Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-17 / 40. szám

1987. február 17. • PETŐFI NÉPE • 3 Gátéri falugyűlés • A Bajcsy-Zsilinszky utcában. A hő alatt a tavaly elkészült aszfalt... % KÖZSÉG A MEGYEHATÁRON A kásás hóban nehéz a járás. A főúton se nagy a forgalom, hát még a mellékutakon. Alig talál­kozom járókelőkkel. Délután négykor kihaltak Gátér utcái. Csak egy-két idősebb ember la­pátolja a házak elől a havat, A Bajcsy-Z.sülnszky utcában a 30, szám alatt Czakó Dezsőt látom, a lapátra támaszkodva pihen, — Jólesik egy kicsit álldogálni, egész délután latorítóm az udu vart, a járdát — mondja. — Mag aztán az állatokat te el kell lát­ni. — Hallottam, hagy tavaly asz­faltozták ezt az utat. Sokba ke­rült önöknek? — Hétezer forintba. Megérte. Jobb most már rajita közlekedni. Csak egy baj van, hagy rnagar sabbra sikerült mint a járda, és idefolyik a víz. De majd a tavasz, szál árkot ásunk, és akkor meg­szűnik a gondunk. — Jön a mai falugyűlésre? — Nem, én nem érek rá. Majd az asszony elmegy helyettem. — Ezek szerint, nincs is mon­danivalója, ami előrébb vinné a falu ügyét? — Nincs különösebb, elégedett vagyak a vezetés munkájával. Amit megtehetnek értünk, azt meg is teszik. Többre meg úgyse futja. Szemben a nyolcvanéves Ko­vács József küszködik a hóval, A falugyűlésre ő se megy.de a csa­ládot a sógora képviseli, — Kifutottam én már az idő­ből — indokolja, hogy miért ma­rad távol, De hozzáteszi: — Az­előtt sokat megfordultam a gyű. léseken, nem hagyott hidegen a falu sorsa. öt óra felé már szépen gyüle­keznek a művelődést házban. Né. hány perccel túl a kerek órán alig férnek el a nagy teremben. Több mint százan várják a nyitó szót. Ez ahhoz képest nem kevés em­ber, hogy mindössze ezenkétazá- zan lakják Gátért. Tehát minden tizedik lakos Itt van! Fazekas László, a Hazafias Nép­front helyi bizottságának elnöke köszönti a megjelenteket, majd Urbán Istvánná tanácselnök sorolja a tavalyit eredmáby.ekefc, és az idei tennivalókat. Ebből idézzük a legfontosabbakat. A községi' tanács 1986-ra fej­lesztési célként 800 méter beton­út építését tervezte a Bajcsy-Zisi- llnszky utcában. A lakók társu­lást hoztak létre, hogy ezzel se­gítsék az aszfaltozást. A legtöb­ben ennek eleget tettek, de akadt néhány család, amely nem fize­tett — a tartozás 63 520 forint! A Szegfű utca tavaly szintén új bur­kolatot kapott. A Kun Béla uibea Lakói évek óta kérik a vízhálózat bővítését, de ezit eddig pénzszű­ke miatt nem valósíthatta meg a tanács. Az elmúilt évben beveze­tett településfejlesztési hozzá­járulás — amelyből többek kö­zött éppen az előbb említett bő­vítést szerették volna megvalósí­tani — elmaradt a várttól. Lénye­gesen kevesebb pénz folyt be, mint a községfejlesztési adó szám­lájára, Az általános Iskola két tanteremmel történő bővítése is sürgető feladat. Ez éviben el­készülnek a tervek, a munkálatok tehát a következő esztendőben megkezdődhetnek. A fűtés fel­újítása azonban még az idén ese­dékes. Szintén ez évben korsze­rűsítik a telefonihálózatot Gáté- ron. Ezt követően a tanácselnök ar­ról beszélt, hogy a község lakói mit tették környezetük szebbé, barátságosabbá tételéért. A gáté. .riéltf csakném? egymillió forint éi$éfcílí)«n végeztek 1986-ban tár­sadalmi munkát. Sajnos azonban