Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-23 / 69. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. március 23. KISKUNHALASI TARLAT Tisztelgés egy nemzedéknek Egy nemzedék képviselőit köszönthetjük körünkben: Be­nedek Jenő és Hóiba Tivadar ugyanabban az esztendőben, 1906-ban, Szabó Vladimir 1905-ben, Miháltz Pál 1899-ben született. Tanulmányaikat annak a nagy festőnemzedék tag­jainak irányításával végezték, akik a századfordulót kö­vető években iskolát teremtettek; a realista festészet sajátos vonulatát, melyet napjainkban az itt jelenlévők és korosztá­lyukhoz tartozókon kívül újabb és újabb nemzedékek követ­tek. A bemutatott képek sora jelzi, hogy művészi gondolko- dásmódjúk mennyire rokonítható egymással. Az egyéni hangvétel, a különböző kifejezésmód ellenére is szembetűnő a természetelvü festészet dominanciája, amelyben a táj és az alkalmazott festői eszközök, önmagában a festőiség, szolgál­nak a gondolatiság kifejezésére. Hol líraian, hol pátosszal vagy nosztalgiával, mint Hóiba Tivadar és Miháltz Pál képe­in, nol keményebb és — fogadjuk el a meghívó ismertetőjé­nek megfogalmazását — oknyomozó karakterrel, mint Be­nedek Jenő alkotásain; vagy meseszerűen a groteszket, az ember furcsaságain elmerengő iróniát is kifejezően, mint Szabó Vladimir festményein. . . . Nagyon jó e képek között időzni. Nem taszítanak, nem zavarba ejtőek. A művészet varázsával kormányozzák gon­dolatainkat. Nem igaz, hogy'az úgynevezett modern kepek azok, amelyek nem hagyjak elandalodni a tárlatlátogatót. A különbséget én abban látom, hogy az utóbbiak esetenként inkább a felzaklatóak, míg az itt láthatóak: inspirálóak. Sokan vannak, akik — ha választani lehet — akkor ezekre szavaznak... Benedek Jenő művészetében pregnánsan kifejeződik az alföldi iskola hatása. Sorsa is úgy alakult, hogy életének jelentős részét az Alföldön, Szolnokon töltötte el. Rajztanár­ként dolgozott, a félsz;, badulás után a szolnoki művésztele­pen alkotott. Derűs, optimista hangvételű élet- és tájképek festőjeként tartják számon, munkáit a sommázott, közérthe­tő, valósághű előadásmód jellemzi. Itt kiállított festményei kevéssé derűsek, de mégis jellegzetesek, erőteljesen, helyen­ként szűkszavú drámaisággal szólnak. Hóiba Tivadar elsősorban a táj, a természet festője. Köz­szemlére tárt alkotásai is sugallják kötődését az alföldi piktú- rához. Utak, fák, folyópart bukkannak fel képein, láthatóan izgatja a tág horizont, amely előtt drámai módon magasodik egy-egy fa, bokor, nemritkán kopáran, mintegy élettelenül. Nem a kiúttalanságot, inkább az élet küzdelmeiben való helytállás kérdéseit jeleníti meg a reá jellemző festőiséggel, líraisággal. Képein a magány sivárságát a környezethez való szerves kötődés oldja fel, éppúgy, amint az ember magányos­ságát is csak saját környezete, mondhatjuk a társadalmi, emberi kapcsolatok gazdagsága, szépsége oszlathatja r Miháltz Pál szívesen csatlakozott különböző mű\v ./üli csoportosulásokhoz. 1946 óta Szentendrén él, az itteni mü- vésztelep tagja és annak egyik nagy öregje, klasszikussá vált mestere. Kepeit gondolati gazdagság, az íkonfestőkre jellem­ző áhítat és komolyság hatja át — írja egy helyütt méltatója, Mucsi András. Fegyelmezettsége, amely a képszerkesztés­ben, a festői eszközök alkalmazásában, az önmaga iránt is támasztott igen következetes igényességben, a hallatján mű­gondban is kifejezésre jut, soha sem válik merevvé. Őszinték es bensőségesek alkotásai, egy érzékeny, az élet és a halál, a kezdet és a vég kérdéseit kutató művész megnyilatkozásai. Részletek Romany Pálnak, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bi­zottsága első titkárának megnyitó beszédéből, mely március 13-án a halasi Általános Művelődési Központban hangzott el. Benedek Jenő: Halásztanya Szabó Vladimir életműve több tekintetben is eltér az előb­bi három művészétől. Munkásságára, festői gondolkodás- módjára nyilvánvalóan nagy hatást gyakoroltak külföldi tanulmányútjai. A stílus, a hangvétel különbözősége mellett is feltűnő, hogy milyen szeretettel alkalmazza képein a klasz- szikus művészet tárgyait, illetve az emberi cselekvés, a termé­szet, az élet leghétköznapibb megnyilvánulásait, s mindezt sajátosan groteszk, ironikus, de mindig a megértést és mély­séges humánumot is kifejező dimenzióba helyezi. Az itt kiállító művészek életműve megközelíthetően hat­van évet ölel fel. És micsoda hatvan év volt ez az ország történelmében és milyen gazdag a magyar művészetek törté­netében! Tisztelgés egy nemzedéknek — mondjuk. Nem pusztán a mintegy hat évtizedes alkotó munka mostanra sem lankadó lendületéért — bár ez sem kevés, sőt inkább irigylés­re méltó — hanem elsősorban azért a következetes művészi magatartásért, amely mindegyiküknek a számtalan díjjal, kitüntetéssel kifejezett elismerést is méltán hozta meg. Igazán rörülök, hogy egy ilyen rangos kiállítást nyithatok meg Kiskunhalason. Még inkább örülök azonban annak, hogy ez a mostani tárlat, amelyet a Képcsarnok Vállalatnak és a házigazda Általános Művelődési Központnak köszön­hetünk, egy olyan gazdag kiállítási program része, amelyre Európa bármely települése büszke lehetne. Mondták régen, a város pusztáira, nagy határára gondolva, hogy „Halas hatalmas”. Mondhatjuk most is, kulturális affinitására, vál­lalkozókedvére gondolva. Nem felhőkarcolókkal, nem met­róval, nem beton-csodákkal hódít ez a város, hanem huma­nizált környezettel, jó közérzettel, szépséggel és emberséggel. A művészetre mindig is szükség volt. Mai, ellentmondá­sos, embert és közösségeit egyaránt próbára tevő korunk­ban, még nagyobb szükség van arra, hogy az igazi művészet által képviselt értékek visszaáramoljanak abba a közegbe, amelyről szólnak és amelyért megszülettek. Ebben a folya­matban meg kell becsülnünk a legkisebb eredményt is és támogatnunk kell minden olyan törekvést, amely a művészet társadalmi szerepének beteljesedését szolgálja. Ez azonban már nem pusztán a tisztelet dolga. Jó művészet és jó szerve­zés találkozása kell hozzá... Ez a kiállítás is bizonyítja, hogy ennek nem vagyunk híján. (Március 26-áig tekinthető meg a tjrlat.) SZERBHOR VÁ T NYEL VŰ SZÍNHÁZI TA GŐZ A T Kultúrtörténeti jelentőségű lehet A közismert, kitűnő színész, a kétszeres Jászai-díjas, érdemes művész, Nagy Attila nem csak szerepeivel hallat magáról az utóbbi pár hónapban, mióta a kecske­méti Katona József Színházhoz szerződött. Jelenleg Fekete Sándor A Lilla-villa titka című művét állítja színpadra, s mint megtudtuk, egy szerbhorvát nyelvű színházi tagozat életrekeltésén is fáradozik: ^ SAJTÓPOSTA A biztosító csak kockázatvállalásra fizet — Honnan az ötlet? — Megvallom, engem régóta foglal­koztat az a progresszivitás, amely Ma­gyarországon a nemzetiségi politiká­ban megfigyelhető — mondja. — Ép­pen ezért úgy gondoltam, hogy nem­csak a szomszédos országok magyar színházaival, hanem a nemzeti nyelvű társulatokkal is szorosabb kapcsolato­kat kellene kiépíteni, az itt élő nemzeti­ségiek örömére. Tavaly, amikor Kecs­kemétre szerződtem, ez az ötlet ismét felvetődött bennem, lévén Bács- Kiskun több nemzetiségű megye. A színház, illetve a megye politikai, állami vezetősége támogatta ezt az el­képzelést. — Ha jól tudom, először nem szerb­horvát tagozat létrehozását tervezte a színház. — így igaz. Német nyelvűt akar­tunk először, s a bajai József Attila Azt mondja a riporter valami ide­genforgalmi témával kapcsolatban: . „...nőtt az imázsunk a külföldiek előtt." Később egy kereskedelmi szak­embertől halljuk: „Nem tudofh, ho­gyan alakítsam ki a cég imázsát.” Leír­va is láttam ezt a szót, ilyenformán: „image”, de az idegen szavak tíz éve kiadott szótárában hiába kerestem, úgy látszik, akkor még nem volt divat­ban. De nézzük csak tovább . . . Az angol azt írja, hogy image, de így tnondja: imídzs, aminek a jelentése arc-, képmás. A latin imago szóból származik talán, ahol szintén kép, kép­mást, továbbá kifejlett, ivarérett szár­nyas rovart és orvosi kifejezésként be- képzelést jelentett. Na végre, rábuk­kantam, a francia ejti az image-t imázs- nak, tehát büszkék lehetünk rá, terjed a franciás műveltség kicsiny hazánk­ban. Ránk is fér nagyon, hiszen néhány száz kilométerrel innen vagy onnan már hiába mondjuk amúgy magyaro­san a benzinkutasnak — Hé, kisapám! —, vagy azt, hogy apuskám, ránk sem Művelődési Központ segítségével vé­geztünk egy felmérést. Vagyis minden művelődési háznak, amelynek a ható­sugarában német ajkúak élnek, küld­tünk levelet, érdeklődve, hogy igényt tartanának-e ilyen színházi produkció­ra. Sajnos a legtöbben válaszra sem méltattak bennünket. Ekkor javasol­ták a kulturális élet irányítói a szerb­horvát nyelvű nemzetiségi szekciót. — S van elég jó színész jelenleg, aki megfelelő szinten beszéli ezt a nyelvet? — Itt, a kecskeméti társulatban nincs, de az elképzelésünk megvan a toborzásukra. Mindenekelőtt fel kell mérni, hogy a jelenlegi magyarországi színészek között ki tudja művészileg értékelhető színvonalon ezt a nyelvet. Azután tájékozódni kell az öntevé­keny csoportok háza táján is, felkutat­va a tehetséges, szerbül beszélő amatő­röket. S ha így létrejön egy állandó hederít a szerencsétlen. Talán, ha oda­szólnánk: — Fordítsd már felém az imázsodat! — felkapná a fejét, feltéve, ha francia földön gyakorolnánk a nyelvtudásunkat. Közelebbi tájakon nem sokra mennénk vele. De fordítva is előfordulhat. Mert te­szem azt, amikor egy vidéki takarék- szövetkezet örömmel hirdeti idehaza, hogy megkezdte „lízingtevékenységét”, a szűkös fejlesztési alappal rendelkező vállalatok, szövetkezetek vezetői már tudják, hogy mire megy ki a játék. Va­gyis biztosan kölcsönözhetnek, bérel­hetnek ilyen-olyan gépeket, berendezé­seket. Viszont amikor a magyar üzlet­kötő tárgyalni indul külhonba, jobban teszi, ha előveszi a magyar—német vagy magyar—olasz szótárt, s abból keresi ki a megfelelő kifejezést. Mert ha a tárgyaló fél meg is érti az angol lea­sing (lízing) szót — ami ipari berende­zések, teljes ipartelepek bérbe adását jelenti — nem biztos, hogy jónéven ve­szi. Különösen a franciák érzékenyek, akik tüzzel-vassal irtják nyelvükből az idegen szavakat, de más nációk is álta­csapat, azt kiegészíthetjük — az elkép­zeléseknek megfelelően — vendégszí­nészekkel, a jugoszláviai testvérszínhá­zakból. Vagyis meglehetősen nagy szervezőmunka előtt állunk még. De a mostani évad végére már minden bi­zonnyal beszámolhatunk e kezdemé­nyezés konkrétabb fejleményeiről, eredményeiről is. — Arról van elképzelés, hogy milyen darabot mutat majd be először a színház nemzetiségi tagozata? — Ez jórészt attól is függ, mekkora lesz a tagozat létszáma. Az azonban bizonyos, hogy az ország minden olyan területén igyekszünk bemutatni majd előadásunkat, ahol szerbhorvát nyelvű etnikum él, illetve, ahol igénylik. * * * A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy a kecskeméti Katona József Szín­ház nemzetiségi tagozatának létrehozá­sa igencsak a kezdeti lépéseknél tart. Viszont, ha megvalósul, valószínűleg a kultúrtörténeti jelentőségű kezdemé­nyezések között emlegetik majd. K. E. Iában így vannak ezzel, inkább mond­ják a maguk nyelvén. Mint ahogy az effélékre a legtöbb­ször akad magyar szó is, ha nem is hangzik olyan előkelőén, s előfordul, hogy nem is elég rá egyetlen szavunk. Azt mondja például egy idegen szókból összerakott nevű cég hirdetése, hogy a csomagolóeszköz, amit ajánlani akar: „hagyományos és aszeptikus” kivitel­ben készül. Vagyis fertőző anyagoktól mentes, netán csíramentes, nem fertő­ző, amit minden ember megért itthon az orvosi szótár fellapozása nélkül is. Csakhogy ma már az ilyen egyszerű hirdetés vagy szónoki beszéd, szakmai előadás stb. nem kelti fel senkinek a figyelmét. Mert milyen vállalati főnök vagy szaktudós az, aki nem tud szöve­gelni „idegönyül”? Valljuk be, volt már ennél rosszabb állapotban is a magyar nyelv, amikor a latinosság és a germán hatás nyomta rá a bélyegét. Most pedig leginkább ángolosodunk . .. Lízingeljük az imá- zsunkat, illetve imidzsünket. Már aki­nek van ilyen egyáltalán! E. Tóth Pál Felháborodott hangú levelet kapott szerkesztőségünk a Kiskunmajsa, Kí­gyós 228. szám alatt lakó Négyökrü Máriától, aki ezekről számolt be: A januári télen akkora mennyiségű hó került a melléképületem tetőzetére, hogy a nagy súly alatt beszakadt. Mivel mezőgazdasági épület- és lakásbiztosí­tással rendelkezem, azonnal jelentet­tem a dolgot az Állami Biztosító helyi kirendeltségén, bízva abban, hogy gyorsan kézhez kapom a tetőjavítás nem kis költségét fedező összeget. Saj­nos, csalódnom kellett. A kárigényemet helyszíni szemle nél­kül elutasították. Ezután a biztosító megyei központjához fordultam, ahon­nan március 6-án délben, a munkahe­lyemen, a Halasi Áruházban keresett fel egy idős munkatárs, aki — a terüle­ten dolgozó kollégájával együtt — ar­ról próbált meggyőzni, nem vagyok jo­gosult egyetlen fillérre sem, mivel egy­részt rosszul volt megépítve a tető, Március 2-ai Sajtóposta rovatunk­ban szóvá tettük: a hartai Csanaki Vin- céné azért, utazott február közepén a bajai raktáráruházba, hogy a hirdeté­sünkben szereplő árengedménnyel kapjon meg néhány vas-műszaki ter­méket, ám hiába fáradt, hiszen egyiket sem adták olcsóbban. Cikkünk nyomán vizsgálatot folyta­tott a Vídia Kereskedelmi Vállalat bajai kirendeltsége, s az intézkedésről az alábbiakat közölte Vida János igazgató Kecskeméten már évtizedek óta szer­vezett a szemét gyűjtése és elszállítása. Az