Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-23 / 45. szám

1987. február 23. # PETŐFI NÉPE • 3 ZÁRSZÁMADÁSOKRÓL JELENTJÜK * / I A imegailaíkiulás 25. évét szép eredménnyel ünnepli a szakszö­vetkezet. Dr, Domokos Zoltán el­nök szavaiból kiiitűint: fennállása éta az 1986-os a szövetkezét éle­téiben a legeredményesebb év. Az árbevétel megközelíti a 700 millió forin'tot, a nyereség pedig 12,5 millió forint, négyszer több a öervezettoél. A fejlesztések éve a Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben folytatása, a szőlőfeldolgozás és a nagykereskedelmi tevékenység beindítása. A szolgáltató főága­zat nyereségtervét teljesítette, érezihető javulás tapasztalható a munkafegyelem területén. A szövetkezet tavaly összessé­gében 8 százalékkal nagyobb eredményt ért el, mint az előző évben: a nyereség több mint 34 millió forint, az árbevétel pedig 13 millióval haladja meg aiz egy- miiliárd forintot. A mai kritikus gazdasági hely­zetben az elemzések szükség- szerűségére, a céltudatos terv- szerűségre hívta fel a figyelmet Szalókiné dr. Kiss Katalin, a vá­rosi pártbizottság titkára. A közgyűlés végén dr. Kosa Antal 'kért ismét szót: „Igaz, hogy a rövidesen sorra kerülő, terve­ket tárgyaló közgyűlésünk leve­zetése még rám vár. De szeret­nék búcsút venni a gazdaságtól, mándannyiuktól. Kívánom, hogy a következő közgyűlésen megvá­lasztandó új elnökükhöz fordul­hassanak olyan bizalommal, mint tehették az elmúlt 27 évben, ami­kor hozzám fordultak. Kérem, segítsék a helyeimbe lépőt ugyan­úgy, mint segítettek engern is. Akkor munkájuk eredményével mindig elégedettek lehetnek” — mondta a nyugdíjba, készülő el­nök. G. E. Jubiláló szakszövetkezet A Kecskeméti Magyar—Szov­jet Barátság Termelőszövetkezet­ben a hét végén .tartották meg 29. zárszámadó közgyűlésüket. Dr. Kósa Antalnak, a tsz elnö­kének lóerősére a megjelentek szorgosan lapozták az előttük fekvő kis könyvecskét, melyben a jgazdaság valamennyi fontosabb múlt évi adata szerepel. Ezzel és a vetített táblázatok segítségével valamennyien követhettél! az el­nöki beszámolóihoz fűzött magya­rázatokat. A szövetkezetben 1986-ot akár a fejlesztések évé­nek is nevezhetnék, hiszen fenn­állásuk óta a legmagasabb össze­get fordították beruházásra, 63,1 millió forintot. A legjelentősebb • A szövetkezet tagsága elfogad­ja a múlt évi beszámolót. (Tóth Sándor felvétele) bővítés az öntöző ágazatban volt, melynek eredményeképpen 400 hektárral nőtt meg az öntözhető terület, de folytatták a telepíté­seket és felépült az új sütő­üzem is. A mezőgazdasági, főágazat nem • tudta teljesíteni célkitűzéseit. En­nek egyik oka az feszály fokozó­dása, amely a kapásnövények, az ültetvények Hozamát egyaránt visszavetette. Ä gabona- és fel­dolgozó ágazat 1986-ra 40 száza­lékkal magasabb nyereséget ter­vezett, mint előző évi eredmé­nye volt. E komoly tervet árbe­vételben és nyereségben egyaránt sikerült hozniuk. Az állattenyész­tési ágazat eredménytelenségét a borbási hifzómanhatelep, a ló­telep és a tollfelvásárlás veszte­sége okozta. A kertészetben a hosszabb táyiú célokat szolgálta á telepítései! A mezőgazdaság szocialista át­szervezése 1961-ben befejeződött, némely területeken azonban még 1962-ben is szerveződitek közös tgazdaságok. Főként a gyenge ter- mőihelyi adottságú, illetve a zöld­ség- és gyümölcstermelő vidéke­ken jötték létre szakszövetkeze­tek, ahol a gépesített nagyüzemi gazdálkodás feltételei nem voltak meg. Kecskemét peremién is több alakult abban az esztendőben, A mai Alföld Szakszövetkezet elődei ds ekkor létesülitek és majd’ másfél évtized alaltt, egyesülésük után alakult ki a mostani közös­ség. A kecskeméti Alföld Szakszö­vetkezet szombation megtartott jubileumi közgyűlésén a szerve­zőmunka egyik akkori részese, dr. Molnár Frigyes, a -megyei pártbizottság nyugalmazott első titkára is köszöntette a tagságot. Dr. Ivicz Vilmos, a tsz-szövetség titkára serleget addtt iáit, és a mezőgazdájáig kiváló dolgozója miniszteri kitüntetésit Diószeghy Józsefnek, aki az elődök közül az 1962. január 12-én megalakult Haladás Szakszövetkezetben attól a naptól mositainiáiig az ellenőrző bizottság elnöki tisztét tölti be. Majd Romány Pál, a megyei párt­bizottság első titkára elismerő szavakkal méltatta a negyedszá­zad alatt megtett utalt és további sikereket kívánt. Cs. I. 19. Éremsorozat a vendéglősnek Június 2-a. A „Nagy Nap”, a magyar—szovjet mérkőzés regge­le. Hat órakor már minden új­ságíró italpon van, nóhányan még a szálloda medencéjében lubic­kolnak. Van, akinek az arca a túláradó bizakodástól sugárzik, másoknak meg a bizonytalanság okozta idegességtől zsemlényiire szorul össize a gyomruk. A fél nyolcas reggelinél ülünk, most a szokásosnál1 kevesebbet beszélgetünk, Gyenes J. András viszi a prímet ezúttal is, feszült- ségoldónak valami humoros dol­got mesél. Kevesen mosolyognak rajta, hiszen most más van a le­vegőben. „Nyerni, vagy döntet­lent!” —- más eredmény szóba sem jön. Még Pintér István sze­me is tompábban villog, Zsiday, Bocsák, meg a többiek mélyen hallgatnak. Nem tudom még, hogy jutok be a mérkőzésre, hiszen hivata­losan nem vagyok akkreditálva!, nem lóg a nyakamban semmi­lyen fényképes igazolvány. Bár eredendően a Népsporttól kértek föl tolmácsolásra, a százdolláros, nevemre szóló akkreditálási dí­jat (amelyet a Mundiál végén a szervezők visszafizetnének) nem tette le az újság, mondván, hogy nincs rá keret. így azután ügyes­ségemre, meg a magyar újság­írók segítségére vagyok utalva, akiknek különben komoly érde­kük fűződik ahhoz, hogy mint spanyolul tudó, én Is közöttük üljek a saijtószektorban. A szálloda bejáratánál gyüle­kezünk fél- kilenc körül, amikor a magyar nagykövetség fekete Mercedes© kanyarodik elénk. Tíz perc múlva már a kacsáiban ütök, Tóth János nagykövettel. Lukács László FIFA-újsógírávaiC Buda István államtitkárral együtt. Az „El Sol”, vagyis „A Nap” című leoni újság főszerkesztőjéhez va­gyunk .hivatalosak, ón tolmáosi minőségemben. „Nagyon rossz a .magyar csa­pat sajtója, megpróbálunk ezzel az udvariassági látogatással ezen valamit segíteni !” — mondja fe­lém fordulva Tóth János. Félórás beszélgetés után megnézzük a lapkiadó nyomdáját, a fénysze- dési eljárással .működő rendszert. Egy órával később ismét úton vagyunk, irány Irapuato. Buda elmondja a .magyar .csapat ösz- szeállítását. Péter beállításán födr szisszenek, szóvá 'is teszem. Péter Zoli — úgy tudom — még sérült. Elhagyjuk Leon városát. A szá­raz levegőtől megszomjazunk, és valahol félúton egy kisvendéglő­nél megállunk. Tóth János, Lu­kács László és én egy_egy üveg sört kérünk, Buda inkább kipró­bálja a mexikói rumot. A vendéglős hamar rájön, hogy magyarok vagyunk, elmondja hát, hogy három évtizeddel ezelőtt a leoni csapatnak magyar edzője volt, akit nagyon szerettek. Ak­kor, persze még ő sem volt ven­déglőst az első osztályban foci­zott. Régen készült fényképeket hozott elő, büszkén mutatta ön­magát futballszerelésben. Nem engedte, hogy fizessünk: „Meg­tiszteltetésnek veszem, hogy önö­ket vendégül láthattam.” Nagy­követünk javasolta Budának, hogy egy k.is emléktárggyal köszönjük meg a vendéglős szívélyességét. Államtitkárunktól a Mundiálról készült ezüstveretes magyar éremsorozatot kapott - ajándékba. A leoni sajtóközpontban dol­gozó ismerőseimnek köszönhe­tően fél órával a mérkőzés kez­dete előtt sikerült bejutnom az irap.uatói stadionba, méghozzá a sajtósizaktorba. Egyik oldalon T. András Emil,- másikon Boskovics Jenő, Borbély Pál és Pintér Ist- váji. A negyvenezer férőhelyes lelátó -kétharmad része van el­foglalva, amikor negyedórával a kezdés előtt kijönnek a pályára a csapatok. A szovjet válogatott a középponton, a félpálya kör­nyékén megáll, integet, üdvözli a közönséget. Nagy tapsot kap­nak. A mieink a pályán szétszóród­va futkosnak, mozognak, aztán ismét eltűnnek a jiátékoskijáró- 'bain. A -taps- ezúttal- elmarad. Most nézek ©gy kicsit körbe a stadion­ban, és meglepve tapasztalom, hogy ikörös-körül temérdek szov­jet zászló leng. Nem, nem jött ennyi szovjet tunisita, de me­nedzserük megszervezte, hogy a bejáratnál minden szurkoló ke­zébe egy-egy kis ipapír lobogót nyomjanak. A velünk szemben levő olda­lon. a felezővonallal egy magas­ságiban, a díszpáholyban ül a FIFA egész vezérkara, élén Joao Havelange elnökkel. A hangos- bemondó köszönti őket. Azt is megtudjuk, hogy ötvennégy or­szág tv-áliomása közvetíti a ma­gyar—szovjet találkozót. Simáin János (Folytatjuk.) Szellemi termékeink külföldön Sokfelé forgalmazza külföldön a hazai akadémiai kutatóintéze­tekben, egyetemeiken kidolgozott új találmányokat, technológiai, műszaki eljárásokat az AKA.D- IMiPEX szellemi termékeket ér­tékesítő osztályai. Az 1984-ben alakult osztály több mint 800 külföldi céggel -tart kapcsolatot, s angol nyelvű licenc- ajánlati listáján számos ország­ban kínálja szellemi portékáját Rendszeresen részt vesz kiállítá­sokon/, és igyekezett beilleszkedni a nemzetközi szellamitermék-ke- resfcedelemibe, maigyobb francia és amerikai számítógépes adatban­kokkal szorosabbra fűzve kapcso­latait. iMáriis -olyan sikeres üzleteket könyvelhet el magárnak, mint pél­dául a hét évre szóló szerződés a japán Horiiba-céggel A japán fél mintegy negyedmillió dollárért vásárolta meg a Budapesti Mű­szaki Egyetemen kidolgozott ká­lium elektródaanyag alkalmazá­sának jogát. Hasonlóan sikeres üzletkötés eredményeként adta el egy francia multinacionális cóg- neik a veszprémi. Műszaki Kémiai Kutató intézet találmányát, amely újfajta granulálási: eljárással tö­kéletesíti a növényvédő szerek előállítását. Ez az eljárás több más területen, és iparágban is jól felhasználható. •Indiai partnerek meddőhányók­nál alikailmazbaltó építési-kezelési eljárás jölgát, légy osztrák cég pedig a Központi Fizikai Kutató­intézetben ki kísérletezett, a 'gyó­gyászatban hasznosítható lézerbe­rendezést vásárolta meg. , Az''Egyiptommal létrejött szer­ződés szerint magyar szabadalom alkalmazásával alakítják át ál­lati takarmánnyá a Nílusban nagy számban feliellhető vízililio­mot. Angol nyelvű távoktatási program eladásával a kanadai piacra is sákerült bejutnia a szel­lemi termékeket értékesítő tevé­kenysége során az AKADIMPEX- nek. A KÉPERNYŐ ELŐTT Hat csatornán át a világ Budapest 1, Budapest 2, Új­vidék, Belgrád, Moszkva, Po­zsony. Hat televízió műsorát nézhetem, és nézem Kecske­méten, ennyi fut be a város­központi antennákról a ká­belen néhány ezer lakásba. A ihat csatornán kívül van még egy, a helyi, de erről most nem szólok. Egyrészt, mert még al­kalmi, másrészt az előző ha­ton jön be szobámba a nagy­világ. És özönlik az információ. Szó szerint. Este fél nyolckor egyszerre öt híradó közül vá­logathatok. Kettő magyarul szól —- noha az egyik újvidé­ki —t a Vremját oroszul hall­gatom, de a képek és némi is­meret segítségével a szerb- horvátból is ki lehet hámozni a lényeget. Sőt, a kép önmagáért is be­szél, s a látvány azoknak is új ismereteket ad, akik a ma­gyaron kívül más nyelvet nem értenek. De a televízió segít­ségével belelátnak más orszá­gok életébe, hétköznapjaiba. S esetenként többet mondhat számukra is kötetnyi irodalom­nál az, hogy milyen télikabát- ban jár valaki az utcán, mit kínálnak az üzletek polcain, hogyan ünnepelnek az embe­rek, miként emlékeznek tör­ténelmi időkre. Persze meglehet, torzíthat is a készülék, hiszen még ha 67 centiméter átmérőjű is a képernyője, a teljességnek csu­pán kis részét ragadhatja meg. S a műsorkészítő szándéka is meghatározó abban, hogy mit tálal közszemlére a nézőnek, és mit nem akar bemutatni. Mégis vallom, hogy hosszú tá­von — sok programot meg­nézve — átfogó kép alakul ki a műsor fogyasztóban! A né­ző ugyanis lát. Amióta teletextes Super Inf­ra Color készüléken figyel­hetem a műsorokat, bőségesen kihasználom a távirányítás adta előnyöket. Kényelmesen, a fotelban ülve tudom átvál­tani a készüléket egyikről a másik csatornára, ha netán nem kedvemre való a műsor. Kapcsolgatom is eleget — így tudtam elcsípni például jó múltkorjában éjféltájban Moszkvából a helyi CSZKA és a Bajai SK csapatai közti ko­sárlabda-mérkőzés utolsó 15 percét. Ez pedig csemege an­nak, aki az első meccsért is elutazott a Sugovica partjára. Különösen, hogy idegenben győztek a bajaiak, nem úgy, mint otthon. Vagy másik ilyen különle­gesség volt néhány héttel ez­előtt — s egyben akalom az angol nyelv gyakorlására, mert a jugoszlávok nem szinkroni­zálnak — a két csatornán is sugárzott Dr. Zsivágó című film. Hallani, már sokat lehetett róla — most láthattuk is. Még érdekesebbé teszi az élményt, hogy ugyancsak a tévé kép­újságjában olvastam először: az orosz író, Borisz Paszfernák regényét — mely a megfilme­sítés alapjául szolgált — ha­marosan folytatásokban fog­ja közölinii a Novij Mir folyó­irat. Ennyi talán elég is lehet ér­zékeltetésül, hogy sok dolgot megtud az ember, ha gyakor­ta nézi a tévét. Persze az, aki a vagy könyv, vagy televízió kérdését végletesen fogalmazza meg, s abban az olvasás mel­lett teszi le voksát, ingerülten mondhatná, hogy ennyi talán már túl sok az elektronikus sajtóból. Pedig — s itt most nemcsak a magam véleményét mondóm —, mindez nem meny- nyiség, hanem válogatás dol­ga. Én például a döntéskor — hogy mikor mit is nézzek meg — hat csatorna kínálatát bön­gészem át. (S e módszert fi­gyelmébe ajánlom azoknak is, akik a tévé műsorait ajánl­ják.) A múlt héten szerdán azért siettem este haza, mert a moszkvai csatornán sugároz­tak dokumentumfilmet Cser­nobilről. A 80 percből néhá­nyat a magyar tévé is bemu­tatott, frissen, röviddel a szov­jet vetítést követően. Nehezen tudtam azonban vá­lasztani csütörtökön este. Néz­zék el azok, akik nem értenek velem egyet: a Mentőket nem szeretem. A korábbi soroza­tok tetszettek, de éppen ezért a főszereplő nekem még mindig mentősofőr, a másik orvos boltvezető-helyettes, az igazgató pedig a szerény ké­pességű, de sértett zsenit ját­szó Zvach doktor. Átkapcsol­tam tehát Moszkvára, ahol a híradó ment, zárásként sport­blokkjában két válogatott- mérkőzéssel: a Szovjetunió— Wales mellett a spanyol—an­gol meccs hat góljával, ami a mi híradónk első kiadásából kimaradt. Hja, már így is hosszabb volt hat perccel... Bár belekukucskáltam, nem tudott lekötni az újvidéki té­vé vadnyugati filmje sem, még ha Marion Brando volt is az egyik főszereplő. Emiatt elkéstem viszont néhány per­cet a Panorámából. S ezt kü­lönösen azért sajnálom, mert ez az adás olyanra sikerült, amilyennek lennie kell. Meg­fogta a néző! Napjainkban különösen iz- galmas, mondhatni sorsdöntő témákat vizsgált meg — ta­nulságos módon. Például ho­gyan segíti, miként ábrázolja a társadalom, a gazdaság fejlesz­tését, a folyamat felgyorsítását a Szovjetunióban a televízió. Hogy milyen szerepé lehet a tömegkommunikációnak, az á riportokból is kiderült. Meg abból, hogy a külügymioiszt©-. riumi szóvivő, Geraszimov önálló műsort vezet. S mind­ezekről most már azok is tud­nak, akik nem nézhetik egye­nesben a szovjet műsort. De hasonlóan izgalmas kér­déseket boncolgattak a moszk­vai békefórum magyar meg­hívottjai is, s egyáltalán nem lehet közömbös számunkra, különösen gazdaságunk szá­mára, az sem, amiről az ame­rikai kereskedelmi miniszter- helyettes nyilatkozott. Szobámban a nagyvilág — írtam a cikk elején.. Egyrészt, mert a Föld minden tájáról s a világűrből is hat csatorna hozza a híreket, s számuk bi­zonnyal még tovább szaporo­dik. Másrészt mert a műsorok, a jó műsorok — olyanok, mint a legutóbbi Panoráma is — bemutatják a nagyvilágot. S persze szólnak itthoni dolga­inkról — a remélhetőleg gyor­san kifejlődő helyi stúdió se­gítségével a legszűkebb la­kóterületéről is. Mert így ke­rek a világ. Persze, azért a Panorámákat rendszeresen megismételhetné a televízió! Mondjuk vala­melyik kevésbé jó műsora he­lyett. Mert az elszalasztott né­hány percet szeretném meg­nézni! Váczi Tamás Hangos borítékok A Szegedi Postaigazgatóság te­rületén — Békés, Csongrád és BácsnKiskun megye 90 postahiva- taLában — kísérletképpen új szol­gáltatást vezettek be: a hangos­levél kézbesítését. A kijelölt hi­vatalokban speciális kazetták és borítékok vásárolhatók, ezek se­gítségével bárki saját hangját küldheti el a címzetthez, azaz távolról is élőszóval tudathatja mondanivalóját, köszöntheti ro­konait, ismerőseit. Néhány országban, így például Franciaországban és Svédország­ban már hagyományai vannak a hangos levelezésnek. Hazánk­ban is egyre gyakrabban előfor­dul, hogy magnószalag tartalmaz­za a postára feladott üzenetet, ám eddig erre nem fordított külön figyelmet a posta. A megnövekvő igények hívták életre az új szolgáltatást, melyhez a posta normál méretű, 2-szer 10 perces kazettákat szerzett be, s buborékfóliával bélelt, különle­ges borítékokat, amelyek megvé­dik a szállítás viszontagságaitól a hangos levelet. A kazetta 32 fo­rintba, a boríték 12 forintba ke­rül, ez utóbbihoz két öntapadós címkét is mellékelnek, ami kü­lön is felhívja a figyelmet a kül­demény gondos kezelésére. A bo­ríték egyébként igen strapabíró, többször is felhasználható. A kü­lönleges küldemény kézbesítésé­nek díja belföldre 8 forint, kül­földre változó: az Egyesült Ál­lamokba például 20 forintért, de Ausztriába vagy Csehszlovákiába egyaránt a belföldihez hasonló tarifáért továbbítja a posta. A hangos levélhez — csakúgy, mint bármely más küldeményhez — külön szolgáltatások is kérhe­tők, így például feladható ajánl­va, expressz, vagy légi postával is. A kísérlet első két hónapja ked­vező tapasztalatokkal zárult, a három megyében mostanáig ösz- szesen több mint kétezren adtak fel hangos levelet. Főként a na­gyobb városokban, elsősorban, Szegeden és Kecskeméten volt nagy az érdeklődés. A posta úgy tervezi, ha továbbra is igényt tar­tanak az ügyfelek az újfajta szol­gáltatásra, akkor az egész ország­ra kiterjesztik azt. Természetesen hagyományos módon is lehet majd kazettát küldeni, s ehhez nem szükséges a posta által kí­nált speciális kellékeket megvá­sárolni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents