Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-20 / 16. szám

QQzdQ/QQpolitikQ y munka y Idjc/ílmcnyck f i m PETŐFI NÉPE • 3 1987. Január 20. Önkiszolgálás — nem csak a boltnak a dolga Lehet ezt jól is csinálni! Viharos délelőtt. Pápai Jenő áruház-igazgató a kecskeméti Do­bó körúti Univer ABC-be fagy- csípte arccal siet be az utcáról. Várta a szállítókat, hiába. A dermesztő hidegben küszködnek « kavargó hóeséssel. Sok kicsi sokra megy Dühöngjön bárhogyan január, a vevőket zord időben is az ér­dekli: bent milyen az értékesítés, •n kereskedelmi munka? Harma­dik hónapja a megye legna­gyobb élelmiszer-áruházában tel­jes körű az önkiszolgálás. No és...? Ez a bolt dolga! — mondhatnák egyesek, de ez nincs így. Az itteni változások, sze­mély szerint minden fogyasztót érintenek. örvendetes, hogy most már húst, szalonnát, fel­vágottat, zöldségféléket, tejter­mékeket is gyorsabban, kevesebb várakozással vásárolhatnak. A higlénlkusabb csomagolás óvja az árut a portól és a cseppfertő­zéstől, ami influenzás hónapok­ban előnyös. Ugyanakkor hozzá­tartozik a valósághoz, hogy a korszerű módon forgalomba ho­zott termékek csomagolására ed­dig felhasznált 45 ezer tálca és 37 ezer 500 méter fólia ára növel­te a vevők költségét. Egy-egy •élelmiszercsomagra 0,70—1,40 fo­rint többletkiadás jut. A csoma­golóanyagokkal való takarékos­kodás és a fogyasztók érdekében a kisebb mennyiségű árukat fél­bevágott tálcákra teszik. Bár ez csak filléres megtakarítás, mégis: sok kicsi sokra megy. Alma — de milyen? A korábban hagyományosan kiszolgált, kézből kézbe adott termékek a polcokon most „sze­mélytelenül” várják, hogy a vá­sárló értük nyúljon. A jószemű embernek is sokat elárul egy-egy csomag; hát még a kereskedelmi felügyelőnek, Leindler Józsefnek, aki mai munkanapját ellenőrzés­sel itt kezdi. Űtjára elkísérjük. Pápai Jenő áruház-igazgató is Velünk tart. Egy necchálós almacsomagon az áll: piros. De milyen piros? Lemaradt róla, hogy jonatán. Holott az élelmiszertörvény minden termékre vonatkozóan előírja a hiánytalan tájékoztatást. A felvágott- és a tőkehúspult­nál tovább időzünk. A legtöbb címkén halvány, el­mosódott a dátum. Olvashatjuk 10-ének, de 16-ának is a felira­tot. — A minőségét megőrzi: I. 10- álg — mutat egy, kivételesen lát­hatóan számozott császárszalon­na-csomagra a felügyelő. — De mikor szállították ... (ma 12-e) ... s hol az egységár? Ha rongyos a felsál... A tanácsi alkalmazott az üzletet vezető kereskedőtől, de a közvet­len ellenőrzésre jogosult Univer Áfésztől is nagyobb figyelmet kér a fogyaszthatósági és más határidőkre. Az is természetes, hogy virsli öt napon túl nem maradhat kint a hűtőpulton, s hogy a húsnak nincsen minőség­megőrzési ideje. Ha zárásig nem veszik meg, este ki kell csoma­golni. Csak teljesen friss húst szabad a következő reggel újra a vásárlók elé tenni. Mégsem olyan személytelen az önkiszolgáló értékesítés, mint az első pillanatban gondolnánk. A háttérben a vezető és a többi dolgozó lelkiismeretes munkája lehet erre a garancia! / — Van Jó szakemberük a hús­bontásra? — érdeklődik a fel. ügyelő Pápai Jenőtől. Észrevette ugyanis, hogy egy csomagra azt írták: marhadagadó. Ilyen nincs. Am még jobban meglepődik egy 04 dekagrammos „felsál" láttán. Tetején faggyú, olcsóbb zsiradék, amelynek az ára is alacsonyabb. — Ez csak amolyan rongyos felsál! — indul a felügyelő a bontóhelyiségbe, hogy a termé­ket kicsomagolva, közelebbről szemügyre vegye. Magával. visz még 15 csomag húst és füstölt kolbászt is. Próbamérés következik. A fel­sálon csaknem .negyed kiló az ol­csóbb zsiradék: így 9,30 forinttal többet számoltak érte. A „rongy” (a zsíros rész) ott marad a bon­tóban. Csak a minőségnek és az árnak megfelelő terméket engedi Ismét az üzletbe kivinni. A bon­tó — élelmiszer-eladó — a faggyú rajta hagyásával szabványügyi szabálysértést követett el. Nem árt jobban figyelni az ár- számításra! A próbacsomagok mindegyikénél találtunk 10—20— 30 fillér plusz—mínusz eltérést. Ne személytelenül! Egyik tavalyi cikkünkben ja­vasoltuk: helyezzenek el mérle­get az önkiszolgáló< Osztályon, hogy a pénztárba indulás előtt a vevők ellenőrizhessék a csoma­gok súlyát. Az áruházban mind­eddig halogatták, most viszont újra megígérték a mérleg felál­lítását. (Megnézzük!) A vásárlók­kal együtt reméljük, hogy az ér­tékesítőhelyen, amilyen előrelá­tóan tervezik a jövőt — kosara­kon kívül bevásárlókocsikkal is szeretnének a vevők segítségére lenni —, annyira törődnek a mindennapok problémáival. Az önkiszolgálás a kereskedelemben nem egyenlő a személytelenség­gel. Jó, ha a vásárlókkal min­dig foglalkozik valaki, nem hagyják őket magukra. Az pe­dig külön megnyugvás minden­kinek. amikor tudja, hogy a hi­giénikus csomagolású áruk hét­főn éppúgy, mint szerdán, fedett fővel, kendőben vagy sapkában dolgozó alkalmazottak kezéből kerülnek a fogyasztókhoz. A menetközben! hibák kija­vításával és hatékonyabb ellen­őrzéssel megerősödhet, elismert­té válhat ez az értékesítési for­ma. Igaza van a kereskedelmi fel­ügyelőnek : — Lehet ezt jól is csinálni! Kohl Antal • Milyen a háttérbeli feldolgozás? Ezen is múlik, hogy a fogyasztók elégedetten távozhassanak az áruházból. (Méhes! Éva felvétele) MÚLT ÉS JELEN Szőlészet-borászat a Duna—Tisza közén A magyar szőlő- és bortermelés egy évezred alatt világhírnevet szerzett. A magyar borokat kü­lönlegesen finom íze, zamata, alkotóelemeinek kel­lemes harmóniája a világranglista élvonalába emelték. Növekvő kereslete, a termelés zömében kedvező adottságai, gazdaságossága, népgazdasá­gunkban betöltött szerepe alapozták meg termelé­sét a múltban, és indokolják fejlesztését a jelen­ben. Az ország mezőgazdasági területének alig 3 szá­zalékán folyik szőlőtermelés, de ennél lényegesen nagyobb gazdasági jelentősége. Az ágazat igen szá­mottevően járul hozzá nz ország költségvetési be­vételeihez. Termelése .egyes tájakon jelentős meg­határozója a gazdasági fejlődésnek és az életszín­vonal alakulásának is. így van ez Bács-Kiskun megyében is, ahol a müveit területnek 8 százalékán folyik szőlőtermelés, de ebből a mezőgazdasági ter­melés bruttó értékének mintegy 20 százaléka szár­mazik. Nagy kiterjedésű homokos területeinknek ma Is legfőbb hasznosítója, és Itt a létnek, az élet­nek és a fejlődésnek is egyik meghatározója. Megyénk szőlő- és borgazdasága az ágazatban ma az ország legnagyobb bázisa. Itt van a szőlőterület cgyharmada és innen származik a haza! borforga­lomnak és az exportnak csaknem fele, A Duna—Tisza közi szőlőkultúra fejlődésének történetében a fellendülés és hanyatlás sokszor kö­vették egymást. A tatár, a török a falvakkal együtt a szőlő- és gyümölcsöskerteket Is feldúlta, de az itteni nép élniakarása „romjaiból" mindig újjá­élesztette. A XVIII. században a homok sem tudta eltemetni, és itt a filoxéra sem tudott győzedel­meskedni felette. Ekkor „szövetkezett” a szőlő a homokkal és a korábban soha sem tapasztalt nagy fejlődés távlatai is megnyíltak. A két világháborút és az utána következő nehéz időket is átvészelve jutott el szőlőtermesztésünk fejlődésének legjelentősebb időszakához, a korsze­rű nagyüzemi termelés kialakulásához. Kevés olyan növényünk van, amely a történe­lem során egy évezred alatt annyira összeforrott volna a magyarság sorsával, mint a szőlő. Nehéz időkben táplálója, járványok idején óvója, bújá­ban. bánatában vigasztalója és örömében jó kedv­re, ünnepre hangolója volt a magyar embernek. A múltban a gyenge homokon termő szőlő nem­csak a bort, hanem a mindennapi kenyeret is je­lentette. Nem véletlen tehát, hogy az itt élő em­ber ma is ragaszkodik a szőlőhöz: becsüli, óvja, vé­di és szakértelemmel szaporítja legkedvesebb nő­it vényét, Elsősorban ez a magyarázata annak, hogy a Duna—Tisza közén a sok viszontagság ellenére is ilyen szőlőkultúra tudott kialakulni. Sokan ellenzik az alföldi borvidék fejlesztését. Kétségbe vonják annak történelmiségét. Holott a viszonylag alkoholszegényebb, jó zamatú, üde, Illa­tos és harmonikus homoki boroknak éppen a mai kulturáltabb táplálkozásban és borfogyasztásban, az alkoholellenes küzdelemben nőtt meg a szerepe. Nem véletlen, hogy belföldön, külföldön egyre ke­resettebb, Történelmisége sem vitatható. Délről ter­jedve itt előbb volt szőlő, mint északon. A szőlő- és bortermelés legnagyobb fejlődését az utóbbi negyedszázadban érte el. Megyénkben — ott, ahol korábban pincék sem voltak — jöttek létre az ország legnagyobb szőlő- és borvertikumai. S hogyan, miként jutott el a szőlészet és borászat ilyen magas szintre Bács-Kiskun megyében, erről ad áttekintést készülő könyvében Pfenning Gyula, a megye nyugalmazott főkertésze. Az 1960-as évektől napjainkig tartó tudatos fo­lyamatot részletesen mutatja be hiteles és pontos adatokkal, dokumentumokkal, hiszen nemcsak résztvevője, hanem e munka egyik irányítója is volt az elmúlt negyedszázadban. Ehhez azonban szükséges az alapok megismertetése, • vagyis a Du­na—Tisza közi szölőkultura kialakulásának fülvá­zolása is. Pfenning Gyula munkájának első részé­ben ezzel a történelmi múltnak jellemző időszaka­it villantja föl a szőlészet-borászat fejlődésének szemszögéből. A készülő könyvből következő lapszámunkban közlünk részleteket. SZOVJETUNIÓ Űj autómodell Befejeződtek az Udmurt Au­tonóm Köztársaság IZSMAS sze­mélygépkocsigyárában az új kí­sérleti IZS—2126-os modell pró­bái. Az új modell alapvetően kü­lönbözik elődeitől. ötüléses, kombi típusú, 100 kg-mal köny- nyebb, 200 milliméterrel rövi- debb a korábbi modellnél, bel­seje mégis tágasabb, a hátsó ülé­sen kényelmesen elfér három utas. A gépkocsi belseje köny- nyen átalakítható szállítási cé­lokra. A tervezők sokat tettek a mo­tor tökéletesítéséért. Az új mo­dellben számítógép, ötfokozatú sebváltó, új megoldású lengés­* D. Maszljukov, az IZSMAS termelői egyesülés autóüzemének mér­nöké bemutatja az IZS 2120-os modellt. NÉHÁNY PERC KÖZGAZDASÁG Mi a hozzáadottérték-adó? Hozzáadottérték-adó, e nem éppen rövid szakkifejezéssel manapság egyre többet találkozunk. A pénzügyi rendszer megújításának, az egész reformfolyamatnak egyik fontos al­kotóeleme az adórendszer átalakítása, így érthető, hogy egy­re több szó esik erről az újságok hasábjain, vagy a televízió adásaiban. Jelenleg két területen folyik adóreform, egyrészt a személyi jövedelemadózásról vitatkoznak a szakértők, s dol­gozzák ki az egységes koncepciót, másrészt a hozzáadottérték- adó bevezetésének lehetséges módját kutatják. Ezzel az adófajtával elég saját­ságos módon találkoztunk itt Ma- gyarországon, éppen a növekvő turizmus révén. A nyugati or­szágokban a vásárolt műszaki •cikkek után ugyanis az üzletek minden külföldinek a vételár bi­zonyos százalékát adó visszaté­rítés címén visszafizetik, ha a határt elhagyva lepecsétel tetilk a számlát, s azt visszaküldik. Ez az adófajta — amit a nyugati, német nyelvterületen Methrwerts- steuemek neveznek — tehát nálunk szokatlan módon először csak az előnyös oldaláról mutat­kozott be. A kislexikon szerint De mielőtt a hozzáadottérték- adó mibenlétéről beszélünk, tud_ nunk kell: mit nevezünk hozzá­adott értéknek egyáltalán? S mi köze lehet, van ennek a forgal­mi adóhoz, aminek a neve isme. rősebben cseng talán. A közgazdasági kislexikon ipar­statisztikai fogalomnak nevezi a hozzáadott értéket, mondván: az anyagi ráfordítások és az ered­mény különbözetét értik alatta. A forgalmi adóról viszont azt írja, hogy „a termék valamely termelési fázisához, vagy a ter­mékek forgalmazásához kötő­dik”. Most pedig térjünk vissza a nyugati országokban használa­tos szisztémára, amelynek az el­ve a következő: minden egyes áru vagy szolgáltatás értékesíté­se után kell forgalmi adót fizet­ni. A kötelezettség tehát nem függ attól, hogy az adott cikk a fogyasztást szolgálja, vagy éppen eigy beruházáshoz szükséges be­rendezés. A forgalmi adót akkor Is meg kell fizetni, ha például valaki alapanyagot vásárol, hogy abból valamilyen árut előállít, son, vagy pedig részegységet vesz egy automata gépsorhoz. A pél­dákat sorolhatnánk tovább: min­denesetre talán jól érzékelteti, hogy a forgalmi adózás lényegé-, ben az értékesítésihez kötődik bármelyik szférában. Persze mondhatnánk rögtön az ellenérvet, minél több üzem­ben fordul meg az áru, minél magasabb a feldolgozottság! fo­ka, annál többször fizetnek adót utána, s végül megfizethetetlenül magas lesz az ára. A rendszer egyszerű módon küszöböli ki a halmozódást; miután kiszámít­ják az ár alapján az adót, levon­ják az addig kifizetett összes for­galmi adót, így végeredményben csak azután az érték után kell fizetni, amit az’ adott üzemben létrehoztak. E módszerről kapta egyébként a nevét is: hozzáadott­érték-adó. Változások A nálunk most érvényben lé­vő rendszer más alapokon nyug­szik. A forgalmi adó a fogyasz­táshoz kapcsolódik, tehát csak az utolsó fázisban, a nagykeres­kedelemnél számítják ki az adót, s így alakul ki a fogyasztói ár, amelyben a végső felhasználó, tehát a vásárló fizeti meg az adót. S természetesen csak a fogyasz­tási cikkek, illetve szolgáltatások után kell forgalmi adót fizetni. (Ennek körét a jelenleg érvény­ben levő rendelet 'határozza meg.) Talán e néhány vázlatosan is­mertetett elvből is látszik, mi­lyen nagyarányú változást jelent a forgalmladó-rendszer új ala­pokra helyezése, a hozzáadott ér. ték szerinti számítás bevezetése, amelyben a korábbival ellentét­ben minden áru és szolgáltatás után forgalmi adót fizetnek. S a változások nem vezethetnek el­lenőrizhetetlen ármozgásokhoz, nagyarányú dráguláshoz. Az újfajta adórendszer beveze­tése nem pusztán elhatározás kér­dése, számos olyan változást hoz­na, amely a gazdasági élet egyéb szféráira is kihat. Mindenképpen pozitívuma, mondják a szakértők, hogy növekedne a termelői és a fogyasztói árak közötti különb­ség, az utóbbi javára, tehát ja­vulna a kétszintűség, ami az ár­rendszer megfelelő működésé­nek alapja, A.m módosulnának az árarányok is, tehát ennek hatá­sait nagyon pontosan előre szük­séges fölmérni. Természetesen ez átírná a fogyasztói ártámogatá­sok jelenlegi rendszerét. S vég­ső soron lehetővé tenné azt is, hogy a vállalatok által fizetett egyéb adók mértékei esetleg megváltozzanak. Ez sem csodaszer Módosulna az adó adminiszt­rációja, a kiszámítás módja, és ezt sem egyszerű megvalósítani. És végül, de nem utolsósorban, mint minden adórendszerben, a normatív adószabályok mel­lett lennének kivételek, preferált termékek vagy szolgáltatások, Il­letve olyan cikkek, amelyekért — például az élvezeti cikkek után — az átlagosnál több forgalmi adót kell fizetniük. Csak vázlatosan ismertetjük a hozzáadottérték-adózás alap­jait. problémáit, de talán ebből is látszik, hogy milyen bonyolult az áttérés egyik rendszerről a másikra. S az is bizonyos, hogy csodákat semmiféle szisztémától nem várhatunk. Ez csak keretet adhat a gazdaság megújhodásá­nak, de a változás a termelői szférán £11 vagy bukik. Letett: Mária csillapító, elöl tárcsa-, hátul dob­fék van. Javítottak a gépkocsi aerodi­namikai tulajdonságain is. Az új modell vonalvezetése dinamikus, lendületes. Fogyasztása 100 kilo­méteren 7,4, mptorja főjavítás nélkül 200 ezer kilométert fut­hat. A tervezők jelentősen csök­kentették a gépkocsi anyagigé­nyét. Az egyes részek ésszerű el­helyezésével, a műanyagok fo­kozottabb felhasználásával évi mintegy 22 ezer tonna fémet ta­karítanak meg„ A különböző népgazdasági igé­nyek kielégítése érdekében az új alapmodellnek több változatát gyártják maj.d. TALAJ, VÍZ, LEVEGŐ Társadalmi összefogás az egészségesebb környezetért Társadalmi összefogás szüksé­ges ahhoz, hogy mindenki rendes ivóvizet ihasson Magyarországon — hívta fel a figyelmet a közös .teendőkre a1 Hazafias Népfront Országos Elnökségének környe­zetvédelmi bizottsága. A víz minőségével, n kistele­pülések vízellátásával foglalkozó múlt évi ülésüket mintegy ki­egészíti a szenynvízkezelés kér­dését is napirendre tűző január 21-el rendezvényük. A két ülésen elhangzott vélemények összesíté­sét követően még az év első fe­lében .közzéteszik a társadalmi akciópr o gramot. Jelenleg az ország lakosságá­nak körülbelül 15 százaléka nél­külözi a vezetékes vizet, s csak­nem 800 kistelepülésen .közegész­ségügyileg kifogásolható a helyi, ásott kutakból nyert ivóvíz mi­nősége. A VII. ötéves terv során vízműépttésekikel, az Ipari, me­zőgazdasági vízművekre csatlako­zással e települések fele jó ivó­vízhez jut, de sok kisközség to­vábbra is az odaszállított vízre szorul. A vízkészleteket számot­tevő mértékben veszélyezteti a csatornázás hiánya. A vízveze­tékkel rendelkező falvakban a szennyvíz 95 százaléka egyedi szikkasztókba, árkokba, patakok­ba, használaton kívüli kutakba kerül. A csatornázást épp olyan fontos programnak koil .tekinte­ni, mint a megfelelő vízellátást Nemcsak a Vizek, de a levegő, a talaj szennyezésével és a kör­nyezetvédelmi jogszabály-terve­zetek társadalmi véleményezé­sével is foglalkoznak majd az idén. A környezetvédelmi bizott­ság település-környezetvédelmi szakbizottsága ismét visszatér arta, hogy milyen sok szénmo- noxid. szénhidrogén, nttrogén- oxid, füst és más szennyezőanyag kerül a levegőbe a közutak men­tén. „Megvitatják a jármüvek okozta zaj csökkentésének lehe­tőségeit Is. A természet- és táj­védelmi szakbizottság többek között napirendre tűzi a „tala­jok környezetvédelmi kapacitá­sa" témakört is. Az elmúlt években több ülé­sen hozták szóba a környezet- védelmi bizottság tagjai, hogy rendkívül hiányos a hazai mű- szerellátás. Nem beszélhetünk eredményes környezetvédelem­ről addig, míg jó néhány szeny- nyezőanyag mennyiségét. meg­felelő műszerek hiányában csak becsülni lehet, sőt nem egy szennyezőanyafgnál még a becs­lésre sincs lehetőség. Nem v*1 letlen tehát, hogy az idei pr. ramok között a körme.,, ideí­rni információs és mérőrendszer helyzetének áttekintése iá szere-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents