Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-24 / 302. szám

4. • PETŐFI NÉPE • 1986. december 24 KECSKEMÉTRŐL INDULT KARRIER NÉGY ASZÁLYOS ÉV UTÁN IS ADÓSSÁG NÉLKÜL A „mesterséges" gabona Szakácskönyv Ausztráliából, tudósok dedikációival Kecskeméten, a széchenyivárosi lakásán kerestük meg dr. Kiss Árpád nyugdíjas növénynemésítőt. Elénk tekintete örök optimizmust tükröz. Fürgén beljebb tessékel az ajtóból. Könyvekkel zsúfolt szobájában ülünk le, az állólámpa kört rajzoló fénysugara alá. „Hogy van, hogy él, hogy telnek nyugdíjasévei” kérdésünkre a „köszönöm jól” szokásos vá* lasz után a következő mondat már a kutatómunkáé. — Papíron vagyok csak nyugdíjas! Rendszeresen kijárok a Zöldségtermesztési Kutató Intézetbe, részt veszek a boni- tálásban, ha kell az aratásban, a kiértékelésben, lektorálok; szóval mindent csinálok, amit kell. Segítek a tritikálecso- portnak, no meg a görögdinnye-nemesítési témában is szak- tanácsadó vagyok. Első a tritikále ... hisz ez az életem, a növény sok-sok problémájával, rejtélyeivel és reményeivel együtt. A nemesítők a búza és a rozs keresztezéséből olyan új hibridet akarnak előállítani, amely örökíti a búza jó minősé­gét, termőképességét, s amellett olyan igénytelen, gyors kez­deti fejlődésű, télálló és szárazságtűrő, mint a rozs. A keresz­tezésekből származó, állandósult hibrid a tritikále, az új gabonafaj. — 1949-től kezdtünk Martonvásáron ismerkedni a búza —rozs hibridekkel — folytatja Kiss Árpád —, majd az ötvenes évek második" felétől Kecskeméten, a ZKI FV jog­elődjében, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti In­tézetben sikerült perspektivikus egyedeket előállítanunk. A hatvanas évek hirtelen sikerekkel kecsegtettek: túl rövid idő alatt előzetes elismerést kapott két fajtánk. A „csodanö­. vény” korai híre, hírverése keserű éveket hozott. Kis csopor­tommal, azaz utódom csoportjával talán most jutottunk el arra a pontra, hogy termésbiztonsággal, kiváló tulajdonsá­gokkal bíró, konstans fajták állami elismerését remélhetjük. Két fajtát jelentettünk most be; az egyiket kenyér- és takar­mánygabonának szánjuk, a másikat zöldtakarmánynak. A zöld futószalag megnyújtására alkalmas, mert igen sokáig zsenge marad. Hittünk, hiszünk a tátikáiéban, tudjuk, meg­győződésünk, a jövő egyik jelentős gabonája lesz: — Ebben az évben milyen volt a tenyészkertjük, állomá­nyuk; történt valami rendkívüli? — Az aszály ellenére igen szép volt tenyészkertünk; a különlegességet meg egy postán érkezett csomag szolgáltat­ta. Kiss Árpád egy angol nyelven megjelent szép könyvet tesz elém: — Ebben az évben Sydneyben rendezték meg a tritikále- nemesítők nemzetközi tanácskozását — fűzi hozzá magyará­zatként —, melyre a világ minden részéről érkeztek a téma művelői. Hazánkat, sajnos, ezen a kongresszuson nem képvi­selte senki (a lengyelektől hat tritikálekutató volt jelen), így postán küldték el K. V. Cooper The Australian triticale cookery book című kötetét, amely a Savvas kiadónál jelent meg. A világ első tritikále-szakácskönyye! Látja, Ausztráliá­ban már színes könyvet nyomtak az új gabonafaj ételeinek népszerűsítésére. Tehát nem csupán takarmányként használ­ják ezt a rendkívül értékes, lizinben gazdag fehéijét tartalma­zó növényt! Sok évi munkánk, álmunk így válik valóra. Egy évszázada még botanikai érdekességként szerepelt a tritikále, hisz ez a növény természetes populációban nem alakult ki. A nemesítő ember teremtette meg, s így lett az első mestersé­ges gabonánk. — Nagyon nagy örömet szerzett a külföldi kóllégáktól kapott szakácskönyv, ami sok évi munkánk, feltevésünk igazolása. Nézzék meg, mennyi mindent lehet készíteni ebből' az új gabonából — s nyújtja a kötetet. A könyv borítójának felütése után ér a meglepetés: két oldal dedikáció! Az első a mexikói Zillinskyé: „Megkülön­böztetett szeretettel a tritikále pionírjának". A következő üdvözlő a lengyel tritikáleprogram vezető kutatója, Wolski: „Különös köszönettel és tisztelettel a Lasko, a Gr ado, a Dargo lengyel fajták szőlőfajtáiért". Tisztelettel, baráti szeretettel köszönti hatvannégy vezető kutató, hatvannégy tudós a kecskeméti kollégát.. A tritikálenemesítés nagyjai Kanadá­ból, az NSZK-bol, Japánból, Indiából ... a Föld minden részéről. Nagyon-nagyon kevés embernek adatik meg, hogy tudományágának legjelesebb képviselői egyetlen könyvben emlékezzenek rá, küldjék jókívánságaikat a nemzetközi szimpóziumon már részt nem vevő társuknak. Kiss Árpád e kevesek közé tartozik. Tudjuk, hogy közismert, köztiszte­letben álló, népszerű kutató itthon és határainkon túl is, de kötet dedikaciói megleptek, és a kérdések.sorát szülik. — Miért nevezi a tritikále pionírjának a nemzetközi gabo­naprogramot irányító CIMMYT intézet programvezetője? Hogyan magyarázható, hogy külföldi fajták alapanyagáért Önnek mondanak köszönetét? — A tritikále nemesítésével hazánkban mi foglalkoztunk, a növény előállítása Kecskeméthez kötődik. Míg a KGST- országokban, az NSZK-ban, Angliában az ötvenes években oktoploid (8x) tritikále nemesítésen dolgoztak, mi a hexaplo- id (6x) változatot láttuk perspektivikusnak. — Tehát ez hozta meg a világhírt! Innen a pionír titulus! De hadd idézzem G. Kimbert (USA) és R. Rileyt (Anglia), akik így írnak erről könyvükben: „A hexaploid tritikálék közti keresztezéssel ésjzelekcióval új típusokat állított elő Magyar- országon Kiss Árpád. Övé az érdem, hogy elsőnek vezette be a történelmi időben egy teljesen új, mesterségesen előállított gabonafaj termesztését a mezőgazdaságban.” ­— Ez a kutató sorsa, pályája. Keresni kell az újat, majd a feltételezéseit bizonyítani. Publikációink alapján a hatva­nas évek elejétől tömegesen kérik külföldi nemesítőtársaim THE AUSTRALIAN TRITICALE COOKERY BOOK ^ ír ^ \ t «jsclL, CöepA/""” THE AUSTRALIAN TRITICALE COOKERY BOOK With beet regards, to űr. ft,pod fjt|| from member» of­The International Triticale 4umnoeiuni &j<W, |0{£ M i*< appreciation of ^jeur, contribution | to the development- of tnb'eale a hexaploid tirikálefajtáinkat és -törzseinket, amelyeket ke­resztezéseikhez felhasználtak, fajtakísérleteikben vizsgálták, így történt, hogy az előbb említett három lengyel (már köz- termesztésben levő) fajta egyik szülőnövénye a tőlem kapott No 64-es és No 57-es tritikále volt. A lengyeleknek saját fajtáik vannak köztermesztésben, az NSZK-ban a „Bókoló” fajtánkat termesztik licenc alapján. A világ sok helyén triti- kalefajták százai vannak tenyészkerti megfigyelés alatt. Egy­re több helyen bizonyít a „mesterséges” gabonanövény. JfffgEA/íre kíváncsi csaknem negyvenéves kutatói múlttal a háta mögött; mi az, ami a tritikáléval kapcsolatban még min­dig nagy kérdőjel? — Ä tritikále egy nagyon „nehéz” növény, sok kitartást, hitet igényel. Sok rejtélye van, de minket elsősorban az izgat: mi lesz fajtajelöltjeinkkel, mi lesz a magyarországi tritikále sorsa? Bejelentett fajtáink üzemi kísérletbe kerültek, a Bács- Kiskun Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat valamint a KITE figyelemmel kíséri, és anyagilag is támogat­ja munkánkat. A világ tritikálenemesítőinek többsége is szemmel tart bennünket, bizonyítékul itt e könyv is, a leve­lek, az irodalmi hivatkozások. — Ami számomra megnyugtató és öröm: utódom, dr. Kiss József kandidátus és a több évtizede kollégám Tréfásné Sallay Gizella munkája. Tudják, ismerik szakmájukat, szeretik a tá­tikáiét. Munkám az ő igyekezetükben folytatódik, él tovább. Kiss Árpád-írta a világ első tritikáletermesztési könyvét 1970-ben. Tizenöt év telt el, amíg az első „felhasználói” kötet megjelent. Az Ausztráliából érkezett szakácskönyv különle­gessége szolgáltatta az ötletet a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban működő ínyencklub tagjainak, hogy foglalkozásukon, a jövő év elején, tritikálelisztből, a szakácskönyv útmutatásai szerint süssenek, főzzenek. Az összejövetel díszvendége természetesen Kiss Árpád lesz. Kerekes Magda Néhány bátyai ereszaljat még a deresedő télelőn is paprika- füzér díszít. A helybeli szövetkezet már névválasztásával is — Pirospaprika Tsz — elkötelezte magát a zöldségtermesz­tés mellett. Központjuk két részből áll: az irodából —■ ami régi épület —, s az új ebédlőből. Az elnököt, Deák Istvánt öt esztendeje választotta a tagság erre a posztra. Keszthelyen szerzett agrármérnök-diplomát. Bátyai születésű, de első munkahelye a Duna túloldalán volt, a Faddi Lenin Tsz-ben, ahol a brigádvezetőtől a főállattenyésztő beosztásig végigjár­ta a fiatal agrárszakemberek pályáját. Irodájában az idei évzárásról, s közeljövő terveiről beszélgettünk. Bátyai erőpróba Ennyit még nem dolgoztunk — Nagy utat járt be ez a gazdaság, hogy idáig eljutottunk: négy aszályos év után is elmondhatjuk: adósságunk nincs. Annyit viszont mint az idén, úgy érzem, sem szellemi, sem fizikai érte­lemben még nem dolgoztunk. így talán elérjük a 98 millió foript termelési érték mellett a 18 millió forintos eredményt. Ennek a nagyságrendnek értékelésé­hez a múltba kellett kanyarodni. Az egyik szekrény mélyéről régebbi „mér­legek” kerültek elő. 1975-ben 45 millió forint termelési érték mellett 8,8 millió volt a nyereség. Egy évtizeddel később 102,5 millió forint, illetve 21,5 millió forint. jjailll Próbálkoztunk sok mindennel — folytatta az elnök. — Az biztosnak látszott, hogy a hagyományos értelem­ben vett árutermelő állattenyésztésnek itt a háztájiban nincs jövője. Távol áll ez a munka a bátyai emberektől. Itt mindig is a jó földből, a kertészkedés­ből éltek meg. Szántónkon szeretnénk a jövőben 600—600 hektáron búzát, .kukoricát termeszteni. Négyszáz hek­táron szóját és háromszáz-háromszáz hektáron zöldborsót, zöldbabot és új­ból fűszerpaprikát 150 hektáron. De az idén hozzáfogtunk a baromfiágazat ki­alakításához. 1986-ban épült fel az első ól. Ha már teljes lesz az üzem, évi egy­millió csirkét szállítunk a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalatnak. A cél: a stabilitás — Összegészében tehát jó évet zárnak az idén? ;- Tulajdonképpen igen. De ahogy már mondtam, ez a tagság és a vezető­ség erőpróbája volt. Amikor láttuk, hogy idén sem várhatunk a természet­től sok jót, elkezdtük a nadrágszíjat húzni. A másodvetésekre a korábbiak­nál is, nagyobb gondot fordítottunk. Terven felül 20 hektár csemegekaprot termeltünk az olajlepárlónknak. Sze­rencsére jól fizettek a fűszer- illetve a gyógynövények is. Emellett az új ba­romfitelepünkre méltán lehetünk büsz­kék. Egy kilogramm súlygyarapodás­hoz 2,1 kilogramm abrakot használ­tunk fel és 46 napos korban adtuk le a csirkéket 1,75—1,80 kilogrammos súllyal. Az elhullás pedig 1,5 százalékos volt. Meg kell említenem az erdészeti ágazatot is, ami a mága nemében egye­dülálló. Olyanok a tárgyi és szakmai feltételeink, hogy a teljes vertikumot ki tudtuk alakítani, a faiskolától a kész­áru- (láda) gyártásig. Még egy „mellék- vágány” is van, mert a baromfitelepet a hulladékfával fűtjük. . — Nem egy szövetkezeti vezető han­got ad annak a véleményének, hogy a belső fejlődésük lelassulásának vagy megállásának okait nem mindig „házon belül kell keresni" . — Az egyik teszöv-elnökségi ülésen elmondtam, hogy túlszabályozott köz- gazdasági feltételek mellett dolgozunk. Ez a véleményem azóta sem változott. De ne ellene, a korlátokat feszegetve próbáljunk meg lépni, hanem a lehető­ségekkel élve. Ä mi célunk, sőt mond­hatom az én célom: a stabilitás elérése. Könnyű nektek a Dúna mellett, — mondhatják kollégáim. De mi szívfáj­dalom nélkül változtatunk a termelési szerkezeten, ha anyagi érdekeink így kívánják. Az ésszerűtlen kockázatvál­lalásnak nem vagyok a híve. Sok gaz­daság, igaz kényszerből, a mának él. A forgóalapjait is feléli. Mi sem dúská­lunk a javakban, fejlesztési lehetősége-, ink pusztán a pótlásra elegendők. Biztos források Akkor hogyan tovább? §|0||Közhel:sinek számit, de több lá­bon. Itt az erdészeti vertikumunk az eredmény 16 százalékát hozza* s ez a pénz egész esztendőben folyamatosan érkezik az egyszámlánkra, nem úgy, ■ mint a szokásos mezőgazdasági gya­korlatban az idények után. Biztos for- > rás az illóolaj-vertikumunk is. A társu- • lások, amelynek tagjai vagyunk, azok is fizetnek nyereséget: így a. KAGE és . a BAFAMI. Ismét eredményes a fű- " szerpaprika-termesztés. 1980-ban még négyszáz hektár paprikánk volt, idén Vmár tiszta szívvel örülhetünk, hogy új- • j ból van százhuszonöt hektár. >Szerat-.M nénk néhány éven belül elérni,3 180 milliö forintos termelési értékét,,)*? 3,25; 1 /ínilliós nyereséget. De ehhez a mostani hattonnás hektáronkénti búzaátlagter­més helyett 7,5—8 tonnát, kukoricából pedig 12 tonnát kellene betakarítani. — Ennek elérését felelősséggel ga­rantálhatja egy vezető? — Azt hiszem, igen. Ha olyan jó a szakembergárda mint itt. Csökkenti a rossz döntések számát, a kudarcokat, ha a szövetkezeti fórumokon a változ­tatásokat megvitatjuk az érintettekkel. Mi is kísérleteztünk sörárpával, lóbab­bal, sárgarépával. Kudarcot vallot­tunk. De ez a bukás nem volt olyan nagy jelentőségű, mert csak a próbál-, kozás szintjén máradt, és é próbálko­zás nagyságának meghatározása már a vezetőn, az elnökön múlik. Sikeres kí­sérlet volt az illóolaj-termelő növények bevezetése. És az is, hogya zöldbab 30 —35 százalékát másodvetésként ter­mesztjük. Ennél sokkal nagyobb volt a . felelősségem, amikor arról kellett , dön- 1 tenem, hogy a kukoricánál melyik,:— költséggel párosuló —, hozamszintet választjuk. A Bajai Kukoricatermelési Rendszer Fejlesztő Közös Vállalat tag­gazdaságaként a tíztonnás akció úttö­rői voltunk. Három évig csak száz hek- • táron próbálkoztunk, csak ezután ve- •• zettük be az egész területen a drágább módszert. De lényegesen megnőtt a ho-„ zam is. Kockázatot tehát kell vállalni, csak ésszerű határokon belül. Czauner Péter • A fűrészüzemben évente 4300 köbméter alapanyagot dolgoznak fel. Értékes láda, rekesz készül az ártéri fából FENYONEMESITES, -TELEPÍTÉS Tűlevelűek a homokon • A kunbaracsi ősborókás egy részén szintén feketefenyőt telepítettek. • Fekete fenyő-kitermelés a kunada- csi határban. Végb Károly kerületrezető erdész és Ilonka Zoltán szakmunkás. Az utóbbi években egyre nagyobb szerepe van a karácsonyfa-ellátásban az erdei és a feketefenyőnek. Korábban szinte kizárólag a hegyvidéki tűlevelűe­ket szállították az Alföldre is a kará­csonyi ünnepekre. Az említett két fe­nyőfaj népszerűsége abban rejlik, hogy leveleiket csak hosszabb idő után hul- lajtják el, ezért a lakótelepi, állandóan fűtött lakásokban is sokáig megmarad­nak. Mikulási Bélával, az Erdészeti Tudo­mányos Intézet Duna—Tisza Közi Kí­sérleti Állomásának tudományos kuta­tójával a fenyőfa hasznösításáról, a ne­mesítés eredményeiről váltunk szót. A fenyőtermesztés az Alföld fásí­tásában jelentős szerepet tölt be ^ kez­di a beszélgetést. A két világháború között indult, és a felszabadulás után nagymértékben kiteijedt a fenyvesítési program. Az említett erdei és feketefe­nyő nem igényes a talajra, jól tűri a szélsőséges éghajlati viszonyokat. A faminőség tekintetében az erdei fe­nyő kedvezőbb tulajdonságú, ugyan­akkor érzékenyebb a. különböző gom­ba- és rovarkárosításokra. Jelenleg a legnagyobb gondunk, hogy a fenyve­sek csaknem 30 százalékát megtámad­ta a gyökérrontó tapló, amely a fa mi­nőségromlását okozza és elősegíti a másodlagos károsítok^?:, a szúfajok fe- megjelenését. A bajt megelőzhetjük égy antagonisztikus gombafaj oltásá­val — az eljárást az ÉRTI tudományos kutatói dolgozták ki —, vagy lombos fafajtákkal történő vegyes ültetéssel. A Duna—Tisza közén a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság terü­letén találhatjuk a legnagyobb kiterje­désű fenyveseket. Az erdőterület csak­nem 50 százalékát foglalják el. Az erdei és a feketefenyő részaránya azonos. A tervekről szólva a kutató elmond­ja, hogy az elkövetkezendő néhány év­ben a telepítések során főként a fekete­fenyő területét növelik. — A karácsonyfát az úgynevezett tisztításokból termelik ki. Ilyenkor a fiatal állományokban a tőszámot csök­kentik a visszamaradó fák gyorsabb fejlődése érdekében. A minőségi előírá­soknak megfelelő fenyőfából kará­csonyfa lesz. A középkorú idősebb fenyvesekből jelentős mennyiségű pa­pírfa kerül a bel- és külföldi piacokra gS- tájékoztat. A minőségjavítását a nemesítés segí­ti. Több helyen telepítettek erdei- és feketefenyő-plantázst. Ezek ültetvény­szerűén létesített erdők, melyek célja a magtermesztés. A plantázsokról gene­tikailag értékesebb tulajdonságú ma­gok gyűjthetők. 1 A nemesítés célja, hogy minden fon­tosabb fajból álljanak rendelkezésre, a biztonságosabb termesztésre alkalmas fajták. Jelenleg erdei fenyőből két, fe­ketefenyőből pedig egy nemesített fajta van. f"'tz- Gyakran beszédtéma karácsony idején a fenyőfaárusítás, -elosztás, az ár és a minőség. Közismert, hogy a fenyőfa szabadáras. A szállítók sok esetben indokolatlanul magas felárat számítanak fel. Ezt egységes, jól látha­tó szabványjelöléssel, valamint időbeni bőséges kínálattal lehet megszüntetni. Ez utóbbit elősegíti ajiomoki fenyőfák telepítési programjának megvalósítása, — bizakodik a kutató. Kereskedő Sándor ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents