Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-03 / 2. szám

\ I • PETŐFI NÉPE # 1987. január 3. humor mint magatartásforma A humorról hallván, ná- lun’c, azt hiszem, szinte min­den leinek Karinthy Frigyes irnniíir szállóigévé vált mon­dása jut eszébe: „ A humor­ban nem ismerek tréfát”. S Xiirinthynak tökéletesen iga­za volt. a humor komoly dő­li.,. Nemrégiben egy német feljegyzésben olvastam azokat sorokat, melyek szerint a modern irraclonalista filozó­fia egyik legfőbb jellegzetes- a humor teljes hiánya. Sol- t számára paradoxnak tűnhet ez a megállapítás, hi- ::/.m a köztudaitban a filozó­fia és a humor nem egymás­ig /. közelálló fogalmaik. A valóságban azonban a hala--, dó filozófiai gondolkodástól egyáltalán nem idegen a hu­mor. sőt valamilyen íormá- 1 in, ha áttételesen is. de je­li-n, van. De térjünk vissza a mo­dora irrocionalista, úgyneve- zett „új filozófusok” egyik képviselőjéhez, nevezetesen Bernard Henry Lévy gorvdo- líiAvttágához. Könyvében azt a kérdést teszi fel, hogy A- thén vagy Jeruzsálem, és ha­tározottan Jeruzsálem mellett dönt Ez a döntés, és ami mögötte van, néhány szó ma­gyarázatot igényel. Az euró­pai kultúrának valóban két forrása van. Az egyik a gö­rög kultúra, melyhez hozzá­tartozik az újfilozófusok által annyira gyűlölt „homéroszi kacaj" éppen úgy. mint ahogy hozzátartozik Arisztophanész és Lukianosz is. A másik for. rés a Biblia, s az említett francia szerző azt áldiitja, hogy az európai 'kultúra ott rontotta el a maga dolgát, hogy a görög fejlődést foly­tatta, holott a bibliai, jehovai erkölcsi élvek alapján kellett volna állnia, s abból -tovább­fejlődnie. i Petőfiék esete Landererrel A humorról naigyon böilcsen jegyezte meg Lukács György, hogy mindig bizonyos fö­lényt. nyugodt roagabizitussá- got fejez ki. és mindig annak az osztálynak a tulajdona, amelyben ez a nyugodt ma­gabiztosság meglehet. Ha a ma divatos polgári filozófia lényegileg nélkülözi a hu­mort. sőt ha az utóbbi idők­ben egyre ritkább a jó sza­tíra, a Jó vígjáték stb., ak­kor ez teljes mértékben ért­hető. Már csak azért is, mert a polgári rétegek jó része nemcsak nem magabiztos, ha­nem még saját maga is meg­teremti saját bizonytalansá­gának alapját, A híres pesti humor még az Igencsak problematikus gazdasági helyzetben is mű­ködik a 'közéletben, a köz­gondolkodásban. Mégis nem lehet nem észrevenni, hogy nálunk nagyon sokszor Igye­keznek a humort degradálni, vagy pedig a humornak csak egy bizonyos formáját elfo­gadni — de erről később. Ennek az igyekezetnék volt egyik jelszava például az, hogy Mikszáth humorával szemben szinte az irodalom­történet teljes erejével léptek fel Mikszáthot ma nem divat szeretni. Hibája — úgymond —, hogy túlzottan anekdoti- kus. Nos. véleményem sze­rint -nemcsak Mikszáth, ha­nem már Jókai humora is egyike volt azoknak a ma­gyar hagyományokban gyö­kerező jelenségeknek, melyek az osztályok harcának részei voltak. Mikszáth így írja le Jókai Mór élete és kora című könyvében 1848. március 15-e egyik eseményét: „Erre Pető­fi vezetése alatt Jókai, Vas­vári, Degré és Irinyi behatol­tak a nyomdába, mint a nép küldöttei. Az ajtó nyitva volt. Könnyen bemehettek. Lände­rer Lajos a nyomdahelyiség ajtajában várta őket. — Azért Jöttünk..., hogy e két kézira­tot kinyomassuk. — Länderer megnézte a kéziratokat. — Lehetetlen — felelte szárazon —, nincs rajta a cenzor enge­délye. — A nép küldöttei za­vartan néztek össze; Länderer odasúgja Irinyinek: — Foglal­janak le egy sajtógépet! — Egy géphez lépett most Irinyi. — E sajtót a nép nevében le­foglaljuk és követeljük kézira­tunk kinyomatását. — Az erő­szaknak nem állhatok ellent — felelte Länderer ünnepélye­sen és megparancsolta szedői­dnek, hogy munkába fogjanak." Éles kritika Vitathatatlanul anekdotát olvastunk az imént a Nemzeti dal és a Tizenkét pont kinyo- matásának történetéről. Hogy a nép küldötteinek a nyitott ajtón kellett „behatolniuk”, hogy Länderer miként taná­csolta az „erőszakot”, amellyel szemben ő „tehetetlen”, sem- . mit nem von le a pillanat nagyszerűségéből. Éppen ellen­kezőleg. Azt érzékelhetjük, hogy a nagy és fennkölt tör­ténelmi pillanatok egyszerre esetlenek, esendőek, nevetsége­sek, s éppen ezért nagyszerű­ek, mert saját pillanatnyi ki­csinységükön túl tudnak len­dülni. Ha Mikszáth anekdotikus keserűséggel beszélt arról a rabról, akit hanyagság követ­keztében elzártak és napokig étlen-szomjan tartottak, s vé­gül megköszöni kiszabadulá­sát, akkor ez része volt, szám­talan más Mikszáth-novellá- val együtt, az adott magyar társadalom visszásságai lelep­lezésének. A fennálló viszo­nyok éles kritikája. Már említettem, hogy a fi­lozófiai gondolkodástól meny­nyire nem idegen a humor. Erre utal, hogy Engels egyik levelében arról panaszkodik: Németországban az emberek a múlt század nyolcvanas éveiben mintha teljesen elve­szítették volna humorukat és a publicisztika is telítve van a legszárazabb és legpedán- sabb fejtegetésekkel. S itt a pedáns kifejezésre külön fel szeretném hívni a figyelmet. Már Geothe Is hangsúlyozta azt, hogy abszurdnak valójá­ban egyedül a pedantériát le­het tekinteni. A pedantéria természetesen nem azonos a pontosságggal, precízséggel, megbízhatósággal. A pedáns ember fejében számon van tartva minden: rendelkezés, paragrafus, a felettesek, a vele egyenlők, a beosztottak akara­ta, véleménye, kívánsága, mindenoldalúan és minden szempontból. Ez a „minden- szempontúság” elve a pedáns­bürokrata sajátja, s éppen ez teszi döntésképtelenné. Ebbe a „mindenszempontúság”-ba egyvalami nem fér bele: a humor, tudniillik a humor jellegénél fogva rangsorol, s átlendít a tényleges vagy gon­dolati holtponton. A humor tehát állásfoglalás, a bürokra­tapedánstól pedig az állásfog­lalás áll a legtávolabb. Az sem véletlen tehát, hogy azon kezdtem gondolkodni, vajon a modern polgári irra­cionalizmus humornélkülisége és a bürokrata humormentes­sége között nlncs-e valami összefüggés. Hátha maga a , bürokrata is — talán éppen azért, mert nagyon is raciona- lisztikusnak tűnnek fejtegeté­sei — voltaképpen irracioná­lis közegben él? Ha valaki minden lehetséges szempontot szem előtt akar tartani, éppen a valóság, a valóságos erővi­szonyok maradnak rejtve előt­te. S a bürokrácia abszurditá­sának éppen ez a forrása. Ezt vette észre Örkény István egy­perceseiben, s nemegyszer ez­zel a hatással él Karinthy Fe­renc is. legújabban Zenebona című kötetének jó néhány írá. sában. Út az értelmes válaszokhoz Ha Karinthy Ferenc Csoda Budapesten című írása szerint gépkocsi-ellenőrzéskor közli az öt igazoltatni akaró rendőrrel, hogy csak ügyvéd jelenlétében hajlandó tárgyalni, hiszen az alkotmány minden állampol­gárnak biztosítja a törvényes jogvédelmet 1949 óta, akkor itt minden szó igaz, amit a rendőrnek mond, s az mégis szinte megijed, s gyorsan to­vábbküldi. Miért? Azért, mert az adott szituációban a két dolog — az egyszerű gépjár­mű-ellenőrzés és az alkotmány egésze — nem áll arányban egymással. A bürokrácia kri­tikája tehát, hogy ha a ren­deleteket, törvényeket a végső határig kiterjesztjük, s ezáltal a humor segítségével visszá- jukat láthatóvá tesszük. Így a mikszáthl, Örkényi, Karinthy Ferenc-1 megközelí­tését a társadalmi élet kérdé­seinek egyaránt a humor hat­ja át, a tréfa nélküli humoré. S a humor önmagában ugyan nem oldja meg sem a magán-, sem a közélet problémáit, de a kérdéseket olyan dimenzió­ba helyezi, ahol már lehetsé­ges azokra értelmes válaszokat adni. Ezért hiszem, hogy a hu­mor magatartásforma, s ezért igaz az, hogy csak az önma­gukban biztos és bízó társa­dalmi rétegek, csak az önma­gukban biztos és bízó nemze­tek és csak a saját tudásában biztos ember rendelkezhet hu­morral. H. I. OKTATÁSI REFORM A SZOVJETUNIÓBAN Megtanítani a gyerekeket tanulni A tanév kezdetétől a Szovjet­unió minden óvodájában új ok­tatási és nevelési program alap­ján dolgoznak. Miént volt erre szükség? A kérdésre Larlssza Parafrw- nova, a Szovjetunió Pedagógiai Akadémiája óvodai Neveléstu­dományi Kutatóintézetének Igaz- pafóhelyefctese válaszol. — Az ötéves gyerototói a ti­zenöt évesig csupán egy lépés. Míg nz újszülöttől az ötéves ilyenekig hatalmas n távolság. Lev Tolsztojnak ez a gondolata napjainkban újra előtérbe ke­rült, Az oktatási reform bevezeté­se érinti az összes gyermekin­tézményt. így az óvodákat is, ne­velési rendszerünk első láncsze­mét. Az új óvodai program ki­dolgozásában különféle szakte­rületek munkatársai vettek részt: orvosok, pedagógusok, 'zenészek, képzőművészek. Intézetünk mun­katársul hosszas kísérleteket folytattak, sok érdekes adatot kaptak a gyerekek testi fejlődé­séről. érzelemvilágukról, szoká­saikról. a művészi alkotások megértéséről, saját „művészi” tiikotőmumkáj ükről stb. A vizs­gálatok azt bizonyították, hogy a gyerekek több pszichofizioló- giui képességgel rendelkeznek, mint korábban gondoltuk, „ki­nőtték” n korábbi oktatási-ne­velési programot. A program az ''»letikon! és egyé­ni sajátosságok figyelembevéte­lével új nevetés! formákat és módszereket jelölt tol. Amikor a szórakoztató játékok, szemlélte­tő eszközök, sportszerek na­gyobb választékát ajánljuk, ab­ból Indulunk ki, hogy azokra n gyermek testi és szellemi fej­lődéséhez egyaránt nagy szük­ség van. Az alkotó- és Játókte- vékenységek megszervezésekor fontosnak tartjuk, hogy a gye­rekeket bevonjuk a kollektív munkába. Négyéves kortól meg­ismertetjük a számtan alapjai­val. megtanítjuk őket olvasni, fejlesztjük szókincsüket, kifeje­zőkészségüket. Jnvnsoljuk, hogy Játékos formában anyanyelvi, zenei rajz-, környezeti smereti foglalkozásokat is tartsanak szá­mukra. A gyermek kénességeinek fej­lesztése nem új ötlet, már a har­mincas .években kidolgozta a ki­váló szovjet pszichológus. Lev Vigotsz.klj. Azt vallotta, hogy „az oktatás csak akkor jó. ha egy lépé-sel a fejlődés élőt’ jár”, rámutatva, hogy nagy különb­ség van a között, amit a gye­rek önállóan képes megcsinálni, • Számtanfoglalkozás az egyik moszkvai óvodában. illetve a tanító segítségével. El­méletét sokáig vitatták, csupán napjainkban ismerték el. s egy­re szélesebb körben alkalmaz­zak. Sz. 8. MUNKÁSMOZGALMI EMLÉKMŰVEK, EMLÉKHELYEK Otthonok, székházak nagygyűlés elnöksége ' 1912-ben. *■ »IWWI mép amikéi vádé rad,kéli» ujaég. léiátMtAifl »• . i i .....n nu..i ..........».m —......................... ,, ... M a este 7 órakor nagy népgjfllés a Kossuth-szobor elöli. Forradalom Budapesten. Ostrom állapotban az ország fővárosa. A rendőrök és katonák lövik a népet. . Több halott és sok sebesült. \tt<i 'orudalmi han^oUto;»« wßn- I Mr. NyugatiAzéwot <h> * p«- .t*aa ■ . > ' u j,-,.. . v?tf ht 4 ju egéu vAMkM j Vmhm r'.tnu «» mm «j.v» o'«*-* *«-*. *•>. . , //,•« i­ftwiápcift im»rfc Már a/ bltátk <8e*uh«* »unMv-ktoű figrf* ctpatftí « V>',r>> • lét.frdA ormn.y* K j A rtfl<lór»eg *tt» várt. fc u> 4 } ■ '• métri li'fW'i,v.V• *>< / >,< V. * • A kecskeméti munkáslap rendkívüli kiadása. (3) Legutóbb Kecskeméten a vasútállomásról a Nagykőrösi utcán át a főtérig sétálva vet­tem számba a szakszervezeti, a szociáldemokrata és a kommu­nista mozgalom emlékeit. Fon­tos. lemelő és fájdalmas törté­nést kötődnek a szintén a vá­rosközpontba vezető Rákóczi út­hoz is. A mostani húsból*. helyén meghúzódó földszintes épületben ta’átkoztak a szervezett fa mun­kások és a szobafestők a két háború között. Mártírok cellái A gipszclrádáis bíróságon már nz első világháború előtt elma­rasztaltak fiatal szocialistákat. A liberális 'léskörben már néhány hetes fogház súlyos, felháborító ítéletnek számított. Itt ítélték el 1914-ben a Magvar Alföld né­mely cikkéért Horváth Ambrust, Itt volt 1919 tavaszán vádbiztos Benedek Jenő. A forradalmi bí­róság működébe idestova 'hét év­tized távlatából is az emberies­ség szép példája. Humanizmusát még azok sem vonják kétségbe, akik túlzóit engedékenységgel vádolják a népi bíróságot. Az országos vezérszerepre vágyó, célt'f'l érdekében kegyetlenül gyilkoló és gyilkaltató Héjjas Iván bandája az igazságügyi (?) palotából hurcoLtatott el halálos útra 38 embert. A Rákóczi út 7-ben állították bíróság elé Tóth Lászlót. Hajnal Józsefet. Itt né­zett szembe bíráival Klein Ká­roly és több társa a harmincas évek elején. Egy Ideig Itt rabos­kodott az 1935-ben letartóztatott Hegedűs László, Busi Vince és a vidéki szervezkedés több moz­gatója. Az ötös számú épületben ka­pott átmenetileg helyet a DISZ Járási bizottsága. Az első pártbizottság Az egykori Űri kaszinóban dolgozott 1944 utolsó heteitől a Magyar Kommunista Párt kecs­keméti bizottsága. (Később: nagykecskeméti bizottság.) Itt rendezték 1945 elején a párt 1919 óta első nyilvános kecske­méti népgyűlését. A Rákóczi út 3., a pártoktatás otthona is volt. Itt várta 1956-tól néhány évig hallgatóit a marxista—(leninista esti egyetem. Atéilenben, a Rákóczi út 6< ban voLt az ötvenes évek elején az MDP városi bizottsága. A szakszervezetek 1944 de­cemberétől 1945 májusáig a Rá­kóczi út 34-ben Intézték tagjaik ügyeit. Irányították szervezeteik kiépítését. 1950-tól 1984-lg a Rá­kóczi út l-es számú épület a Szakszervezetek Bács-Kisikun Megyei Tanácsának székháza VCŰlt. Bercsényi u. 16. Még mindig jeltelen a sugár- útba torkolló Bercsényi utcai hajdani Munkásotthon. 1904-től — az akkor még Tehén utca 289-ben — gyűléseztek, művelőd­tek. A most 16-os számú föld­szintes házban 6 helyiség állít a kétkeziek rendelkezésére. Itt voltak az irodák, itt próbáltak, szerepeltek a Petőfi Munkás- szinjátszó Egyesület városszerte becsüli tagjai. Szívesen váltottak jegyet a dolgozók a Kedélyes délutánokra, a Filléres estekre. 1911 nyarán itt alakították meg a Kecskeméti Munkás Testedző Egyletet, a mai KTE-t. Kezdetben Soós Pál, majd Berényi Pál lát­ta el a gondnoki teendőket. Utóbbi a Népszava helyi terjesz­tését is vállalta. (Mindkét csa­lád az udvari szárnyban lakott.) A magyar munkásmozgalom szinte valamennyi Ismert veze­tője tartott előadást a reggeltől estig nyitva tartó otthonban. A ma oly magasra ívelő kecskemé­ti sakkozás Is Innen — és a kö­zeli Jogakadémiáról — eredez­tethető. A szerencsejátékosokat kinézték maguk közül az ön­tudatos munkások: a 64 kockás táblákon élesítették elméjüket. Simon Istvánról. Hajma József­ről, Tóth Lászlóról elismerően szóltak e sportág akkori leg­jobbját Is. •4 Népgyűlések Az ŰjkoUégium, a Kodály Zoltán énekes iskola előtti park­ban egy takaros kiskocsmát, asztalai mentén tanakodó, vitat­kozó, Iszogató, előadásokat hall­gató fiatal munkásokat. ifjú tisztviselőket mutatna a század­fordulót követő évéket föl­idéző csodamasina. 1903 őszének egy aránylóén derűs napján — például — a jóságos Hollós dok­tort f Így élték a kecskeméti szo­cialisták. Az alkohol test- és lé­lekmérgező roncsolásainak is­mertetésével próbálta Bokkolni, a szesztől elriasztani hallgató­ságát. A vöröslő kadarkás poha­rakkal megpakolt asztalok körül vegyes érzelmekkel hallgatták szavalt. Tanulságos, lelkesítő történe­lemórákat hallgathatna Kecske» mét városközpontjában, aki régi újságokból, foszladozó iratokból kihallaná, kiérezné a múltat. Ezrek és ezrek gyűltek össze- — például — 1912. május 25-én a Kossuth-szobornál. A feljegy­zések szerint „soha ennyien nem verődték össze” politikai meg­mozdulásra. Többször is itt til­takoztak a drágaság, a fegyver­kezés miatt, a szabadságharc egyik vezetőjének emlékművé­nél 'követeltek általános választó­jogot. A fővárostól érkező táv­irattal a nyomdába siető Tóth i László itt olvasta föl 1919. már­cius 21-én a Tanácsköztársaság kikiáltásáról tudósitó értesítést. Hamarosan élkészültek a közeli Kéttemplom közi nyomdában a nagy hírt közlő falragaszok is. Az első világháború előtt szá­mos népgyűlést rendeztek ia vá­rosközpont összekapaszkodó te­lein. „Téldstele verődött az egiész táj” a kollégium előtti (ma: Kálvin) tér a szociáldemokrata párt helyi szervezetének meg­alakulását engedélyező, a kor­mányzat által jóváhagyott alap­szabályokat ismertető gyűlésre. A Deák téren Garbai Sándor be­szélt 1911 szeptemberében. Zúgó taps tanúsította: népes hallgató­sága is egyetértett vele: tűrhetet­lenek a katonai terhek. HelUI Nándor KÖNYVESPOLC Több mintí egy évtizede mi­nisztertanácsi határozat tette kö­telezővé iskoláinkban a családi életre nevelésit. Előtte Is. azóta Is sok helyütt folyik a vita: mi­lyen legyen az a miwtacsalád, amelynek a kialakítására oktat­ni kellene a fiatalokat? A véle­mények a burkoltait prűdektől a lényegében szabadosságot hirde­tőkig Igencsak különbözőek. Ab­ban azonban mindenki egyetért, hogy a család az emberiség fenn­maradásának történelmileg megerősített rendszere és — bár­mennyire is krtltőietlenül hang­zik — a megvalósítás az élővi. lágban nemi úton történik. Az ember nemi élete azonban kiemelkedik az élővilágból az­zal. hogy nemcsak a szaporodást, hanem a legtermészetesebb örömétménvt is jelentheti. A szexuális tevékenység megítélé­sében ryilvánvaló. hogy a har­mónia néküli nemi ólet válság­ba sodorhatja a házasságot, ugyanakkor a szerelmi élet leg­kellemesebb gyakorlata sem elég ahhoz, hogy kél embert egy életen át összekössön. A lényeg mind határozottab­ban körvonalazódik, de nem könnyű feladat ez', az életkori sajátosságok figyelembevételé­Dr. Veres Pál Erről is beszélnünk kell! vei a korán érő fiataloknak megnyerő módon a tudomásuk­ra hozni. Napjainkban sok könyv foglalkozik a szexualitás­sal, az ókori népek nemi kul­túrájától a modern világ nyíltan megrovott, de részleteiben la bő­ségesen ismertetett szélsőségei­nek ismertetéséig. A családi élet­re nevelésit szolgáló müvek azonban igen kis számban (talál­hatók ezek között. Érdekes színfoltot jelenítenek e témakörben dr. Veres Pál oly­kor vitákat keltő előadásai, új­ságcikkei, olvasóik leveleire adott frappáns válaszai, ame­lyekből nem hiányzik a tárgyi ismeretek terjesztése, n nemi élet fehér foltjainak felszámo­lása, s mindezt humánus tarta­lommal, ugyanakkor könnyed stílusban adja elő. A Beszél­nünk kell róla című. az olva­sók leveleire adott válaszainak gyűjteménye rövid Idő ala't 130 ezer példányban fogyott el. mert az Iskolákban a családi életre nevelés segédkönyveként hasz­nálták Választ kaptak belőe a tanulók feltenni sem merészelt diszkrét kérdéseikre, a pedagógu­sok pedig a tárgymutató alap­ián készülhettek tel osz'ályfönő- ki óráikra. Az év végére nem­csak ez a könyv jelent meg át­dolgozott második kiadásban, hanem Erről Is beszélnünk kell címen dr. Veres Pál hasonló- hangvételű új műve Is. T. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents