Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-07 / 5. szám

1987. január 7. # PETŐFI NÉPE • T „FELELŐSSÉGTELJES FELADAT” A kormányszóvivő Országház, 66-os terem. A kormányszóvivői tájékoztató ál­landó színhelye. Ma túlságosan elhúzódik a Minisztertanács ülése — természetesen érdeklődünk {újságíró-betegség — szenzációt sejtünk), a kormányszóvivői tájékoztató szervezői széttárják karjukat... — aztán némi késéssel (ez ideig min­dig másodpercnyi pontossággal érkezett Bányász Rezső, a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, államtitkár, a Magyar Népköztársaság kormányának szóvivője a hazánk címerével díszített faemelvényre lép. — Szép jó napot kívánok 1 A kormány mai ülésén ... (Rö­viden beszámol a kormány által tárgyalt témákról.) Most pe­dig készen állok az Önök kérdéseire válaszolni. Dolgoznak a fotóriporterek, a tévé világosítói forrósággal -árasztják cl a termet, a mikrofonok kábeleitől mozdulni sem merünk. Kérdezni igen. Bányász Rezső néha jegyzeteiből, máskor pillanatnyi gon­dolkodás után fejből válaszol, a látszatot kelteni, mintha élő Jetlenül is válaszolni tudna. Bányász Rezső dolgozószobá­jában ülünk, az előbb, amikor az országház folyosóján a Dunára nyíló ablakon kinéztem, a folyó sötétbe burkolózott. — A magyar újságírók oly­annyira tekintélyt élveznek a kormányszóvivő előtt, hogy sze­mélyét és a tájékoztatáspolitikát egyaránt érintő kérdésekben is teljes szabadságot kapnak, jelen esetben kapok? — Természetesen nem kívá­nom elolvasni a rólam szóló port­rét. — De hiszen különösen az új •ajtótörvény megjelenése óta a legjelentéktelenebb információt is ellenőrizni szeretnék az infor­mátorok megjelenése előtt. Na­gyon sokan az új sajtótörvény­ből szinte ezt a lehetőséget isme­rik csupán... — Ennek megváltoztatása so­kunk feladata. Nekem nagyon jó a véleményem a magyar újság­írókról. Külpolitikái és belpoli­tikai újságírókról egyaránt. Per­sze vannak, akik a pálya széléről ügyködnek, hangosak, feltűnés­vágyók, bratyizók. A szakma egé­sze azonban felelősségteljes mun­kát végez, véleményem szerint az értelmiségi réteg egyik progresz- szív ereje. Bátran mondhatom, hogy a külföldi újságírókkal ösz- szehasonlítva is akár stílusban, korrektségben, felkészültségben, még helyzetfelismerésben is áll­ják a versenyt. Munkám során sok külföldi újságíróval találkoz­tam, aki nyolcszáz szónál többel alig-alig használt munkája köz­ben ... Persze vannak kiemelke­dő tudású, nagy tekintélyt élve­ző újságírók ..., mint idehaza is. — Hagyományainknak köszön­hető a — nem titkolom — jóleső elismerés, a rang? — A magyar újságírás és iro­dalom egy tőről fakad, az igé­nyességre, a stílusra természete­sen ez meghatározó. — A kormányszóvivői tájékoz­tató is a magyar újságírásról ki­alakult jó véleménynek köszön­hető? — Nem. Tudatos törekvés, a XIII. .pártkongresszus tájékoz­tatáspolitikával kapcsolatos ha- • tározataiból ered. A politikai ve­zetés, a kormány igénye ... — A kormányszóvivő szemé­lyisége meghatározó jelentőségű. Milyen felkészültséget követel ez a munka? — Szombathelyen születtem 1931-ben. Anyám, testvéreim ma is ott élnek. Apám szervezett épí­tőipari munkás volt, a felszaba­dulás után az ifjúsági mozgalom természetes volt számomra, bár a premontrei rend gimnáziumá­ba jártam... Bányász Rezső mindvégig ki­tűnő tanuló volt, a latin, a né­met, a francia nyelvben már gim­náziumi tanulmányai során nagy jártasságra tett szert, későbbi pályáján magas szinten sajátí­totta el az angol és svéd nyelvet is. Már tizenhat esztendős korá­ban megjelentek írásai a Vas Megye című újságban (a mai Vas Népe), még be sem fejezte a gimnáziumot, amikor a lap gya­Egy pillanatig sem akarja azt lexikonként mindenre készü­kornokaként dolgozott, termé­szetesen a gimnáziumi tanulmá­nyai mellett 1951-ben kezdte jo­gi tanulmányait __ — A Szerb utcai kollégiumban laktunk, esténként több társam­mal az akkori Szabad Ifjúság szerkesztőségébe jártunk" dolgoz­ni. Rövidesen főállású újságíró lettem, az egyetemet pedig esti tagozaton végeztem tovább. Na­gyon jó társaság jött akkor ott össze: Réti Ervin, Sebes Tibor, Harmath Endre, hogy csak né­hány nevet említsek. A magyar sajtóban legalább harmincán ve­zető újságíróként, vezetőként dol­goznak, akik akkor, ott a Szabad Ifjúságnál megfordultak. Szentül hittük, hogy ■ képesek vagyunk megforgatni az egész világot. Alig volt este, hogy az egyetem után ismét vissza ne menjünk a szerkesztőségbe. Azután Szegedre küldtek if­júsági pártiskolára, ott ismer­kedtem össze feleségemmel. Ak­koriban a szerelmek nem az ég­ben, hanem a pártiskolákon köt­tettek. Feleségem újságíró, az Ez a Divatnál dolgozik. Két fiam van: a nagyobb a MALÉV bag­dadi képviselője, a kisebb a Külügyminisztérium' nemzetközi jogi osztályán dolgozik jogász­ként ... Mindketten több nyel­ven beszélnek. Túl gyorsan értünk a „mához”.' Bányász Rezső az ellenforrada­lom után az MSZMP KB mun­katársa volt. („Egy békegyűlésen megkérdezte Péter János, nem volna-e kedvem a külügyben dolgozni”), aztán a külügyminisz­térium sajtófőosztályán csoport- vezető, majd 1962-ben hazánk stockholmi nagykövetségén saj­tóattasé. — Jól megtanultam svédül, a történelemtudományok kandidá­tusi címét is svéd témából sze­reztem: nevezetesen a svéd szak­munkások és munkaadók 1936- os Munka-béke szerződésének elemzése volt a témám. A világ számos országában ma is mér­tékadó ez a szerződés. — Nem könnyű az újságíró, diplomata, történész író életútját követni... (Írói munkásságáról még nem esett szó; 1980-ban Kissinger és Brzezinsky, 1982- ben Truman árnyéka, 1984-ben Pax Americana, az idén pedig Századunk Amerikája című könyve jelent meg.) — 1972-től a New York-i ma­gyar ENSZ-képviselet helyettes vezetője voltam, nztán négy évig London következett, majd Belg- rád, aztán megbíztak a londoni magyar nagykövetség vezetésé­vel. örültem, hogy erre az idő­re esett az első angol miniszter- elnök magyarországi útja. Euró­pában is fagyos szelek kezdőd­tek a politikában akkor, talán ez a látogatás is hozzájárult, hogy mégsem fagytak be a vizek. Nagy élmény, de felelősségteljes fel­adat is a hazát képviselni... Bizonyára nagyon nehéz is, ta­lán az utolsó vendégként hagyom el ezen az estén a parlamentet... Lombosi Jenő FIN-PLAKÁTOK Pályázati felhívás A Magyar Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség Kunszentmiklós Városi Jogú Nagyközségi Bizott­sága és a Magyar Úttörők Szö­vetsége Kunszentmiklós Városi Jogú Nagyközségi Elnöksége plakátpályázatot hirdet március 15-e alkalmából. A pályázat témája: forradal­mi ifjúsági napok (Ifjúság és for­radalom, Március 15., Petőfi és lakhelyed kapcsolata). A plakátot szabadon választott technikával A/2 (62 centiméterx 43 centiméter) méretben kérjük elkészíteni. A pályzók a plakát hátoldalán tüntessék fel nevüket, iskolájuk, lakásuk pontos címét. A bekül­dött munkákat nem juttatják vissza. A pályázati műveket 1987. feb­ruár 15-éig várjuk a következő címre: KISZ Kunszentmiklós Városi Jogú Nagyközségi Bizott­sága, Kunszentmiklós, Ságvári Endre u. 1. 6090. A beküldött alkotásokat szak­mai zsűri bírálja. A legjobb mun­kákból kiállítás nyílik a FIN me­gyei megnyitója alkalmából. A nyertes pályaművek díjainak át­adására 1987. március 13-án Kun- szentmiklóson, az Általános Mű­velődési Központban kerül sor. A pályamunkák díjazása: — általános iskolai kategóriá­ban: tárgyjutalom; — középiskolás és felnőtt ka­tegóriában az I. díj 1500 forint, a II. díj 1000 forint, a III. díj 500 forint. Ezen kívül a párt-, állami és tömegszervezetek különdfjakat ajánlottak fel. KIS FALU, NAGY ÖSSZETARTÁS 7 / Kéleshalmi műit és jelen A szabadkai fejlesztési bank még a harmincas években felparcellázta ezt a homokos területet. Ezt követően gazdák te­lepedtek le, s földbe épített kuny­hóikkal benépesítették a vidéket. A község két meghatározó része Felsőhalom és Kélespuszta lett. A terület homokos darabja az Illancs nevet kapta, mert az itt élők — a nehéz gazdálkodási kö­rülmények miatt — hamarosan elillantak. A tanácsok megalakulásakor — 1951-ben — Kélespusztából és Felsőterézhalomból született Ké- leshalom. Ekkor a település 2850 lelket számlált. Felépült a posta, a hatvanas években járdák ké­szültek és befejeződött a belterü­let villamosítása. Ezt követte az ivóvízhálózat kiépítése, a bekö­tőút burkolása, majd a benzin- és fűtőolajtöltő állomás megnyitá­sa. Lakossági összefogás eredmé­nyeként 1968-ban átadták a köz­ség művelődési házát. A fejlődés hatására megkezdő­dött a külterületen élők beköltö­zése: évente négy-hat ház épült. Azokról sem feledkeztek meg, akik a tanyai élethez ragaszkod­tak, mert itt is folytak a villamo­sítások. Az iskolák körzetesítése vá­ratlan fordulatot hozott: sokan elvándoroltak a településről. Míg 1960-ban 1844 lakosa volt Kéles- halomnak, tíz évvel később már csak 1411, jelenleg pedig mind­össze nyolcszáz. így történt, hogy 1977. április 7-étől Jánoshalma és Kéleshalom tanácsa közös lett. A falu krónikáját Adám Ta­mástól, a községi elöljárótól hal­lottam, s a jelenről is őt kérde­zem. — Nagy eredményekről nem számolhatok be, hiszen szűkös anyagi lehetőségekkel csak ki­sebb beruházásokra vállalkoz­hatunk. Községünknek nincs önálló gazdasági egysége, de itt is van telephelye a Jánoshalmi Petőfi Termelőszövetkezetnek, a Termelőszövetkezetek Közös Vál­lalatának, valamint az Imrehe- gyi Üj Élet Termelőszövetkezet­nek. A falu lakói számára ele­gendő munkaalkalmat kínál­nak, és az sem mellékes, hogy lehetőségeikhez, mérten támo­gatást nyújtanak a község fej­lesztéséhez. Az elmúlt időszak­ban buszváró és buszforduló épült a külterületen. Ehhez tár­sult még, hogy földútjainkat fel­javítottuk. A jó autóbusz-közle­kedésnek köszönhetően a kül­területen élők közelebb kerültek a faluhoz. Községünk életében előrelépést jelent, hogy míg 1980-ban egyetlen ház sem épült, 1983 és 1985 között tizenketten döntöttek úgy, hogy Kéleshal- mon telepednek le. Sajnos, nagy gond számunkra az értelmiségiek utánpótlása. Az itt dolgozók jelentős hányada Jánoshalmáról jár ide. Szolgálati lakásaink közül egy üresen áll. Beszélgetésünket sétával köt­jük össze, s ellátogatunk az ap­rócska. de igen barátságos isko­lába. Csima Istvánná, a tanítónő tizenegy gyermekkel foglalkozik itt, az elsősöktől a harmadik osz­tályosokig. — Csak ennyien vagyunk — tárja szét a kezét. — A nagyob­bak Jánoshalmára járnak. Az is • Összevont osztályban tanulnak előfordul, hogy a kisebb testvért is oda íratják be, mert úgy gon­dolják: talán könnyebb lgsz a beilleszkedés elsős korukban, mint negyedik osztályban. így a mi kis közösségünk olyan, mint egy család. Az óvodában, amely egy épü­letben van az iskolával, tizenöt apróság hancúrozik. — Az óvodai rendtartásunk rugalmas — mondja Barta János- né, a fiatal óvónő. — Minden szo­batiszta gyermeket felveszünk. Már reggel hattól fogadjuk a ki­csiket, és este hatig itt marad­hatnak, amíg a szülők — jórészt a mezőgazdaságban — dolgoz­nak. Elbúcsúzunk a játékból kizök- kenthetetlen apróságoktól, s foly­tatjuk kéleshalmi sétánkat. Köz­ben az elöljáró a falu terveiről beszél: . — A VII. ötéves tervünkben szerepel a vízhálózat rekonstruk­a kéleshalmi gyerekek. dója, valamint a kisrátaiak — ez Kéleshalom külterülete — ré­gi vágya, a gázcseretelep megépí­tése. Az a gondolat is felvető­dött, hogy a község keleti részén húzódó Kiskunsági Nemzeti Park turisztikai lehetőségeit ér­demes lenne kihasználnunk. A falu vegyesboltjához érke­zünk, mely a szó igazi értelmé­ben vegyes, hiszen a kenyértől a ruházati cikkekig; kerámiákig itt minden kapható. Hosszú sor áll a pult előtt, de mindenki türel­mesen vár, beszélgetve múlatják az időt. A helyi postás is ide tér be először, sok vevőnek itt adja át a küldeményeket. Mint el­mondta, huszonkét éve végzi ezt g munkát. Kezdetben lovas kézbesítő volt, így járta a tanyá­kat. Ma már csak a belterületen dolgozik, s kerékpárral közleke­dik. Épp hogy csak becsukjuk ma­gunk mögött az ajtót, néhány • Az elöljáró munkája nincs helyhez kötve. Képünkön: „ügy- félfogadás” az utcán. helybeli asszony veszi körül az elöljárót. Sok a kóbor kutya — mondják — tenni kellene valamit ellenük, mert az emberek félnek tőlük. Ádám Tamás megnyug­tatja őket, s ígéri, hogy intéz­kedni fog. — Tudja, nálunk ez már csak így van — fordul ismét hozzám. — Az emberek, ha gondjuk van, gyakran az utcán szólítanak meg, vagy este, a lakásomon keres­nek meg. Nem bánom, hiszen ez is csak azt mutatja, milyen köz­vetlen a kapcsolatunk, s a mun­kám sem válik olyan bürokrati­kussá. De nemcsak én gondol­kodom így, hanem szinte min- ■ denki, aki a közösségért dolgo­zik. A benzinkutas és a boltos sem szokott arra hivatkozni, hogy vége a munkaidejének. Ha meg­keresik. segít. Farkas Andrea Vegyesvállalati klub alakult A Magyar Kereskedelmi Ka­marában Joint Venture Club né­ven megalakult a külföldi rész­vétellel Magyarországon műkö­dő vállalatok érdekképviseleti . szervezete. A klub a Kamara szervezetén belül önállóan működik, saját alapszabállyal rendelkezik. Gon­doskodik arról, hogy a vegyes vállalatokat érintő, előkészület­ben lévő, illetve már megjelent jogszabályokról és intézkedések­ről a tagok megfelelő tájékozta­tást kapjanak. Találkozókat szer­vez más típusú gazdálkodó szer- vezetek vezetőivel, illetve a gaz­daságirányítás képviselőivel, hogy minden olyan kérdést meg- , vitassanak, amely a vegyes vál­lalatok működését érinti. Lehe­tőség van arra is, hogy a vegyes vállalatok működését nehezítő gondok orvoslására javaslatokat dolgozzanak ki, s azokat a Ka­mara segítségével az illetékes minisztériumokhoz, illetve főha­tóságokhoz továbbíthatják. A klub ülésein rendszeresen részt vesznek a Pénzügyminisztérium és a Magyar Külkereskedelmi Bank képviselői is. A klub tagjai a magyarországi székhelyű, külföldi részvétellel működő gazdasági társulások és egyéb külföldi tulajdonú, önálló jogi személyiségű szervezetek, valamint külföldiek Magyaror­szágon létesített közvetlen kép­viseletei lehetnek. A tagok — amellett, hogy működésükhöz szakmai segítséget kaphatnak — hozzájutnak a Kamara összes ki­adványához is. Az alakuló ülé­sen a klub elnökének Menyhárt Józsefet, a Sphero-Evig, az első termelő vegyes vállalat igazgató­ját választották meg. KÉPERNYŐ Magyar karrier Idestova másfél évtizede másokkal együtt lebe­széltem Szőnyi G. Sándor rendezőt egy úgyneve­zett termelőszövetkezeti filmről. A megyei tanácson dolgozó barátaim is úgy vélekedtek: ma már nem okozhat konfliktust egy „valakitől” támogatott al­kalmatlan elnök. Ha tájékozatlan a gazdálkodás­ban vagy silány ember, leváltja a tagság. Nincs az a protektor, aki hosszú ideig megóvhatná tisztségé­ben a közösséget károsító falusi vezetőt. (Bárcsak az iparban fejlődött volna ki korábban Ilyen veze­tőkiválasztó demokratizmus...) Fogalmam sincs róla, hogy mikor írta Galgóczi Erzsébet a Magyar karrier-t. „Nádtetős szocializ­musunk” feielős térképésze, terepfel verő je maga is jól tudta, hogy az ilyen dobrailászlóknak nincs mit keresniük a mai termelőszövetkezetekben. A „választási” hercehurca mintha csak előjáték lenne. A hetvenes évek elején kereknek éreztük Vol­na a történetet, ha a lebukott téeszelnök kiszabadu­lásával fejeződik be. Az írót két dolog foglalkoztatja napjainkban. Mi lesz az ilyen-olyan alkalmatlanságukat többszörö­sen bizonyító vezetőkkel, ha úgy tetszik: káderek­kel, miként alakul sorsuk? Utánuk nyúlnak-e az őket érdemtelenül felémelő kezek vagy megfeled­keznek róluk? Kire miként hat a megmérettetés? Van-e aki megújul, megtalálja-e helyét? A dunántúli Galgó­czi Erzsébet arra is kíváncsi, hogy falun hogyan és kik kereshetnek valószínűtlenül sokat. Ezt a két­fajta i érdeklődést fejezte ki a sodró, hihető és hi­tető Magyar karrier. Arról nem ő tehet, hőgy egye$ szereplők — a magányos titkárnő például — túlsá­gosan is ismerősnek tűnnek. A mai magyar való­ság alakította ki ezeket a típusokat, magatartásfor­mákat. (Raffai Sarolta Egyszál magam című nagy­sikerű műve után tucatszámra kapta az ország minden részéből az elismerő leveleket: „Nem tud­tuk, hogy ismeri a mi igazgatónkat!”). Ilyenkor a szereplőktől függ, képesek-e egyéníteni a típusfi­gurákat. Nemere László rendező jól választotta még a közreműködő művészeket, az oly kór szükségsze­rűen vázlatos szerepekből is életes figurát terem­tett Madaras József, Kovács Nóra, Csomós Mari, Szirtes Ádám. Kevésbé kidolgozottnak érződött a karriertörté­net napjainkba ágyazódó része. A közéleti mozgás­terét, hatalmát vesztett, minden újat felkapó férfi hangsúlyozott közönyben múlatja napjait. A képi látvány ugyan azt sugallja, hogy ez a maszek mil- liomosság sem tart sokáig, mert előbb-utóbb tönk­remegy gondozatlannak látszó háztáji állatállomá­nya, mert az ital maradék energiáit is kiszippantja, de pénze révén még valaki ez a jobb sorsra érde­mes Dobra i László. Magam is ismerek az ország megváltásáról saját üdvözülésének barkácsolására áttért embereket. Egyikük-másikuk több hasznára van a közösség­nek, mint főnök korában. A Magyar karrierben a földosztástól a nyolcvanas évekig ábrázolt életpá­lya olyan ember tragédiája, aki az élet naposabb oldalán meg-megfeledkezett arról, honnan jött. Ha tízszer annyit keresni; kisállataival, mint amennyit bezsebel, akkor is boldogtalannak érezné magát, mert azt gondolta — vagy azt hitették el vele —, hogy ő más, mint a többiek, ő többet engedhet meg magának. * * • Színészmúzeumnak, avagy tudatos verspropagan- tíának szánja-e új sorozatát a televízió? A Petőfi Sándor verseivel beköszöntő műsorban fölzaklató gyönyörűséges percek váltakoztak kevésbé sikerült költeményidézés pillanataival. Latinovits szikrá­zó egyénisége új fényeket adott a Szülőföldem meg­unhatatlan sorainak, Major Tamás ráérzett A négy­ökrös szekér tündér! bájára, csodás realizmusára. Szívesen hallgattuk Őze Lajos Petőfi-tolmácsolá- , sát. Meghatott Dómján Edit elpusztíthatatlannak látszott életöröme, noha a Reszket a bokor, mert... fölfogásával szívesen vitatkoznék. Így 1$ a szó jő értelmében mondott ünnepi mű­sort köszönthettük szombaton este. Várjuk a magyar valóság, a magyar múlt, a ma­gyar értékek további, rendszeres feltárását, népsze­rűsítését a magyar televíziótól. És várjuk az olyan lelkesítő tudósportrékat, mint a vasárnap esti Aki „letapogatta” a Holdat. Heltai Nándor • Zajlik az élet a község vegyesboltjában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents