Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-27 / 303. szám
1988. december 27. • PETŐFI NÉPE • 3 NÁDVÁGÁS, LEGELTETÉS, VADGYÜMÖLCS- ÉS GYÓGYNÖVÉNYGYŰJTÉS Kisipar a változó időkben Gazdálkodó nemzeti park Interjú dr. Tóth Károllyal, a KNP igazgatójával Alig négy éve, 1982-ben született a természetvédelemről szóló törvényerejű rendelet, ám az azóta szerzett tapasztalatok alapján már szükségessé vált kiegészítése és módosítása. 1987. január 1-jétől például több új hatás- és jogkört, valamint gazdasági-pénzügyi önállóságot kapnak a természetvédelmi intézmények. Mit jelent ez a változás a kecskeméti székhelyű Kiskunsági Nemzeti Park számára? A többi között erről beszélgettünk dr. Tóth Károly igazgatóval. — Évtizednél régebben működnek hazánkban nemzeti parkok. Vajon miért kellett ezekre a mostani ésszerűsítésekre ennyit várni? — A tapasztalatok alapos elemzése után indulhatott csak a decentralizáció. Az első, — a Hortobágyi Nemzeti Park — már tizenhárom éves. A főhatóság — a Környezet és Természetvédelmi Hivatal — úgy üzemeltette a nemzeti parkokat, mint egy kihelyezett osztályát. Évről évre bővült a jogkörünk, de az igazi változás januártól következik be. — Azaz: önállóak lesznek. Több pénz is jár ehhez? — Nem. A módosítással csupán gazdálkodunk. Kiadásaink nagyobbik részét továbbra is az állami költségvetés fedezi. Egy kisebb összeget azonban saját magunknak kell „megteremtenünk”. — Mire számit? Könnyen vagy nehezen jutnak saját bevételhez? — Számtalan lehetőség nyílik, de gyors változást nem várhatunk, ugyanis Magyarországon ez óvott területek jelentősebb része nem a nemzeti parkoké, hanem a szövetkezeteké, és az állami gazdaságoké. A KNP-nek 6000 hektárja van, de e terület használati értéke igen alacsony, futóhomokos, lápos vagy szikes, intenzív termelésre alkalmatlan határrész. — Mihez tudnak itt kezdeni? Vetni, aratni nem fognak a jövőben sem... — Aratni fogunk 1 Nádat. Fontos bevételi forrás, amely természetvédelmi haszonnal is járhat. A mocsarainkban termő vízinövény keresett exportcikk, ráfilm- és videostúdióknak a jövőben már csak bérleti díjért adunk helyet felvételek elkészíté- tére. — Bővül-e az apparátusuk? — Nem leszünk többen. Gazdasági tevékenységünkre a megbízásos és a bérleti viszonyok lesznek jellemzők. Szívesen társulunk állami gazdaságokkal és szövetkezetekkel... — Január 1-jével többféle engedélyért kopognak majd önöknél, mint eddig... — Végre itt döntünk majd a mi területünket érintő kérdésekben. Mi adunk engedélyt — a többi között — belépésre, kutatásokra, gyűjtésre, védett madarak befogására; filmezésre és fényképezésre. Az érintett területeken a miénk lesz az elővásárlási jog is. Alapvető célkitűzésünk. természetesen nem változik: intézményünk a természet megóvásáért létesült, s ezt a célt nem adjuk föl azért, hogy több bevételünk lehessen. — Az „önálló” nemzeti park milyen fejlesztésekhez fog 1987- től? — Csaknem tízmillió forintot kaptunk tavaink kotrására. A bővülő szabad vízfelületek az élővilág megóvását segítik majd. Farkas P. József KALOCSA, FIÚNEVELŐ INTÉZET Ajándék egy régi tanítványtól Ősrégi, impozáns épület, magas falak, rács az ablakokon. Az njtó zárva. Mi is csak hosszas telefonálás után léphetünk be. A folyosón ugyancsak rácsok. Mindenki izgatott. A kalocsai fiúnevelőben vendéget várnak. Csalári Mihály húsz éve volt az intézet „növendéke”, most ajándékokkal tér vissza. Megérkezéséig volt osztályfőnöke, Wolter József beszél róla. — Soha nem volt a legjobbak között, de a középutat mindig tudta tartani. Szinte kezelhetetlen volt, amikor hozzánk került, de néhány hónap múlva minden tanácsot szívesen fogadott. Három és fél évet töltött közöttünk, később talán egy levelet kaptam tőle. Egészen mostanáig nem tudtam mi vált belőle. Nincs számomra nagyobb ajándék annál, hogy a nyugdíj előtti évemben viszontláthatok valakit, aki jó szívvel gondol ránk. Feleségével együtt eközben megérkezik a régi tanítvány. A viszontlátás örömét megosztják a fiúkkal. A pinceklub zsúfolásig telt, az asztalon 50 ezer forint értékű ajándék — a hifitoronytól a focilabdáig — az ünnepi emelvény fölött felirat: „A tettek beszéljenek I” — Húsz évvel ezelőtt ugyanezeken á székeken ültem — meséli a mostaniaknak. — Nem voltam különb, mint közületek bárki. Hat általánosom volt akkor, azóta kitanultam három szakmát, leérettségiztem. Emlékszem még azokra a karácsonyokra, amit ezek között a falak között töltöttem szülők nélkül. Én most a ti ünnepeteket szeretném szebbé, boldogabbá tenni az ajándékaimmal. Horváth Attila harmadik éve van itt. Szeretnék példát venni erről a bácsiról, aki sokat tanult és nagyon megváltozott. Igaz, hogy 15 éves vagyok és még csak negyedikes, de én is sok iskolát szeretnék elvégezni. Oláh Géza két éve került betörés miatt az intézetbe. Tavaly karácsonykor hazament, de az otthoni barátokkal ismét betörtek, így visszakerült. — Nyáron szabadulok, s nem szeretném újra látni Kalocsát. Soha nem jövök ide vissza! Zsiga Sándornak rangja van a többiek előtt: ő az iskolatitkár. • ünnepélyes pillanat: aa ajándékok mellé Csalári Mihály élet- története tanulságokkal is szolgál. (Straszer András felvételei) • As ajándékba kapott hifi-torony, « karórák még a „nagy kópékat” is elbűvölte. Kilencen vannak testvérek, abból öt intézetben nevelkedik. — Itt töltöm a karácsonyt, s ez az ajándék szerintem csodálatos. Velünk nem történik ilyesmi naponta! — Csodálkoztam — mondja Bánfi András, aki szökésekért, betörésért van Kalocsán — itt volt ő is, és ember lett belőle. Szerintem ez nagy szó! Nem esett vissza a régi környezetébe, nem lop, nem rabol. Az intézet pszichológusa végighallgatta a beszélgetést. — Amelyik fiú jól viselkedik, az átkerül a Gyermekvédő Intézethez. Visszajelzés csak akkor érkezik róluk, ha ismét elkövetnek valamit. Nagy erőpróba számukra a „kinti” élet, hiszen itt mindent készen kapnak. A pénz értékét például nem ismerik, mivel semmit nem kell vásárolniuk. Az, ami egy családban nevelkedő serdülőnek természetes, magától értetődő, az számukra ismeretlen, idegen. Ez juttatja őket gyakran vissza hozzánk. — öten voltunk testvérek — meséli Csalári Mihály, az ajándékozó — és a szüléink nem tudtak kellőképpen gondoskodni rólunk. Intézetbe kerültem, ahonnan szökni próbáltam, így ju-. tottam Kalocsára. A több mint három év alatt egyszer töltöttem otthon a karácsonyt. Amikor szabadultam, elhatároztam, hogy tanulok, s visszajövök nevelőtanárnak. Segíteni szerettem volna a hozzám hasonlókon. Azután az életem másként alakult. Megnősültem, született két fiam, akik remélém soha nem tudják meg, hogy milyen az élet a nevelőintézetben. Nekik már saját fenyőfájuk van, de nem tudnám boldogan élvezni a karácsonyt, ha most, amikor tehetem, nem adnék azoknak a srácoknak, akik a rácsok mögött töltik az ünnepeket. Tóth Tímea A közelmúltban zajlott Budapesten a Kisiparosok Országos Szervezetének IX. országos küldött- gyűlése. A választmánynak az elmúlt öt év munkájáról szóló elfogadott jelentése, valamint a jövőre vonatkozó — határozatra emelkedett — állás- foglalása ismeretében, vizsgáljuk meg a tanácskozás fontosabb megállapításait. Mondanivalónkat három fő gondolat köré csoportosíthatjuk. Elsőként megismételhetjük a küldöttgyűlés azon észrevételét, miszerint a nyolcvanas évek elején hozott intézkedések nyomán a réteg társadalmi presztízse megnőtt, az ipar gyakorlása könnyebbé vált, ám az évtized közepére — részint a gazdasági helyzet változásaiból ádódó nagyobb verseny, részint a szigorúbb adózás nyomán —, a főfoglalkozású kisiparosok számaránya csökkent, különösen a szolgáltató szakmákban. Másodikként megemlíthetjük, hogy a tanácskozáson hangsúlyozottan fogalmazódott meg a kisiparosok közötti, valamint az állami és magánszektor közötti kooperáció fokozódó igénye, az ehhez szükséges rugalmas szervezeti .keretek létrehozásának szükségessége. Harmadik fontos gondolatként a KIOSZ apparátusának munkáját érintő észrevételekre hívhatjuk fel a figyelmet, s a tagság azon kívánságára, hogy a, szervezet a jövőben növelje munkájának hatékonyságát — és főként gyorsaságát —. s fordítson nagyobb gondot érdek- védelmi és egyeztető funkciójának betöltésére. A szabályozók és a verseny szorításában Ma mór természetesnek hangzik, hogy a kisipar, s a KIOSZ érdekképviseletébe tartozó gmk-k a népgazdaság nélkülözhetetlen alkotóelemei. Néhány szám: a szektor bruttó teljesítményértéke 1985-ben meghaladta az 56 milliárd forintot, ami az 1981. évinek csaknem a duplája. 1980 végén 103 ezer, 1985 decemberében 143 ezer volt a kisiparosok száma. Ma több az alkalmazott is, főleg a háromnál több dolgozót foglalkoztató műhelyekben, ami talán egy fokozódó differenciálódás kezdetét jelzi. A kisiparosok is érzik azonban a fizetőképes kereslet beszűkülését, a közületi megrendelések csökkenésében pedig a vgm-ek és gmk-k versenytársként való megjelenését. Ennek következtében 1983 óta nő a visszaadott iparok száma, s a réteg létszámnövekedése csak az egyre több fuvarozó kisiparosnak köszönhető. A szolgáltatást végző mestereknek nyújtott kedvezmények csökkentése pedig különösen a kistelepülések ellátására hatott kedvezőtlenül, mert főleg ebben az ágazatban működő. hiányszakmákat gyakorló vállalkozók hagytak fel az iparűzéssel. A jelenségre felszólalásában ráirányította a figyelmet Gál Ferenc kecskeméti villanyszerelő mester, Bács-Kiskun megyei küldött is. Szólni kell a „kontárok” gyarapodó számáról. Tevékenységüket a társadalom úgy látszik nem nélkülözheti. de rosszul tesszük, ha megadóztatásukról lemondunk. Szigorúbb, következetes ellenőrzéssel. s az ipargyakorlás bürokráciájának csökkentésével (például a kis összegű, átalánydí jas adóztatás rendszerének bővítésével), talán átirányíthatók lennének a törvényesen ipart űzők táborába, csökkentve a tisztességtelen konkurenciát is. A fejlődés megtörésében a társadalombiztosítási hozzájárulás növekedése is szerepet játszott. A ..tőke” inkább a mellék-, mint a főfoglalkozású kisiparba áramlik, hiszen itt csak baleseti járulékot kell fizetni. Feltételezhető, hogy a jelenség az állam társadalombiztosítási bevételeire is negatív hatással van, hiszen sokan választják azt a megoldást, hogy tingli'tangli állást vállalva, a főhivatású kisipart mellékfoglalkozásúra cserélik fel. A rugalmasabb gazdálkodás igénye Gergely Imre kalocsai autószerelő kisiparos, Bács- Kiskun megyei küldött is hiányolta felszólalásában azokat a lehetőségeket, amelyekkel a kisiparosok a'változó gazdasági körülményekhez rugalmasabban alkalmazkodhatnának. A Kisipari Termeltető Vállalat és a NOVIKI Kisüzemi Innovációs Iroda ad ugyan bizonyos kereteket a kisiparosok közötti kooperációhoz, de hiányzik a fejlesztéshez szükséges tőke. Gergely Imre a kötvénykibocsátást is szorgalmazta kisipari célokra, s a szektor fejlesztését finanszírozó kisbankok létesítését sürgette, amivel talán nyitott kapukat dönget. Utóbbiakra annál is inkább szükség van, mivel nem kielégítő a kisipari műhelyek műszaki állapota. A korszerűbb berendezések beszerzéséhez nehéz hitelhez jutni, s ha mégis megvan az új gép, a helyiség szükséges bővítését a nem lakás céljára szolgáló helyiségek adójának emelése teszi megfontolás tárgyává. Hiányoznak a jogszabályi keretek az állami és kisipari szektor közös kockázatvállalásához is, pedig ez az érdekeltségi forma új tartalékokat tárhatna fel. Még a külföldi kisvállalkozókkal történő közös fellépés igénye is megfogalmazódott, ami iránt — főként nyugatról —, van is érdeklődés. A kisipar nagyobb exporttevékenységére is számít a népgazdaság, tehát — az állásfoglalás szerint —, indokolt lenne az utóbbi lehetőséget is érdemben megvizsgálni. A szervezeti demokrácia fokozása A jelenlegi szabályok szerint minden kisiparos kötelezően tagja a KIOSZ-nak. Érdekképviseletük újabban a géemkákra is kiterjed, ám a gazdasági munkaközösségeknek — mivel csatlakozásuk önkéntes —, csak elenyésző hányada veszi igénybe ezt a lehetőséget. Várható, hogy a jövőben a kisiparosok tagsága is önkéntes lesz, ami új helyzet elé állítja az apparátust. A szorítás kettős. A változó gazdasági körülmények között a kisiparosok is keresik az új utakat, amihez fokozottan igénylik majd a segítséget. Másfelől az sem lehetetlen, hogy — idővel —, konkurens szervezetek versengenek majd a tagságért. A munka hatékonyságát tehát mindenképpen javítani kell, különös tekintettel az érdekvédelmi és egyeztető tevékenységre. Nem véletlen, hogy a beszámoló is önkritikus, főként a lassú információ- áramlás területén tárja fel a hibákat, az állásfoglalás pedig különösen nagy teret szentel a szervezetfejlesztésnek. Idézettöredékek: „Az apparátust jobban fel kell készítem az új feladatok ellátására.”; „... hogy elősegítsük szervezeteink önállóságának teljesebb körű kibontakozását...”; „... megfelelő szakmai formák kialakítását...”; „A munkabizottságokat alkalmassá kell tenni ___szerepük betöltésére.”; ,A. t agságnak kézzelfogható előnyöket nyújtó...”; stb. A felsoroltak bizonyítják, hogy az illetékesek értik az idők szavát. Összességében tehát a kisipar a változó időkben, változó körülmények között maga is változik, de — fejlődik. Életképes, hisz mindig az volt. s az is marad. Bálái F. István SZOLGÁLATBAN A lokátor ernyőjéről sugárzó zöldes fény kísértetiessé tette a szűk szobát. Ezt az érzést fokozta az az egyhangú zümmögés, amely az elektromos berendezésekből áradt. A szőke, bajuszos szakaszvezető arcán látszott az erős koncentrálás, s az indikátoron körbe futó fehér fénycsík barázdákat rajzolt rá. — Pali! — szólalt meg a sarokban egy hang. — Tudod, hogy karácsony van?! — A szakaszvezető, Pellikán Pál, anélkül hogy levette volna tekintetét az ernyőről, nevetve mondta: — Nándi! Képzeld el, én is megnéztem a naptárt... Kis ideig csend volt, egyhangúan zúgtak az elektromotorok. A kapcsolószekrény melletti vékonyka fiú, miközben rutinosan végigpásztázta a műszereket, halkan megjegyezte: — Fiúk! Nekem ez az első karácsonyom, amit nem otthon töltök. A szakaszvezető megköszörülte a torkát. — Nekem ez a második karácsonyom, amit itt, szolgálatban töltök. Mit gondoltok, nekem nem az otthon jár az eszemben? Fiúk, van ám az otthoninál nagyobb családunk is. Gondoljatok csak bele, ha nem vigyázzuk éber szemmel a légtért, nyugodtan ünnepelhetnének otthon? ... A fiúk gondolataikba merültek. Pellikán szakaszvezető, aki Pálmonostoráról, a Keleti Fény Tsz-böl vonult be a múlt év augusztusában, gondolatban végigfutotta eddigi pályáját. Kiskunfélegyházán a Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskolában érettségizett, s a tsz-ben gépszerelőként dolgozott. Szerette a mozgalmi munkát, s mint a község KlSZ-alapszervezetének titkára, sokat tett a fiatalokért. A közös gazdaságban vették fel ■ pártba. ^ Aztán jött a behívóparancs. Neki is, mint annyi más fiatalnak „odózatt a bocsikora”, de gondol, ta, ha más is kibírta, 6 se hal bele. Elmosolyodott. Milyen naiv is volt! Nem olyan forrón eszik a kását, mint ahogyan főzik, bár nehéz a szolgálat, de mégis szép a katonaélet. Mennyi mindent tanultam, azért is léptettek elő februárban őrvezetővé. Érdekelt a technika, s lám ezt „díjazzák" itt a seregben, mert augusztus 20-án már megkaptam a tizedesi rendfokozatot, s november 7-én felkerült a harmadik csillag is a parolira. — Megemberesedtél fiam — mondta az apja, aki Kiskunfélegyházán a Villamosszigetelő és Műanyaggyárban a tmk-ban dolgozik. Édesanyja, meg a húga csak nézték rá, azoknak az arcáról olvasta le a büszkeséget. Az a kis barna lány is valami ilyesmit mondott neki... ... Az indikátor ernyőjén apró piros pont jelent meg. — Zoli! Több energiát... Nándi, készenlét! — A parancsnok szólt már belőle, s a katonák begyakorlott mozdulatokkal tettek eleget az utasításoknak. — Szerencsére semmi! — fújt egy nagyot hosszú várakozás után a szakaszvezető. Csak egy hófelhő... Gémes Gábor Kiegyensúlyozott ellátás az ÁFOR-nál Az AFOR készletei megnyugtatóak, a téli hónapokban is kiegyensúlyozott ellátásra lehet számítani. November 15-étől már mélyebb dermedéspontú téli gázolajat hoznak forgalomba. Ez a hazai szabványoknak megfelelő termék azonban a tél leghidegebb napjaiban nem biztosítja a szabadban tárolt járművek zavartalan reggeli újra indítását. A tárolótelepeken jelentős mennyiségű különlegesen mély dermedéspontú könnyű gázolajat készleteztek, amelynek használata mellett panaszok nem jelentkeznek még a leghidegebb hajnalokon sem. Ez azonban jóval drágább a normál gázolajnál, és annyi nem állítható elő belőle, hogy a benzinkutakat is ilyennel lássák el. Van viszont elegendő úgynevezett dermedés- pont-csökkentő adalék a gázolajhoz (Ahtiszolid, CRC Diesel Fiiess Plus), így a hirtelen beköszöntő hideg nem okozhat gondot az igények ugrásszerű megnövekedése miatt. Visszatérő nehézség volt tavaly és tavalyelőtt a fagyálló folyadék hiánya. Az idén azÁFOR még a szezon előtt feltöltötte hálózatát, árufedezetük ebből a fontos cikkből meghaladja ' az előző évek forgalmát. A jó téli ellátás érdekében a nyári és kora őszi hónapokban gondoskodtak a téli autóápolási cikkek beszerzéséről, így a kutaknál van elegendő jégoldó, szélvédőmosó koncentrátum és hidegindító. Az idén télen az ÁFOR hálózatában nem számít hiánycikknek az autóakkumulátor sem. A nagyobb" ÁFOR-állomások egy fontos, apró szolgáltatással, a hűtőfolyadék fagyáspont-bemérésével is a betérő autósok rendelkezésére állnak. adásul, ha kitermeljük a több ezer mázsa szerves anyagot, akkor a lápjainkban lassul az eut- ropizácló, a medence feltöltődése. ösgyepjeinket is bérbe adjuk majd a juhászoknak. A legeltetéssel jótékonyan kezelhetőek ez egyébként elgazosodó területek. Lehet majd erdei gyümölcsöt és gyógynövényeket Is gyűjteni. A Natura-bolthálózat szívesen vásárol vegyszermentes környezetben szedett terményt. — A turisták Is áldoznának a szolgáltatásokért... — Nagyon fontos, hogy fejlesz- szük a turizmust fogadó létesítményeinket. Eddig az Idegenforgalmi Hivatal irodái szervezték a túrákat, s mi csak elszenvedtük a következményeket; hasznunk nem sok volt belőle. Egyébként éppen most adunk majd át a Péteri-tónál egy szállássá alakított iskolát, ahol egyszerre negyven látogatót tudunk elhelyezni. — Az érdeklődők, úgy gondolom, szívesen vásárolnának a kiadványaikból is... — Szeretnénk megjelentetni több új ismertetőfüzetet, turistatérképet és képeslapot. Készítünk és sokszorosíttatunk. videofilmeket és diasorozatokat is iskoláknak és közművelődési intézményeknek. -Megjegyzem: »anmm/it. mam■»»ware, 'cnrnnrwmrn iriírwnr°»r • Nádkúpok a Kolon-tó partján. A nádvágás komoly gazdasági és természetvédelmi hasznot is ad.