Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-04 / 29. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. február 4. MIT TEHET A PEDAGÓGUS? Nagyobb megbecsülést! VITA A Petőfi Népében folyó Mit tehet a pedagógus címmel indított vitához csatlakozva, Südi Bertalan hozzászólására szeretnék reagálni. Először is: a szülőkre nem azért „hánynak kénkövet", mert „az iskolából alkalmasint kék foltokkal sírva hazatérő gyermeke védelmében nehezményezi, s ennél fogva másokkal is tudatja az idomítással felérő eljárások különféle válfajait", hanem azért, mert sok szülő inkább mindent megvesz kedvenc csemetéjének, csak hogy foglalkozni ne kelljen vele. Hány szülő szakít esténként 10 percet arra, hogy meséljen kicsiny gyermekének, vagy fél érát, hogy a nagyobbal nyugodtan megbeszélje a nap eseményeit? Egyre kevesebben. A pedagógusnak pedig nincs mindenre ideje, főleg ott, ahol 35—40 gyerekkel kell foglalkoznia, megtanítani a tananyagot, segíteni a lemaradókat, serkenteni a tehetségeseket, s ügyelni valamennyi diák testi, szellemi fejlődésére. Visszük őket színházba, moziba, múzeumba, megyünk velük kirándulni. táborozni, szakköröket vezetünk ... S akkor jó. ha köszönetét kapunk mindezért. Persze ha a diákjainktól kapjuk, már megéri! Például a 10 napos táborért 518 forint jár. Itt naponta 24 órán ■út vigyázunk a gyerekekre. De vigyáztunk rájuk akkor is, amikor semmit sem kaptunk, mert ez is a hivatásunkkal jár! Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy pgy pedagógusnak 9—10 év szolgálati idő után is annyi a fizetése, mint jobb helyeken egy kezdő adminisztrátornak ... Észre kellene venni, hogy aránytalanul megnőttek az elvárások — a munkánkért kapott ellenszolgáltatásokkal ellentétben. És itt nem csak az anyagiakra gondolok! Az erkölcsi, a társadalmi megbecsülés a perifériára szorít minket, mindenféle értelemben. Lassan már nálunk sem lesz újdonság a tanárt megpofozó, ablakon kilógátó diák (tények). Mi pedig majd szépen elmagyarázzuk, hogy ez helytelen édes fiam, mert ha másként büntetjük meg, anyuci vagy apuci megharagszik és feljelent, De én akkor kit jelentsek fel? Engem, a pedagógust, ki véd meg? Mert ezért hiába adok intőt, abban az osztályban, Iskolában az én emberi tekintélyemnek vége. (Ráadásul a szülő esetleg szó nélkül aláírja és még azt sem mondja, hogy ejnye, mert el sem olvassa, mit írt alá.) Régen sem voltak túlfizetve a pedagógusok (ez nekünk már évszázados hátrányunk), de akkor legalább az erkölcsi megbecsülés, a tisztelet megvolt irántuk. Hittek abban, hogy jót akarnak és maximálisan támogatták a munkájukat. Ma kétségbe vonják az ítélőképességünket akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne (van) a munkánkra. Mert ki marad ezen.a pályán? Vagy az, aki megszállott, és az állandóan változó körülmények, illetve a néhány (de sajnos egyre több) ellendrukker szülő ellenére is szereti, amit csinál, szereti a gyerekeket! Vagy az. aki hivatalnok módjára letanítja az óráit és a többi nem érdekli. Az elsők közé tartozók, ha lekennek egy pofont, azt a gyerekért teszik és nem ellene. Ha már otthon nem tanulta meg a tiszteletet mások iránt, meg azt, hogy mindent még neki sem szabad, akkor valakinek fel kell világosítania érről. Mindig és mindenkor a szép szó nem elég hatásos fegyver. A második csoportba tartozók soha nem fognak megbüntetni senkit... Taníthatok én családtant, meg boldogságtudományt, ha a szülei válása, vagy más okok miatt, olyan körülmények között él a gyerek, hogy mindent lát maga körül, csak családot meg boldogságot nem. Beszélhetek én tiszteletről, az idősek megbecsüléséről, ha anyuka a buszon nem állítja föl csemetéjét, hogy adja át a helyét egy kismamának; ha a családban a szülők sem egymásnak, sem gyermekeiknek nem adják meg a kölcsönös tiszteletet és megbecsülést. Szeretném még megérni, hogy' társadalmunkban nem támadják nyíltan a pedagógusokat, az iskolákat; a jogos kifogások mellett elismerik érdemeinket anyagilag is és valamit visszakapunk a régi megbecsülésből, tiszteletből. A többiért nekünk, magunknak kell megdolgoznunk. Tisztelt Szerkesztőség! Ügy éreztem, hogy ennyit feltétlenül el kell mondanom a pedagógusok védelmében. Mert rólunk beszélnek, bennünket bírálnak, de mi a legritkább esetben szólalunk meg, mivel aki letanítja a napi 5—6 óráját, kijavítja az éppen esedékes dolgozatokat, dolgozik a szakkörben, könyvtárban, sportkörben, ellátja a családját, annak a legritkább esetben van energiája levelezni. Csak akkor ír, ha felmérgesítik azzal, hogy mindenki beleszól a dolgába; akkor szakít időt, abban a reményben, hogy a Petőfi Népe ezt a levelet is közli, nem csak Südi Bertalan országgyűlési képviselőét. Ortelllné Balog Edit kecskeméti tanár V asárnap este megismételték az előző héten az ígért (M)érték magazin helyett vetített Szembenézőt. Három kiváló közgazdász elemezte a világgazdasági változások hazai következményeit. Sokatmondó tény: a külpolitikai szerkesztőség kezdeményezte az eszmecserét, így is jelez.ve a korábbi „begyűrűzik vagy nem gyűrűzik be" kérdésf el,tevés elavu 11ságát. A mai, ezer szállal összekapcsolódó világkereskedelemben előbb-utóbb mi is megérezzük, ha valamilyen kór pusztít távoli kávéültetvényeket, vagy rekordtermés miatt csak fillérekért értékesíthetők korábban jól fizető termények. Az sem véletlen: közgazdászokat ültettek először a képzeletbeli kerekasztal köré. Dunai hazánkban mindig hajlamosak voltunk az egyoldalúságokra. Voltunk a jogászok országa, esküdtünk egy időben a mezőgazdászokra, most a közgazdászoké a szó. Fekete Jánost, Kádár Bélát és Nyers Rezsőt hallgatva azonban arra gondoltam: a döntéshozók hallgatnak-e eléggé szavukra? A közgazdászok eléggé ismerik gazdaságunk színvonalát, a sajnos elhanyagolt termelési tényezőket; a közgondolkodást, a kialakult szokásokat? Számolnak-e azzal, hogy a mindenkori napi politikát szolgálni vélő agitáció mennyire torzította valóságérzé- künket, helyzettudatunkat? A nagyon izgalmas vitaműsor- bnn számomra a valódi lehetőségeinket érzékeltető, azok kihasználását számonkérő megállapítások, javaslatok voltak a legrokonszenvesebbek, ezeket tartom a legreálisabbaknak. ■ Mozdít-e valamit ügyeinkben Kalmár György szerkesztő-riporter okos, a változtatás lehetőségeit kutató műsora? Igaza volna Buda Ferencnek; „A szó nem mozgat dolgot...”? A Budapesti Körzeti Stúdió Rába kontra Rába műsorát néz- ve-hallgatva csökkent valamelyest bizodalmám. A Szemtől szemben vitamű- 1 Kontra? sorban sok mindenről másként vélekedő tudósok abban egyetértettek. hogy nagyon gyors, azonnali — késésben vagyunk!!! —, bizonyos csoportoknak, rétegeknek esetleg kényelmetlen beavatkozások, intézkedések elmulasztása miatt nagy bajba kerülhetünk. Egy szót sem szólnék, ha a győri Rába egy pesti üzemének megszüntetéséről tudósító, részkérdéseket hangzatosán általánosító műsor csupán több személyi törődést, több emberi szót hiányolt volna, összehívhattak volna egy munkásgyűlést, noha — mint megtudtam — a gyáregység pártszervezete, szakszervezeti bizottsága néhány hónappal előbb értesült az elgondolásokról, noha a vállalati tanács jóváhagyta a vezérigazgató döntését. Megértem, hogy mindenki ragaszkodik megszokott körülményeihez, munkahelyéhez, de csak a Budapesten kívül nincsen élet szemlélet megnyilvánulásának minősíthetem a Győrffy Miklós, Dancsó Sándor, Fazekas Lajos nevével jegyzett műsort. Kimondva-kimondatlanul a megszüntetés szükségességét vonta kétségbe. Ügy állította be a dolgot, mintha egy erőszakosan terjeszkedő, még egy fővárosi üzemet „bekebelező” vidéki üzemnek nem volna joga népgazdasági érdekekkel összeegyeztethető vállalati céljainak megvalósítására. Mi is történt valójában? Százhúsz szakmunkásnak, közvetlen termelésirányítónak és 176 improduktív beosztású dolgozónak a jövőben négy-öt megállónyi- val, netán félórás buszozással, villamosozással többet kell naponta utaznia. Végtelenül sajnálatos, -hogy a körülmények kényszere miatt a vállalat régi, hűséges munkásainak is meg kell küzdeni az új körülményekkel. Nincs mit tenni, ezt kívánja a nagyobb közösség érdeke. Majd a szívem megszakadt negyedszázada, amikor parasztemberek ezreit szorította ki a falvakból a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése. Még az egyéni tragédiák ismeretében is csak az mondható: enélkül nem tartana ott a magyar falu, ahol tart. Igen előnyös feltételekkel hívta Győrbe a megszüntetett üzemrész valamennyi dolgozóját a Rába. (Amíg vállalati támogatással nem jutnak lakáshoz, fizetett albérletben lakhattak volna, a gyár költségére látogathatták volna hétvégeken családjukat...) Hajdanán Kassák Lajos munka reményében gyalogolt a dunántúli városba Budapestről. Hányán költöztek önszántukból az ország másik szegletébe, mert ott biztosabbnak látták megélhetésüket. Végezetül: minek kontrázott ez a műsor? • Ki ne tudná, hogy a televízió műsorszerkesztősége gyakrán kerül „melyik ujjamat harapjam meg" helyzetbe. Mégis nagyon sajnáltam az új, népszerűnek ígérkező csehszlovák sorozat első részének kihívásával mérkőző színházi estet. A zalaegerszegi színház ezúttal valóban „a nemzet tanító oskolája” volt. Lessing Bölcs Náthán című, felnőtteknek szánt meséjének tanulságait mindenkinek meg kellene fogadni. Napról napra többen szeretnék társadalmi méretekben visszaállítani a felebarát!! szeretetet. Hová jutunk, ha nem érvényesül a „minden emberben önmagad szeressed” költői felszólítás? Rendeletek, intézmények nem pótolhatják a jóindulatú megértést. A látványos, kitűnő előadásban fájó szívvel figyeltük a volt kecskeméti színészeket: Szakács Esz- tért, Farády Istvánt, Hetényi Pált. Gálfi László, Avar István és Götz Anna vendégművészek egyaránt remekeltek. Wisinger István riporter Is sokat tett azért, hogy élőnek érezzük az élő közvetítést. Köszönet az élményért Ruszt József rendezőnek, valamennyi közreműködőnek. Heltal Nándor i 1. a nonozö Mit tagadjam? Néhanap tzlveien megiszom agy pohár bort. A