Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-17 / 64. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. március 17. ELSŐS LESZ A GYEREKÜNK, AVAGY: „lskolaérett"-e minden szülő? Ki mehet az általános iskola első osztályába? A válasz roppant egy­szerűnek tűnik: minden hatodik életévét betöltött gyermek, aki szeptember elseje előtt született. Sőt mi több, a szülők közül a legtöbb legyintenc: ugyan, minek ezt meg­kérdezni! Hiszen természetes, az is­koláskorú papája és mamája, leg­alábbis lélekben, már a tanévkez­detre készül. Pedig a dolog közel sem ilyen egyszerű. Az óvoda utol­só évében ugyanis megmérettetik a kisgyerek: iskolaérett-e?! Nem véletlenül került az imént kérdőjel és felkiáltójel egymás mel­lé. Mert bár az iskolaérettségi vizs­gálat a gyermek testi, szellemi, kö­zösségi fejlettségéről tanúskodik, és érte van, a döntés felelősségét nem ő viseli. Vagyis a felkiáltójel azok felelősségére hívja fel a figyelmet, akik igennel vagy nemmel felelnek arra: iskolára érett-e a gyermek? Kati néni nagyon is tisztában van ezzel. Jó néhány nemzedék csepere­dett fel az óvodában védőszárnyai alatt. S amilyen boldog, amikor érettségizők látogatják meg, akiket egykor ő bocsátott iskolába, olyan aggódva beszél az ebben az évben kiröppenő védenceiről. De nem is miattuk. Ő már nagyjából felmérte, melyik gyerek mehet majd biztosan az iskolába, mivelhogy iskolaérett, melyikkel van, lesz gond. Attól sem fél, hogy a szakemberek határoz­nak rosszul felőlük. Inkább a szü­lők miatt izgul, aggódik. Ők azok, akik a legtapintatosabb figyelmez­tetésre, megállapításra is indulato­san reagálnak. Gyermekükre úgy tekintenek, mintha kiválasztott len­ne, és már az iskolaérettségi vizsgá­lat hallatán megsértődnek. Mintha a gyereküknek rosszat akarnának az orvosok, pszicholó­gusok, pedagógusok, akik az isko­laérettségről döntenek. Pedig hát a tanulásra, az oktatásra éretfnek kell lennie a hat-, vagy hétéves em­berkének. Az erre való alkalmassá­got jó, ha avatott szemű, hozzáértő szakemberek állapítják meg. Hi­szen tudhatják-e pontosan a szü­lők, mekkora terhet ró az iskola gyermekeikre, mennyire kell fejlett­nek lennie az elsősnek, hogy a he­lyét megállja?. Kati néni meséli, hogy Petikét két évvel ezelőtt egy súlyos betegség erősen visszavetette a növekedés­ben. Jót tenne neki, ha még egy évig óvodába járna, mert bár értelmileg elég fejlett, az iskolában fáradé­kony lesz, esetleg hamar megbeteg­szik. Az óvónő véleményével az or­vos is egyetért. A szülők viszont ágálnak ez ellen, mindenáron — fenyegető célzásokat is téve az óvó­nőnek arra az esetre, ha miatta nem menne a gyerek elsőbe — erőltetik az iskolát, protekció után szalad­gálnak. Hasonló szülői viselkedés­sel találkozott Kati néni máskor is. A nem kellő beszédkészségű, fel­adatmegoldó-képességű, az iskolai társas életre éretlen gyermekeknek a plusz egy év óvoda elégnek bizo­nyulhat, hogy ne kudarccal — bu­kással, lemaradással — induljanak új életükben. Az óvónő legfájóbb tapasztalata mégis az volt, amikor kolléganőjének kislányát látta ver­gődni a tananyaggal, és az is kide­rült róla, mennyire nem érzi jól ma­gát társai 1 „:öU. A szülői akamok- ságnak akua persze ellenkező elője­lű példája is. Amikor csakazértis kierőszakolják a fölmentést, hogy maradjon még egy évig óvodás a kicsi. És nem gondolnak arra, ezzel is kárt okoznak saját gyereküknek. Való igaz, jó hallani a rendkívüli örömöt édesapától, édesanyától: is­kolás lesz a gyerekünk! Csak úgy sugárzik az arcuk; lám eljött az idő, tanulni fognak, megmutatják, mire képesek! Mire képesek? Arra, amire érettek. És itt érdemes megismétel­nem, amit már előbb említettem: a kisgyerek saját fejlettségéről nem dönthet, hogyan is tehetné? A dön­tés felelősségét nem ő viseli, ellen­ben egy életre megszenvedheti az egyszeri rossz döntést. Ahogy az óvónő, az orvos, pszichológus munkáját az iskolaérettségi vizsgá­latban nem becsülhetjük sem alá, sem túl, úgy a szülők magatartásá­nak következményeit sem. Tagad­hatatlan, hogy a többség elfogadja a vizsgálat, a döntés eredményét, s amint a közmondás tartja: a jó kez­det fél siker! Siker a gyereknek, és nem kudarc! Mert mi más érheti azt a gyereket, akit már az iskolakezdet előtt a családban feszültségektől vibráló levegő vesz körül. Csak azért, mert a hiúságtól vezérelt szü­lőre van bízva a döntés. Nehéz elfogulatlannak lenni Csakhogy lehet-e a meggondo­latlan szülőt arra biztatni, hogy is­merje meg minél jobban gyermekét, s ne legyen elfogult vele? Nagyon nehéz, hiszen ha ez lenne a szándé­ka, akkor eleve nem tenné ki gyer­meke ébredező eszét és lelkét erejét meghaladó próbának. És mégis, le­het és kell kérni a szülőt: ne fordul­jon óhatatlanul szembe vélt jó szán­dékból szeme fényével. — Mint Szabó Lőrinc írta Lóci óriás lesz című versében: „S magasra emel­tem szegénykét, hogy nagy, hogy óriás legyen” — így helyes tennünk, tennie minden édesapának és édesa­nyának. De nem azért, hogy ők lás­sák magasban kicsinyüket, hanem, hogy a gyerek kerüljön föl, egyre közelebb a felnőtt világhoz, amikor eljön az ideje. Sz. Cs. Az orvosok jót akarnak Ne kudarccal kezdje! KECSKEMÉTI TAVASZI NAPOK A Danubius Vonósnégyes Fényes-e a jövő? „Fényes jövőt jósolok nekik, és erre megvan minden okom. Hihetetlenül gyorsan valósítanak meg mindent, amit kérek és várok tőlük. Játékuk szép, ben­sőséges és kifejező, széles skálán, min­den eszközzel rendelkeznek, stílusérzé­kük is nagyon jó, bár talán legfőbb érté­kük a zenéhez elengedhetetlen érzelmi kultúra gazdagsága" — nyilatkozta Tátrai Vilmos a bajai Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság Danubius Vonós­négyeséről. A Kossuth-díjas Tátrai ta­nár úr egyébként az együttes menedzse­re, művészeti vezetője. Ami a , fényes jövőt" illeti, a jóslat eddig csak külföldi vonatkozásban va­lósult meg. Mint az lenni szokott (?), itthon nem robbantak be a zenei köztu­datba. Pedig tehetségüket nem vitatja senki, mégis, az igazi hazai siker még hiányzik. Csak egy apró momentum: a fővárosban élő zenészek máig sem tud­nak hol próbálni Budapesten . . . Hogyan is kezdődött? Hazánk egyet­len mai női vonósnégyese 1983 májusá­ban alakult meg a művészetpártoló ba­jai vízügyi igazgatóság kvartettjeként. A tény magában is különlegesnek — és az országban egyedülinek — bizonyult, hogy egy vállalat tart fenn vonósné­gyest. Fel is borzolta a kedélyeket az a tv-riportbeli kijelentés — a Stúdióban hangzott el, Szegvári Katalin riportjá­ban —, miszerint a Danubius Vonós­négyes tagjai bújtatott állásban, „vízü­gyi előadóként” kapják a fizetésüket. Oszlassuk el a további kételyeket, a vízügyi igazgatóság rendelkezik azok­kal a minisztériumi engedélyekkel, amelyek a muzsikusok alkalmazását le­• A Danubius Vonósnégyes. Balról jobbra: Tóth Judit elsőhegedű, Ribli Ilo­na gordonka, Bodolai Cecília mélyhege­dű, Miklós Adél másodhegedű. (Fotó: Mezey Béla) hetővé teszik. Nyilvánvalóan, a nemes cél érdekében lehetséges ez. A külföldi karrier az első perctől kezdve igaz, hiszen ahogy megalakult a Danubius, már másnap a szomszédos Zomborban léptek közönség elé. Hangversenyüket az ottani rádió is rögzítette, majd sugározta. 1985-ben Assisiben, a Festa Musica Pro műsorá­ban arattak kirobbanó sikert, mint ot­tani ösztöndíjasok. Ezt követően a Szi­cíliában rendezett kamarazenei verse­nyen a zsűri különdíját nyerték. Részt vettek a Bartók-szemináriumon, majd ismét olasz földön koncerteztek; Ferra- rában és környékén tapsolt nekik a kö­zönség. Tavaly nyáron Svédországban jártak. Az idei terveik között szerepel egy spanyol turné és ott lesznek az Evi- ani-versenyen is, Franciaországban. Addig viszont a hazai realitásokkal kell szembenéznie a négy muzsikusnak, Tóth Juditnak, Ribli Ilonának, Bodolai Cecíliának és Miklós Adélnak. Buda­pesten Tátrai Vilmosnál tanulnak, de Baján próbálnak hetente kétszer, és hangversenyeket adnak rendszeresen mindkét városban. A Kecskeméti Tavaszi Napokon már­cius 27-én este hétkor, a Kodály inté­zetben a Danubius Vonósnégyes műso­rát hallhatja, láthatja a zenekedvelő közönség. Bács-Kiskun megye székhe­lyén ezúttal lépnek fel először, így ért­hető, hogy nem kis izgalommal várják ezt a pillanatot. Érzelemgazdag muzsi­kát játszanak majd, Dvorak, Beetho­ven, Bartók Béla műveiből állították össze műsorukat. Borzák Tibor Aforizmák Az egész világon nincs nagyobb gyűlölet a tudatlanságnak a tudás iránt érzett gyűlöleténél. (Galileo Galilei) Egy nép patriotizmusa lemérhető a zászlótermelés mindenkori állásán. És az amerikai zászló termelés jelen­leg lenyűgöző méretű. (Chester F. Knowland) A közvélemény-kutatók és a köz­vélemény-formálók között meglehe­tősen elmosódottak a határok. (Malcolm Muggeridge) Lucretia Borgia óta én vagyok az a nő, aki a legtöbb embert tette el láb alól — az írógépével. (Agatha Christie) Mi nők mindig ugyanabba a férfi­típusba szeretünk bele. Ez a mi mo­nogámiánk. (Lauren Bacall) Látva, hogy milyen hűvösen keze­lik a nőket az angol gentlemanek, csak csodálkozhatunk azon, hogy Angliában még nem halt ki a felső réteg. (Dylan Thomas) Akkor kezdtem németül énekelni, amikor észrevettem, hogy a németek angolul énekelnek. (Gilbert Bécaud) Az életet a boldogság kormányoz­za, nem a bölcsesség. (Cicero) A boldogság többnyire az, amit egyáltalán nem annak tartanak. (Karl Heinrich Waggerl) Aki élvezni akarja barátait, annak meg kell osztania őket: a boldogság ikernek született. (Lord Byron) Sokan milyen boldogok lehetné­nek, ha épp olyan keveset törődné­nek mások dolgaival, mint a magu­kéval! (G. Ch. Lichtenberg) Valamennyi találmány közül a tü­kör a legfélelmetesebb. Honnan ve­szik az emberek a bátorságukat ah­hoz, hogy belenézzenek? (Brendan Behan) A vereségekből könnyen tanu­lunk. Nehezebb a győzelmekből ta­nulni. (Gustav Stresemann) fiatalokról - fiataloknak DAGADÓ LIBAMÁJAK Kucsáék így boldogulnak Az illatozó üst mellett két jól megtermett macska lustálko­dik. A disznóólban ők a házigazdák. Annak számítanak az ideszokott galambok is, hiszen rendszeresen itt szerzik be táplálékukat. A libák vendégek. Hayonta érkeznek menet­rendszerűen, csaknem három hétig maradnak és jócskán gyarapodott súllyal távoznak. Helyükbe újabbak jönnek. Ez már harmadik éve tart Kucsa Andráséknál. Akkor határozták el, hogy libatöméssel foglalkoznak. A fiatalasz- szony erről így beszélt kiskunmajsai otthonában, a Szabad­kai utcában. — Áruházban dolgoztam eladóként, nem sokat kerestem. Fiatal házasok vagyunk — 1980-ban mentem férjhez —, építkeztünk is, kellett a pénz. Persze most sincs másként. Elhatároztam, hogy tömjünk libát, az szép summát hozhat. Anyámat is rábeszéltem erre. Elég sokan foglalkoztak akko­riban ezzel Majsán, mert jó ára volt a libamájnak. — És most? — Még most is megéri vele foglalkozni. Nyolcvan libának van helye a disznóólban. Általában nyolchetes korukban kerülnek ide, négy, négy és fél kilósán. Tizenhat, tizenhét napig tömjük őket zsírral, sóval, főtt kukoricával, vitamin­nal és ezalatt mintegy három kilóval lesznek nehezebbek. — Hogy bírja ezt a munkát? — Higgye el, nem könnyen. A turnus végére alig érzem a kezem. Szerencsére a férjem gyakran besegít. Tíz napig hat­szor, azon túl nyolcszor kell naponta tömni, az utolsó három napon kétóránként. Alvás ilyenkor nem nagyon van. Ha beteg az ember, akkor is tömni kell! Amikor elviszik az állatokat, majdnem két hét pihenés következik—aztán kezdjük elölről. — Mitől függ a haszon? — A liba fajtájától, a neveléstől és a szorgalomtól, vala­mint a szerencsétől. Egy állatba 14—15 kilogramm kukori­cát tömünk, akkor várhatunk májat. Sajnos, néhány elpusz­tul közben. De mint mondtam, jól jövedelmez. Ennek kö­szönhetjük például a központi fűtés beszerelését és azt, hogy tervezhetjük a padlástér beépítését is. Négy szobánk lesz, a két gyermekkel kényelmesen elférhetünk. Katika hét-, And- ráska másfél éves. Ä férjem olajtechnikus. • Fárasztó munka a libatömés Ő mondja: — Jó érzés, hogy van ez a biztos állás, kenyérkereset, mert így sokkal nyugodtabban, felszabadultabban foglalkozha­tunk a libatöméssel és nem kell idegeskednünk, ha nem jön be minden a számításunk szerint. Nem tudjuk, meddig fog­juk ezt csinálni, de még egy darabig mindenképpen. — temesi — IFJÚSÁGI GYORSÍRÓBAJNOK Támogatás amatőr zenészeknek Újabb versenyre készül Lestár Éva először diákkorában nyert országos £y őrsi robaj nokságot if­júsági kategóriában, majd ugyanazon a nyáron nemzetközi versenyen lett el­ső helyezett. Legutóbb március elején a Budapesten megrendezett országos bajnokságon szerepelt szép sikerrel: 350 szótag/perc teljesítménnyel az első helyen végzett a fiatalok között. — Az általános iskola elvégzése után a közgazdasági szakközépiskolában ta­nultam tovább. Klári néni, aki a tan­tárgyakat tanította, mindig lelkesedés­sel beszélt a gyorsírásról. Neki köszön­hetem, hogy számomra is izgalmassá vált. A tanárnő most is segít felkészülni a versenyekre. Bajnokság előtt egy-két héttel napi másfél órát szánok a gya­korlásra. Igaz, a munkám során is nemegyszer kell gyorsírnom, de míg egy ülésen a kétszázas teljesítményű gyorsíró is elboldogul a jegyzőkönyve­zéssel, addig a versenyeken 350 szóta­got kell leírnom és visszaolvasnom. Ahhoz, hogy ezt teljesíteni tudjam, ko­molyan kell edzeni. Szabadidejét úgy tölti, mint a többi 19 éves fiatal. Olvas, moziba jár. Mivel napközben ül — az MSZMP Kecske­méti Városi Bizottságán adminisztrá­torként dolgozik — szükségét érzi, hogy minden este kocogással fejezze be a napot. Nem kedveli a fantasztikus filmeket, s azokat, amelyekben sok az erőszak és a kegyetlenség. A könnyed, játékos, hétköznapokról szóló alkotá­sok kedvéért jár moziba. Ha nagyon fáradt és valamiért zaklatott, a zene megnyugtatja, pihenteti. A könnyű műfajon belül elsősorban a kemény rock a kedvence. — Hogyan tovább? Mik a terveid? — Újabb versenyre készülök. Leg­közelebb a hónap végén Bulgáriában mérem össze tudásomat a külföldi kol­légákéval. Tóth Margit • A táblán olvasható: FRÖCS. Előtte zenekar a legutóbbi bemutatkozáson. FRÖCS. Annyit jelent: Fiatal Rock­zenészek Önsegélyező Csapata. Életre- hívója a kecskeméti Erdei Ferenc Mű­velődési Központ. A „szövetség” még tavaly nyáron alakult, azzal a céllal, hogy összefogja a jobb Bács-Kiskun megyei zenekarokat, ezáltal talán könnyebben betörhetnek a hazai köny- nyűzenei életbe. Szabóné Mikus Edit népművelő a patrónusuk. — Ez a műfaj nem eléggé támogatott — mondta —, ezért a megyei KISZ- bizottsággal közösen igyekszünk felka­rolni az amatőr együtteseket. Minden évben rendeztünk pop-rock találkozót, tavaly pedig első ízben tábort szervez­tünk részükre. Kunfehértón egy hét alatt szakmai segítséggel hét zenekar tagjai képezhették magukat. Kemé­nyen dolgoztak a fiúk, s ez adta az ötletet, hogy kár volna őket utána szél­nek ereszteni. Megalakítottuk tehát a FRÖCS-öt. — Milyen eredménnyel? — Ha a gazdasági oldalát nézzük, egyelőre ráfizetéses a vállalkozás. a Hívatlan Vendégek nevű kecskeméti A csapatokkal körbejártuk a megyét, először Tiszakécskén mutatkoztunk be, majd Kiskunfélegyházán, Baján, Kiskőrösön, Hajóson, Kecskeméten és Szegeden. A belépőkből nem sok jött össze, pedig igen tehetséges zenekarok­ról van szó. Ezért is érthetetlen szá­momra, hogy miért olyan kevesen láto­gatták a koncerteket. De nem adjuk fel, továbbra is biztosítjuk számukra az ál­landó fellépési lehetőséget, ahol tovább fejlődhetnek, hiszen így ki vannak téve a kritikai észrevételeknek is. — Ön szerint a megyében élő fiatalok miért nem érdeklődnek jobban saját ze­nekaraik iránt? — Az amatőr műfajt nem ismerik el igazán az emberek. Pedig jó néhányan profi teljesítményre képesek. Az is köz­rejátszik ebben, hogy túl sok a hivatá­sos produkció a művelődési intézmé­nyekben, és arra nem keveset kell ál­dozni. A FRÖCS-koncertekre nem volt drága a belépő, mindössze 50 fo­rint, és ezért három-négy órás progra­mot kaptak a nézők cserébe. Akik ott voltak, jól szórakoztak. A vállalkozást kik támogatják? Az „apáca” második könyve „Nem vagyok én apáca!" — harsá­nyan szól a jól ismert dal eme sora a telefonüzenet-rögzítőben, Zalatnay Sarolta lakásán. Ugyanezzel a címmel jelent meg két esztendővel ezelőtt „me­moárkönyve”, mely igencsak vegyes ér­zelmeket váltott ki az olvasókból, a rajongókból, és nem utolsósorban a kritikusok véleménye is megoszlott. . . Azóta eltelt egy kis idő, éppen annyi, hogy az újabb Zalatnay-könyv is elké­szülhessen. Nyilvánvalóan, az első si­kerén felbuzgulva, további kötetek megjelentetését tervezte a népszerű énekesnő ... Ezúttal azonban nem ő vall érzelmeiről, nagy kalandjairól, ha­nem riporterszerepet választott magá­nak és a legnépszerűbb művészeknek teszi fel kérdéseit. Természetesen be­szélgetésük középpontjában a szerelem áll. A május elején napvilágot látó könyvben többek közt Törőcsik Mari, Ruttkai Éva, Dayka Margit, Kondor Katalin, Hernádi Judit és a kecskeméti Czinkóczi Zsuzsa is nyilatkozik. Zalatnay Sarolta hat hétig Ameriká­ban koncertezik. Mielőtt útra kelt vol­na, idehaza is tengernyi tennivalója akadt, egy ORI-műsorban lépett estén­ként színpadra, videoklipet készített és lemezterveket egyeztetett. Nem gon­dolnám, hogy második könyvének megjelenése után pihenés következ­ne ... (b. t.) A művelődési központ és a me­gyei tanács külön még húszezer forint­tal. Támogat bennünket ezenkívül a KISZ KB és az Országos Szórakoztató Zenei Központ is. Bízom benne, hogy az idén nagyobb sikerük lesz a FRÖCS-rendezvényeknek. Nyáron új­ból megrendezzük a pop-rock zenei tá­bort. Előtte pedig megyei találkozót szervezünk, amelyre még e hónapban jelentkezhetnek az együttesek. — Melyiket tartja a legtehetségesebb gárdának? A bajai Dr. X-et, a kecskeméti Fatimát, a Tust és az Ars Légiót. Re­méljük, sikerül közülük valamelyiknek befutni a magyar könnyűzenei életbe elvégre ez a FRÖCS legfőbb célja! Bár ehhez csak mi kevesek ‘vagyunk. A rádiós, televíziós szakembereknek is jobban kellene törődniük a tehetséges amatőregyüttesekkel.. . r. l. Összeállította: Temesi László .......... 3-' Srtl-Miiriii:. ■■ #*■.,!:; ^lij!1 Sjüu'»!» .sP»-llji',1| 1 ^ -

Next

/
Thumbnails
Contents