Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-16 / 63. szám
1987. március 16. • PETŐFI NÉPE • 5 ,A TAGSÁG IGAZI GAZDÁJA LEGYEN A SZÖVETKEZETNEK' Dr. Kosa Antal nyugdíjba készül NEM CSAK EZ A KÉRDÉS Öntözni, de mennyit? Hogy milyen nélkülözhetetlen természeti kincsünk a víz, arra többnyire csak akkor gondolunk, ha például éhségtől, szomjúságtól gyötört afrikai gyermekeket látunk a tévében. Hazánk lakóinak túlnyomó többsége számára természetes, hogy gyakorlatilag korlátlan mértékben rendelkezésére all az egészséges ivóvíz, a lakosság 85 százaléka ihat vezetékes vizet. A vízművek napi teljesítőképessége meghaladja az ötmillió köbmétert. Mindez persze nem vigasztalja például a veszélyeztetett dél-alföldi térségeken élőket, de a VII. ötéves terv lényeges javulást hoz számukra is. A víz- gazdálkodás fejlesztési koncepciói szerint 2005-ben hazánk 3064 településéből 2900-ban ihat vezetékes ivóvizet az ország lakosságának 96—98 százaléka. Szerényebb lesz az előrehaladás a csatornázás és szennyvíztisztítás fejlesztésében: jelenleg 300 településen, 2005-ben megközelítőleg 700 településen csatornáznak, a szennyvíztisztító művek napi teljesítőképessége pedig a mostani 1,2 milüó köbméter helyett eléri majd a 3,1—3,5 millió köbmétert. Csapadék — helyben A vízgazdálkodásnak a felsoroltakon kívül több fontos feladata van. Például az árvízvédelem, melynek jelentőségét mutatja, hogy az újratermelhető nemzeti vagyonnak mintegy 25 százaléka az árvízveszélytől megóvott területen található, és itt él a lakosság egyharmada. Nemzeti vagyonunk tekintélyes részét adja a termőföld, a mezőgazdaság, amelynek vízgazdálkodása önmagában is szerteágazó tevékenységet jelent. A növénytermesztés alapvető igénye a talaj vízháztartásának szabályozása; de fontos a víz okozta erózió megakadályozása is. Sajátos szerepe van a víznek, ha a talaj káros sótartalmának kimosására használják, sőt, mesterséges eső formájában a fagyvédelmet is szolgálja. Hogy mennyire fontos a mezőgazdaság hatékony vízgazdálkodása, azt nem kell különösebben bizonygatni az elmúlt aszályos nyár után, amikor például júliusban az átlagos 60—70 milliméter csapadék helyett csak 4—10 milliméter eső hullott a Dunántúl egyes vidékein. És bár a tavalyihoz hasonló meleg, száraz nyarak évszázadonként tizenötször-hússzor fordulnak elő, az esősebb esztendőkben is lényeges teendő a vízrendezés. Vagyis annak elérése, hogy a lehullott csapadék „helyben maradjon”, a termőföldet áztassa; a talajban, illetve a felszínen jelentkező felesleges vizet viszont rendezetten elvezessék, és tárolják a további hasznosításig. Természetesen amennyire mód van rá, hasznosítania kell a mezőgazdaságnak a patakok, folyók, tavak, tározók és a föld alatti vízkészletek adta lehetőségeket is. A vízgazdálkodás az Országos Vízügyi Hivatal hatáskörébe tartozik, de a mezőgazdasági vízgazdálkodás irányításában a vízügyi hatóságok összehangolják tevékenységüket a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium illetékeseivel. Meg kellett osztani a feladatokat, hiszen az agrotechnika befolyásolja a talaj vízháztartását. Az OVH-hoz tartoznak a nagy rendszerek, a több gazdaságot kiszolgáló létesítmények, nagy belvíz-, es öntözőcsatornák, tározók. Megőrizni a vizet A MÉM hatásköre, ami az egyes táblákon folyik, a konkrét mezőgazdasági termelés területén, és például a legelők vízgazdálkodása is. A létesítmények tervezését és kivitelezését a vízügyi hatóságok engedélyezik, az üzemeltetés a MÉM, illetve a konkrét gazdaság feladata. Hogy milyen lesz a termés, az nagymértékben függ az időjárástól, az esőtől, amely sokszor zuhog, amikor nem kéne, és sokszor hiányzik, amikor nagy szükség lenne rá. A tartós szárazság ellen az öntözés nyújtana biztonságot, de Magyarországon a szántó- területnek mindössze öt százaléka öntözhető. (A világ teljes termőterületének 13 százalékát öntözik, ezen a területen takarítják be a növények összes termésének 34 százalékát.) Nálunk csak tetemes beruházással lehetne mondjuk megduplázni az öntözött ferül. t nagyságát, és még így is alacsony lenne az arány. Ráadásul az esős években kihasználatlan öntözőberendezések is növelnék a termelési költségeket. A megoldást a csapadékot megőrző agrotechnológi- ák bevezetése jelenti. Példát mutatnak erre a nádudvariak, akik nem azt tűzték ki célul, hogy a hiányzó csapadékot pótolják, hanem azt, hogy jó termést érjenek el. Melioráció — bővebb termés A mezőgazdasági vízgazdálkodás kapcsolódik a melioráció komplex beavatkozási rendszeréhez. A melioráció a mezőgazdaság szempontjából a föld termelési adottságainak tartós, több évre, évtizedre kiható javítását célzó tevékenység, amelynek része a klíma javítása, a területrendezés, a tereprendezés, a talajvédelem, a talajjavítás, kedvező biológiai egyensúly kialakítása; és a termőképesség javításához elengedhetetlenül szükséges a vízrendezés, valamint ahol mód van rá, ott az öntözés lehetőségének megteremtése. A régi, kis parcellák helyén levő nagy táblák vízrendezése, a belvíz elvezetése és hasznosítása igen fontos feladat, de hogy a népgazdaságnak az elkövetkező években milyen ütemben lesz erre anyagi lehetősége, azt ma még nem lehet pontosan megmondani. Tíz-húsz esztendőre munkát ad az országos méretű meliorációs folyamat, amely már javában tart. Nagyarányú melioráció kezdődik tavasszal például a Zala völgyében. Bács-Kiskun északi és déli részén már folyamatban vannak szintén jelentős munkálatok. I. E. KALLÓDÓ MŰSZAKIAK LAJOSMIZSEN Minden központnak Budapesten kell lenni?! Senki sem tudott az átszervezésről • A rossz hír óriási felháborodást keltett — mondta Szórád László, a pártalapszervezet titkára. • Kovács János üzemmérnök: — Pánik uralkodott a központban ... wii m • Bárány Béla üzemmérnök: — Született egy döntés az átszervezésről, de a határidőt elhallgatták ... Ha dr. Kosa Antal nevét említik — aki a Kecskeméti Magyar Szovjet Barátság Tsz elnöke —, egy kép jelenik meg előttem: az előadói pulpitusra egyik karjával kényelmesen rákönyököl, a másik karját kinyújtja és a falra vetített grafikon adatait magyarázza hallgatóinak. Beszélgetésünk alatt meg is okolja, miért lehet rá jellemző ez az emlékkép: — Minden alkalmat megragadtam arra, hogy gazdasági elemzésekkel az embereknek elmondjam, mit tettek jól, mit rosszul, és milyen alapokról indíthatják az elkövetkezendő munkákat. Meggyőződésem, hogy akkor lehet jól bevonni őket a dolgokba, ha nem kis, szereptelen „elemnek” érzik magukat, hanem alkotó módon belenyúlhatnak a folyamatokba. A gazdasági év akkor eredményes, ha közös alkotást rejt magában. Sok kisebb és nagyobb munkát kell elvégezni minden esztendőben, és ehhez mindenkinek tudnia kell a maga feladatát. Az észre kellett hatni — Lassan alakult ki ez a módszer, vagy így is kezdte? — A szomszédos gazdaság elnöki tisztét váltottam fel annak idején — több mint húsz éve — az ittenivel úgy, hogy az egyesülésig annak is elnöke maradtam. Szinte állt itt a munka, például nem fejték a teheneket, alig törődtek valamivel az itt dolgozók. Hatni kellett rájuk, mégpedig az eszükre. Csináltattam egy nagy fekete táblát, krétát fogtam a kezembe és magyaráztam, felírtam, mit, hogyan csináljanak. Sikerült megnyerni az embereket. A módszer alapjaiban később is ugyanez maradt, csak a technika fejlődött. A különböző rajzok, grafikonok jobban „emészthetők”, az írásvetítő képeit többen, jobban látják. Magamból indultam ki. Ha nekem valaki logikusan felépítve meghatározta, mit tegyek, elfogadtam az érveit. Mindig azt akartam, hogy a tagság igazi gazdája legyen a szövetkezetnek, ez a tudat pedig rányomja bélyegét az egész tevékenységünkre. — Ez bizonyos fokig megosztott felelősséget is jelent. — Úgy bizony! Annak ellenére, hogy elismerem az egyszemélyi felelősség fontosságát, szükségességét. Minden eredménytelenségnek van azonban oka, okozója is. Márpedig számonkér- ni csak azt lehet, amit előre meghatároztunk. Viszont az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem fáj a legjobban, ha valakit meg kell inteni. Gyorsan hozzáteszem példaként: a fát sem vágjuk ki, ha egy évben véletlen nem hoz akkora termést, mint elvárnánk tőle. Vagyis, az elrontott dolgok kijavítására mindig van esély. De csak egyszer! A legutóbbi időből mondanék erre egy esetet: az egyik ágazatunk tavalyelőtt nem teljesítette a tervét. Pedig nagyon bíztunk az ágazatvezetőben, egy fiatal szakemberben. Kapott egy év próbaidőt, azt mondtuk: tiszta lappal indulhatsz! Tavaly tele volt jó ötletekkel, amelyeket meg is tudott valósítani. Egész évben — persze csak magamban — drukkoltam, hogy sikerüljön neki. És nagyon örültem, amikor már láthattam, hogy igenis igazam volt, amikor bíztam benne. Jó iskola volt — Sosem fordult elő ennek ellenkezője? Amikor megbánta, hogy valamiért haladékot, engedményt adott? — De igen, sajnos. Sosem fogom elfelejteni! Valaha régen, volt egy kocsisunk, egy idősebb bácsi, aki szeretett a pohár fenekére nézni. Akkor persze még nem volt sem ekkora forgalom, sem ennyi gépkocsi. Beszéltem vele, mondván, ha még egyszer meglátom ittasan, leveszem a kocsi bakjáról. Nem telt el sok idő, és egyszer újra így láttam és — szégyen, nem szégyen — elfordultam, hogy ne kelljen beváltani a fenyegetésemet. Nagyon megbántam! Ugyanis nem sok idő múlva ismét „volt benne”, amikor a befogott lovak megugrottak és ő leesett a kocsiról. Sosem épült fel teljesen. Ez nekem is jó iskola volt. Azóta nem fordulok el, ha meg kell látnom valamit. Tudom, hogy a bajokat a gyökerüknél kell kiirtani, ha a hibákat kendőzzük, csak a növekedésükhöz teremtünk lehetőséget. — Beszéljünk vidámabb dolgokról. Mi okoz Önnek igazi örömöt? — Mindenek előtt a jól elvégzett munka. Nem hiszem el, nem is akarom elhinni, hogy a pusztán anyagi dolgok boldogságot okozhatnak. Igazi öröm- forrás: szeretni az embereket és érezni a szeretetüket. És vannak apró örömök, amik mellett feltétlen meg kell állni, rájuk csodálkozni. Ilyen egy virágzó gyümölcsfa látványa, egy jól sikerült szalonnasütés, egy szép futású ló mozgásának csodálata. Szerintem, akkor vétünk legnagyobbat önmagunk ellen, amikor tőlünk elérhetetlenül messzire keressük a szépséget, a boldogságot. Pedig sokszor csak magunk köré kellene néznünk. Én örülök annak, hogy részese lehettem annak az # Dr. Kosa Antal: — Igazi örömforrás: szeretni az embereket, és érezni a szeretetüket. (Tóth Sándor felvétele) időszaknak, amikor a búza termését háromszorosára, a szőlőét négyszeresére, a szilváét ötszörösére sikerült emelni. Ez az utóbbi húsz év eredménye és mind nagy hatást tett rám. — Hallottam egy történetet Önnel kapcsolatban, ami enyhén szólva meglepett. Úgy mondják, amikor az első prémiumosztásra került sor, vissza akarta utasítani a magáét. Aztán mégis elfogadta, de egy díszes lószerszámot vásárolt belőle. Tóth-Baranyi Sándorék több díjat, serleget nyertek az ezzel felszer- számozott lovakkal, kocsival. Igaz-e a mese? — Majdnem. Valóban vásároltam, a hajtők valóban nyertek. Az előzményhez azonban hozzá tartozik, hogy a szövetkezet vezetősége nem szavazta meg a lószerszám vásárlását. Én pedig úgy éreztem, szükség van rá. Az pedig, hogy a saját pénzemmel mit kezdek, magánügyem. A tapasztalatok átadása — Néhány hónappal ezelőtt bejelentette; nyugdíjba kíván menni. Visszavonult a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének elnökségéből is. Teljesen lemond a szövetkezetben, a szövetkezetért végzett munkáról? — Remélem, nem. Szeretném az utánam következő elnököt segíteni a tapasztalataim átadásával. Elégedett emberként megyek nyugdíjba. Ezt nem véletlenül mondom! Szeretném, ha azok, akik ebben a munkában minket, öregeket követni fognak, a mi eredményeinken keresztül azt lássák, érdemes ezen a területen dolgozni. Bízom abban is, hogy a régóta dédelgetett álmaim megvalósításához is lesz erőm, energiám. Az erre a vidékre megfelelő szőlő- és gyümölcsfajtákkal szeretnék foglalkozni. És persze többet az unokáimmal, a családommal. Gál Eszter BULGÁRIA Mi épül 1987-ben? Bulgáriában 1987-ben több mint 9,5 milliárd levát fordítanak az ország anyagi-technikai alapjainak fejlesztésére. A legtöbbet az energetikai rendszer bővítésére költik. A Kozloduji Atomerőműben üzembe helyezik az ötödik energiablokkot, amelynek teljesítménye eléri az 1000 megawattot. Folytatódik az ugyanilyen kapacitású hatodik blokk építése is. Rövidesen birtokukba veszik a szakemberek a Belenei Atomerőművet, Bulgária második atomenergetikai állomását. Befejeződik a Csaira vízerőmű építkezése. A kohászat és a színesfémkohászat területén is több fejlesztést hajtanak végre. Elkészülnek a perniki Lenin Kombinát felújításával, befejezik az építő-szerelő munkálatokat. Szredno- goriében rézfeldolgozó kombinátot avatnak, s közben gyorsított ütemben folyik a szófiai Fémipari Kombinát rekonstrukciója. A gépipar és az elektronika a nemzetgazdaság kulcságazata. A mostani ötéves tervben az ágazat termelését az előző tervidőszakhoz képest a 2,4-sze- resére kívánják növelni. Ezért az idén is tovább folyik Sztara Zagorában és Plovdivban az Izot elektronikai kombinát üzemeinek bővítése. A vegyiparban új kapacitásokat helyeznek üzembe a dimitrovgrádi és a pesterai Vegyészeti Kombinátban, emellett folytatják a szilisztrai Faipari Kombinát építését. Fontos beruházásuk a tranzit gázvezeték építése. Ezen keresztül szállítják majd a szovjet fűtőanyagot Bulgárián át Törökországba és Görögországba. Az életszínvonal emelését szolgálják a különböző szociális célú beruházások és a lakásépítés. Tavaly 57 400 lakás épült Bulgáriában, az idén várhatóan 76 400 új otthont adnak át rendeltetésének az országban. ELŐZMÉNYEK: Egy korábbi gazdasági bizottsági döntés alapján 1987. januar 1-jén a Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat a Vízépítőipari Tröszthöz került. Ennek a hátterét szükségtelen megvilágítani, ugyanis történetünk szempontjából nem lényeges. E döntéssel egyidejűleg azonban olyan elképzelés is született — amely gazdasági szempontból rendkívül fontos volt —, hogy a vállalat kétközpontúsága szűnjön meg, azaz a lajosmizsei nagyobb létszámú és hatékonyságú, valamint a budaörsi kisebb létszámú egy helyre kerüljön. Gyakorlatilag ebben az évben — ez akkor csak folyosói pletykákból, elejtett megjegyzésekből volt sejthető —, a lajosmizsei központ megszűnik, de a III. számú gyáregység megmarad. A ROBBANÁS: — Ez év január 22- én, egy aktívaértekezlet után tudtam meg hivatalosan Kazareczki Kálmán- tói, a tröszt vezérigazgatójától, akit a községi pártbizottság titkára hívott meg, hogy a lajosmizsei központ megszűnik — mondta el Szórád László a Vízgépészeti Vállalat központja párt- alapszervezetének titkára. — A rossz, az emberek egzisztenciáját érintő hír gyorsan és ellenőrizhetetlenül terjedt, s óriási felháborodást keltett. Február 3-án már mindenki tudta, felhívtuk a vezérigazgatót, akitől ígéretet kaptunk, hogy három hét múlva visszatérnek erre, de akkor pontos információkat nem tudtunk közölni azzal a hetvenegy műszaki, adminisztratív és kisegítő dolgozóval, akiket a központ áthelyezése érintett. A pártalapszervezet több taggyűlésen, egyéni beszélgetésen próbálta rábírni az embereket, ne hagyják itt a központot, de sajnos a hogyan továbbra határozott, egyértelmű választ nem tudtak adni. A pletykaszintű hír tovább tartotta magát, s bizonytalanságban senki sem akart megmaradni, mindenki állást keresett. — Az a véleményem — folytatta az alapszervezet titkára —, hogy ez az, átszervezés nem volt sem politikailag, sem szakmailag, sem emberileg előkészítve. Mindenki elárultnak érezte magát, olyannak, akiket rútul becsaptak. A VÉDEKEZÉS: Kovács János üzemmérnök, vállalkozási csoportvezető: — Táborfalváról jöttem ide 1978ban, a vállalat juttatott lakáshoz. Amikor erről a dologról tudomást szereztem, nagyon meglepődtem, s mert biztosat nem ígértek, elkezdtem munka után érdeklődni. Öt-hat helyen jártam, végül is itt, a községben, a Vízkutató és Fúró Vállalatnál helyezkedtem el gépészeti körzetvezetőként. A fizetésem ugyanannyi, mint volt. Pánik uralkodott februárban, mindenki az állást hajtotta. Amit nem értek: a mi osztályunk volt a vállalat ütőereje, a termelés 50 százaléka rajtunk múlott, miért a budaörsi kisebb, szinte lényegtelen „központot” választották? Bárány Béla üzemmérnök: — Kecskemétről 1980-ban azzal a feltétellel költöztem Lajosmizsére, hogy itt lakást kapok. Letelepedtem, szívesen dolgoztam. Amikor meghallottam ezt a hírt, mellbevágott. Megdöbbentő, hogy született egy döntés az átszervezésről, de a határidőt elhallgatták. Mindenki bizonytalan, határozatlan volt a lajosmizsei központ megszüntetése ügyében. A községben nagyon kevés a mérnöki, a műszaki hely, ezért a volt kollégák versenyeznek egy-egy üres munkahelyért. Az Agroszernél találtam állást, kevesebb fizetésért. Úgy tudom, a községben összesen tizenegy műszaki szakember helyezkedett el az érintett huszonháromból. A JELENLEGI HELYZET: — Március 6-án közölték hivatalosan, hogy a lajosmizsei központot június 30-ig megszüntetik — mesélte Szórád László. — Ezért március 9-től egyénileg foglalkozunk azokkal, akik eddig nem tudtak elhelyezkedni. Az igazgató, a párt és a szakszervezet képviselői mindenkit megkérdeznek, vállalják-e a Budaörsre való feljárást, s ha nem, akkor bejelentjük őket a munkaközvetítőhöz. Jelenleg még 25—30 embernek kell munkahely, valamennyien lajosmizsei lakosok. A községi pártbizottság titkára, Hegedűs Miklós: — Majdnem utolsónak tudtam meg, mi történt a Vízgépészeti Vállalatnál. Kerestek az emberek, a műszakiak állásügyben, s keresték a logikáját annak, miért Budaörsre telepítik a központot, oda, ahol nincs semmi. Szükség volt erre egyáltalán, ki fogja a termelést irányítani, hogyan termelik meg az 50 milliós nyereséget, ha szétrobbantották a központ jól összeszokott gárdáját? Mit csináljunk azzal a nyolcvan emberrel, akiket idecsalogattunk, letelepítettünk; mert a községben munkahely nincs! Sok kérdés, amire aligha tudnék választ adni. Azt azonban szeretném leszögezni, hogy így ezt nem szabad csinálni, az átszervezést jobban elő kellett volna készíteni! A tényékhez mi sem tudunk mást hozzáfűzni; talán magasabb politikai, gazdasági fórumok választ adhatnak a községi pártbizottság titkárának, s a nyolcvan, Lajosmizsén letelepített dolgozónak. Gcmes Gábor VÍZLÁGYÍTÓ AUTOMATÁK Korszerű vízkezelő automatákat gyártanak Nagykanizsán az Április 4. Gépipari Művek Hidroplasztik Leányvállalatánál. A berendezéseket elsősorban az élelmiszer- és az építőiparban használják, de alkalmasak a kazánok megfelelő minőségű tápvízellátására is. Az üzemben 20-féle vízkezelő berendezést készítenek, az óránkénti héttized köbméteres teljesítményűtől a 70 köbméteres teljesítményűig.