várna közepén Oiemelo borozót kifejezetten •zereiem. Ott mindig sokan vannak. Az ember még a nagyváros forgatagában •em érzi egyedül magát, A bormérésben az ember fia menedéket lelhet a mind tolakodóbb őszi ízelek elöl. elgyónyOrkOdhet a borok aranyló színeiben, a pénztároshOIgyben, a pult mOgHtt aürgOIAdfl kolléganőiben. Sorban állás kOzben hallgathatja a apleeei elme tekervényes futamait, azfvét béke tOltl el. Itt senki nem tolakszik elére. Aki belép, nyomban a sor végére áll, tisztában lévén a dolgok rendiével, miszerint a tor vége leghátul található, a kflzepe a közepén (ahol a kiakasztott tükörben mindenki meglesheti magát Józanon, és néhány pohár Ital elfogyasztása után), a sor eleje meg szemközt a pénztárgéppel, A pult mellett hasonló rend uralkodik, mint a sorban, lükdilsOdést a helyiségben kórbefutó kOnyókld mellett még sohasem tapasztaltam. A borozó akár a rend mintája la lehetne. Borban az Igazság ti !. az antikvárium Mit tagad}am7 Néhanap szívesen meglátogatom az antikváriumot. Itl mindig sokan vannak, az ember még a nagyváros forgatagában sem érzi egyedül magát. Az antikváriumban az ember fia menedéket lelhet a mind tolakodóbb Őszi szelek elül, elgyO- nyOrkOdhet a sokféle könyvben, ha szerencséje van, megcsodálhat egy- egy ritkaságot Is, Innen még orozhat Is az ember. Fellapoz egy-egy la- merd*, kedves verset, strófáit úlráolvassa, majd a kOnyvet visszarakva a polcra, fejében a felidézett sorokkal, a szellemi tolvaj szabadon távozhat. Mindezen elflnyflk mellett a aaáenk által már csOmOrlOtt, ám azért még remekül használható szellemi táplálék ára Jóval kevesebb, mint újonnan. „Könyv 3—10—10 forintot egységáron!” A feliratra az utca túloldaláról leszek figyelmei. Bemegyek. A polcokon feliratok, számokkal, körülöttük Jobb-rosszabb állapotban lévfl könyvek, A könyvek mellett pedig tolakodó, kOnyOklO, lökdösOdO vevők. Egyik kötettől a másikhoz kapnak, a legnagyobb a káosz, a feszült levegő egyetlen szikrától robbanna. Mikor ép bérrel klvülkerülOk, boldogan sóhajtok. A könyv a ml Jó barátunk. Tanít, nevgl. szórakoztat. Csendes Caaba HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Fint a-szobrok Kecskeméten Finta Sándor azon kevés művészek közé tartozik, akiket mér életükben elismertek, megbecsültek. Neve ugyan hamarabb lett fogalommá szerte a világban, mint e honban. Egyedülálló és kivételes családból származott: három másik testvérével együtt először kőfaragóként gondoskodtak megélhetésükről, majd szobrászművészek lettek. A fiúk közül Finta Sándor a legidősebb testvér, akit Brazíliában is Ismertek, de véglegesen az Amerikai Egyesült Államokban futott be. óriási gránitszobra Rio de Janeiro főterén áll, érmeit és plakettjeit a New York-1 Történelmi Múzeum őrzi, emléktábláját elhelyezték a charleston! Katonai Akadémián és a New York-i Kováts Parkban, lovas szobra a clincimnati-i Anderson House-thaini, Petőfiről készített mellszobra a clevelandi közkönyvtárban található; nagy munkái közül a Walt Whit- man-emlóktá'btát Brooklymlban leplezték le. Finta Sándor Kossuth-emlék,táblái láthatók Pittsbourgh- ban a Sheraton Szálló falán, valamint St. Louis- ban. Három, korai éveiből származó alkotása pedig Kecskeméten található. öccse, Gengiely, Zádory Oszkár néven Auguste ROdin tanítványa volt, Párizs felfedezettje. Márványszobrok, bronz