Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-20 / 16. szám
« • PETŐFI NÉPE • 1987. január SO. \ EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÖZÉP- ÉS SZAKISKOLA KECSKEMÉTEN ♦ IJj intézmény — nagyobb " adatok • A jól felszerelt demonstrációs temek megkBnnyKlk a diákok és pedagógusok munkáját az új kecskeméti egészségügyi szakközép- és szakiskolában. Az egész megye izgalommal figyelte, vajon elkészül-e az új kecskeméti szakközépiskola a tanévkezdésre. A kétkedők nem bíztak abban, hogy a diákok — ebben a félkészen is impozáns épületben — az 1986/87-es tanévet megkezdhetik. Az évnyitót már Itt tartották, az iskolát azonban csak részben vehette birtokába a diáksereg, ugyanis még a helyen osztozkodniuk kellett az építő- és karbantartó brigádokkal. A szakemberek december 14-én qdták át véglegesen az egész épületet az oktató-nevelő munkának. Az egészségügyi szakiskola és a volt Bányai Júlia Egészségügyi Szakközépiskola közös birodalma most az Albrecht László építész és Udvardl Lajos belsőépítész tervei alapján készült új létesítmény. Az egészségügyi szakiskola azelőtt a Sport utcában működött egy kő- és egy faépületben, a felnőttoktatás az ókollégium termeiben folyt, míg diákszállójának a. Schönherz Zoltán téri toronyházak egyikében szorítottak helyet. Ezek után valóban áldásos állapotnak tűnt a jelenlegi, hiszen 12 tanterem, 5 szakelőadó, 4 demonstrációs terem segíti a munkát, s külön szárnyként csatlakozik hozzá a 210 személyes új kollégium. A harminchárom tagú nevelő- testületen kívül tizennégy orjfos működik közre óraadóként az oktatásban. Homoki Györgyné igazgató korábban a Bányai Júlia Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola biológia szakos tanára volt, s már 1972-ben, a szakközépiskola indulásakor a ■katedrán állt. — Nem okoz gondot a vezetésben, hogy két különböző iskolatípus munkáját kell összefogni? — Ha pontosak akarunk lenni, három típusról kell beszélni, hiszen szorosan idetartozik a felnőttoktatás is — válaszol az igazgatónő. — Négyszáznegyven fiatalt tanítunk, akik képesítés nélkül dolgoznak az egészségügyben. Az érettségit adó szakközép- iskola és a szakvizsgával záruló szakiskola (ahol szintén négyszáz fölötti a létszám) nemcsak egymás mellett, hanem egymást segítve dolgozik. A cél mindhárom formánál ugyanaz: olyan emberek képzése, akik jól megalapozott általános és szakmai műveltség birtokában, az egészségügyi pálya iránti elhivatottsággal dolgoznak majd. — Középfokú egészségügyi képzés — mint a legtöbb területen — csak olyan egészségügyi bázisintézmény segítségével oldható meg, amely igényt tart az itt végző szakemberekre, s ugyanakkor színteret biztosit a gyakorlatokhoz. — Nekünk a Hollós József Megyei Kórházzal és ' Rendelőintézettel van ilyen együttműködési szerződésünk, ők adják a szakelőadókat is. Az utóbbi időben a Honvédkórház ugyancsak segít a munkánkban, s ezenkívül a bölcsődei és szociális gondozással kapcsolatos gyakorlatok köny- nyítésére más intézményekkel is szoros kapcsolatot tartunk fönn. — Vajon sikerül-e megtartani azt a jó értelemben vett hírnevet, amit a Bányai Júlia Gimnázium égisze alatt kiharcolt a szakközépiskola? — Mindent megteszünk ennek érdekében. Míg a szakközépiskolába kétszeres, addig a szakiskolába 70—75 százalékos a túljelentkezés. Ez persze még nem biztosíték egy intézmény jó hírére, de ahhoz mindenképpen elegendő, hogy a legjobbak kerüljenek hozzánk. Idáig felvételi vizsgával, a jövőben — az új oktatási törvény értelmében — pályaalkalmassági vizsgálattal döntjük el, kik maradnak fenn és kik hullnak át a vizsgán. A pályaalkalmassági követelmények kidolgozása folyamatban van, szakoktatóink, illetve az egészségügyi intézmények segítségével állítjuk majd össze. — Ügy tudjuk, hamarosan új nevet vesz fel az intézmény. Ki lesz a névadó? — Szent-Györgyi Albert. S hogy minél többet tudjunk jövendő névadónkról, a Szegedi Orvostudományi Egyetem közreműködésével gyűjtjük az anyagot munkásságáról, életéről. 1987. szeptember 16-ára. Szent-Györgyi professzor születésnapjára tervezzük a névadó ünnepséget. Miért éppen rá esett a választás? Szakmai munkásságán túl emberi, politikai magatartása a biztosíték arra, hogy személyisége példát szolgáltat a nevelő munkában is. — Hazánkban az egészségügyi ellátás színvonala, szakember- és eszközellátottsága bőven hagy még maga után kívánnivalókat. Mennyire készíti föl ez az intézmény a fiatalokat, s mekkora a pályaelhagyók aránya? — Igyekszünk a lehető legtöbb gyakorlati oktatásban részesíteni a diákokat — már amennyire a tanterv engedi. — Ezt remekül felszerelt demonstrációs termek is szolgálják a képzés kezdeti szakaszában. Később kórházi gyakorlaton vesznek részt a diákok évfolyamtól és iskolatípustól függően, változó óraszámban. A nyári vakáció ideje alatt 2—4 hétig folyamatosan közreműködnek valamely betegellátó intézmény munkájában. Tehát úgy vélem, hogy a lehetőségekhez mérten minden alkalmat kihasználunk. Ennek eredményeként elmondhatjuk, hogy a szakiskolában száz, a szakközépiskolában pedig a végzősök 95—98 százaléka az egészségügyi pályán marad. Az azonban tény, hogy a pálya megtartó ereje már nem ilyen erős. Egy lyukas zsákhoz tudnám ezt hasonlítani, amibe felülről hiába tömünk, ha az alul kipotyog. Az igazsághoz tartozik az is, hogy ennek nemcsak anyagi okai vannak. A hátrányos munkaidő-beosztást, az ügyeleteket csak kevesen tudják egyeztetni a családalapítás, az önálló élet megkezdésével járó problémákkal. Tóth Tímea FILMJEGYZET A rejtőzködő Az 1985-ös év termései közül utolsóként még csak most kerül a'nagyközönség elé Kézdi-Kovács Zsolt filmje. A történet főszereplője a harminc év körüli János. Élete a repülés, mezőgazdasági pilóta. Egy meggondolatlan felindulása következtében jóvátehetetlen vétséget követ el; magánútra indul szerelme után a géppel, közben összetöri, ami majdnem az életébe kerül. A legjobban az viseli meg, hogy le kell mondania — talán örökre — a repülésről. Kötelezik a komoly anyagi kár megtérítésére, és felfüggesztik állásából; Mikorra felépül, anyja nem mindennapi lehetőséggel várja: hogy ne maradjon végképp munka nélkül, bevonja a butikhálózattal rendelkező családi üzletbe. Hosszas rábeszélés után elfogadja üzletasszony anyja (Törőcsik Mari) ajánlatát. Leggyakrabban azonban világoskék fürdőköpenyében, ténfergés közben láthatjuk, amint szobáról szobára, jelenetről jelenetre jár a középpolgári miliőjű lakásban, bizonyítandó, hogy a beilleszkedés szinte kilátástalanul nehéz. Nemcsak a butik háttérrel „szinten” tartott családba és üzletbe, a hétköznapi életbe, hanem — mint hamarosan kiderül — bárhová. Egy francia lányhoz fűződő távszerelmen és a repülésen kívül nem köti érzelem senkihez és semmihez. A helyzet a film végére legfeljebb any- nyival módosul, hogy talál ugyan egy napi hitvitá- zástól derűs közösséget, ám lelki békéjének meg- ■'•f'Tzéséhez legfeljebb annyi a közük, hogy rendel- bocsátani a főhadiszállásukként funkcionáló, cári\ányrepQlő kreálására is alkalmas műhelyüket. A vallásos színezetű igazságkeresés a társaság összejöveteleinek hamis párbeszédeiben komikumba fullad. De arról szó sincs, hogy — mint a kortárs hazai rendezők produkcióiban szinte kivétel nélkül — az irónia kiszámított lenne. Nem marad sokáig titokban, hogy a rendező minden láthatót és hallhatót komolyan kíván venni s vetetni. A Hol az igazság? típusú kérdések fő szószólója a „krisztusi szelídségű kézműves-teológus”. A sokféle változatban ismerős (és gyanús) igazságkeresésnek Kézdi-Kovács szándékai szerint alighanem az élet* szagú jelenetekből kellene a maga teljességében kibontakoznia. Ha sikerül, A rejtőzködő a periferikus témájú hazai filmek között az egyik legnagyobbra törő, s a legtöbbet megvalósító vállalkozás lett volna. Az egészben minden egyes részlet szimbólumgyanús, ál-sokszínűséggel terhelt, szinte egy pillanatra sem menekedhetünk meg a hamis kényszerképzettől, hogy már megint ügyetlenek vagyunk, amiért nem tudjuk megfejteni a rejtett (rejtőzködő) üzenetet. A sötétségből egy világító fürdőkád úszik felénk egy kimeredő lábbal, és még nem vagyunk benne biztosak, hogyan fogadjuk. Amikor a fiú felriad és csodálkozva megállapítja: ez anyám lába, talán nem nevetünk fel, de attól biztosan elmegy a kedvünk. hogy komolyan próbáljuk fogadni a legközelebbi látomásos tárgyat és üzenetét. A történet tragikuma éppúgy az űrben lebeg, mint a — gyakran felhők fölötti — látomások. Nem győz meg a főhős életuntsága semmiről, nincs miért szánnunk, nem érzékeljük semmiféle változás folyamatát. A film 1 egszuggesztivebb pillanatait a családnál háztartási alkalmazottként lakó volt feleség (Monori Lili) hisztijeinek köszönhetjük, ö az, aki oly ambiciózusan irritáló, miiint maga a film, mely azzal emelkedett ki egyértelműen a tavalyi játékfilmszemle mezőnyéből, hogy a rendező szándékainak ellenére, a legtöbbet derült rajta a közönség. Károlyi Júlia fiatalokról - fiataloknak FŐISKOLÁSOK A MUNKÁSŐRSÉGBEN Vállalják a nehézségeket A bajai munkásőregység szombaton vette fel Bokányi Dezső nevét. Az ünnepi alkalommal tettek esküt az új munkásőrök, köztük öt fiatalember, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola vízgazdálkodási intézetének hallgatói. Megtudtam: megyénkben első alkalommal történt, hogy főiskolás fiatalokat avattak munkásőrré. Majoros Imrével, Kulcsán Dániellel és Sense Ferenccel sikerült szót váltanom két vizsga között, Borbély Zsolt és Nagy Róbert azonban hazautazott a szüleihez, — Mi Indította arra önöket, hogy felvételüket kérjék a mun. kásőrséghe? — Közösén határoztunk, jó barátok, évfolyamtársak vagyunk. A parancsnok, Matus György elvtárs volt Itt személyesen, elbeszélgetett velünk a munkásőr- életről, a 1ó közösségről, ahol fiatalok és Idősek Jól megértik egymást. Elmondta, hogy nem számít. kinek ml a végzettsége: traktoros és orvos együtt tellesft szolgálatot. A fegyverbarátság a meghatározó közöttük. — Nem rontja le a tanulmányi eredményüket a szolgálattal járó sok elfoglaltság? — ígéretet kaptunk, hogy vizsgaidőszakban nem kanunk beosztást. Elés jó a tanulmányi eredményünk, de a munkásőri megbízatás arra kötelez bennünket. hogy inkább javítsunk, mintsem rontsunk rajta. A most letett vizsgák bizonyítják, hogy igyekszünk a tanulásban is helytállni. — Kiképzésen részt vettek-e már? — Kéthetenként volt kétnapos foglalkozás, mindig a hétvégeken. Elméletből fegyver- és lőismeret- tel, valamint harcászattal ismerkedtünk. Nagy élmény volt az éleslövészet, amelyen — szerénytelenül mondhatjuk — nem akármilyen eredménnyel végeztünk. Izgatottan vártuk az értékelést: pisztollyal és géppisztollyal egyaránt kiválót lőttünk. — Számitanak-e arra, hogy az itt szerzett ismereteknek másutt is hasznát veszik majd? — A sorkatonai szolgálat idején biztosan. De sokat jelent számunkra a jó közösség, hiszen mindenkinek van olyan igénye, hogy tartozzon valahova. Mi megtaláltuk a nekünk való kollektívát. Az igazán rokonszenves főiskolásokkal folytatott beszélgetés után Matus György egységparancsnokot kerestem fel: — Elégedett-e az öt fiatallal? — őszintén mondhatom, hogy: igen. Fegyelmezett, törekvő munkásőröket nyertünk a személyükben. Vállalják a nehézségeket, és tisztában vannak azzal, hogy mire kötelez bennünket a munkásőr elnevezés és az egyenruha. Nem csalódtunk, amikor bizalommal hívtuk őket a sorainkba. Gál Zoltán hogy ebben az évszakban se hagyjanak fel a diákok a túrázással, a testmozgással, ugyanakkor* az ország tájaival is mind jobban megismerkedjenek. Ha az időjárás engedi, bizonyára az elkövetkezendő hetekben szabadidejükben többen is felveszik a túracipőt és útra indulnak. Temesi László Túrázó diákok Téli túrázás. Ebben az évszakban általában jóval kevesebben veszik fel a túrabakancsot, mint tavasszal vagy nyáron. Pedig a téli kirándulásoknak is megvan a varázsuk. Éppen ez a gondolat vezérelte a KISZ Központi Bizottsága munkatársait, amikor el- 6Ő alkalommal életre hívták az országjáró diákok országos téli turisztikai találkozóját. Zánkán randevúztak a közép- iskolások, a hónap elején. Az úttörőváros nem aludta téli álmát, több mint hatszázan zsibongtak a termekben, szálláshelyeken és a sportcsarnokban. Az egyébként ilyenkor kihalt Balaton-vidék megbolydult, a környező erdőket, településeket bejárták a diákok. Megyénket negyvenen képviselték, köztük Borbély Csilla, Szondi Agnes és Varga Mónika Kecskemétről, Uglik Tamás Bajáról, míg Beregi Andrea Kiskunfélegyházáról érkezett Zánkára. Mindannyian jól érezték magukat, elmondták: így hasznosabban teltek napjaik a téli szünetben, mint máskor odahaza. Jártak Sümegen a várban, Nagyvázsonyban és Tihanyban, részt vettek tájékozódási futóversenyen, természetjáró akadályversenyen, különféle vetélkedőkön és sportprogramokon. Bizony esténként holt- fáradtan bújtak ágyba. És milyen későn! A szervezők egész napra egy perc üresjáratot sem hagytak. Aki akart, este táncolhatott vagy sportolhatott, beszélgethetett ismert sportolókkal, még sakkozhatott is velük. Mint például az ifjúsági világbajnok és olimpiai ezüstérmes Módi Ildikóval. A szimpatikus versenyzővel sokan összemérték tudásukat és azért sem búsultak, hogy a szimultánból legtöbben vesztesként kerültek ki. Élmény volt a három nap Zánkán, és jövőre szintén találkozhatnak a »fiatalok télen Is. A helyszín még nem ismeretes. A Bács-Klskun megyei csapat vezetője, Szénási Tibor, a megyei KISZ-bizottság sportfelelőse el• A Bács-Kis- kun megyei csapat SUme- gen. • Az ODOT megnyitója a zánkai sportcsarnokban.' mondta: a tanulók mindent megtettek azért, hogy jól szerepeljenek az ODOT-on és az összesítésben a harmadik helyet szerezték meg. A fiúk, lányok magatartása is példás volt. Érdemes volt erre a rendezvényre elindulniuk és bánhatják azok a megyék, akik nem vettek részt rajta. Arra is jó volt a téli ODOT, MEGYEI FIN-VETÉLKEDŐ Pályázati felhívás A KISZ Bács-Klskun Megyei Bizottsága, a Petőfi Sándor Társaság Elnöksége, a kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnázium és a kunszentmiklósl Damjanich János Gimnázium igazgatósága pályázatot hirdet a megyei középfokú intézetlek tanulói számára a forradalmi ifjúsági «napok alkalmából. Az első fordulóban írásbeli dolgozatot kell készíteni az alábbi témakörök valamelyikében: 1. A Petőfi-(kultusz ápolása lakóhelyemen. 2. Petőfi szellemi örökségének megbecsülése Iskolámban. 3. Napjaink hazafisága és forradalmisága. A pályázat meghirdetői azt szeretnék, ha 3—3 tagú csapatok írnának pályamunkákat. Egy iskolából több csapat is Indulhat. A dolgozatokat A/4-es méretű papírra, maximum 10 gépelt oldalnyi terjedelemben, másfeles sortávolsággal készítsék el a diákok. A pályaműveket 1987. február 20-áig lehet eljuttatni a Petőfi Sándor Társaság címére (6200 Kiskőrös, Petőfi tér 1). A megyei döntőbe tíz csapat juthat be. Velük február 28-áig írásban közlik a szervezők a vetélkedőre való felkészülés további feladatait. A többfordulós döntőre a FIN megyei megnyitó rendezvény- sorozata keretében kerül majd sor. Az ünnepélyes eredmény- hirdetés március lj>-én, Kiskőrösön lesz. A pályázat és a vetélkedő nyertesei egyhetes belföldi üdülésben, a további helyezettek értékes könyvjutalomban részesülnek.