még mindig akadnak olyanok, akik a szemetet a falu széli ár­kokban,, dűlőutakon helyezik el. A beszámoló után a község la­kói mondhatták el észrevételüket. Rácz Imre nyugdíjas több gond­ra is felhívta a figyelmet. — Meg kell nyerni a lakossá­got, hogy miméi többet tegyen, la­kóhelyéért. Például ne öntse a szemetet a kapu elé, a falu hatá­rába. A temetőkutat nem lehet használni, és kellene egy jól jár­ható gyalogút Isi. A tejbegyűjtő állomás nehezen közelíthető meg, rossz az út, az épület felé folyik a víz. Az telkola parkosítását te minél hamarabb meg kellene ol­dani. * Ifjú Csáki Benjámin kisiparos a Saillal-imaj árban tapasztalt ál­datlan állapotokról beszélt. Az ott élő juhász iigen sok kutyát tart — szabadon! —, s emiatt a környéken élők félve közleked­nek még a saját portájukon te. A kútra sem tudnak menni. Egy asszony rákommá zott: — A kutyák széthord jók a dögöket, ha kimegy legelni a ml jószágunk, bármilyen fertőzést kaphat tő- lük. Nagy kárt és bosszúságot okoz nekünk a juhász, aki kéré­sünkre már számtalanszor kije- lidntette: senkinek semmi köze nincs hozzá, hogy mit csinál, A falugyűlés hátralévő részében többem ehhez a vitához szóltak hozzá. Temesl László Május 28-án délután négy órá­ra Mezey György nemzetközi saj­tókonferenciát hirdetett a Hotel Estancia kertjébe. Talán az volt a célja, hogy megnyugtassa az újságírókat, és egy koccintás mel­lett elbeszélgessen a mexikói és a nemzetközi tömegkommuniká­ciós eszközök képviselőivel. Csakhogy Mezey és a magyar szakvezetés ezzel már nagyon el­késett. A délutáni sajtókonferen­ciát a tudósítók kollektíván boj- kottálták: nem jött el sem az UPI, sem az AFP, sem az AP, sem a Reuter, sem a többi nagy nemzetközi hírügynökség kép­viselője, egyetlen mexikói újság­tól sem jelentek meg. Erre még nem volt példa! Ez csúcs! Vagy inkább szaka­dék? A Hotel Estancia. kertjében szé­pen fölállított fehér asztalon érintetlen maradt a Black and White, a Johny Walker, nem sok fehér rum és vodka fagyott. Mindössze két nyugatnémet, két argentin és egy osztrák újságíró jelent meg. Negyedóráig beszélgettünk, én az argentinok kérdéseit fordí­tottam: „Melyik csapattól tart leginkább Mezey úr? Létezik-e ' titkos fegyver a szovjetek ellen, hogy ennyire bezárkózik csapa­tával? Mit szeretne elérni ezen a világbajnokságon? Miért változ­tatta meg a mai edzés időpont­ját?” A válaszokat Király Ferenc, a Népsport főszerkesztője fordí­totta: „Én nem félek senkitől, csak a háborútól és a betegsé­gektől. Van titkos fegyverem, és azt majd a szovjetek elleni mér­kőzésen. bárki megláthatja. Nyer­ni jöttünk erre a vb-re, mi má­sért! Az edzés időpontját pedig akkor változtatom meg, amikor akarom!” A németek még kérdeztek va­lamit a forróságról, arról, hogy hogyan pótolják a magyarok fo­lyadékveszteségeiket, és a nem­zetközi sajtókonferencia ezzel befejeződött. Kicsit kurta volt! Mezey György a magyar labdarúgócsapat dacos szövetségi kapitánya észre sem vette, hogy kollektíván bojkot- tálták. Erre csak két nap múlva jött rá egy véletlen folytán ... Május 29-én. zártkapus mérkő­zésen ülünk a leóni Curtidores sportegyesület stadionjában. Az ellenfél egy leóni csapat. Az egyik oldalon Mezey, közvetítői­vel, kicsit arrébb Páncsics és Király, közöttük östreicher