Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-20 / 299. szám
gazdaságpolitika ffi KERESETSZABÁLYOZÁS ÖSZTÖNZÉS ÉS POLITIKAI MUNKA VALAMI MAS KELLENE Interjú Héthy Lajossal, a Munkaügyi Kutatóintézet igazgatójával Az ősszel tartott — és sorrendben a negyedik — munkagazdasági konferencián — különösen nagy figyelmet keltett Héthy Lajos, a Munkaügyi Kutatóintézet igazgatója, aki többek között kijelentette, hogy bérpolitikai és keresetszabályozási gyakorlatunk kimondottan akadályozza gazdaságunk új növe- ■ kedési pályára való átállítását. Héthy Lajost meggyőződésének indítékairól, s általában a hosszú évek óta rendre módosítgatott, toldozott-foldozott bér-, illetve keresetszabályozással kapcsolatos véleményéről kérdeztük. Mindenekelőtt arról, hogy vajon megteremthető-e a jelenlegi bérpolitikával és a hozzá kapcsolódó szabályozással kiáramló vásárlóerő és az árualap egyensúlya, miközben a keresetszabályozásnak az anyagi ösztönzés funkcióit is el kell látnia? Eredményes évzárás a Papíripari Vállalat kiskunhalasi gyárában •A pártvezetőség titkára — középen — naponta megfordul az üzemben, hiszen mindkét funkciója ezt kívánja tőle. A bérpolitika és a keresetszabályozás sajnálatosan „egyfunkcióssá” vált, olyan értelemben, hogy szinte kizárólagos feladatának tekinti a vásárlóerő és a fogyasztási árualap egyensúlyának fenntartását. Máris hangsúlyozom: ez nagyon fontos funkciója a keresetszabályozási rendszernek — éppen az inflációs tendenciák lehetséges fékezése miatt —, de azt is látni kell, hogy emellett nem, vagy csak alig-alig észrevehetően érvényesülhet a kereset- szabályozás ösztönző funkciója. Vállalatok közötti egyenlősdi Amúgy kétségeim vannak a tekintetben is, hogy a keresetszabályozás önmagában mennyiben képes a vásárlóerő kizárólagos szabályozására? Kétségeim vannak ez ügyben azért is, mert a bérek, illetve a munkahelyi keresetek nem azonosithatók a lakosság valóságos, — és ugyancsak vásárlóerőként megjelenő — pénzjövedelmeivel. S ez a jövedelem meg mindig nem azonosítható a vásárlóerő egészével, hiszen számolni kell a jelenleg egyszerűen megfoghatatlan — legföljebb csakis óvatos becslések alapján méricskélhető — úgynevezett láthatatlan jövedelmekkel, az összességében sokmilliárdos nagyságrendű borravalókkal, hála- és csúszópénzekkel, és a többivel. Mindebből pedig az következik, hogy a bérpolitika, illetve a keresetszabályozás gyakorlatilag reménytelenül bajlódik a vásárlóerő-kiáramlás szabályozásával, miközben meglehetősen érzéketlen az ösztönzés követelményei iránt. — Ne haragudjon, de ez az összefüggés azért nem egészen világos. Miért ne lehetne az anyagi ösztönzés szolgálatába állítani azt a keresetszabályozást, amelynek egyébként feladata a vásárlóerő és az árualap lehetséges összehangolása? — A valóságos ahyagi ösztönzéshez egyrészt az kell, hogy a munkateljesítmények és ezek fizetsége között valamiféle, s lehetőleg szoros kapcsolat legyen. Márpedig manapság aligha mutatható ki egyértelmű kapcsolat a vállalati eredmenyesség — vagy éppen eredménytelenség — és a vállalati bér- színvonal között. Másrészt: a központilag elhatározott és érvényesített keresetszabályozás olyan alacsony szinten nivellálja a vállalatok bérszínvonalát, hogy megfelelő ösztönző erőt megtestesítő bérkülönbségek lehetőleg ne, vagy csak egészen kivételes esetekben alakuljanak ki. —Miközben a teljesítmények szerinti és erőteljes keresetdifferenciálás deklarált alapelv és követelmény... — ... Ön mondta: „al .pelv”. Hadd tegyem hozzá: jószerével gyakorlati konzekvenciák nélküli alapelv... De visszatérve az iménti gondolatsorhoz: napjaink bérpolitikája egyszerűen figyelmen kívül hagyja az emberi, ha-úgy tetszik, a munkavállalói magatartást, s főleg ennek indítékait. Béroolitikánk alapelveinek megfogalmazasakor fel sem merül, hogy X és Y, vagy egy brigád, illetve munkacsoport ugyan mennyi pénzért, mekkora fizetségért hajlandó olyannyira óhajtott több és jobb munkára? Bérpolitikánk- évtizedek óta konzervált alapelvé, hogy a központilag méghatározott — és a keresetszabályozás által reguláit ÍS| ősz-. szeg igenis elegendő a mennyiségileg és' a minőségileg is színvonalas munka mindenkori honorálására. A jelek szerint nem elegendő! Azért sem, mert társadalmi és gazdasági viszonyaink valójában semmiféle garanciát nem jelente- nek arra, hogy az anyagi haszon valóban oda áramlik majd, ahol a valóságos és a piac által is értékelt teljesítmény is megszületik. Fékezi a teljesítményt — Ha jól értem önt, akkor tehát az ösztönzési gyakorlatnak a mai állapotokhoz képest egy fordított logikát kellene követnie? — Vitathatatlan, hogy a bérnek mindenkor határt szab a teljesítmény. De LENGYELORSZÁG ha hiszünk az anyagi ösztönzésben) akkor ez fordítva is igaz. S erről nem beszélünk. Másképpen fogalmazva: az emberek, a munkavállalóié, a termelő- munkát végző szervezetek számára olyan garanciákat kell adni, amelyek egyértelmű biztosítékai annak, hogy ők csakis a több, a jobb, a piac által is értékelt színvonalasabb munkájuk révén, s nem más úton-módon juthatnak el anyagi boldogulásukhoz. A mai és rendkívül bonyolult módon szabályozott bérszínvonal ezt sokak számára aligha teszi lehetségessé. Kétségtelen, éz a központilag terve- . zett bérszínvonal, amelyet szinte kizárólag a gazdasági egyensúly követelményeiből kiindulva határoznak meg, valamelyest fékezi az infláció gyorsulását, s az allamigazgatás részéről már csak azért is kedvezően kezelendő. Csakhogy: a vállalatok, s’az egyéb gazdálkodó szervezetek már egészen másként 1 vélekednek erről. Ők olyan bérszínvonalra törekednek — s gyakorlati példák sokasága bizonyítja, hogy törekvéseik nem eredménytelenek —, amely mellett a bérköltségek számukra még elviselhetöek, de egyszersmind a számukra fontos, mert például különlegesen kvalifikált munkavállalókat is megtarthatják. Ám e törekvéseik közben rendre beleütköznek a keresetszabályozási fékekbe, korlátokba, magyarán szólva az olyan adókötelezettségekbe, amelyek miatt a bérszínvonal célszerű emelese lehetetlenné — mert túl költségessé ISs válik, még mielőtt alkalmas lenne az igazán jó, tehát igazán hasznos munkaerő anyagi ösztönzésére, s megtartására. — Vagyis ami a gazdaságirányítás és az államigazgatás számára kívánatos és elfogadható bérszínvonal, az a vállalatok, s legfőképpen az egyes emberek számára elfogadhatatlan. Jól értem?— Igen. Következésképpen: a vállalatok igyekeznek a bérszínvonalukat minél magasabbra emelni, s erre megannyi lehetőségük adódik — például a központi szervekkel való sorozatos alkudozás révén —, vagy éppenséggel és kényszerűségből eltűrik a teljesítménykövetelmények egyébként nyilvánvaló lazítását, rendre szorgalmazzák a vgm- munkát, a béren kívüli juttatások lehetséges növelését, túlságosan is liberális premizálási gyakorlatot követnek; egyszóval élnek minden olyan lehetőseggel és módszerrel, amelynek révén a keresetek — a tagadhatatlan társadalmi nyomás hatására is — valamelyest növelhetők. A kitörés ára — Úgy is mondhatnám: a munkáltatók egyfajta kitörési lehetőséget keresnek — és találnak -^-a keresetszabályozás korlátái közül, de ugyanezt keresi a munkavállaló is. S ő sem sikertelenül, mert élhet a munkáltatója által felkínált többletkereseti, illetve a ma már legalizált második gazdaság nyújtotta jövedelemszerzési lehetőségekkel. — Ha úgy vesszük, e „kitörési” kísérletek és módozatok végül is szimpatikusnak ítélhető megoldások. Csakhogy: mindennek mi az ára? — Súlyos ára van. Gondoljuk csak meg: a népgazdaságüag is értékelhető — mert hasznot hozó — és nem kevés erőfeszítéssel létrehozott teljesítmények nem ott jelentkeznek, ahol egyébként a gépi felszereltség és maga a termelési szervezet is eleve magas termelékenységet és hatékonyságot garantálna; tudniillik az állami szektorban, s főleg ott is a nagyvállalatoknál. A teljesítménykövetelmények érvényesítése — sajnálatos módon jjj— manapság inkább csak a népgazdasági szempontból periférikus területeket, a különböző kisvállalkozásokat jellemzi. S ugye, nem kell különösebben bizonygatni: gazdásági gondjaink enyhítése aligha várható a mégoly teljesítőképes második gazdaságtól. És mégis: mert az állami nagyvállalatok képtelenek tartósan magukhoz kötni a legjobb munkavállalókat, mert képtelenek számukra megfelelő munkakörülményeket és az elvárható teljesítményeket kellőképpen honoráló fizetséget biztosítani, hát úgymond pótcselekvési és pótkereseti lehetőségekre kényszerülnek: a vgm-ek gyakorta indokolatlan gyarapítására és „futtatására”, s a teljesítménykövetelmények már említett szisztematikus lazítására. — Akkor most még egyszer: mindez a bér-, illetve a keresetszabályozás számlájára írandó? ißpSSHadd kerüljem meg kissé a kérdésre adandó választ, remélve, hogy azért érthető leszek. Idézőjelek között mondom, hogy a „kisebb” gond az, ha a gazdaságban — pontosabban az állami szektorban — nincs a kívánatos teljesítményeket kiváltó ösztönzőerő, érdekeltség. Sokkal nagyobb gond, hogy az érdekeltség hosszú ideig tartó hiánya idővel olyan, nem helyeselhető magatartásformák kialakulásához vezet, amelyek az emberek mindennapi — és nem csak a munkahelyeken tapasztalható -H cselekvéseit tartósan meghatározzák. Hogy miként hozható ez kapcsolatba a keresetszabályozással? Egyszerűen úgy, hogy ha kialakul.— márpedig szerintem máris tapasztalható — az a meggyőződés, hogy az állami szektorban nem érdemes tisztességesen dolgozni, s ez egyfajta általánosítható magatartásszaballyá emelkedett, akkor bizony számolnunk kell azzal, hogy az emberek munkavállalói magatartását még hosszú ideig ez a meggyőződés vezérli. Meglehet, kissé messzire kalandoztam az alapkérdéstől, hogy tudniillik a mai bérpolitika és keresetszabályozás vajon alkalmas-e arra, hogy hosszabb távon is építsünk rá, hogy biztosítsa azt a mozgató, ösztönző erőt, amelyre a gazdasági növekedéshez való visszatérés, a hatékonyságnövelés olyannyira várt időszakában szükségünk van? Szakemberek sokasága gondolkodik a megoldáson, mert az iménti kérdésre |§- sajnos Ky csak az a válasz, hogy jelenlegi bérpolitikánk és főleg a keresetszabályozásunk helyett valami egészen más és vadonatúj megoldást kell kitalálni. Vértes Csaba ( Vasárnap délelőtt. Tipikus falusi csönd. Tatalomra választom ki a házat, s rövidesen kerítésen belliire kerülök. Hangos „jónapot” és kutyacsaholás fogad. Gubány László beljebb invitál. Tekintélyes méretű istállót mutat, ahonnét malacok visítása hallatszik. Egyre jobban hajt a kíváncsiság: vajon mit rejt magában az építmény? Alighogy benyitunk, kellemesen langyos levegő csapja meg arcunkat. Középen egy kiszolgált vashordóból fabrikált kazán parázsol. Most már kérdezősködöm is, a gazda pedig nem keresgéli a szavakat: — Fűtenem kell, különben megfáznak a malacok, bár az infrákat is bekapcsoltam. Most ellett kilenc kocám, összesen 109 malac született. Sokat éjszakáztam az elmúlt napokban. Hogy megéri-e? Osztottam-szoroztam, s tanakodtam éppen eleget, míg belevág' Modok Balázs a Papíripari Vállalat kiskunhalasi gyárának műszaki osztály- vezetője. Fiatalember, a KISZ-ben tevékenykedett, s 1972-ben itt a gyárban vették fel a párt tagjai sorába. Másfél évvel ezelőtt döntött úgy a három párt- alapszervezet száz kommunistáját képviselő küldöttértekezlet, hogy őt választják meg titkárnak. — A pártvezetőség szerepe igen sokrétű a gyár életében — mondta beszélgetésünk kezdetén. — Elsődlegesnek azt tartjuk, hogy segítsük a gyár vezetőit a termelési, gazdasági feladatok megvalósításában. Egy példa erre: gazdaságpolitikai munkabizottságunk véleményezte a vállalat VII. ötéves tervét, amelyről kibővített vezetőségi ülésen is tárgyaltunk. Ez utóbbin részt vett az anyavállalat pártbizottsága, a vállalati tanács, az üzem felső- és középvezetői, s nagyon alapos, mindent mérlegre tevő vita után javasoltuk elfogadásra. S hogy az üzemben, az alapszervezetekben milyen szerepe van a termelési feladatok segítésének, azt a következő élda bizonyítja, A III. alapszervezet- ez tartozó iratgyűjtő-, nyomtatvány- gyártó-üzem kommunistái az első negyedévben tartott taggyűlésükön arról számoltak be, hogy igen szép, 111,8 százalékos teljesítést értek el. Ám emö- gött igen kemény munka volt. A taggyűlésen így beszéltek erről: „A Szivárvány termékcsalád gyártását} 984-ben kezdtük, akkor ebből 5,3 millió forintnyit értékesítettek. Ez a múlt évben már 43,8 millióra növekedett. Az első negyedévben ebből a termékből már több mint 11 millió forintnyit teljesítettünk. Január elejétől nagy hajtás volt az üzemben, de ennek a termékcsaládnak magasabb az ára, ezért oda kell figyelni, mert nem volt mindegy, hogy mennyi bevételtől esünk el, ha nem tudjuk teljesíteni a tervet.” — A jó eredményt sok túlmunkával tudták elérni, a munkások sokszor erejük határán voltak — így a vezetőség titkára, jjgj de nem volt minőségi reklamáció, bár elég elavult gépekkel dolgoznak. A Il-es alapszervezetnél, amelyhez a nyersdoboz, a nyomdai dobozüzemek, tam. Annyi biztos: legalább tíz malacnak kell születni átlagban, mert négynek az árát feléli a koca. A hízók nem fogyaszthatnak többet egy kiló gyarapodásra 3,6 kilogramm abraknál, különben több lesz a kontó, mint a nettó. Nekem sikerült az eredményeket hozni, egyébként abbahagytam volna. Szóval így jut is, marad is. A tápot Kalocsáról, az állami gazdaságtól vásárolom. Helybe hozzák, fuvart nem számítanak. Elégedett vagyok a táp minőségével, de tavaly nem ezt mondtam volna. Egyébként harminc éves vagyok, két éve nősültem. Előbb az ólakat építettük, aztán alapoztuk a házat. Apránként, a bevételből építkeztünk. Jövő nyáron talán be is költözünk. Dr. Kosziba István állatorvos nyit be a kapun. Néhány szót vált a gazdával, érdeklődik az állományról. a karbantartók és a szállítók tartoznak, már az első félév gazdasági eredményei .után vizsgálták a munkaidőalap kihasználását. Nem ok nélkül. A feléves tervet a nyomdaüzem 109 százalékra teljesítette, de azt is tudták, hogy a ■ második negyedév kezdetekor nagyon „lazán” dolgozgattak, mert kevesebb volt a megrendelés. Az eredményt, túl azon, hogy sikerült munkát biztosítani, a pártszervezet sürgette szervezési intézkedéseknek, a munkaidő kihasználásának, az anyag- és energiatakarékosságnak és a brigádmozgalomnak köszönhették. — A nyomda dolgozóinak jó a hangulata, ugy anis a jó keresetek mellett az ott dolgozók érzik, az üzem eredmé- nyei tükrözik erőfeszítéseiket — folytatta a pártvezetőség titkára. — Jó a munkafegyelem, ami elsősorban a brigádmozgalomnak köszönhető. Mindent összegezve éves termelési tervünk ötszáz millió forint, amelyet várhatóan 522 millióra teljesítünk, s a szovjet exportot 22 millióval fejezzük be az előirányzott 17 millióval szemben. A nyereség 106’míllió forint lesz... Sok mindent hallottunk még a párt- vezetőség titkárától a gyár dolgozói— Vasárnap is?—kérdezem a fehérköpenyes embert. — Ügyeletes vagyok, hát benéztem — így a kurta válasz, s már fordítja is az indítókulcsot. A mondatból leszűrtem, hogy az állategészségügy manapság nemcsak a konkrét beavatkozásokra szorítkozik. Nagy figyelmet fordítanak a megelőzésre. Mint megtudtam, az állati termékekben nem lehet gyógyszer vagy egyéb maradékanyag, mert azok veszélyeztetik a folyamatos exportot. És ez a kérdés itt helyben, a gazda udvarában dől el. Gubány László elégedetten nyilatkozik az egészségügyi szolgáltatásról, megértik egymást a doktorral, de a többi kistermelő sem panaszkodik. Kővágó Ignác portájára a kerítésre erősített Tápbolt felirat, s az udvarban hetykén ágaskodó, jól fésült szénaboglyák csalogatnak. Termejtes házőrzők láncukat feszítve, fenyegető morgással parancsolnak tisztes távolságra.- Csomapusztán nevelkedtem — mondja vendéglátóm. — Gyerekkoromban minden nyarat ott töltöttem a csornai, legelőn, a tehenek mellett. Most hat tehenet fejünk, minap adtam el egy vemhes üszőt, ide helybe. Három növendékem is van, utánpótlásnak szánom. Huszonöt éve vagyok az Iszkra Termelőszövetkezet tagja, mindvégig az állattenyésztésben dolgoztam, most is. a hízóbikákat gondozom, az Úrbán- tanyai majorban. ' =*e- Hanem, van munka az állatokkal! Bizony, a kaszálási szezon végén „tág nak helytállásáról, a túlmunkáról, a munkaidő kihasználásáról, a munkafegyelemről. A hallgatóban felvetődik a kérdés: mindezt hogyan érték el? — Nincs ebben semmi ördöngösség — jegyezte meg a pártvezetőség' titkára. — Inkább alapos megfontolás, tervezés, érdekeltség, s természetesen politikai munka. A múlt év végén hosszas vitatkozás után alakítottuk ki a belső érdekeltségi rendszert. Ez tulajdonképpen vállalkozási típusú megoldás, a gyárrészlegek tesznek vállalást a nyereségtömeg elérésére. Ennek függvényé a bélfejlesztés. Igaz, -most tálán erről nem kellene beszélnem, de az ösztönző bérrendszer nem az alapbéremelés. Nálunk a bér két részből, az alap- és moz- góbérből áll. A kiváló minőséget és a többletet a mozgóbérből honoráljuk, ami nyilvánvalóan a teljesítménytől függ. T**»' ' A gyáregység dolgozói érthetően ragaszkodnak munkahelyükhöz, ha kell szombaton és vasárnap is dolgoznak, hiszen a közösség magaval ragadó erején 'kívül a munkahelyi közérzet, s a fizetés is jó. Gémes Gábor a gatyamadzag” ahogy felénk mondják. Ledobunk néhány kilót. Aztán ünnep, hétköznap, mindegy. Nincs megállás. Az állat enni kér, s adni kell neki, különben nem termel tejet, nem gömbölyödik. Ez így van, mióta világ a világ. De beosztjuk a munkát. Az. asszony nem jár dolgozni. 0 a fejő, a tejkezelő, a mosogató, meg ellátja az aprójószágot és árulja a tápot. Én ta- karmányozok, az almozás, trágyázás is rám vár, meg a téeszben a bikák. A három anyakoca szaporulatát is meghizlaljuk., — Életemben legalábbis mióta családfő' vagyok — nem volt olyan nap, hogy ne lett volna tehenfem. Any- nyira megszoktam a ház körüli teendőket, hogy nem tudnék beülni a szobába, és tétlenkedni. Engem az kínozna. A tehenekre adott állami támogatáson kívül nem sok haszon marad, pedig hatezer litert fejünk átlagban. Mégis nem mondok le róluk, egyszerűen hiányoznának. Negyvenszálláson nincs olyan ház, ahol ne tartanának állatot. Csaknem kétezer sertést adnak le évente, egy lakosra számítva több mint tizet. Egy országos versenyen valószínűleg előkelő helyen végeznének. Több ország mezőgazdasági delegációja is meglátogatta az itteni tenyésztőket, tetszett nekik, ahogyan csinálják. Dél felé jár az idő. Az utcán vasárnapi ebédek illata kavarog. Néhány órára talán megpihen a falu, aztán kezdődik minden elölről... Zs. Kovács István Gyógyfüvek, szépítőszerek A gyógyfüvek világszerte növekvő „divatja” Lengyelországban is fellendítette ezek termesztését és gyűjtését, bár az ország egyes területein, mint például a bialystoki vagy a suwalki vajdaságban már régi hagyományai vannak a gyógyfüvek gyűjtésének. Az állami gazdaságokat és az egyéni gazdákat egyaránt megtaláljuk a termesztők között, míg a gyűjtéssel főleg fiatalok foglalkoznak. Lengyelországban a kilenc termelő vállalatot egyesítő Herbapol Gyógyfűipari Vállalatok Egyesülése vásárolja meg és dolgozza fel a gyógyfüveket. Á termékek exportjával szintén e cég foglalkozik. A Herbapol öt gyógyfűkutató és kísérleti központjának feladata uj fajták kutatása és a vetőmagvak előállítása. Alina Cabaszowa, a Herbapol kereskedelmi osztályának képviselője elmondta, hogy a vállalat 10 százalékkal részesedik az ország gyógyszertermelésében. A cég kezdeményezésére kezdték meg például a májgyulladás elleni Silimarol és a vesekőoldó Fitozilin és számos más gyógyszer gyártását. A lengyel gyógyszerek Európa sok országában, köztük Magyarországon is ismertek es keresettek. A Herbapol a gyógyszerek mellett nagy mennyiségben készít különböző fűszereket, de talán még ennél is közismertebbek és keresettebbek a lengyel kozmetikai cikkek. • Kővágó Ignác méltán lehet büszke szép állataira. SZAKÉRTELEMMEL PÁROSULT IGYEKEZET Ünnep vagy hétköznap — mindegy // ff •Állattenyésztők Negyvenszálláson Negyvenszállás. Pirinyó falucska. A Kalocsát övező szállásfüzér első tagja, alig egy kőhajításnyira a várostól. Mindössze hatvan házból áll, lélekszáma nem éri el a kétszázat sem. Méreténél fogva a térképek nem jelölik. Szerény emberek az idevalósiak, de van még jelző, ami valamennyiükre ráülik: jó gazdálkodók, áüatsze- retők. Megélhetésük fő forrását a városi ipar, némelyeknek az Iszkra Termelőszövetkezet biztosítja. A háztáji áüattartásról azonban nem mondtak le. Ki megszokásból, ki a mellékjövedelem reményében. Igyekvőek,{ sokat dolgoznak. A falu képéből ítélve szépen is gyarapodnak. A hatvan házból csaknem húsz az elmúlt tíz esztendőben épült. Takarosak, mutatósak — de nem hivalkodók. A nyugdíjasokat leszámítva szinte minden háznál autó, néhány udvarban kettő is. I Gubány László megfontolt közgazdász. Előbb kalkulál, s azután vállalkozik.
