Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-11 / 291. szám
1986. december 11. * PETŐFI NÉPE © 3 ALKOTÓ MŰSZAKIAK A traktoroktól a Laplace-transzformációig * Kovács László az általa kifejlesztett Lada-műszerfalat vizsgálja. Kovács László, az MMG Auto* matika Művek kecskeméti gyárának 32 éves fejlesztőmérnöke egyenes utat tudhat maga mögött. Kisgyerek kora óta műszaki pályára készült, amihez a félegyházi tanyavilágban élő traktoros és mezőgazdasági gépész rokonoktól kapott kedvet. A Pajtás újság „Építsünk detektoros rádiót” felhívása nyomán azonban gyorsan átnyergelt a villamosságra, s éhhez a szakterülethez azóta is hű maradt. A Pataki István Híradásipari Szakközép- iskola, majd a Budapesti Műszáki Egyetem villamosmérnöki kara híradástechnika szakának elvégzése után — 1978-ban — szülővárosába visszatérve az MMG-ben állt munkába. Azóta is itt dolgozik. Egyike a műszaki értelmiség ' körül zajló viták közepette — sőt azok ellenére is — az értéket alkotó fiatal mérnököknek. A szóban forgó vitáról megvan a véleménye. Figyelemre méltó, amit mond; de előbb lássuk, mit csinál Kovács László, a mérnök. Az MMG Automatika Művek a gépjárműprogramból úgy veszi ki a részét, hogy — kooperációban — műszerfalakat gyárt a Lada, Polski és Zastava személygépkocsikhoz. Kovács László feladata — elsősorban — a Lada-műszerfal fejlesztése, ennek a munkának egy részét ugyanis a kecskeméti szakemberek végzik. Emellett a gyártás során szükséges bemérőkészü- lékhez ' célműszereket is tervez. Régóta vlssza-visszatérő napirendi pontja a hazai műszaki felsőoktatással kapcsolatos vitáknak, hogy a mérnökhallgatóknak mennyi felsőfokú matematikai ismeretre van szükségük. Kétségkívül leginkább a villamosmérnökök használhatják fel ilyen tudásukat, de még az ő üzemi gyakorlatukban is ritka, hogy erre sor kerül. Kovács Lászlóval a nyolc év alatt egyszer fordult elő — de előfordult —, hogy a Laplace-transzformá- clót kellett segítségül hívnia egy kondenzátor szükséges kapacitásának kiszámításához. Az új műszerfalon ugyanis egy gépjármű-elektronikai alkalmazásra kifejlesztett — tőkés import —, integrált áramkör látja el a tápegység funkcióját. A szovjetunióbeli időjárási viszonyok között gyakori a Ladák külső akkumulátorral történő indítása, de az utána fellépő induktív feszültségcsúcsot ez a tápegység nem bírná ki. A szóban forgó kondenzátor beépítése ettől védi meg az IC-t. A fenti példa mutatja, hogy Kovács László képességeinek megfelelő feladatokat — is —, kap, a gyárban sokan ismerik és szeretik, tehát viszonylag elégedett lehet. Fontosnak tartja azonban a viszonylagosság említését, s ide kapcsolódik a műszaki értelmiség megbecsüléséről alkotott véleménye is. — A műszaki értelmiség erkölcsi és anyagi megbecsülése — így az enyém is — pontosan arányos a tevékenység hatásfokával. Nem tudok viszont kibékülni a gondolattal, hogy az energiámnak csak mintegy tíz százalékát tudom tényleges fejlesztő munkára fordítani. A számos egyéb, Időrabló elfoglaltság közül kettőről beszélnék bővebben. Rosszul vagyunk ellátva a szükséges alkatrész-katalógusokkal. A mi szakmánkban rengeteg az új ismeret, új gyártmány, ám az információkhoz csak hosz- szas utánajárás, kunyerálás, kölcsönkérés után jutunk hozzá. A nyugati forgalmazóknak — az Importmegszorítások miatt — nem áll érdekükben, hogy ellássanak bennünket irodalommal. Hasonló a helyzet az alkatrészekkel. Legalább fél év a beszerzési idő, különösen kis tételberti Ha viszont egy új gyártmányhoz új ötletem van, nem várhatok fél évig a prototípus kipróbálásával. A felsoroltak hivatalos csatornákon beszerezhetetlenek, ezért hiányukért a helyi felelősök nem is hibáztathatók. Csak a jól kiépített kapcsolatok segítenek, de ápolásuk sok időt vesz igénybe, s mivel csak kollegális szinten jöhetnek létre, a munka- feltételek megteremtésével is nekünk kell foglalkoznunk. — A műszaki értelmiség problémája — folytatja Kovács László — csak egy része a hazai érdekeltségi viszonyokból és foglalkoztatási struktúrából adódó komplex gondoknak. Ezekből kiragadva kezelni és megoldani nem lehet! A nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülés persze fontos, ám ha elkövetkezik is, pe várjon főle senki csodákat. Olyan helyzetet kell teremteni — a mérnökök munkájához kapcsolódó területeken is —, amelyben törvényszerű szükségletté és lehetőséggé válik az alkotó műszaki munka feltételeinek, s a született elképzelések végrehajtásának biztosítása! Csak így nőhet a műszaki értelmiség tevékenységének hatékonysága, csak így képes letenni az asztalra, amit a társadalom tőle joggal elvár. Itt, az MMG-ben még — viszonylag — jól mennek a dolgok, ám ha csak ezt hangsúlyozzuk, nem teszünk egyebet a probléma „elkenésé- nél”. Bálái F. István VÁLASZ CIKKÜNKRE BUGACI ARANYKALÁSZ: Jobb munkakörülmények A Bugaci Aranykalász Szakszövetkezet tartósítóüzemében több mint hatvanan dolgoznak. A munkakörülmények javításáért sokat tesz a gazdaság. Legutóbb például egy többcélú épülettömböt adtak át, saját kivitelezésben, mintegy 3,5 millió forint értékben. Az új létesítményben fekete-fehér öltöző, fürdő, büfé, korszerű ebédlő és több irodai szoba kapott helyett. (Gaál Béla felvételei) Hallgattassák meg a másik fél is 1986. december 2-ai számunkban jelent meg Két percért — fél napot című jegyzetünk a Kiskunfélegyházán általánossá tett nőgyógyászati rákszűrés döc- cenőiről. Cikkünkre a kórház igazgató főorvosa az alábbiakat válaszolta: „A Kiskunfélegyházi Városi- Kórház—Rendelőintézetben' 1980- ban indult meg a kötelező tüdőszűréshez kapcsoltan az úgynevezett komplex egészségügyi vizsgálat. Ennek során szívbetegség, magas vérnyomás, vesebaj és cukorbetegség felderítésére törekedtünk. 1986. január 1-jétől kezdtük meg a fentiek mellett a 20—60 éves nők nőgyógyászati rákszűrését. A kötelező tüdőszűrőre idézőn feltüntetjük, hogy a fenti korcsoportba tartozó nők — ha egy éven belül nőgyógyászati vizsgálaton estek át — a leletet hozzák magukkal. Ezen igazolás birtokában ismételt vizsgálat nem történik, azt a szűrőállomás elfogadja. Azokat a nőket, pedig, akik kívánják a vizsgálat elvégzését — mert az még nem kötelező! — megkülönböztetett színű beutalóval küldik át a nő- gyógyászati szakrendelésre, ahol őket soron kívül megvizsgálják. A kórházba ezért olyan kifogások és reklamációk érkeztek, hogy a betegek emiatt hátrányba kerülnek. A fentiekből kiderül, hogy a szűrendő korcsoportú nőknek maximálisan egy év, minimálisan (az idéző átvételéDÖNTÖTT A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG A fuvárkedvezmény nem követelhető vissza a lakásépítőtől A dolgozók lakásépítését a munkáltatók ma már sokféle módon támogatják: a kamatmentes hitel nyújtásán kívül az előkészítő munkákban, a szervezésben, a lebonyolításban is segédkeznek. Fuvar- és munkaeszközöket kölcsönöznek, bontott anyagokat adnak el, és a saját építő-, szak- és szerelő- ipari, valamint tervezőkapacitásukat is gyakran rendelkezésre bocsátják. Ä fuvareszközök és daru- gépkocsi kölcsönzése esetén kedvezmény is megilleti a dolgozót. A mezőgazdasági termelőszövetkezet segítségével építkezett annak egyiik tagja, akinek később vitája támadt munkaadójával. Az építkező ugyanis kamatmentes kölcsönt és • fuvarkedvezményt kapott a termelőszövetkezettől, s cserébe kötelezte magát, hogy 5 évig tagja marad a szövetkezetnek. Igen ám, de közben a mgtsz üzemátszervezést hajtott végre, azt a telephelyet, ahol adósa dolgozott, felszámolta, eladta, dolgozójának pedig a tsz szakcsoportjában ajánlott munkát. Még egy esztendő . sem telt el, a szakcsoport feloszlott. Ezután a volt tsz-tagot felszólították, hogy fizesse meg a csaknem 30 ezer forint fuvardíjkedvezményt. ö azzal védekezett: nem tehet arról, hogy kikerült eredeti munkahelyéről, és szövetkezeti tagsága is megszűnt. Nem fizetett. Perre került a dolog, mivel a szövetkezeti döntőbizottság is a tsz- nek adott igazat: fizesse vissza volt tagjuk a fuvarkedvezményként kapott pénzt. Bár a tsz követelésének felét elengedte, mégis perre vitte az ügyet az időközben felépített családi házába beköltöző felperes. A munkaügyi bíróságon a többgyermekes családapa a pert megnyerte, de a szövetkezet fellebbezett, és a megyei bíróságon ismét a volt munkáltatónak adtak igazat. A Legfelsőbb Bíróság elnöke törvényességi óvást emelt, és a végső szót itt mondták ki. A volt tsz-tagot mentesítették, mert a dolgozók lakásépítési támogatásáról szólór jogszabály értelmében a kedvezményes fuvarral nyújtott támogatás nem követelhető vissza, még akkor sem, ha a visszafizetést a kölcsönszerződésben a tsz-tag vállalta. tői számítva) két hét áll rendelkezésekre a vizsgálat megejté- séhez. Szeretném megjegyezni azt is, hogy nemcsak a nőgyógyászati szakrendelés, hanem az onkológiai, sőt a terhes-szakrendelés is végzi a szűrővizsgálatokat. A rendelések a hét meghatározott napjain munkaidőn túl is üzemelnek! A cikknek az a kitétele, hogy a szűrendők együtt várakoznak a „tényleg betegekkel”, . közegészségügyi szempontból " nem kifogásolható. Dr. Tóth Sándor igazgató főorvos * Köszönjük a részletes tájékoztatást. Közlésével talán segítünk a félegyházi lányoknak, asz- szonyoknak abban, hogy ki-ki ott, és akkor jelentkezzen vizsgálatra-, ahol és amikor valószínűleg a legkevesebbet kell várakoznia. Eredeti szándékunk csupán azt volt, hogy — levélben és személyesen kapott információink alapján — felhívjuk a figyelmet a kezdeményezés esetleges buktatóira. Néhány olyan apróságra, amely — helyzeténél fogva — csak a betegnek tűnhet fel. öt bosszantja, s ösztönzi (esetenként) elhamarkodott véleményalkotásra az egészségügyről. Azok helyett szóltunk, akik alapvetően egészségesek, s éven-» te csak ilyen alkalmakkor keresik fel a rendelőintézetet. Szerintünk ugyanis az ő megnyerésükön múlik, mikor hoz eredményt az egészségmegőrzés átfogó társadalmi programja. Meggyőződésünk, hogy különösebb anyagi befektetés, átszervezés nélkül is jelentősen javítani lehetne az egészségüggyel kapcsolatba kerülők közérzetét. Hogy hogyan? Az alábbi levélben — melyhez hasonlókat naponta kapunk — felsorolt gondok maguk kínálják a választ. Halasi olvasónk először a megszólítást kifogásolja. Majd így folytatja munkatársunknak címzett levelét: „Nézzen szét egyszer a halasi rendelőintézetben, műkor kezdődik a rendelés. Nem kiírás szerint, hanem a valóságban. Kik kerülnek sorba először? Nem azok, akik korán ott voltak, hanem az ismerősök.”. Apróságok. A- gyógyítással elfoglalt, túlterhelt egészségügyi dolgozóknak talán fel sem tűnnek. Az orvoshoz forduló — gyakran túlérzékeny — pácienseknek azonban igen. Az országosan is az elsők között indított munkához még egyszer sikert kívánunk. Szabó Klára Foglalkozása: nyugdíjas?! Napjainkban sajnos nem ritkaság, hogy tapintatlanul, türelmetlenül bánnak az idősekkel a hivatalokban, orvosi rendelőkben, de másutt is, amire ők a dolog természeténél fogva gyakrabban rászorulnak. Bántó az a szemlélet, hogy a nyugdíjas várjon: ráér, „nincs Semmi dolga”, „amúgy sem csinál semmit”. Tfflán formaságnak tűnik, de a nyugdíjasokkal szembeni ilyen bánásmódban, véleményem szerint, szerepet játszik a „nyugdíjas” megjelölés is. Mit jelent egyáltalában az, hogy „nyugdíjas”? Azt a dolgozót, aki nyugdíjat kap, nyugdíjasnak nevezik. Igen ám, de akkor mindazokat, akik állásban vannak és bérért vagy fizetésért dolgoznak, „fize- téses”-nek kellene mon-. dánunk. Abszurdumnak látszik ez? Kétségtelenül. De ugyanilyen abszurdum az is, hogy valakinek a megjelölésére kizárólag az szolgáljon, hogy ezt az összeget, amiből él, a nép államától fizetés vagy nyugdíj formájában kap- ja-e! Az egyenlőség nem egyformaság Vajon az, aki nyugalomba vonult, az most már megszűnt bármi lenni? A tanár többé nem tanár, a villanyszerelő nem villanyszerelő, mindketten — akárcsak a nyugalomba vonult orvos, lakatos, mérnök vagy miniszter — most már mind egyformán nyugdíjasok? Különös. Hát talán elfelejti az ember azt, amit tudott, azon a napon, amelyen nyugdíjba vonul ? A lakatos — aki nem jár be a gyárba — már nem tud megjavítani egy gépet? A tanár — aki nem tanít az iskolában, mint korábban — nem tud megmagyarázni valamit egy gyereknek vagy akár felnőttnek? Az orvos — ha már nem megy naponta a rendelőbe vagy a kórházba — nem tud segíteni, ha történetesen az utcán eszméletlenül fekvő emberre bukkan? Ebiek a kérdések olyanok, amelyeket a retorikában szónoki kérdésnek neveznek, vagyis amelyekben eleve bennük van a válasz. Ez pedig: nem! A „nyugdíjas”, ha nem is maradt az, aki volt, de megmaradt annak, ami volt. Kézenfekvő az ellenvetés, hogy vajon a nem dolgozók közt is fenn akarjuk-e hát tartani a különbségeket, amelyek megvoltak köztük életük munkás szakaszában? Aki így érvel, az csak arról tesz tanúbizonyságot, hogy nem érti az egyenlőség fogalmát. Ez ugyanis a szocializmusban sem jelent egyformaságot. Mindnyájan egyen- lőek és egyenjogúak vagyunk — ám nem egyforma az, amit a társadalomnak nyújtunk, és ez az ember igazi mércéje a társadalomban. Különösen az igazságos társadalomban. A beosztást, képzettséget kifejező szavak, tehát az is, hogy valaki szakmunkás-e vagy mérnök, tisztviselő vagy igazgató, esetleg orvos — és sorolhatnám vég nélkül a példákat —, nos, ezek nem egyenlőtlenséget fejeznek ki, ami ellen valóban okkal ágaskodik az ember igazságérzete, hanem azt, hogy az illetőre milyen munkát bíztak „aktív” korában, illetve milyen képesítést, tudást volt képes megszerezni magának. Azt pedig, hogy ez különböző embereknél más és más, nemhogy nem ítélhetjük el: ez nagyon is szükséges működtetője a társadalomnak. Emberségesebben Idézőjelben említettem fentebb azt, hogy valaki életének „aktív” szakaszá• ban mit csinált. Nos, ez az idézőjel kétkedést és gúnyt volt hivatva éreztetni. Hiszen hány olyan, immár nyugdíjban levő embert ismerünk, aki j dolgozik, és- tevékenysége .mind aktivitását, mind színvonalát tekintve megszégyeníthetne sok nem nyugdíjast! Nem kerülgetem a kását, és -kimondom, mi az, amit a bevezetőben formaságnak nevezett „nyugdíjas” kifejezéssel kapcsolatban javasolnék, mégpedig azzal a céllal és abban a reményben, hogy ez. a változtatás hozzájárulhat egy egészségesebb, emberségesebb szemlélet kialakításához is.» A javaslat ennyi: aki nyugállományba megy — vagyis a jövőben nem korábbi munkahelyétől kapja a fizetését, hanem a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól —, az nem veszíti el foglalkozása, beosztása megjelölését, hanem még kap hozzá valamit — egy „ny" betűt. Tehát a lakatos és a művezető, a tanár és a műszerész, az orvos és az igazgató, de akár egy egyetemi tanár vagy a miniszter „foglalkozása" ne legyen többé „nyugdíjas”, hanem ny. művezető, ny. lakatos, ny. tanár és így tovább. Vagyis ne arra helyezzük a hangsúlyt, hogy valaki munkaviszonyban végzi-e munkáját, vagy csak alkalmanként, netán egyáltalában nem, mert kora, egészsége nem engedi meg neki, vagy — uram bocsá’ nem akarja — (amihez joga van), hanem ha éppen megkérdezzük a mesterségét, akkor azt mondjuk, amit tanult, amit elért. (Az már persze más kérdés, hogy miért kell minduntalan megkérdezni az emberektől, hogy mi a foglalkozásuk, és éppen az egészségügyi ellátásban, azon túl, ha foglalkozási ártalomra gyanakszik az orvos.) „Mi volt a foglalkozásuk” — írtam majdnem, de nem írtam le,'rpert éppen ez éllen lázadok minden gondolatommal, minden érzésemmel: hogy embereket „leírjanak”, hogy „volt”-tá tegyék őket, mert már nem dolgoznak teljes munkaidőben. Téves szemlélet Olvastam egyszer egy közgazdasági tanulmányt arról, hogy a nyugdíjas — szemben a közfelfogással — nem azt „kapja vissza”, amit élete aktív éveiben megtermelt, hiszen azt a társadalom akkor felhasználta, elfogyasztotta, nem rakta félre. Tudom, hogy a tudós szerzőnek voltaképpen igaza volt. Mégsem vagyok képes elfogadni azt a látásmódot, hogy aki már nem dolgozik, az a társadalom eltartott tagja, majdhogynem élős- di, here, aki csak fogyaszt. Nem, ezt az embertelen szemléletet egy pUlanatig sem szabad elfogadni, és éppen most, amikor társadalmunknak húsz százaléka nyugdíjas (és ez az arány még növekedni is fog) — éppen most kell érvekkel, ész- és érzelmi érvekkel, de adminisztra- tív intézkedésekkel is szembeszállnunk minden megnyilvánulásával! Talán apróság ebből a szempontból ez a minden hivatalos iratnál alkalmazandó írásmód, amit a foglalkozás előtt álló „ny” jelent, de kifejezné azt, hogy társadalmunk, államunk intézkedései mellett a közvélemény sem hajlandó eltűrni a nyugalomba, sokszor tevékeny nyugalomba vonult emberek másodrendű állampolgárként való kezelését. Az emberi egyenlőség védelme, megvalósítása és kiteljesedése követeli ezt tőlünk. Pető Gábor Pál /
