Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-23 / 45. szám

7 2 • PETŐFI NÉPE 0 1987. február 23. események sorokban MOSZKVA A szovjet fegyveres erők a Var­sói Szerződés tagállamainak had­erőivel karöltve őrködnek a szo­cializmus vívmányai felett. A szovjet ítép bizton számíthat ar­ra, hogy semmiféle támadás nem éri készületlenül az országot — hangsúlyozta Szengej Szakolov ‘marsall, szovjet honvédelmi mi­niszter február 23., a szovjet hadsereg és haditengerészet meg­alakulásának 69. évfordulója al­kalmából az ország fegyveres erőihez intézett napiparamcsában. BEJRŰT Hat napi utcai harc után va­sárnap nyugalomra ébredt a liba­noni főváros, miután megkezdték bevonulásukat Bejrut nyugati fe­lébe a szír csapatok. Szíria egy 3500 fős páncélos dandárt, s egy 450 fős lövész zászlóaljat vezé­nyelt Nyugat-Bejrútba, a siíta .Amal milícia és a baloldali csa­patok szétválasztására. Gorbacsov a Szovjetunió nemzetiségi politikájáról MOSZKVA 'Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára szombaton beszédet mondott Tallinn ban az ószít pánt-, gazdasági és (tanácsi vezetők ak- tívaénteikezletén. Korábban, ital- linni műszaki főiskolásokkal ta­lálkozva bejelentette, hogy a KB legközelebb június itájén itart mlajd (teljes ülést, azon a terve­zési és az anyagellátási szervek, valamint a tudományos bizottsá­gok és minisztériumok munkájá­val kívánnak foglalkozni. Az SZKP KB főtitkára az aktíváénte- kezleten észtországi látogatásának benyomásairól szólva megállapí­totta: Észtországnak ma miár kor­szerű társadalma, fejlett gazdasá­ga, kultúrája, tudománya és ok­tatási rendszere van, s e köztár­saság fejlődésiében is nagy szere­pet játszott az SZKP nemzetiségi .politikája. A Szovjetunió népei­nek és nemzetiségiéinek összefo­gása nagy mértékben hozzájárult ahlhoz, hogy az ország népei si­keresen oldják meg politikai', gazdasági1, társadalmi és kulturá­lis feladataikat. Ez a folyamat azonban nem magától ment vég­be, hanem azáltal, hogy a párt következetesen megválása tóttá a lenini nemzetiségi politikát. A nemzetiségi politika végrehajtásá­ban mulasztások és tévedések is történtek, előfordultak kiélezett helyzetek is, de mindez nem vál­toztat azon a .tényen, hogy ered­ményes volt a páritnak a szovjet népek és. nemzetiségiek egyesíté­sére irányuló tevékenysége. Az SZKP KB főtitkára hangsú­lyozta: a Szovjetunió népei biza­lommal nézhetnek a jövőbe, mert az országnak van hosszú távú politikája, stratégiája: az SZKP által a társad almái és gazdasági, fejlesztés meggyorsítására kidol­gozott irányvonal. Mindenkinek meg kell értenie, hogy ma csak egyetlen út van a társadalom lendületbehozására, a nagyszabá­sú tervek megvalósítására: a szocialista demokrácia kibonta­koztatása. A főtitkár figyelmeztetett: nagy hiba volnla azt .gondolni, hogy azért, mert Észtországban néhány területen korábban is .történtek változások, máris túlvannak az átalakítás nagyján. Olyan alap­vető változásokra van szükség a gazdaságban, a szociálpolitiká­iban, a .politikai rendszer működé­sében, a szocialista demokrácia érvényesítésében, a szellemi élet­iben, és magának a pártnak a tevékenységében, amelyek koránt­sem felszíniek, végrehajtásuk nem enged meg félimbézkedéseket, hanem mindenkitől egyformán nagy erőfeszítéseket káván — mondotta. Az SZKP KB »főtitkára kijelen­tette: ma még lehet vitatkozni, véleményt cserélni arról, milyen módszerekkel hajítsák végre a ja­nuári KB-üiés határozatait. Ma még elfogadhatók értetlenkedő kérdések is, hisz mindent alapo­san át kell gondolni. De holnap már annak, aki makacsfcodiik, aki nem érti meg az idő követelmé­nyeit, egyszerűen, félre kell állnia az útból — mondotta. „Krikettdiplomácia” A pakisztáni—indiai viszony normalizálásának folytatásában állapodott meg Ziaul Hakk és Radzsi.v Gandhi. A pakisztáni el­nök és az indiai kormányfő szom­bat este Űj-Delháiben folytatott kötetlen beszélgetést, vacsora közben. Ziaul Haikk látogatása nem hi­vatalos — a két ország krifcett- válogiatottjának vasárnapi mér­kőzésére érkezett Indiába. A UNI hírügynökség értesü­lése szerint az államfő pakisz­táni látogatásra hívta meg mind Zai'l Szingh indiai köztársasági elnököt — aki a vacsora előtt fo­gadta őt —, mind Radzsiiv Gandhi kormányfőt. A látogatásra az in­diai politikusoknak leginkább megfelelő időpontban kerülhetne sor. Hivatalos indiai forrásokból, közölték, hogy a kötetlen eszme­cserén elsősorban a gazdasági— 'kereskedelmi együttműködés bő­vítését és a két nép közötti kap­csolatok kiszélesítését vitatták meg. A pakisztáni elnök vasárnap reggel a fővárosból Dzsaipurba, a sportmérkőzés színhelyére uta­zott A Radzsiv Gandhival tartott találkozóját — amelyet a helyi sajtó ,jkriett-diplomáciánaík’’ ke­resztelt el — nagyon hasznosnak minősítette. Szerinte új-delhi ki­térője előmozdította a viszony javítását a két ország között. • Már több napja tartatnak a tüntetések a pakisztáni Peshawarbam. A tüntetők az afgán ellenforradalmárok távozását követelik. Pillantás a hétre Valósággal viharosnak tűnik február vége a nemzetközi életben: olyan sebességgel vált­ják egymást az események, hogy a közvélemény való­sággal csak kapkodja a „fe­jét”. A hírügynökségek előre­jelzéseiből minden napra fut­ja egy-egy kiemelkedő talál­kozó, utazás, két- vagy több­oldalú tanácskozás. HÉTFŐ: Az etióp főváros­ban megkezdődik az afrikai államok szervezete miniszte­ri tanácsának soros értekezle­te. Az Addisz Abebába érke­ző külügyminiszterek előtt számos súlyos kérdés megvita­tása áll, közülük is kiemelke­dik azonban a kontinens déli részének helyzete. KEDD: Moszkvában össze­ül a Szovjet Szakszervezetek 17. kongresszusa. A tanácsko­zásnak ezúttal nem csak sza­vakban tulajdonítanak nagy je­lentőséget: az SZKP Közpon­ti Bizottságának legutóbbi ülé­se után ez lesz az első komo­lyabb belpolitikai esemény — egyszersmind az átalakítás újabb lépcsőfoka. SZERDA: Genf ben újrakez­dődnek az afganisztáni—pa­kisztáni tárgyalások. Ezúttal is Diegó Córdovez ENSZ-főtitkár- helyettes közvetít majd a két fél között. Megfigyelők sze­rint az utóbbi hónapokban je­lentős haladás történt az Af­ganisztán körül kialakult hely­zetben, s így most fokozottabb várakozás előzi meg a megbe­széléseket. CSÜTÖRTÖK: A Szovjet­unióba látogat Andreotti olasz külügyminiszter. A két ország kapcsolatai jók, s a lá­togatás fő érdekessége az, hogy Andreotti részt vesz egy tudományos tanácskozáson is. PÉNTEK: Genf ben meg­kezdődik a Svájci Munka­párt XIII. kongresszusa. A svájci kommunisták befolyá­sa főleg az ország francia- ajfcúak lakta körzeteiben je­lentős. A legfelső pártfórum a következő évek irányvona­lának kidolgozását tekinti leg­fontosabb feladatának. SZOMBAT: Egy éve, hogy Stockholmban a nyílt utcán meggyilkolták Olof Palme svéd miniszterelnököt. Ezen a na­pon. világszerte megemlékez­nek korunk egyik nagy hu­manista politikusáról. Ugyan­akkor nem szabad elfelejteni azt sem., hogy még most sem tudjuk, ki áll a merénylet mö­gött. VASÄRNAP: Kínába láto­gat Shultz amerikai 'külügy­miniszter. Már korábban meg­tervezett utazásának különös érdekességet ad a Pekingben nemrégiben megkezdett kam­pány, amely a nyugati ideoló­giai befolyás visszaszorítására irányul. KlNA A reform korrekciója Kínában, a földkerekség legnagyobb lélek­számú országában ismét a „burzsoá liberaliz­mus” elleni hadjárat éleződése tapasztalható. Ezt a Kínában immár nagy erőkkel jelenlevő nyugati hírügynökségek és laptudósítók álta­lában úgy értékelik, mint az 1978 decembere óta folytatott reformfolyamat megtorpanását, vagy éppen visszafordítását. A tények józan ‘mérlegelése és a történelmi tapasztalatok felidézése arra rrtotat, hogy ez nagyon is távol áll a valóságtól. A reformfo­lyamat tovább tart. A négy alapelv Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy • 1978 decembere óta Teng Hsziao-ping, az or­szág mindmáig elsőszámú politikai vezetője és legközelebbi munkatársainak gondosan ki­dolgozott és széles körű-támogatását élvező politikai vonala győzedelmeskedett. Ennek alaptézise a gazdaság és társadalom radikális megújítása, nyitás a külvilág felé, a szocia­lista demokrácia és törvényesség kiterjeszté­se. Ezzel párhuzamosan 1982-ben a kínai alkot­mányba beiktattak „négy alapelvet”. Ezek a következők: ragaszkodás a szocialista úthoz; a népi demokratikus diktatúrához; a párt ve­zető szerepéhez és ideológiájához. (Ez utóbbi a hivatalos fogalmazásban úgy hangzik: „mar­xizmus—leninizmus, Mao-Ce-turtg eszméi”.) A gyakorlat mindenesetre azt mutatta, hogy a „négy alapelv” értelmezése a politikai gya- ,, korlatban progresszív volt és semmilyen for­mában nem gátolta a reformfolyamat kiala­kulását. Hiszen ennek a jegyében zajlott le a kínai „második forradalom” első nagy és * gyökeres változása a mezőgazdaságban. Te­hát abban az ágazatban, amely az egymilliár­dos ország lakosságának 80 százalékát érinti. Ezt a mezőgazdasági reformot, amely mesz­szemenően támaszkodik a paraszti családok öntevékenységének és piaci érdekeltségének hajtóerejére, továbbra sem kérdőjelezi meg senki. A mezőgazdasági reform Kínában tel­jes sikernek tekinthető. A nyitás problémái Kétségtelenül sokkal komolyabb és össze­tettebb problémát jelentett a külvilág felé va­ló nyitás, az ipari struktúra átépítése. Itt az 1979-től kezdve létrehozott négy „különleges gazdasági övezet”, valamint a kikötővárosok megnyitása és az (elsősorban japán és hong­kongi forrású) tőke bevonása már számos problémát okozott. Felgyorsult az infláció, bérfeszültségek léptek fel. A belső piac éppen a mezőgazdasági reform sikere következtében erőteljesen felduzzadt. Felszívta azoknak az ipari termékeknek jó részét, amelyeknek a külföldi piacon kellett volna megjelenniük. Ez a külkereskedelmi mérleg látványos romlását és a devizatartalékok jelentős csökkenését eredményezte. A kínai vezetésben a reform felgyorsulásá­nak szakaszában is volt egy óvatos szárny, amelyet a Tenghez hasonlóan életének ki­lencedik évtizedébe lépett Csen Jün képviselt elsősorban, másodsorban pedig Peng Csen; mindketten a politikai bizottság tagjai. A né­zetkülönbség abban nyilvánul meg, hogy ők lassúbb tempót, nagyobb óvatosságot java­solnak, és politikailag kockázatosabbnak íté­lik a külvilág — értelemszerűen a tőkés vi­lág — felé történő gazdasági nyitás politiká­jának következményeit. Szinte törvényszerű, hogy az az erjedés, amelyet az egész reformfolyamat a kínai tár­sadalomban elindított, felszabadított igen ko­moly erőket — különösképpen a diákság és a humán értelmiség körében —, amelyek a politikai rendszer elkerülhetetlen további re­formját egy nyugati stílusú polgári parlamen­táris demokrácia felé való haladással azono­sították. Személycserék a vezetésben Ennek a törekvésnek volt drámai kifejező­je a decemberi, januári diáktüntetések soro­zata, amely azután a politikai csúcson igen . * v mélyreható vitákhoz vezetett. E viták okoz­ták végül a párt főtitkárának, Hu Jao-pang- nak a visszavonulását, és a miniszterelnök, Csao Ce-jaing megválasztását ügyvezető fő­titkárrá. E személyi változás után bontakozott ki a jelenlegi „burzsoá liberalizmus” elleni kampány. Ez az ilyen típusú mozgások tör­vényszerűsége és a konkrét kínai tapasztala­tok szerint is éppen úgy túlcsap a kívánatos határokon, mint annak idején a diákok tö­megmegmozdulásai. Ez módot nyújtania- bi­zonyos dramatizálásra. Nem felejthető el azon­ban, hogy Hu Jao-pang és Csao Ce-jang ta­lán a két legjelentősebb partnere volt Teng­nek, a reformkoncepció kidípdgozásában. Az sem kerülheti el a megfigyelők figyelmét, hogy a félreérthetetlen nézetkülönbségektől függetlenül Hu megőrizte tisztségét a politi­kai bizottságban, valamint annak állandó bi­zottságában, tehát a vezetés legszűkebb mag- vában. A legutóbbi kínai történéseket tehát sem­miképpen sem lehet úgy értelmezni, mint a reform általános irányvonalának megfordítá­sát, hanem csakis úgy, mint korrekciót a ra­dikális reform szocialista arculatának meg­őrzésére. —i —e Befejeződött az országos elméleti tanácskozás (Folytatás az 1. oldalról.) meg a társadalmat, a többrétegű érdekeket 'kifejező politikai in­tézmények tevékenysége és együttműködése helyett. Természetesen még sok fontos, nagy horderejű kérdés vár tisz­tázásra. A kiindulópomt azonban, világos: a párt vezető szerepé­nek most már nem elég a ko­rábban vallott globális felfogása, ki kell egészülnie — mert ha nem, annak közösen látjuk kárát — a különböző területeken mű­ködő szervezetek növekvő önál­lóságával, felelős politikai szere­pével. Ma már világosan látjuk például,, hogy lényegesebb mun­kamegosztást kell teremteni a párt és az állam között. N emcsak a józan felismerés, hanem körűi­mén,yeimk is ezt diktálják. A gazdasági reform kibontakozta­tása óhatatlanul konfliktusokat is hoz a társadalomiban, ám .min­den, érdekütközést nem vállalhat fel égy-egy pártszervezet. A konkrét gazdasági intézkedések konkrét következményekkel jár­nak. a döntések olykor érdekeit sértenek. Ezt figyelembe kell venniük az állami szerveknek, gazdasági szervezeteknek. A dön­tés előkészítésében a párbeszéd ma már kiiküszöbölhetetlen, ez csak az érintettek, a,z emberek bevon,ásával lehetséges. A mi társadalmunk ma már nem fo­gad el megmagyarázatlan dönté­seket! Országhatárainkon túltekintve fogalmazta meg Berecz János: — A szocializmus, imternaeio- nalista eszme, amely azonban konkrét nemzeti körülmények között valósul meg. Egyiktől: sem lehet eltekinteni, jóil tudva azt is, h-ogy nincs szocialista fejlődés Magyarországon a többivel való kölcsönhatás nélküli. A mi szá­munkra az a fontost hogy saját nemzeti tapasztalatainkra épít­sünk. Ugyanakkor örömmel, vá­rakozással, szimpátiával, figyel­jük az átalakításnak azt a folya­matát, amely a Szovjetunióban kibontakozik. Ez a folyamat ked­vezőbbé, tisztábbá, egyértelműb­bé' teszi saját munkánk nemzet­közi feltételeit is, s újabb tapasz­talatok feldolgozásiára, haszno­sítására ad lehetőséget. — Vam-e szocializmusképünk, szocializmusfogalmunk? — sok­szor elhangzott ez a kérdés a három nap alatt. Van szocializ- musfogalmunk: a mi szocializ­musunk a valóság talajára épül, figyel a világra, s van, program­ja a jövőre is! — zárta beszédét Berecz János. Eredményes évet zárt a dunavecsei konfekciógyár (Folytatás az 1. oldalról.) Most fontos a két műszak és a túlórázás is, de holnap lehet, hogy — a' másik terv szerint ’— átszervezzük a termelést. Ter­melni csak addig érdemes, amíg kereslet is van. És ha változnak például az élelmiszerárak, sokan halasztják el az abrosz- vagy az ágyneművásárlást. Mindig ké­szen kell lennünk! Az persze dü­hítő, amikor az alapanyag-szál­lítók miatt nem tudjuk tartani a határidőt. — A termelésirányítóknak te­hát érdekük, hogy kézben tartsák a vásárlást és az eladást is. — Régen a termelésre kellett koncentrálni. Sokszor nem is fi­gyeltek a vezetők arra, hogy vá­sárolja-e a termékeiket valaki. Itt e munkát felkészült apparátus segíti. A „gyári kereskedő” azon­ban még újdonság. Mi erre össz­pontosítunk. Mintaboltunkat nemrégen nyitottuk. Saját termé­keink mellett partnereink áruját is a listánkra vettük. Kereske­delmi szervezetünket így érdeme­sebb megkeresni nagy- és kis­kereskedőnek egyaránt. F. P. J. A KISZ és a honvédelmi nevelés A KISZ Központi Bizottsága mellett működő honvédelmi ne­velési tanács szombaton kihelye­zett ülést tartott a debreceni Kossuth laktanyában. Részt vett a testület munkájában Stock Já­nos altábornagy, a Magyar Nép­hadsereg légvédelmi és repülő­parancsnoka, valamint Domon­kos László, a KISZ KB titkára is. A tanács megtárgyalta a ven­déglátó'alakulatnál folyó honvé­delmi nevelőmunka helyzetét, majd döntött a forradalmi ifjú­sági napok alkalmából a fegyve­res erőknél és testületeknél ado­mányozásra kerülő személyi és szervezeti kitüntetésekről. Az alakulatnál folyó mozgal­mi tevékenység kapcsán hang­súlyozták: elsődleges feladat a katonafiatalok politikai nevelé­se, politikai érzékenységének fo­kozása, ami a magas színvonalú ■katonai kiképzésnek is feltétele. Az ifjúsági szövetség szervezetei a szocialista versenymozgalom ke­retében támogatják a kiképzési feladatok végrehajtását. Ezt a jö­vőben újabb verseny-formával igyekeznek magasabb szintre emelni: elindítják a hét, a hó­nap, illetve az év katonája moz­galmat. Ennek során az adott időszakban kiemelkedő módon szolgálatot teljesítő katonákat példaként állítják majd a teljes állomány elé. A nevelési tanács ülésén meg­fogalmazták, hogy a KlSZ-szer- vezetek nagy gondot fordítanak a bevonuló sorállomány fogadá­sára, az esetlegesen még a pol­gári életből magukkal vitt gon­dok gyors, a katona számára is megnyugtató megoldására. Nem kisebb az ifjúsági szövetség fele­lőssége a pályakezdő hivatásos állományúak beilleszkedési gond­jainak enyhítésében sem. v Elfogták az Action Directe vezéreit A francia rendőrség szombat este letartóztatta az Action Di­recte (AD), a legismertebb fran­cia terrorista szervezet két ala­pítóját, és velük együtt két má­sik vezérét. A letartóztatottak rejtekhelyén nagy mennyiségű lőszert, pénzt, dokumentumot találtak. A zsákmányolt doku­mentumok alapján folyik a ku­tatás további személyek után. Ez a tökéletes rendőri akció a Chirac-kormány első igazi sike­re a terrorizmus elleni hadjá­ratban,, s a belügyminisztérium a letartóztatásokat külön közle­ményben adta hírül. Az AD-vezérek búvóhelye Or- leans-tól 20 fem-re egy félreeső tanyaház volt. Szombat este a rendőrség elit alakulatának a kü­lönítménye itt fogta el Jean- Marc Rouillant és Nathalie Me- nignont, az AD alapítóit, s ve­lük együtt Joelle Aubront és Georges Ciprianit. A két fiatal férfi és a két nő nem tanúsított ellenállást. A rendőrök több hónapos nyo­mozás után jutottak el a rej­tekhelyhez, ahol kezdték megfi­gyelni Rouillant és Meniignont. Bevárták, amíg a két másik is besétál a csapdába, s utána fog­ták el valamennyiüket. A tanya­házban fegyvert, lőszert, pénzt és likvidálásra vagy elrablásra kiszemelt személyekről össze­gyűjtött dokumentumokat talál­tak, köztük feljegyzéseket a leg­utóbbi merényletről, Georges Besse-nek, a Renault elnökének meggyilkolásáról. A tanyaház egyik szobája állítólag elő volt készítve túsz, vagy túszok fogva­♦ art Ez a letartóztatás pontot tett az Action Directe- pályafutásá­nak eddigi hét évére. A maoista csoportocskákból alakult AD ez alatt az idő alatt közel 80 me­rényletet hajtott végre a tőkés állam és gazdaság jelképesnek tekintett intézményei és szemé­lyiségei ellen. Rouillant és Me­tt, ignont már az első időkben le­tartóztatták, de a szocialista pár­ti kormány idején az előbbi ál­talános amnesztiával, utóbbi há­rom hetes éhségsztrájk után bí­rói határozattal szabadult. At­tól kezdve illegálisan dolgoztak tovább. • A legfőbb politikaformáló Teng (balra) és a lemondott főtitkár Hu Jao-pang,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents