Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-19 / 66. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1981. március 19. Aczél György látogatása a Szovjetunióban Aczél György, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a KB Társadalomtudományi Intézeté­nek főigazgatója az SZKP Köz­ponti Bizottságának meghívásá­ra március 16—18. között látoga­tást tett a Szovjetunióban. Meg­beszélést folytatott Alekszandr Jakovlewel, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának póttagjával, at Központi Bizottság titkárával és Vagyim Medvegyewel, a Köz­ponti Bizottság titkárával. A szívélyes, elvtársi légkörű talál­kozókon véleményt cseréltek az MSZMP és az SZKP előtt álló több időszerű elméleti és politi­kai kérdésről. Hazánk moszkvai ■nagykövetségén találkozott a Szovjetunióban tanuló magyar ösztöndíjasok képviselőjével. Aczél György szerdán este ha­zaérkezett Budapestre. A kelet—nyugati kapcsolatokról Kulcsár Kálmán előadása a megyei politikai akadémián BONN A nyugatnémet külpolitika fő feladata a következő négy évben is a nyugati szövetség erősítése, valamint a széles körű párbe­széd és együttműködés folytatá­sa a Varsói Szerződés tagálla­maival, mindenekelőtt a Szov­jetunióval. Ezt hangsúlyozza az a kormánynyilatkozat, amelyet Helmut Kohl, az NSZK kancel­lárja terjesztett elő szerdán a szövetségi gyűlésben. Mint Kohl kifejtette, a Varsói Szerződés — szerinte továbbra is fennálló — katonai fenyegetésével szemben a jövőben is a NATO szavatolja Nyugat-Európa és az NSZK biztonságát. A kancellár országa szempontjából központi jelentőségűnek nevezte a Szov­jetunióhoz fűződő viszonyt, de változatlanul hosszú távú törek­vése a kapcsolatok fejlesztése Közép-, Kelet- és Délkelet-Eu- rópa összes államával is, a már megkötött szerződések és a hel­sinki záróokmány alapján. A szövetségi kormány ezeknek az államoknak megbízható, ki­számítható és bizalomteli part­nere akar lenni a párbeszédben és az együttműködésben egya­ránt — hangsúlyozta Kohl. Sür­gette, hogy mindezt vitassák meg az NSZK által javasolt kelet— nyugati gazdasági együttműkö­dési értekezleten az európai biz­tonsági és együttműködési folya­mat keretében. Az SZKP Mihail Gorbacsov fő­titkár hivatalba lépése óta meg­hirdetett bel- és külpolitikai Thatcher biztos választási győzelmében LONDON Biztos vagyok benne, hogy megnyerjük a következő általá­nos választásokat, méghozzá jó többséggel — jelentette ki a The London Evening Standard című délutáni újságnak adott nyilat­kozatában Margaret Thatcher brit kormányfő. Margaret Thatcher kizárólag belpolitikai-választási kérdések­ről szólt. Leszögezte: jelenlegi második mandátumának június­ban kezdődő utolsó éve „vadász­idény”, s ebben az időszakban bármikor urnákhoz szólíthatja a szavazókat. Arra a kérdésre, va­jon az újabb belviszályokkal küszködő Munkáspárt „feltor­názhatja-e magát a népszerűségi versenyben”, a konzervatív kor­mányfő ezt válaszolta: „nem hi­szem”. Programjáról szólva Margaret Thatcher oktatási reformot, a szociális-egészségügyi ellátás és a lakáshelyzet javítását, továb­bá a több mint hárommilliós munkanélküliség csökkentését ígérte. Esélyek és viharok Heves szélviharokról, elsüllyedt hajókról viszony­lag sűrűn jelenik meg híradás a világsajtóban. Az a jelentés azonban, amelyik a New Yorktól 40 mér­földre szerencsétlenül járt „Komszomolec Kirgi- zii” matrózairól érkezett, korántsem a megszokott katasztrófa-szenzációkhoz tartozik, hanem — bár­milyen hihetetlen első pillantásra — a világpoli­tikai ügyek közé. Hiszen az amerikai parti őrség által kimentett szovjet tengerészeket fogadta a Fe­hér Házban Ronald Reagan elnök, s a megfigyelők teljes joggal értékelték úgy ezt az udvariassági gesztust, mint egyfajta jelzést a szovjet—amerikai kapcsolatok jelenlegi, méltán különlegesnek mond­ható korszakában. A Moszkva és Washington közötti viszonyt az el­múlt hetekben ugyanis nagyfokú dinamizmus jel­lemzi. Több csatornán folynak a megbeszélések, a fegyverzetkorlátozás összetett problémáitól kezd­ve a regionális kérdések soráig. Épp most fejezte be tárgyalásait a szovjet fővárosban Michael Ar- macost külügyminiszter-helyettes, aki egybehang­zó vélemények szerint felettese, George Shultz áp­rilisi látogatását is előkészítette. Ugyancsak ígéretes az a közeledés, ami — per. sze kellő óvatossággal — a kérdések kérdésének számító leszerelési ügyekben Gorbacsov főtitkár legutóbbi kezdeményezése óta megfigyelhető. El­sietett optimizmus- lenne ugyan feltételezni, hogy az európai közép-ihatótávolságú miuikleáris rakéták problémájában végleges áttörést értek volna el a tárgyalófelek, annyi azonban megkockáztatható, hogy hosszú idő óta most nyílik a legbiztatóbb esély a közös nevező megtalálására. Jellemző volt például a tapasztalt diplomata, Viktor Karpov nyi­latkozata, aki a napokban kijelentette: akár már idén ősszel is tető alá hozható az INF-szerződés, „amennyiben mindkét félben megvan erre a szán­dék”. • Washingtonban Reagan elnök fogadta az ameri­kai parti őrség által kimentett tengerészeket. Az utalás világos. Hiba lenne ugyanis figyelhnen kívül hagyni azokat a fejleményeket, amelyek Wa­shingtonban a megegyezés lehetőségét rontják, kezd­ve az újabb Trident-kísérletről, az űrfegyverkezés erőltetésétől a rövid hatótávolságú rakéták ügyé­nek a mostani megegyezés feltételévé avatásáig. Igaz, Moszkva ezen a téren is rugalmasságot tanú­sít. Karpov például az említett nyilatkozatban azt is bejelentette: a Szovjetunió hajlandó a közép- hatótávolságiú rakéták kérdésével párhuzamosan tárgyalásokat folytatni a rövid hatótávolságú har­cászati eszközökről is. Pozitív és negatív tényezők, kezdeményezések és gátló események egyaránt felvillannak tehát a két nagyhatalom viszonyának jelenlegi kaleidoszkóp­jában. Remélhetőleg a közeljövőben inkább az egyezmények formálódása, s nem a tengeri vagy politikai viharok fognak'szenzációkkal szolgálni. Sz. G. irányvonalára vonatkozóan a kancellár azt mondta: „Ha ez az irányvonal megteremti annak a lehetőségét, hogy elmélyítsük a kölcsönös jobb megértést és az együttműködést, és hozzájárul konkrét leszerelési és fegyver­korlátozási eredményekhez, ak­kor élni fogunk az alkalommal. Ez alkalommal sem mulasz­totta el hangoztatni a bonni ér­telemben vett német egység meg­teremtésének fontosságát, az úgynevezett német kérdés sze­rinte nyitott jellegét, és újra el­utasította az NDK-állampolgár- ság elismerését. Méltányolta ugyanakkor az NDK-nak az utób­bi évek biztató közös eredmé­nyeihez való nagyvonalú hozzá­járulását, az utazási könnyíté­seket. Elhalasztották a francia túsz kivégzését A „Forradalmi Igazságszolgál­tatás” nevű csoport kedden este bejelentette, hogy egy héttel el­halasztja a Libanonban elrabolt francia állampolgár, Jean-Louis Normandin kivégzését, de azzal fenyegetőzött, hogy Franciaor­szágban is akcióba lép, ha Párizs nem teljesíti követeléseit. A szervezet azt követeli Mitterrand francia elnöktől, hogy módosítsa a terrorizmussal kapcsolatos ál­láspontját és Franciaország szün­tesse be az Irakba irányuló fegy­verszállításokat. A rossz arabsággal, kézzel írt közleményt a szervezet az An- Nahar című független libanoni napilaphoz juttatta el. Tudatta! a haladékként adott egy hét alatt Franciaországnak „küldöttsége­ket kell küldenie, högy megad­ják a helyzet javításához szüksé­ges felvilágosításokat, ellenkező esetben vér folyik”. A levélhez mellékelték az Antenna—2 fran­cia televízió elrabolt techniku­sának fényképét is. A szervezet első alkalommal nevezte a túszt kémnek s közölte, hogy a ké­sőbbiekben nyilvánosságra hoz­zák e vádat alátámasztó vhllo- mását is. A keddi közleményben az em­berrablók azt * hangsúlyozták, hogy csoportjuk nem tekinthető Iránt támogató politikai szerve­zetnek. Kijelentették, hogy a Franciaországgal kialakult konf­liktusnak nincs köze az Irán­hoz fűződő kapcsolatokhoz. A szervezet szerint Párizs az Irak­ba irányuló fegyverszállítások­kal a háború kiterjesztését se­gíti elő, így azok beszüntetésével „az elnyomott népek, s nem az iraki vagy az iráni kormány iránt fejezné ki jóindulatát”. Politikai intézményrendsze­rünk időszerű kérdéseiről tartott előadást tegnap Kecskeméten dr. Kulcsár Kálmán akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese. Kisné Csányi Anikó, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osz­tálya vezetője köszöntötte a meg­jelenteket, köztük Romany Pált, az MSZMP megyei bizottságának első titkárát. Bács-Kiskun gazdálkodó egy­ségeinek, kutatóintézeteinek, kul­turális és oktatási intézményei­nek, a tömegpolitikai munkával foglalkozó állami és társadalmi szerveknek képviselői a téma kapcsán információkat kaptak a nemrégiben Szegeden tartott el­méleti tanácskozásról is, miután a meghívott előadó ott referátu­mot tartott és szekcióvezető is volt. Ma ül össze az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) ról, a tartós földhasználatról, a földrendezésekről, a külföldiek ingatlanszerzésének szabályozá­sáról. Minisztertanácsi rendele­tek állapítják meg az állami tu­lajdonban álló ingatlanok keze­lésére, az állampolgárok telek­tulajdonára. továbbá lakás- és üdülőtulajdonára vonatkozó ren­delkezéseket. A nagyszámú és különböző szintű jogszabály megannyi előírása között az ál­lampolgárok nem tudnak eliga­zodni, s ezeknek a rendelkezé­seknek az alkalmazása a föld­ügyekben eljáró szerveknek is gondot okoz. A földekre vonat­kozó jelenlegi szabályozás több tekintetben már a társadalmi­gazdasági fejlődés követelmé­nyeivel sincs összhangban, nem segíti elő kellően a gazdaságirá­nyítási rendszer további korsze­rűsítését. A beterjesztendő törvényja­vaslat kifejezésre juttatja a jog­alkotónak azt a szándékát, hogy hosszú távra szólóan, átfogóan és egységesen szabályozza hazánk­ban a földek tulajdonát, haszná­latát, hasznosítását, forgalmát és védelmét. Egyik legfontosabb vonása: gyakorlatban is érvényt kíván szerezni annak az elvnek, hogy az állami és a szövetkezeti földtulajdon egytípusú, szocia­lista tulajdon. Érdemes megje­gyezni, hogy a törvényerőre emel«. kedő jogszabály hatálya kiter­jed majd — a tulajdoni viszo­nyoktól és a hasznosítás módjá­tól függetlenül — az ország te­rületén fekvő minden földre, ide­értve a vízzel borított területe­ket is, valamint a földön álló épületre és egyéb építményre; vi­szont nem terjesztik ki a hatá­lyát az erdőkre, amelyekről egyébként önálló törvény rendel­kezik. Ami a plenum további napi­rendi témáit illeti: a legmagasabb bírói fórum, illetőleg az ügyészi szervezet vezetője legutóbb 1983- ban számolt be az Országgyűlés­nek az irányítása alá tartozó in­tézmények működéséről. Ezút­tal — miként az előkészítő kép­viselői tanácskozásokon elmond­ták — a Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség 1985. és 1986. évi tevékenységét, tapasztalatait adják közre. VITAÜLÉS SIÓFOKON A mezőgazdasági anyagmozgatás korszerűsítése Évente mintegy .kétszázhar- mincrnillió tonna anyagot moz­gatnak meg a magyar mezőgaz­daságban. A tekintélyes tömeg mellett az anyagok sokfélesége és a szállítás, rakodás, raktáro­zás sajátos körülményei is bo­nyolult feladattá teszik ebben az ágazatban az anyagmozgatás kor­szerűsítését. E témakörben ren­dezett vitaülést szerdán Siófo­kon a Magyar Agrártudományi Egyesület szállítási és anyag- mozgatási szakosztálya. A résztvevők — a mezőgazda- sági anyagmozgatás eszközeit kutató-fejlesztő, gyártó és fel - * használó szakemberek — megál­lapították, hogy alapvető gon­dok ezen a területen ma már nincsenek. A nagyüzemi gazdál­kodás kialakulása óta csaknem minden munkafázisban sikerült megfelelő technikai eszközökkel helyettesíteni az emberi és álla­ti izomerőt. Az iparszerűen szer­vezhető termelési ágakban — például a gabonatermesztésben — az anyagmozgatás gépesített­sége megközelíti a száz százalékot. Ebben a helyzetben a fejlesz­tés-korszerűsítés feladatai már nem pusztán technikai jellegűek. Többen hangot adtak annak a véleményüknek, hogy a mező- gazdasági termények, mellékter­mékek, illetve a termelő folya­matokban felhasznált anyagok szállítását — a jelenlegi gyakor­lattal ellentétben — szolgáltató szervezetekre kellene bízni. A célszerűen szervezett munka- megosztás révén javulhatna az eszközkiihasználás, a nagyüze­mekben pedig jelentős energiák szabadulnának fel a termeléshez. POLGÁRHÁBORŰ SRÍ LANKÁN Vérző gyöngyszem ítélet a pécsi ivóvíz-szennyezési ügyben Fejszékkel' öltek. Lőfegyverei­ket nem használták, hogy meg­ússzák a közelben állomásozó had­sereg megtorlását. Üszkös romok és sziirugaléz párasatok holttestei jelezték: itt a tamil „tigriseik” jár­tak. Három és fél éve .iimmáir, hogy Srí Lairtkán, az indiai szub- komtinenstöl csak egy keskeny tengerszorossal élváflasztott szi­geten magasra csaptak a polgár- háború lángjai. A talmitok köny- nyes szemmel átkozzák a. karha­talom brutalitását, a sziinigaiHézek pedig nehéz szívvel temetik el a szakadárok által legyilkolt szeret­teiiket. Hannám e kegyetlen düh, amely egymás ellen hajszolja a két nemzetet? Tamilok és szingalézek Sri Lanka lakói még a szigetre vailó letelepedés előtti időkre utal­va keserűen emlegetik, hogy a két nép már kétezerötszáz éve gyil­kolja egymást. Az indoger.mián eredetű, 'buddhista szingalézek az időszámítás előtti VI. századiban telepedlek le jelenlegi hazájuk­ban. A dravida nyelvcsalädhoz tartozó hindiu itaimilok jó másfél évezreddel 'később kelitek át a Palk-szorosoni, s főleg a sziget északi csücskén telepedtek le, de •eljutottak a keleti pairtviidéfcekire is. A két népcsoport a sziget sű­rű őserdői mieitt gyakorlatilag egymástól elszigetelve vészelte át az Ázsiából, majd Európából érkező- hódítás! bullémokait. A brit gyairima töritek „osizd meg és uralkodj!** — politikája bolygatta meg végül a kialakulit rendet. Az angolok különféle előjogokhoz juttatták a lakosság (akikor) egy- hatodát kitevő talmitokat, s hiva­talnokként gyakran ültették ókét a szingá.éz földművesek nyaká­ra. Ezt .tetézve még körülbelül egymillió tamil munkást hozat­tak át Indiából az ültetvény efcr e. Az 1948-ban megtörtént függet­lenné válás után, mikor is Cey­lonból Sri Lanka vagyis Gyömgy- szigiet lett, megkezdődött a tami­lok vélt vagy valós előjogainak visszaszorítása. A számottevő többséget élvező szingalézek nem sokat törődtek a kisebbségek ér­zelmeivel. 1956-ban például a sziniha.lát tették meg egyedüli hi­vatalos nyelvnek, ám a törvényt utóbb kénytelenek voltak-eltöröl- nii. Azóta a tamilok sérelmei sza­porodtak, különösen a mostani kormányfő, a tőkepárti belpoliti­kát folytató Jumius Dzsajavairda- ■ne hatalomra jutása óba. Patthelyzet • Egy tamil bomba robbanása után — t» áldozatok ezúttal szlngalé- zek voltak. Három és fél évvel ezelőtt a bosszúálló geniíilák terronafcoióiiin felbőszülve a szin.gia/lézek négy­száz ártatlan tamilt koncoltaik föl. Ettől fogva a kezdeményezés mindkét oldalon a szélsőségesek kezébe csúszott. A tarol! szaka­dárok megkezditek harcukat egy Eelam nevű állaim létrehozásáért, a szingaléz naolonailisiták ped ig a mozgalom vénbefojtásáért. Nincs most arra mód, hogy a háború menetét részletezzük, mint ahogy arra sem, hogy felemlegessük a kormány, valamint a fegyverrel harcoló tamil politikai pánt, a TULF tárgyal ásaii.t. Ezeket a már-már sikeres egyezkedése­ket a tamil önkormányzatról ugyanis a Tamil Eelam Felszaba­dító Tigrisei mindannyiszor lát­ványosan zátonyra futtatták. Te­kintettel arra, hogy India Tamil Nadu államában 55 mlidilió itanmlL él, Radzsiv Gandhi miniszterel­nök 1985-ben személyes közvetí­tést vállalt a konfliktusban, ám utóbb visszavonult ettől a szerep­től. Az történt ugyanis, hogy ez év eleje óta a „tigrisek” önálló, mindenre kiterjedő kűerlgazgwitást hoztak létre a Srí Lanka északi csücskében levő Dzsaffna Város- bánt a kormán ycsapatok pedig fojtó blokáddal vették körül a térséget. Patthelyzet elfakult ki. Jelenleg nehéz eldönteni, képes-e bármelyik fél a maga javára bil­lenteni a mérleg nyelvét. Az or­szágban nő a nyugtalanság. A la­kosság a saját, Ronnie de Mél pénzügyminiszter pedig az állam gazdaságának súlyos vesztesé­geit mérlegle've követeti az azon­nali békekötést. „Optimista” elemzők szerint a helyzet ainnyira kritikussá vált, hogy a menekülést mindkét ellen­lábas számára csakis az azonnali kiegyezés jelentené. Sajnos addig még nem egyet roppamtanak az igazgyöngyön a szingaléz katonák bakancsai és a „tigrisek” fogai. Polgár Demeter Hat, illetve három hónapi fel­függesztett szabadságvesztésre ítélték a tavaly szeptemberi pé­csi ivóvíz-szennyezési ügy két vádlottját. A pécsi városi bíró­ság dr. Wágner Ernő vezette ta­nácsa foglalkozásuk körében elkövetett gondatlan veszélyez­tetés vétségének elkövetésében találta bűnösnek a csőszerelő-ipa­ri vállalat két dolgozóját, akik­nek mulasztásai miatt az átadás előtt álló Pécsi Kamaraszínház klímaberendezésének szekunder köréből mintegy kétszáz liter etilénglikollal kevert fagyálló fo­lyadék jutott a belvárosi ivóvíz- hálózatba; a vizet fogyasztó em­berek közül többen megbeteged­tek. Vimláti József elsőrendű vád­lottat, a csőszerelő-ipari vállalat pécsi kirendeltségének vezetőjét a veszélyes folyadék kezelésére vonatkozó utasítások kiadásá­nak, valamint a klímaberende­zés kiviteli tervében mutatkozó tervezői hiányok pótlásának el­mulasztása miatt marasztalta el a bíróság, s ezért kétévi próba­időre felfüggesztett, hat* hónapi szabadságvesztésre, továbbá nyolcezer forintos pénzmellék­büntetésre ítélte. Katona Ferenc brigádvezetőt, aki szakértelem híján szabálytalanul végezte el a fagyállóval feltöltött rendszer­ből elszivárgóit folyadék pótlá­sát — s a klímaberendezésben fellépő nagyobb nyomás emiatt a vele összekötött városi ivóvíz- hálózatba préselte a veszélyes anyagot egy rosszul elzárt csa­pon át — a bíróság szintén két­éves próbaidőre felfüggesztett, háromhavi szabadságvesztéssel, és ötezer forintos pénzmellék­büntetéssel sújtotta. Mindkette­jüket kötelezték a csaknem nyolc­ezer forintos perköltségek meg­térítésére. Az ítélet indoklásában a bíró­ság elnöke hangsúlyozta: csupán a véletlenen múlt, hogy nem tör­tént súlyosabb, tömeges mérge­zés. A szennyezett vizet fogyasz­tók közül ötvenhárom embert ápoltak kórházban, de szerencsé­re senki nem szenvedett mara­dandó egészségkárosodást és nyolc napon belül mindenki fel­gyógyult. A bíróság a vádlottak büntetlen előéletét, eddigi kifo­gástalan, jó munkáját méltányol­va előzetes mentesítésben ré­szesítette őket, megkímélve mind- kettejüket a büntetett előélet ká­ros következményeitől. Az ügyést és a vádlottak védői háromnapos gondolkodási időt kértek, ha en­nek elteltével nem fellebbeznek, az ítélet jogerőre emelkedik. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Szovjet—«mertkal állandó konzultatív bizottság Genfben szerdán megnyílt a szovjet—amerikai állandó konzultatív bizottság ülése. A bizottságot a szovjet és az amerikai kormány 1972. december 21-én kötött megállapodásának megfelelően arra hatalmaz­ták fel, hogy mozdítsa elő a hadászati fegyverzeteik korlátozásáról é* a nukleáris háború veszélyének csökkentéséről kötött szovjet—ame­rikai szerződés céljainak és ajánlásainak gyakorlati megvalósítását.

Next

/
Thumbnails
Contents