Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-11 / 291. szám

/ 4 • PETŐFI NÉPE • 1986. december 11. SZAKMARON sikerült Kitüntették a „hivatásos beszélgetőt” Miért van az, hogy az egyik faluban sok a művelődési le­hetőség, s a másikban — talán épp a szomszédban — soha sincs semmilyen rendezvény? Az okokat kutatva egyesek a tanácsok, a szakigazgatás felelősségét hangoztatják, mások a népművelők felkészületlenségét emlegetik vagy a passzív fa­luközösséget hibáztatják. A valóság —, mert nincs két egy­forma adottságú település — nehezen elemezhető. Sajnos, vannak megyénkben is olyan területek, ahol tíz falut is men­eti kell, hogy egy jól működő művelődési házat találjunk, olyat például, mint a szakmári, amelybe a napokban látogat­tunk el. Szakmár 'kétezer lakosú falu Kalocsa szomszédságában. Sok mindennel büszkélkedhetnek az itt lakók: nagy, s gazdagon „tér. mő” halastavaikkal, tűzvörös pap. rikát és sok-sok gabonát adó föld. jetikkel, szorgalmukkal, s — mint ottjártunkkor megtudtuk — a művelődési házukkal is. Maga az épület is vonzó. (Jurcsik Károly Ybl-cLíjas építész tervezte,) De mit érnének az értőn emelt fa­lak, ha köztük — legalább ilyen­kor, a falusi közművelődés fő. szezonjában — nem pezsegne az élet. Szakmáron nincs panasz! A televízióból ismert személyisé­gek, Szabó László, a Kék Fény szerkesztője, dr. Czeizel Endre orvosgenetikus, Bajor-Nagy Ernő újságíró, dr. Eröss Pál jogász és még hosszan soroltatnám, kik fordultak meg Itt egy-egy évad­ban. — Mi sem adjuk alábbi — int a plakát felé Kákonyi Julianna, aki éppen táncpróbára Igyekszik. — Nekünk is az tetszik — foly­tatja —, ami a városiaknak. A televízió mindenkit egyformán iskoláz, lákjon a kalocsai fény. torony szomszédságában, vagy itt Szakmáron. Szerencsére Agika jó szervező, bármit, bárkit bé­rünk, elhozza, elhívja ide. — Melyik programra emlék, szik szívesen? — Nem voltam ott mindegyi­ken, de jó volt társalogni Erőss Pállal és Szabó Lászlóval is; Az­tán sokunknak jól jött, hogy ki­települt ide a kecskeméti Domus Áruház. Nem kellett fizetni a drága szállítást. Amit akartunk, itt megvehettük... A kultúros Agika — vagyis Borsodi Agnes Igazgató — az in­tézmény szomszédságában, egy ízlésesen berendezett kétszobás szolgálati lakásban lakik férjé, vei és kisfiával. Süikösdl szüle. ' tésű. Baján, a III. Béla Gimná­ziumiban érettségizett, majd há­rom évig a sükösdi művelődési’ házban dolgozott. Aztán férjhez ment, jött a gyerek; lakás kel­lett ... S mivel ezt Szakmáron ajánlották, átköltöztek. Közben elvégezte a bajai tanítóképzőt. Néhány hónapig, amíg gyesen volt, egy Kalocsáról kijáró kol­légája helyettesítette... — Hogyan jön ki a szakmá- ríakkal? Segítik? Eljönnek, ha rendezvényt szervez — kérdezem az igazgatót. — Idő kellett, amíg megismer, tűk egymást. De ma már nem úgy néznek rám, mint egy „jött- mentre”; befogadtak', megszeret, tek. — Miből látja ezt? — Falun a művelődésiház- igazgató a „hivatásos beszélge­tő”. Több órát is „társalgók” na­ponta a falubeliekkel. Megtudom: kinek mi a problémája, hova utazik, mit termel. — Vagyis nem csak azt kér­dezi: kell-e jegy a Hofi-kabaréra? — A „sok beszédnek sok az alja” bölcsesség esetemben azt je­lenti: így tudhatom meg, hogy az embereket mi foglalkoztatja, milyen téma érdekli? így „tud­tam meg”, hogy kellene egy klub az idősebbeknek is. Megszervez­tük. s lett negyven úi munkatár­sam! A titok: az idős emberek ott ülnek a családi asztaloknál, és ha szót kapniaik. elmondják, .ki látogat el a kultúrházba. — Más, állandó közösségük nincs? — Nincsenek egyedül az idő­sebbek. van ifjúsági klubunk, pingáló szakkörünk. Szeretnénk indítani kézikötő. szabó-varró és angol nyelvi tanfolyamat is. Ezek' most a „sztár” témák! Sajnos, ke­vés a szakember. — Pénzt eleget kap a munká. hoz? — A legbőségesebb pénzforrás a diszkó. A hétvégeken éjszakai rendezvényeket szervezünk. Ide jár a környék ifjúsága. Gondol­hatja, igazi népművelőmunka: szórakozzatok gyerekek, de aki rossz, azt kidobom... — És a tanács? — Lehetőségei szerint segít. A vezetők figyelik, tisztelik a mun­kámat, és igen gyakran, el is jönnek rendezvényeinkre. •— Augusztus 20-ára megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntet tést.,. — A legnagyobb elismerés per­sze az, hogy még sosem hagyott cserben a közönségünk. A kitün­tetés is jód esett, mert láthattam, mások sem feledkeztek meg ró­lam. Farkas P. József SZÉPEN MAGYARUL — SZÉPEN EMBERÜL Adott a továbbképzés? A továbbképzés lehetőségéről ma már azt mondják, hogy adott, pedig a helyes alak adva van lenne. Ma már csak ilyen mondato­kat hallunk: az öltözők zuhanyo­zókkal felszereltek; megállapí­tása bizonyított; beindítása a jövő évre tervezett; a probléma megoldott; egyáltalán nem ki­zárt; a sor még nem lezárt. He-, lyettük mindenütt a létigével összekapcsolt határozói igenév a helyes: az öltözők zuhanyozóval vannak felszerelve, megállapítá­sa be van bizonyítva. Ugyanígy a többi mondatban is. □ □ P A határozói igenevek haszná­latától való félelem nyelvhelyes­ségi babona. A létigével össze­tett szerkezetet germanlzmusnak vélték. Pedig sok meggyőző pél­dával Igazolhatjuk helyességét. Pl. Balassi Bálint így fejezi be egyik versét: „Az versszerző neve fel vagyon jegyezve”. Károll Gás­pár bibliafordításában sokszor él ezzel a kifejezéssel: „Meg vagyon irva”. Arany Toldijában olvas­hatjuk: „A király sátora vála ott felvonva". Mikszáth Kálmán is nyugodtan leírta: „A Fehér Lónál öt sörös hordó lesz csapra ütve”. Madách is ezt irja: „Be van fe­jezve a nagy mű. igen". De ha ez a használat hibás, akkor Má­tyási nyomán a nép is rosszul énekli: „Be van a két szűrőm ujja kötve". Ha a rácsos kapuról dalolunk, meg is ismételjük: „Zöldre van a, zöldre van a rá­csos kapu festve". Hiba lenne, ha így dalolnánk a nótákat: A két szűröm ujja bekötött; Zöld­re festett, zöldié festett az a rá­csos kapu. □ □ □ A .germanlzmusnak vélt „írva van. volt, lesz” használatát már majd egy évszázada így védte Simonyi Zsigmond a Magyar Nyelvőrben: „Országosan el van terjedve az a balvélemény, hogy minden ilyen kifejezés hibás, ma­gyartalan”. El van terjedve — így írta 6 is. Ez az új kifejezésmód mára már nagyon elterjedt: minden adott, ahelyett, hogy adva volna; a jegyek kezeltek, ahelyett, hogy kezelve lennének. Visszaszorult a létigével kapcsolt határozói igenév. Ez utóbbi használata ak­kor helyes, ha az alany állapotá­ra uta.1 vele. A tárgyas igék hasz­nálatában nem tévedhetünk: a búza le van aratva; az ajtó be van csukva. A tárgyatlan igék az alany tevékenysége nélküli tör­ténést, folyamatot fejeznek ki: meg van bénulva a tarja; a tó ki van száradva; meg van hízva; le van sülve valaki. Kiss István ELFELEDETT? AMATŐR SZÍNHÁZ — PROFI SZINTEN Az értékűsztellök köszönetére joggal számíthat Szabó Tamás lapunkban 'közelit Váczy János életművét 'bemutató cikkéért. Több más jeleshez (Lunkányi Jánoshoz), az első magyar böl­csészdoktorhoz, Széchenyi István nevelőijéhez és tanácsadójához, Szerelemhegyii Andráshoz, a ma­gyar zenés színház egyik megte­remtőjéhez, Korb Flóris építész­hez és másokhoz) hasonlóan ő sem éj- eléggé a város köztuda­tában. Szükségesek az Ilyen em­lékezetidéző írások, de azért el­feledettnek semmiképpen sem mondható Váczy János életműve. Lapunk iá többször felhívta nagyszerű teljesítményeire, érde­meire a figyelmet. A nemrég el­hunyt Kiira István alapos tanul­mányban méltatta a Kiskunság 1959-es évfolyamában. Hivatko­zott haláláig vállalt kecskemé- tiségére. A Kecskemét jelesed cí­mű kiadványból az is megtud­ható: az Osztrák-Magyar Mo­narchia Írásban és képben oímű momagráfiasorozat szerkesztői őt bírták meg a hírős város ismer­tetésével A világért sem állítom, hogy célszerűen és illően hasznosítot­ta az utókor, szülővárosa máso­dik akadémikusa példáját, tudo­mányos eredményeit. Egy arra alkalmas új utca megkaphatná nevét, sírját is áthelyezhetnék Kecskemét nagyjainak szomszéd­ságába, Váczy János-különgyűj- teményt alakíthatna ki a már nagyon várt új épületében a Ka­tona József Könyvtár. Ebben azok is — többek között dr. Váry István. Kiás István — he­lyet kaphatnának, akik mások­kal is próbálták megértetni Váczy János Írod alamtörtténés z jelentőségét. * H. N. Végre jönnek a robotok! Ez az — mondta halkan Hubert művezető, hátradőlve székében. Irodájából .egy üveg­falon keresztül rálátott a mű­helyre, annak minden pont­jára, valamennyi sarkára. Hát igen — fűzte hozzá elégedet­ten. Bezárta a maga előtt he. verő dossziét, amelyen ez állt: A műhely technikai fejleszté­sének a terve. Mintha a történelem vala­melyik döntő csatáját nyerte volna meg. Kezeit összekul. csóivá büszkén tekintett le a műhelyre, ahol „báránykái" dolgoznak, s ahol hamarosan megváltozik minden. Még­pedig alapvetően. Ott például, ahol most Heinz és Kurt már két órája semmi másról, csak a tegnap elvesz- ■ tett válogatott labdarúgó, mérkőzésről bestéinek, igen ott, a fúrógép mellett áll majd a robot. S szünet nélkül, pre­cízen dolgozik majd, persze sokkal jobban, mint most Heinz és Kurt. A tervteljesítés igy nem okozhat problémát. S ott jobbra, kedves Weiss­meier kartárs, igen a Te he. lyeden, az esztergagépen is robot dolgozik majd. Ez a munkahely úgy is túl zajos neked. A szép Gerda pedig ott a köszörűgép mellett. Eddig, ha elkésett, mindig a közleke­désre, a véletlenekre, a rossz ébresztőórájára hivatkozott, soha nem lehetett megbízni benne. Ezentúl munkaidejét kisebb felelősséget igénylő gép mellett töltheti él. A helyette dolgozó robotember viszont a megbízhatóság mintaképe lesz. Huszonnégy órán kérész, tül. K Az ,,acélkollégák" minden bizonnyal nem növelik majd a táppénzes napok ' számát úgy, mint azt Egon teszi a présgép mellett. S egy nap alatt Egon egész havi munká­ját végzik él. wVégre nem lesz senki a mű­helyben, aki szabadságát csak nyáron szeretné kivenni! Micsoda álom, valósul meg — gondolkodott tovább ma­gában a művezető. A robotok nem tartanak cigarettaszüne­teket a műszak alatt, szeretni fogják a monoton, piszkos munkákat! Milyen eszményi munkaerők! Egyiket sem kell majd keresni a kantinban, mindig a helyükön lesznek, három műszakban, éjjel-nap. pal. ’ Hubert művezető hátán kel. lemes borzongás futott végig. Hihetetlen jövő előtt áll az általa vezetett műhely. Su­gárzó szemmel ült székében az üvegfal előtt, s tekintete a végtelenbe merült. Álmodott. Hirtelen kopogásra riadt fel. Elli, a mintázógép kezelője lé­pett be az irodába. — Főnök — kezdte köszönés nélkül —, most megyek a hen. teshez, utána a pékhez, és, az ABC-áruházba. Mit vegyek magának? — Igen. igen — .tért végre magához Hubert —, mit is irt fel az asszony? Várjon kicsit, Ellikém. nem találom a cédu­lát. amit reggel a feleségem a kezembe nyomott. Itt van — mondta egy kis idő múlva. — 2 kg hús. 2 kg kenyér. 10 zsemle, de ne olyan szárazai, mint a múltkor — sorolta gé­piesen. Elli elment. Hubert ismét foglalkozhatott a jövő tervei­vel. Am hirtelen eszébe jutott, hogy még kell vennie vala­mit. Azonnal hívatta Klaust, s Elli után küldte a pótrende­léssel. Hubert lelki szemei előtt új­ra meaielentek a robotok. Mindenképven nagu szükség volna rájuk. De mikor — azt inkább hagyjuk! A következő ötéves tervben, vagy az azt követőben? Ki tudja! Semmi esetre sem szabad elkapkodni a dolgot. Hiszen, ha jobban meggon­doljuk, az itt dolgozók egy része pótolhatatlan! , Frank Dietrich (Fordította: Szabó Béla) Pótszék színpad Mintha egy valódi színház va­lódi próbáját láttam volna, pe­dig csak amatőrök. A Mezőgép Vállalat ad helyet a próbáikhoz és anyagi támogatást fellépé­seikhez. Pótszék színpad. Ez az elnevezés hét lelkes ifjú amatőr színjátszót és egy még lelkesebb rendezőt takar. Mózes István a lelke a társulatnak. Rendez, dísz­letet tervez, összefogja a kis kö­zösséget. Egyébként segédrendező a kecskeméti Katona József Színháznál. — Mióta van együtt a társulat? — Csaknem valamennyiükkel dolgoztam már, részben a GAMF, részben pedig ä Magyar Színját­szó Egyesület színjátszó körében. Az idén szeptembertől vagyunk ebben az összeállításiban, de mint a Mezőgép színjátszói, már több mint egy éve dolgozunk — me­séli..— Azelőtt hol volt gazdánk, hol nem. — Van lehetőség rendszeres fellépésre? — Egerben és Szentendrén mu­tattuk be ebben az évben az egyik darabunkat, és valószínű, hogy hamarosan Pesten is közönség elé léphetünk. A nyáron kipróbáltuk azt is, mit tudunk szabadtéren. Nyolc alkalommal szerepeltünk a kecskeméti Szalvay Mihály If­júsági és Úttörő Otthon udvarán. Az a furcsa helyzet alakult ki,- hogy itthon nehezebb szerepelni, mint az ország más városaiban. Általában visszahívnak bennün­ket, ha valahol már bemutatkoz­tunk, itt azonban gyakorlatilag nincs arra hely, lehetőség, hogy amatőr csoportok rendszeresen fellépjenek. — Főállásban Segédrendező, tehát van némi alapja a profi és az amatőr színjátszás összeha­sonlításához. — A profi színházak hibája — szerintem —, hogy nincs annyi idejük mélyreható elemzésre, mint nekünk. Mi — mármint a Pótszék színpad — egy-egy je­lenetet 8—10 órán át próbálunk, hiszen' megtehetjük, hogy csak akkor álljunk közönség elé, ami. kor a produkció már valóban ősz- szeállt. —■ Hogyan fest a repertoár? — Jelenleg Déry Tibor A talp­simogató című diarabját próbál­juk, Franz Xaver Kroetz Felső- AusztrIáját pedig már többször is színpadra vittük. A talpsimogató főszereplői Sza­bó Zsuzsa, Vujovich Andrea és Mányi József. A cselekmény az ötvenes évek ' második felében játszódik,' s néhány egyetemista magánéletének villanásaival vá­zolja a korabeli társadalmi hát­teret. — A konfliktusok napjainkra' is jellemzőek — mondja Vujo­vich Andrea. — Mert a darab- béli- „'talpslmogatóhoz” hasonló jellemek, sajnos, még ma is lé­teznek. — Különösen hasznos ebben a szűnj átszókörben — vallja Sza­bó Zsuzsa —, hogy nemcsak gya­koroljuk és el játsszuk a műve­ket, hanem jut idő kellően el­mélyülni áz adott kor és a meg­formálandó jellemek világában, s ezáltal maga a darab is módo­sultat. Például A talpsimogató befejezését átírtuk. Nálunk nem happy enddel végződik, mint eredetileg. Mányi József nem akar a da­rabról beszélni, ö inkább az amatőr színjátszás pillanatnyi állapotáról mesél: — Kecskeméten négy-öt szín­játszókor működött néhány esz­tendeje. Rangos fesztiválokat rendeztek megyeszerte, az orszá­gosakról nem is beszélve. 1979- ben még három színpadon pró­bálhattunk, ma á Mezőgép Vál­lalatnak köszönhetjük, hogy .— még ha itt, a város szélén is, de — van próbahelyünk. Annak ide­jén egy amatőr csoportba is „fel­vételizni” kelfett, most örülünk, ha van jelentkező... * A Pótszék Színpad a közel­múltban szerepéit a GAMF dísz­termében Franz Xaver Kroetz Felső-Ausztria cimű darabjával. Mózes István munkáját dicsérte a díszlet és a rendezés.egyaránt A kétszemélyes színművet Sza­bó Zsuzsa és a Katona József Színház tagja, Mester László mu­tatta be, valóban profi szinten. Szabó Zsuzsa — aki civilben ta­nítónő — számos főállású szín. művészt felülmúlt alakításával. S mindezt pótszék nélkül, mlnt-^ egy húsztagú közönség előtt... Tóth Tímea KILENCVENÉVES ÉPÜLET, KILENCVENÉVES GYŰJTEMÉNY , A Mezőgazdasági Múzeum története A Városliget közepén, a Szé­chenyiről elnevezett szigeten az 1896-os millenniumi kiállításra 21 nevezetes történelmi épüle­tünket idéző épületcsoportot emelt Alpári Ignác, a neves épí* tész. Nem időtállóan, rabitzból el­készítette a magyar építészet ezer évét illusztráló, változó stílusú ro­mantikus épületkomplexumát. Ott a román stílusú jáki kápol­na, a lébényi templomot utánzó alaprajzzal, a kolostorudvar, az árkádos keringő, a pillérek, gyám­kövek motívuma románkori mű­emlékeink másolataival. A vajdahunyadi várkastély má­solata. Késő gót a szepes-csütör- tökhelyi kápolna kisebbített pár­ja. Erkélyével, hatalmas ablak­rózsájával. középen a Hunyadiak címer-hollójával. Mátyás és Beat­rix reliefjével. A vártorony a se­gesvári vár apostolok tornyának nevezett magaslata után épült. A másik torony a nehézkes brassói Szent Katalin Bástya sisakját és toronyfiókáit idézi, a bártfai vá­rosháza erkélyeivel és ablakke­reteivel. A reneszánsz és barokk épületcsoport a gödöllői Grassal- kovich-kastély, a péeeli jesznák- palota, a gyulafehérvári vár stí­lusjegyeit ötvözi egybe. A főépü­let homlokzata kései barokk, a budapesti volt Grassalkovich-pa'- lotához hasonló, a kapuerkély a Piarista utcai Kriszt-ház erkélyé, re emlékeztet. Alpári Ignác épületei adtak he­lyet a millenniumi történelmi ki­állításnak. Az épületek a kiállítá­son olyan sikert arattak, hogy közkívánatra, 1900 és 1907 között szilárd, állandó jellegű épületek­ké alakították. Időközben falai közé költözött a Mezőgazdasági Múzeum, amely­nek alapításáról egy 1896 júli­usában keltezett földművelés- ügyi miniszteri rendelet Intézke­dett. 90 éves a Magyar Mezőgaz­dasági Múzeum — adja hírül az Intézmény új időszaki kiállítása, noha mindjárt a tárlat bevezető­jéből megtudjuk, tulajdonképpen már az 1860-as években szorgal­mazták, s 1869-ben létre is hoz­tak egy Kertészeti Múzeumot, majd 1871-ben egy Gazdasági Mú­zeumot. S noha ezek előbb-utóbb meg­szűntek, a gondolat továbbra is élő volt, hogy tudniillik lesyen múzeuma a hazai gazdálkodás­nak. Jó alkalom kínálkozott erre a. MillPi’-riiumi Kiállíitáisra ősz. szesyűjtött anyag együtt-tartá- sával. A Földművelésűevi Miniszté­rium és a főváros támogatásával aztán 1897-ben megnyílhatott a múzeum. Majd az átépítés után. 1907-ben Ferenc József avatta fel az intézményt. Gyarapodó gyűjtemény, rep7 rezentativ kiállítások, országos és nemzetközi kongresszusok tet­ték egyre ismertebbé a múzeum nevét és anyagát. Miközben há­borúk, gazdasági válságok szo­rongatták költségvetéseit, nehe­zítették gyűjtő-, ismeretterjesztő munkáját. A felszabadulást félig romba- döntött épülettel, javarészt meg­semmisült gyűjteménnyel' érte meg a múzeum. Sokáig léte is bi­zonytalan volt. S csak 1950-ben kezdődött meg újjáépítése. Új­jászervezték a kiállításokat, az ismeretközlő, gyűjtő és nyilván­tartó tevékenységet, s új utakon kezdték meg az agrártudományi kutatást. Azóta is építettek, kor­szerűsítettek. Bővült a technikai felszereltség, s megnőttek a mu- zeológiai és a tudományos kuta­tás feladatai is. Számos publikációt, tanulmányt jelentetett még témakörében a múzeum. Rendkívül gazdag az intézmény adattára, 80 ezer kö­tetes a szakkönyvtára. Sziszte­matikus a gyűjtés, s 1963 óta be­kapcsolódott a régészeti ásatá­sokba, gyűjtik a termesztett nö­vények magvait, a háziállatok csontjait, a régi mezőgazdasági eszközöket. Újszerű kiállítások, állandó és időszaki tárlatok fog­lalkoznak egy-egy mezőgazdasá­gi ágazat termelési folyamatá­val. ~Üj fejezet a kiállításokon a magyar mezőgazdaság szocialis­ta átszervezése. Ismeretterjesz­tő előadások, diák- és felnőttfog­lalkozások, újszerűén a környezet­és természetvédelemre nevelés te­szik népszerűvé, s évek óta a leg- látogatottabbá a Magyar Mező- gazdasági Múzeumot. Nem volt zökkenőmentes az a 90 év, amelyet a múzeum máig megtett. De most is vállalja a feladatát, amit az alapításkor fo­galmaztak meg: „... rendelteté­se, hogy a magyar mezőgazdaság sokoldalúságát, eszközeit és ter­melésének eredményeit szemlél­tesse a szakemberek, a falvak né­pe és a mezőgazdaságtól távol élő városi tömegeknek... jó átte­kintést adjon a hozzánk érkező külföldi látogatóknak a magyar mezőgazdaság mindenkori álla­potáról”. , , . ’’ .* K. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents