Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-24 / 302. szám
1986. december VL • PETŐFI NÉPE • 3 REFORM ÉS DINAMIZÁLÁS — KULCSKÉRDÉS AZ EXPORT — A KÜLGAZDASÁG ÉS A KÖLTSÉGVETÉS EGYENSÚLYA — SÜRGET AZ IDŐ FONTOSAK AZ EMBERI KAPCSOLATOK Jövő évi feladatok Parlamenti beszélgetés Nyers Rezsővel Az Országgyűlés téli ülésszakán megvitatta és elfogadta a népgazdaság 1987. évi tervét és ■költségvetését. Ennek kapcsán beszélgettünk a Parlamentben Nyers Rezsővel, a kereskedelmi bizottság elnökével, Kecskemét országgyűlési képviselőjével. — A parlamenti ülésszakon elhangzott, hogy a költségvetést tárgyaló vita jóval túlment egy éves terv keretein. Mi indokolta ezt? — Az ok az volt, hogy már a tavalyi költségvetés tárgyalásakor világosan látszott: az ország külgazdasági egyensúlya romló, kibillent arról a fejlődési vágányról, amelyen a 80-as évek elején haladt, s amely 1984-ig tartott.1 Akkor úgy tűnt, hogy a külkereskedelmi egyensúlyunk tartósan rendbejön. Tavaly azonban ez a folyamat megállt, sőt visszarendeződés történt, s az idei esztendő ezt még inkább igazolta. Ezért az Országgyűlés egy különleges bizottsága foglalkozott azzal, hogy mit kellene tenni a gazdaság és az export dinamizálása érdekében. A kettő ugyanis egymással szorosan ösz- szefügg, az exportnövelés létfeltétele a termelés növekedésének. — Melyek voltak a legfontosabb megállapítások? ■ — A bizottság komplex módon, sok irányban, szakkérdésekben is javasolt változtatásokat, mégis a kiindulópontja volt a legérdekesebb. Ez a következő: visz- Eza kell állnunk egy olyan gazdasági pályára, amikor döntően saját erőből vagyunk képesek biztosítani a felhalmozást, a fogyasztást és az adósságszolgálatok teljesítését. Jelenleg a magyar gazdaság ezt nem tudja megtenni. Idén is jelentős többlethiteleket kellett felvennünk, s jövőre is erre kényszerülünk, ha az ez évinél kisebb mértékben is. — Sokan kérdezhetik: a hitelek után újabb hitel? — A hitelfelvétel önmagában nem lenne probléma, ha azzal arányosan nőne az exportunk. Ennek létjogosultsága van a világgazdasági életbén. Egy példa: a Világ adósságállománya, vagyis a felgyülemlett rendezetlen hitelek állománya fele a világkereskedelemnek. A hitel ma természetes , velejárója a nemzetközi együttműködésnek is. De egy ország sem engedheti meg sokáig, hogy exportja lassabban nőjön, mint a hitelfelvétel. És nálunk ez történt 1985-ben és 86-ban. — Két esztendeje egy beszélgetésünkkor azt említette a Petőfi Népében is, hogy véleménye szerint 1985 vagy a konszolidáció utolsó^ vagy az új növekedési pálya £lső éve lesz... — Rossz jós voltam. Én is, meg sokan mások is. 1985 végül a nehézségek újrakeletkezésének az esztendeje lett. — Mi okozta ezt a nem várt változást? — A nemzetközi körülmények számunkra ismét kedvezőtlenül alakultak. Ez volt az egyik tényező. ' Nem a nagyobb, de azért jelentős. A fontosabb — egy horgászhasonlatot véve —, hogy a víz felszíne sima volt, és nem látszott, hogy alul forr. Kiderült, "hogy a gazdaság jól teljesített 1984-ben, de kifulladt, erejét vesztette. Nem tudott az export nőni, sőt olyan elhalasztott importok vpitak — melyeket a központi beavatkozás idézett elő Importmérséklésével — amiknek nem lehetett látni a mértékét. A legrejtélyesebb azonban a harmadik harmadot kitevő jelenség: a vállalati vezetés, s itt elsősorban az ipari vállalatokéra gondolok, passzívan reagált 1985- ben a gazdaságpolitikai cél- és eszközrendszerre, a szabályozásra. Ezt nem láttuk előre. Vita tárgya még, hogy milyen hatással I volt a vállalatvezetés szervezeti átalakítása a gazdasági cselekvésre. Egyes vélemények szerint bizonytalanabbá vált az új körülmények között. Még nem képes egyszerre demokratikusan és erélyesen dolgozni. Azt is el kell mondani, hogy nemcsak a folyó gazdálkodásban jelentkezik a probléma. A magyar gazdaságnak — elsősorban az iparnak, kisebb részben a mezőgazdaságnak — van egy súlyos tehertételt jelentő termelésszerkezeti öröksége. Másfél évtizedig elmulasztottuk a szükséges fokozatos, elviselhető mértékű, ugyanakkor jelentős változtatásokat a termelés, a tőke és a munkaerő szerkezetében. Felgyülemlettek hát a gondok. — Mivel magyarázhatók mindezek? — Rövidebb távú okokat megállapítottunk már, de hogy hosz- szabb távlatban mit kell tenni, az még vizsgálat, sőt vita tárgya lesz. A Központi Bizottság egykét esztendőre szóló döntést hozott idén novemberben, a hosz- szabb távú tennivalókat még meg fogja tárgyalni. S választ is ad árra, hogyan kell a reform- folyamatot továbbvinni. Lehet-e lendületesebben folytatni, vagy sem. — Az ön véleménye? — 1985-ben és 86-ban a zászlónkon a gazdasági reform volt, helyes szervezeti intézkedéseket tettünk, - igazában azonban a gazdasági élet színterén sokszor éppen a reformelvekkel ellentétesen cselekedtek. Nem a reform vezette ide a gazdaságot, hanem éppen a reform hiánya. Summa summ árum: meghosszabbodik a konszolidációs időszak, s csak azután kerülhet sor a nehézségekből való gyorsabb kilábalásra, egyfajta dinamizálásra. — Ez utóbbi már a jövő évi tervvel szemben is igény? — Igény lenne, < de még nem igazi dinamizmus a nemzeti jövedelem jövőre előirányzott 2 százalékos növekedése, bár ez is komoly feladat számunkra. Nem igazi dinamizmus a 3—4 százalékos exportnövekedés sem. Csökkenés helyett megkezdődik a beruházások lassú növekedése, s ez jó dolog, de még ez sem igazi dinamizmus. 1987-ben a hiteleket nyugodtan fel tudjuk venni. Teljesen konszolidált a helyzetünk a KGST-piacon, jó a versenyképességünk. Problémánk a konvertibilis piacon van. Ezen szükséges javítani, ami nem lehet egyetlen esztendő feladata. De előre kell lépni! Csökkenteni a korszerűtlen, veszteséges vagy alacsony hatékonyságú termelés részarányát. Ezt az importból lehet helyettesíteni. Importra viszont csak az export révén van lehetőségünk. Zárt kör ez, a kitörés kulcspontja az export. 1987-ben is megnyugtató a politikai konszolidáció, a társadalom foglalkoztatási helyzete összességében nem romlik. A dolgozók a szakszervezetek véd- ernyöje alatt biztosítva láthatják életformájukat, a fogyasztók a népfront védelme alatt fogyasztási körülményeiket. Lesznek persze eltérések: a jelentős ösz- szegeket beruházó családok gaz- dálkodása nehezebb lesz. — Itt most a lakásvásárlókra, -építőkre gondol? — Igen. A kisnyugdíjasok életkörülményei sem fognak javulni, de nem is romlanak. Differenciálja majd a jövedelmeket az is, hogy valaki jó, vagy rossz vállalatnál dolgozik. A kormányzat — a közhangulatot is figyelembe véve — közelebb hozza egymáshoz a főmunka és a mellékmunka jövedelmét. Mégpedig ez utóbbit kénytelen némileg csökkenteni. Ez körülbelül a dolgozók egyharmadát érinti, de reménykedünk, hogy az intézkedés nem fogja visszavetni a kisvállalkozásokat. A legnagyobb feladat azonban — véleményem szerint — a szélesebb vállalatvezetői rétegre nehezedik. Ennek kell másképp cselekednie, mint eddig — a megfelelő erkölcsi és politikai támogatás birtokában, Nagyobb rend, fegyelem szükséges mindenütt. Ezt azonban nem ostorral érheti el a vezetés. Az ország demokratikus fejlődése lehetetlenné teszi, hogy a dolgozók „megrend- szabályozásával” próbáljon bárki is fegyelmet követelni. — Mennyire feszített a jövő évi terv? — A termelési terv nem feszített, a kapacitások adottak. A mezőgazdaságban átlagos időjárás esetén kicsit feszített, az iparban .helyenként lehetnek szűk keresztmetszetek. Feszített viszont az exportterv és az importgazdálkodás terve. Sarkalatos pont lesz a pénzforgalomban a hitelkibocsátás. A hitelt nem fogyasztásra, hanem a jövedelmező beruházásokra szabad csak felhasználni. — Mire azámíthatunk 1987 végén? — Én nem merek már jósolni. A határozatok végrehajtása rengeteg tényezőn múlik. A mai világgazdasági folyamatokból — ezt már látni lehet — nem következnek újabb nehézségek számunkra. Nehezen kiszámítható, viszont, hogy miként cselekszik kollektíván az 5—6 millió dolgozó magyar. A népben megvan a politikai türelem. De hosszú időnk nincs arra, hogy megteremtsük a külgazdaság és a költségvetés egyensúlyát. Ha ezt két-három év alatt nem érjük el, akkor hozzá kell nyúlni az élet- színvonalhoz. A kitűzött cél eléréséhez elengedhetetlen a reform folytatása. A reformfolyamat és a gazdaság dinamizálása ikertestvérek. Reform nélkül nem lehet dinamizálni — az egyensúly fenntartása mellett. A reform szélesíti az öntevékenységet, hiszen ekkor a már említett 6 millió ember cselekszik. Szűkítése esetén a kormányzat cselekszik, a többiek pedig végrehajtanak. Ezért találóak Petőfi örök bölcsességet megfogalmazó sorai, melyek nagyon illenek a marxi felfogáshoz is: „Habár fölül a gálya, alul a víznek árja, azért a víz az úr”... A reform ezt akarja tudomásul vetetni. Mindenkivel. Váczi Tamás A régi művelődési ház nagytermében gyülekeztek Ga- ra község lakói. A falugyűlésre minden család írásos meghívót kapott, mely a napirendet is tartalmazta: a Hazafias Népfront és a tanács elnökének beszámolóját arról, hogy mit tettek az év folyamán közös munkával a község fejlődéséért. Tényi Antal, a községi tanács elnöke elmondta, hogy a hetedik ötéves terv előirányzataira 94 millió forintot terveztek, amelyből 80 milliót helyi erőforrásokból szándékoznak előteremteni. Takarékos, ésszerű gazdálkodásra van tehát szükség, mert az állami támogatás meglehetősen kevés. Nagy gondot fordítottak arra, hogy a foglalkoztatottság teljes körű legyen és az ingázás csökkenjen. A népesség megtartása érdekében a tanács olcsó telekvásárlási lehetőséget, illetve családi házak építéséhez segítséget adott. A tanácselnök szólt a következő évi tervekről, amelyek között szerepel például a művelődési ház teljes befejezése, az óvoda LÁSZLÓFALVA A kopasz lugasnak öt bicikli támaszkodik. Bimbóéknál együtt a család. Készül a vasárnapi ebéd, a nagyobbik lány főzi az orjalevest és süti a hurkát, kolbászt. A szülők nemrég érkeztek haza Kecskemétről, a fiukat látogatták meg a laktanyában. Addig sem hiányozhatott a dolgos kéz a ház körül... Lászlófalván mindenki ismeri Bimbóékat. Hat gyerek cseperedett fel az Úttörő utcai portán. A legidősebb fiú, Bimbó József most katona, így egy ideje az „együtt a család” náluk azt jelenti, hogy heten vannak. Szerencsére, nincs messze Kecskemét. — Jóska és Julianna, a szakács ikrek. Huszonegy évesek. Márta tizenkilenc, Mária tizenhat, János tizennégy és Ferenc tizenegy éves — mutatja be gyermekeit az édesapa, Bimbó József, — Hárman már dolgoznak. — Gondolom, számukra csak a munkahelyen telik le a műszak ... — Ilyen nagy családban sok a tennivaló. A második műszak alól nem kivételek a kisebb gyerekek sem, hiszen a ház körül is akad bőven elfoglaltság. Szerencsére mind a hatan szorgosak. A fiúk inkább a kertben és az állatok körül1 segédkeznek, a lányok pedig idebenn. Főznék, mosnak, takarítanak. Soha sem kell rájuk szólni, maguktól teszik a dolgukat. — A három lány jól kijön a három fiúval? — Igen, nagyon jó testvérek. A korosztályuknak megfelelően barátok inkább, de a kisebbek tisztelik nővérüket és bátyjukat. — Ennyi gyerek ritkaság a mai családokban. — így igaz. De nekünk mindig öröm volt a sok gyerek. Csupán építkezés idején okozott problémát az elhelyezésük. Saját erőből húztuk fel ezt a házat, nem nagyon vettük igénybe mások segítségét. 1969 szilveszterén költöztünk be háromszóbás otthonunkba. Egyébként a szüléink is családszeretők voltak. Mi is tizen voltunk testvérek, meg a feleségeinek is. Egy-egy névnapkor bizony féiszázan jövünk össze. — Ez ugyanennyi teríték is az asztalon. Anyagilag nem kis tehertételt jelenthet a családnak. — Sok munka van vele, de szép — kapcsolódik a beszélgetésbe a feleség, Julika. — Szerencsére Piros kartonszívek Nem gyúlnak ma mindenütt gyertyák a fenyőfán. Ahol esztendőn át hiába várt vendég a családi béke, oda ezen az estén sem biztos, hogy bekopogtat. De mivel a csillagszórós idillbe nem nagyon illik bele a szentestén is kapatos családfő, az Örömóda hangjai alatt még nagymosó feleség, vagy a szobájában egyedül magnózó kamaszfiú képe, inkább nem is beszélünk róla. Pedig a Kiskarácsonyt, Mennyből az angyalt éneklő milliók mellett az ünneptől megfosztottak — vagy magukat meg- fosztók — száma is jelentős. Megvallom, nekem sem a családokban élő magányosak jutnak eszembe ilyenkor. Nem, mert ők tehetnének karácsonyi magányuk ellen. Háromszázhatvanöt nap áll rendelkezésükre, hogy előkészítsék egymást, önmagukat legszebb jelképünk méltó megünneplésére. De vannak, akik számára az évente újjászülető Szeretet valóban elérhetetlen. Nekik december huszonnegyediké az év legszomorúbb napja, ök hívják egész éjjel — ahol van — a telefonos lelki elsősegélyt, értük száguld sikoltva a mentőautó, ha elviselhetetlennek érezték a rájuk boruló magányt. Az egyedül, család, rokon, barát nélkül ünneplőkre gondolok. Melyikünk ne ismerne ilyen embereket? Naponta találkozunk velük, munkahelyen, utcán, lépcsőházban. Tudjuk: kedvesek, segítőkészek, és gonoszak, irigyele — mint vagyunk mindannyian. Tegnap nekik adtuk kölcsön kedvenc könyvünket, holnap hozzájuk csöngetünk be egy csipetnyi sóért. Csak ma feledkezünk meg róluk. A szeretet önző — védekezünk. Csak azokra zúdítják, akik közel állnak hozzánk. Ez hazugság! Szeretet és önzés — összeférhetetlen fogalmak. A másokat semmibe vevő családi kötelék nem több menekülésnél a bonyolult külvilág elől. Az összes hazugság közül ez a legtisztességesebb, mégis foltot hagy lelkiismeretünkön, árnyat vet jókedvünkre. Ha rádöbbenünk. Ismerek egy falut, ahol régen piros kartonszivekkel di~ szitették a betlehemi jászol köré állított karácsonyfákat. A szivek kis füzetecskéket rejtettek, melyekbe a gyerekek heteken át jegyezgették, milyen jócselekedete’kkel készültek a szeretet ünnepére. Nem tudni, az Emberfia menynyire méltányolta a lelkes készülődést, de az bizonyos, egyetlen jőcselekedet — apró segítség a szomszéd néninek, mosogatás édesanya helyett—, sem volt haszontalan. Mondják, aki jótett helyébe jót vár, az számitó. Ez sem igaz: számítunk rá vagy sem, — jót kapunk cserébe. A páratlan érzést, hogy mi magunk váltunk nemesebbé azáltal, hogy segítettünk másokon. Oly kevéssel beérnék magányos ismerőseink. Figyelmünk, törődésünk legapróbb jele is ott fog díszelegni a karácsonyfán piros szivbe zárva, ebben biztosak lehetünk. Akinek kevés jut a szeretet- ből, a morzsákat is megbecsüli. Legyünk hát ma kicsit bőkezűbbek. Ha van kincsünk, amiből úgy adhatunk, hogy az a pazarlással csak gyarapodik, ne sajnáljuk a kevésbé szerencsésektől. Karácsonyunk mások boldogságától lesz még boldogabb. Szabó Klára Falugyűlés Garán tatarozása, az iskolaudvar bővítése. és szabadidőpark kialakítása. A beszámolót tizenegy hozzászólás követte. Simon Mihály főhadnagy, a garai határőrőrs képviseletében köszönetét mondott a község lakóinak a jó együttműködésért, valamint a termelőszövetkezettel közösen vásárolt színes televízióért. Pokorny Istvánná kifejezte örömét, hogy új postaépületet vehettek - birtokba, amelyben kulturált körülmények között intézhetik ügyeiket. Wolfárt Mártonná a helyi takarékszövetkezet munkájáról beszélt, büszkén említve a bankjellegű szolgáltatások bevezetését. A termelőszövetkezet elnöke, dr. Pongó Tivadar elmondta, hogy a téesz mindenkinek ad munkalehetőséget, és törődik a falu népének mindennapi ellátásával is: a közeljövőben vágóhidat létesítenek, hogy mindig legyen friss hús az üzletekben? Tóth László és Antal József bírálták a közterületek tisztaságát, a közvilágítás hiányosságait. Kajtár András, a garai felvég bevásárlási gondjait, Ménfői Lászlóné a nyugdíjasok adófizetési nehézségeit tette szóvá. Nagy tapsot kapott Heffner Jánosáé hozzászólása, aki, hangsúlyozta: itt az idő, bogy ne csak az anyagiak körül forogjon a 'szó, az emberi kapcsolatok javítása legalább olyan fontos. Kölcsönösséget kért az idősektől és a fiataloktól: becsüljék meg egymást, és természetesen illesse tisztelet azokat, akik a munkájukban megfáradva ma már pihenésre szorulnak. A jó hangulatú falugyűlés befejezéseként Heffner János né és Koncz Ferenc kapott elismerést kiváló társadalmi munkájáért. Gál Zoltán Tervez a nagycsalád • öt bicikli, öt testvér az udvaron — plusz Bimbó Imre és Bimbó Antal, a két unokatestvér... minden megterem a kertben, meg aztán a háztájival is némi mellékjövedelemhez jutunk. Tartunk csirkét, tyúkot, disznót és tehenet. Szilveszterkor szintén ellátogat hozzánk néhány testvér, a fiatalok a művelődési házba mennek szórakozni. Hazajön a katonafiunk is! Hat gyerek felnevelése-valóban roppant nehéz. Mi mégse éreztük annak, mert segítjük egymást. A kisszobában tévét néznek a fiatalok. Egy pillanatra megzavarom a szórakozásukat és megkérdezem tőlük: hány gyereket szeretnének? Elsőként a 16 éves Mária vágja rá: — Nekem elég volna három. — Páratlan nem jó. Vagy kettő vagy négy gyereket szeretnék — hallom Mártától, a nővértől. Így érvel: — A harmadik vagy az ötödik testvér kiszorul a ‘többiek szeretetéből. Jobb, ha mindegyiknek megvan a párja... Julianna is inkább a négyes szám mellett dönt. A két fiú pedig még nem tud a kérdésre válaszolni. Érthetően. Küszöbön az új év. Bizonyára elkészült már a jövő évi családi költségvetés. A családfő sorolja is: — Minden évben van mire költenünk. Tavaly a központi fűtés szerelése merítette ki a kasszánkat. Azelőtt Wartburg Combit vettünk, használtat. Az idén bútorra kellett a pénz. Jövőre pedig a lakásra költünk, szépítjük a házat. Persze számítani kell váratlan eseményekre is. Csak mellesleg említem, hogy a téli tüzelő ára tízezer forint! 1987-ben szintén kemény munka vár szinte a család valamennyi tagjára, hogy ne szenvedjünk semmiben hiányt Így él a Bimbó család Lászlófalván. T. L. HANGVERSENYJEGYZET Karácsonyi dalok Kecskeméten, a Kodályiskola dísztermében a közelgő ünnepi estet megidéző karácsonyi orgonahangversenyre gyűlitek össze a muzsika barátai. Önmagában is sajátos szint, vonzerőt képvisel a már hagyományszerűen Léhotka Gábor nevéhez, s az általa tervezett hangszerhez fűződd orgonazene. Bizonyára sokan' évek óta jelen vannak estjein, ám azok* nak sem volt részük a mostanihoz hasonló élményben; ugyanis az orgona mellett az est másik főszereplője a műsor első felében a szakközépiskola vegyes kara által megszólaltatott vokális zene volt. Aki alaposan megnézte előzőleg a programot, valószínűleg az sem számított arra a bensőséges. hangulatos fogadtatásra, ami a szokásos bevezető szavak helyett köszöntötte az év utolsó komoly zenei rendezvényén a megjelenteket A gyertyafénynyel megvilágított teremben az iskola egy-egy harmadikos és ötödikes növendéke a világirodalom klasszikusainak rövid idézetével, aforizmáival öntőt* te szavaikba mindenki vágyát a szeretetről, a szeretni tudás képességéről, összetartozásról és békéről. ' A programban először J. S. Bach műve, a C-dúr toccata, ada. gio és fúga csendült fel. A barokk muzsika után a huszadik századi magyar zene egyik jelentős egyé* nisége, Szervánszky Endre szerzeményét hallhattuk. Játékos, mozgalmas Karácsonyi dalait, Kiss Katalin vezényletével, a ze. nemű veszeti szakközépiskola vegyes kara adta élői Természetesen Kodálymű is szerepéit'a programiban, az ugyancsak ritkán műsorra tűzött, 1929-ben komponált Pange Lingue, mely az előzőekhez hasonlóan a kórus és az or* gona együttes előadásában szólalt meg. Az orgonára és vegyes karra írott darabok közül Pikéthy Tibor Karácsonyi fantázia című műve volt az utolsó. Az est második felében Cesar Franck orgonakompozícióiból hallhattunk. A XIX. századi francia zene improvizátorként is hí* rés zeneszerző-orgonistájának muzsikájáról azt tartja a zenetörténet hogy , Abban testesül meg a francia zene céltudatos közeled dése a tisztán instrumentális mű* vószethez”. A program utolsó da: rabjával a neves előadóművész zeneszerzőként is bemutatkozott Noel című művét hallhattuk, melynek részleteivel előző koncertjein már találkozhatott a kö* zőnség. Ezen az estén avatta fel az orgona új regiszterét a Zinu bellstemt, mely a Soros alapítvány hozzájárulásával készült él. K. J. i \
