Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-03 / 28. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. február 3. ÉRTÉKŐRZŐK Üj sorozatunkban értékőrzőket mutatunk be. Azokat az embereket, akik az életüket tették fel arra, hogy megmentsék a múlt emlékeit, értékeit. Tehát: megyénk múzeumainak lelkes, megszállott munkatársait hozzuk emberközelbe. H. TÓTH ELVIRA „A régészet teszi teljessé az életemet” A kunbábonyl leletek lázba hozták a fél világot. Az avar kori kincsekre sokan kiváncsiak voltak, még Dániából Is eljöttek Kecskemétre, hogy láthassák. Az .is előfordult, hogy húsvétkor csörgött a telefon H. Tóth Elvira lakásán, mert csak azon a ■napon tudták a külföldi vendégek az értékes anyagot megtekinteni. Akkoriban alig jutott másra ideje a régésznek, minthogy a páncélszekrény ajtaját nylto- gassa, s a gondosan elzárt leleteket megmutassa az érdeklődőknek. Azóta persze változott a helyzet. A restaurált arany ékszerek, kardok, és egyéb tárgyak bejárták Európát, s nemrég kerültek haza hosszú kőrútjukról. H. Tóth Elvira régész, a kecskeméti Katona József Múzeum tudományos főmunkatársa. Nevéhez sok-sok megyebeli ásatás fűződik. — Az első értékes anyagra Szabadszálláson, a Boczka-tanyán bukkantam — emlékszik vissza —, ahol Közép-Európában egyedülálló (V. századi) üvegpohár került első a földből. Szalkszent- mártonban, honfoglalás-, Kun- adacscn és Kunszálláson késő avar kori temetőt találtam. Kun- szentmiklóson, a Bak-ér partján torzított koponyás germán kislány, Kecskeméten, a Sallai úton aranykardos vezér sírjára leltem. Hosszasan sorolhatnám, mire vagyok még büszke. Jó érzés, hogy a kecskeméti múzeum régészeti anyagának egy része ásatásaim folyamán került elő. Egyszer, amikor Amerikában és Kanadában jártam, bementem egy múzeumba. Mondtam, hogy Magyarországról, Kecskemétről jöttem, mire a következőképpen asszociáltak: Kunbábony! Mit tagadjam, meghatódtam ... Persze. pályám eddigi huszonöt esztendeje alatt nemcsak örömök értek, időnként az emberi gyön- geségek célpontjává is váltam. Emlékszem olyan periódusra, amikor több Lrigyem volt, mint barátom. — Érdekelne, honnan a régi tárgyak ilyen mérvű szeretete? Volt a családban, aki régészettel foglalkozott? — Pedagógusgyerek vagyok. Kunágotán születtem, édesapám ott tanított, később pedig Szeged környékén. Fiatal korában Mórával is találkozott. Apám egész életén át gyűjtötte az értékes tárgyakat, a homokbányák ősi leleteit. Tehát a régészettel ilyen formában ismerkedtem meg. Az iskoláimat Szegeden végeztem, majd az Iparművészeti Főiskolára jelentkeztem. Az ötvös szakon tanultam, Borsos Miklós volt a mesterem. Miután abban az időben az ötvösségből nemigen lehetett megélni, arra gondoltam, hogy régész leszek. Másodévesként kezdhettem el az egyetemet, mert az előző diplomámat beszámították. László Gyula növendéke voltam. Tulajdonképpen máig nagy hasznát veszem az Iparmű, vészetin szerzett ismereteknek, a rajztudásnak, az ötvösségnek. Az avar leleteim között nagyon sok a fémtárgy... — Milyen régészeti feladatokat kapott diplomával a kezében? — A gyakorlóévemet a Magyar Nemzeti Múzeumban töltöttem. Amikor megkaptam a diplomát, Dobrovits Aladár, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója alkalmazott régészként. Hortobágy-Arkuson láttam hozzá az első leletmentéshez, késő avar kori temetőt ástam. A férjem, Horváth Attila — aki ugyancsak régész — akkor Debrecenben dolgozott. Ügy terveztük, hogy odaköltözünk és ott telepedünk le. Az elképzelés mégis meghiúsult. A férjemet 1960-ban Kecskemétre helyezték múzeumigazgatónak. Egy évvel később én Is ide jöttem. Sokan nem értették: miért hagyom ott a fővárost? Ma már nem bánom, hogy így döntöttem. — Ml nehezítette a hatvanas években a vidéken élő, dolgozó régészek sorsát? — A legtöbb anyag odaveszett, ami pedig megvolt, hitelét veszítette, mert az elégett dokumentumok hiányában nem tudtuk egyeztetni a régészeti emlékek származási helyeit és egyéb adatait. A helyzet akkor vált biztatóvá, amikor megyei irányítás alá került a múzeum. A régészek élete persze továbbra sem volt leányálom. Gyalogszerrel közelítettük meg az ásatások helyszínét, s mérhetetlenül örültünk, amikor kerékpárhoz jutottunk. • Kunpeszéri lelet: avar kori fülbevalók. • Ez & fotó tizenkét évvel ezelőtt készült a kunbábonyl ásatáson. Az egykori avar fejedelem sírjának feltárásáról Benedek István profesz- szor készített tv-műsort. Hátizsákban hordtuk az eszközöket, sátorban laktunk. Szerencsére, ez már mind a múlté. — Milyen tennivalók tornyosultak a régészek előtt? — Mindenekelőtt a régészeti bejelentő hálózatot kelleüt kiépíteni. Ez azt jelenti, hogy tanácsi dolgozókat, pedagógusokat, múzeumbarátokat Igyekeztünk megnyerni arra, szóljanak nekünk, ha a földmunkák során korabeli tárgydarabkákat, csontmaradványokat, edénytöredékeket fordít ki a gép, az eke. Eleinte annyi bejelentés jutott el hozzánk, hogy bizony nehéz volt kiválasztani, melyik lelőhelyre Induljunk előbb. Ne feledje el, autó nélkül! Mindenhol megértőén fogadtak bennünket, nem ellenkeztek, ha esetleg le kellett állítani a földmunkát, az útépítést. Akkoriban évente mindössze 250 forint kiküldetési keretből kellett gazdálkodnunk. A minisztérium, később pedig a megyei tanács póthitellel segítette az ásatásainkat. Ma más a helyzet: egy-egy megyebeli régész 50 ezer forintot kap feltárásai, kutatásai végzéséhez. — Nem kis feladat az önöké. Alapos tudásanyagra van szükség, a leletmentést megelőzően körültekintő előkészítésnek kell történnie, míg a tényleges ásásra sor kerül. Melyik okoz nagyobb örömet: a szervezés vagy a föld vallatása? — Az utóbbi, bár a sikerhez a szervezés is hozzátartozik. Ha valamit elvétek, nagy problémáim adódhatnak az ásatáskor. Amihez persze szerencse is kell. Elmesélek egy történetét, ami a Kunpeszéren lelt aranytárgyakhoz fűződik. Először csak bejártuk a terepet, megnéztük a sóderbánya területét, mit is remélhetünk az ásatásoktól. Letisztítottuk a partot, sötét be- ásásnyomokra lettünk figyelmesek. Ez egyértelművé tette, hogy szarmata sírokkal állunk szemben, amelyeket — szokás szerint — évszázadokkal ezelőtt kiraboltak. Márciustól júliusig csak szarmata sírokat ástunk ki, egyiket a másik után. Lakókocsiban éltünk a férjemmel. Éppen intézkedtem, hogy vigyék csak vissza Kecskemétre a bérelt kocsit, még egy sírt kibontok és mi is megyünk haza. Ekkor kacsintott rám a szerencse: egy avar kori vezér aranyveretes kardja került elő. Módosítottuk az eredeti tervet, tovább maradtunk, s folytattuk a kutatást. Érdemes voltl Azt pedig már el is felejtettük, hogy több napig Trabantban aludtunk. Hivatástudat nélkül nem lehet ezt a munkát sem végezni, minthogy mást sem. Amikor Kecskemétre költöztem, vállaltam, hogy a régészet teszi teljessé az életemet. Gyermekemet a szüleim nevelték, ameddig nem tudtam magammal vinni az ásatásokra. Jó, hogy a férjem szLntén régész, különben biztos váláshoz vezetett volna ez az életmód. — Ha újból kezdhetné, akkor la a régészetet választaná? — Igen. És Bács-Kiskun megyét ... Borzák Tibor BARÁTSÁGI NAPOK BÄCS-KISKUNBAN IS Kulturális központok tervei A szocialista országok magyar- országi kulturális központjai év elején hagyományosan beszámolnak múlt évi működésükről, és ismertetik az idei évre vonatkozó terveiket. * A Csehszlovák Kulturális Központ tavaly a Hazafias Népfront Országos Tanácsával és megyei bizottságaival együttműködve 500 különféle rendezvényt tartott. az ország legkülönbözőbb helységeiben. A rendezvények hozzájárultak ahhoz, hogy jobban megismerjük a szomszédos ország életét, kulturális és gazdasági eredményeit. Az idei tervek is gazdag programot ígérnek. Így a többi között hazánkba látogatnak a Nők a pult mögött című nagysikerű ■tévésorozat alkotói. Az irodalmi rendezvények közül kiemelkedik a Josef Capek születése. 100. évfordulójának megünneplése. Fotókiállítás ismerteti majd a nemzetközi hírű kerékpáros-bé- megemlékeznek Lidice és Le- záky községek tragédiájának 45. évfordulójáról. Ebből az alkalomból nagygyűléseket rendeznek Szegeden, Kalocsán és más városokban. Érdekesnek ígérkeznek a világhírű cseh bábszínjátszás bemutatói. Bélyegkiállítást rendeznek az 1988. prágai világkiállítás propagálására. Hangversenyek, filmvetítések, előadások teszik változatossá a Csehszlovák Kulturális Központ Idei programját. Barátsági napok rendezésére is sor kerül Fejér, Pest, Vas, Bács-Kiskun, Sza- bolcs-Szatmár és Komárom megyében a Hazafias Népfronttal közösen. • Az idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ, amely 1986-ban is eredményesen szolgálta a két nép kulturális kapcsolatainak erősítését. Idén a központ vezetői azt tervezik, hogy kevesebb, de jobb rendezvénnyel juttassanak el sok hasznos információt a magyar társadalom minden rétegéhez. A Hazafias Népfronttal való együttműködés keretében 1987-ben is barátsági napok lesznek, ' februárban Békés, Vas, márciusban Baranya, Somogy és Zala megyékben, májusban Tolnában, októberben pedig Bács- Kiskun megyében, (g. 1.—d. 1.) fiatalokról - fiataloknak Gyógyszerész — Mostanában felkapott .téma lett a .gyógyszerészek helyzete. Egyesek elkeserítőnek tartják a jelenlegi állapotot: erkölcsi és anyagi megbecsülés hiányáról beszélnek. Az érdekeltek közül egy családot, Gáspár Zsoltot és feleségét, Biczók Évát kérdeztem meg, hogyan vélekednek erről. Mindketten fiatal gyógyszerészek. Zsolt éppen sorkatonai szolgálatát tölti a kecskeméti honvéd- kórházban. Éva közös munkahelyükön, a tiszakécs- kei Béke téri gyógyszertárban dolgozik. A délutáni munkakezdés előtt másfél szobás szolgálati lakásukban beszélgetünk. .— Mind a ketten Szegeden végeztük el az egyetemet, sőt egy évfolyamba Is jártunk. Zsolt békéscsabai, én tiszaalpári vagyok. Már az első évben egymásba szerettünk, így azonos helyre kötöttünk szerződést. Mivel szüléink nem tudnak komolyabb összeggel támogatni bennünket, az elhelyezkedésnél figyelembe kellett vennünk, hogy hol kínálnak szolgálati lakást. Februárban lesz két éve, hogy itt dolgozunk. — Milyenek a tapasztalataitok? — Szeretünk itt dolgozni, jó a légkör. A szomszédunk is gyógyszerész, két évvel előttünk végzett az egyetemen, ö sokat segített a beilleszkedésnél. — A megélhetés? — Háromezer-hétszáz forinttal kezdtünk, tavaly mindkettőnk fizetése négyszáz forinttal emelkedett. Így — ügyeletekkel együtt — négyezer-kílenc- száz forintot keresünk. Most, hogy Zsolt katona, még. több ügyeletét vállalok, ami azt jelenti, 'hogy a hónap felét a patikában töltöm. Legutóbb ötezer- ihatszáz forint volt a 'havi bérem. Jól jön a pénz, mert a férjem keresete nagyon hiányzik a családi kasszából. — Vagyoni helyzetetek? ' — Hát, amit itt látsz. .Ennek a szobabútornak a részleteit a szüléink fizetik. A másik szoba még nincs berendezve. Szerencsére Zsolt kész ezermester, így a beépített szekrénytől a szennyestartóig sok mindent elkészít a lakásban. — Hogyan képzelitek el a jövőt? 1 — Saját lakásról még nem is álmodozunk. A másik szoba berendezésére már gyűlik a pénzünk. Ez azért is fontos, mert két gyermeket szeretnénk. Véglegesen itt akarunk letelepedni. Azt tervezzük, hogy valami mellékes munkát is vállalunk. Talán szőlőművelést. a pályá elején • Gisp&rné Blczók Cva munka közben. (Méhcsl Éva felvétele) — Milyennek érzitek az erkölcsi megbecsüléseteket? — Itt is, mint a kisebb településeken általában, még tisztelik ezt a hivatást. Sok beteg először a gyógyszerészhez megy a panaszával, és azután az orvoshoz. Gondolom, nem kell mondanom, milyen nagy felelősséggel jár a munkánk. A ml kezünkben van utoljára a recept, s ha a gyógyszerkiadásnál tévedünk, súlyon következményei lehetnek. Azt Is figyelemmel kísérjük, hogy az orvos nem követett-e el hibát a gyógyszerek kiválasztásakor. Többek között ezért is fontos a jó orvos—patikus kapcsolat. Nálunk erre nem lehet panasz. A betegekkel kapcsolatban vegyesek a tapasztalataink. Sokan indokolatlanul türelmetlenek, mások pedig egyszerűen csak boltnak tekintik a gyógyszertárat. — Mégis, minek tulajdonítod a mostanában elhangzó negatív véleményeket a szakma megbecsüléséről? — Ügy gondolom, azok panaszkodnak általában, akik csak jobb híján — az orvosi egyetem helyett — kerültek erre a pályára. Félreértés ne essék, én nem azt mondom, hogy a lehető legjobb a helyzetünk, és azt sem jelent vigaszt, hogy más munkaköröknél is találkozunk hasonló problémákkal. Mégis, mi, amikor ezt a hivatást választottuk, tudtuk, vagy legalábbis sejtettük, mit vállalunk. A munkánk szeretete pedig sok mindenért kárpótol. Farkas Andrea PÁLYÁZAT Mit tehet a KISZ? EGY KÖNYV ÉS EGY Narkó-blues „Az ENSZ 1973. évi jelentése szerint a Földnek minden negyedik lakosa kábítószer-élvező”. Ezzel a száraz, tényközlő mondattal vezeti be a Szépirodalmi Kiadónál megjelent Narkó-blues című könyvét Boros István és Vértessy Péter. A fiatal szerzőpáros kemény, sőt kegyetlen írása a drogfogyasztás hazai jelenségeit, a nárkosok indítékait vizsgálja. Nem jdlfésült, okoskodó kívülállóként, hanem belülről, leereszkedve a sorsrontó szenvedély legsötétebb bugyraiba. Simka Gábor — a ragasztózás sioikadlk halálos áldozata — történetén keresztül mutatják be ezt a szerencsére Magyarországon egyelőire viszonylag szűk réteget. Gábor környezetében feltűnnek a kemény drogokat fogyasztó, a társadalom legszélére csúszott figurák ás. Valamennyien tizen-, huszonévesek. A Magyar Nemzet munkatársai a rászokás fázisainak érzékeltetése mellett arról is meggyőzik az olvasót — ugyancsak a szereplők példáin keresztül —, hogy egy bizonyos ponton túl a pusztító éLvezetről leszokni sziinite lehetetlen! Ha csak ezt érteti is meg a könyv azokkal, akik kézbe veszik, már nem született meg hiába. Mondandója azonban , bizonyára nem csak a veszélyeztetett réteget érinti meg, hanem mindenkit, aki tehet valamit az ifjúság jövője érdekében. Az áls_zemérmes agyonhallgatás után pár éve hivatalosan is kimondatott, hogy a kábítószer-fogyasztás elleni harcolt társadalmi feladattá kell tenni, A legutóbbi Időkben a korábban teljesen magára hagyott egészségügyön kívül több. az ifjúsággal kapcsolatban álló intézmény, szervezet zászlajára tűzte a társadalmi beilleszkedési zavarokkal küszködő fiatalok felkarolását. A többi között a KISZ is. Természetesen egyedül ő sem tudna megbirkózni az annyira más, nehezen megközelíthető fiatalok problémáival. (A nankösdk számát a legóvatosabb becslések is több tízezerre teszik, de vannak olyan vélemények is, hogy már több százezres tömeggel kell számolnunk.) Az ifjúsági szervezet ezért maga is segítséget kér az egészségnevelés lehetőségeinek, a deviáns magatartásformák okainak feltárásában. A KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottsága a fenti céllal pályázatot hirdet olyan fiatalok részére, akik tenni kívánnak az egyre alacsonyabb korosztályokat is érintő gondok megoldásáért. Három kategóriában — csoportosan is — lehet pályázni: — fotóval, plakáttal, karikatúrával*. videoanyaggal; — tudományos igényű pályamunkákkal ; — irodalmi alkotásokkal. A megyei KISZ-bizottság címére (Kecskemét, Május 1. tér 5.) 1987, június 30-áig beküldött, jeligés pályázatok legjobbjall díjazzák és felhasználják a káros életmódbeli szokásokat' követő fiatalok felvilágosításában, nevelésében. A pályázat részletes feltételeiről a bizottság munkatársa. Deák Tamás, a 76 21-198-as tele- fenszámon szolgál bővebb információval. Sz. K. Diákélet az NDK-ban Az NDK-ban. 7 egyetem és 47 főiskola várja a fiatalokat. Ezek sorában 17 műszaki, 12 művészeti, 9 pedagógiai és 5 közgazdasági felsőfokú tanintézet található. A felsőoktatási intézményekben természetesen több fakultás közül választhatnak a hallgatók, ahol kutatóintézetek, gyakorló iskolák, egyetemi klinikák is segítik a gyakorlati oktatást és a nevelést. A legtöbb egyetem sok évszázados múltra tekint vissza; a lipcseit például 1409-ben, a rostockit 1419-iben, a greifswaldit 1456-,ban, a wittenbergjt 1502- ben, a jénait 1558-ban, a berlinit 1810-ben alapították. A háborús pusztítások nem kímélték ezeket a patinás intézményeket sem. A helyreállítás alaposan megterhelte az államkasszát az ötvenes években. De nemcsak renoválásra költöttek, számos új főiskolát is létesítettek. Köztük 7 műszaki főiskolát, ugyancsak 7 pedagógiai főiskolát, továbbá 3—3 egészségügyi, művészeti, közgazdasági akadémiát, valamint 2 mező- gazdasági főiskolát adtak át rendeltetésének. / Szélesedett és sokoldalúvá vált a felsőoktatás egyik hagyományos formája: a szakoktatás. ' A szakiskolák három év alatt készítik fel a hallgatókat, bocsátanak műszaki közép- és vezető káderekef a népgazdaság rendelkezésére. Jelenleg 240 szakiskolában. 173 000 fiatal tanul. Halasra jön a Z’Zi Labor A Z'ZI LABOR rockcsapat — a veresegyházi asszonykórus besegítésével — egykettőre népszerűvé vált. Első nagylemezük — arany lett. Februártól országos koncertkörútra indulnak, s a turné egyik állomása Kiskunhalas lesz. Az Általános Művelődési Központban február 11-én este hétkor lépnek fel. Ekkor bemutatnak néhány felvételt készülő második LP-JUkről, köztük néhány világsláger-feldolgozást.
