Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-30 / 75. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. március 30.

t

ÉRTÉKŐRZŐK

Bárth János

„A néprajzkutatás nem helyhez kötött”

KALOCSAI LAPOK.

MIOCSAI ItíPtAP.- - . ..

— Parasztcsaládból származom — mondja önmagáról dr. Bárth János, a kalocsai Viski Károly Múzeum igazgatója. — Jánoshalma határában, Illan- cson nőttem fel. A néprajzhoz való vonzódásom, kötődésem tulajdonképpen már gyermekkoromban elkezdődött, ha nem is volt ez tudatos dolog. Öregapámtól sokat tanultam, állandóan oktatott, csiszolt. A híres-nevezetes szegedi „Rózsa famíliához” tartozó Rózsa Balázs soha sem járt iskolába, mégis igazi „parasztzséni”, különleges egyéniség volt. Azt hiszem, az ő meséi keltették fel érdeklődésemet a paraszti hagyományok, tágabb értelemben a néprajz iránt. A kalocsai gimnáziumba jelentkeztem. Akkoriban még a kollégiumba is felvételizni kellett. A történelem mindig érdekelt, de valahogy középiskolás koromban állandósult a tudománnyal való | kapcsolatom.

Többször kikölcsönöztem a | könyvtárból a Magyarság néprajzát. Nagy Czi- rok László Pásztorélet a Kiskunságon című mű- a vét is rongyosra I olvastam, olyan B nagy hatással volt rám a kiskunhalasi szár- i mazású néprajz- tudós tanulmánya. A kollégiumban történelemszakkört vezettem, gyakran tartottam néprajzi témájú előadást. Sok esetben négy-öt diáktársam hallgatta azokat a részleteket, amelyeket valamelyik könyvből olvastam fel. Negyedikes gimnazistaként csokorba szedtem a téli népszokásokat.

— A Lönyvek segítségével egyre közelebb került a néprajztudományhoz. Ez nem jelentette-e azt, hogy a mindennapi élet jelenségei, a paraszti élményanyag szürkülni kezdett?

— Egyáltalán nem. Sokat jártam haza, tehát nem szakadt meg a kapcsolatom a tanyavilággal, az ott élő emberekkel. Tulajdonképpen még egyetemistaként sem. Ekkor viszont már céltudatosan indultam útra ... Történelem—néprajz szakon tanultam az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A csoportban egyedül csak én voltam paraszt származású. Ez sok-sok előnynyel, de ugyanakkor hátránnyal is járt. Nem tudtam például nyelveket, viszont elég volt csak az emlékeim között kutatni, ha valamilyen falusi szokás vagy néprajzi eszköz került szóba. Egyetemistaként gyakran jártam az országot, különféle tájakon ismerkedtem meg az ottani élettel, hagyományokkal. Tiny- nyén például a Néprajzi atlaszhoz gyűjtöttem adatokat. Érdekes világ tárult elém a református falucskában. Szintén sok élményben volt részem a borsodi Forrón, ahol Luca-napi szokások után érdeklődtem. Ezeket a korai gyűjtőuta- kat óriási iskolának tartom. Egyedül, több hétig kellett helytállni. Sokszor már-már családtagnak számítottam, befogadtak (és elfogadtak) az idegenek. Soha sem feledem el, hogy milyen izgalommal hallgattam Tataházán az öregek meséjét, például a boszorkányokról. Mohácson, Dunaszekcsőn

úgyszintén megfordultam az egyetemi évek alatt.

— És szűkebb hazájában?

— Tényleg, ki ne hagyjam a legfontosabbat! 1964-ben bekopogtattam Janó Ákoshoz, a kiskunhalasi múzeum igazgatójához, hogy vállalnék valamilyen munkát a nyári szünetben. Nem küldött el, sőt, örült a szándékomnak. Adott egy biciklit és néhány tanácsot . .. Egész nyáron gyűjtöttem a népi építészetre vonatkozó adatokat, mértem, jegyzeteltem, fotóztam a tanyavilágban.

— Ekkorra lényegében körvonalazódtak már kutatási területei?

— Igen, ahol megfordultam és amilyen témát vizsgáltam, később is előkerültek publikációimban, vagy tovább folytattam a megkezdett kutatásokat. A hagyományos néprajzzal kevesebbet foglalkozom, inkább a történeti néprajz érdekel. Ennek előzményei az egyetemi esztendőkhöz nyúlnak vissza, amikor is Tálas! István professzor ráirányította a figyelmemet egy fontos témára, a kalocsai szállások kialakulásának magyarázására. Ez elmélyült levéltári búvárkodást kívánt. Másodévesként lettem kalocsai ösztöndíjas, tehát egyfajta kötöttséget éreztem a városhoz. Rengeteget jegyzeteltem az érseki levéltárban, nyáron albérletben laktam, jártam a környező falvakat, a szállásokat, mígnem összeállt az első tudományos igényű tanulmányom, későbbi könyvem.

— Hiába érzett köteléket Kalocsához, mégsem ott kezdte pályáját az egyetem után.

— Hiába készültem Kalocsára, nem volt állás. Az államvizsga után kiskunhalasra költöztem, két évet töltöttem ott muzeológusként. Ekkor írtam a doktori disszertációmat, természetesen

Kalocsáról... Azután mégiscsak Kalocsa következett. Tizenhét évvel ezelőtt egy nemlétező múzeum élére neveztek ki. Külön cikket érdemelne, hogyan teremtettünk intézményt, állandó kiállításokat, jelentős kulturális gyűjteményt. Azt pedig máig nem értem, mindemellett hogyan jutott időm a tudományos munkára.

— Termékeny évtized áll a háta mögött: a Néprajzi lexikon 134 címszava, számos kalocsai témájú könyv, a Magyar népi építészet című Móra-kiadvány és a legutóbbi Kecel-monográfia. A lista korántsem teljes. Most mi foglalkoztatja?

— Az Uj magyarság néprajza hatkötetes kézikönyvének néhány fejezetét írom. Több téma izgat egyszerre, van úgy, hogy csak évek, évtizedek múltán vetem papírra a gondolataimat. Lehet, hogy a mostani ötletekből csak hetvenévesen lesz cikk, tanulmány, vagy könyv. (Persze, ha megérem ezt a kort!) Ritkán megyek határozott céllal a levéltárba. Ha van egy kis időm, beülök a dokumentumok közé, nézegetem a lapokat, jegyzetelek. Mennyi minden rejlik például a korabeli perek jegyzőkönyveiben! Előfordul, hogy csak egykét adatra lelek, amelyek segítségével a hajdani életmódra, szokásokra is következtethetek. Vidéken ugyanúgy lehet alkotni, mint a fővárosban. A néprajzkutatás nincs helyhez kötve ... A mai magyar valóságból és szemléletből adódó gondolattal pedig előbb- utóbb meg lehet barátkozni, mármint- hogy a muzeológust vagy egyéb alkotót, kutatót a környezete soha se tartja valójában tudós embernek azért, mert a fővárosi, a pesti központúságot ebben a vonatkozásban sem küzdötték még le vidéken. Mindezek ellenére én jól érzem magam Kalocsán . . .

Borzák Tibor

• Korabeli helyi újságok. (Fotó: Stra- szer András)

• Részlet a kalocsai Viski Károly Múzeum kiállításából.

Mindent vegyen kölcsön

T /alaki kitalált egy nagyon jó y dolgot: minden kerületben nyitott egy vegyes kölcsönzőt, ahol az ember úgy kölcsönözhet feleséget, férjet, apát, anyát, testvért, mint máshol televíziót. Ráadásul nagyon előnyös feltételekkel. A kölcsönző felel a minőségért, az alkatrészcsere pedig ingyen van. Ha pedig kifizeted az egész árat, végleg a tied lehet a megkedvelt darab.

A legtöbben gyereket kölcsönöznek. Miért is ne? A kölcsönzőkben a gyerekeket készen kapják, és garanciával. A gyerek hiánycikk, ezért nem elég egyszerűen csak feliratkozni a várakozók listájára, hanem protekciót kell szerezni valamelyik kölcsönző vezetőjéhez. Sokat elvisznek a negyvenen aluli férjekből is, és sokan keresnek olyan lánytestvért, aki nem ment férjhez ... A szülök iránt viszont nincs érdeklődés. A kölcsönzők hiába csinálnak nekik reklámot, még az árukat is leértékelték, mégsem fogynak. A szülők a kölcsönzők elfekvő készletei. Nagyapákat és nagymamákat már sokkal szívesebben kölcsönöznek, először is azért, mert a régiségek megint divatba jöttek, másódszor azért, mert így van, aki törődjön a gyerekekkel. Sokan teljes készletet kölcsönöznek: nagyapát és nagymamát unokákkal együtt...

Mindezt a legmagasabb színvonalon szervezték meg. Például, ha valaki feleséget akar kölcsönözni, a legújabb, a legjobb műszaki színvonalú modellek közül válogathat. Ha kiválasztotta a neki megfelelő modellt, megkapja a használati utasítást, aláírja, amit kell, kifizeti az első részletet és már viheti is haza a feleséget.

A kölcsönzési idő első hónapjában minden nap házhoz megy a műszerész, de amikor az ember már egye* dűl is tudja használni a kölcsönvett modellt, akkor már csak néha vizsgálja át, és időnként generáljavítást végez. Amikor a kölcsönvett berendezés meghibásodik, a kölcsönző elviszi, és hoz helyette újat. Aki okos, az a kölcsönzési határidő lejárta előtt egy hónappal hibát talál a berendezésben, panaszt tesz és új példányt követel... És jól is teszi! Minek vesződjön a régivel, amikor közben annyi az újabb és jobb modell! Őszintén szólva én is elhatároztam, hogy kicserélem a feleségemet. Amikor beszereztem, új volt, sok mindenre alkalmas, megállás nélkül dolgozott napi tíz órát. Most hol az egyik, hol a másik alkatrésze mondja fel a szolgálatot... Kontakthibák is keletkeztek ... Valamikor siínes volt, most már csak fekete-fehér . . . Azt mondja, állítólag nem bántam jól vele ... Ostobaság!

Az egyik szomszédnak tegnap szállították az új feleséget, a legújabb modellt, külföldi csomagolásban. Ilyet csak akkor szerezhet az ember, ha van protekciója, de én is tudom, kinek fizessek azért, hogy rendes árut kapjak, ne valami bóvlit.

Éppen ezeket a terveket szövögettem, amikor egyszer csak belép a feleségem és vele két szállító ember.

— Érted jöttek — mondja a feleségem. És magyarázatképpen hozzáteszi: — Kicseréllek. Mindig horkolsz, sokat köhögsz, és már semmi hasznom nincs belőled. Ennek az újnak még enni se kell adnom, elemekkel töltődik fel.

Érzem, hogy kivisznek.

— Fiúk, hova visztek? -— kérdezem a szállítóktól.

— Egy másik megrendelőhöz. Neki nem kell új típus, már öt is kiselejteztek. Egy elhasznált típust keres.

És vittek a megjelölt címre.

Alekszander Kancvszkij (Ford.: Lipcseyné Bánfalvi Júlia)

SAJTOPOSTA

A tortúra vége: happy end

Először idén január 5-én hoztuk nyilvánosságra a kecskeméti Zubor Sándorné esetét, aki a helyi Egyesült Szakszövetkezet tagjaként egyelőre hiába várta, hogy öregségi járadékban részesüljön, mert ügyintézői tévedésből a szükségesnél kevesebb járulékot fizetett — a hiányzó összeg 360 forint —

1977-ben, így csupán 9 szolgálati évét igazolták a nyugellátáshoz minimálisan előírt 10 helyett. Február 23-án pedig bírálóan utaltunk a huzavonára, melynek következtében immáron fél éve megoldatlan ez az ügy, holott kiNyitvatartás:

Január 26-án megjelent Sajtóposta rovatunkban szóvá tettük — dr. Oláh Lajosné panasza alapján —, hogy Kecskeméten, az Izsáki út mentén levő élelmiszerboltot idén januártól már délután 4 órakor bezárják, emiatt nem tudnak bevásárolni azok a környékbeliek, akik nappal a gyárakban, hivatalokban dolgoznak. Az egységet működtető Univer Afésztől megtudtuk: munkaerőgondjaik miatt rövidítették a nyitvatartási.

A cikkünkben közöltekkel ismételten foglalkozott az áfész, melynek megállapításáról, intézkedéséről így számolt be Szarka Balázs elnök:

Említett üzletünket — a mezőgazdaÜjságárusítás

Fiam, aki túlságosan elfoglalt ember, megkért arra, hogy március 13-án, pénteken vegyem meg a Népszabadságot, a Népsportot, a Magyar Ifjúságot, a Petőfi Népét és a Képes 7-et. Hogy e vállalásomat hiánytalanul teljesíthessem, cetlire felírtam a lapok nevét, majd reggel fél 7-re elballagtam a lakásomhoz legközelebbi újságpavilonhoz, a vasútállomásra.

Hiába keltem korán, már csak tizedik lehettem a napi olvasnivalót vevők sorában. Sebaj, gondoltam, ilyenkor még bő a készlet. Az előttem álló hölgy kiszolgálásakor azonban gyanakodni kezdtem, ugyanis részére a Képes 7-et a pult alól vette elő az árus. Én következtem. Átnyújtva a papiroskát, rögtön kaptam a választ: képes kiadványból már egy darab sincs.

Mi egyebet tehettem volna, mint hogy sarkon fordultam, de egy-két ménálkozik a salamoni megoldás: a tartozás utólagos befizetése, esetleg a méltányossági jog gyakorlása.

Nos, szerkesztőségünk máig sem kapott hivatalos értesítést e tárgyban, újra jelentkezett azonban olvasónk, Zubor Sándorné, aki így tájékoztatott a happy end-ről:

— A társadalombiztosítási szerv ajánlott levélben közölte velem, hogy kivételes méltánylás alapján beszámította szolgálati időként a ’77-es évet, s így megállapított részemre havi 2260 forint öregségi járadékot, melyet visszamenőleg idén januártól folyósítanak.

este 6-ig

sági áruház szomszédságában — azért létesítettük, mert arrafelé hiányos volt az élelmiszer-ellátás. A kezdeti nagy forgalma azonban később csökkent, mikor tőle pár száz méterre megnyílt az új ABC-áruházunk, mely elsősorban a petőfivárosi lakosság igényeit elégíti ki, széles áruválasztékkal, csaknem 2 millió forintos készlettel.

A kis boltunk bevétele a téli időszakban délután 4 órától, vagyis a mező- gazdasági áruház bezárása után szinte minimális lett, s ezért, meg a gazdaságossági követelményekre is figyelemmel, úgy döntöttünk: március 15-éig csak 16 óráig áll a vásárlók rendelkezésére. Ezen időpont óta újra este 6-ig tartunk nyitva.

pult alól?

terrel arrébb megálltam és figyeltem. Érdemes volt, hiszen körülbelül öt perc múlva megbizonyosodhattam a pult alóli eladásról, hiszen az egyik ismerős vevőnek szintén onnan került elő a Képes 7.

Végezetül elmondom, hogy mindegyik lapot sikerült beszereznem, igaz, legalább hat helyre kellett emiatt elmennem. Tudom, hogy senkinek sem árt a kiadós reggeli séta, de az nemigen szolgálja az egészséget, ha idegeskedve, kényszerből tesszük meg. Az efféle lo- holást, no meg az említett visszás árusítást alighanem el lehetne kerülni, ha a hírlapellátás gazdája, a posta pontosabban felmérné az igényeket, s gondoskodna arról, hogy mindegyik pavi- loni árusához eljusson a kellő példány- számú újság... — írja a Kecskemét, Mikes u. 13. szám alatt lakó Tóth József.

FOGADÓSZOBA

A rádióból és a tévéből nap mint nap zuhog ránk a reklám, hogy ez és ez a cég mindenben az ügyfelei, megrendelői rendelkezésére áll. Ennyi ráhatás után óhatatlanul általánosítunk, s hisz- szük, a környezetünkben is ez a készség, segíteni akarás jellemzi a szolgáltatást. Esetem bizonyítja, csínján kell bánni a bizalom efféle megelőlegezésével.

Minden azzal kezdődött, hogy elhatároztam: lakásomat bekapcsoltatom a vízhálózatba. Jártam a tanács műszaki osztályán, elkészíttettem a tervet, hozzájutottam a szükséges engedélyhez, majd a részletek megtárgyalása végett felkerestem a vízmű helyi üzemmérnökségét. Ott megnézték irataimat, összeadtak, szoroztak, s megkapták a körülbelüli összeget, miszerint a kivitelezés 15 ezer forintba kerül. Mindez tavaly november 5-én történt, s akkor azt is tudomásomra hozták, nemsokára értesítenek róla, mikorra vállalják a munkát.

Több hónap hiábavaló várakozás után február végén újra bekopogtam a vízműhöz, ahol az ügyeletes megnyugtatott: a következő héten biztosan megjelenik az egyik emberük nálam. És valóban, március 3-án jelentkezett is az illető, aki semmiféle műszaki rajzot nem nézett, hanem szinte tetszés szerint méricskélt. Miután megmutattam, hol lenne a szennyvíz összegyűjtésére rendeltetett akna, közölte: csak annak megépítése kerül mintegy 17 ezerbe, ehhez jön még a többi költség, mely eléri majd a 30 ezer forintot.

Erre kétségbeesve kezdtem magyarázni, hogy a vállalatánál egészen másról informáltak engem, például arról is, hogy az akna építése sem lesz több hatezernél. Mire azt felelte a szakember, hogy a régi számítási mód érvénytelen, mert 1987-től már szabadáras ez a lakossági szolgáltatásuk.

Nem tagadom, árügyben eléggé edzettnek érzem magam a kereskedelemben tapasztaltak révén, ám ez a száz százaléknál is nagyobb mérvű árváltozás nagyon meglepett, főleg azért, mert erről sehol másutt nem hallottam. Ám, ha valóban ennyire megnövekedhettek a költségek, róluk talán külön is tájékoztatni illett volna engem, a megrendelőt. Persze, erre csak egyféleképpen reagáltam volna; mivel az én bevételem egy fillérrel sem növekedett, lemondok a vízbekötés tervéről, meg arról is, hogy ezzel kapcsolatosan feleslegesen kiszálljon lakásomra a vízmű képviselője ... (Elmondta: Horváth Anikó bajai olvasónk.)

VÁLASZ C IKKÜNKRE

ÜZENJÜK

„Figyelő” jeligére, Kecskemétre: Igaza van Önnek abban, hogy a város különféle épületeinek tatarozása, felújítása más-más ütemben folytatódik. Tapasztalható e téren példás gyorsaság, de szembeötlő lassúság is. E munkálatok elvégzésének határidejét döntően befolyásolja, hogy az illető cégnél milyen az anyag-, a gép- és a szakember-ellátottság, a szervezettség, s nem utolsósorban a fegyelmezettség. Konkrét észrevételeiről tájékoztassa a népi ellenőrzési bizottságot.

Helenkár Istvánnénak, Soltszentim- rére: A hatályos jogszabály kimondja, hogy ha a gyes tartama alatt az anya újból szül, jogosulttá válik további gyermekgondozási segélyre. Ezzel kapcsolatos további információért forduljon a területileg illetékes társadalom- biztosítási szervhez.

Hován Józsefnek, Kiskunhalasra: Minden személyi tulajdonú ingatlan — például a tanyai lakóépület — után fizetni kell településfejlesztési hozzájárulást, melyet az ingatlan fekvése szerinti tanács szakigazgatási szerve ró ki. E kötelezettséget illetően fontos megjegyezni, hogy a tanya és a belterületi lakóház azonos elbírálás alá esik. Természetesen a nehéz anyagi és szociális körülményekre tekintettel a hatóság részben vagy egészben mentesítést adhat a hozzájárulás fizetése alól.

Ladányi Józsefnének, Kunadacsra: Ha a jótállásos iparcikk nem javítható, a tulajdonos kérheti a cseréjét, a szükséges igazolást a szerviz adja ki. Erre vonatkozóan jogosnak tűnik az Ön panasza, mellyel — kivizsgálás és intézkedés végett — keresse meg a megyei tanács ipari osztályát.

Perjési Istvánnénak, Izsákra: Alapvető rendelkezés, hogy családi pótlék

azt illeti meg, akinek háztartásában vannak a gyermekek. Ha együttélő há- ■zastársakról van szó, a pótlék a férj jogán jár. Amennyiben ő nem kaphatja ezt a társadalombiztosítási ellátást, a feleségnek kell saját jogán igényelnie. Fontos tudni, hogy a tartósan beteg, illetve testileg vagy szellemileg fogyatékos, állandó felügyeletre szoruló kiskorú után növelt összegű a családi pótlék. Ami saját esetét illeti, arról írásban értesítse a Bács-Kiskun Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságot, melynek címe: Kecskemét, Komszomol tér 7. 6000.

Sárközi Józsefnek, Szabadszállásra:

Közúti baleset kivizsgálásakor a rendőrség nemcsak technikai vonatkozású helyszíni szemlét tart, hanem indokolt esetben kötelezően szondáztat is. A történtekről jegyzőkönyv készül, mely alapján indul meg a szabálysértési vagy bírósági eljárás az esetért felelős személy ellen. A biztosító csak a jogerős határozat, illetve ítélet birtokában adhat térítést a károsultnak. Hasonló tárgyú furcsa ügyében keresse meg levélben a kecskeméti rendőrkapitányságot.

T. I.-nek, Bajára: Élelmiszer-ipari szakmunkás-bizonyítvány szükséges a halárusító tevékenység engedélyezéséhez. Ha ezt mozgóbolti szolgálat keretében óhajtja végezni, ahhoz a közegészségügyi hatóságnak is hozzá kell járulnia. Adót a kiskereskedői jövedelem után kötelező fizetni. E témakörben részletesebb felvilágosítást kaphat a megyei tanács kereskedelmi osztályán.

Varga Balázsnénak, Tassra: A mező- gazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvény értelmében jogosult háztáji földhasználatra a tag halálát követően a vele együtt élt házastársa (élettársa), feltéve, ha törvényes tartási kötelezettségnek tesz eleget. A 3000, szőlő, gyümölcsös esetében pedig az 1500 négyzetmétert meg nem haladó föld helyett kérelemre megfelelő terménybeni juttatásban is részesíthető az elhunyt tag említett hozzátartozója. Ha az ön hasonló ügyében nem e szabályok szerint intézkedett a közös gazdaság, kérheti a megyei tanács mezőgazdasági osztálya szövetkezetfelügyeleti csoportjának közreműködését sérelme orvoslásához.

Kik fűrészeltek?

Március 16-án e hasábokon füstölögtünk, mert a Kunadacs és Kunszentmiklós közötti országúton fát fűrészelők akadályozták a gépkocsival történő közlekedésünket. A fakitermelést ily furcsán végzőket „erdészeti dolgozókénak tituláltuk.

Ez ügyben levelet kaptunk a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatójától, dr. Barányi Lászlótól, aki tudomásunkra adta:

Az út menti fasor a KM Közúti Igazgatóság kezelésében van, a cikkben említett szabálytalanságot tehát annak munkásai követték el.

* * *

Köszönjük a pontosítást, s igazán sajnáljuk, hogy nem azoktól érkezett, akik találva érezhették magukat.

Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a Telefon: 27-611