bár az ültetvények felét érte jégverés. Az almalégyártás és -értékesítés, a meggyfeldolgozás és az őszibarack feldolgoztatása viszont kedvezően befolyásolta a jövedelmezőséget. , A szaporítóanyagok előállítása révbe jutott. Csökkent a selejt, a nagyüzemek — úgy tűnik — többet rendelnek, mint eddig. A vírusmentes szaporítóanyagokkal való megjelenés pedig egyértelmű fejlődést jelez. A gazdaság élelmiszeriparának munkájára a múlt évben a bizonytalanság volt a jellemző, amit a szovjet borexport csökkenése okozott. A belföldi piaci túlkínálat miatt pedig mintegy 7 százalékkal kevesebb nedűt szállíthattak a forgalmazókhoz. A gyümölcslevek piacán sem sikerült az előző évi szintet megőrizni. bár új termékekkel bővítették a választékot. A palackozó- kapacitás lekötésére a Bocsi Sörgyár üdítőitalának töltését kezdték meg. A szovjet borexport csökkenésének ellensúlyozására alkoholmentes szőlő- és gyü- mölcsalananyagú termékek mintáját küldték a partnereknek. A gazdaság termelési tevékenységének nagyobbik részét gazdasági társulások keretében végzi. kilencben a gesztorságot, nyolcban a tagságot vállalva. Tavaly tovább nőtt az Olympos Kft termelése, mellyel párhuzamosan bővült a szolgáltatási igénye, lekötve a gazdaság fölös kapacitásait. A múlt évi törekvések ellenére a Keosikemét—Szikrai Állami Gazdaság nem teljesítette tervét, termelési értékük 12,4 százalékkal elmaradt a tervezettől. Azonban a vállalati nyereségtervet 21,7 százalékkal lépték túl, 36,7 millió forintos nyereséggel zárhattak. Az idén, az előző évi piaci helyzetet és a belső igényeket, változásokat figyelembe véve, már kidolgozták a vállalati tervszámokat. Az önelszámoló egységekben most gondolkodnak azon, hogyan, mennyit is tudnak ezek« bői teljesíteni. Az már látszik, hogy a téli fagyok miatt más-más önelszámoló egységeknek kell súlyponti helyzetbe kerülniük a végleges tervekben. MEGJÖTT A TAVASZ! és megérkeztek a kecskeméti baromfikonzervek! Vásárolja ön is a Kecskeméti Barowfifet« dolgozó Vállalat új termékeit. SZÁRNY ASMAJKRÉM, CSIRKEHŰSKRÉM, PULYKAHŰSKRÉM. ÍL