kisplasztikák, portrék mellett készített porcelán dísztárgyakat is. Életének fájdalmasan szomorú alkotásairól, a „Fekete kolos- tor”-ban készült csonttfaragványokróí, Kuncz Aladár emlékezik meg szívbe markoló sorokkal. Ifjabb öccsük, István mindvégig megmaradt mesterembernek, sírkőfaragónak. Sámuel „ébresztése” napjainkban folyik, özvegye harcol azért, hogy a két nagynevű, világhírű művésztestvér: Sándor és Gergely mellett, Sámuel! is megkaphassa méltó helyét a Finták túrkevei múzeumában. Ilyen előzmények után — úgy vélem — érdemes felfigyelnünk és méltó megbecsülésben részesítenünk Finta Sándor Kecskeméten lévő alkotásait. Nem véletlen, hogy ezek a szobrok ma még a lezárt, és rövidesen felszámolásra kerülő temetőinkben találhatók. Hiszen Finta Sándor korai alkotásairól van szó, abban az időben készült szobrairól, amikor szunnyadó művészi tehetségét még iparosemberként, sírkőfaragóként leplezte. Gazdag és jómódú kecskeméti családok megrendeléseinek tett eleget, azokért a nem csekély anyagi juttatásokért, amelyek az „új hazába” való kivándorlásának anyagi bázisát képezték. A National Academy of Political Science of America rendes tagjának kecskeméti tartózkodását 1912 és 1918 .közötti időszakra tehetjük. A túrkevei szüe Finta Sándor kecskeméti alkotásainak egyike a református temetőben, (Méhesi Éva felvétele) letésű Finta Sándort nem a vak szerencse vezérelte Kecskemétre. Patrónusa, s e városba „csábítója” Herman Ottó volt, aki Ecseg-pusztán fedezte föl a csikósbojtár tehetségét. A Finta Sándor által készített síremlékek a református temetőben és a Szentháromság temetőben találhatók. S a Finták ma is haüatnak magukról. E családi tradíció kiemelkedő folytatója Finta Sándor szobrászművész, a nagy előd unokája, aki amerikai útjáról hazatérve, a közelmúltban .rendezte meg lenyűgöző kiállítását. A carrarai, tardosi vörös-, és rucklcal márványból, süttől mészkőből és svéd gránitból készült alkotásoknak Kecskemét régenvolt nagy riválisa, Nagykőrös adott otthont. Kecskemét városa — amely eddig is sokat áldozott köztéri alkotásokra -- nem hagyhatja, hogy a felszámolásra kerülő öreg temetők Flnta-szobrait a földbe dózerolják. Szabó Tamás Hatvanéves gyógyszertár Az első világháború után a Bács-Kiskun megyei hatóságoknak Kiskunhalastól délre egyre nagyobb gondot jelentett a lakosság gyógyszerellátása. Ezért pályázatot hirdettek Tompára, hogy e kis faluban gyógyszertárat nyissanak. Több pályázó közül Lárencz László (1880—1945) gyógyszerész nyert a gyógyszer- tár nyitására engedélyt. Lárencz László Csíkszeredán született, 1910-ben Budapesten gyógyszerészi oklevelet szerzett. Több helyen volt bérlő gyógyszerész, 1919-ben a Tanácsköztársaság direktóriuma Kalocsán a gyógyszertárak üzembiztosának nevezte ki. A Tanácsköztársaság dicső 133 napja után tevékenysége miatt üldözésben volt része, ezért Sopronkeresztúron és Sopronban az „Angyal” gyógyszer- tárban dolgozott. 1921-ben a trianoni szerződésben foglaltak szerint Sopronban és környékén választásokat rendeltek el. Ekkor Lárencz László gyógyszerész politikai agitációt fejtett ki a kérdéses területek Magyarországhoz tartozásáért. A korabeli okmány szerint Lárencz Lászlónak az „osztrák csapatok megérkezése alőtt” el kellett hagynia Sopron- kér esztúrt. A Tanácsköztársaság után a gyógyszertárak alapításának jogát a belügyminiszter vette kézbe. A tompái gyógyszertár alapítási pályázatára több gyógyszerész jelentkezett — Lárencz László nyert „patikajogot”. Az alapítóokmány szerint az elöljáró hatóságok „a jogot nyert okleveles gyógyszerészmester a gyógyszertárat egy év leforgása alatt felállítani tartozik”. A gyógyszertár a korabeli dokumentum szerint 1927. január 17- é.n nyílt meg és azóta is Tompa © Lárencz László 1936-ban, a tompái gyógyszertárban. és környékének közegészség- ügyét szolgálja. L. L. Nagy Bandó András Kalocsán Február 6-án ismét Kalocsán szerepel Nagy Bandó András humorista: a Helyőrségi Művelődési Otthonban lép közönség elé. Ez alkalomból beszélgettünk a népszerű művésszel. — Kalocsán sokan kedvelik a humorát, mindig telt ház és vastaps fellépésének jutalma. — Igyekszem minden percet megosztani a közönséggel, azt hiszem nem túlzók, ha azt mondom, nem csak a színpadon, az életben is. Mint amatőr színjátszó, magamba szívtam a közönség szeretetét. A humort pedig talán már az anyatejjel együtt. Meggyőződésem, hogy csak az érzelmileg gazdag, értelmileg érett, a problémákra, gondokra érzékeny ember válhat humoristává. Az emberek többsége Jó humorú, még talán viccet Is jól mesél, de ettől még nem lesz humorista. Humoristává csak az válhat, aki indulatait, bosszanko- dásalt, mások gondját-baját szatirikus formába tudja önteni. A jó humorista agyából előbb pattan hl az ötlet, s később ezt díszíti föl saját poénjaival. Elvem és ars poeticám: profi módon tudni és amatőr szívvel előadni. — Tértiéi? ■— Áprilistól szeptember végéig olvasás, tanulás, írás, feltöltődés és pihenés, októbertől pedig elindítom a kabarémat, egyelőre úgy néz ki, hogy a Vidám Színpad Kis Színpadán. A Képes 7- ben rovatom nyílik, amely ehhez a kabaréhoz gyűjti be az olvasók gondját-baját, őszinte, egyenes véleményét a dolgokról. Ehhez a Bács-Kiskun megyeiek közreműködését is kérem! — Mit hoz „tarsolyában” a kalocsai etöadásra? — Sok új Írásomat, háromtól tízpercesekig, és a régi Bandó Quijote című estemet felújítva. A címe: Alul maradtam. Természetesen két-három értelme van. Vendégem Ihos (Ittos) Jóska parodists barátom lesz. A tarsolyom, azt hiszem, még mindig a régi, de a tartalma az utóbbi három évben kicserélődött. Régen több okot adtam — sokszor a túl laza! — kacagásra. Ma mást szeretnék már: együtt gondolkodni és nevetni. A tarsolyomban ott lesz az Oton-útfélen című könyvem Is, melyet dedikálok az előadás után. Aki a fentieknél jobban szeretne megismerni, az lapozzon bele a könyvembe Is. Tamás László A LEGKISEBB NEMZETISÉG NYELVÉN Szótár 500 példányban Mindössze 500 példányban adtak ki egy szótárt Leningrádban. Ennek segítségével fognak tanulni a szelkupok gyermekei. A szelkup a legkisebb nemzetiségek közé tartozik a Szovjetunióban. Ennek a Szibériában élő tajgai népcsoportnak a nyelvén alig több mint kétezren beszélnek. Halásznak, szarvascsordákat terelgetnek, vadászattal, s zőrmek ikészí téssel fog lalkoznak. A szelkupok írásbeliségét szovjet nyelvészek teremtették meg a 30-as években', a közelmúltban pedig megjelenít a szelkup elemi Iskolák első osztályos új ábécéje. Az említett szótárt Szergej Irlkov, a szalehardl bentlakásos erdei iskola nevelője álJ lítottn össze. Irlkov a szelkup nemzetiség első nyelvtudósa.