utóbbi időben mégis úgy tűnik, mintha egyesek elfeledkeznének a köz- tisztaság rendjéről. Bizonyítékként hadd hivatkozzam a Ballószögi, a La- dánybenei, a Halasi út menti látványra. Fóliazsákokba meg papírba csoma­golt konyhai és házi hulladékok hever­nek az említett útvonalak árkaiban. Ismeretes, hogy a szóban forgó külső területek mentén és közelében találha­tók a hobbiföldek. Számuk sok százra tehető. Itt óhatatlanul „termelődik” szemét, részint a konyhában, részint a ház körül. A legtöbb tulajdonosnak van saját szeméttartálya, de olyanokról is tudok, akik a szomszédjaikkal közö­sen üzemeltetnek kisebb konténert, ahová belefér a gyümölcsmaradvány, a papír, a vissza nem váltható üres üveg, a rongy, az elnyűtt lábbeli, egyszóval mindenféle. Számos térségből rendsze­resen szállítják a szemetet a szakválla­lat emberei, akik bárhová elmennek, ha ilyen munka végett hívják őket. Csakhogy többen nem élnek a lehető­séggel. másrészt a hó okozta kár megtérítésé­vel nem foglalkoznak. Én bizonygattam, hogy elemi csa­pásról van szó, melynek kiadásait nem fedezhetem, erre udvariatlankodni, sőt gorombáskodni kezdett a biztosító képviselője, s mindezt mások előtt. E történetről részletesen informáltuk az Állami Biztosító Bács-Kiskun Me­gyei Igazgatóságának vezetőjét, dr. Móczár Józsefet, aki a következőket válaszolta: — Az immáron tízéves múlttal ren­delkező Mezőgazdasági épület- és la­kásbiztosítás (röviden: Méb) nagyon olcsó kötvény, s ezért igen népszerű. A megyében ez idő szerint több mint 61 ezer ügyféllel van ilyen kapcsolatunk, melynek alapján tavaly több millió fo­rint kárt fizettünk ki az igényjogosul­taknak. Bár az évi 300 forintos díjfizetési kö­telezettséggel' sem járó Méb sokféle kockázatvállalást tartalmaz, de vannak és Schoblocher József áruforgalmi igaz­gatóhelyettes: A panasz jogos volt, vásárlónk téves tájékoztatás miatt távozott dolgavége- zetlenül az áruházból. Az általa keresett csaptelepeket elszállítottuk a hartai mű­szaki üzletbe, ahol 50 százalékos mér­séklésű áron megvásárolhatta azokat. Ezúton is elnézését kérjük. A városi raktáráruházunk vezetőjét munkaköri mulasztás miatt felelősségre vontuk. E különös gondolkodású emberek szinte szakértelemmel állítják össze a méretüket, tartalmukat tekintve eltérő hulladékcsomagocskákat, melyeket kora hajnalban, késő este, vagy a nap bármelyik gyér forgalmú időszakában egyszerűen kidobnak a gépkocsijuk­ból. Számukra a teendő ezzel befejező­dött. Mindez merénylet a köztisztaság ellen. Ha nehezen is, de eljött a tavasz, minden rendszerető ember megkezdi otthonában és hobbiföldjén a nagyta­karítást, melynek terméke a szemét. De kerüljön az mindenütt oda, ahová való, a kukába, a szemetes konténerbe ... (Elmondta: Kristóf Vilmos kecskeméti olvasónk.) A szerk. megjegyzése: A közterület-felügyelők hatásköre nemcsak a bel-, hanem a külterületekre is kiterjed. Ha a jövőben sűrűbben megfordulnak a hobbitelkek környé­kén, talán az ottani utak tisztaságát már puszta jelenlétükkel is megóvhat­ják. korlátozó rendelkezései. Például a hó­nyomás (hóterhelés) miatti kár csakis akkor téríthető meg, ha a lakóház tető­zetén következett be, s kizáró tényező az is, ha a káresemény szakszerűtlen kivitelezéssel összefüggő okokból is megtörténhetett. E tudnivalók pontról pontra elolvashatok az ügyfél birtoká­ban lévő kötvény oldalain. Mivel a panaszos első bejelentéséből világos volt, hogy melléképület tető­rongálódásáról van szó, gyorsan — helyszíni szemle nélkül — megadtuk a szakszerű, a kérelem elutasítását tagla­ló választ. Kérésére munkatársaink megtekintették az épületet, sőt azt szakértővel is megvizsgáltattuk, mely­nek véleménye: építési hibára visszave­zethető a kár. így hát két okból sem kaphat az ügyfél pénzbeli támogatást. Erről személyesen tájékoztatták őt, aki álláspontunkat nem akarta tudomásul venni, s ez vezetett a vitához. Ha azt sértőnek érezte, elnézését kérjük. ÜZENJÜK Franzer Istvánnak, Kelebiára: A Mi­nisztertanács 63/1986. (XII. 17.) szá­mú, idén január óta hatályos rendelete értelmében a táppénz kiszámításánál keresetként azokat a pénz- és termé­szetbeni juttatásokat kell figyelembe venni, anelyek után a biztosított nyug­díjjárulékot, a főfoglalkozása meíletti biztosítási jogviszonyában pedig álta­lános jövedelemadót fizet. A táppénz összege egyenlő a betegséget megelőző naptári évben elért napi kereset 75 szá­zalékával, feltéve, hogy a biztosítás két éven át megszakítás nélkül fennállott. Fontos tudni, hogy a keresőképtelen­ség 31. és 91. napjától jelentősen nő ez a százalékarány. Ha esetében nem az említettek szerint jártak el, tegyen írás­beli panaszt a lakóhelyileg illetékes tár­sadalombiztosítási szervnél. K. J.-nek, Fülöpszállásra: Az a kis­termelő, aki az állatforgalmi vállalattal kötött megállapodás alapján vásárol a teljes ár kifizetése ellenében vemhes ko­cát, annak szaporulatával szabadon rendelkezik. Amennyiben e vételhez pénzintézeti hitelt vesz igénybe, malac­leadási kötelezettséget vállal magára. További felvilágosításért forduljon a Duna—Tisza Közi Állatforgalmi és Húsipari Vállalathoz. Marosi Sándoménak, Kecskemétre: A gyes összege központilag meghatá­rozott, míg a gyermekgondozás díja aszerint más és más, hogy az illető anyukának (apukának) mennyi az át­lagkeresete. Soraiból úgy ítéljük meg, hogy ön a tavaly született gyermekei után helyesen megállapított ellátásban részesül. Még annyit: a gyedhez nem jár jövedelempótlék. „Nagyon köszönöm” jeligére, Kerek­egyházára: Mint arról a Kecskeméti Mezőgép illetékesei tájékoztatták la­punkat, a náluk dolgozó éjjeliőrök és portások nem védő-, hanem munkaru­hára jogosultak, ami szociálpolitikai juttatásnak minősül. Az ilyen ruhának úgynevezett kihordási ideje van, s ha a lejárta után távozik valaki véglegesen a cégtől, a bunda, köpeny stb. ingyene­sen kerül tulajdonába. Egyéb esetben meg kell venni, mégpedig a használati idővel arányosan csökkentett össze­gért. Ha önnek ezzel kapcsolatosan vi­tás ügye van, keresse meg levélben a vállalat jogsegélyszolgálatát. Ungor Sándornak, Ágasegyházára: A nyugdíjas is vállalkozhat magánke­reskedői tevékenységre, melyhez ható­sági engedélyt — kérelem alapján — a helyi tanács adhat. Megjegyzendő: ha az e munkából származó évi jövedelem meghaladja a 60 ezer forintot, a keres­kedő nyugellátását korlátozza vagy szünetelteti a nyugdíjfolyósító szerv. Vén Jánosnak, Császártöltésre: El­gondolkodtató rekordról számolt be, nevezetesen, hogy a hűtőgépe immáron három esztendeje várja a javítást a ba­jai elektromos karbantartók szervizé­ben, ahol néhányszor alkatrész-, más­kor pedig szakemberhiánnyal indokol­ták a munka elvégzése körüli huzavo­nát. Bár ügyében — felkérésünkre — vizsgálatot indít a megyei tanács ipari osztálya, elmondjuk a javító-szolgálta­tásra vonatkozó rendelkezés lényegét: a jótállás nélküli, hibás készülék átvé­telétől, illetve a hozzá való alkatrész megrendelésétől számított 30 napon belül tájékoztatni kell a tulajdonost a munka elvégzésének idejéről. Ha ez az értesítés elmarad, a készülék gazdája igényt tarthat a kártérítésre, melynek során visszafizetendő az elhasználódás mértékével csökkentett, vagyis a jelen­legi műszaki állapotnak megfelelő vételár. Zsomodi Krisztinának és másoknak, Kunpusztára: Önök kifogásolják, hogy a tanyai térségükben heti két alkalom­mal megforduló mozgóbolt nem árusít minden olyan cikket, melyre szükségük van. Jogosnak tűnő panaszukkal a me­gyei tanács kereskedelmi osztálya fog­lalkozik, remélhetőleg, eredménnyel. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6Ö01 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611 ÁLLJUNK MEG EGY SZÓRA! Lízingeljük az imázsunkat Kerülő utakon . . . Szűkebb lakóhelyemről gyakorta autózom a megyeszékhelyre és visz- sza, mégpedig a legrövidebb úton. Két éve figyelem az ottani ABC- áruház és a kecskeméti elágazás kö­zötti mintegy kilométernyi szakasz gidreit-gödreit, melyek most m komolyan veszélyeztetik a gépjár­műveket. A napokban is arra jár­tam, s őszintén szólva rettegtem, nehogy tengelytörésem legyen. Tudom, hogy az útjavítás ma már nem olcsó munka, de azzal is tisztában vagyok: ha az úttest mé­lyedései még mélyebbek lesznek, csak nőhet a helyreállítás költsége. Én ezentúl kerülő utakon, Orgo- vány és Jakabszáliás érintésével ju­tok el kocsimmal a „hírős” városba és onnan haza. Másoknak is ezt a tippet adom, jobb híján ... — írja a Páhi községben lakó olvasónk, Andrássy Gyula. „Megkaptam a magamét.. Másfél hónappal ezelőtt e hasábokon írtuk meg a kiskunhalasi Dóra László esetét, aki már többször pórul járt a helyi vegytisztítóban, ahol az átadott saját ágyneműje helyett idegen garnitúrát kapott vissza — hat-hét lyukkal „díszítve” —, másik alkalommal pedig nyomtalanul eltűnt a tisztító birtokába került kabát­ja. Egyidejűleg közreadtuk a részleget működtető Fa- és Építőipari Szövetkezet főkönyvelőjének válaszát, melyből kiderült: olvasónk sérelmének kivizsgálására és orvoslására intézkedtek. Nos, mi azt reméltük, hogy a szolgáltató már réges-rég teljesítette ígéretét a panaszos megelégedésére. De valami más történt, melyről Dóra László így számolt be szerkesztőségünkhöz küldött levelében: „Az esetemről szóló cikk megjelenése után nem sokkal ismét felkerestem a tisztítót, több holmival a szatyromban. A helyiségbe lépve még időm sem volt elmondani jöttöm okát, amikor egy jól öltözött férfi hozzám lépett és alaposan megmosta a fejemet, hogy ügyemmel az újsághoz mertem fordulni. Annyira váratlanul ért, hogy megfelelően válaszolni sem tudtam. A munkatársaitól értesül­tem, a főnökkel akadt dolgom. Ezek után talán arra is számíthatok, hogy kitilta­nak a szolgáltatótól? Ha ilyesmi bekövetkezik, alighanem véglegesen pontot tehetek a rendezetlen kártérítési ügyem végére.” Mit fűzhetünk ehhez hozzá? Legfeljebb annyit: a halasi vegytisztítóban nem­csak a sok-sok szennyezett ruha várja a tisztítást, de a szemlélet is, mely előidézője a visszás eseteknek! CIKKÜNK NYOMÁN Felelősségre vonták az áruházvezetőt FOGADÓSZOBA

Next

/
Thumbnails
Contents