Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-05 / 3. szám

1981. Január 3. • PETŐFI NÉPE • * A PÁRTIRÁNYÍTÁS ÉRVÉNYESÜLÉSE KECSKEMÉTEN ÉS A VÁROSKÖRNYÉKEN it A Minisztertanács Nincs helye várakozásnak, a cselekvésre kell összpontosítani írta: dr. Bodóczky László, az MSZMP Kecskeméti Városi Bizottságának első titkára Sokan úgy gondolják, hogy a párt vezető szerepének értelme­zése, érvényesítésének vizsgála­ta elméleti kérdés, ezért foglal­kozzanak vele a társadalomtudo­mányokat kutató intézetek, vagy az országos szervek. Pedig na­gyon is gyakorlati kérdés ez. A pártot ugyanis nem az appará­tus jelenti, hanem az egész tag­sága alkotja, akik az alapszerve­zetekben végzik társadalomfor­máló munkájukat. Az elmúlt időszakban fokozó­dott a pártszervek és -szervezetek kezdeményezőkészsége az el­lentmondások feltárásában, • a megoldási lehetőségek kidolgo­zásában, a végrehajtást akadá­lyozó tényezők megszüntetésé­ben. Vannak gondjaink? Mikor nem voltak? A párt irányító szervei kije­lölték munkánk fő irányait, melynek alapján a kecskeméti városi pártbizottság megfogal­mazta sajátos adottságainak és lehetőségeinek megfelelő fel­adatait. Biztos, hogy a pártszervek je­lenlegi állásfoglalásai hosszabb folyamatot indítanak meg. Nem helyes tehát a türelmetlenség, de helytelen lenne a mindennapos politikai, gazdasági, kulturális teendőink megoldását halogatni. A várakozás több szempontból sem fogadható el. Olyan időket élünk, amikor rendkívül feszes munkára van szükség, ezért egy pillanatra sem késlekedhetünk a már most rendelkezésre álló le­hetőségek, tartalékok kiaknázá­sával. Semmi mással nem helyet­tesíthetjük a kollektívák bölcses­ségét, az emberekben rejlő ké­pességek felszínre hozását, az irányítási rendszer korszerűsíté­sét. A párt által kezdeményezett demokratizálási folyamat fel- gyorsítására rendkívül nagy szük­ség van. Az iparban új irányítá­si formát hoztunk létre, a válla­lati tanácsokat. Ezekben is, a régebbi irányítási szervezetek­ben is erősíteni szükséges a párt vezető, Irányító szerepének szol­gálat jellegű felfogását és az eb­ből logikusan levezethető gya­korlatot. Elfogadhatatlanok, megalapo­zatlanok az olyan nézetek, me­lyek azt hangoztatják, hogy a pártszervek és -alapszervezetek szerepe a gazdaságban visszaszo­rul. Nem fogadható el, hogy a vállalati tanácsokban lévő párt­tagok egyéni nézeteiket képvisel­jék. A párt politikáját és az alapszervezetek állásfoglalását kell képviseljék. A pártszervek még aktívabb közreműködése szükséges a meglévő konfliktu­sok, feszültségek felszámolásá­ban. Ezeket a feladatokat magas fokú tudással, tájékozottsággal lehet ellátni, megoldani. Nem kívánatos az aprólékos beavatkozás A szélesebb politikai közvéle­ményben is helyeslőén kap han­got az az elhatározásunk, hogy nagyobb rendet és szervezettsé­get, hatékonyabb, jobb minőségű munkát szándékozunk biztosí­tani. Politikai kérdés, hogy meny­nyire tudunk megfelelni ezek­nek az igényeknek. Az emberek nem a szabályozók alapján ala­kítják ki véleményüket, hanem eredményeink és az életviszonyok érzékelhető változása alapján. Nagyon fontos, hogy a jelenle­gi helyzetben helyesen értelmez­zük a politikai munka feladatait. A pártszervezeteknek politikai érzékenységgel kell kiválasztani a konkrét tennivalókat, s eze­ket ismertetni a dolgozókkal. A párt szervezeteiben, még a párt­csoportokban is a döntések előtt egységes álláspontot szükséges kialakítani annak érdekében, hogy a párttagok a végrehajtás­ban a helyes, előrevivő dönté­sek mellett kiálljanak. A párt számára a meggyőzés módszere nem új dolog, hisz ez politikai vezetésünk általános gyakorlata. A pártszervezetek munkájá­ban központi kérdés, hogy se­gítsék érvényre juttatni a gaz­daságpolitikát a míguk sajátos politikai eszközeivel. Ez meg­kívánja a pártmunka módszerei­nek tökéletesítését. Nem kívá­natos azonban az aprólékos be­avatkozás az üzemek életének menetébe. Hiba ienne, ha a párt szerve­zetei magukra vállalnák a gaz­dasági, szakmai vezetők tenni­valóit és felelősségét. Korábban könnyebb volt egy-egy vezetővel kapcsolatot tartani, most testüle­tekkel, fórumokkal kell ezeket alakítani. A pártszervezeteknek a kom­munistákon keresztül kell támo­gatni a politikai szándékot, a dolgozók bevonását a döntések­be, a munkahelyi demokrácia és más szocialista értékek erősíté­sét. Nagyobb figyelmet az alkotó szakemberekre A káderpolitika nélkülözhe­tetlen eszköz a párt vezető sze­repének érvényesítésében, a tö­megkapcsolatok erősítésében. Színvonala nagy jelentőségű kér­dés számunkra, hiszen a szemé­lyi feltételeket hivatott biztosí­tani politikai célkitűzéseink megvalósításához. Kapcsolataink alakulásában fontos feladat há­rul a különböző irányító posz­tokon dolgozó vezetőkre. A vá- tosi pártbizottság a közelmúlt­ban tárgyalta meg a kádermun­ka eddigi eredményeit és to­vábbi feladatait, melyek a kö­vetkezőképpen összegezhetők: Az eltelt időszakban jelentős mértékű váltásra került sor a különböző vezetői posztokon. A szakemberek többsége felső­fokú szakmai végzettséggel és megfelelő politikai képzettség­gel rendelkezik. A káderhatás­körök decentralizálása nem volt problémamentes. Előfordult hely­telen értelmezés a párttestületek és a hatáskörbe tartozók között egyaránt. Találkozunk olyan alapszervezetekkel is, ahol a pártszervezetet nem zavarja, hogy nélküle döntenek* vagy az állásfoglalások kialakításához nem biztosítanak kellő időt, in­formációt. Sajnálatos módon elő­fordulnak olyan döntések is, ahol a felsőbb szervek az alap­szervezet véleményét nem kérik ki. A tanácsi, társadalmi szervek megváltozott demokratikus vá­lasztási rendje, valamint az új vállalatvezetési ' formák keretei között megváltozott módon kell gyakorolni káderhatásköreinket. Az alapszervezeteknek jobban kell érteni és élni például a ket­tős jelölés, a pályázatok lehető­ségeivel. Feltétlenül erősíteni kell min­den szinten és minden szférában a kádermunka demokratizmu­sát, mert ez lehet egyedüli ellen­szere, ugyanakkor kényszerpá­lyája a szubjektivizmus meg­szüntetésének. A jövőben a po­litikai, erkölcsi és szakmai al­kalmassággal, valamint a veze­tői készséggel rendelkezőket tá­mogatjuk, akik eredményesen vezetik a rájuk bízott egységet, önállóságot igényelnek és vállal­ják a felelősséget. Nagyobb figyelmet kell fordí­tani a kreatív, alkotó, innovatív szakemberekre, javaslataik, ész­revételeik figyelembevételére. A rendet, fegyelmet megkövetelő vezetőket támogatjuk. Csakis ez lehet az alapja az egyre job­ban kibontakozó munkahelyi, üzemi demokráciának, ezt vár­juk a vállalati tanácsok műkö­désétől és azt is, hogy a kollek­tív gondolkodás szélesedésével a vállalatvezetés színvonala is emelkedjék. A vezetők személyét, képes­ségét, munkáját az általuk irá­nyított terület tevékenységének eredményessége, a kollektíva helyzete minősíti. Társadalmi igény az önállóság Az állami szervek, s ezen be­lül különösen a tanácsok felelős­sége a politikai döntések előké­szítésében és végrehajtásában megnőtt. Szerepük a társadalom életében felértékelődött. Ebben része van annak az egyre erőtel­jesebben jelentkező társadalmi igénynek, mely a települések na­gyobb önállósága iránt megmu­tatkozik. Az állami szervek te­vékenységét illetően egyre sür­getőbb elvárás, hogy munkáju­kat a politikai döntéseknek meg­felelően jobb hatásfokkal és a helyi körülmények körültekin­tőbb figyelembevételével vé­gezzék. A mindennapok munkájában sokszor okoz problémát, hogy a pártirányítás helyenként és időn­ként se nem elvi, se nem konk­rét. Ügy gondolom, abban vala­mennyien egyetértünk, hogy bi­zonyos körülmények között min­den kérdés politikai jelentőség­re tehet szert, és a pártnak ilyen esetekben állást kell foglalni. A pártnak tehát más szervekkel való kapcsolatait nem lehet el­döntendő témák szerint elhatá­rolni és felsorolni. Törekvéseink­nek az a lényege, hogy a párt szervei a politikai irányok meg­szabására, az állami szervek pe­dig ezek alkalmazására és meg­valósítására koncentrálják fi­gyelmüket. Másfelől törekednünk kell a párt tevékenységének egy­fajta körülhatárolására. Szeretnék kitérni az operativi­tás kérdéseire is, amit sokan ki­fogásolnak. Ez a kifogásolás csak akkor jogos, ha az elvtelen, ha valamilyen előnyökért történik és i politikai testületi döntések­kel alá nem támasztott. Ha azon­ban az operatív beavatkozás tes­tületi döntésen alapul, és arra szükség van az intézkedés elmu­lasztása vagy késedelme miatt, akkor ezt a kifogást vissza kell utasítanunk. A pártapparátus munkája során a testületek ne­vében jár el, intézkedéseinek testületi döntésre vagy politikai célkitűzésre visszavezethetőnek kell lennie. Javítani és szélesíteni kell a testületi, közéleti ellenőrzést az apparátusok munkája felett. Fő feladatunknak kell tekinteni, hogy miként lehet a települések önállóságát, felelősségét, önte­vékenységét fokozni, hogyan le­het a politikai munkában indo­kolttá vált minőségi változáso­kat gyorsítani. A tudás: érték Sok szó esik mostanában az emberi tényezők fontosságáról. Az ember a maga szellemi, fi­zikai és pszichikai, képességeivel a legdinamikusabb termelési té­nyező, aki a fejlődést is megha­tározza. Az ember nem gép, ah­hoz, hogy a korszerű gépeket mű­ködtetni tudja, műveltség, kul­turáltság és szaktudásának gya­rapítása szükséges. A pártszer­vezeteknek olyan légkört kell kialakítani, ahol a tudás, az ál­talános műveltség érték, ahol a kultúrát komplexen értelmezik, igénylik a tájékozottságot, hogy eligazodhassanak közvetlen kör­nyezetük és a világ dolgaiban. Az új gondolatok, módszerek térnyerése személyek konfliktu­sain keresztül valósul meg, me­lyeket a pártszervezetek szemé­lyeskedő viták helyett a véle­ményütköztetés normális med­rébe terelhetnek. Fontos feladat, hogy kiálljanak az adott szerve­zet jövőjéért harcoló új mód­szerek, technológiák alkalmazá­sáért vitázó és ezek meghonosí­tásában részt vállaló emberek mellett. így tehát a pártmunka stílusának és módszereinek fej­lesztésétől is függ, képesek le­szünk-e kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket az em­beri tényező hatékony alkalma­zásától remélünk. A pártszervek érzékeny közeg­ben dolgoznak, mert a politika terepe az állandóság mellett meg­újulást is feltételez. Ennek kö­vetkeztében az irányító, ellenőr­ző munkában arra van szükség, hogy folyamatosság legyen az alapkérdésekben és megújulás azokon a területeken, amelyeken az élet ezt követeli. tárgyalta Császár Tibor, az MTI minisz­tertanácsi tudósítója jelenti: A kormányszóvivői értekez­leten Bányász Rezső részleteseb­ben is szólt a Magyar Hírlap munkájával kapcsolatos tapasz­talatokról. Ezzel összefüggésben hangoztatta: a kormányzat igen nagy figyelmet fordít a sajtó, a rádió, a televízió tevékenységére. Szeretnénk — mondotta —, ha a sajtó, miként az utóbbi időben tette, továbbra is minél ponto­sabban, hívebben tükrözné a kormány tevékenységét, prog­ramszerűen követné a kitűzött célok megvalósulását. Ilyen né­zőpontból vizsgálva a kormány félhivatalos lapjának tevékeny­ségét, a testület megállapította, hogy a Magyar Hírlap a kor­mányzati döntések céljáról, hát­teréről folyamatosan, jól tájé­koztatja olvasóit. A KNEB elnökének jelentésé­ben érintett témákról szólva ki­fejtette: az utóbbi években meg­szaporodtak a közérdekű bejelen­tések. Ezek, a társadalom szá­mára káros visszaéléseket, vesz­tegetéseket, panamákat nyilvá­nosságra hozó jelzések segítenek a közélet, a gazdasági kapcsola­tok törvényes rendjének megőr­zésében. A gazdasági vezetők munkáját bíráló bejelentések tapasztalataként említette a szó­vivő, hogy alkalmazásuknál he­lyenként mintha nem kellő kö­rültekintéssel járnának el, így például csalással, visszaéléssel vádolt vezetőkről kiderült: ha­sonló cselekményekért már bün­tetve voltak. Arról viszont nem­igen lehet olvasni — tette hozzá —, hogy felelősségre vonták vol­na azokat, akik ilyen, embert új­ból gazdasági vezetői funkcióba állítottak. A hatodik ötéves tervben és azóta is jelentős eredményeket értünk el az egészségügyi intéz­mények műszerellátásában — állapította meg Bányász Rezső a másik népi ellenőrzési témát kommentálva. Számos, rendkí­vül értékes gépet, műszert sze­reztek be, melyek folyamatos üzemeltetése, karbantartása és javítása mondhatni életbevágó feladat. Az orvosi műszerek or­szágos szervizhálózata működik, van vállalkozó a munkák elvég­zésére, az alkatrészellátás azon­ban gondokat okoz. A KNEB- vizsgálat szerint alkatrészhiány miatt egyes berendezések két—hat hónapig is működésképtelenek. Szükséges lenne, hogy ez alkat­Szombaton, a Magyar Elektro­nikai Ellenőrző Intézet és a Vi­deoton vezetői sajtótájékoztatót tartottak a szilveszti mátyásföl­di tűzesettel kapcsolatban. A la- kástüzet valószínűleg egy régi típusú Color Star színes- tévéké­szülék gyulladása okozta. Lazúr Lajos, a MEEI Igazgatója elmond­ta, hogy a Color Start 1974 és 80 között forgalmazták. Ez a régi tí­pusú készülék ma sem veszélyes, ha szakszerűen kezelik, javítják. Ugyanakkor tény, hogy az elmúlt 14 hónapban 56 televízió okozta tűzeset volt Budapesten, s ezek többségét a Color Starok okoz­ták. Kázsmér János, a Videoton ve­zérigazgatója bejelentette, hogy részek gyártásában nagyobb részt vállaljon a magyar ipar és ne kelljen egy-egy elromlott mű­szer miatt a néhány perces vizs­gálatért kórházról kórházra utaz­tatni a beteget. Arról nem is szólva, hogy például a mentő­autók ilyen íöbbletfuvaroaósi költségeiből már,számos új mű­szert vásárolhattunk volna. Az idegenforgalom tavalyi mérlegéről a szóvivő elmondot­ta, hogy eredményeink felülmúl­ják a korábbi évét, a hazánkba látogató külföldiek száma elér­te a 16 milliót. A devizabevéte­lek 25, a forintban számolt be­vételek pedig mintegy 15 száza­lékkal nőttek. Idegenforgalmi fi­zetési mérlegünk várhatóan 190 millió dollár aktívummal zár, s rubelviszonylatban is mintegy 16 százalékos a növekedés. Az idei cél az idegenforgalom 6—7 százalékos növelése, s ez talán túl is haladható még eredménye­sebb propagandával, a kereslet­hez jobban igazodó piacpolitiká­val, a szolgáltatások színvonalá­nak javításával. Az értekezleten kérdés hang­zott el arról, hogy a munkafe­gyelem ügye idén is a kormány­zati munka prioritásai között lesz-e? Bányász Rezső egyértel­mű igennel felelt. Mint níondot- ta, az ilyenkor szokásos újévi nyilatkozatokban tükröződött a felismerés, hogy csak fegyelme­zett, okos munkával, együtt bol­dogulhatunk; nemzeti büszke­ségünk most elsősorban jól ér­tékesíthető árukban, színvona­lasabb szellemi alkotásokban öltsön testet. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Minisztertanács Tanácsi Hiva­talának elnöke január 1-jei ha­tállyal szabályozta a tanácsi szer­vek munkarendjét, munkaidő­beosztását és az ügyfélfogadással kapcsolatos kötelességeiket. A rendelkezés célja, hogy a taná­csok még egyszerűbben, gyor­sabban, hatékonyabban dolgoz­zanak, s az állampolgárok mun­kaidejükön túl is érdemben in­tézhessék ügyeiket. A tanácsok szerdán és a hét egy másik mun­kanapján reggel 8-tól este fél 7- ig, szombaton pedig reggel 9-től délig várják ügyfeleiket. A Jö­vőben számos ügyet nem az ed­digi egyhónapos határidőn be­lül, hanem lehetőség szerint azon­nal, vagy legfeljebb három, il­letve nyolc nap alatt, intéznek el. Egy kérdés kapcsán beszámolt arról, hogy a tavaly szeptember­ben életbe lépett sajtótörvény eddigi tapasztalatai az újságírók s remélhetőleg az olvasók szá­mára is kedvezőek. februártól a még üzemben lévő 50—60 ezer Color Star-tulajdonos kérésére díjmentesen évente fe­lülvizsgálják a 10 évnél fiatalabb készülékek állapotát. Ugyanak­kor javasolják az ilyen készülé­kek mielőbbi kicserélését kor­szerűbb típusokra. Csereszándék esetén a Videoton az olcsóbb ké­szülékekből is garantálja a szál­lítást, OTP-hitelre való vásárlás esetén átvállalja a részletfizetés­sel járó kamatterheket és to­vábbi hitelkedvezményeket is ter­veznek. Lehetőséget teremtenek a régi Color Starok visszavásár­lására is. Ennek részleteiről kö­rülbelül 1 hónap múlva • tudják tájékoztatni a lakosságot. ÖREG TV NEM VÉN TV? Visszaveszik a Color Starokat A SZOVJETUNIÓBAN TANULT — ÚJÍTÓ LÉGI MÉRNÖK „A kormánygép tartozéka voltam” — mondja Nagyváthy Sándor, a MALÉV 42 éves fedélzeti mérnöke. — Hogyan kezdődött? — Hosszú... de röviden a következő: tizenkét éves forma legényke lehettem, amikor levelet ír­tam a KPM-be, miként lehetnék repülős, hogyan kerülhetnék a MALÉV-hez? A légügyi főigazgató válaszolt is. Megírta, milyen képzettség, milyen is­kolák, vizsgák szükségesek. Hát... volt felsorolás rendesen. (Nem kedvetlenítette el a levél, inkább fellelke­sítette, hogy válaszoltak neki. Szépen, módszeresen nekilátott a nagy álom megvalósításának.) — Gimnázium után a postánál kezdtem dolgoz­ni. Híradástechnikai műszerész lettem, mert tud­tam, hogy az utasszállító gépeken hasonló áramkö­rök vannak, s így később sokkal könnyebb lesz „át­állni”. A vizsgák sorra sikerültek, úgyhogy előko­torásztam az öt-hat évvel korábbi levelet, és be­mentem vele a minisztériumba. Ennek húsz éve már. (Ott emlékeztek ugyan a levélre, csak azt nem gondolták, hogy azt valaki ennyire komolyan ve­szi. De ha egyszer megígérték .......Magas szintű” t elefonok zajlottak gyors egymásutánban, aztán nem sokkal később értesítették, hogy Jelentkezzen a MALÉV-nél.) — Azt hiszem, az eltökéltséget becsülték bennem. Különböző típustanfolyamokat végeztem — még a földön. Ezután irány a Szovjetunió! Ott vettem csak igazán hasznát az áramköri alapismereteim­nek. Ne vegye szerénytelenségnek, de a történet­hez tartozik, hogy már a TU—154-es tanfolyamon is volt néhány módosító javaslatom, amit azóta be is vezettek. (Ezekért az „újításokért” kapott a Parlamentben — a magyar—szovjet műszaki együttműködés 25 éves évfordulóján — díszoklevelet. Jelenleg is van­nak olyan újításai, amelyek szintén a repülésbiz­tonságot segítik. A korábbi iskolai végzettsége szin­te meg is határozta későbbi beosztását a gépen. Fe­délzeti mérnök lett: IL—2, IL—14, IL—18, TU—134 majd TU—154-es típusokon.) — Néhány évig speciális feladata volt. A kor­mányjáratokon teljesített szolgálatot. Nagy titkok tudója? — Abban az Időben valóban szinte a gép „tarto­zéka” voltam, és ez megtiszteltetés, komoly szak­mai elismerés. Egy-egy Ilyen útra nagyon fel kell készülni. Hibákat gyártottam fejben és azokat ol­dottam meg — hetekkel, hónapokkal az út előtt. In­dulás előtt a rajzok tömkelegét vittem haza. Nincs egy szegecs, egy vezeték, egy relé, amiről nem tud­nám, hol található, mi történhet vele, és hányféle­képpen javíthatom meg azonnal. Annak Idején én kaptam a saigoni járatokat. Olyan tartalékalkat- rész-listám volt — és van —, hogy nem jöhetek za­varba. — Ügy tudom, az első útja Bukarestbe vezetett, ami 40—45 perc. Ha mondjuk egy államférfi az utasa, mennyinek tűnik ez az idő? — Talán kétszer annyinak, mert az más, mint egy átlagos MALÉV-járat. Arra egy ország figyel, so­kan szinte percre tudják, mikor szálltunk fel, mer­re járunk, mikor érkezünk. Amikor például Indiá­ban jártam Losonczi elvtárssal, majdnem „megbuk­tunk” a vizsgán — mosolyodlk el. — Történt ugyan­is, hogy hazafelé jövet a Calcutta! repülőtéren — még a földön — indulás előtt észrevettem, hogy le- merültek az akkumulátorok! Az Indiai földi szol­gálat ugyanis az este folyamán kikapcsolta a külső áramforrás-ellátást, és a bekapcsolva maradt akkuk lemerültek. Nekünk pedig hétfőn este protokoll sze­rint 17.30-kor Ferihegyen le kellett szállni! De hát ilyen a megérzés ... Még induláskor, nem tudom miért, „felcsempésztem" két tartalék akkut a fedél­zetre. Így aztán pontosan landolhattunk Itthon. — Mivel töltik az időt az Ilyen különleges utasok az úton? — A gépet Ilyenkor általában átalakítják, hogy legyen benne tárgyaló, szalon és pihenőrész. Szóval ml repülünk, utasaink pedig a megérkezésre, a tár­gyalásokra, a fogadásra készülnek fel. Esetleg pi­hennek vagy belátogatnak a pilótafülkébe egy kis beszélgetésre. — Igaz, hogy Kádár elvtárs nemigen kedveli a légi utazást? — Nem vettem észre soha, hogy Idegenkedett vol­na tőle. Az viszont biztos, hogy kellemes vele min­den út. Belőtt hozzánk a fülkébe, előfordult, hogy viccet mesélt vagy meséltetett. Még arra is volt pondja. hogy megérkezéskor a szállodánkba elküld- Jön valakit, rendben van-e minden. — Nehéz pillanatok? — Hát... egyszer valahonnan, valamiért előbb indultunk haza. Pocsék, télies idő volt, viharban szálltunk fel. Már magyar terület felett jártunk, amikor erős jegesedést észleltünk a gépen. Tudni kell, hogy a szárnyon és a vezérsíkon fűtve vannak az úgynevezett belépőélek, amelyek a kormányzás­hoz nélkülözhetetlenek. Valószínűleg abban a viha­ros, esős időben egy kapcsoló meghibásodhatott, mert úgy érzékelte, hogy a „földön vagyunk”, s nem indította be automatikusan a fűtést. Erős jegesedés indult meg, a gép egyre jobban remegett. A navi­gátor észrevette, hogy a vezérsíkfűtés nem vesz fel áramot. Egy nyugtatónak ható mosollyal elnézést kértem, hogy megzavartam a beszélgetést az utas­térben és hátramentem. Szerencsére tudtam, ho­vá kell nyúlni, melyik az a relé ... Néhány perc múlva olvadt a jég, gyönyörű utunk volt hazáig. Vagy egy másik eset. Jó néhány évvel ezelőtt tör­tént: a dél-jemeni államfőt vittük haza. A MALÉV- től bérelte a kormánygépet. Szaúd-Arábia felett elromlott mind a két rádiónk. Nem volt összeköt­tetés a földdel. Vagyis adni nem tudtunk, de a vé­tel működött. Azt hallottuk, hogy néhányszor igen szigorúan figyelmeztettek bennünket, válaszoljunk a kérdésükre. Mi hiába mondtuk a magunkét; sem­mit sem hallottak belőle. Ez a hiba komoly veszély­be sodorhatott volna bennünket, hiszen akkoriban eléggé feszült volt arrafelé a nemzetközi helyzet. És meaint a megérzés ... Számítottam rá. hogy egy ilyen járaton mindig rengeteget rádióznak, minden ország felett, le kell adni az üdvözlő táviratokat. Felszállás előtt a biztonság kedvéért egyet berak­tam pluszként. a pilótafülkében lévő kis serény­be. Ez a tartalék húzott ki a bajból bennünket. — A legközelebbi cél? — Ferihegy — Isztambul, és vissza. Ma dá,után. L. 1.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents