Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-31 / 76. szám
1987. március 31. • PETŐFI NÉPE • I KECSKEMÉTI TAVASZI NAPOK • Régi Zene együttes. (Méhesl Éva felvétele) Kamaraegyüttesek hangversenyei Elöljáróban egy elmaradt hangversennyel kapcsolatos gondolataimat kell elmondanom. Szerdára (március 25-ére) jelezte a fesztivál programfüzete a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar és a Kecskeméti Pedagóguskórus műsorát. Az Erdei Ferenc Művelődési Központban XVIII. századi mesterműveket hallhattunk volna. Néhány nappal a kitűzött időpont előtt hírét vettük, hogy a koncert elmarad. Miért? Szervezési nehézségek — azaz a közönség érdektelensége miatt? Nem tudtak felkészülni az együttesek? Valószínű, hogy ez a két ok késztette arra a rendezőket, hogy éppen a helybeliek koncertjét hagyják el a naponta új élményeket ígérő programból. Menthető ez azzal, hogy máskor is hallhatjuk őket? Aligha. A fesztiválon való szereplés még itthon is jelzi a szereplők — szólisták és együttesek — rangját. Megtiszteltetés és értékelés is: íme, a világ elé tárhatjuk értékeinket, olyan rendűrangú művészeink vannak, akik erre érdemesek. Éppen a sajátos helyzet, a „hazai pályán” való szereplés miatt érdemelnék meg ugyanakkor a hazai közönség érdeklődését, a minél jobb teljesítményre sarkalló együttérzést. A vendég sztárokra mindenki kíváncsi, leginkább az, aki csak „sátoros ünnepeken” megy be a hang- versenyterembe. Legalább ilyen fesztiválalkalmakkor megérdemelné a földink is a nagyobb „hírverést” — aztán álljon helyt magáért a pódiumon: hadd legyen próféta a maga hazájában ... A kecskeméti Régi Zene együttes (vezetője Pálinkás Albert) a kevés számú „hazai próféták” közé tartozik. Ügy látszik, hogy néhány éves működésük alatt sikerült egy nem túl nagy létszámú, de érdeklődő és tevékenységükkel rokonszenvező közönséget maguk köré gyűjteni. Az ifjúsági házban megrendezett csütörtöki hangversenyük ezen túlmenően az együttes jelentős szakmai fejlődéséről is tanúskodott. A sajátos játéktechnikát kívánó kópia-hangszerek kezelésében nagyobb biztonságra, változatosabb zeneiségre tettek szert. Díszítéstechnikájuk is gazdagodott. Az intonáció — egy-két hirtelen hangszerváltás okozta bizonytalan pillanattól eltekintve — tisztább lett. A hangszerelés színes, változatos, de nem öncélú. Az egyes hangszerek, hangszercsoportok hangzásarányának megválasztásakor azonban jobban kellene ügyelni az ütök kísérő funkciójára, hogy ne fedjék el a dallamokat, harmóniákat. A Régi Zene együttes olyan muzsikát játszik, amely keletkezése idején is népszerű zene volt. A műsorszámok jó része eredetileg kifejezetten szórakoztató céllal, vagy éppen igazi talpaláva- lónak készült. A tempóválasztást is ennek megfelelően érezhettük, egy-egy, kicsit túlhajtott résztől eltekintve. Az egészében hangulatos és jó színvonalú produkcióknak kellemes színfoltja volt Bodza Klára stílusos éneklése. E sorok íróját leginkább a megejtő egyszerűséggel és bensőséggel előadott népi altatódal ragadta meg. A hajdani korok népszerű muzsikáját bemutató estet egy, inkább a kevesek érdeklődését és rokonszenvét élvező műfaj követte: pénteken este a Kodály intézetben — házimuzsikálásra emlékeztető létszámú közönség előtt — a bajai kötődésű Danubius vonósnégyes adott hangversenyt. Kz a műfaj nehezen adja meg magát a vele ismerkedő előadónak és hallgatónak, de aztán, ha sikeres volt a találkozás, akkor a legmélyebb zenei élmények várhatók tőle. A fiatal hölgyekből álló kvartett elsősorban mint együttes keltett jó benyomást. Az együtt- muzsikálás meghatványozza egyéni teljesítőképességüket is, s csak egy-egy kényesebb szólórészben árulják el — elsősorban technikai — felkészültségük korlátáit. Hangzáskultúrájuk fejlődését a mostaniaknál jobb hangszerek segíthetnék. Beethoven olykor „Komoly” (Serioso) névvel illetett, egyes részeiben már-már a schuberti zenei idiómát megsejtő f-moll vonósnégyese (Op. 95.) kidolgozott előadásában indította a műsort. Bartók II. kvartettjének előadásával igen jelentős feladatra vállalkoztak az ifjú vonósművészek. Emlékezetünkben érdekes módon talán inkább a markáns, olykor „harapós” hangzású részek maradnak meg, s nem a lágyabb, lírai, mondhatni nőies momentumok, bár ezek megéreztetésével sem maradtak adósaink. Dvorák F-dúr vonósnégyese (Op. 96. — 1893.) közismert nevén „Négerkvartett” — akárcsak az az úgynevezett Űj világ szimfónia — életrajzi hitelű vallomás a friss amerikai benyomásokról és a honvágyról. E színes, érzelemgazdag, késő romantikus indíttatású, de klasz- szikus formaeszményeket követő mű mutatkozott a vonósnégyes legsajátabb kifejezési területének, s előadása a legérettebbnek. Megérdemelten aratott szép sikert. Ittzés Mihály TUDÓSOK AZ ERDŐKÉRT Környezetvédelmi együttműködés A Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem környezetvédelmi tanszéke együttműködési szerződést kötött az ausztriai Seibers- dorfi Kutatóközponttal. A szerződés a magyar—osztrák környezetvédelmi együttműködés továbbfejlesztésének újabb állomása. A megállapodás értelmében az intézmények szakemberei kölcsönösen kicserélik tapasztalataikat tudományos munkájuk eredményeiről. Ezt a célt szolgálják a szerződésben rögzített kutatócserék és a tudományos tanácskozások. Évente két konferencia megrendezését is tervezik. Ennek előzményeként tavaly decemberiben a soproni szakemberek tartottak előadásokat az erdőkárok keletkezésének problémáiról Seibersdorf- ban. Az osztrák környezetvédők ez év májusában viszonozzák a látogatást. A soproni eszmecserén az erdőkárok információs adatbankjának kialakítási módszereiről lesz szó. Ezzel összefüg- giésben megvitatják a fotóinter- pretációs, azaz a távérzékeléses felmérés és adatgyűjtés lehetőségeit is. A két szomszédos ország tudósainak kapcsolata lehetőséget teremt a folyamatos információ- cserére, a nemzetközi együttműködésben való közös részvételre, a környezetgazdálkodás kutatómódszereinek gyakorlati alkalmazására. Az osztrák kutatóközponttal kapcsolatban áll az ugyancsak osztrák Green Data Ag részvénytársaság, amelytől a soproni kutatók is kaptak már megbízásokat: a közeljövőben kapcsolódnak be a környezet állapotának változásait' prognosztizáló számítógépes programok kidolgozásába. (MTI) A hadkötelesek bejelentési kötelezettségének módosításáról A munkaidőalap védelme, a munkafegyelem további javítása érdekében a hadkötelesek a személyi adataikban beállt változásaikat a helyi tanácsoknál és a nagyobb létszámú hadkötelest foglalkoztató vállalatoknál és intézményeknél is bejelenthetik, a szervekhez kiadott „Adatkérő lapon”, melyet postai úton kell beküldeni a Magyar Néphadsereg Bács- Kisikun Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokságára. A parancsnokság az adatváltozás bejelentését elfogadja a hadkötelessel közös háztartásban élő, nagykorú hozzátartozótól is. Azokban az esetekben, amikor a hadköteles személyes megjelenése elkerülhetetlen, az erre vonatkozó felhívásban több időpontot határoznak meg, közöttük olyat is, amely az általános munkaidőn kívül esik. Erinek érdekében a parancsnokságon kedden és csütörtökön 16.30-tól 18.30-ig, valamint szombaton 9-től 12 óráig, Kecskemét, Kalocsa, Kiskőrös. Baja, Kiskunhalas városi katonai főelőadóinál április 1-jétől szerdánként 16.30-tól 18.30-ig nyújtott ügyfélszolgálat tevékenykedik. A munkából való távollétről igazolást a parancsnokság és a városi katonai főelőadók csak akkor adnak ki, ha a megjelenés a hadköteles munkaidején ‘kívül nem történhetett meg. A módosítás a honvédelmi törvényben meghatározott bejelentési határidőt (8 nap) nem változtatta meg. Magyar népművészek washingtoni sikere Az amerikai főváros kulturális központjában, a Kennedy Központban lépett fel vasárnap igen nagy sikerrel az észak-amerikai körúton lévő Állami Népi Együttes. A washingtoni koncert hatalmas sikert hozott: a több mint kétezres közönség minden számot nagy tapssal fogadott, a táncosok, énekesek, zenészek kü- lön-külön is, együttesen is kivívták az elismerést. Tímár Sándorral, az együttes vezetőiével interjút közölt a tekintélyes amerikai lap, a The Washington Post. A magyar művészek még több előadást tartanak az Egyesült Államok keleti partvidékén. Űtiukat április 5-én egy New York-i fellépéssel fejezik be. TÖBB MOZGÁST AZ ÓVODÁBAN ötödik éve folyik az az óvodai testnevelési kísérlet, amelyet Győri Pál, a Veszprémi Vegyipari Egyetem tanára és Nemcssuri Mihály budapesti profesz- szor vezet. Az óvodások tesztrendszere bebizonyította, hogy ez a korosztály — az eddigi általános vélekedéssel szemben — sokkal jobban terhelhető, miután a sokmozgásos sportolás károsodás nélkül segíti a testi fejlődést és a személyiség kibontakozását. AZ ÜGYÉSZ TOLLÁBÓL ítélet és tanulságok a lakáshivatali vesztegetési ügyben A Petőfi Népe 1985. október 19-én tudósított első ízben arról, hogy büntető eljárás Indult a Kecskeméti Városi Tanács lakásügyi előadói ellen. A bíróság döntése 1986. június 17-én már arról adott hírt a lap, hogy Tóth Jó- zsefné és Csepeli István Józsefné ügyében I. fokú ítélet született. Tóth Józsefnét a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 9 rendbeli, hivatalos személy által, fontosabb ügyben elkövetett vesztegetés bűntette miatt 3 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélte. Csepeli István Józsefnével szemben a Kecskeméti Városi Bíróság 3 rendbeli ugyanilyen bűncselekmény miatt 1 évi szabadságvesztést szabott ki, amelynek végrehajtását 4 évre felfüggesztette. Időközben a két vádlott ellen jogerősen befejeződött a büntető eljárás. Csepeli István Józsefné felfüggesztett szabadságvesztés büntetésének próbaidejét a megyei bíróság két évre mérsékelte, Tóth Józsefné büntetéséből a Legfelsőbb Bíróság először 1 évet levett, majd törvényességi óvás után visszaállt az eredeti állapot, azaz a 3 év 6 hónap. Dr. Mészáros Antal osztályvezető-helyettes ügyét Csongrád megyében tárgyalták, és csak az idén január 13-án született jogerős ítélet. Dr. Mészáros Antalt az ügyészség 4 rendbeli, vezető beosztású, fontosabb ügyekben intézkedő hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettével vádolta. Két cselekmény miatt azonban a tárgyaláson a vádat ejteni kellett, mert a korábban terhelőén nyilatkozó személyek — élve az eljárásjog által biztosított lehetőséggel — megtagadták a vallomást, s így dr. Mészáros Antal tagadásával szemben bizonyíték nem állt rendelkezésre. (Az említett személyekkel szemben közkegyelem, illetve elévülés címén már a nyomozás során meg kellett szüntetni az eljárást.) Végül is a következetesen tagadó dr. Mészáros Antalt 2 rendbeli vesztegetésben marasztalták el, és ezért első fokon 1 év 2 hónap börtönbüntetést és 4 év közügyektől eltiltást kapott. Dr. Mészáros az egyik esetben 20 000 forintot vett fel egy lakásprobléma „mielőbbi megoldása” érdekében, máskor egy házaspárnak tett félreérthetetlen kijelentést arra vonatkozóan, hogy „Kecskeméten csak az kap lakást, akinek az érdekében .magasabb’ helyről odaszólnak, illetve neki nem áll érdekében a házaspár lakásigényének kielégítése.” Megjegyzem, hogy ezek az ügyfelek nem tudtak és nem is akartak fizetni, de a törvény már a jogtalan előny kérését Is büntetni rendeli. A Legfelsőbb Bíróság dr. Mészáros Antal ítéletét ügyészi fellebbezésre súlyosbította, és a szabadságvesztés időtartamát 2 évre felemelte. Eltérő álláspontok Amint az előbbiekből kitűnik — s ahogy várható volt —, a 3 vádlott közül egyiknek az ügye sem fejeződött be első fokön. Az viszont már érdekes, hogy valamennyi 'bírói fórum más döntést hozott, sőt Tóth Józsefné esetében a Legfelsőbb Bíróság elnöke törvényességi óvást is benyújtott. A büntetéskiszabási kérdésekben tehát nem volt egységes a bíróságok álláspontja. Ennek ismeretében, ha nem is helyeselhető, talán jobban érthető az a nem is kevés csodálkozó, méltatlankodó megjegyzés, amely a büntető eljárást kísérte. Sokan megdöbbentek, amikor megtudták, hogy néhány üveg ital, kiseibb laijándék elfogadása miatt vád alá helyeztek valakit, konkrétan Csepelinét. Az ilyen felfogás hívei pontosan a korrupció, s főleg a hivatali korrupció lényegével nincsenek tisztában. A magyar jogrendszer több esetben >a vagyoni érték, kár összege alapján tekint valamely magatartást büntetendőnek. A vesztegetésnél viszont mindig csak „előny” adásáról, illetve elfogadásáról van szó, összeg- szerűség meghatározása nélkül, s ez nagyon lényeges különbség. A hivatalos személy a közhatalom részese. Működésével szemben alapvető követelmény, hogy hatáskörét közfeladatának lelkiismeretes végzésére használja. Ennek elengedhetetlen feltétele a rábízott ügyek részrehajlás nélküli intézése. Mihelyt sérelmet szenved a pártatlanság, veszélybe kerül a közéleti tisztaság, meggyengül vagy elvész az állami szervek és hivatalok, a hivatalos személyek működésébe vetett bizalom. A korrupciós kapcsolatok veszélyességét alapvetően nem az adott vagy kapott összeg, ajándék értéke jelenti, hanem az, hogy a különböző pozícióban lévő (ügyfél—hatósági személy, eladó—vevő stb.) emberek közötti kapcsolat normális, társadalmilag szabályozott és elfogadott rendje megbomlik, eltorzul. Ehhez nincs szükség ezrekre, hanem esetenként elegendő egy üveg ital, egy vacsora. Nagyon lényeges, hogy bármilyen kis „előny”-nél — s nem csak anyagi előnyről lehet szó — megvalósul a vesztegetés. Enyhítő és súlyosbító körülmények Ezekbe a , folyamatokba azért kell feltétlenül beavatkozni, mert ott tartunk, hogy Csepeli- né védője a cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedés címén kérte a vádlott felmentését, arra hivatkozva, hogy ma már a csúszópénzek adása, „ajándékok” juttatása társadalmilag elfogadott szokás. Sajnos tény, hogy az ilyen felfogás nem eseti jellegű, de ez nem jelentheti azt, hogy jogilag is menthetővé, megengedetté vált. Sokan érvelnek azzal, hogy meg kell teremteni az áruk bőségét, s egycsapásra megszűnik a korrupció. Legyen tehát elegendő lakás és akkor nem lesz lehetőség a visszaélésre. Ez csak részigazság. Először is nagyon sok esetben a csúszópénz kikényszerítése érdekében mesterségesen teremtenek hiányt. Másrészt, a lakásnál maradva, ha netán valamikor darabszámra elegendő is lesz, nem mindegy, hogy az a város szélén vagy a központban, az első vagy a kilencedik emeleten van, északi vagy déli fekvésű. (Az olyan ideális állapotra, amelynél kizárólag a piaci törvények érvényesülnek, vagyis az ember válogathat a neki megfelelő lakások között, még nyilván hosszú ideig kell várakozni.) A dolog lényege nem is ez. Amíg lesz állam, addig lesz hatóság és ügyfél is. Hiába van bármilyen lista, számtalan társadalmi fórum, ha az ügyfél—hivatal kapcsolat normális rendjét szubjektív szempontok szerint átrendezik. Mint látható, az ügyekben szereplő vádlottak különböző büntetéseket kaptak, amelyeket befolyásolt a bizonyított esetek száma, a kapott anyagi előny mértéke. Csepeliné esetében nagyon lényeges volt, hogy bizonyított módon több esetben visszautasított különböző pénzösszegeket. A bíróságok a büntetés kiszabásánál két igen lényeges körülményre mutattak rá. Egyrészt: a bűncselekményt egyformán elköveti, aki az előnyt kéri, illetve aki elfogadja. Nyilvánvaló azonban, hogy a jogtalan előny elfogadása jóval enyhébb elkövetési magatartás, mint annak kérése vagy követelése. Másrészt hangsúlyozták: a közélet tisztasága elleni bűn- cselekmények körében is kiemelkedő az olyan cselekmények társadalomra veszélyessége, amelyek elkövetői hivatalos személyek, s különösen az alapvető életszükséglet: a lakás ügyeinek intézésével kapcsolatos állam- igazgatási tevékenységet látnak el. Sok egyéb mellett tehát ezekkel is magyarázhatók az alkalmazott, eltérő büntetések. (Az aktív vesztegetők a legváltozatosabb marasztalásban részesültek, a felfüggesztett szabadság- vesztéstől egészen a megrovás alkalmazásáig.) A korrupció és megítélése Mivel az általánosítás mindig veszéllyel jár, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a következtetések levonásánál a konkrét ügyeknél kell maradni, vagyis annál, hogy a városi tanács három volt hivatalnoka követett el bűncselekményt. Ugyanakkor Kecskeméten, a megyében, az országban sok-sok ezer tanácsi dolgozó vagy más hivatalos személy lelkiismeretesen, törvényeinknek megfelelően, áldozatkészen látja el feladatát, s a bűncselekmények elkövetőinek kiemelése az ő érdekeiket is szolgálja, megbecsülésüket erősíti. Meggyőződésem, hogy a korrupció, de más káros jelenség felszámolásának vagy csökkentésének alapvető feltétele ezek társadalmi megítélésének megváltoztatása. Ebbe a körbe sorolandó a különböző társadalmi beidegzettségek elleni harc, a sajnos ma is élő atyafiság, a só- gorság-komaság légkörének, az anyagi és erkölcsi lekötelezett- ségi kapcsolatrendszereknek a visszaszorítása, lehetetlenné tétele. Hiába hangoztatjuk, hogy az ország teherbíró képessége ezt és ezt teszi lehetővé, ha a mindennapi életben a kiskapuk igénybevételével vagy törvénybe ütközően egyesek kivételt jelenthetnek ez alól. Végezetül egy jogilag nem kifogásolható esetet ismertetek minden kommentár nélkül, az olvasóra bízva következtetés levonását. A Csepeliné elleni ügyben szerepelt aktív vesztegetőként egy olyan vádlott is, aki az egyik községi tanács vb-tagja. A bíróság jogerősen folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés vétségében mondta ki bűnösnek és ezért őt főbüntetésül 5 hónapi szabadságvesztésre és 15 000 forint pénz mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását a bíróság 1 évi próbaidőre felfüggesztette. A terhére megállapított tényállás lényege szerint fia lakásügye megoldásának elősegítése érdekében először 10 000 forintot akart átadni Csepelinének — aki ezt visszautasította, — majd a lakáshoz jutás után 3000 forint értékű vásárlási utalványt próbált az ügyintézőnek eljuttatni. A megyei bíróság súlyosbító körülményként értékelte, hogy mint a községi tanács vb-tagjának a hasonló cselekmények elkövetésének megakadályozása lett volna éppen feladata. Funkciójából eredően, tőle a közélet tisztaságának védelme várható el — fokozott mértékben —, nem pedig annak megsértése. Az ügyészség a törvényben biztosított jogosultságával élve összeférhetetlenségi bejelentést tett az illetékes tanácshoz, amely azt alaptalannak minősítette, ét az érintett személyt figyelmeztetésben részesítette. Dr. Konkoly Csaba megyei főügyészhelyettes ,
