Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-24 / 302. szám

m ÚJ ABC, ÉPÜLŐ POSTA KÖMPÖCI • Szanka Péter: Igyekszem mindent beszerezni. HÉTKÖZNAPOK \ / A kompod iskolát hamar be lehet jár­ni, nem sokkal nagyobb, mint egy csalá­di ház. A tantermek viszont a létszám­hoz képest tágasnak tűnnek. Mindössze nyolcvan gyerek tanul itt... A napköziben Szerencsés Zsanett el­ső osztályos tanuló formázza a betű­ket. Horváth Gézáné nyugdíjas peda­gógus segít neki. Zsanett szép barna szemeivel fel-felpillant, majd felnőttes komolysággal folytatja tovább az írás- gyakorlatot. Az ő korosztályát csak öten képviselik az iskolába... — Jövőre már hét elsősünk lesz — újságolja örömmel a pedagógus. — Ennyien járnák az óvoda nagycsoport­jába. A tanári szobában folytatjuk a be­szélgetést Szankáné Csányi Anikó igaz­gatóhelyettessel. — Hozzánk tartozik az óvoda is, húsz gyerekkel foglalkozunk.itt. — Hány pedagógus van az iskolában? — Nyolc. Nagyon kis falu ez, még ezren sem lakják. S csaknem négyszá­zan a környező tanyákon élnek! Évente hat-nyolc gyerek születik Kömpöcön. — Milyen a művelődési, szórakozási lehetőség a községben? — Nagyon szerény. A kultúrházban működik néhány szakkör és kész. Mo­zink nincs. De erről többet tudna mon­dani a kollégánk, Bodócsi Attila, aki másodállásban a kultúrház és a klub­könyvtár vezetője. A fiatalember elmondja, hogy a nagyterembe 1 SO-en fémek be, de még az ősszel egyszer sem telt meg. Igaz nem is volt olyan rendezvényük, ami vonzotta volna az embereket. Egyedül a Luca-bálon volt nagyobb érdeklődés. Rendszeres , vetítés már tíz éve nincs, Szánkról járt ide egy mozis kéthetente néhány hónapig... A gyerekek pedig mozibuszba járhattak filmet nézni. Sze­retné, ha jövőre legalább hetente egy­szer lenne vetítés, persze ez elképzelhe­tetlen a megyei moziüzemi vállalat se­gítsége nélkül. A könyvtárnak három­száz tagja van, a szakköröket pedig összesen körülbelül százan látogatják. Bodócsi Attila elmondja még, hogy in­kább Kiskunmajsára mennek be az emberek a művelődési ház programjai­ra. Az iskola folyosóján négy tanulóval találkozom. Érdeklődve figyelik az ide­gent. Megkérdezem tőlük, szeretik-e a falujukat. — Igen — válaszolják egyszerre. Hogy miért? — Mert olyan picike — hallom a hatodikos Kádár-Német Nórától. Osz­tálytársa, Marton Márta két kilomé­terre lakik Kömpöctől egy tanyán, de vettek jtt egy házat és hamarosan be­költöznek szüleivel és testvéreivel. Na­gyon várja azt a pillanatot... Az iskolával szemközt a Rákóczi ut­ca 1. sz. alatt egy idős néni álldogál kezében bottal. A rikítóan fehér ház előtt mondja: — Én meszeltem a napokban. Fél­tem, hogy a verebek bepiszkítják,' mert itt tanyáznak az eresz alatt, ezért hesse- getem el őket ezzel — s mutat a fada­rabra a hetvennyolcéves Kondás Fe- rencné. —1929 óta lakom Kömpöcön, meg­szerettem ezt a helyet. Á férjemmel földművesek voltunk, ő szegény már huszonhárom éve halott. Négy gyerme­kem van, de csak ketten élnek itt. Sze­rencsére rendszeresen látogatnak, most karácsonykor is együtt lesz a család. özvegy Kondás Ferencné házától né­hány méterre van csak az új ABC- üzlet. November 7-én adták át, már régen vártak rá. Eddig húst csak heten­te egyszer lehetett a faluban kapni, most naponta. Élelmiszeren kívül vasá­ru és ruhanemű is kapható itt. Havonta körülbelül 800 ezer forintot költenek el az új boltban a kömpöciek. Az épület mellett éppen a napokban egy kisven­déglőt nyrtottak meg, egyszerre száz­harmincán étkezhetnek benne. Úgy tervezik, hogy a jövőben itt rendezik a lakodalmakat is. Évente mintegy ötöt­hatot ... A kereskedelmi ellátás tehát ugrásszerűen javult a községben. Be­regszászi Istvánná tanácstitkár javasol­ja, hogy nézzem meg a másik új üzletet is, amelyet egy fiatal házaspár üzemel­tet. A Táncsics u. 2. szám alatti kétszin­tes családi ház homlokzatán ez áll: Élelmiszer- és Vegyesbolt. Túl. Szanka Péter. Az ajtón egy idős férfi lép ki kezében csomagokkal. Arra a kérdésre, hogy mit vásárol, így válaszol: ’— Két kiló narancsot é$ kenyeret. Négy unokám van, Szegeden és Gyón-1 gyösön laknak, de a karácsonyt nálunk töltik. Biztos örülnek majd a narancs­nak. No meg tartogatok nekik egy meglepetést. Disznóvágásra készülőit, úgy rendezem, hogy lássák a gyerekek, mert nekik az nagy élmény. — Melyik üzletbe jár szívesebben? — Ide, mert ez közelebb van hoz­zánk és igen gazdag a választék. Látja itt még narancs is kapható elég gyak­ran, az ABC-ben csak ritkán találok. Gyurkovits Elek nyugdíjas kertészeti dolgozó dicsérte a kiskereskedőt, aki­nek később ezt elmondom. így reagál rá: — Sokat is kell az áru után járni. Mindent igyekszek beszerezni, hogy a környék lakói lehetőleg semmiben ne szenvedjenek hiányt. Néha még a • Narancs az unokáknak, A képen Gyurkovits Elek. 0 Szerencsés Zsanett írni tanúi. szomszédos megyékbe is elutazom egy- egy kuriózumért. — Mikor nyitottak? — A nyáron. Előtte egy laboratóri­umban dolgoztam, a feleségem pedig ápolónő volt. Régi tervünk valósult meg ezzel az üzlettel. Ehhez az is kel­lett, hogy összejöjjön a pénzünk az építkezéshez. Hamarosan a lakásunk­ba is beköltözhetünk. — Ezek szerint megérte az állás­változtatás? — Hogyne. Négy-ötszázezer forintot forgalmazunk egy hónapban ... Szanka Péteréknek két gyermekük van. A félj KömpŐc KISZ-titkára volt évekig. Sötétedik. Nem sok ideje van ilyen­kor az idegennek, ha idejében haza akar érni. A buszjáratokkal ugyanis nem dicsekedhetnek a kömpöciek. Gyorsan váltok még néhány szót a ta­nácstitkárral. Elsőként éppen a busz- közlekedés kerül szóba. — Régi gondunk ez, hiszen például, aki a kiskunhalasi kórházba igyekszik látogatás idején vagy a bíróságra, már délelőtt el kell indulnia és csak estére ér haza. Szerettünk volna egy járatot dél körül, ami Kiskunmajsán elemé a csat­lakozást, de a Volán nem tudta vállal­ni. Sajnos, jövőre sem várhatunk az ügyben változást. — Mivel gyarapodik jövőre a község? — Megkezdtük egy posta építését az idén, 1987-ben átadjuk. Jövőre pedig a tervek szerint hozzákezdünk a kömpöc —csólyospálosi út építéséhez, amivel szintén régi igényt elégítünk ki, hiszen jelentősen lerövidül ezzel a távolság a két község között. A költségvetésünk különben mindössze 3S0 ezer forint lesz a következő évben és ebből százez­ret kell befizetnünk ,a Kiskunhalasi Vizmű Vállalatnak glóbuszépítési hoz­zájárulásként. Az idén átadott 50 köb­méteres glóbusszal sikerült megoldani a község vízellátását. Temesi László TÍZ GYEREK A KARÁCSONYFA KÖRÜL Miskolczi Pál a kecskeméti Pajtás Áruház első eladója. Édesapjáék kilencen voltak testvérek, ők öten. Felesége, Erzsiké harmadmagával nevelkedett. Fordász- nőként dolgozott a kecskeméti szövetkezetben, hajdani vendégei még mindig emlékeznek rá, mivel szakmáját magas fokon művelte. Tehetsége egy átlagos méretű családnak a jólétet biztosíthatta volna —, Erzsiké azonban más utat választott. Tíz gyerekük van. Valamiben mindegyikük jeleskedik Mindenkinek van „kuckója" Az Akadémia körút egyik tízemele­tes házának ötödik emeletén laknak. Csöngetésre gyerek nyit ajtót, a többi­ek mögötte szoronganak. A szűk köz­lekedőfolyosón éppencsak elférnek. Nappalinak berendezett szobájukban szokatlan méretű asztal foglalja el a legnagyobb helyet: ám mint Miskolczi- ne mondja, tizenkettejüknek már ez is kicsi. Igaz, ritkán ülnek mellé egyszer­re. A 18 éves Brigitta és a 15 évesTErzsé- bet Krisztina Pesten tanulnak. Ágos­ton, a legkisebb másfél, a korban őt megelőző Margit Lukrécia hároméves: ők még nem érik fel az asztalt. De vajon hogyan férnek el a panel­lakásban? Ügyesen, leleményesen osz­tották el, rendezték be a két szobát, plusz, két félszobát. A nappali egyben tévé- és játszószoba, miután a lakás elcsendesedett, a szülők itt térnek nyu­govóra. A nem kevés könyvnek is ju­tott hely: a telizsúfolt polcrendszer egy ajtót is magában foglal. Kényszer-szul- te, de érdekes, a romantikát sem nélkü­löző ötlet. A másik nagy szoba a lányoké: ők vannak többen (hatan). Az íróasztalo­kat, szekrényeket, fekhelyeket változa­tosan sikerült elhelyezni —, Miskolczi- nénak jó érzéke van ehhez. A fiúk szo­bája kisebb, berendezéséhez több lele­mény kellett. Ám ez is csak előnyére vált az „összképnek”. Ugyanakkor mindenkinek megvan a maga külön kis „kuckója”. Én például, ha gyerek len­nék, „megőrülnék” azért a fekhelyért, ami az íróasztal „diadalíve” alól nyúlik a szobába. A legzseniálisabb ötletnek mégis a „mászoka-szoba” kialakítását tartom. — Kénytelenek vagyunk a legkiseb­beket elkülöníteni a nagyobbaktól, hogy ne zavarják őket a tanulásban — magyarázza Miskolcziné. — De nem akartuk rájuk csukni az ajtót, ezért szereltettük fel az ajtófélfára ezt a „rácsos kiskaput”: a picik így kijönni nem tudnak, viszont látnak, hallanak bennünket, lényegében köztünk van­nak. Ebben a kis szobában nincs berende­zés. A kicsik kedvükre mászkálhatnak, semmit le nem rántanak, semmiben össze nem törik magukat, senki nem bukik fel bennük, meg az alacsony, ke­ret nélküli fekhelyüket beborító játé­kaikban. Sok, tágasabb körülmények között élő kisgyerek megirigyelhetné tőlük ezt a szabadságot, amit a „má- szóka-szoba” nyújt számukra. Száznegyven palacsinta Miskolcziék tehát jól elférnek tizen- ketten is a 75 négyzetméteres lakásban. A másik, nem kevésbé izgalmas kérdés: mennyi pénzzel gazdálkodnak, mire elég a jövedelmük?. Az édesapa fizetése, a (jelenleg még) két gyérek után járó gyed, a családi pótlek (8400 forint!) valamint a havi 4500 forint szociális segély összesen mintegy 22 ezer forintot tesz ki, egy személyre 1800 forint jut. Bár a napkö­zis ellátásért kevesebbet fizetnek a gye­rekek után mint mások, pénzük mégis csak igen szoros beosztással elegendő a rezsire, és a kdnyhára. — Ruházkodni az őszi és tavaszi, e célra kapott segélyből tudunk — mondja Miskolcziné. — De sok ruha­neműt örökítenek át egymásnak is a gyerekek. — Karácsony előtt, illetve az iskolai felszerelések vásárlásában a vállalatom is segíteni szokott — teszi hozzá a félj. Amikor megkérdezem, mennyi beisko­lázási segélyt kapnak, kiderül, hogy semmivel sem többet, mint például a háromgyerekes családok. Ugyanis há­romezer forint az engedélyezett legma­gasabb összeg, ennél többet a legna­gyobb jóindulattal sem adhat a szak- szervezeti bizottság. — Kenyérből változó mennyiség, de általában három kiló, tejből 5-—6 liter fogy naponta — próbálja érzékeltetni a konyha „nagyüzemi” méretét, a házi­asszony. — Szerencsére nem szeretjük a húst — ez alól egyedül a férjem kivé­tel —, legtöbbször gyümölcsöt, tésztát eszünk. Főttet vagy kelt kalácsot, pala­csintát ... Múltkor a Pali fiam két pa­lacsintasütővel száznegyvenet készített: nem dobtunk ki belőle egyet sem! — Ha a lakásba, háztartásba kell valami, miből telik? — Személyi kölcsönből, amit a fele­ségem olyan ügyesen törlesztget, hogy csak ő veszi észre. Bár előfordul, hogy fizetés előtt kölcsön kell kérni, de adósa még senkinek nem maradt. — Szórakozásra jut-e a pénzből, idő­ből? — Egyszer voltunk üdülni a vállala­tom jóvoltából, de jövőre ismét kérni Egyébként a Buday Dezső Általános Iskola jredagógusai a legjobb meg­mondhatói, hogy a Miskolczi gyerekek tehetségesek, szorgalmasak, jólnevel­tek. Pan a Piarista .Gimnázium tanuló­ja, kémiából jó. A hatodikos Ági an­gol-, furulya- és zongoraórára jár, tagja a matematika-szakkörnek. Miként a kishúga, Fatima, aki német tagozatos osztályba jár. Bernadett énekkari tag, Péter szintén némát tagozatos, emellett jól sportol. Lacika meg csak másodi­kos, nincs kialakult érdeklődési köre, de bizonyára lesz. Szorgalmasan tanul. Brigitta és Erzsébet Krisztina eszperan­tóul tanulnak, leveleznek. — Végül is: a gyerekek nemigen ér­zik annak hátrányát, hogy sokan van­nak testvérek —, jegyzem meg a szü­lőknek, amire Péter válaszol: — Azért érezzük azt! Nekünk pél­dául nincs Adidas cipőnk, butikru­hánk, meg hadd ne soroljam... Péter ezzel azt is ki akarta fejezni: általában’Szerény ajándékokat kapnak. Ez igy van, de az igazsághoz hozzátar­tozik, amit ő még nem tudhat: a luxus­ajándékokkal általában valamit pótol­ni akarnak a szülők, amiben ők, a Mis­kolczi gyerekek hiányt nem szenved­nek. Almási Márta • „Csendélet” a nappaliban 0 A gyerekek sok időt fordítanak a tanulásra, de ba ráérnek, szívesen segítenek a házimunkában. Képünkön: Bernadett és édesanyja a konyhában. szeretnék beutalót. Alighanem két csa­ládét kell igénybe vennem, hogy együtt lehessünk mindannyian. — A gyerekeknek inkább kijut ebből is.— mondja Miskolcziné —, elmennek az iskolai kirándulásokra, táborokba. A negyedikes gimnazista Brigitta lá­nyom a kiváló tanulmányi eredményei­nek köszönhetően egy hónapot Le- ningrádban tölthetett. Orosz—angol szakot választott, szeretne továbbta­nulni. 1986.. december 24. • PETŐFI N$PE 0 5 IPARTÖRTÉNETI JUBILEUM r/ Esznek hódol az érc" Az akantuszlevelek művészei 200 évvel ezelőtt, 1786. december 24-én jegyezték be a Pesti Lakatos Czéh tagjai sorába Jungfer Andrást, kinek vállalkozásával a honi ipar történetének máig tartó szakasza kezdődött. Dédunokája volt ugyanis a tulajdonosa az 1949-ben államosí­tott Iparművészeti és Fémárugyárnak, amit a Fémmunkás Vállalat ferencvárosi gyára, illetve az egész cég jogelődjének tekinthetünk. Az évforduló alkalmából a Fémmunkás monográfiát adott ki, melyben az európai kovácsoltvas-művesség ava­tott ismerője, Pereházy Károly mutatja be a Jungfer család történetét így került előtérbe Jungfer Gyula alakja, aki a maga korában a világ első számú mfilakatosai közé tartozott Munkássága Bács-Kiskun megyével két ponton kapcsolható össze. Egyrészt az itt működő Fémmunkás gyár révén, (bár ennek jogelődje Fejér és Dános építési vállalkozók 1905-ben alapított cége), másrészt tanítványain keresztül. Jung- fernél vált ugyanis a művészi kovácsolás kitűnő művelőjévé Tiringer Ferenc kecske­méti, és Tóth Károly kiskunfélegyházi díszlakatos mester. A magyarországi kovácsoltvas-művesség már a török hódoltság előtt is mutatott fel európai színvonalú alkotásokat, lásd a rudabányai templom gazdag ornamentiká- jú vasajtaját, de első virágkorát a barokk—rokokó idején, az egri Fazola Henrik, s a fertődi hármas kapuzat készítője, Johann Carl Franke munkásságával éhe. Művészettörténeti előzmények — gazdasági feltételek A késő barokk, klasszicizáló építészet megjelenésével a fonnák lehiggadtak, ám a kor még színvonalas műlakatosmunkát követelt. Ebben az időben kezdte pályá­ját a cégalapító, Jungfer András. A klasszicizmus geometriája viszont már nem kedvezett a kovácsoltvas-művességnek, a technikát is az igénytelenebb módszer, tűzikovácsolás helyett a szegecselés jellemezte. A romantika idején a szakma —• világszerte — mélypontra süllyedt. Az épületlakatosok feladata jószerével az öntöttvas alkatrészek összeszerelésére korlátozódott. A múlt század utolsó harmadában azonban — e század első évtizedének végéig, a szecesszió alkonyáig —, újból régi fényében ragyogott a kovácsoltvas-művesség, s e művészi ipar igazi virágzását élte. Az eklektika pluralizmusa, a történeti stílusok neo-valtozatai, ismét virtuóz mestereket követeltek, a régi technológiai és szerkezeti sajátosságok újra elevenedtek, s a tűzi kovácsolás az egész világon ismét polgáijogot nyert. Hazánkban a kiegyezést követő kapitalista fejlődés ösztönözte az építkezéseket, s a szép kapuk, lépcsőkorlátok, ablak- és erkélyrácsok iránt megnőtt az igény, tisztes megélhetést biztosítva a műalkotások egész seregének. A budapesti Sugár út, a Nagykörút, bérpaloták, s templomok egész sora bizonyít­ja az építészet, s a művészi szinten űzött lakatosmesterség egybeforrottságát. Ebben az időben dolgozott Jungfer Gyula, a honi vasművesség szinte legendáiéba emelkedő alakja. Élete, munkássága 1841. január 9-én született Pesten. A mesterséget a szülői műhelyben kita­nulva 1856-ban szabadult fel. Iparának önálló űzését tíz évi vándorlás után, 1866-ban kezdte. Működésének első tíz esztendejére a sorozatban készített épületlakatos termékek a jellemzőek, ezek azonban anyagi gyarapodását szolgálják. A Várkert-bazár 1875-ben készített grandiózus kapuzatát tekint­hetjük első magas művészi színvonalú kovácsoltvas alkotásának. Az 1878-as párizsi Világkiállításon mutatta be a növényi ornamentika természethű utánzásával készült kovácsoltvas tár­gyait, s munkái nyomán széles körű „vadrózsa-kultusz” bontakozott ki a műlakatosok között. A Keleti pályaud­var, az Operaház, a Magyar Országos Bank Rt. fejlődő művészetének nyo­mait őrzik. Kérdés persze, hogy művészet-e a műlakatos tevékenysége? Jungfert a kor vezető építészei foglalkoztatták, (Ybl Miklós, Hauszmann Alajos stb.), de tervrajzaikon csak a kontúrokat ad­ták meg. A kivitelezéshez elengedhetet­len részletrajzok és műhelyrajzok elké­szítése a mesterek feladata volt, s ezek­ben saját elgondolásuk jutott érvényre. „És ez már művészi kvalitás, amelyet, ha igazságosak akarunk lenni, mindig számba kejl vennünk” — úja a kor neves művészettörténésze, Lyka Ká­roly. A neves építőművészek tehát al­kotótársnak tekintették Jungfer Gyu­lát. Műveit felsorolni egy újságcikkben lehetetlen. Legnagyobb munkája talán az Országház, de a királyi palota rács­kapui, kandeláberek, csillárok, gyer­tyatartók, sőt szobrok is őrzik a kfte nyomát. Középkori öltözetű, domborí­tott műkovács szobrát üzemében állí­totta fel, alatta ott a család jelmondata: Észnek hódol az érc. Kiállításokon elért sikerei megszám- lálhatatlanok. 1900-ban Párizsból el­hozta a Grand Prix-t, olyan műlakato­sokat előzve meg, mint a vas faragásá­ban egyedülálló Ambruster testvérek. Ezt az eredményt 1904-ben St Louis- ban megismételte. Tevékeny közéleti ember volt, s vállalkozó művész. Néha száznál is több segéddel dolgoztatott, tervezőket alkalmazott. Sikereit azon­ban nem beosztottjainak köszönhette, hiszen a halála után készült munkák már érezhetően jelzik hiányát. Számos testület elnöke, a francia Be­csületrend, a belga Lipót-rend lovagja, császári és királyi udvari műlakatos mester. Utóbbi minőségében elnyerte a megbízást a bécsi hadügyminisztérium műlakatos munkáira, amit nevéhez méltó színvonalon teljesített. Halálával — 1908-ban —, a hazai kovácsoltvas-művesség második virág­kora zárult le. A Jungfer cég később is folytatta a mesterséget, de a szakma lassú hanyatlásnak indult, hiszen a ter­jedő funkcionalista építészet sem tar­tott igényt a színvonalas műlakatos te­vékenységre. Utolsó jelentős munkájuk a pannonhalmi főapátság 1943-ban ké­szített kapuzata. A tanítványok Ami a fővárosban 1908-ban hanyat­lásnak indult, az vidéken még tovább vi­rágzott. A magyar kovácsoltvas-műves­ség, s a Jungfer család tevékenységi korszakainak ismerete segit bennün­ket, hogy Tiringer Ferenc és Tóth Ká­roly munkásságát a művészet- és ipar- történeti folyamatokban megfelelően elhelyezzük. Nevüket Pereházy Károly hat másik mesterrel együtt említi, akik Jungfemél töltötték tanoncéveiket (mint a szegedi Kónya György), vagy mint segédek nála állottak néhány évig alkalmazásban (mint a debreceni Piros Béla), s döntő hatású technikai ismeret 0 Ez a vasból készült virágcsokor is ékesen bizonyítja, mennyire képes volt uralni a rideg anyagot Jungfer Gyula. 0 Tóth Károly díszkapuja Kiskunfél­egyházán, a Bajcsy-Zsilinszky utca 7. szám alatt. teiket, valamint művészi impressziói­kat tőle kapták. Az 1875-ös születésű Tiringer Ferenc tevékenysége Kecskeméten eléggé köz­ismert. 1925-ben ezüst, majd 1928-ban aranykoszorús mester. Sárszentmikló- son a gépészkovács mesterséget tanul­ta, de Jungfernél lett a művészi ková­csolás szakavatott művelője. Legtöb­bet emlegetett munkája a Barátok templomának kapuja. Szülőföldje még adós Tóth Károly munkásságának feldolgozásával. 1872- ben született, s az 1890-es évek elején dolgozott néhány évig Jungfer Gyula műhelyében. Az itt szerzett gyakorlatá­val érdemesült 1896-ban & igen fiata­lon —, Párizsban a Grand Prix-re, 1897-ben Nizzában pedig az arany­éremre. További működéséről is jó len­ne többet tudni, bár ismeijük néhány félegyházi munkáját. Kinél tanulta a szakmát, kik a tanítványai, s mit csi­nált a század első felében? Halálának évét Pereházy Károly sem tudja ponto­san, 1940 körülire teszi. A hozzáértők szerint megkezdődött a kovácsoltvas-művesség újbóli rene­szánsza. Részint a századforduló táján létesült épületek felújítása kívánja a szakszerű műlakatos munkát, másrészt a növekvő egyedi igények adhatnak megrendelést a kevés számú vállalko­zónak. A kedvelt motívum, az akan- tuszlevél kalapálói jáijanak a régi mes­terek nyomdokain. Bálái F. István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents