Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-16 / 13. szám

1987. január 16. • PETŐFI NÉPE • 3 PETŐFIT HORDTA A SZÍVÉBEN Emlékezés Mezősi Károlyra RUHÁZATI CIKKEK, HÁZTARTÁSI ESZKÖZÖK, LADA GÉPKOCSIK A Belkereskedelmi Minisztérium a szocia­lista partnerországok többségével már aláírta az ez évre szóló választékcsere- és határmenti árucsere-megállapodásokat. Eszerint a szocia­lista partnerországok belkereskedelmi áru­készletéből átlagosan 5—8 százalékkal több kerül a hazai üzletekbe, mint tavaly. A több mint 350 millió rubel értékű áru 56 százalé­ka választékcs.erében, 22 százaléka határmen­ti árucserében, s ugyancsak 22 százaléka áru­házi cserék útján jut az országba. A hazai belkereskedelem ugyanennyit szállít partne­reinek. A legintenzívebben az áruházi csere­forgalom növekszik, Budapesten és vidéken egyaránt mind gyakoribbak az áruházi hetek, amikor egy-egy partner áruválasztékának a szokásosnál bővebb kínálata kapható. A ha­zai áruházakban az idén is több száz alkalom­mal lesznek kaphatók a nemzeti hetek kere­tében a szocialista országokból származó cik­kek. Bővül a belkereskedelmi választékcsere Hagyományosan a legnagyobb cserepartner Csehszlovákia; a,z idén 135 millió rubel értékű árut cserél a magyar belkereskede­lemmel. Csehszlovákiából egye­bek közt konfekcióáruk, elektro­mos háztartási gépek, radiátorok és sportruházati termékek ér­keznek Magyarországra, ahon­nan ellenérté kiként kerámiákat, •kozmetikumokat, száraztésztát kap a csehszlovák kereskedő; lem. Választékbővítésként azo­nos rendeltetésű cikkek is gaz­dát cserélnek, például sajtok, ci­pők, játékok. Ebben az eszten­dőben mindkét ország belkeres­kedelmi vállalatai kölcsönösen 85 áruházi hetet rendeznek. Ugyancsak jelentős cserepart­ner az NDK: idén 40 millió ru­bel értékű áru cserél gazdát. Az NDK-ból elektroakusztikai cikkek, elektromos háztartási ■gépek, cipők, fűnyírók, optikai játékok érkeznek, a magyar bel­kereskedelem pedig egyebek közt bútorokat, csillárokat, kozmeti­kai cikkeket, bőrárukat szállít NDK-beli partnereinek. A divat­szakmában is élénfcüi a belke­reskedelmi választék csere: a Fon­tana Áruházban ebben az esz­tendőben kétmillió rulhel értékű, NDK-ból származó Exquisit ter­méket hoznak forgalomba, s Ugyanilyen értékben jut az NDK- beli üzletekbe magyar divatáru. A Szovjetunióval is növekszik választékcsere-forgalmiunk: a ta­valyi 56 millió rubellel szemben idén eléri a 64 milliót. A hazai üzletekbe az áruk nemcsak a Szovjetunió központi belkereske­delmi árualapjából érkeznek, a magyar partnerek tíz szovjet köztársasággal önálló választék- csere-üzle,teket is kötöttek. A Szovjetunióból a hűtőszekrények, kerékpárok, órák, halkonzervek, konyhafelszerelési tárgyak és szerszámok mellett az idén 500 Lada-gépkocsit is kapunk vá­lasztékcserében. Len,gyei országból az idén 55 millió rubel értékű zöldségkon­zerv, konfekció, kötöttiho’mi, üvegáru és kozmetikai cikk ér­kezik, s a magyar belkereskede­lem ugyanilyen értékben szállít a lengvel partnereknek textíliát, italárukat és kozmetikai termé­keket. Bulgáriába 1987-ben 29 millió rubel értékű árut szállít a ma­gyar belkereskedelem, s ugyan­ennyi érkezik hazánkba a bolgár partnerektől.. Az árucsere-forga­lomnak mintegy fele áruházi he­tek, napok keretében bonyoló­dik le, ezekből’ mindkét ország­ban félszázat rendeznek az idén. Magyar bútorokért, cipőkért és más árukért többek között a köz­kedvelt zöldség-gyümölcs kon- zervekkel, szörpökkel, népművé­szeti cikkekkel fizetnek a bolgár vállalatok. A megállapodások alapján az idén Kubával több mi.nt három­szorosára növekszik belkereske­delmi választékcsere-forgal­munk. s mindkét részről meg­haladja a hárommillió rubelt. Az árulista is bővül. Az idén egy­millió rubel értékű kubai primőrt is árusítanak majd a Skála Vi­tamin-porta üzleteiben. A román partnerekkel ebben az esztendőben várhatóan mint­egy harminc—harmincmillió ru­bel értékű áru cseréjére kerül sor, a megállapodást a közeljö­vőben írják alá. Ugyancsak ha­marosan megállapodik a Belke­reskedelmi Minisztérium mon­goljai partnerével is, s várható, hogy 300 ezer rubel értékű mon­gol áru — elsősorban irhabunda és bőrkonfekció, valamint mo­hair pulóver — érkezik Magyar- országra. különféle kozmetiku­mokért, kereskedelmi gépi beren­dezésekért cserébe. Megkezdőd­tek a tárgyalások a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság bél- kereskedelmével is. Most lett volna — január 15-én — 80 éves;, és imán több mint másfél évtizede nincs az élőle so­rában. Dr. Mezősi Károly, a jeles tudós muzeológus és irodalomtör­ténész emlékéit idézve akaratlanul is Petőfi Sándor alakja magaso­dik fed a háttérben. A lánglelkű poéta életének, családja kiskun­sági éveinek nem volt még egy olyan szenvedélyes, szívósain és eredménnyel búvárkodó kutatója, mint a magát kisfeunfélegyházi- nalk valló Mezősi Károly. El kell mondani, azok kedvéért, akik nem ismerték, a legfonto­sabb életrajzi adatokat is. A Csongrád megyei Földeákon szü­letett, Csonigrádon és Kiskunfél­egyházán járt iskolába, „egyetemi tanulmányait pedig Szegeden vé­gezte. Itt szerzett történelem- magyar tanári oklevelet és böl­csészdoktori elmet. Két évig a bé­csi Collegium Hungaricum ösz­töndíjasaiként történeti kutatáso­kat folytat, imajd 1930-,tói Kiskun­félegyházán tanítóképző intézeti, később gimnáziumi tanár és igaz­gató. Az Alföld története az új­korban tárgykörből 1944-iben ma­gántanári képesítést kap Szege­den. Tíz esztendeig (1952—62) a Kiskun Múzeum igazgatója, ez­után a Pest megyei Múzeumok igazgatójának nevezik ki, ahol a nyugdíjazásáig, 1968-ig dolgozik fáradhatatlanul a múzeumi szer­vezet létrehozásán és gyarapítá­sán. Amikor az ötvenes évek végén megismertem Kiskunfélegyházán, már országosan is figyelmet keltő publikációi adtok rangot, tekin­télyt személyének. A helytörténe­ti munkáikról akkoriban fordult a figyelme a Petőfi életéhez kö­tődő kutatások irányába. Aizidő- tájt lángolt fel a szakemberek között az úgynevezett szülőhely- vita, amelynek során Mezősi Ká­roly nem kisebb személyekkel, mint Dienes Andrással és Hatvá­ny Lajossal került — hatalmas kortörténeti anyagot felvonultat­va — éles polémiák középpont­jába.-Akkor sokan úgy vélték, hogy felesleges energiákat pazarolni erre a kérdésre. De ma már nyil­vánvaló, hogy a szenvedélyes tu­dományos vita „hordaléka” sok­kal értékesebb volt minden ko­rábbinál. Mezősi vizsgálódásai fokozatosan kiterjedtek a költő egész életére. Talán, legértékesebb ezek közül az a mérhetetlen- sok levéltári kutatással „kiásott’ for­rásmunka, amely a költő atyja, Petrovics István — tehát a család — anyagi helyzetének alakulásá­hoz fűződik. A kezdetben egyre sikeresebb és kiterjedtebb vállal­kozások, a fokozódó nehézségek, vagyoni bukások, a szülők elsze­gényedésének, tengődésének tör­ténetét dokumentálta és írta meg, illetve erről szóló anyagot készí­tett elő kiadásira. Leginkább is­mert e művei közül a Petőfi csa­ládja a Kiskunságban című tanul­mánya, amely a szélesebb olva­sóréteghez is el jutott. Hadd soroljak fel néhányat, csak címekkel, további munkái­ból. annak illusztrálására, milyen kiterjedt volt az érdeklődése: Szabadszállás vagyongyűjtő áren­dása, Petőfi atyjának fülöpszállá- si bérletei, „Házát a Dunának habjai vitték el..„Csárda, el­dőlt csárda...”, Petőfi Dunave- csén, Szalkszentmárton Petőfi életében és költészetében, Petőfi megbuktatása Szabadszálláson, Az Amerikából hazakerült Petőfi- kéziratok, Petőfi és az emlékezők, Petőfi utolsó napja és halála, Petőfi lefoglalt könyvtára és iro­mányai. Ebből a felsorolásból is kivilág­lik, hogy Meződ nem „ragadt le”, ahogy egyes vitapartnerei állítot­ták, a szülőhely témánál, hanem nagyon ds kiterjedt kutatásokat végzett mindazon- a területen, ahol valami újat vélt felfedezni a költő életére, munkájára, csalá­di kapcsolataira vonatkozóan!. Amikor a 150 éve született Pe­tőfi Sándor megemlékező ünnep­ségeire készültek, őt is beválasz­tották az országos emlékbizott­ságba. Annak az évnek a tova­szán. 1971-ben, már második in­farktusával feküdt a kórházban, s amikor felépült, a családja minden munkától* féltőén óvta. Akkor már előkészületiben volt válogatott tanulmányainak gyűj­teménye, amely Közelebb Petőfi­hez címmel őrzi most is mintegy 450 oldalon- legjava munkásságát. A Petőfi-évfordulót és saját könyve megjelenését már nem ér­hette meg, július 4-én, vasárnap hunyt el, szerdán a fél egyházi al­sóváros! temetőben sok százan kísérték utolsó útjára. Neves méltótól fájdalommal emlegették azt is, amit mnég al­kothatott volna. E sorok írója csak arra hívja fel a figyelmet, hogy Mezősi Károly életművének csupán töredéke jelent meg nyomtatásban, de az újrakiadása is időszerű volna, hiszen az újabb nemzedék is szívesen olvasná a sok „titkot” feltáró tudós okos szavait. Egy olyan emberét, aki egész életén át Petőfit hordta szívében. F. Tóth Pál MÓDOSULT A HATÁRIDŐ Lezárult a Vándorbot-mozgalom első része Sikerrel zárult a KISZ KB Élelmiszergazdaságában Dolgozó Fiatalok Tanácsa (ÉDFT) áltál- szervezett Vándorbot-mozgalom első része, a bemutatók-—tanács­kozások sara a szarvasmarha­ágazatban. A mozgalom célkitűzéseinek helyességét igazolták az eddigi tapasztalatok. A fiatal szakem­berek hű képet nyertek a szarvas­marha-tenyésztési ágazat ered­ményeiről és gondjairól a ter­melőszövetkezetekben, állami gaz­daságokban, s a feldolgozóipar­ban. A 25 gazdasági egységben novemberben kezdődött és de­cemberben zárult bemutatók arra is lehetőséget adtak, hogy az élenjiáró technológiákba és ku­tatási eredményekbe bepillan­tást nyerjenek a fia te,! szakem­berek. A mozgalom szervezői le­hetőséget teremtenék arra is, hogy néhány hetes külföldi szak­mai tapasztalatcsere során Dá­niában és Finnországban tanul­mányozhassák az érdeklődők a mezőgazdaság eredményeit. Eh­hez azonban nemcsak a bemuta­tókon kellett aktívan részt ven­niük. A Vándorbot-mozgalom szervezői az erre jelentkezőktől egy-egy doLgozato-t is várnak, amelyben a látottak-hallottok el­méleti feldolgozása olvasható, valamint a külföldi tapasztala­tok helyi alkalmazására javasla­tot kérnek. A dolgozatok folya­matosam érkeznek a KISZ KB- ba*, a beadás végső határideje azonban módosult: január 15. helyett január 30-ig lehet azokat beküldeni. Az ÉDFT Vándorbot-mozgalom első részének tapasztalatait most összegzi. Az első néhány bemu­tatón a vártnál kevesebb fiatal szakember vett részt. Vándorbot- akoió első részébe í,gy is 500—700 fiatal szakember kapcsolódott be. A tanácskozásokat szervező gazdaságok vezetői és ifjúkom- munistái lelkiismeretesen telje­sítették feladatukat, rendkívül színvonalas, a műszaki fejlesz­tést és. a magyat -.mezőgazdaság 1987-re szóló terveinek megva­lósulását is jól szolgáló bemu­tatókat rendeztek. Az ÉDFT-hez érkező dolgozato­kat, a hasznosítási javaslatokat február végéig bírálja el egy, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a KISZ KB és az Állami Gazda,ságok Egyesülése szakembereiből álló bizottság. A pályamunkák, valamint a be­mutatókat szervező gazdasági egységek értékelése, s ezt köve­tően a díjak kiosztása március 15-én lesz. Az ÉDFT vezetői már az eddi­gi tapasztalatokat érvényesítve szervezik a márciustól induló következő V ándorbot-akciót, amelynek témája a gabonater­mesztés és -feldolgozás. Pouli kisautók A Hódmezővásárhelyi Me­zőgazdasági Szolgáltató és Gépgyártó Vállalatnál elké­szültek az első magyar gyárt­mányú kisautóik prototípusai. Az elsősorban városi közle­kedésre — bevásárlásra, szer­vizszolgáltatásra — alkalmas, Pouli 4 nevű dízelmotoros, kétszemélyes autók legna­gyobb sebessége 45 km órán­ként, fogyasztása pedig nem éri el a három litert. A soro­zatgyártás beindítása után a kisautókat Franciaországban értékesítik. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: T olvajok—körúton Nyolc budapesti fiatalember különös módját választotta az unaloműzésnek. Bár személyisé­gük sokban különbözött egymás­tól, egyben mindannyian meg­egyeztek. Az életüket csak mun­ka nélkül tudták elképzelni, an­nak ellenére, hogy egyiküknek- másikuknak volt munkahelye. Gyorsan pénzhez jutni — leg­alábbis ideiglenesen — bűncse­lekmények elkövetése útján le­het, ezért úgy gondolták, ha elő­re kimódolt „haditerv” szerint járnak el, rövidesen meggazdag­szanak. A bűnszövetkezet lát­ványos sikerét szerencsére igen gyorsan követte a törvényszerű lebukás. Sínváltóval a Disznófőbe Szivák Tóth Imre (Budapest, Kiss János altábornagy utca 24,b.) és Horváth Zoltán (Buda­pest, Maros -u. 29.) régebb óta ismerték egymást, sőt a bíróság előtt is álltak már, mint bűntár­sak. A többiekkel 1985 végén és a tavalyi év elején ismerkedtek meg, amikortól kezdve megindí­tották a „támadást” a szórakozó­helyek ellen. 1985. december elsején Buda­pesten, a Vásárhelyi diszkóban szórakozott (a szintén vádlottként szereplő) Antal Miklós (Buda­pest, Hidász u. 15.) és Pintér Gá­bor, (Budapest, Szentendrei u. 4.). Az éjszakai órákban ugyan­ide érkezett Horváth Zoltán, Mátyus József (Budapest, Pau- lay Ede u. 10.) taxisofőr barát­jával együtt. Közös töprengésük­nek az a megállapodás lett a vé­ge, hogy felkeresik az Észak- Budai Munkás Áfész üzemelte­tésében levő Disznófő éttermet. Mátyus, a taxis vállalta a fu­vart. Csakhogy a gépkocsiban nem volt a betöréshez alkalmas eszköz, ezért Pintér felszállt egy arra járó villamosra és ellopott róla egy úgynevezett sínváltó vas­úidat. A következő megállónál várták a barátok, majd együtt folytatták az utat. A sínváltóval a kihalt helyszínen betörték az egyik ablakot, majd mind a né­gyen besétáltak az étterembe. El­loptak egy Akai-decket, néhány karton külföldi cigarettát, s egy üveg pálinkát. Kifelé jövet még gyorsan feltörték a Skála-Luscher Nemzetközi Korlátolt Felelőssé­gű Társaság üzemeltetésében le­vő játékautomatákat, és kiemel­tek belőle 24 ezer forint kész­pénzt. A sikeres akció után a taxi Szigetszentmiklósra vette az irányt, ahol Horváthék nyaraló­jában testvériesen megosztoztak a zsákmányon. Előnyben a video 1986. február 23-án este újból együtt szórakozott Szivák Tóth, Mátyus és Horváth. Most kizáró­lag olyan helyekre voltak kíván­csiak, ahol videomagnetofon mű­ködött. Körbejárták a harmadik kerület vendéglátóhelyeit, de nem volt szerencséjük. Végül Mátyusnak támadt egy men­tőötlete. Eszébe jutott, hogy Bu- dakalászon, a Pálma cukrászdá­ban látott már valamikor egy készüléket. A helyszínen csak néhány perc műve volt, hogy Szivák Tóth és Horváth levágja a rácsokon és a faajtón levő la­katot. Odabent már szinte tál­cán kínálta magát a Panasonic videomagnó és a ráadásként raj- fa felejtett Grundig rádiómag­nó, összesen mintegy 80 ezer fo­rint értékben. Néhány nappal később a már ismert társaság a Pest-Budai Vendéglátó Vállalat vízivárosi raktárát látogatta meg. A nagy pénz reménye vezette őket, de csak 100 forintot és egy zsebszá­mológépet találtak. Dühükben még azon éjszaka folytatták a körutat. Horváth a Naphegy ut­cai ABC-áruházat jelölte meg célul. Odabent három lemezka­zettát találtok, s bennük 21 ezer forint készpénzt. Búcsúzáskor még magukkal vittek egy karton Marlboro cigarettát, amelyet más­nap 4400 forintért eladtok — az ügyben ugyancsak vádlottként szereplő — Domoszlai Ferenc (Budapest, Ráday u. 22.) Magán­kereskedőnek. Márciusi esték A tavasz első hónapjának szin­te minden estéjét együtt töltötte ezután a társaság. Hetedikén Du­nakeszire, a Park étterembe veze­tett az út, ahol záróráig szemlé­lődéssel múlatták az időt. Felfe­deztek két játékautomatát, és egy Hitachi videomagnót, sok-sok kazettával. Amikor elcsendese­dett a környék, az addig lesben álló fiatalemberek felfeszítet­ték az ajtót és az említett hol­mikat kihozták. Az automatákból pedig kiszedtek mintegy 25 ezer formtot. A soron következő márciusi es­tén Szivák Tóth Imre kölcsön akarta kérni Kőszegi Attila (Bu­dapest, Mátyás király útja 8.) au­tóját. Erre a „nemes” gesztusra Kőszegi nem volt hajlandó, arra viszont igen, hogy háromezer forint beígért viteldíj reményé­ben elszállítsa a fiatalembereket Tatára. Szivák Tóth és Antal a tatai Lovas presszóban kezdett el arról gondolkodni, hogy ezt a helyiséget vagy a tatai Autós­csárdát törjék-e fel. Végül a Lo­vas étteremben állapodtak meg, de erről Kőszegi Attilát nem tá­jékoztatták. Csak arra kérték, hogy egy félreeső helyen álljon meg és várjon rájuk. A már meg­szokott ajtófeszítéses módszerrel bejutva elhoztok egy videomag­nót, egy színes tévét, egy éjjeli­lámpát, egy karton Marlborót, va­lamint 2500 forint készpénzt. Kő­szegi Attila csak akkor jött rá, mit csinálnak a barátai, amikor meglátta a lopott holmikat. Tár­sait ugyan visszaszállította Bu­dapestre, de a fuvarért nem fo­gadott el egy fillért sem. Néhány nappal később a lel­kiismeretével tovább birkózni nem tudó Kőszegi, elmondta az édesanyjának a történteket majd jelentkezett a Budapesti V. ke­rületi Rendőrkapitányság bűn­ügyi alosztályán. Kalocsai automaták Szivák Tóth Imre valahonnan tudomást szerzett arról, hogy a Skála—Luscher Kft. a kalocsai csárdában is üzemeltet játékau­tomatát. Ezért Antal Miklóssal jó előre megbeszélte, hogy elkérik egy ismerősük személygépkocsi­ját és Kalocsára utaznak. Meg­hívták sofőrnek a fiatalkorú T. K. Gy.-t (budapesti lakos), aki­nek nem szóltok a tervükről. A Bács-Kiskun megyei városban árulták csak el, hogy miért is jöttek ide. A hajnali derengés­ben arra kérték T. K. Gy.-t, hogy „falazzon” nekik. Különösebb gond nélkül sikerült betörniük a csárda bejárati ajtaját és ellopni néhány üveg likőrt és egy-két karton cigarettát. Ezt követően felfeszítették a játékautomatát és kibányásztak belőle hatezer fo­rintot. Az akció közben T. K, Gy. jelzett a társainak, hogy egy rendőrkocsit látott az úton. Erre a barátok pánikszerű menekü­lésbe kezdtek. Gyorsan beugrot­tak valamennyien az autóba és megpróbáltak eltűnni a városból. Csakhogy T. K. Gy. rutintalan vezetése miatt a gépkocsi ka­rambolozott és üzemképtelenné vált. Ám egyikük sem sérült meg, így autóstoppal és vonattal visz- sza tudtok utazni Budapestre. • Miután utolsó bűncselekmé­nyüket Kalocsán követték el, így az illetékességi szabályok értel­mében Bács-Kiskun megyében folytatták le a büntetőeljárást, s az első fokú tárgyalást a Kalo­csai Városi Bíróság tartotta. Dr. Katona János büntetőtanácsa Szivák Tóth Imrét, Antal Mik­lóst, Mátyus Józsefet és Horváth Zoltánt három-, nyolcrendbeli társtettesként, nagyobb értékre, bűnszövetségben, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal élköve­tett lopás bűntettében és néhány más hasonló cselekményben ta­lálta bűnösnek. A fiatalkorú T. K. Gy. bűnösségét két rendbeli bűnsegédként elkövetett lopás bűntettében állapította meg. Pin­tér Gábort társtettesként nagyobb értékre, bűnszövetségben, dolog elleni erőszakkal elkövetett lo­pás bűntettében, míg Domoszlai Ferencet orgazdaság vétségében találta bűnösnek. Ezért Szivák Tóth Imrét, mint különös vissza­esőt három év hat hónap börtön­ben letöltendő szabadságvesztés­re, a közügyek gyakorlásától öt évi eltiltásra és ötezer forint vagyonelkobzásra, Antal Miklóst 2 év börtönre, Mátyus Józsefet 1 év hat hónap börtönre, Hor­váth Zoltánt, mint többszörös visszaesőt, fegyházban letöltendő 2 év 6 hónap szabadságvesztésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 3 ezer forint vagyonelkobzásra ítél­te. A fiatalkorú T. K. Gy.-t 92 napi tétel pénzbüntetésre köte­lezte, egy napi tétel összegét 80 forintban állapította meg. Pin­tér Gábort, mint többszörös visz- szaesőt 1 év és 6 hónap bör­tönben eltöltendő szabadságvesz­tésre és 2 év közügyektől eltiltás­ra ítélte. Kőszegi Attila és Do­moszlai Ferenc büntetése 90—90 napi tétel pénzbüntetés. Az előb­binél egy napi tétel összege 80, az utóbbinál 90 forint. A bíróság egyben azt is megál­lapította, hogy Szivák Tóth Im­re 1986 tavaszán szerzett egy pe­csétnyomó készüléket, annak ér­dekében, hogy az igazoltatásuk során ne tűnjön fel a rendőrök­nek, hogy nem áll munkaviszony­ban, a személyi igazolványába, a munkahelyi rovatba bebélye­gezte: „Vertikum Kisszövetkezet Számítástechnikai Szakcsoport, Budapest, XI., Bartók Béla út”. Szivák Tóth ugyanezt a pecsé­tet nyomta Antal Miklós szemé­lyi igazolványába. A bíróság e két cselekmény miatt bűnösnek találta őt közokirat-hamisítás bűntettében is. Az ítélet a fiatalkorú T. K. Gy, Kőszegi Attila, Domoszlai Fe- 'renc és Pintér Gábor vonatkozá­sában emelkedett jogerőre. Tuza Béla

Next

/
Thumbnails
Contents