Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-20 / 43. szám

Előrejelzés ax ország területére ma estig: Folytatódik a borult, párás, sokfelé tartósan IcKdSs, enyhe. ióó. Csak kevés helyen lesz eső. A gyenge, változó irányú szelet meg« élénkülő, időnként erős keleti szél váltja fel. A legmagasabb nappali hőmérséklet 5 és 10 fok között, keleten kevéssel 10 tok fe­lett várható. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI 0 ° NEPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLII. évf. 43. szám Ára: 1,80Ft 1987. február 20. péntek IDŐJÁRÁS >j, __ . f. Az építőipar feladatairól tárgyaltak Tegnap Szűcs Endre épí­tésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes megyei vezetőkkel tárgyalt az építő­ipar helyzetéről, további fel­adatairól. A vendéget a megyei párt- bizottságon Szakolczai Pál megyei titkár és Tohai László általános tanácselnök-helyet­tes fogadta. Szűcs Endre vállalati és szövetkezeti vezetőkkel ta­nácskozott az építőipar fel­adatairól, a vállalkozáspoli­tika, a verseny alakulásáról, a jelenlegi szabályozások ha­tásáról, várható módosulásá­ról. Lázár György házár György, a Miniszterta­nács elnöke olaszországi látoga­tásának utolsó napján, csütör­tökön a Vatikánba látogatott, ahol fogadta őt II. János Pál pá­pa. A találkozót követően a ma­gyar miniszterelnök Velencébe indult, ahol Veneto tartomány tanácsának elnöke a vendéglátó. Kora délelőtt a magyar kor­mányfő Róma város polgármes­terénél, Nicola Signorcllónál tett látogatást a Capitoliumon. A pol­gármester rövid ünnepségen mon­dott beszédében méltatta a Bu­dapest és Róma közötti kapcso­latokat, megjegyezve, hogy sok a közös történelmi és kulturális elem a két város múltjában. Lá­zár György válaszában kifejezte meggyőződését, hogy a két fő­város közötti kapcsolatok is hoz­zájárulnak az olasz—magyar együttműködés további elmélyí­téséhez. A Vatikánba, a Szent Péter té­ren levő bronzkapuhoz tíz óra­kor érkezett a vendégek gépko­csisora. Rövid városnézés után a pápai palotába mentek, amely előtt, a San Damaso udvarban, a svájci gárda díszegysége sorako­zott fel a magyar miniszterelnök tiszteletére. A katolikus egyház feje pontban tizenegy órakor fo­gadta a Minisztertanács elnökét a könyvtárszobában, amely a külföldi államférfiakkal folyta­tott találkozók színhelye. A fél­órás megbeszélésen időszerű nemzetközi kérdésekről, a ma­gyar állam és a katolikus egyház a Vatikánban és Velencében • A képen: II. János Pál pápa fogadta Lázár Györgyöt és feleségét. (Telefotó: — AP—MTI—KS) viszonyáról, valamint a Magyar Népköztársaság és a Vatikán kap­csolatairól folytattak eszmecse­rét. Egyetértettek abban, hogy ezek a kontaktusok rendezettek, azok megőrzésére, továbbépíté­sére kell a jövőben nagyobb hang­súlyt fektetni. Ezután a magyar miniszterel­nök Casaroli bíborossal, állam­titkárral találkozott. Az eszme­csere során felidézték a Magyar Népköztársaság és a Vatikán kö­zötti negyedszázados kapcsolat fejlődésének egyes állomásait, hangoztatták, hogy a .továbbiak­ban is szükség van a különböző világnézetű emberek közötti pár­beszéd folytatására. A vatikáni programot követő­en Lázár György és kíséretének tagjai külön repülőgéppel az észak-olaszországi Velencébe utaz­tak. Ezután hajón tették meg az utat Margherába, ahol a Monte­dison cég petrolkémiai gyáregy­ségébe látogattak. A nap hátra­levő részében a magyar kormány­fő Velence nevezetességeivel is­merkedett meg. A késő esti órák­ban a küldöttség hazaindult Bu­dapestre. Lázár György és kísérete csü­törtökön este hazaérkezett Olasz­országból. ÉLELMISZER-IPARI TANÁCSKOZÁS Táplálkozástudomány, gyártmányfejlesztés, verseny Az élelmiszer-ipari termékvál­tásról és ennek különböző hatá­sairól tárgyaltak tegnap a me­gye szakemberei az SZMT kecs­keméti székházában megtartott rendezvényen. A tanácskozást a Bács-Kiskun Megyei Tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, valamint a Magyar Élel­mezésipari Tudományos Egye­sület (MÉTE) megyei szervezete hívta össze. Megnyitó beszédet Bajzák Bé­la, a MÉTE helyi szervezetének elnöke mondott. Bevezető elő­adásában kitért arra, hogy a ter­mékváltás és korszerűsítés az ország gazdaságirányításában napirenden lévő kérdés, amely­nek eredményes megvalósítása nagymértékben függ a helyi kez­deményezésektől és a vállalatok alkalmazkodóképességétől. Bács- Kiskun megyének kiemelkedő feladata, van, mert a mezőgaz­daság termelésének mintegy 13 —15 százalékát, míg az élelmi­szer-ipari termelésnek csaknem 40 százalékát adja. Ezzel szem­ben üzemeink az adott lehetősé­gekhez képest lemaradtak az új áruk bevezetésében és fejlesz­tésében. Az újítási szándék az utóbbi öt évben alig érintette az áruválaszték 25 százalékát. En­nek oka elsősorban táplálkozá­si szokásainkban és a korszerű­sítés magas költségeiben kere­sendő. A hazai élelmiszeripar helyze­tének áttekintésére dr. Biacs Péter, a Központi Élelmiszeripa­ri Kutató Intézet főigazgatójá­nak előadása nyújtott segítsé­get. Törekvéseink, — mint mon­dotta, arra irányulnak, hogy jó nyersanyagokból korszerű tech­nológiával minél jobb minőséget tudjunk elérni. A kiegyensúlyo­zott, a feldolgozóipar szükségle­teivel összehangolt alapanyag­termelés és a biztonságos termék­előállítás — lemaradásaink foly­tán — csak hosszú távon érhető el. Az élelmiszer-kutatás eredmé­nyei megalapozták a kívánt mű­szaki fejlesztés bevezetésének lehetőségeit. Most a megrekedt feldolgozóiparnak az értéknöve­lő megoldások felé kell töreked­nie. A mezőgazdasági termékek feldolgozottságára jellemző, hogy az 40 százalékban csak a fő ter­mékre Irányul, 13 százaléka alap­szik kombinációs eljárásokon és a fennmaradó 47 százalék a nyersanyagok továbbadását je­lenti más Iparágaknak. A felszólalók között Szakolczai Pál, a megyei pártbizottság tit­kára örvendetes ténynek minő­sítette, hogy Bács-Kiskun kiemel­ten az élelmiszer-ipari terméke­ket kibocsátó megyék közé tar­tozik, jelentős szerepe van a bel­földi fogyasztás szírivonalának emelésében, az exportképes ter­mékek kifejlesztésében, ezzel együtt a népgazdasági egyensúly helyreállításában. Utalt az egyes szakmák és ágazatok kö­zötti jobb együttműködés szüksé­gességére, amely nélkül az ered­ményes és hatékony gazdálkodás nem képzelhető el. A jelenlévők­nek a felelős szakmai képvisele­ten túl politikai kötelessége is, hogy népszerűsítse az egészséges életmódhoz nélkülözhetetlen táplálkozási szokásokat, ösztö­nözze és szorgalmazza az ehhez szükséges műszaki fejlesztések végrehajtását. Dr. Balogh Sándor, az Agrár- gazdasági Kutató Intézet igazga­tóhelyettese előadásában rávi­lágított, hogy közepes minőségű és feldolgozottságú árukat állí­tunk elő. A világgazdasági túl­kínálat és keresletcsökkenés, va­(Folytqjtás a 2. oldalon.) Klubok és tervek Napjainkban egyre inkább szak­irányú tevékenységet folytaltnak a klubok, a mindennapi élethez kapcsolódó előadásokat, tanfolya­mokat szerveznek vagy a szóra­kozás, a zenehallgatás hozza ösz- sze a tagokat. Bács-Kiskun megye művelődé­si intézményeiben, ifjúsági ott­honaiban számos klub működik. Lehetetlen valamennyit megem­líteni, a legkülönfélébb profilú csoportok munkáját' bemutatni. Négy településen érdeklődtünk: Kiskunfélegyházán, Városföldön, Kecelen és Kecskeméten. Kiskunfélegyházán húsz évvel ezelőtt alakult meg a honismere­ti klub, melyet dr. Fazekas Ist­ván, a Kiskun Múzeum igazgató­ja vezet. Havonta egyszer talál­koznak a helytörténet, a régészet, & néprajz, az irodalom iránt ér­deklődők. Nemcsak előadásokat hallgatnak meg, hanem segítik a múzeum gyűjtőmunkáját is. Nyug­díjasok, fiatalok egyaránt tagjai a klubnak. Az elmúlt esztendő­ben több jelentős programjuk volt. Az idei terveik között sze­repelnek, a kiemelkedő helyi év­fordulókról való méltó megemlé­kezések. Kirándulást Is szervez­nek ma jd Orosházára, ahol a Dar­vas József-emlókkláJlítást tekin­tik meg. A Városföldi Klubkönyvtárban ugyancsak nagy népszerűségnek örvendő kis csoportok alakultak, hetente találkoznak a számítás­technika, a népi játékok hívei, a szövők, a citerások. Klubjuk van a felsőtagozatos általános isko­lásoknak, ők kéthetente, pénte­ken töltik együtt az időt. A nyug­díjasok klubjának mintegy negy­venen tagjai. Előadásokat hallgat­tak már meg a környezetvéde- . lemről, a komolyzenéről, s bemu­tatkozott körükben Tóth István fotóművész is. Tervezik, hogy a növényvédelem aktuális kérdé­seit megvitatják és szeretnének (Folytatás a 2. oldalon.) ORSZÁGOS ELMÉLETI KONFERENCIA SZEGEDEN Ä szocializmus valósága és fejlődése hazánkban Berecz János előadása A szocializmus fejlődésének időszerű hazai kérdéseiről kezdő­dött országos elméleti tanácsko­zás csütörtökön Szegeden a Ma­gyar Tudományos Akadémia Bio­lógiai Központjának kongresszu­si termében. Az MSZMP Köz­ponti Bizottságának, agitáció® és propagandaosztálya, valamint az MSZMP Csonigrád Megyei Bi­zottsága által szervezett három­napos konferencián, társadalmi politikai., szellemi életünk jeles képviselői, a téma szakavatott tu­dósai, párttisztségviselők, mar­xista oktatók, gyakorlati szakem­berek vesznek részt. Szabó Sándor, a Csongrád me­gyei pártbizottság első titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitáció® és propaganda osztá­lyának vezetője mondott megnyi­tót. Ezt követően Berecz János, a Központi Bizottság titkára tartot­ta meg bevezető előadását „A szocializmus valósága és fejlődé­se Magyarországon” címmel. ,:;/v Mélyebb elemzést! A tanácskozás célját megjelöl­ve, időszerűségét indokolva a Központi Bizottság titkára emlé­keztetett a társadalomtudomá­nyok művelőinek a párt XIII. kongresszusán is megfogalma­zott teendőire: sokrétűen és mé­lyebben kell elemezni társadalmi viszonyainkat, előbbre kell lépni a szocialista fejlődés hazai és nemzetközi tapasztalatainak mar­xista—leninista elméleti általá­nosításában. A magyar társada­lom — hangoztatta — fontos vál­tozások korát éli, s változások láthatók a szocialista világrend- szer számos országában. A mai magyar valóságot sok­féle erő és hatás formálta, nem­zedékek hosszú sorának munká­ja, törekvésé, harca testesül meg benne — hangsúlyozta Berecz János, majd — sorra véve az el­múlt négy évtized történelmi eredményeit, elvitathatatlan vív­mányait — kijelentette: olyan alap ez. amelyre építkezni lehet a jövőben is. Mai valóságunk a szocialista forradalom győzel­mének. a szocializmus építésének eredményeként formálódott. Az építmény nyilvánvalóan nincs még kész, a magyar társadalom alapvető jelentőségű problémái­ból több is megoldásra vár. Sok olyan jelenség és tendencia van, ami nehezíti életünket és fejlődé­sünket. — Az utóbbi időben gyakran esik szó — joggal — gazdaságunk problémáiról, a jövedelemter­melő képesség, a műszaki színvo­nal, az egyensúly, a szerkezetvál­tás kérdéseiről, s ezekkel össze­függésben az életszínvonal, a jö­vedelempolitika területén je­lentkező problémákról. Mind­ez azonban nem csökkenti eddi­gi fejlődésünk értékét, nem von­ja kétségbe munkánk értelmét. Mindezt együtt kell értékelnünk. — A szocialista építés mindig történelmileg konkrét feltéte­lek között történik, a szocialista elvek megvalósítása felé csak az adott nemzeti valóság talaján le­het haladni. Ezért a tapasztalatért súlyos árat fizettünk, s így nincs jogunk elfelejteni! Az MSZMP három évtizeddel ezelőtt levonta azt a következtetést, hogy a szo­cializmust a nemzetközi tapasz­talatokat számon tartva, a konk­rét történelmi feltételeket min­dig mérlegelve, a magyar valóság talaján kell építeni. A szocialista világrendszer részeként Teendőink nemzetközi hátte­rét is felvázolva szóit arról a Központi Bizottság titkára, hogy a fejlődés belső folyamatai elvá­laszthatatlanok a külső feltételek alakulásától és hatásától. E nem­zetközi feltételrendszerben szá­munkra a legmeghatározóbb té­nyező mindenkor az volt, s az lesz a jövőben is, hogy létezik a szocialista világrendszer, s mi annak részeként fejlődünk. A tő­kés világ sokféle ellenhatásával nagymértékben nehezíti el óbb- relépésünfcet, mindenekelőtt im­perialista politikájával, azzal, hogy nemzetközi feszültségeket szít. növeli a háborús veszélyt, fokozza a fegyverkezési versenyt. A szocialista világrendszer vi­lágpolitikai és világtörténelmi tényezőivé vált, bebizonyította életképességét, tartósságát, azt, hogy valóságos alternatívát je­lent a kapitalizmussal szemben — mondotta Berecz János. — A szocializmus történelmileg liézve fiatal társadalom, amely­nek lényege még nem tudott,ki­bontakozni a maga teljességében. Tudjuk: még hosszú út áll a szocializmus előtt, hogy a maga teljességében megmutassa mind­azt, amit nyújtani képes az em­bernek, s az élet minden terüle­tén bizonyítsa fölényét a kiapita- lizmusssal szemben, A szocialis­ta országoknak kemény próbákat kellett fciállniok, s a szocialista világrendszernek mosit egy újabb, nagy történelmi kihívással kell szembenéznie. A civilizáció „fő ors/ágútján” — Kétségtelen, a hetvenes évek második felében és a nyolcvanas évek elején a szocialista világ- rendszer fejlődése lelassult, a gazdasági növekedés üteme ve­szített a kapitalizmussal szem­beni előnyéből. Világméretű történelmi revans lehetősége vil­lant fel az imperializmus vezető körei előtt. A szocializmus sorsát érintő létkérdés megfelelően vá­laszolni erre a kihívásra. Ebben az összefüggésben meghatáro­zó jelentőségű a Szovjetunió kom­munista pártjának politikájában bekövetkezett változás. Az SZKP vezetése az átalakítás gyorsítása révén a szocializmus belső viszo­nyainak olyan megújítását tűzte (Folytatás a 2. oldalon.) A szabad Az elmúlt esztendő eredmé­nyeiről számot adó szövetke­zeti közgyűlések időszakának félidejénél tartunk. Tanulsá­gokat ilyenkor még korai le­vonni. Az viszont megjegy­zendő, hogy a vezetőségi be­számolók zöme azzal kezdő­dik: milyen „kívülről jött", „kiszámíthatatlan” nehézsé­gek jellemezték az évet. Álta­lában elhangzik az is: nem úgy alakult az időjárás, ahogy kellett volna, nem olyanok voltak a piaci viszonyok, ami­lyenekre számítottak, a sza­bályozóváltozások is további terheket jelentettek és igy to­vább. Kevesebb helyen esik szó az elpuskázott lehetőségekről, az iróasztalfiókban maradt újí­tásokról, az éppen, hogy nem követésre méltó, remélhető már csak ideig-óráig megtűr­hető vezetési módszerekről. Sajnos, nem is egy példát sorolhatnék az olyan ökológiai­lag hasonló adottságú, szom­szédos gazdaságokról, ahol dup­la, tripla, sőt még ennél is többszörös a különbség a nye­reség között. Elemezhető-e a mulasztás? Feltárható-e a hiba? Adaptálható-e az élet. revalóbb módszer? És még so­rolhatnám a sürgetően válasz, ra váró kérdéseket. Egyrészt igen, másrészt vi­szont nem, hiszen az ágazat egyik sajátossága, hogy két egyforma szövetkezeti gazda­ság nincs. Azzal az érvelővel aligha szállhatnék vitába, aki elveti a pusztán az „aranyko- rona”-érték — az évszázados talajtani hasonlításmérő — szerinti besorolást. Csak a pél­da kedvéért, hogyan is hason­lítható össze az az öntöző, ter­mékeit a végsőkig feldolgozó, ég alatt a korábban felhalmozott tőké. jét nyereséges társulásokba fektető, 100 millió forintos nyereséget hozó fajszi gazdaság azzal a foktőivel — holott ta­lajtani adottságai az összeté­veszthetőségig hasonlóak —, ahol csak „vegetálnak”. Igaz, mondják az utóbbira: nem is kell nagyon küszködniük, akár­milyen legyen is az időjárás, még ha marokkal vetik a bú­zát, akkor is terem annyi, amennyi „a velünk baj nincs” néhány milliós nyereség el­éréséhez elegendő. De összevethető-e ez a né­hány millió azzal, amiért a Homokhátságon, vagy a Kis­kunság gazdaságaiban az esz­tendő 365 napján verejtékezik vezető, tag, alkalmazott. Ma­napság mind több szó esik a tartalékok feltárásáról. Nem titok, sok helyütt már csak ez a jövő egyetlen továbblépésé­nek lehetősége. A szómba ve­hető források között nagy ga­ranciával ez, amiből meríthe­tünk. A belső tartalékok feltárásá­ra talán megengedhető némi személyeskedés. Egyik roko­nom gépészmérnök. Műszaki főmérnöke egy közel 10 ezer hektáros Pest megyei szövet­kezetnek. Hobbija a számító- pép. Néhány esztendeje eg­zisztenciája kockáztatásával, nem kis harcok árán, előbb saját készítésű, majd vásárolt programok segítségével beve­zette a számitógépes elemző módszert. A termelési model­lek kockázatmentes kipróbá­lásával, a termelési szerkezet, a bérezés megváltoztatásával, a felesleges munkavállalók, a „vattaemberek” számának csökkenésével. hagyományos bérgazdálkodás mellett is (!) megkétszerezték nyereség­szintjüket és ezt azóta stabili­zálták. Ehhez társul egy má­sik kép, ez már szűkebb ha. zánkbeli, a vaskos ujjait mo­solyogva mutató téeszelnöké, ezzel a megjegyzéssel: —Amip ezeken tudok számolni, itt szá­mítógép nem lesz ... A belső■ tartalékok mellett sokat rejtenek a kis- és nagy­térségi összefogás lehetősé­gei. Ennek maradéktalan fel­tárásakor azonban le kell győzni a néhol még meglévő — a jelenlegi helyzetben el­ítélendő — kivagyiságot. Már évek óta próbálnak a Kiskun­ságban élelmiszer-ipari fel. dolgozó, a jövőben pedig köz- úti szállítási tevékenységet szervezni. Élő éi jó példa, a minden résztvevő számára ka­matozó vállalkozásra a száoiot zöldségszárító tevékenysége, de ide sorolható, a gyorsan tért nyerő agrokémiai telepek munkája is. Tehát minden­képpen fontos lenne az úpy- nevezett szövetkezetközi Szfé­ra életének élénkítése. Ezért is kaptak szabad jelzést a ver­tikális feldolgozó rendszere­ket, a gazdasági társulásokat, a közös vállalatokat -létrehozó törekvések: Mindez azonban nem adhat mentséget a röghözkötött, moz­dulni képtelen, újat vállalni nem merők tevékenységére. Szólni kell arról is, hogy a né­hol még most is intenzívnek tűnő, de vonásaiban extenziv növekedés szakasza már vég­leg a múlté. A most lépést váltani képtelen gazdaságok jól prosperáló, innovatív tor­saiktól szinte fényévnyi, ké­sőbb már behozhatatlan távol» Sággal lemaradnak. Hiába azo­nos a talaj, a közgazdasági környezet, fúj ugyanarról a szél, s bárhol is műveljék a földet a szabad ég alatt, a jö­vőről most a szürkeállomány dönt. Czauner Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents