Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-27 / 303. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1986. december 27. . INDULT A művészettörténész Hegyektől, domboktól övezett, legvárosiasabb városunk ősi utcájában homokvilági tanyát magasztalt dr. Aknai Tamás kandidátus, művészettörténész, egyetemi docens, a Magyar Tudományos Akadémia dél-dunántúli bizottságában az'irodalom- és történelemtudományi szakosztály titkára, az MTA tudományos minősítő- bizottságának tagja, a híres szlovéniai nemzetközi szociofotós alkotótábor egyik vezetője, a Janus Pannonius Tudományegyetemen a tanárképző kar idegen nyelvű tudományos közleményeinek főszerkesztője. FILM a petőfi-szobrokról és AZ OLAJBÁNYÁSZOKRÓL — HOGYAN élnek ma az állatorvosok és a volt uradalmi CSELÉDEK? — MIT TERVEZNEK A SZEGEDI TÉVÉSEK? Vidéken, vidékről: országos érvénnyel Pusztaháza Kunadacs — Levélben úgy emlegetem Kunadacsot — ahol édesanyám és testvérem él —, hogy otthon; és hazalátogatok, ha hozzájuk utazom. Pedig Budapesten születtem, ott gyerekeskedtem, édesanyám vidéken próbálta újrakezdeni életét szüleim válása után. Előbb egy dunántúli faluba költöztünk, majd a pusztaházi tanyai iskolában vállalt állást. Akkoriban a sárbogárdi gimnáziumban tanultam. 1961. április 12-én tettem először lábamat Bács- Kiskun megye földjére, amikor anyám új lakóhelyére utazva le-. szálltam a kunszéntmiklósi állomáson. Megelevenedtek az Alföldről korábban kialakult képzeteim. Addig sohasem láttam pitykés, dolmányos, fekete kunsüveges embereket. Piacozó nénikkel utaztam a buszon a közeli tanyás községbe. Eligazítottak, hogy merre találom a pusztaházi iskolát. Messziről megláttam a kis dombon álldogáló épületet. Rácsodálkoztam a távolságokra, a simaságokra, a szemet vezető fasorokra és a bennem élt képeskönyvből hiányzó, az átalakuló mezőgazdaság ijjtal szállított látványra, a hatalmas barackosokra, a traktorokra, amelyek mintegy ellenpontozták a lomha birkanyájakat, a pásztorbotos férfiakat, a Petőfit idéző motívumokat. Amire az egykori intézői lakásból átalakított iskolába értem, már tudtam: ott kell hagynom Pannóniát, ide kell jönnöm. Kunszentmiklós — Ősszel már a közeli kiskun nagyközségben tanúit? — Egy felejthetetlen nyár után ültem az évszázados gimnázium padjaiba. „A jó lovas katonának ..típusú dalokat dú- dolgatva száguldoztam lóháton a pusztában. Akadt mindig tennivaló a ház körül, készültem a francia különbözeti vizsgára. Fantáziám benépesítette az üres tájat. Bejáró lettem. Mintha ma látnám Bárány László kémiatanáromat, amint Monet- és Ma. oet-reprodukciókat mutat, oly erős volt az élmény. Izgalmasan beszélt a művészettörténeti órán arról: Cesanne hogyan alakított* át a katolikus vonalas perspektívát, gondolkodási hagyományokat. Mindez rendkívül összihangzott geometriai és matematikai hajlamú gondolkodás- módommal. Megkedveltem az irodalmat is. Addig lafatyalásnak tartottam. Ügy hittem a matematikával, a méntannal, a sarkigaz*4gokkal, a levezetéseikkel köny- nyebben eljutok az alfától *z ómegáig, • kezdőponttól a végsőig. — A gimnázium miben különbözött a zárbogárditól? — A* ötvenes évek végén még új alapításúnak számító dunántúli gimnáziumban mindenki kö- ■epes volt. Kunszentmiklóson tudtuk, hogy a kétszázéves iskola otthona volt Baksay Sándornak és sok más haladó magatartásé embernek. Minket is jelentékeny emberek tanítottak. Majoros Jóska bácsi, Zsámboki Pál egyaránt tágítgatta látókörömet. Illyés Bálint könyvtáros és angoltanárom ismert minden fát, házat Miklóson.- Tőle hallottam először Keatsról, Byronról. Onódi Jóska bácsi nevelt rá francia újságok olvasására. Egészen bukolikusnak tűnik a je-' lenet. Odahaza, anyámmal a petróleumlámpa fényénél fordit- gatjuk a Les Lettres Francais-t Zsámboki tanár úr kérésére, különböző tárgyakat cipeltünk az alakuló falumúzeumba. Benső hajlam, az alföldi táj és Gál Sándor tanár úr hatására próbálkoztam olyan cselekvésekkel, amelyeknek végső eredménye látható kép lett. Nemcsak a tanárok gyújtották .föl fantáziánkat. Többen szerettük volna prímásként megmutatni: mit tudunk. Minden pályázaton részt vetnem. Atletizáltam. (Kitűnő tornatanárunk volt.) Részben barátaim révén jól megtanultam németül. — Az önnevelésre és versengésre serkentő gimnáziumnak köszönhette, hogy jelvették a korlátozott létszámú művészettörténeti szakra? — Csodálkozva hallgatták a vékony kunszéntmiklósi diákot* * * a fölvételiin: a kinetizmust magyarázta. Beszélt a velencei bien- náléról. Az iskolai órák csinál* tak kedvet ahhoz, hogy mindent elolvassak Móriczról, amihez hozzáférhettem. így tartalmas dolgozatot kerekíthettem Móricz parasztábrázolásához. — 'A főváros sem szakította el Kunadacstól? — Nagyszerű kompániába kerültem Budapesten is. ,Gulyás Gyulával és másokkal csináltunk — magunk között Cinema ’64-nek nevezett — filmstúdiót. Barátaimmal (Győrífy Miklós, aki most rádió- és tévériporter, Nyakas Szilárd, az Egyetemi Lapok jelenlegi főszerkesztője és Gulyás Gyula) bejártuk a borókás vidéket, ami számukra is olyan ösztönző felfedezés volt, mint korábban számomra. Népművelő feladatokat is vállaltunk. Győrífy például Adyról beszélt a pusztaházi esti iskolásoknak. — Nagyon elkelt volna megyénkben néhány jól iskolázott művészettörténész. Miért nem keresett munkát valamelyik múzeumban, ha ennyire kedvelte ezt a tájat? — Sikertelenül pályáztam Kecskemétre. A kérésemet elutasító megyei kulturális vezető talán megérezte] titokban a modern művészetet felkaroló Pécsre vágytam. Községi könyvtárosként tevékeny és termékeny éveket töltöttem Dunapatajon. Ott kezdtem foglalkozni úgynevezett művészeti kutatásokkal. A népi építészetbe ártottam be magam. Ebben a Bács-Kiskun megyei nagyközségben írhattam meg első könyvemet. Dunapataj — Szívesen hivatkozunk manapság a falun élő \értelmiség hátrányos helyzetére. i. — Barátaimmal saját magunkat kerestük, így nem figyeltünk eléggé a bennünket körülvevő idősödő népességre. Magunkat jó szellemi kondícióban tarthattuk, sőt, nagyralátó kulturális rendezvényeinkkel bizonyos értelemben környezetünket is formálhattuk. A község vezetősége, Vincze Károly tanácselnök lehetővé tette, hogy fenntarthassam korábbi koűégiális kapcsolataimat. Velem egyidőben végzett szakemberek, kutatók engem, minket is érdeklő kérdésekről szólhattak a könyvtár rendezvényein. — Nem bánta meg a dunapa- taji pályakezdést? — Kellemes helynek mutatkozott. Lakással is megleptek. Nem- sedéktársaim közül többekkel — Bonifert Domokos, Schaid József tanárokkal, Mészáros László állatorvossal és másokkal — éjszakánként önképzőszerűen időszerű tudományos, zenei, művészeti kérdésekről beszélgettünk. Segíthettem Pastyik tanár úrnak gyűjteménye gyarapításában. — Hely fogytán, csak arra kérhetem, hogy dióhéjban foglalja össze sokirányú oktatói, tudományos- pályáját. — A gondolkodás érdekelt elsősorban a főiskolán. Még a kiváló kunszéntmiklósi gimnáziumban sem terelgethették úgy a gyerekeket a tudományok, a specializálódás, a teoretikus gondolkodás felé, mint egyes nagyhírű pesti középiskolákban. A kortárs művészethez akartam eljutni. Az érdekelt elsősorban, hogy mivégre van a művészet. Miként hat? Tanulmányaimat is afelé fordítottam, hogy az újkori információátvételi eszközök, a nyomdászat, a film és a fényképezés, mint jelén- téshordozó mechanizmusok miként teremthetik meg a minőség mennyiségi sokszorozásápak lehetőségét. Szakdolgozatomat sajtógrafikai témából írtam. — Közbevetve^ M Jiatott leginkább szemléin*. .Jf (Kálmándy Ferenc felvétele) — Németh Lajos. Tőle tanultam, hogy a művészettörténészek nem elsődleges tényezői a művészeteknek. Sajnos ma, egyes alkotásra képtelen emberek mintegy átvették a parancsnokságot. Ok mondják meg, hogy mi lesz az új irányzat, az új stílus, az új divat. Az elmélet működik ott, ahol a képnek, a szobornak, a grafikának kellene működni. A kezdeményezés határozza meg a cselekvést. Elnézést a kitérésért, de nagyon kikívánkozott bgjőlem. Kalocsa ________________ — Miről irta a kandidátusi tanulmányát? — A két világháború közötti emigráns magyar építőművészekről. — 1970-től él Pécsett? — Akkor kerültem a Janus Pannonius Múzeumba, ahol 12 évig dolgoztam. Számtalan kiállítást szerveztem, sóik katalógust szerkesztettem, részt vettem új gyűjtemények létrehozásában. Két évig Szegeden, a József Attila Tudqmányegyetemen oktattam művészettörténetet. 1985-ben hívtak az újjáfarmáló- dó egyetemre. Lehetőséget kaptam olyan művészettörténeti tanszék megszervezésére, amely a muzeulógushoz közelálló végzettséggel, elsősorban kulturális szolgáltatási funkciókat ellátó szakembereket képez. Engem bíztak meg a kísérlet irányításával. Van munkám bőven. Negyvenkét éves korára az ember számtalan bizottságnak a tagja. — Érdeklődéssel olvastam Schöffer Miklósról irt könyvét. — Már megint Bács-Kiskun megye! Egy francia barátom és a bajai Major Máté révén ismertem meg írásait. Kalocsai, párizsi személyes találkozásaim is hozzájárultak eltérő nézeteink tisztázásához. írtam róla á Nagyvilágban, majd megbíztak egy Schöffer-kismonofráíia elkészítésével. — Hazajá’r-e még Bács-Kis- fcunba? — Sűrűn. Tanítványaimat is elviszem a szép új közgyűjteményekbe. Jó indítást kaptam Bács- Kiskunban, ezt sohasem felejtem el. Heltai Nánde* Tandi Lajos, a Szegedi Körzeti Stúdió helyettes vezetője sajtó- tájékoztatón ismertette a Tisza- parti televíziós műhely terveit. Lapunkban is beszámoltunk arról, hogy 1987-től az egész országban megtekinthetők heti magazinműsoraik, filmjeik, más információs, művészeti összeállításaik. Számolnak természetesen — mint a főszerkesztő elmondta — az érdeklődők körének változásával, de alapvető módosítások szükségtelenek, mivel eddig is országos érvénnyel próbáltak szólni négy megye életéről. Tudatosabban segítik tévés egyéniségek kibontakozását. Ezért is szakosítják — amennyire ez egy közepes nagyságú szerkesztőségben lehetséges — a heti körzeti műsorokat készítő csoporto-' kát. Egv-egy stáb havonta jelentkezik. Nyilván az egyik rendezőszerkesztő páros inkább a gazdálkodást elemzi, a másik a kultúra iránit vonzódik, a harmadikat az átalakuló falu problémái foglalkoztatják... A felelős irányító tisztségbe 1986 nyarán kinevezett Tandi Lajos a vidéki televíziózás megbecsülésének tekinti a központi, Szabadság téri döntést: a szegedi produkciók 80 százalékát a jövőben az. „egyesen” sugározzák. A tervezett 12 egyedi film mindegyike joggal remélhet széles körű érdeklődést. A közgondolkodás, a közízlés, a nemzettudat változásainak tükröztetésé- re kiválóan alkalmasnak ígérkezik a Petőfi-szobrok történetét bemutató feldolgozás. A falusi állatorvosokról forgatott mikrofo- nos-kamerás kis-szociográfia módot ad társadalmi változások érzékeltetésére, egy foglalkozási csoport jellegzetességeinek föltárására. Kíváncsian várjuk — egy tudományos felmérés nyomán — a volt uradalmi cselédek mai életviteléről, anyagi, kulturális helyzetéről, szemléletéről csinált dokumentumrilmet. Előzetesen csak annyit: a körülmények változásai ellenére is hatnak évszázados megszokások. A szegedi tévések Ú1 stúdiójában rendezett sajtótájékoztatón is levetítették az Azok bontották le, akik építették című. elgondolkodtató dokumentumfilmet. Egy Csongrád megvei tanyai olvasókör viszontagságos sorsának felidézésével az önművelésért, a szabadidő célszerű felhasználásáért vívott küzdelmekről, és a kialakult közösségeket szétrobbantó ötvenes évekről kap a néző hiteles információkat. Vetítésre vár a kiváló Molnár-dixi- land 11 számát feldolgozó Dixi- show és a Falusi énekesnők című kisopera. Az alföldi olajbányászok is megjelennek a képernyőn 1987- ben. A tájhoz szorosabb szálakkal kötődő életművekre is emlékeznek 1987-ben. Az újvidéki televízióval közösen készül a Csáth Géza tragikus sorsát, modern műveit elemzően ismertető műalkotás. A szegedi tévések ellátogatnak a volt kiskunfélegyházi tanítóképzőbe, ahol Darias József ön- és osztálytüdatos emberré formálódott, és rögzítik József Attila szabadszállási emlékeit. A találkozón szó esett a tervekről. Előreláthatóan portréfilmet forgatnak az évekig Kecskeméten dolgozó Rozgonyi Éváról, Hervay Gizella költőről. A meghívottak kézhez kapták a Tíz év krónikája című, a szegedi televíziózás tíz évét összegző kiadványt. R. Ní Adalékok egy katonaújsághoz Hajnal József hírlapíró és Aba-Novák Vilmos festőművész emlékének is adózik Sümegi György a Petőfi Népe december 6-ai számában, „Emlékezés egy katonaújságra” című írásával. A cikk — Hajnal József kéziratos visszaemlékezéseiből is idézve — a Cibo című első világháborús tábori újságot mutatja be, és megtudhatjuk azt, is, hogy a Bács-Kiskun Megyei Levéltár három számot, és az őzekhez tartozó három „Cibo-Viccek” című mellékletet őriz a ritka kőnyoma tosokból. Az érdeklődő olvasóban fölmerülhet a kérdés: hogyan is szerkesztettek, terjesztettek lapot a frontokon az első világháborúban ? Csekély adalékul szolgálhat, hogy a kunszéntmiklósi gimnázium könyvtárában is ákad néhány példány a Cibo című frontlapból. Példányaink közül tartalmában érdekes a 20. szám „Népvándorlás” című írása,’ mert a kü- ■ lönbözö — gyakran nyilvánvalóan álneves — aláírásoktól eltérően ez Hajnal aláírással jelent meg. (A cikk egyébként arról szól, hogy az orosz katonák a forradalom hatására tömegesen hagyják el állásaikat és indulnak haza.) Még érdekesebbSzem- pontunkból a 17. szám, amely egyedül dupla (8 oldalas!) a mi példányaink közül. Ennek vezércikke a „Beköszöntő” címet viseli, és visszatekint a lap múltjára is. „Az első pár szám hek- tográf anyaggal lett sokszorosítva” — írja a szerző (valószínűleg Hajnal József), de ekkor Wod- lutschka Károly százados a tárcájába nyúlt, amelyet aztán az ezred tisztikara is követett és így megszülethetett & 29. honvéd gyalogezred kősajtója. Ez történt 1917. január 7-én I Akkor a... Cibo patak völgyében állt az ezredünk... a mi kis harctéri lapunkat az 6 nevéről ünnepélyesen Cibónak kereszteltük”. Vagyis az 1916 novemberében indult lap 1917. január elejétől kőnyomatos, 7-ki száma lehetett az egyes, Cibo néven az első. „A Cibónak eddig IS száma látott napvilágot..." — olvashatjuk a továbbiakban, tehát 1917 májusától« a következő év januárjáig szünetelt a lap. Alább a magyarázat: „Van némi büszkeség annak felemlitésében, hogy a 40. honvéd hadosztály kebelében a Cibo volt az első tábori újság. Az ő bemutatkozása után keletkeztek a többi ezredek harctéri lapjai. Hogy a Cibo egy időre mégis szünetelni volt kénytelen, ez... a lap alapító lelke, Wodlutschka Károlyj százados távozása után következett be." E szám 6. oldalán a Krónika rovatból kiderül, hogy az ezredse- gédtiszt május közepétől szeptember közepéig betegszabadságon volt, s ez játszhatott közre a lap tetszhalálában. Az elnöki utasítás Amikor s vendégek megérkeztek, az elnök kiszólt Zsuzsikának. — Kérek három kávéi. Da jó erősetI Ez a második mondat jelzés volt, hogy a jövevénj/ek fontos személyek, akiktől nagymértékben függ a termelőszövetkezet jövője. Zsuzsika bólintott, » már vetté is elő az aprócska csészéket, amelyekben csak rendkívüli alkalmakkor szolgálta fel a kávét, egyébként üvegpoharakat használt. Felrakott mindent a tálcára, s már indult is be az elnök szobájába, amikor az egyik csésze valahogy megbillent, és a kávé végigöm- lött a köpenyén. Szerencsére kávé volt még, de a köpenyt le kellett vennie. Köpeny nélkül vitte be a feketét. Azonnal észrevette, hogy a férfiak megnézik. El is pirult. A szorosan testhez tapadó pulóverben meg a feszes nadrágban úgy érezte, mintha meztelen lett volna. Alig várta, hogy megint kint legyen. Mikor a vendégek vagy másfél óra múlva elmentek, az elnök odaállt Zsuzsika íróasztalához. Egy darabig várt, aztán megszólalt. — Tudja mit mondtak, ezek? Zsuzsika hallgatott. — Hogy irigyek rám maga miatt. Ä lány elmosolyodott. Az elnök nem mozdult. Egyik lábáról a másikra állt, mint aki még szólni szeretne, de nem mer. — Szóval... mondanék valamit. — Tessék! — De ugye, nem fog megharagudni? — Nem, nem. — Csak... csak azt akarom mondani, hogy maga... szóval, hogy sokkal-sokkaI csinosabb így, köpeny nélküh Ebben a nadrágban... Megvallom, amikor bejött, azt is elfelejtettem, hogy mit akartam mondani. • Zsuzsika felkacagott. Kedvesen, búgva, ahogy a gerlék szoktak tavasszal. — Nem haragudott meg? — Elnök elvtárs! Látott már maga olyan nőt, aki megharagudott, mert azt mondták 'neki, hogy csinos? — Hát akkor... — Hát akkor? — Akkor elnöki utasításra mostantól fogva köpeny nélkül kell járnia. \ Így esett, hogy /Zsuzsika ettől kezdve nem hordott köpenyt. Az elnök gyakrabban kijött hozzá, néha olyankor is, ha nem volt semmire sem szüksége, és vagy egy elismerő mozdulattal, vagy egy szemhunyorgatással fejezte ki, hogy mindennel meg van elégéivé. Vagy két hét telt el. Zsuzsika még mindig köpeny nélkül dolgozott, sőt vett egy új nadrágot is, mely úgy feszült rajta, hogy az elnök legszívesebben megkérdezte volna, hogyan tudja felhúzni. De más is történt. A főkönyvelő is egyre többször fordult meg Zsuzsikánál. Jött, leült, megivott egy kávét, elbeszélgetett a lány nyal, aztán elment. Egy idő után pedig az elnök azt tapasztalta, hogy Zsuzsika szobájában mindig van valaki. Hol a főállattenyésztő volt ott, hol valamelyik agro- nómus, de , egyre sűrűbben jöttek az irodába a csoportvezetők, a brigádvezetők, detnég a brigádtagok is. Volt, hogy négyen-öten is szorongtak a csöppnyi helyiségben. De mindig csak férfiak. Az elnök végül nem bírta tovább. Amikor éppen nagy hangoskodás volt odakint, megjelent az ajtóban. — Nincs nektek véletlenül munkaidőtök? A vendégek elmentek, de odakint megjegyezték, hogy az elnök féltékeny. — Csodálod? — kérdezte valamelyikük. — A’pám! Az a nadrág! — De ami benne van! Odabent Zsuzsika lesütött szemmel ült az asztalnál. Nem mert az elnökre nézni. Az elnök is csak állt, állt az ajtóban, és nem tudott mit mondani. Végül halkan megjegyezte. A múltkori utasítást visz- szavonom. — Hogyan? — Jobb, ha a munkahelyen mégis inkább köpenyt vitai, kartársnő — mondta, és visz- szament a szobáfáJfft. Tóth Tibor A 8. oldalról, a Telefon című írásból idézzük: „halló!... A megholtnak vélt CIBO újra megjelent ... Előfizetési ára tisztek részére egy hónapra 5 korona s ezáltal elérjük azt, hogy a. honvéd családnak egyes szántót 20 fillérért adhatunk, melléklettel 30 fillérért, mert legközelebb már a Cibo-Viccek is megjelenik.” Meg is jelent január 27-én a melléklet, négy Aba-Novák- rajzzal. Nem tudjuk, hogyan kerültek könyvtárunkba a lapok. Csak föltételezhetjük, hogy a számosán bevonult, s harcteret Járt tanáraink vagy diákjaink egyike gyűjtötte még kint a fronton, majd itthon a könyvtárnak adta a számára fölöslegessé vált példányokat. Balogh Mihály tanár Az olvasó gyermekért A megyei olvasómozgalmat irányító szervek az 1986/87-es oktatási tanévben is meghirdetik Az olvasó gyermekért pályázatot, melyen azok — az általános iskola alsó tagozatában tanító vagy napköziben dolgozó nevelők — vehetnék részt, akiknek tanítványai az olvasással összefüggő tantervi követelményeknek jól megfelelnek. A legkésőbb 1987. március 15- élg, a Megyei Pedagógiai Intézethez (Katona József tér 8.) leadott egyéni vagy kollektív írások érJ tékelése két kategóriában történik: külön első és második, Illetve harmadik és negyedik osztály megosztásban. A legalább 4—5 gépelt oldal terjedelmű dolgozatnak tartalmaznia kell az adott. fejlesztés szakaszban alkalmazott és olvasási készséget alakító gyakorlatok, módszerek leírása mellett azok pedagógiai céljait, az osztály olvasási képességének értékelését, elemzését. A tartalmi követelményeken kívül a pályamunka igényes megfogalmazása, a felhasznált irodalom megjelölése szintén az elbírálás szempontjai közé tartozik. A pályamunkán fel kell tüntetni a pályázó nevét, munkahelyét, azt, hogy mióta dolgozik az adott iskolában, mikortól foglalkozik jelenlegi osztályával, milyen a gyerekek átlagosztályzata olvasásból, s hogyan alakultak az első félévi eredmények. A zsűri mindkét kategóriában kiválasztja azt a 3—3 legértékesebb dolgozatot, melyek beküldőinél a helyszínen is lemér! as adott osztályközösség teljesítményét. A legeredményesebben pályázd pedagógusok kategóriánként 2009, 3000, illetve 4000 forintos díjban részesülnek, amit s® M8T.es ünnepi könyvhéten vehetnek át.
