Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-19 / 66. szám

1987. március 19. 0 PETŐFI NÉPE 0 3

HOL LEHET ITT SZOBÁT'BÉRELNI?

Mini szállodák

Panziók: kisebb, családias szálláshelyek, ■ahol étkezhet is az ember. Nélkülük szürkébb és kevésbé versenyképes lenne a külföldi és a hazai látogatók vendéglátása. Némelyik te. lepülésen, szálloda híján, az egyetlen olyan fogadóhely, amelyben álomra hajthatja fejét t

az átutazó.

Elő- és utószezonban olcsóbban

Kiskunma jsán, a nagyközségbe vezető út mentén a termálvizes fürdő kitűnő lehetőséget kínált annak idején a Jonathán Tsz-nek, hogy mellette motelt nyisson.

— Megérte?

Kiss Károly idegenforgalmi jégazatvezető tavalyi adatok alapján mondja:

— Nem sikerült úgy az 1986- os év, ahogyan szerettük volna. Hatszázezer forinttal kevesebb bevételhez jutottunk, mivel több külföldi turistacsoport meggondolta magát és máshol töltötte a szabadságát, nem nálunk. De még így is kilencezren jöttek a motelbe s az ahhoz tartozó kempingbe, közülük négyezren az utószezonban, szeptembertől decemberig. Remélem, az idei év

.jobban sikerül.

A remény azonban úgy ér valamit, ha meg is alapozzák. Ez részben megtörtént. Nyár elejétől október végéig foglaltak a motel kétágyas, fürdőszobás helyiségei. Nemrég debreceniek, budapestiek és nyugatnémetek béreltek pár napra szállást, de várják a következő hét végén érkező vendégeket is. Illés Lászióné takarítónőnek több dolga lesz az ágyneműhúzással és más háziasszonyi teendőkkel, miután júniusra elkészül újabb tíz szoba az akkorra már nyolcvan személyesre bővülő motelban.

Az, hogy májustól novemberig 90 százalékos a szálláshely kihasználtsága. jónak mondható. A nagyobb szállodáké ennél alacsonyabb. Viszont az is igaz, hogy az egy esztendei kétmillió forintnál magasabb bevételre is szert tehetnének. Ezért bővítik a csónakázó- és horgásztavat, a tenisz- és a kosárlabdapályát, s az Ibusszal közösen lovastúrákat szerveznek. Ezenfelül rugalmasan változó — a kereslethez jobban igazodó —, az elő- és utószezonban napi hatszáz helyett négyszáz forintos szobaárral próbálják a vendégkört szélesíteni.

Nem marad le a Szőlőfürt

—■ Júniusban négyévesek leszünk — kezdi a kecskeméti Szőlőfürt fogadó bemutatását Szabó István, a szerződéses üzlet vezetője. Megtudjuk tőle, hogy ez az idő a vállalkozásra épített vendéglátásban sikeresen telt el. A tavalyi 7,2 millió forint éttermi forgalomnak 60 százalékát az étkezés adta', ami nem’véletlen. A Szőlőfürtben jól főznek. Két lakosztállyal bővítették a ma már 16 szobás szálláshelyet, amelynek jobb kihasználásáért kapcsolatot tartanak utazási irodákkal. A forgalom tíz százaléka ennek az együttműködésnek a javára írható. Noha a közismert mon0 Illés Lászlóné takarítónőnek ezután is lesz dolga bőven a maisai motelban.

dásban, hogy „minden szentnek maga felé hajlik a keze", ma is van valami, nincsenek elszigetelődve a többi panziótól, s az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat Szauna Hoteljétől, vagy a nemrégiben nyitott Három Gúnár fogadótól sem. A konkurencia nem zárja ki, hogy — ha valahol telt ház van — ne küldjenek egymáshoz vendégeket. Mint ahogyan annak sincs akadálya, hogy olykor a fogyasztók kedvében járjanak., A Szőlőfürt például a tavaszi fesztivál alkalmával 10 százalékot enged áraiból.

Andi: a nyugalom is lehet vonzó

Nem találni két egyforma vállalkozást a korábban ellátatlan területekre települt miniszállo- da-iparban. Soltvadkerten, ahol sem szálloda, sem fizetővendégszolgálat nincs, a Vadkerti-tónál öt éve átadott Szakái-panzió az ismert szálláshely. Jóllehet, március első napjaiban még csak négyen lakják, nyáron a tó és környéke, a szalonnasütés és bográcsos főzés, továbbá a szőlőkóstolók és a lovasprogramok hozzájárulnak a szobák 70 százalékos kihasználásához.

Az E5-ÖS úthoz közel, a kecskeméti Bácskai utcai Andi panzióban is készülnek a jobb idővel növekvő vendégforgalomra. Hátizsákos nyugati turistafiatalok, Romániában élő rokonaikhoz igyekvő* átutazók és mások sokan fölkeresik. Egy cselgán- csozócsoport az NSZK-ból évről évre, nyaranként visszajár. Szeretik az Andit családias jellegéért, nyugalmáért és azért is, mert a megyeszékhely legolcsóbb panziója és — szeszmentes! Csak reggelit, üdítőt és kávét szolgálnak fel. A vendégek mégis szívesen időznek itt. Pedánsan tisztán tartott szobáiban, kissé távolabb a főút zajától, pihenhetnek az átutazók.

Az adottságaikban,: áraikban és szolgáltatásaikban is különböző panziók, a külföldi és a hazai látogatók ellátásával, egyre inkább megtalálják helyüket a szállodaiparban.

Kohl Antal

0 Alapvetően szezonális jellegű, télen |a nagyközség „szállodája'’ a Vadkerti-tó melletti Szakál-panzló. (Tóth Sándor fölvételei)

ÖTTAGÚ SZOLGÁLAT A KONZERVGYÁRBAN

Erősödnek az üzemegészségügy pozíciói

Bács-Kiskunban 48 vállalatnál 25 főfoglalkozású és 34 részfoglalkozású üzemorvos, valamint 49 szakdolgozó tevékenykedik. Sok ez vagy kevés? Dr. Gábris László, megyei üzemi szakfőorvos elmondta, hogy az évek során sok vállalatot sikerült meggyőzni az üzemegészségügy fontosságáról. A beruházási és működési költségek zömét magukra vállalták, tehát ezek alig terhelték a megyei egészségügyet. Miért éri meg a legtöbb vállalatnak az egészségügyet ily módon finanszírozni? Fontos-e a dolgozónak munkahelyén az orvosi ellátás? N.em lenne-e elegendő a körzeti orvosi hálózat?

i

Ezekre a kérdésekre kerestem a választ a Kecskeméti Konzervgyár 2-es telepének üzemorvosi rendelőjében. Vajon mi a véleménye saját helyzetéről és sze-‘ repéről dr. Gáspár Klára főfoglalkozású üzemorvosnak?

— Fontosnak tartóm az egész* • .cégügynek ezt a területét — mondta a doktornő. — Ügy érzem, sokáig nem értékelték kellően a munkánkat. Mostanában mintha kezdenék félismerni a jelentőségét. Ez összefügg a betegségmegelőzés országos programjának meghirdetésével. Az üzemegészségügyi szolgálat éppen a munkahelyi ártalmak okozta betegségek megelőzésében működhet közre.

Az üzemorvosnak jól kell ismernie a munkahelyi viszonyokat. Tudja, melyek a munkahelyi ártalmak okozta tipikus megbetegedések. Ezek ismeretében

0 Évente kötelező a dolgozók számára az alkalmassági vizsgálat.

javaslatokat tehet a munkahelyi vezetőknek a munkakörülmények lehetőség szerinti megváltoztatására. Nálunk a dolgozók nagy része vizes helyen, nyolc órán keresztül álló munkát végez, ezért gyakori a mozgásszervi megbetegedés. A gumicsizma használata, s a nedves munkahely elősegíti a bőr gombás megbetegedéseit. Ezt szűréssel, felvilágosító munkával előzzük meg. .Különösen az utóbbi fontos. Sokat beszélgetek a beteggel. Általában az egészséges életmóddal kapcsolatban látom el tanácsokkal: mozogjon többet, ne dohányozzon, ne szedjen feleslegesen antibiotikumot.

Természetesen nem minden vállalatnál működik üzemegészség- üfeyi szolgálat. Ha működne, akkor nem volnának annyira zsúfoltak a körzeti orvosi rendelők. 1987 júliusától kezdve tovább erősödnek az üzemegészségügy pozíciói, ugyanis — ha a járóbeteg olyan vállalatnál dolgozik, ahol főfoglalkozású üzemorvos rendel —, más orvos nem veheti táppénzre. j

— Mi a véleménye az új rendelkezésről?

v — A fekvőbetegek továbbra is a körzeti orvoshoz tartoznak, s a bejáró dolgozók is fordulhatnak a lakóhelyükön rendelő körzeti orvoshoz. Csak a járóbetegekről van szó. Ügy vélem, a rendelkezés indokolt. Az üzemorvos ugyanis munkahelyre, munkakörre nézve tudja megállapítani a táppénzes napok számát. Egyezteti a vállalat és a dolgozó érdekeit. Nemegyszer volt olyan esetiünk, hogy a dolgozó kisebb egészségkárosodással — például rossz idegállapota miatt — fordult hozzánk. Nem akart táppénzre menni, de a munkáját sem tudta elvégezni. Az üzemorvos — mivel általában a munkahelyi vezetők hallgatnak a véleményére — javasolhatja, hogy a dolgozót ideiglenesen helyezzék át könnyebb munkára.

Ezenkívül — mondja a doktornő — azoknak, akiknek nem mindig kedves a munka, mindeddig megvolt a kiskapujuk. Ha én nem vettem őket táppénzre, elmentek máshová. Valahol csak sikerült. Most az egyetlen lehetőség az üzemorvos lesz.

A megelőzésen, a betegségek kezelésén kívül az üzemegészségügynek fontos része az elsősegélynyújtás is. A munkahelyen, sajnos, sokszor történik baleset. Különösen emiatt hasznos az állandó, biztos egészségügyi háttér. A konzervgyár 2-es telepén reggeltől estig nyitva a rendelő. Az öt egészségügyi szakember közül valaki mindig készen áll, hogy kezelje, illetve szükség esetén elsősegélyben részesítse a rászorulókat.

Tóth Margit

Harmincéves a KISZ

H

árom évtizede, 1957. március 21-én bontott zászlót a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. Az alábbiakban két alapítótag és egy mai ifjúkommunista vall a mozgalomhoz fűződő érzéseiről, értékeli az eddig megtett utat s gondolkodik a jövőről: Borszéki Lajos, a megyei Jestnevel esi és sportosztály nyugalmazott vezetője, Horváth Ignác, a megyei tanács párt- bizottságának titkára és Molnár Mihály, a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottságának első titkára.

BORSZÉKI LAJOS: — Nekem és kortársaimnak nagyon sokat jelentett 1957 márciusa: történelmünk három nagy tavasza után a negyedik forradalmi tavasz dátumát. Hisz néhány hónappal azelőtt még az ellenforradalom véres terrorja dúlt, az ellenség a Magyar Népköztársaság megdöntésére készült, szétverte a kommunista fiatalok korábbi egységes szervezetét, a DISZ-t is. Óriási lelkesedéssel, elszántsággal kapcsolódtunk be a párt új ifjúsági szervezetének megalakításába.

Az első napokban, hetekben csak azok léptek a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség soraiba, akik vállalták az akkori mozgalmi munka nehéz körülményeit, a nyílt vitákat az ellen- forradalmi nézetekkel, az imperialista propagandával. Közülük sokan tagjai lettek a munkásőrségnek vagy más fegyveres testületnek is.

A KISZ-szervezetek aktívan részt vettek a gazdasági konszolidációban. Egy sor ipari üzemben — így a kecskeméti ZIM- ben vagy a konzervgyárban, a bajai posztó- és ruhaüzemben, a kiskunfélegyházi gépgyárban az ifjúkommunisták kezdeményezték a szocialista munka verseny- mozgalmak felújítását. Különösen a moszkvai VIT tiszteletére ki bon tokozott "nemes versengés volt eredményes: az üzemekben sorra alakultak az ifjúsági exportbrigádok, a mezőgazdaságban az arató-cséplő csapatok. Megélénkült a KISZ szervezeteiben a közérdekű társadalmi munka végzése is. Rövid idő alatt a párt új ifjúsági szervezetét minden területen nagy elismerés, megbecsülés övezte. A legjobb KISZ-isták mint az ifjúság képviselői, helyet kaptak a különböző gazdasági, állami, tömegszervezeti vezetőségekben.

Az ellenforradalom bomlasztó tevékenysége sajnos a sport és a kultúra területére is igen súlyosan hatott. A szétesett amatőr szervezetek újjáélesztését nagyrészt szintén a KISZ vállalta magára. Beindultak a megyei sportbajnokságok, tömegeket mozgatott meg például a falusi dolgozók hagyományossá vált spartakiádja. A felnőttektől a legnagyobb elismerést talán mégis kulturális munkájukért kapták a KISÍÍ-esek. Kezdeményezésükre és segítségükkel gombamódra szaporodtak a színjátszó-, népitánc- és 'zenei csoportok 1959 tavaszán már megrendezhettük a Ságvári Endre megyei ifjúsági kulturális seregszemlét, mely óriási közönség- sikert aratott. A felsoroltakból kitűnhet: a KISZ arra törekedett, hogy az életkori és rétegsajátosságokat figyelembe véve min- deinlki kapjon valamilyen feladatot.

Bács-Kiskunban az ifjúsági mozgalom céljait mindig döntően meghatározta a megye mező- gazdasági jellege. Különös hangsúlyt kapott ez a termelőszövetkezetek szervezése, megszilárdítása idején. Az új iránt fogékony fiatalok sürgették a fejlettebb agrotechnika bevezetését, á korszerű gépek alkalmazását, több területen pedig a nagyobb termelési hozam érdekében védnökséget vállaltak. Az állattenyésztés fejlesztésére — konkrétan a férőhelyek növelésére — félmillió vályogtéglát vertek. Az öntözéses gazdálkodás megalapozására pedig 200 csőRút elkészítését vállalták, ehhez mintegy félszáz megyei téesz-fiatal a kéthetes csőkútfúró tanfolyamot is elvégezte. Nem véletlenül vált abban az időben szállóigévé, hogy tettre kész ifjúságunk van.

Ma már nem vagyok olyan jó ismerője az ifjúsági mozgalomnak, de azért figyelemmel kísérem utódaim tevékenységét. Ügy tűnik, hogy nyíltabbá akar a KISZ válni. Az is jó dolog, hogy a jövőben nem a taglétszám hajszolását tekinti elsődlegesnek. Nagyon jónak tartom, hogy előtérbe került: a közös és mindenkire érvényes célokat más-más módon lehet a különböző korosztályokban és rétegekben elérni. Az ifjúsági mozgalom megújulása persze időt és türelmet igényel. Lendülete pedig attól függ, hogy a fiatalok érzik-e a társadalom segítő szándékát, bizalmát.

\

HORVATH IGNÁC: — Számomra 1957. március 21-e mozgalmi munkám új formában történő folytatását hozta, ötvenhat novemberéig ugyanis a DISZ Kecskemét járási titkára voltam, majd — a szervezet feloszlása után — az EPOSZ (a parasztfiatalok rétegszervezete) járási elnöke. A konszolidáció kibontakozásával igyekeztünk újra összefogni a számtalan — többnyire tiszavirág életű — ifjúsági rétegszervezet legforradalmibb erőit. A Tanácsköztársaság 38. évfordulóján megalakult KISZ legfontosabb feladata az volt, hogy mozgósítsa a fiatalokat a szocializmus alapjai lerakásának folytatására. Meg kellett értetnünk az ifjúsággal: Magyarországon tényleg ellenforradalom zajlott le. Nem volt ez könnyű abban az óriási eszmei zűrzavarban, ahol senki nem hitt senkinek... „MŰK — márciusban újra kezdjük” — ez volt ellenfeleink jelszava. No, hát mi megfogalmaztuk erre a választ: „Meg se tudtok MUK-kanni, bármivel próbálkoztok!...

De nemcsak a fejekben kel- létt rendet teremteni, hanem a gazdaságban is. Ezt nagyon jól szolgálták a különböző munkaversenyek. Megszerveztük például a traktoros fiatalok országos versenyét; egy hartai fiú végzett a döntőben az első helyen. A KISZ indította be a „30 mázsa kukoricát — egy kataszteri holdon” akciót is. Ma már ez nevetséges termésátlag, de akkor még cél volt. Persze nem a kukoricát kellett meggyőzni, hogy ennyit teremjen, hanem helyesen alkalmazni az agrotechnikát — például rendesen felszántani azt a földlet —, s ez jórészt a fiatalokon múlott. Az is egyre inkább kiderült, hogy a nagyobb terméshozam a szövetkezeti gazdaságokban remélhető. Nem egy KISZ-tag a saját szüleit győzte meg a téeszbe lépés szükségességéről.

Jelentős szerepet játszott az ifjúsági szövetség a gyermek-ki-, zsákmányolás felszámolásában. A szétszórt tanyavilágban sajnos sokáig ki lehetett játszani a törvényt, mely már régóta tiltotta a cselédtartást. De a kisebb falvakban lakók is lassabban fogadták el az új helyzetet, mint szerettük volna. Sok helyen például hallani sem akartak az egyébként tisztességes parasztszülők arról, hogy lánygyermekük a KISZ-be járjon. Azt valami bűnös, az erkölcsöket veszélyeztető helynek tartották. De elengedték a lányt szüreti, meg fosztóbálba, varrótanfolyamra — amit ugyancsak a KISZ szervezett. Természetesen mi minden alkalmat megragadtunk az indirekt politizálásra. Szinte plusz haszon volt, hogy emellett megismerték a lányok a szabás-varrás fortélyait is. A fiúknak — hasonlóan kettős céllal — ezüstkalászos gazdatanfolyamokat szerveztünk.

Az ötvenes évek végén szaporodtak meg Bács-Kiskunban a tetelepülésfejlesztési munkaakciók. Játszótereket, sportpályákat, utakat építettek a KISZ- esek. Igen népszerű volt a fásítási mozgalom is. Értékelésekor fel sem vetődhetett az a kérdés: mely községek, városok vettek részt benne? Azt kellett megvizsgálni, az összes közül hol ültették a legtöbb facsemetét! De a nagyüzemi művelésű szőlőtáblák telepítése is elválaszthatatlan a mozgalom hőskorától: sok millió szőlővessző szombat— vasárnapi műszakok során, a KISZ-tagok munkájával került a földbe. Hiba lerme a mai KISZ- től ilyen teljesítményeket várni. Az ifjúkommunisták most más — bizonyos szempontból összehasonlíthatatlalnul jobb, más vonatkozásban pedig kedvezőtlenebb — körülmények között dolgoznak, mint mi, annak idején. Ügy látom, ez a KISZ azt folytatja, amit az alapítók elkezdtek: „Helyzetbe akarja

hozni a fiatalokat”, ahogy azt a tavalyi küldöttértkezletükön egy kiskőrösi hozzászóló elmondta. Ha ez megtörténik, biztos vagyok benne, hogy a fiatalok nem hagyják ki a helyzetet. Remélem, mindez azzal is jár majd, hogy a KISZ-ben a mainál sokkal több ifjú válik politikailag éretté arra, hogy a párt soraiba lépjen.

MOLNÁR MIHÁLY: — Mivel én 1958-ban születtem, amit a KISZ zászlóbontásáról tudok, azt olvasmányaimból, az elődök visszaemlékezéseiből ismerem. Számomra 1957. március 21. szimbólum, az egész ifjúsági mozgalom szimbóluma, mégpedig három szempontból is. öt- venhét tavasza egész népünk történelmének egyik fontos mérföldköve: ekkor bontakozott kj egy olyasfajta politikai irányvonal, amely visszaszerezte az elvesztett bizalmat. Jelképe ez a dátum annak is, hogy ifjúságunk az elsők között értette meg: ebben az új helyzetben tőlük is mást vár a párt, az egész társadalom. Egyesíteni kell a szétforgácsolt erőket, a legjobbakat kell az élre állítani, s rajtuk keresztül szólni valamennyi fiatalhoz. Végezetül a hagyományok jelképe is ez a március: annak bizonysága, hogy él a forradalmi lendület az ifjúságban!

A korabeli KISZ egyik legfőbb erénye véleményem szerint az volt, hogy igyekezett valamennyi réteghez szólni, s a különböző — gazdasági, sport, kulturális — igények kielégítésével közvetett módon nevelni, politizálni. Ezek a munkaformák 'az utóbbi tíz évben sokszor háttérbe szorultak, most kezdjük újra „felfedezni” őket.

A mi feladatainkat a KISZ tavaly tartott, XI. kongresszusa foglalta határozatokba. Ezek végrehajtásában nem a kampányjelleg, hanem a mindennapi munka kell hogy érvényesüljön. Törekvéseink— határozottább politikai jelleg, rétegpolitika, fiatalítás, demokratizálódás nem öncélúak, az élet tétté őket szükségessé. Az elmúlt években sok tekintetben elmaradtunk korunk változó igényeitől. Gondjaink végleges megoldása helyett pótcselekvéseket végeztünk: nem az okokat, hanem a következményeket igyekeztünk felszámolni.

Az elmúlt közel egy esztendőben, rétegtanácsaink újjáalakításával átgondoltabbá vált rétegpolitikánk. Az új típusú mozgalmi struktúrában vonzóbb lehetőségek nyíltak a KISZ-ben „bentragadt”, tapasztaltabb vezetők számára is. Egyre több KISZ-szervezetünk él a nagyobb demokratizmust biztosító többes jelöléssel, közvetlen választással, delegálással, a nyitottabb jelölő munkával. A legkisebb előrelépést a politikai jelleg erősítésében látom, ez azonban semmiképpen sem egy évre szóló feladat.

A továbbfejlődésnek az előbb említett fő irányokon túl számtalan lehetősége van még. Egyik fontos cselekvési területünk a jövőben a középiskolás réteg. Ma ők adják tagságunk felét, ám a rendkívül magas — 85— 90 százalékos — szervezettség sok esetben nem párosult igazi teljesítménnyel. A tizenévesek jelentős része nem azonosult célkitűzéseinkkel. A KISZ-be lépést az automatizmus, a követelménynélküliség jellemezte. Ezután több időt adunk számukra a mozgalom megismerésére, s csak a legjobbakat vesszük fel.

Megyénk lakosságának sajnálatosan rossz egészségi állapota bennünket is arra késztet, hogy ezen a területen is tegyünk valamit. Erre két lehetőséget látunk. Egyrészt az új ifjúsági sportstruktúrában a diáksportkörök, diáksport-egyesületek támogatását, másrészt pedig egy erőteljes, az egészséges életmódra nevelő propagandamunkát.

Fontosnak tartjuk, hogy szavunkat ne akkor hangoztassuk elsősorban, ha az elosztásról, hanem amikor a termelésről van szó! Ezért felvállaljuk a fiatalok körében az innovációs munka segítését, az újítások bevezetését, terjesztését, egyszóval menedzselését.

Végezetül — ami nélkül a fenti célok csak álmok maradnak — kiemelt figyelmet' szükséges fordítanunk az „utánpótlás”, a mai úttörők mozgalmi nevelésére; jobban, következetesebben kell szerveznünk kádermunkánkat. Érvelni, vitatkozni, meggyőzni tudó, valóban felkészült ifjúsági vezetők nélkül nem tudunk előbbre jutni. Hiszem, hogy ebben bőven van tartalékunk.

Szabó Klára