in­gázik. A másik oldalon ülnek az újságírók, a válogatott néhány kísérőjével. Én. a legfelső sorból figyelek, innen mindent és min­denkit jól látok. Eggyel lejjebb Boskovics Jenő, Borbély Pál és Szepesi György foglal helyet. Mialatt Jenő elsorolja, hogy ő kit válogatna be, bevonul a leó­ni gárda és a tizenegy magyar játékos. Nagy a hajtás — már a második peroben gólt rúgunk. Az ötödik perc környékén já­runk, amikor Mezey hirtelen föl­pattan magához rendeli Királyt, valamit mond és mutogat neki, Király Ferenc pedig intézkedik. Tajti József, aki a mérkőzést ve­zeti, megállítja a játékot. Király a rendőrökhöz fordul, és a szemben lévő tízemeletes ház felé mutat, elindulnak arra. A rendőrök pisztolyaikkal hado­nászva kiabálnak: „Kiüríteni, ki­üríteni !” Az történt ugyanis, hogy a sta­dion melletti szálloda fölső eme­leteit, ahonnan belátni a játék­térre, a mérkőzésről kizárt fotó­sok és újságírók kibérelték, még a tetőteret is megszállták, öt perc múltán folytatódik a játék, a szálloda felső szintjéről már csak a rendőrök néznek a sta­dionba. Szünet; a félidőben 2—1 a ja­vunkra. Ekkor egy véletlen foly­tán furcsa leleplezést tettem. (Az esetről később T. András Emil: Mundiál zárt kapuk mögött cí­mű könyvében is említést tett. T. András ugyan nem volt jelen a történteknél, leírása azonban mégis jól érzékelteti a helyzetet.) Mi is történt valójában? A 2—1 sovány eredmény, bár a fiúk küzdenek. Mindenki tud­ja, hogy ez kevés, de senki nem meri kimondani. Az éles szemű újságírók is észrevették, hogy a főpróba nem akar sikerülni, per­sze, nekik erről sem beszélni, sem írni nem volt szabad, mert szö­vetségi kapitányunk ezt azon­nal hangulatzavarásnak minősí­tette volna, ami kitiltással jár. Márpedig mit kezd magával egy kitiltott újságíró Mexikóban, amikor még spanyolul sem be­szél, ugyan miről tudósítsa lap­ját? Boskovics Jenő hátrafordul hozzám, s megkér: „Ugyan kérdezd már meg, hogy áll ez a León'az első osztályban!” Három méterrel lejjebb, a kor­látnak támaszkodva egy karsza­lagos férfi áll, karján a felírás: Rendező. Hozzá szólok fennhangon, spa­nyolul: „Uram, legyen szíves megmondani, hogy áll a leóni csapat a bajnokságban?” A válasz meglepő volt: „Uram, ez nem a leóni első csapat, ez a tartalék. Az első csapat tagjai most szabadságon vannak!” A tanév a számok tükrében E tanévben a megelőzőhöz ké­pest valamelyest csökkent a ké­pesítés nélküli pedagógusok ará­nya az általános iskolákban: egyebek között ez derült ki a Tudományszervezési és Informa­tikai Intézet most megjelent ok­tatási statisztikájából. Az iskolák jelenleg még így te mintegy 3 és fél ezer, helyettesí­tőként pedig további 3300 nem pedagógusi képesitésű nevelőt, oktatót alkalmaznak, többségü­ket a napköziben. Annak ellené­re, hogy e tanévben másfél ezer­rel több tanár és tanító oktatja a diákokat, mint 1985—86-ban, mintegy 880 általános iskolából csaknem ugyanannyi pedagógus hiányzik. Figyelemre méltó, ihogy évről évre csökken a férfi peda­gógusok száma: ma a tanárok és tanítók 82,6 százaléka nő, s min­den harmadik pedagógus 30 éves vagy ennél fiatalabb. A 6—13 éves gyermekek 98,1 százaléka jár iskolába, s várha­tóan e tanévben 14 éves korig 80, 16 éves torig is csak 92 szá­zalékuk végzi el az általános is­kolát. A fogyatékos tanulókat oktató intézményekben és a dolgozók általános Iskoláiban végzőkkel együtt ez az arány 95 százalék körüli. Az elmúlt tanévben mintegy 131 220 tanuló fejezte be ered­ményesen a 8. osztályt, s 94,2 százalékuk tanul tovább közép­fokú iskolában: legtöbben a szak­munkásképzők, 27 ezren a gim­náziumok, csaknem 36 ezren a szakközépiskolák első osztályai­ban. Idén 278 szakmunkásképző­ben több mint 175^ ezer tanuló részesül képzésben. 1986-ban csaknem 54 ezer tanuló fejezte be eredményesen középiskolai tanulmányait, s 95,9 százalékuk tett sikeres érettségi-képesítő vizsgát. A felsőoktatási Intézmények száma az előző évi 58-ról 54-re csökkent. E tanévben nappali tagozatra mintegy 64 800 hall­gató Iratkozott be: a 18—22 éves korú népesség 9,6 százaléka. A tanév végén várhatóan 14 645 hallgató fejezi be tanulmányait: közülük 5200-an pedagógus sza­kon. Lefordítom amit mondott. Egyszerre östreicher ugrik elém, rám rivall. Mit beszélek én itt összevissza. Értetlenül nézek rá: „De hát most mondta ez a leóni rendező, hogy ez csak tartalékcsapat”. östreicher csak folytatja to­vább: „Mit hiszel te egy ilyen embernek, fogalmad sincs a dolgokról, csak csinálod itt a zavart, jártatod a szádat!” Ekkor egy pillanatra elbizony­talanodom. Hirtelen az fut át az agyamon, -hogy most nagyon visszavágok neki. De azt is megéreztem, hogy most valami titokra, akaratlanul is valami gyenge pontra tapin­tottam rá. Végül is megerősza­kolom magam és hallgatok. Észreveszem Szepesi György tekintetét, aki mutatóujját a szá­ja elé emeli. Mintha csak azt akarná mondani: ne folytassam. Volt ebben a -mozdulatban vala­mi kérés jellegű is. Én Szepesi Györgyöt tisztel­tem, talán a neve miatt is: ne­kem gyerekkorom óta ő volt a „futball-tolmács”. Átvillan az agyamon: ha ő,az MLSZ elnöke nem szól vissza, nem mer visszaszólni östreicher- nek, akkor annak biztosan nyo­mós oka van és talán nem sze­mélyes ok, hanem olyan, mely a magyar labdarúgás érdekeihez kötődik. Vagy már Szepesi György, az MLSZ elnöke is fél östreicher- től, a spanyol állampolgártól, akit most a magyar csapat me­nedzserének szerződtettek? Nem értem, csak érzem, hogy jobb, ha most nem szólalok meg. A vb-rajt előtt a veszekedéssel nem hiszem, hogy a magyar lab­darúgásnak használnék, meg aztán nem is tudom, lenne-e va­laki, aki kiállna mellettem. Hát hallgattam és visszaültem a helyemre. Borbély Pál- hátrafordul és kacsint. Gyenes András odajön hozzám-, hogy fordítsak le neki egy emléktáblát, melyet a stadi­on falába építettek. Fordítom ne­ki, miközben ő az arcomat für­készi. Valójában el akarja terel­ni a figyelmemet az esetről. Sze­pesi György is, Borbély Pál is, Gyenes András is szolidárisak velem, ki-ki a maga módján. Simon János (Folytatjuk) Ezer munkanap A munkavédelem egyik célja a dolgozók munkaké­pességének megóvása. Hoz- zájárul a termelés haté­konyságához, az egészség­védelemhez, tehát üzemi és népgazdasági érdeket egyaránt szolgál. A Mező- gazdasági, Erdészeti és Víz­ügyi Dolgozók Szakszerve­zetének megyei bizottsá­gához tartozó állami üze­mekben tavaly mintegy 20 százalékkal kevesebb volt a baleset. Magáért beszél, hogy a kiesett munkana­pok száma 12 678-ról 11 568- ra csökkent. A termelő üze­mek munkavédelmi veze­tőinek tevékenységét a me­gyében 117 társadalmi mun­kavédelmi ellenőr és több száz munkavédelmi őr se­gíti. 1984 júliusában alakult meg az Országos Munkavé­delmi Főfelügyelőség, és minden megyében a mun­kavédelmi felügyelőség. Ezzel az intézkedéssel ál­lami irányítás alá került a munkavédelmi felügyelet, amely addig a szakszerve­zetek hatáskörébe tarto­zott. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az álla­mi munkavédelmi felügye­let létrehozásával szerve­zettebbé vált a dolgozók egészségvédelme. A szak­szervezeteknél viszont meg­maradt az érdekképvise­leti feladatok egész sora. A MEDOSZ megyei bizottsága mellett társadalmi mun­kavédelmi bizottságot ala­kítottak, üléseiket a nagy­üzemi munkavédelmi veze­tőkkel együtt tartják. A bi­zottság tagjai körzetekre osztották fel a megyét és egy-egy körzet felelőse te­rületi Instruktorként segí­ti a munkavédelmi vezető­ket és ellenőröket. Sokfé­le feladatot látnak el: Ide­tartozik az egészséges és biztonságos munkakörül­mények megteremtésének elősegítése, rendszeres tá­jékoztató a munkavédelmi jogszabályok változásáról, a balesetek elemzése, ki­vizsgálása, nyilvántartása. Mindenütt megszervezték a munkavédelmi őrök há­lózatát, akik társadalmi megbízatásként végzik fel­adatukat. Az úgynevezett örmozgalom létrehozása és munkájuk segítése a szak- szervezet és a gazdasági ve­zetők közös feladata. Min­denütt a szakszervezeti bi­zottság kezdeményezi az őrhálózat kialakítását, ja­vaslatot tesz a személyek­re vonatkozóan is. A gaz­dasági vezetők, pedig gon­doskodnak a szükséges fel­tételekről, és a jelzések alapján megteszik a szük­séges intézkedéseket. Az üzemekben járva azt tapasztaljuk, hogy a gyako­ri ellenőrzéseknek, a jól szervezett munkavédelmi hálózatnak megfelelően, általában csökkent a bal­esetek száma, vagyis az ed­dig hozott' intézkedések meghozták gyümölcsüket és a munkavédelem ter­melőerővé vált. Mindez persze nem je­lenti, hogy már minden rendben van. A kormány szóvivője egyik nemrég tartott tájékoztatóján el­mondta, hogy vannak kri­tikus napok a termelésben. Ez a hét eleje, a hétfő és a hét vége, a péntek. Az Izsáki Állami Gazdaság­ban összesítették a bal­esetek naponkénti megosz­lását. Tavaly, hétfőn két­szer annyi baleset volt mint például csütörtökön. Pén­teken szintén magas volt a balesetek száma. Ez orszá­gos Jelenség, ami természe­tesen kihat a termelés ered­ményeire is. A szakszerve­zetek tevékenységéhez hoz­zátartozik a tudatformá­lás, a dolgozók olyan szem­léletváltozásának elősegí­tése, hogy kipihentén kezd­jék a hetet. Igaz, hogy so­kan éppen gazdasági kény­szerből szombat—vasárnnp Jobban hajtanak, mint n hét más napjain a munka­helyen. Ezen egyelőre nem lehet gyökeresen változ­tatni, hiszen az említett két napon is termelőmunkát végeznek. Már az is nagy eredmény, hogy a szerve­zettebb munkavédelem eredményeként csökkent a balesetek száma. K. S. (V asár) napközben VASÁRNAP DÉLELŐTT és délután tizenkét művelődési ház­nál próbálkoztam. Nem volt nyit­va egyik sem. Voltak köztük ki­csik, közepesek, s nagy intézmé­nyek is, vagyis olyanok, amelyek­ben több alkalmazott is dolgozik. Ha a tucatból csak kettő vagy három várt volna zárt ajtókkal, érdemes lenne közreadni a nevü­ket. íme, a kivételek, ahol nép­művelők nem ismerik a lakosság szabadidős szokássát. De sajnos kivétel nélkül zárva voltak. A reprezentatívnak ugyan nem mondható, de alapos vizsgálat után az jutott eszembe először: az Íróasztaloknál sok olyan ren­delkezést találnak ki, amelyek a gyakorlatban visszásán hatnak. Szerintem ugyanis a művelődé­si házak vasárnapi nyitva (nem) tartása is ezt példázza. Állami, vagyis közpénzen működnek ezek az intézmények: pazarlóan egy panaszkodó világban. Legtöbb­jük csak sátoros ünnepen, zár­számadás, nőnap, fenyőfaünnep­ség, farsangi bál stb. „él”j (Tud­juk persze: máskor is működhet ott klub, szakkör; szerveznek ren­dezvényeket is.) De arra sajnos többségük nem alkalmas, hogy „élje” is az állampolgár. Például téli vasárnap délután, vagy dél­előtt beszélgessen, vitázzon, játsz- szon ott. Minden rendezés nélkül! SOKAN MONDJAK az érintet­tek közül — de nehogy elhiggyük —, hogy az effélére nincs igény. Miért e tamáskodás? Vizsgáló­dásaim kapcsán, szinte mindegyik településen — nem messze az ál­lamilag támogatott intézménytől — megtaláltam az említett „só­der-partik” helyszínét. A kocs­mák (bocsánat: italboltok, büfék, kisvendéglők stb.) ugyanis üze­meltek. Fenntartóikra — mert­hogy nem a kultúra intézményei — nem vonatkoznak az alkohol­árusítási tilalmak. Szombat—va­sárnap. tehát a kocsma hangos csak. Ital van, forint meg gyomor kell hozzá. SAJNOS, A KOCSMÁK vették át a kultúrházak szerepét. Leülni ugyan nem nagyon lehet (rossz, koszos, sőt törött székeket is lát­tam sokfelé), de a sör, bor, pá­linka társaságában állva is jólesik a diskurálás. Ne akarja senki művelni a vendégeket, ha fizet, jóember! Itt miért lehet, s ott miért nem? Méláztam el magam is az egyik „klubpótló” rozoga asztalnál^ a gyúrható dohányfüstben. Sokan azt tanácsolják, legyenek vonzó, hétvégi műsorok a közművelődé­si intézményekben, akkor nem kocsmázik a nép. Igazi, de ho­gyan? A falvak nem önálló mű­sorkészítők. Ha pedig hozni kell — különösen hétvégén — biztos, hogy nem lehet sokáig bírni fo­rinttal! Nemrégen hallottam: egy amatőrök közreműködésével szer­vezett játékdélelőtt is 10—15 ezer forintba kerül... Mi legyen tehát? Természetesen nem azt akarom, hogy szervezzünk kocsmát a mű­velődési házban is! Minden ész­szerű intézkedést jónak látok, ami a magyar betegséggé lett al­koholizmus ellenében születik. De az csak növeli a bajt, ha fe­ledjük a realitásokat. így lesz például az is „kocsma- töltelék”, aki egy-egy üveg üdítő, urambocsá’ sör mellett szívesen kártyázna vagy sakkozna a mű­velődési ház, számára is emelt falai között, kényelmes széfeken, ép asztalokon. De ma hol lehet kártyázni másutt, mint a kocs­mában? Mert mit értünk vele, hogy a diszkóból kitiltottuk az alkoholt? Üdítőt árusítani, har­minc fillér haszonnal üvegenként, senki sem kíván. Nincs hát bü­fé az ifjúsági szórakozóhelyeken. Részeg ifjak azonban akadnak! A kocsmákban „töltekeznek”, az­tán folytatják a bulit a művelő­dési házban. DUNAVECSÉN PÉLDÁUL az utca egyik oldalán sört sem ihat a vendég, az intézménnyel szem­közt, a túloldalon akár pálinkát is, deciszámra. Mit oldanak meg a humánusnak tűnő intézkedé­sek? A gondokat nem, az biztos! Farkas P. József ’ 14. Uram, ez a tartalékcsapat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents