Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-17 / 64. szám

1987. március 17. • PETŐFI NÉPE • 5 FEJLESZTÉSRE SZORUL A KECSKEMÉTI TEJÜZEM (1.) Terméknek lenni kell! És veszteségnek? • A körzetben összegyűjtött tejet tartálykocsikkal szállítják a feldolgozóba. Napi 50 ezer liter tej feldolgozására épült 16 évvel ezelőtt a kecskeméti tej­üzem. Termelését az évek során foko­zatosan növelte, jelenleg 80—100, de csúcsidőszakban előfordul, hogy 115 ezer liter tejet dolgoznak fel. Az üzem elsődleges feladata, hogy ellátási körzetében az alapvető tejter­mékeket: a pasztőrözött zacskós tejet, kakaót, tejfölt, kefirt, tejszínt, túrót a napi igényeknek megfelelő mennyiség­ben előállítsa. Feladata továbbá a fe­lesleges tej porítása, a társüzemek ter­mékeinek nagykereskedelmi forgalma­zása, illetve egyes társüzemeknek alap­anyaggal való ellátása. Érdekeltségi területén az utóbbi években egyre jobban szaporodnak a szövetkezeti és más szektora üzemek, amelyek „elszippantják” az alapanya­gok egy részét, így a kecskeméti üzem­nek nemcsak a feldolgozandó mennyi­séggel, hanem a mennyiségért is meg kell küzdenie. A konkurenciaharc egyes termékek értékesítésében is el­kezdődött. Korszerűbb termékszerke­zettel rugalmasabban alkalmazkodhat­nának a piac igényeihez, új, jövedelme­ző termékek gyártása az erőteljes nye­reségcsökkenést is megállíthatná, illet­ve a negatív folyamatot visszafordít­hatná. A kecskeméti tejüzem fejlesztése mindenképpen és alaposan indokolt. De sor kerül(het)-e erre, és egyáltalán: hogyan jutott idáig? Másodlagos kérdés: mennyiért? Hogy tej (alapvető tejtermék) van-e, a lakosság közérzetét befolyásoló, te­hát társadalompolitikai kérdés. Tejnek (tejterméknek) lennie kell: e megfelleb­bezhetetlen parancs a tejipari vállala­toknak szól. Emellett korábban sokad- rangú szempont volt, hogy mennyiért? A vállalatok, üzemek felvásárlási kör­zetenként osztották fel egymás között az országot. Hogy milyen elgondolá­sok alapján, azt a sok változás miatt mgr nem lehet nyomon követni. Mivel az alapvető tejipari gépek nagy teljesítményűek, egyfajta munka- megosztás alakult ki az üzemek között. Egyetlen példa ennek érzékeltetésére: a sajtszalámit Kunszentmiklóson gyárt­ják, e termékféleségből ez az üzem elé­gíti ki az igényeket. Arról van tehát szó, hogy a különböző tejtermékeket keresztül-kasul utaztatják az ország­ban. Hasonló a helyzet az alapanyag­gal, a nyerstejjel is: a fölösleget oda viszik, ahol hiány, illetve ahol porító van. Lényeg, hogy a tej kárba ne vesz- szen, feldolgozatlan ne maradjon. Még nem értük el a telítettség szintjét, min­den csepp tejre szükség van. Ilyen körülmények között valóban nehéz tekintettel lenni a tejfeldolgozás gazdaságosságára. De nem lehetetlen, sőt, ez most már egyre sürgetőbb kény­szer. Erről is szó lesz a későbbiekben. Terhes örökség Aradi László, a kecskeméti tejüzem igazgatója egyszerűsített térképet mu­tat. Ezen határozott vonalú nyilak jel­zik, hol találhatók a Középmagyaror­szági Tejipari Vállalat (a KTV) üzemei. Északon: Gyöngyösön, Pásztón, Szé- csényben, Vácott, Budafokon. Délen: Kunszentmiklóson, Nagykőrösön, Kecskeméten. Hogy ezenkívül hol van­nak más cégekkel közös üzemeik, an­nak felsorolásával nem érdemes bo­nyolítani a képet. Anélkül is könnyű elképzelni, hogy az érdekeltségi pontja­inak, területeinek ilyenfajta elhelyezke­dése nehezíti a budapesti központú vál­lalat feladatát, növeli működési költsé­geit, aminek fedezetét az üzemek ter­melik meg. Túl e közösen viselt hátrányos hely­zeten, a kecskeméti üzemet másféle örökség is terheli. Aradi László így be­szél erről: — Abban az időben, amikor ez a vállalat még Budapest és Vidéke Tej­ipari Vállalat volt, az egész iparágra jellemző felfogás, miszerint első az ellá­tás, bármi áron, a BTV-nél a követke­zőképpen módosult: első a főváros el­látása. Ennek rendeltek alá minden más érdeket, az üzemek profiljának ki­alakításakor nem vették figyelembe a gazdaságossági szempontokat. Ebből a körből, ezzel az örökséggel szakadt ki a mi vállalatunk. Nagyon jó példa minderre éppen a kecskeméti üzem, melyet 1971 -ben kristálytiszta városel­látó profillal hoztak létre, ami azt jelen­ti, hogy csak alapvető tejtermékeket gyártunk. Ezeken kismértékű nyereség képződik. A később épülő üzemek zö­mében már megteremtették a korsze­rűbb és jövedelmezőbb termékek gyár­tásának feltételeit. A kecskeméti a KTV déli területének ellátásából döntő részt vállal, kakaó­val, tejföllel, túróval, tejszínnel a kör­nyező társüzemeket is ellátja. Felvásár­lási területe csakúgy, mint az ellátási, gyakorta változik, a konkurencia tér­hódításával különösen az utóbbi idő­ben csökken. Belső vállalati átszerve­zésnek is volt már hasonló következ­ménye. Ha mindez nincs, akkor a fo­gyasztói igények növekedésével lépést tartva most legalább 150 ezer liter tejet kellene feldolgozniok naponta. Ezt pe­dig nem tudnák megoldani nagyobb arányú fejlesztés nélkül. Az ilyen spórolás sokba kerül Természetesen ahhoz is kellett némi fejlesztés, hogy termelésüket a jelenlegi szintre fel tudják hozni. — Amikor a tejtermelés még növe­kedett — mondja Aradi László —, fel- vásárlási területünkön a hetvenes évek második felében a tejfölösleg elért egy olyan mennyiséget, amely már szüksé­gessé tette a porító építését. Ám mivel ennek üzemeltetése igen energiaigé­nyes, a kazánok kapacitását is növelni kellett. Korábban volt három, 1,5 ton- na/óra teljesítményű, gőztermelő kazá­nunk, ebből kettőt kicseréltünk négy és fél tonnásra. Bővítettük a hűtőkapaci­tást. A kompresszorházat kitelepítet­tük az udvarra, a helyére tejfolérlelőt tettünk. Ezek voltak az üzem létezése óta a jelentősebb — a termelés növelé­sét segítő — beruházások. A többit a szükség diktálta: évente cseréltünk tar­goncát, csomagológépet, pasztőrvona- lat építettünk be stb. Milyennek ítéli meg az üzem műsza­ki színvonalát, gépeik, berendezéseik állapotát? Az e kérdésre kapott válasz­ban egyebek között az is elhangzik: „Gépeink megvannak, olyanok ami-' lyenek.” Ez azt jelenti, hogy kapacitás- hiány nem akadályozza a termelést. A gépek, berendezések állapota annál inkább — teszem hozzá a körülmények (sajnos, korántsem teljes) ismeretében. Egy új gép van az üzemben, a meglevők 30 százaléka azonban (a berendezése­ket is beleértve) nullára leírt. Abban igaza van az üzemigazgatóságnak, hogy rendszeres, gondos karbantartás­sal élettartamuk meghosszabbítható, csakhogy az ilyen lestrapált, mindig ja­vítgatott gépekkel sokba kerül a terme­lés. Nemcsak a technika, hanem a tech­nológia is fejlesztésre, felújításra szo­rul. Például a tiszta és a szennyezett övezet nincs szétválasztva: a ládákat, kannákat az üzemcsarnokban mossák. Ennek csak az egyik következménye, hogy a levegő páratartalma magasabb a kelleténél, ami nagyon megnehezíti a zacskóhegesztést. Egyelőre a dolgozók premizálásával igyekeznek ezt a hibát korrigálni, ám biztos, hogy ennek elle­nére is több a zacskószakadás miatt visszáruzott tej, mint amennyi optimá­lis körülmények között lenne. Kevés a raktár: ez akadálya az eset­leges későbbi termelésfejlesztésnek, és jelenleg a nagykereskedelmi tevékeny­ségükben okozza a legnagyobb gon­dot. Ám mindez csak az egyik oldalról bizonyítja a felújítás, a fejlesztés szük­ségességét. (Folytatjuk ) Almási Márta Már a nyárra A Dunamenti Re­gionális Vízmű fajszi öntözőfürtje 4000 hektár öntö­zésére képes. A tervek szerint tavasszal növelik a mesterséges csa­padékkal ellátott területet. Novemberben kezdték meg a szi­vattyútelepek és a csőrendszer elő­készítését az 1987-es szezonra. Felújítottak egy búvárszivattyút, most kezdtek hoz­zá egy nagy telje­sítményű olasz gép karbantartá­sához. Gondosan ellenőrzik a ma­gasfeszültségű elektromos rend­szert éppen úgy, mint a vezérlőpult automatikáját. (Pásztor Zoltán felvételei) készülnek LAKÁSÉPÍTÉSI PIAC Kiegyenlítődhet a kereslet és kínálat Az összefoglaló statisztikák­nak előnye és hátránya is ugyanaz: a jelen pillanatánál ké­sőbb, de objektívebben képesek tükröt tartani mérhető, számso­rokban kifejezhető tevékenysé­geink elé. Minden évben heves indulatokat vált ki a lakáshely­zet elemzése, az építők ígéretet tesznek a tervek teljesítésére, a beruházók pedig júliustól kezd­ve vészjeleket adnak le: veszély­ben a teljesítés. Az év fordulója után, amikor higgadtan összesí­tik az adatokat, kiderül, min­denkinek igaza volt, és senkinek sincs teljesen. Mert a valóság nem a vetélkedők beállítódásá­tól függ, hanem — különösen a gazdasági életben — mélyebben fekvő törvényszerűségektől. Több saját kivitelezésű r Nemrégiben közölte a Köz­ponti Statisztikai Hivatal az el­múlt évi lakásépítési adatokat. Ezek elemzése és az idei terv számainak áttekintése olyan fo­lyamatok megindulását sejteti, amelyek hosszú távon stabili­zálhatják a lakásépítési piacot. A közelmúltban elkezdődött kedvező tendenciák az építővál­lalatok ösztönzését erősítik, s belátva azt, hogy a lakáshoz jutás elsősorban társadalmi gond, a hitelezéssel és a támoga­tással igyekszenek csökkenteni az árak és a vásárlóerő közti távolságot. Tavaly a tervelőirányzat 62,5 —65 ezer lakás volt. Ezzel szem­ben több mint 69 ezer épült meg, 7 és fél ezer állami, vala­mint 61 ezer magánerős kivite­lezésben. Ezer lakosra számítva 6,6 új lakás készült el, ami ha­sonló a jelenlegi európai átlag­hoz. A tervezettnél lényegesen több a saját kivitelezésű lakások száma, tulajdonképpen ezek­nek, a házépítés minden gond- ját-baját magukra vállaló embe­reknek köszönhető ez a vártnál jobb teljesítés. Nyilván szerepet játszik ebben, hogy már életbe­lépése előtt nyílt titok volt a házadő 1987. január elsejei vál­toztatása, amelynek értelmében 25 évről tízre csökkent az adó- mentesség. De ha nem lett volna elegendő és általában minden­hol megfelelő minőségű és vá­lasztékú építőanyag az ország­ban, ezek a számok nem sikerül­tek volna így. Üjabb támogatások Habár a statisztika nem mu­tatja ki, kétségtelen tény, hogy az elmúlt esztendőkben több formában is segítséget kaptak nagy vállalkozásukhoz a ma­gánlakás-építők: bővült az ajánlott tervek — olcsó és az egyedi elképzeléseknek is teret engedő — választéka, a gépköl­csönzési rendszer, az előregyár­tott elemek kínálata, az építőa­nyag-vásárlás biztonságosabb módja, amikor közvetlenül a gyárak szolgálják ki az építke­zőket. Szükség is volt ezekre a vál­toztatásokra, mert 1987-ben is a saját kivitelezésű otthonok ad­ják majd az új lakások túlnyo­mó többségét: összesen 60—61 ezer készül, ebből állami erőből 6 ezer, a többi pedig magánerő­ből. Ézen belül a terv 34,5— 35,5 ezer családi ház építésével, 17 ezer telepszerű többszintes, és 2,5 ezer egyedi többszintes lakás megépítésével számol. Hogy a tervszámok az év vé­gére valósággá váljanak, a tá­mogatás sokféle formáját széle­sítik. Talán a legfontosabb, hogy a lakossági hitelek állomá­nya összesen 32 milliárd forint­tal növekedhet, a helyi tanácsi támogatási alapok pedig 1,6 milliárd forintot tesznek ki, a tavalyinál több mint félmilliárd- dal több ez a kedvezményes hi­telkeret. Lényeges változás, hogy szo­ciálpolitikai kedvezményt lehet kapni a felsőoktatási intéz­ménybe előfelvételt nyert és a sorkatonai szolgálatot teljesítő gyermekek után is. A fiatalok lakáshoz jutásának és család- alapításának könnyítésére szol­gáló ifjúsági takarékbetétnél emelik a kamaton felül nyújtott prémium százalékát, a felvehető külön kölcsön mértékét és an­nak felső határát is. A munkál­tatói kölcsön tavaly 4,9 milliárd forint volt, az idén a vállalatok­tól felvehető összeg 5,3 milliárd lesz. Elegendő kapacitás Az állami forrásból és állami kivitelezésben készülő otthonok ugyan jóval kisebb arányúak, ám súlyuk jelentős, hiszen a kis­fizetésű rétegek lakáshoz jutásá­nak szinte egyetlen esélye a ta­nácsi bérlakás. Nyilván ez a tár­sadalmi nyomás tükröződik a megyék terveiben, amelyekben a népgazdasági szándéknál va­lamivel több állami bérlakás felépíttetését tervezik. S hogy a nagyobb kivitelező szervezetek érdekeltsége is nö­vekedjék a lakásépítésben, to­vább szélesítik a versenyeztetési rendszert, több helyen írnak ki versenytárgyalást, a beruházási programokat pedig úgy alakít­ják át, hogy nyitottak legyenek erre a viszonylag új vállalkozási formára. Hogy mikor kerül egyensúly­ba a lakáspiacon a kereslet és a kínálat, ennek megjóslására ma kevesen vállalkoznának. Az vi­szont biztató, hogy az idei évre összességében elegendő az épí­tési kapacitás. Sz. K. TAKARMANYELLÁTÁS Összhang az ár és a tartalom között A Bács-Kiskun Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat vezetőitől kapott információk szerint az év első két hónapjában tizenöt és fél százalékkal több keverék takarmány fogyott el, illetve ennyivel többet értékesített a vállalat, mint az elmúlt esztendő hasonló időszakában. Ez azt jelzi, hogy az állattenyésztés egyes ágazatai fejlődnek. Az elmúlt esztendőben ugyanis azt tapasztalták, hogy csökken a tenyésztési kedv a növekvő költségek, a gazdaság­talan tartás miatt. A központi intézkedések hatása tehát már az év elején érződik. A statisztika azonban azt bizonyítja, hogy szám­emelkedés elsősorban a sertésállománynál és a baromfinál tapasz­talható. A vágóállat-tenyésztés iránti belső és külpiaci minőségi igények növekedése szükségessé tette, hogy a forgalomba kerülő ipari abrakkeverékkel szembeni követelményeket szigorítsák. Ezért az elmúlt esztendőben rendeletet adtak ki a forgalomba hozható sertés- és ba­romfitápok minimális minőségi szintjé­nek meghatározására. A forgalmazott ipari abrakkeverékek előírásai mellett önállóan a táplálóanyag-garancia vál­lalásával saját recepteket is készíthet­tek az üzemek. A minimális értékhatá­rokat mindenképpen be kellett tartani a takarmánykészítésnél. Ezt az Állatte­nyésztési és Takarmányozási Minősítő Intézet, élve hatósági jogkörével, ellen­őrzi. Jelentős kifogás esetén a takar­mányt leértékelheti. A rendelet megjelenésével egyidöben hirdették ki az állattenyésztés idei ár- és közgazdasági szabályozó rendszerét, melynek célja a jövedelmezőség javítá­sa. Az előírások szerint a felhasznált takarmányok átlagos árnövekedése 3 százalék körül alakulhat. Sajnos a sza­bályozók és a rendelet életbelépését kö­vetően a takarmány-alapanyagok be­szerzési árai a vártnál jobban növeked­tek. A kedvezőtlen időjárás miatt a fe­hérjetakarmányok import-szállításá­ban is gondok jelentkeztek. Tehát mindebből következik, hogy az árhatá­rokat számos gyártó vállalat nem tudta betartani. Az említettek miatt előfordult, hogy a takarmány összetétele nem felelt meg a követelményeknek. Erre vonatkozó­an több panasz is érkezett szerkesztősé­günkbe. A legnagyobb forgalmazó a megyei gabonafeldolgozó és malomipari válla­lat, amely évente 280—300 ezer tonna keveréktakarmányt és gyógyszerezett premixet, vagyis ásványi anyagokkal, vitaminokkal dúsított tápanyagot hoz forgalomba. Ez a vállalat igyekezett a 3 százalékos áremelésen belül maradni. Takarmányboltjaiban az egységes táp­sorokon, a félintenzív és intenzív keve­rékeken kívül teljes körű kínálatot te­remtett. Januárban például 1500 tonna olcsó abraktakarmányt értékesített a háztáji gazdaságok részére. Lehetőség van ar­ra, hogy minden tenyésztő az állatállo­mány igényeinek megfelelő takar­mányt szerezzen be, és belátása szerint állítsa össze a keveréket. Természete­sen az intenzív fajtáknál igényesebb ta­karmányozást kell bevezetni. Az Állattenyésztési és Takarmányo­zási Minősítő Intézet változatlanul el­lenőrzi, hogy a megjelölt mennyiségű komponenseket tartalmazzák-e a ta­karmányok. Ha a minőség változik, akkor természetesen az ár is más. A lé­nyeg az, hogy a gyártó pontosan jelölje meg, hogy mit tartalmaz a táptakar­mány. Ha az ár és a tartalom között nincs meg az összhang, akkor felelős­ségre vonható a keveréket előállító üzem. Kereskedő Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents