Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-03 / 2. szám
1987. január 3. • PETŐFI NÉPE € t NEMCSAK A TILALMAK, A KERÍTÉSEK IS MEGKOPTAK! A tanácstag javaslata: felüljáró Átjáróház-e a vasútállomás? Vége a délutáni tanításnak, sötétedik, amikor két iskolásleányt pillantok meg a kecskeméti vasútállomás baromfifeldolgozóhoz közeli szakaszán. A fűtőházzal szembeni drótkerítést bontogatva próbálnak átbújni, hogy aztán a vágányok közt a túloldalra, a Hunyadivárosba menjenek. Átérnek-e még épségben? Sietek hozzájuk, hogy mielőtt jóvátehetetlen baleset történne velük, megállj !-t parancsoljak a könnyelmű nebulóknak. Jókor érkezem. Átellenben, a fűtőház elől egy dízelmozdony, erősödő morgással épp indulni készül ... — Húsz lépésnyire innét a kis aluljáró. Azon veszély nélkül átjuthattok, gyerekek! — küldöm őket tovább. Toronyiránt gyorsabb, de kockázatosabb Az át- (el)terelés sikerrel jár. Azonban nem hagy nyugodni a dolog. Másnap, világosban, terepszemlére megyek a vasútállomás környékére. Az a kerítés, amelyen tegnap a gyerekek át akartak bújni, csak nevében kerítés. Dróthálója itt is, ott is letépve, beszakítva. Egyhelyütt hiányzik az ajtó. Túloldalt, ahol a Hunyadiváros kezdődik, ugyancsak foghíjas az állomási palánk. Betonelemei mintha részegek volnának: meglazítva, ferdén állnak. Két vaskapu tárva-nyitva, a harmadik két szárnyát rozsdás drót fogja össze. Egy viharvert táblán fakó, alig kibetűzhető felirat: „Pályán járni tilos!" Am ezt senki sem veszi komolyan. Boldog-boldogtalan ott vág át a síneken, ahol éri. Toronyiránt, a rövidebb utat választva. Rohanó világunkban, sajnos egyre gyakoribb a — kényelmességből — összetaposott, a ki-ki maga választotta gyalogútján letiport park. Hányán haladnak át a zebrán akkor is, ha a lámpa éppen pirosat mutat! Hogyne volna kirívó, amikor egy nagy vasútállomás vágánymezője válik átjáróházzá! Veszélyes helyzet. Hiába büntet a rendőrség Tóth Sándor állomásfőnök: — Naponként 500—1000 induló—érkező tehervagon és 60—70 személyvonat az állomás forgalma. Mivel fővonalon vagyunk, olyan expressz- és gyorsvonatok is közlekednek erre, amelyek megállás nélkül átrobognak. — Sokan nem tudják — fűzi az államásfőinök szavaihoz Antal Mihály, a kecskeméti vasutas pártalapszervezet titkára —, hogy az egybehegesztett síneken haladó vonatok és a kocsirendezés alkalmával a tolatóvágányokon guruló vonatok szinte nesztelenül közelednek. Nagyobb a járművek sebessége is, mint volt régebben. Mi hiába igyekszünk a lakosságot a síneken való átjárástól visszatartani, c hiába szab ki a rendőrség körzeti megbízottja évente több száz bírságot a felelőtlen közlekedőkre, ennek a problémának a megoldásához mi kevesen vagyunk. Át akart mászni a vagon tetején... Szó sincs arról, hogy a MÁV semmit nem tesz az utasok és más közlekedők biztonságáért. Tóth Sándor kérte a hunyadivárosi szakmunkásképző intézet igazgatóját: bészéljen a fiatalokkal, hogy azok ne a vágányok közti rövidebb, veszélyesebb áthaladást válasszák. Pár hete a Kossá István sétány végén levő köríves pályaszakasz és a közút találkozásánál fénysorompót helyeztek üzembe. Azonban mindenki mellett nem állhat rendőr vagy vasutas. Az embereknek meg kell(ene) tanulniuk vigyázni saját magukra és másokra is! Különben nem fordulhatott volna elő az a baleset sem, amely december 6-án, 14 óra 45 perckor történt. Vlasits Szabolcs negyedik osztályos általános iskolai tanuló át akart mászni egy vasúti kocsi tetején. Közben hozzáért a villa mos-f elsővezetékhez, és az áram halálra sújtotta. — Az a baj, hogy a tilalmak elkoptak — jegyzi meg Antal Mihály. — Nincs visszatartó erejük. Az előbbit, általánosabb értelmezés mellett, szó szerint is vehetjük, hiszen a kopás az állomás és a lakóterületek határán igencsak szembeötlő. A „Pályán járni tilos!’’ évtizedes, rozsdamarta tábla n hunyadivárosi oldalon, a rozoga kerítés és annak tárva-nyitva hagyott ajtói, amelyek közül az egyikről — állítólag valamelyik átjáró leverte a lakatot, lehangoló látvány a lyukas drótkerítéssel együtt. Míg 15—20 év elteltével fejlődött, épült a Hunyadiváros és környéke, az állomás 300 méteren még ma sincs bekerítve. A MÁV-nakis van tehát pótolnivalója, hogy az állomás a jövőben ne legyen átjáróház! Ami — a balesetek megelőzésén túl — a társadalmi tulajdon hatékonyabb védelméért is kívánatos volna. Közösen a közlekedők biztonságáért • Vlasits Szabolcs halála és az évek óta történt csonkulásos balesetek azt mutatják: bűnös köny- nyelműség bárkit is a testi épség védelméért hozott ésszerű tilalmak kijátszására biztatni. Inkább azokkal értünk egyet, akik a — korántsem mostanában kialakult — balesetveszélyes helyzetből elfogadható kiutat ajánlanak. Sűrítsék a pályán a vasút és a rendőrség közös ellenőrzéseit! Tartsák tisztán, hozzák rendezett állapotba « baromfifeldolgozó felőli kis aluljárót, hogy a lakóknak főleg ott legyen kedvük — s természetesen jól felfogott érdekük — keresztülmenni. Legtalálóbbnak mégis Meleg László, hunyadivárosi tanácstag javaslatát nevezzük: — Egy gyalogos-felüljáró az állomásépület és a- Hunyadiváros között megoldaná a járókelők gyors, balesetmentes közlekedését, s enyhítene a vasút prob« lémáin is. Nem túl nagy költséggel — tegyük hozzá —, amit a MÁV és a helyi tanács közösen vállalhatna. Megérné! Kohl Antal KÉPERNYŐ KARÁCSONY Szeretteim kínai borospoharakkal, olaszországi pamutból kötött mellénnyel, az újvidéki Fórum Kiadó egy kötetével, orosz pezsgővel, freiburgi lexikon magyar fordításával és hazai gyártmányú Inggel ajándékoztak meg karácsonykor. Feltehetően olvasóink többsége is hasonló következtetésre jut az ünnepi kedveskedések számbavételekor a program-indulótól némileg eltérő értelemben ugyan, de nemzetközivé vált világunk. Közép-amerikai, ausztriai, csehszlovákiai, lengyel vendégek jártak szomszédaimnál. Ismerőseim közül többen külföldre utaztak 1986 utolsó hetében. Szándékosan vagy akaratlanul: ezt a „közös nagy tenger cseppjei” vagyunk életérzést sugallta karácsonykor a televízió is. Távoli tájak és korok találkoztak a képernyőn. Az ünnep jellegéből következően ilyenkor szeretnénk szebbnek látni, láttatni a világot. A műsorszerkesztők felvonultatták „a négy jóbarátot”, „a boldog herceget”, a hazugságra épülő karrier helyett a lélek békéjét választó Tolsztoj- hőst, a gonoszt is legyűrő ifjú szerelmest és választottját, a csillaglányt. A diadalmas létezés, az élet, a teremtés csodáját, a lebír- hatatlan boldogságvágyat zúgta- zengte Beethoven VII. szimfóniája, Liszt esztergomi miséje is csupa ünnep, csupa fenségesség, lgy-úgy, valamennyi műsor harmóniát, derűt, reményt táplált robotos napjainkba. Ilyenkor illetlenség volna dörmögni a Csak a testvérem ügyetlenségei, a Románc az Orient expresszen hamis érzelgőssége miatt. Annál inkább tetszett A medvevadász. Az egyéni bátorság, a természetben élő ember gyémántos keménysége ragyogtatta a nemes küzdelem minden pillanatát. Szomszédos népek összetalálkoz- tatásának szép példája volt a pécsi és a ljubljanai televízió közös műsora, a Valóságos legenda es a legendás valóság. Aligha hagyható említés nélkül a néhány éve szintén Málnay Levente rendezésében Kecskeméten is bemutatott Charley nénje. A jó ízléssel előadott istnert bohózatban ezúttal az idősebbek remekeltek. Sinkovits Imre, Haumann Péter és — bocsánat — Almási Éva jutalomjátéka volt a kacagtató, de azt hiszem, néhány évre a színházakból, a képernyőről kiiktatható vidám játék. „KÖZTES NAPOK” Bevallom, a „hétköznapi” műsorokat olykor tartalmasabbnak éreztem az „ünnepieknél”, bár különböző munkanap-csúsztatások miatt szinte egybefolyt az utóbbi tíz nap. Sokáig hiába próbálta Pálfy István a maga utcájába csalogatni Bessenyei Ferencet. A színész mondta a magáét. Indulatai szinte eltüntették a mondandóját olykor vitató kérdőjeleket. (A cédrus se tűr maga mellett más növényzetet, a robusztus hős, a csupa energia tehetség-óriás is nehezen viseli el a tőle különbözőt.) Félreértés ne essék: szín- művészetünk mostani állapota okkal készteti háborgásra. SZILVESZTER — ÚJÉV És jött az Évvége. A közóhajnak megfelelően a televízió is részt kért az össznépinek szánt (az lesz-e?) mozgalomból: Kezd* jünk új életet! Éljünk okosabban, felelősebben. (Legyen az élet is okosabb, igazságosabb, mint ezt Szegvári Katalin már idén kifejtette!) A nyilvánosság mézesmadzagjával is próbálták megfuttatni, megmozgatni a vállalkozókedvűeket. Amíg az élvezet, a kényelem oly sok millió honfitársunk kizárólagos életcélja, amíg az úgynevezett szórakoztatás oly szívesen megfeledkezik az emberi, a kulturális értékekről: ki-ki nehezen gyűri le rossz szokásait. Milyen volt az év vége? Mármint természetesen a képernyőn? Szegényes mindenekelőtt. Esetenként ízléstelen. Rossz volt nézni éjfél után a tömött autóbuszban üvegből vedelő szánalmas fiatalokat. Lelkűk rajta, ha ők így szilvesztereztek. De minek mutogatni sivár ünnepüket? E sorok írója mindig csúfolta az álszemérmet, a kispolgári prűd- séget. A Petőfi (!) csarnokból közvetített diszkósbuli azonban egyszerűen gusztustalan, ízléstelen volt. Tudtommal — legalábbis néhány éve — még nyári fürdőhelyeken sem engedték meg a félmeztelen táncikolást. Ilyen szilveszteri táncmulatságokkal szeretnénk jobb ízlésre, illőbb viselkedésre nevelni fiataljainkat? Az Évvége keretműsort mindvégig nagyon kulturáltéin, mindent formába öntve, szépen csomagolva kormányzó Horvát János és Endrei Judit sem tudott mit kezdeni a súlyos ízlésficammal. Nagy-nagy árkus-papírt teleírhatnék. hogy mi mindent láttam, hallottam abban a néhány órában, femikor az óév átadta helyét a némi aggodalommal fogadott újnak. Árkus neve kívánkozik mindenekelőtt a még vázlatosnak sem mondható kis emlékeztető élére. Különösen az önök kérték — ki! tetszett csütörtökön. (Remélem, az érintettek közül senki sem kérte ki magának utólag a kedves csipkelődést.) Leleményes képi humorral hozta emberi közelségbe a nálunk sajnos évszázados beidegződések következtében még mindig csak szigorú hivataloskodással bemutatott kormányférfiúkat. Tetszik, nem tetszik, a pénz körül forgó világunkban Nagy Bandó András jó érzékkel választotta szilveszteri műsorának erjesztőjéül a forintot. Mi tagadás, kicsit kesernyés humora hitelesnek tűnt... Szívesen hallgattuk az Üjévl koncertet, Antftl Imre és Nem- csák Károly ötletes Petőfi-in- terjúját, Szilágyi János érdekes beszélgetéseit. A szegedi körzeti stúdió is bekapcsolódott a kétnapos közvetítésbe. Regős Sándor, Gellérffy László, Király Zoltán, Bállá László, Olajos Csongor és mások jól helytálltak az országos vetélkedésben, eredeti színekkel gazdagították a választékot. El ne felejtsem: Isaura is volt. Külföldi fotósok a sorozatból csak sejthető vonásait,,illetve vonulatait hozták otthonunkba, a pompás Gálvölgyi-paródia pedig szeretettel évődött a tömeg- siiker-sorozat fonákságain. Többen azt kívánták az új esztendőtől: ne legyen rosszabb az 1986-os évnél. A szilveszteri-újévi műsor Ismertetését is ezzel az óhajjal zárom. H. N. SZOLGÁLTATÓK ÜGYELETI RENDJE Vízmű ' Az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalathoz tartozó településeken a vízellátással kapcsolatos hibákat és rendellenességeket a fogyasztók a helyi víz-, Illetve csatornamű veknél, illetve azok kezelőinek lakásán jelenthetik. Több fogyasztót érintő hiba esetén a tanácsnál, illetve a közműellátást irányító üzemmérnökségen személyesen, vagy telefonon kérhetnek segítséget — szombaton és vasárnap — az alábbiak szerint: Kecskemét, Izsáki u. 13. (diszpécserszolgálat) : személyesen vagy a 28-700-as telefonon. A megye- székhelyen kívül a hetényegyházi, ballószögi és városföldi fogyasztók tartoznak ide. Kiskunfélegyházán bejelentés tehető munkaidőben: Tölgyfa u. I. T.: 62-622. Munkaidőn túl: Nyár u. 4. szám alatt, az ügyeletesnél. Itt várják a pál- monostori, petőfiszállási. gátéri, bugaci, kunszállási, fülöpjakabi és orgoványi fogyasztók jelentkezését. Tiszakécskén a 'Szabolcska u. 50. alatt, illetve a 41-085-ös telefonon lehet a hibát bejelenteni. Munkaidőn túl a Szabadka utcai vízműgépházi ügyeletet kell értesíteni. Az üzemmérnökséghez tartozó községek: Tiszabőp, Irakit elek-T őserdő, Tiszaalpár, Nyár- lőrinc, Lászlófalva, Kerekegyháza, Kunbaracs, Ladánybene, La- josmizse, Felsőlajos. Kunszent- miklóson a hibabejelentést a Marx tér 1. alatt, illetve telefonon az 5-ös számon lehet tenni. Ugyanezen a telefonon lehet bejelenteni a csatornameghibásodásokat is. Ehhez az üzemmérnökséghez tartozik: Tass, Dnnavecse, Szalk- szentmárton, Apostag, Szabadszállás, Izsák. Csatomameghibásodás esetén Kecskeméten bejelentés tehető a Mindszenti u. 6-ban, Kunszent- miklóson a Vásár téri szennyvíztelepen. Kiskunfélegyházán a Csongrádi úti telepen, Lajosmi- zsén a vízműgépházban (Ceglédi u. 76., T.: 154). A Dél-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalathoz tartozó településeken n víz- és csatornahálózat hibáiá» Kiskunhalason, a Brin- kus Lajos u. 1. szám alatt személyesen. vaCTv a 22-555-fts telefonon lehet hn’e'enfeni. Kalocsán a Hősök útin 3t szám alatt ie'nnthe- tik. A községekben a vízműnél, a vizműkezelő lakásán kérhető segítség. A vízművállalatok kezelésébe tartozó közművek szakaszhatára az ivóvízvezetékeknél a vízmérő után 10 centiméterig, a csatorna- bekötésnél pedig a telekhatárig ferjed. Ezen bellii a hibák kijavítása a fogyasztót terheli. Démász A villamosenergia-szolgáltatás- sal kapcsolatos panaszokat — áramkimaradást és egyéb hibákat — a következő kirendeltségeken, illetve azok telefonszámain lehet közölni: Kecskemét, Csongrádi u. 26., T.: 21-622; Baja, Bajcsy-Zsilinszky u. 6., T.: 11- 933; Kalocsa. István király u. 27.. T.: 75; Kiskőrös. Petőfi Sándor u. 110., T.: 110; Kiskunfélegyháza, Fürst Sándor u. 18., T.: 62-022; Kiskunhalas, Mátyás tér 2.. T.: 11-032. A hibabejelentéseket Kecskeméten. Baján. Kiskőrösön, Kiskunfélegyházán folyamatosan fogadták személyesen vagy telefonon. Kalocsán és Kiskunhalason a kirendeltségeken személyes bejelentés csak szombaton reggel 7-töl 15 óráig tehető. 15 óra után és vasárnap a kirendeltség kapujában elhelyezett postaládában lehet értesítést hagyni, illetve telefonon a fenti számok folyamatosan hívhatók. Dégáz A kecskeméti, valamint a városföldi és kunszentmiklósi fogyasztók a gázszivárgásokat, -öm- léseket, -robbanásokat, -tüzeket, -hiányokat, -kimaradásokat, személyesen Kecskeméten, az Ipoly utca 4. szám alatt, vagy telefonon a 21-155-ös számon jelezhetik. Az ügyeleti szolgálat folyamatos. Kiskunfélegyházán a hibabejelentést személyesen a Nyomás 24. szám alatt, telefonon a 82- 440-es számort lehet tenni. • Baján a Dégáz-üzemegység- nél (Bajcsy-Zsilinszky u. 4.) személyesen. vagy a 12-588-as telefonon jelezhető a bal. Kiskunhalason hibabejelentést a 11-792-es és a ll-177-es tele- fonszámon lehet tenni a Dégáz- kirendeltségeken.- * . - . - m Neokutyabőr öskutatás folyik — ma, re, mint bárki mást, ugyanMagyarországon. Viccnek, rossz viccnek hangzik, de szavahihető emberek szerint igaz az, hogy legalábbis néhány száz ember időt és fáradságot nem kímélve keresi, illetve pénzt sem kímélve is keresteti az őseit, a családfáját. Pontosabban — és ez az, ami elképesztő — a nemesi ősöket keresi és keresteti, ősei népessége után kutaf, sőt még annak attribútumai, a családi címer, a nemeslevél, ama bizonyos kutyabőr után is. Ezt enyhén szólva korszerűtlennek tartom ... Előnevek a gyászjelentésben Megvallom, fogalmam sincs: minek keresik nemesi őseiket azok az emberek? Ugyanis még ha sikerül is kimutatni, hogy déd- vagy ükatyjuk mondjuk nemes alsó- és felső- bagosi Bagosshy Balázs volt, vagy báró, gróf, netán herceg X. vagy Y. — mire jó ez? Használni nem használhatják! Ügy látszik, sokan elfelejtették, hogy a fel- szabadulás után megalkotott egyik első törvényünk kimondta a nemesi címek és rangok, és persze a velük járó megszólítások — a roéltóságos, kegyelmes stb. — megszüntetését. Sőt, hogy félreértés ne essék: megtiltotta ezek használatát. De — és itt a meglepetés — elvétve mégis, vagy már* újból használják! Egyelőre csak fizetett gyászjelentésekben láttam — és borúlátóan azt mondom: még csak ott láttam — nemesi előnevek, prédikátumok felsorolását. Csakhogy a nemesi előnevek bevétele az .újságközleménybe: ez nem kegyelet. Ez politika. Vannak azonban állítólag olyanok, akik nem nemesi ősöket keresnek, csak egyszerűen családjuk felmenő ágának a sorsa iránt érdeklődnek, tudni szeretnék, kik voltak, hol és hogyan éltek személyesen talán nem ismert nagyszüleik, vagy déd- és ükszüleik, milyen volt a kor. Azt is hangoztatják, hogy „a családját mindenkinél! vállalnia kell”. Csakhogy én ebben nem tudok őszinte érdeklődést és kegyeletet látni. Mert az az érzésem, hogy azért kurkásszák a levéltárakat, hátha kiderül, hogy valamelyik ős messze földön híres iparos, netán orvos, tudós, művész volt, valamelyik város fejlesztésének úttörője, és így tovább — azután az utód ősei érdemeinek hangoztatásával akar valamit elérni. Az ősök „vállalása” ? Mert hogy fogja-e ,,vállalni a családját” az, aki rájön, hogy mondjuk a nagypapa keretlegény volt egy munkaszolgálatos század mellett a szovjet fronton, vagy az, aki fölfedezi, hogy ükapja a szabadságharc bukása után Bach-huszár volt... Azt mondanám hát: nem kell „vállalni” a hibázó, bűnös ősöket, mert mindenkinek magának kell vállalnia tettei következményeit, de ugyanígy nem lehet az ősök érdemei után sem elismerést, netán kedvezményt vagy juttatást várni. Amint ma már — nagyon helyesen és a szocializmus elveivel és gyakorlatával összhangban — nem nézegethetjük az ősöket, és ha sikeres a felvételi vizsgája. az egykori nagybirtokos vagv Horthy-tábor- nok unokáját ma ugyanúgy felveszik az egyetemügy ne keressen senki kiváló ősöket abban a reményben, hogy azzal előnyhöz juthat, kivételezni fognak vele! Elismerés és kegyelet a múlt nagyjainak: emléket állítunk a haladás mártírjainak, kutatjuk a tudomány, a művészet, az országfejlesztés régi nagyjainak életét és munkásságát —, de az utódnak bizony magának kell megmutatnia, ki ő, és azt, hogy valóban utódja a kiváló fembernek. Nem vér szerinti, hanem szellem és jellem szerinti utódja. Köznevetség tárgya _________ U gyanígy elképzelhetetlen, és a szocialista társadalom egésze lényétől idegen és ellentétes az, hogy akadjanak emberek, akik nem távoli őseik, hanem közeli őseik, mondjuk ki magyarán: ma élő szüleik érdemei és teljesítménye jogán akarnak kiváltságokhoz, kivételes bánásmódhoz jutni, mások rovására. Az ősök nemes-* levelével szerencsére nem lehet semmire jutni: akik Ilyesmit keresnek, joggal válnak köznevetség tárgyává, mint már foglalkoztak is velük szatirikus formában sajtóban, televízióban. De a levéltárakban kutatóknál sokkal veszélyesebbnek, károsabbnak, a köz- szellemet inkább mérgezőnek tartom azokat, akik abból próbálnak — a szó szoros értelmében — tőkét kovácsolni, hogy szüleik valamire vitték a mi társadalmunkban. Lassan ez a nemzedék már nyugdíjba megy — legtöbbször azonban nyugalomba nem, mert nem bír meglenni tevékenység nélkül —, és helyébe már jórészt be is léptek fiaik, lányaik, akik már tanulhattak, nem este, a megfeszített munka után, hanem csak az iskolának szentelve magukat. De ebben a nemzedékben, és még inkább a következőkben, amely szintén már elhagyta az iskolák padjait, bizony akad, aki ősei kutyabőrével próbálja pótolni a saját .teljesítményét. Ezek a — bocsánat a szóért — kutyabőrök pedig élmun- kások lev elek, kitüntetések papírjai, elsárgult, nagy tettekre emlékeztető iratok: Vannak, akik ezeket ássák elő az íróasztalból, a szekrényből, és megpróbálnak ebből hasznot húzni. Mások nem röstell- nek utalni, célozgatni szüleik felelős állására, érdemeire, arra, hogy ismerik ezt, vagy együtt dolgoznak azzal... És ezért, ezzel akarnak kedvezményes felvételt kapni egyetemen, állásokba. Nincs helye társadalmunkban Nemesi ősöket keresőkről szólva kezdtem ezt az írásomat. Felháborítónak és nevetségesnek tartom ezt a kutyabőrkutatást. De ez a fajta neokutyabórös érvényesülési kísérlet százszor ártalmasabb! Még sokkal idegenebb a szocializmustól, még ellenségesebb, még károsabb, mert ha olykor egy gyáva vagy karrierista alak behódol a* ilyen, érdemeik és teljesítményeik alapján felelős helyen dolgozó ember méltatlan utódjának, kielégíti jogtalan igényét — ez. olyan mélyen, széles körben és tartósan mérgezi társadalmunk légkörét, hogy azt szinte föl sem lehet mérni. Hadd kutassák őseik elmedét meg oklevelét a megszállottak. Mi inkább azzal törődjünk, hogy ne engedjük az arisztokratizmust. a származás jogán követelődzést előretörni. Ennek még annyi helye sem lehet az emberre, a teljesítményre építő, az igazi egyenlőséget megteremtő szocialista társadalomnak. mint a nemesi kutyabőrnek. Pető Gábor Pál