Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-08 / 288. szám

2 © PETŐFI NÉPE * 1986. december 8. Moszkvai vélemény a SALT—II-ről A jelenlegi amerikai kormányzat elődeivel el­lentétben egyetlen fegyverzetkorlátozási megálla­podást sem ért el. Ugyanez a kormányzat most ér­vénytelenítette azt a nemzetközi szerződést, amely kulcskérdésben, <a hadászati támadófegyverek vo­natkozásában fogta vissza a nukleáris fegyverke­zési hajszát — írja a SALT—II. szerződés felmon­dását értékelve vasárnapi nemzetközi szemléjében a Pravda. A Pravda rámutat, hogy a 131. nagy hatótávol­ságú szárnyasrakétákkal felszerelt B—52-es hadá­szati bombázó hadrendbe állítása csak az első lé­pés. A Pentagon már előkészítette az 500 új „Mid- getman” rakéta gyártásáról szóló döntést. Emellett folytatódik az MX földrészközi ballisztikus rakéták előállítása, a „B—1B” és a „Stealth” bombázók ki- fejlesztése, a „Trident—1” és „Trident—2” rakéták­kal felszerelt tengeralattjárók gyártása. A fegyverzetkorlátozási és leszerelési törekvése­ket számba véve a Pravda felhívja a figyelmet, hogy Reykjavíkban nem a nukleáris leszerelés dé­libábját, hanem közeli valóságát láthatta meg az emberiség. Ez a valóság főként az Egyesült Álla­mok militarista köreit ijesztette meg. Amikor vég­re lehetőség támadt a nemzetközi helyzet gyökeres megjavítására, végleges csapást mértek a SALT—II. szerződésre és megnyitották a korlátlan hadászati nukleáris fegyverkezési hajszát. Ez a lépés logi­kusan illeszkedik a reykjavíki történelmi lehető­ségek ellen irányuló támadások sorába. A hagyományos fegyverekről szólva a Pravda is­mételten emlékeztet a Varsói Szerződés tagorszá­gainak javaslataira. Felhívja a figyelmet, hogy a szervezet honvédelmi minisztereinek a hónap ele­jén Varsóban tartott tanácskozása megerősítette az európai haderők, a hagyományos fegyverzet és a katonai kiadások jelentős csökkentésének időszerű­ségét. Ezek a javaslatok kiegészítik a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek felszámolásának prog­ramját. Az értekezlet egyidejűleg megerősítette a szocia­lista országok elkötelezettségét a fegyverzetkorlá­tozási és leszerelési szerződések és megállapodások iránt. Az Egyesült Államoknak vissza kell térnie a hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló megállapodások betartásához, nem szabad eltávo­lodnia a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló szerződéstől. Ellenkező esetben erősödni fog a fegyverkezési hajsza, kiterjed a világűrre, meg­semmisülnek a nukleáris és űrfegyverekről folyta­tott szovjet—amerikai tárgyalások alapjai — írja vasárnapi nemzetközi szemléjében a Pravda. MA ORSZÁGOS „IFJÚSÁGI GYÁSZNAP” . A válság mélyül Franciaországban • Szombatról vasárnapra virradóra már barikádokat emeltek a tüntető diákok Párizs utcáin; (Teiefotó: Wircphoto —MTI—KS) A Pravda a szír helyzetről Veszélyes útra léptek a Szíriát erőszakkal fenyegető imperia­lista körök — figyelmeztet va­sárnapi szerkesztőségi cikké­ben a Pravda. Nem szabad el­felejteniük — írja a lap, hogy Szíria nem Grenada, a Szíriái nép kész függetlenségének meg­védésére és nincs egyedül. Tá­mogatják barátai és mellette van a nemzetközi közvélemény szé­les körű szolidaritása. A szerkesztőségi cikk felidézi a Szíria-ellenes propagandahad­járatot, amely arra épül, hogy az ország állítólag a nemzetközi terrorizmus fő támogatója. Olyan vádakkal illetik az arab államot, amilyeneket nemrég- még Líbia ellen hoztak fel. Ezen túlmenő­en az óceánon túlról nyíltan ka­tonai akcióval fenyegetik Szíriát. Mint a Líbia elleni áprilisi tá­madás bizonyította, az ilyen fe­nyegetéseket nem szabad üres szavaknak tekinteni. A helyzet csupán annyiban különbözik, hogy most Izraelt bátorítják tá­madásra. Ennek az országnak a vezetői régóta csapást akarnak mérni a Libanonban állomásozó Szíriái csapatokra, hogy ilyen módon is meggyengítsék azt az országot, amely az 1967-ben megszállt Golán-fennsík vissza­szerzésére törekszik — írja a Pravda. A Pravda szerkesztőségi cikke felhivja a figyelmet, hogy a Szí­ria ellen irányuló akciókra ak­kor kerül sor, amikor az arab világ megosztott, hiányzik a ko­rábbi egység, nem érezhető a szolidaritás. Elhunyt Le Trong Tan Le Tróng Tan, a vietna­mi néphadsereg vezérkari főnöke, a VKP KB tagja pénteken, 72 éves korában elhunyt. Le Trong Tan tábornok egy Hanoi melletti falu­ban született. 1945-től volt tagja a Vietnami Kommu­nista Pártnak. A franciák fölött aratott győzelem után a gyalogsági akadé­mia parancsnoka, 1958-tól a vezérkari főnök helyettese volt. 1971-től fontos össze­kötő posztokat töltött be a vietnami és a laoszi fel­szabadító erők harcának koordinálásában, a neveze­tes Ho Si Minh-ösvény működtetésében. 1975-ben az Amerika-barát dél-vi­etnami rezsim elleni végső támadás idején az ő irá­nyítása alatt szabadítot­ták fel a legjobban felsze­relt ellenséges erődítményt, Da Nang térségét. 1978-tól nemzetvédelmi miniszter- helyettes, a vezérkar főnö­ke volt. 1979-ben egyike volt a Pol Pot-rezsim meg­döntését, Kambodzsa fel­szabadítását irányító fő­tiszteknek. 1980-tól rang­idős . altábornagyi rendfo­kozatban lett a központi bi­zottság tagja. Érdemeit szá­mos magas kitüntetéssel is­merték el. A Le Trong Tan teme­tésére alakult bizottságot Van Tien Dung hadsereg- tábornok, a VKP KB PB tagja, a vietnami néphad­sereg központi pártszerve­zetének titkára vezeti. Jelentős belpolitikai válsággá mélyült a francia diákmozgalom és a Chirac-kormány ellentéte a szerdai országos akciónap be­jelentésével és Mitterrand elnök nyilatkozatával. Mitterrand «el­nök szombaton késő este félórás megbeszélést tartott Chirac kor­mányfővel, majd rövid közle­ményben figyelmeztetett a „hrem| zeti egység” elsőbbségére. „Bárki folyamodjék is erőszakhoz, el­marasztalom, ahogy velem együtt az ország is el fogja marasztalni” — hangsúlyozta. Az adott körülmények között, a diáktüntetések első halálos áldozata után ez a figyelmezte­tés világosan a kormánynak, fő­leg a biztonságért felelős minisz­tereinek szólt. Malik Oussekine halálának körülményei ugyanis nemcsak a diákmozgalmat rázták meg. Jacques Barrot, a kormány- koalíció centrista szárnyának, az UDF-nek egyik vezére maga is a halált okozó rendőri brutalitás kivizsgálását követelte a kor­mánytól, amelyben a biztonsági ügyeket a chiracista RPR tartja kezében. Robert Pandraud, a biztonsági ügyekért felelős beosztott bel­ügyminiszter szombaton nem volt hajlandó reagálni a rendőri kilengéseket ért bírálatokra, hol­ott a legnagyobb rendőri szak­mai szervezet elnöke maga is kö­zölte vele: a súlyos sebesülése­ket a könnygázgránátok szabály- ellenesen célzott kilövése okoz­ta és egészében aggasztó a rend­őrségben levő szélsőséges ele­mek elszabadulása. A diákmozgalom szombaton nagy politikai érettségről és egy­ségről tett bizonyságot. Képvise­lői határozatban mondták ki, hogy nem tágítanak a felsőokta­tási reformterv teljes eltemeté­séről. Impozáns gyásztüntetés­sel fejezték ki tiltakozásukat a rendőri brutalitás ellen, és elha­tárolták magukat a soraikba be­férkőzött provokátoroktól. Tegnap hajnaliban a sztrájkoló diákok országos egyeztető taká­csa közleményben szögezte le, hogy az éjszaka folyamán a Quartier Latinben rendezett ga­rázdálkodás a diákmozgalomhoz nem tartozó elemek műve, ami­vel semmiféle közösséget nem vállalnak. Másik határozatukban az egyeztető tanács társadalmi mozgalommá szélesítette a felső­oktatási reform elleni hadjára­tát, amihez petíciók formájában máris naponta csatlakoznak ér­telmiségi csoportok. Hétfőre or­szágos „ifjúsági gyásznapot” hirdetett meg a rendőri önkény áldozatául esett Malik Ousseki­ne emlékére. A legnagyobb francia szakszer­vezeti központ, a CGT szerdára általános sztrájkra hívta fel a dolgozókat. A sztrájkoló egyete­mek országos egyeztető tanácsa az egyetemi ifjúságot hívta fel arra, hogy folytassa sztrájkját a felsőoktatási reformterv teljes visszavonásáig. A diákmozgalom szerdára or­szágos mozgósítást hirdetett: fel­hívta a szakszervezeteket, hogy a diákokkal együtt minden vá­rosban tartsanak tüntetéseket a kormány felsőoktatási reform­terve ellen. Felhívták a szülőket, a felnőtteket,.-árasszák el tilta­kozó levelekkel, táviratokkal, üres dobozküldeményekkel a kor­mányfői palotát. A fiatalokat ar­ra buzdították, iratkozzanak fel mind a választói névjegyzékek­re és álljanak készenlétben bank- folyószámláik megszüntetésére, „tiltakozásul a kormány által irá­nyított rendőri önkény ellen”. Vasárnapra virradó éjszaka az 1968-as májusihoz hasonló ga­rázdálkodás folyt a bal part két nagy sugárútján, a St. Germain és a St. Michel sugárúton. Mi­után a diákok gyászmenete ki­lenc óra tájban szétoszlott, de néhány száz provokátor a hely­színen maradt és utcakövekkel bombázni kezdte a rohamrend­őröket. Azok könnygázgráná­tokkal válaszoltak. Ezután a pro­vokátorok néhány tucat hozzá­juk csatlakozott fiatallal együtt gépkocsikat fordítottak fel és bo­rítottak lángba, barikádokat emeltek, kirakatoikat zúztak be és fosztottak ki. A rendőrök lát­hatóan jól megfontolt utasítás­ra órákon át nem avatkoztak közbe, csak fél négy felé szór­ták szét a garázdálkodókat. Köz­leményük szerint 28 személyt őrizetbe vettek, 58 rendőr sérü­léseket szenvedett, közülük öten kórházba kerültek. Ilyen előzmények után nyílt meg vasárnap a kormányzó RPR tízéves fennállása alkalmából rendezett • rendkívüli kongresz- szus. Hasznot húznak az éhínségből A FAO-nak nyújtott amerikai támogatásról A FAO-nak nyújtott amerikai pénzügyi támogatás csökkenté­sének okait elemzi vasárnapi szá­mában a moszkvai Pravda. Az Egyesült Államoknak az - a döntése, hogy a felére csökkenti az ENSZ élelmezési és mezőgaz­dasági szervezetének nyújtott pénzügyi hozzájárulását,, elsősor­ban az afrikai országokban kel­tett mély aggodalmat, minthogy a FAO elsősorban a fejlődő or­szágokkal működik együtt — ál­lapítja meg. a cikkíró. A döntés gazdasági okai a szerző szerint a nemzetközi tár­saságok — mindenekelőtt pedig az amerikai tőke — gazdasági érdekeiben keresendők. Neveze­tesen arról van szó, hogy a fejlő­dő országokban befektetett min­den egyes dollár 3,5—4,'5 dollár hasznot hajt, így ezek a vállala­tok még az éhínségből is igyek­szenek hasznot húzni. A lépés politikai hátterét ele­mezve a cikk szerzője megálla­pítja, hogy nem másról van szó, mint az ENSZ és szakosított szer­vezetei ellen indított újabb ame­rikai támadásról. A MOSZ AD rabolta el Vanunut Mordehai Vanunut, az Izraeli Atom­kutató Központ volt alkalmazottját a MOSZ AD ügynökei elrabolták, mi­után a Sunday Times (rendelkezésére bocsátotta a titkos izraeli nukleáris fegyvergyártással kapcsolatos do­kumentumait és fotóit — Jelentette „hírszerzői forrásokéra hivatkozva szombaton a Financial Times. A lap tudósítójának Jeruzsálem! jelentését közli, amely szerint a fiatalembert „48 órával azután, hogy kijelentke­zett londoni szállodájából, London és Párizs között elrabolták a MOSZAD Ügynökei, és október 2-án elkábított állapotban szállították a párizsi Charles de Gaulle repülőtérről az JB1 AJ izraeli légitársaság LY—342-es já­ratán Izraelbe*’. A Financial Times tudósítója ugyancsak hírszerzői for­rásaira hivatkozva arról is beszámol, hogy Vanunut az indulás előtti utol­só pillanatban támogatta fel a gépre és ültette le az első osztályon két MOSZAD-ügynök. „A forrás nyoma­tékosan hangsúlyozta, hogy nem szegtek meg brit törvényeket az em­berrablás során, amelyet személyesen Simon Peresz akkori izraeli kor­mányfő hagyott jóvá” — jegyzi meg a tudósító, hozzáfűzve, hogy „a koc­kázatos vállalkozás egész ideje alatt buzgón ügyeltek rá, nehogy kellemet­len helyzetbe hozzák Margaret Tha­tcher brit miniszterelnököt. Látható­lag kevésbé aggályoskodtak a fran­cia kormányfő, Jacques Chirac kel­lemetlen helyzetbe hozása miatt”. Pillantás a hétre HÉTFŐ: Genf ben összeül a tabai földsáv ügyében dönteni hivatott nemzetközi testület. Egyiptom és Izrael egy két futballpálya nagyságú terü­let hovatartozásának eldön­tésére kérte a pártatlan jo­gászokból álló ‘ bíróság köz­benjárását. A tengerparti földsávon mindkét ország szállodát szeretne építeni. KEDD: * Genf ben összeül az OPEC piacfelügyelő bizott­sága. Ez lesz az első igazán jelentős OPEC-tanácskozás Jamani, a szaúd-arábiai olaj- ügyi miniszter menesztése óta. Megfigyelők kíváncsian várják az egyik legnagyobb kőolaj-nagyhatalom, Szaúd- Arábia új politikáját. SZERDA: Amióta az ENSZ 1948. december 10-én elfo­gadta az Emberi Jogok Egye­temes Nyilatkozatát, ez . az emberi jogok napja. Oslóban ekkor nyújtják át a Nobel- békedíjat Elie Wiesel ameri­kai író-publicistának. CSÜTÖRTÖK: Amíg az OPEC immár minisztéri értekezletet tart Genfben. a NATO-tag- országok külügyminiszterei Brüsszelben a Varsói Szerző­dés budapesti felhívására adandó válaszról vitatkoznak. Ez a hagyományos fegyve­rek csökkentéséhez vonatko­zott és június közepén látott napvilágot. PÉNTEK: Az amerikai kttl- és kereskedelempolitika irá­nyítói az) EGK vezetőivel tár­gyalnak. Shultz és Baldríge előtt nehéz feladat áll, hiszen mindkét tárgykörben sok a vitatott kérdés Nyugat-Eüró- pa és az Egyesült Államok viszonyában. SZOMBAT: Helmut Kohl. nyugatnémet kancellár az NSZK-ban találkozik' Hoszni Mubarak egyiptomi elnök­kel. A megbeszéléseken el­sősorban gazdasági kérdé­sekről lesz szó, de foglalkoz­nak majd az NSZK közel-ke­leti szerepével is. VASÁRNAP: Nigériába lá­togat I. János Károly király. A spanyol,, uralkodónak a legnépesebb afrikai ország­ba történő utazása ismét a spanyol külpolitika fokozódó aktivitásét, többirányú am­bícióit tanúsítja. JANUÁR ELSEJÉTŐL Szovjet utazási könnyítések A szovjet kormány a január 1-jén életbelépő utazási köny- nyítések elrendelésekor a szov­jet és a külföldi állampolgárok érintkezésének előmozdítása vé­gett figyelembe vette nemcsak az emberi jogokról szóló koráb­bi, jóváhagyott nemzetközi ok­mányokat, hanem a tavasszal tartott berni értekezlet záródo­kumentum-tervezetét is, noha azt el sem fogadták. Erről és a könnyítések részleteiről nyilat­kozott vasárnap az Izvesztyija hasábjain Ivan Szamoscsenko, a szovjet igazságügyi miniszter első helyettese. A tervezet jóváhagyását azon­ban az Egyesült Államok meg­hiúsította. Ennek ellenére a szov­jet kormány úgy döntött, hogy nem várja ki, amíg a berni tér« vezetet mindenki jóváhagyja, hanem énnek alapelveit máris érvényesíti saját utazási jog­szabályainak fejlesztésében. Szem előtt tartotta továbbá az állampolgári és szabadságjogok­ról szóló nemzetközi egyezményt — amelyet a Szovjetunió 1973- ban ratifikált, az Egyesült Ál­lamok viszont mindmáig nem —, valamint a helsinki záróok­mány és a madridi utóértekez- ieten elfogadott" dokumentum tételeit. Áz egyik kiegészítő szabály kimondja, hogy a ki- és beuta­zási kérelmek eldöntésében tel­jes jogegyenlőséget kell érvé­nyesíteni, nem szabad figyelem­be venni az utazni kívánók szár­mazását, szociális és vagyoni helyzetét, nemét, faji, nemzeti­ségi vagy vallási hovatartozását. A rendelkezés pontosan tisztáz­za a magáncélú ki- és beutazá­sok elfogadható indokait. Ezek közé sorolja a családegyesítést, a közeli rokonokkal való talál­kozást, a házasságkötést, a sú­lyosan beteg rokon meglátogatá­sát, a közeli hozzátartozók sír­helyének felkeresését, az örök- ségi ügyek intézését, de elfogad­hatónak minősít más alapos uta­zási célokat is. A családegyesí­tés esetén az új rendelkezés megengedhetőnek tartja — no­ha ez a nemzetközi gyakorlat­ban korántsem általános — a testvérekhez való költözést, sőt azt is, hogy valaki távolabbi ro­konához vándoroljon ki, ha a Szovjetunióban nem élnek csa­ládtagjai. Az új szovjet rendelet erre vonatkozó pontja kimóndja, hogy legkésőbb egy hónap alatt elkeli bírálni mind a rövidebb idejű kiutazásra, mind a kivándorlás­ra vonatkozó kérelmeket, sőt külföldi rokon súlyos betegségé­vel vagy halálával összefüggő kiutazási igényről három napon belül döntést ^kell hozni. Ennél hosszabb, de legfeljebb hathóna­pos ügyintézési idő csak akkor engedhető meg, ha a kérelem sorsának eldöntése különleges mérlegelést, huzamosabb vizs­gálatot igényel. Számos nyugati ország tör­vényeitől eltér az új rendelke­zés abban is, hogy előírja: az utazási kérelem elutasítása ese­tén ennek okát a hatóságok kö­telesek közölni a kérelmezővel. Természetesen továbbra is vannak - bizonyos korlátozások a ki- és beutazásokban — folytat­ta a tájékoztatást Ivan Szamos­csenko —, hiszen ilyeneket az említett nemzetközi egyezmény is megenged az állambiztonság, a közrend, a közegészség és köz­erkölcs, valamint más embere­két megillető jogok védelme cél­jából. Ezért az új rendelkezés szerint sem engedhető meg a Szovjetunióból való magáncélú kiutazás, ha az illető állampolgár államtitok birtokában van, vagy kiutazása más szempontból sér­tené az állambiztonsági érde­keket ; ha a kiutazás csorbítaná más szovjet állampolgárok jo­gait vagy törvényes érdekeit; ha a kiutazni szándékozó ellen tör­vényes okból bűnvádi eljárás indítása várható. E korlátozások azonban egy-egy személyre vo­natkozóan csak addig ’ vannak érvényben, amíg a kiutazást nem engedő körülmények fenn­állnak. Mihelyt az ilyen körül­mények megváltoznak, elmúlnak, a kérelem minden további nél­kül újból benyújtható és elbí­rálható — mondotta a szovjet igazságügyi miniszter első he­lyettese. A győri gyors balesete Bicsérden Helytelen '■'•váltóállítás- miatt áW8" tehervonatnak ütközött 'Bi­csérden pénteken a késő esti órákban a Syörből Pécsre tartó gyorsvonat. A baleset következ­tében egy utas súlyos, tizennégy pedig nyolc napon belül gyógyu­ló könnyebb sérülést szenve­dett. Az anyagi kár jelentős. A Pécs közelében fekvő Bicsérd állomásán a baleset miatt két órán át szünetelt a vasúti forga­lom. A rendőrség a MÁV szak­értőinek bevonásával vizsgálja az ütközés körülményeit, amely­ben feltehetőleg szerepe volt a jelzőkészülék meghibásodásá­nak is. Virágzik a kamélia A szegedi József Attila Tudo­mányegyetem botanikuskertjé­nek üvegházában virágpompába öltözött a kamélia, tudományos nevén camelia japonica; a ró­zsaszínű virágok szinte elborít­ják a növényt. Ennek a virág­nak a múlt században nagy ke­letje volt Európában, drága pénz­ért hozatták Japánból különle­ges alkalmakra. Ma is a legér­tékesebb dísznövények között tartják számon. Csillogóan fé­nyes, haragoszöld levelei erő­sek, szinte bőrszerűek. A szegedi füvészkert, amely több mint kétszáz külföldi társ­intézettel tart kapcsolatot, a magQsereforgalom keretében kapta a kamélia magját. Sok türelemmel és nagy szakmai hozzáértéssel magról keltették, nevelték fel a most négy-öt esz­tendős példányokat. Korábban csupán fehér színű és szimpla virágú kaméliát tudtak bemutat­ni, a mostaniak azoknál sokkal szebbek: halvány rózsaszínűek és teltvirágúak. Megváltozott az ember és az erdő kapcsolata /(Folytatás az 11. oldalról) egyre terjedt a futóhomok, már- már lehetetlenné téve a gazdál­kodást. Ilyen •• körülmények kö­zött született meg az 1923-as Al­föld-fásítási törvény, aminek alapján az első nagy telepítési hullám a harmincas években te­tőzött hazánkban. Az újabb vi­lágháború vetett ennek véget Az ötvenes évek elején kezdő­dött az. a nagyszabású program, aminek eredményeként 1985-ig megduplázódott — 70 ezerről 140 ezer, hektárra növekedett —Bács- Kiskun megyében az erdőterü­let. Telepíteni azonban a nö- vénytermesztésBen gazdaságosan nem hasznosítható területeken lehet (a hajdani erdők helyén intenzív mezőgazdálkodás fo­lyik), azt a fafajt kellett tehát megkeresni,, amelyik a tossz mi­nőségű talajhoz és az itteni ég­hajlathoz egyaránt alkalmazko­dik. A harmincas évekbeli ta­pasztalatok alapján az északról származó erdei, és a Balkánon honos , fekete fenyő bizonyult megfelelőnek, ezért ezt helyez­ték előtérbe az új telepítéseknél. A valamikori természetes tá­jat a hazai nyár-, fűz-, szilfajok és a tölgyek uralták, az elmúlt 200 év során az Észak-Ameriká- ból származó akác terjedt el je­lentős mértékben. Az új telepí­tések (ide értve a harmincas évekbelit is) azonban átfestették az erdőségek képét: Bács-Kis- kun megyében a 140 ezer hek­tárból 47 ezret foglal el a fenyő. Tekintettel arra, hogy a jövő­ben is a viszonylag rossz (bár a korábbiaknál valamivel jobb) minőségű területeken telepíte­nek, a fenyőterület tovább nö­vekszik. Arányuk jelenleg az új telepítésekben országosan tíz, a Duna—Tisza közért 50 száza­lék. Véghasznosítás szempont­jából a hazai szükséglet más arányokat kíván. Az egyik fafé­leségből több kellene, a másik­ból a sokkal több is kevés len­ne — 'és így tovább.- Egyelőre azonban a betelepítendő terület adott, ehhez kell megválasztani a megfelelő fafajt. Pozitívan ér­tékelhető viszont, hogy a 90-es évek elejére a kitermelhető fe­nyő csak Bács-Kiskun megyé­ben eléri azt a mennyiséget, ami elég lenne egy közepes méretű cellulózüzenv nyersanyag-ellátá­sához. 1 A. M. í í.

Next

/
Thumbnails
Contents