Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-01 / 282. szám

4 © PETŐFI NfiPE © 1986. december 1. NÉHÁNY KORTY TEA — MIT KÍVÁN A DIÁK? — ALUMÍNIUMKANÁL, SZALVÉTA Enni kéne, enni kéne... REGGELI — Üres a gyomrod? — Csak teát ittam. Az első óra előtt nem tudok Reggelizni — hallom egy gimnazista válaszát. Azután a szünetben előkerülnek az alufóliába, szalvétába csomagolt zsiros kenyerek, szalámik, és más egyéb finom falatok. Aki pedig nem hoz az iskolába hazait, a nagyszünetig várnia kell. A szomszédos hotdogosra. Alig múlt reggel hét óra. A kecskeméti Katona József Gimnázium kapuja gyakran nyílik, nagy táskákkal érkeznek a diákok. Háromnegyed nyolc* kor becsöngetnek. Addig kérdezősködöm a reggeli- zési szokásokról. — Az árpádvárosi garzonház alatt van egy pék­süteményes, ott szoktuk megvenni a reggelit — így Péli Éva elsős. — Három kakaós csigát és három fahéjast vet­tünk — említi a mai reggelijüket Révész Ildikó, aki ugyancsak az I. C-be jár. A gimnazisták a környék boltjaiban szerzik be reggelijüket. Erre szinte mindenki szán néhány percet. Arra már kevesebben, hogy otthon, kényel­mesen reggelizzenek. Van, aki szalad a buszhoz, hogy le ne késsé, s idejében a padban ülhessen. Legtöbben csak akkor telepednek reggel az asztal­hoz, ha azt már az édesanyjuk megterítette... Akit pedig üres gyomorral talál a becsöngetés, annak hamarosan korog a gyomra, s legfeljebb csak a tíz­óraira tud koncentrálni. Nagysolymosi István pavilonja a Katona József Gimnázium mellet áll. Reggel fél nyolckor őt is ott találom, a kiflikkel bíbelődik. Amíg beszélgetünk, elkészül a hetven darab körözöttes kifli. Hot do­got, vagdalthúsos szendvicset, hamburgert, pala­csintát, pudingot is kínál a diákoknak a nagyszü­netben. Az igazgató beleegyezett abba, hogy tíz­órait áruljon. „Házhoz megy.” (A tanulók ki sem mehetnének a szünetekben a pavilonhoz.) Egyszer azt is megpróbálta, hogy hétkor kinyitott, ám diák •vevő alig akadt... Kényelmesebb, ha helyben vá­sárolhatnak. Várják is a nagyszünetet... TÍZÓRAI A Városföldi Általános Iskola földszintjén sor­ban állnak a gyerekek. Iskolatejért, kifliért. Majd visszavonulnak a tantermekbe, hozzálátnak a fa­latozáshoz kicsik, nagyok egyaránt. Néhány diák egy kis hazait is hozott. — Korábban csak a napközisek kaptak tízórait — mondja Fari Sándorné iskolatitkár. — Amikor idekerültem, elhatároztam, a jövőben másoknak is árulunk tejet, kakaót, kiflit. Negyedik éve foglal­kozom a tízóraiztatással. Szívesen csinálom, annak ellenére, hogy sok adminisztrációval jár. Naponta kell könyvelni, hetente pedig számlázni. Mindezt két részben, a napközisekét és a szabadon forgal- Tnazottat. Nyolcvan kiflit hozunk a helyi boltból, a tejet és a kakaót ide szállítja a tejipari vállalat. Kétszáznegyvenhárom gyerek jár az iskolába, s nyolcvan százalékuk igénybe vészi szolgáltatásun­kat. Hetvenegy napközis diákunk van, a menzások száma pedig negyvenöt. A diákétkeztetés városföldi jelszava: olcsón, jót, változatosat. ! A gyerekek megerősítik e kijelentést. Elégedet­tek a koszttal. EBÉD Már elmúlt tizenegy óra, közeleg az ebédidő. Kis­kunfélegyházán, a városi tanács művelődési osztá­lyán Vidéki Imréné gazdasági felügyelő tájékoztat a helyi diákétkeztetés helyzetéről. Félegyháza 1324 óvodása közül 1100-an kapnak napközis ellátást. Az általános iskolás igénylők mindegyikének tudnak adni ételt naponta háromszor. 2045 napközist, 960 menzást számlálnak. A középiskolások, mintegy 2100-an ugyancsak ebédelhetnek, ám néhol zsúfolt körülmények között. (Például a Móra gimnázium­ban.) A Kiskunsági Vendéglátó Vállalat főz a diá­koknak, négy iskola konyháján osztják szét az ebé­det. A mezőgazdasági szakmunkásképzőnek saját konyhája van. Az árak. A napi nyersanyagnorma 19,50, a ven­déglátó vállalatnak 24,90-et kell fizetni. (A külön- foözetet a tanács állja.) A diákok persze keveseb­bet térítenek, szüleik havi jövedelmétől és a csa­ládtagok számától függően 7 forinttól 24,50-ig. Nézzünk néhány iskolát. A Dózsa György Álta­lános Iskola igazgatója, Vőneki Ottó, a következő­ke említi: — Százszemélyes ebédlőnk van. Mintegy három­százan fordulunk meg ott ebédidőben, persze nem egyszerre. Elmondhatom, hogy a diákok nyugod­tan ehetnek, mindenkit megvárunk, míg befejezi az étkezést. Nem osztogatunk azért piros pontot, hogy elsőként hagyják fel a termet. Három turnus­ban, hat napközis csoport ebédel. Ebédlőnkben «egyébként fél tizenkettőig tanítanak, ének- és rajz­órák zajlanak ott. A terítésben a diákok is segéd­keznek, önkiszolgálás van. Két órára mindenki megebédel. — Elégedettek a koszttal? — Le a kalappal előtte. Sokszor még azt is meg­kérdezik, mi a kívánságunk? ízletes, változatos, elegendő az ebéd. Nincs panasz, repeta is jut min­denkinek, de nem a répafőzelékből kérnek újabb tányérral a gyerekek ... Persze, ez nincs mindenhol így. Az ebédidő kö­zeledtével sok helyen összeszűkülnek a gyomrok. Ott, ahol mostoha körülmények között esznek a diákok. Például Kecskemét néhány általános isko­lájában, ahol a folyosón vagy tanteremben kény­telenek falatozni a tanulók. S lehet, hogy az ízeket sem dicsérnék mindenhol, nem beszélve a repeta lehetőségéről... A kiskunfélegyházi mezőgazdasági szakmunkás- képző intézet konyhájára 'járnak ebédelni a köz- gazdasági szakközépiskola nevelői, a Kállai Éva Kollégium diákjai, és a mezőgazdaságis tanulók,1 oktatók. Naponta kétszázkilencvenen. A konyhán nyolcán dolgoznak. A reggeli fél hat­kor kezdődik, a vacsora pedig néha hétkor, ami­kor hazaérnek a gyakorlatról a gyerekek. _ Még olyankor sem fáradtak, segítenek a szakácsnőknek, ha kell. Ök pedig meghálálják, soha sem küldik el a fiúkat, lányokat, ha betérnek a konyhára zsíros kenyérért... — A menzát szidni szokták... — provokálom az élelmezésvezetőt, Mészáros Mihálynét. — Lehet, de nem nálunk — válaszol. — Amikor a gázt vezették az épületbe, a Korona étterembe jártak a gyerekek ebédelni. Alig várták, hogy is­mét itt étkezhessenek... UZSONNA Kunszállásra délután két óra körül érkezem. Az uzsonna már tálcán van: mákos patkó. A napközi­sek vajas kenyeret, szalámit, mézet, lekvárt, pék­süteményt szoktak kapni, s gyümölcsöt. A kony- hások igyekeznek változatos kínálattal előállni. Az általános iskolások, az óvodások, a pedagógusok és a nyugdíjas nevelők, valamint a fülöpjakabiak íz­lelhetik nap mint nap a kunszállásiak főztjét. Az ízekkel, az adagokkal nincs is baj, csak az ebéd­lőhelyiség szűkös. Napközben az iskolaszövetkezeti boltban árulnak a gyerekeknek tízórait, friss pék­süteményt, szendvicseket, üdítőket. Enni kell. A fenti körképből kiderült, mit, hogyan esznek az iskolások. S milyen körülmények közötti Ez sem utolsó szempont, hiszen nem mindegy, hogy alumíniumkanalat fognak a kezükben, s van-e szalvéta? Esztétikus „tálalásban”, még a zöldbab- főzelék is jobban ízlik. Enni is tanulni kell. Sok esetben ezt az iskolában tanulják meg a gyerekek. Jó, ha erre figyelnek a pedagógusok. De erre is ők fordítsanak gondot? Enni kell. Nem mindegy, hogy korgó gyomorral ülnek a padokban a diákok. Az a tanulás rovására megy, meghatározza közérzetüket, koncentrálóké­pességüket. Ezért' is szükséges nagy gondot fordí­tani a diákélelmezésre! Borzák Tibor SAJTÓPOSTA IZSÁKIAK FIGYELMÉBE: Folyamatosan megvalósul a földgázprogram Izsákról, a Czegerét sor 2. szám alól fordult lapunkhoz szinte végső elkeseredésében Vörösváczki Jánosné: — Kétgyermekes anya vagyok, a kislányom másfél éves, a kis­fiam pedig ailig múlt egy hóna­pos. Szép az otthonom, rendben a családi életem, vagyis minden okom meglehetne a boldogságra. Meglehetne, de nincs meg. Miért? Merít az ősz e hetei már egyre hidegebbek, és mi fázunk a lla- kásban, meint fűteni , egyáltalán nem tudunk. Hiányzik a tüze­lőnk, s a hozzá való fűtőberen­dezés. Mielőtt bárki megvádolna minket valamiféle mulasztással, hadd mondom el gyorsan, hogy az idén nyáir eleje óta várjuk, hogy a házunkat is bekapcsol­ják a földgázhálózaltba. Az úgy­nevezett belső szerelésekkel már régen végeztünk, a kéményeink­be bekötve a konvektorok, s már csak a leg fontosabbra, gázra van szükségünk. Ami egyre ké­sik, Az eső határidő augusztus 31-e volt. Azóta csupán ígére­tekben van részünk, mellyel nem tudjuk bemelegíteni a la­kást Szeretnénk végre tudni, mi az igazi oka a gázhálózat! munká­latok elhúzódásának, és persze elsősorban az érdekelne: mikor főzhetünk és fűlhetünk a veze­tékes gáz felhasználásával? E panasszal, illetve kérdéssel az Izsáki Nagyközségi Tanács előadójához, Balogh Józsefhez kopogtattunk, aki az alábbiakat válaszolta: — Településünkön három éve kezdődött a földgázprognam megvalósítása, önikclitségeis áron. A szervezés első időszakában körülbelül ötszáz ceialád vállal­kozott a költségek fedezésére. A kivitelezés a terv szerint kez­dődött, és folyamatosan halad. Ennek eredményeként jelenleg már a belterület 2000 lakóházá­nak felében földgázt használnak a háztartások. A Czegerét sorral kapcsolato­san őszintéin kell elmondani, hegy ott többféle nehézséggel találkoztunk. Először is kevés volt a gázszolgáltatást igénylő, következésképpen egy családra az átlagosnál lényegesen na­gyobb költség jutott volna. A leendő fogyasztók táfaona végül is 1905-ben nőitt meg annyira, hogy a szákiemberek hozzáfog­hattak a hálózat kiépítéséhez. A munkát sajnos, hátráltatták-las- sitották a kedvezőtlen terepvi­szonyok, ami miatt jelentős sza­kaszon kézi erővel kellett az árkokat kiásni, azután újabb gond volt, hogy a szükséges gé­pek sem álltak mindig .rendel­kezésre. Mindezeken túli vannak kivitelezőink, s már csak a nyomáspróba, illetve a műszaki átadás van hátra. Erre mintegy 10—15 napon belül sor kerül, s Utána megkezdődik községünk e részében 'is a gázellátás, mely­ről előzetes értesítésit kapnak az érdekelt Iákosok. Fogadószoba ■ Augusztus végén vásárol­tam 790 forintért azt a szan­dált, melyet párt hétig tartó kíméletes viselet ellenére szep­tember 24-én sarokhibával kel­lett bevinnem a kecskeméti javítókhoz, a Luther-udvarba. Ott már az kedvemet szegte, hogy a vállalási időt nem tar­tották be. A módosított határ­időt sem. Harmadszori láto­gatásomkor azután derült ég­ből villámcsapáiként ért a közlés: elveszett a lábbelim. Természetesen, azonnal igé­nyeltem a károm megtéríté­sét, mire gyors intézkedéssel biztattak, de abból sem lett semmi. Részint azért, mert á' munkahelyemről sem volt egy­szerű eljönnöm, többször egy­más után, részint pedig a kár­összegre vonatkozó vita miatt. Elkeserít, hogy az eredeti árnál kevesebbet szánnak ne­kem, s a javításért előzőleg befizetett 148 forint visszafize­téséről sem akarnak hallani.; És persze a számos oda-vissza utazás buszköltségének térí­tését is hiába kérem. Nagyon különös, hogy ennél a szolgál­tatónál csak a megrendelő húzhatja a rövidebbet... (El­mondta: Magó Pálné hetény- egyházi olvasónk.) • Az ügyben megkerestük a Kecskeméti Cipőipari Kisszö­vetkezet elnökét, Szögi Tibort, aki ezeket mondotta: — A részlegünkbe került cipőket javítás előtt a raktá­runkban helyezzük el, ahol nem éppen ideálisak a tech­nikai feltételek. Ebből követr kezik, hogy nagyritkán (talán évente egyszer) előfordul a mostanihoz hasonló eset. A lábbeli persze nem tűnik el szőrén-szálán, majd az év végi leltározáskor előkerül. A reklamáció természete­sen jogos. Elintézése valóban a térítés összegével kapcsola­tos ellentét következtében ké­sett. Noha csupán alig egyhó­napos használatról beszélt olvasójuk, a szandál jelentő­sen kopott volt, s a vásárlás- kori értékének még a felét sem érte, mikor átvettük. Ilyenkor egyébként a bizo­mányi áruház által megsza­bott ár alapján kell kalkulál­nunk. Magónénál méltányol­tuk, hogy nem a város belte­rületén lakik, s a hibánkat is figyelembe véve, úgy döntöt­tünk, a teljes árat megkapja, sőt a javítási bevételről is le­mondtunk. A történtekért elnézését ké­rem, s egyúttal közlöm: in­tézkedéseket tettünk az ilyen kellemetlenségek megelőzésé­re. Még egyszer a sertéstartásról Először október 20-án írtunk — Kiss Gyula és felesége panasza alapján — Sajtóposta rovatunkban arról, hoigy a kiskunfélegyházi Kilián György utca egyik lakója a közegészségügy követelményeire (tekintet nélkül foglalkozik nagyilétszámú sertés tartásával, s a szom­szédok emiatti panaszát válaszra sem méltatják az illetékesek. No­vember 17-tóru helyet adtunk az érintett tulajdonos, Némiási László válaszának, melyből kiderült: sertéseit a köz- és állategészségügyi, valamint a környezetvédelmi szabályoknak megfelelően tartja és ez­zel kapcsoQlsitosain mindlent rendjén találtak az ellenőrző hatóságok. Soraink végén megjegyeztük, hogy az ellentétes állítások következ­tében nem tudjuk eldönteni:. kinek van igaza? E kérdésre a napokban felelt szerkesztőségünkhöz küldött levelé­ben a Kiskunfélegyházi Városi Tanács elnökhelyettese, dr. Kardos András. A szóban forgó Kiss-család régóta kifogásolja Náriásiék állattar­tását. Ez ügyben mindig sor került a szükséges vizsgálatokra, így legutóbb is. Szakemberek a helyszínen állapították meg, hogy a trágya, ültetve trágyalé zárt tárolóban! van, s a lakástól való távol­sága nem ütközik az előírásokkal. Az Ólak és azok környéke tiszta, rendszeresen takarított. Az 1/1983. számú tanácsrendeletünk leszögezi, hogy a Kilián Gyöngy utcában és környékén nem tiltott, nem korlátozott az állattartás, mellyel a Köjál is egyetért. Ami olvasójuk és a panaszos közötti nézeteltérést illeti, annak vé­gére nem sikerült pontot tenni, a további békéltetés azonban már meghaladja az államigazgatás hatáskörét. ÜZENJÜK „Kőművesek vagyunk” jeligé­re, Kalocsára: Mivel a munka- szerződés minden esetben a fe­lek egyező megállapodásával jön létre, a módosításhoz is. közös megegyezésre van szükség. Ki­vétel, amikor büntetésből változ­tatja meg a munkáltató dolgo­zója feladatkörét. A fegyelmi eljárás révén ugyanis születhet olyan döntés, melynek értelmé­ben más munkakörbe helyezhető át az érintett személy, akinek a személyi alapbére is csökkent­hető. Nagynénak, Bajára: Az igazság­ügyi miniszter 6/1986. (VI. 26.) IM számú rendelete — megje­lent a Magyar Közlöny idei 24. számában — lehetővé teszi, hogy bírósági eljárás előtt, vagy az eljárás közben költségmentessé­get kérjen-kapjon a fél, akinek a jövedelme nem haladja meg a munkaviszony alapján megálla­pított öregségi nyugdíj minden­kori legkisebb összegét és nincs vagyona. Egyéb esetben csupán méltányosság alapján engedé­lyezhető a költségmentesség. Az erre vonatkozó elutasító hatá­rozat megfellebbezhető. „TÜZELÜNK” Jeligére, .Bácsal­másra: Minden alapot nélkülöz a környezetükben terjesztett véle­mény, miszerint a kéményseprő tet­szés szerinti Időközönként végezheti a munkáját, hiszen az építésügyi és városfejlesztési miniszter 2S/1M1. (XI. 14.) EVM számú rendelete világosan kimondja, hogy a használatban lévő kéményeket, azok csatornáit, kémény- tóidéit és szikrafogóit legalább fél­évenként, bekötönyllásalt és korom­zsákjait (akna) legalább évente egy­szer kötelező kitisztítani. Ugyancsak minden esztendőben egy alkalommal eUenőrizendők a itartalékkémények «s tartozékaik, s ha Indokolt, azokat Is ki kell tisztítani. Persze a kémény szerkezete, a felhasznált tüzelőanyag minősége, a tüzelés módja vtb. elke­rülhetetlenné teheti az égéstermékek említettnél gyakoribb eltávoUtását, melyet a szakvállalat területi kiren­deltségén kell megrendelni. V. L.-nak, Kiskunmajsára: A köztisztaságról szóló Jogi elő­írás szerint a tulajdonos köte­lessége, hogy az ingatlana előtti járdaszakaszt rendszeresen tisz­títsa, az ottani árokból pedig ki­szedje a csapadékvíz lefolyását akadályozó hulladékot. Aki e rendelkezést saját hibájából nem hajtja végre, ellene szabály­sértési eljárás kezdeményezhe- ami több ezer forintos birsá­Szerkeszti: Veiket Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 27-611 Ünnepi bevásárlás Az ünnepek előtt elmentünk bevásárolni. No, persze ez nem olyan egyszerű dolog, ahogy első hallásra elképzeli az ember. Mi ugyanis mind­ketten — én és a feleségem — közgazdászok va­gyunk. Elemző közgazdászok. Csak az a meg­foghatatlan az egészben,, hogy a vállalati költ­ségeket ragyogóan tudjuk elemezni; tervezni, jóváírni, meg minden, otthon pedig minden hó­napban deficittel zárunk. ötórai maratoni tanácskozás után összeállt a lista. Ö megszavazta, én tartózkodtam. Nem mertem még nyíltan kimondani, de éreztem, hogy például Mariska, a sógornőm célzásnak fogja értelmezni, ha a lányának babakocsit ve­szünk az eljegyzésére. Így is történt. A felesé­gem megvette a lengyel turistáktól, betoltuk az udvarba, mire Mariska holtsápadtra válva, hisz­térikusan kiabálni kezdett; „sejtettem, sejtet­tem... mindenki tudja, csak én nem?!!!" Meg­mentettem a helyzetet. A nagypapa kapta a gye­rekkocsit, a menyasszony pedig a jégeralsót. Mindketten nagyon jól néztek ki benne. Azt még nem is említettem, hogy mindent a lengyelektől vettünk. Igen, mert a piacot ele­meztük, s kiderült, hogy a KGST Garai Piacon minden olcsóbb, mint a Skálában a Nyugatinál. Például féláron vettünk spréket. Azt a fújás vacakot. Az egész család nagyon örült neki, egész este azt silabizál/ták, mi lehet ráírva. Kis­sé fintorogtak az illatától, de idéztem nekik azt a bölcs magyar szállóigét, miszerint „ajándék lónak ne nézd a fogát!” Nem is nézték tovább. Vasárnap aztán meglátogattuk őket a kórház­ban. Kiderült ugyanis, hogy az a spré nem de­zodor, hartem féregirtó. így jár, aki nem tud külföldiül... Nekem is vett tőlük a feleségem egy cipőt. Szép, barna lakkcipő, pont illett a bundájához. Azt is ott vettük. De egyiket se lehetett felpró­bálni, mert kiabálták, hogy jön a rendőr. Ott­hon aztán felvettük. Kiderült, hogy a bunda rám illik, a cipő meg az ő lábóra. Most aztán mehetünk átoperáltatni magunkat. Ma már nem gond az ilyen műtét... Én már növesztem is a hajamat, hogy hasonlítsak a feleségemre. Neki jóval könnyebb a dolga, mert eddig is volt egy kis bajuszkája. Húsvétra bajuszpedrőt veszek majd neki, meg egy tajtékpipát, ö meg azt ígér­te, hogy meglep egy szép kis fülbevalóval. Teg­nap, amíg nem volt itthon, felpróbáltam az es­télyi ruháját. Olyan cuki vagyok benne... T. Ágoston László <lK€P«BOIT [omcsopm iájnfdbaj KÉPES LEVELEZŐLAPOK, LOGIKAI JÁTÉKOK, MŰVÉSZETI KÖNYVEK, CSOMAGOLÓANYAGOK, POSZTEREK, 1987. ÉVI ASZTALI ÉS FALINAPTARAK, HATÁRIDŐNAPLÓK nagy választékával várjuk kedves vásárlóinkat a Nf Dobó krt. 5. szám fi­úi L \N\ \m H alatti üzletünkben. * 2709 ÜTo“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents