Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-20 / 299. szám

MEGKEZDŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS TÉLI ÜLÉSSZAKA , (Folytatás az 1. oldalról) sei számoljunk, ami egyben azt is jelenti, hogy az év folyamán kénytelenek leszünk néhány fo­gyasztási cikk hatósági árát Is emelni. Alapellátást jelentő cik­kek hatósági árának emelése ese­tén az eddigi gyakorlatot kő­vetve, az arra rászorultak köré­ben gondoskodni kívánunk a megfelelő kompenzálásról. Kényszerű reálbércsökkentés A fogyasztói árak 7 százalékos és a 'bérek .tervezett 5—5,5 száza­lékos átlagos növelése azt is je­lenti, hogy a reálbérek országos átlagban nem fogják elérni az idei — a tervet meghaladó és a teljesítményekkel össze nem han­golt — szintet. Hangsúlyozom, hogy országos átlagról van szó. amihez képest a teljesítmények­től függően felfelé é» lefelé is lesznek eltérések. A bérek és tel­jesítmények szoros kapcsolatát hangsúlyozza a Kereskedelmi Kamara, a SZOT és más érdek­képviseleti szervek megállapodá­sa arról, hogy addig vállalati bér­emelést sehol sem valósítanak meg. aimíg annak fedezete biz­tonsággal nem látható. Ez a fel­hívás azonban egyetlen fillérre] neon csökkenti az egész éves ke­reseti lehetőséget, kizárólag a józan gazdálkodás igényét erősíti meg. A népgazdasági teljesítmé­nyek eléréséhez továbbra is szá­molunk a kisegítő gazdaságok te­vékenységével. Ezzel nincs ellent­mondásban az, hogy a kereset- szabályozás bizonyos szigorodásá­val összhangban emeljük a kis­vállalkozásoknál a társasági adó mértékét, általában 4 százalék- ponttal. s az úgynevezett ellen- értékadó 5 százalékpontos emelé­sével reálisabbá tesszük a válasz­tást a vállalatok számára saját teljesítményük növelése, illetve a társas kisgazdaságok teljesítmé­nyének igénybevétele közt. Mint az elmondottakból kide­rül, a gazdasági egyensúly erősí­tését nem a pénzügyi terhek ál­talános növelésével, hanem ösz­tönző jellegük erősítésével kíván­juk elérni. Ez azonban fokozott hangsúlyt ad a költségvetési ki­adásokkal való takarékoskodás­nak. Családsegítő szociálpolitika Áttérve a kiadásokra: ezek több mint fele társadalombiztosí­tási és intézményi célokra szol­gál. A költségvetési intézmények támogatását átlagosan 7 százalék­kal — de differenciáltain — nö­veljük. Ezen belül a védelem, a fegyveres testületek kiadásai 6 százalékkal emelkednek. A köz­ponti költségvetési intézmények kiadásai 118 milliárd forintra rúgnak. A tanácsok saját bevéte­leit az állami költségvetés 80 mil­liárd forint támogatással egészíti ki. Az előirányzatok biztosítják a fedezetet társadalmi programja­ink folytatásához. Ezek közül né­gyet emelek ki: a szociálpoliti­kát, az egészségügyet, az oktatást és a lakáskörülményeket. A la­kással kezdem. A jövő évi terv szerint 81 ezer lakás épül. A leginkább rászoruló és a la­káshoz'jutás érdekében takaré­koskodást vállaló fiatal csalá­dok támogatását fokozzuk. A ta­nácsi helyi támogatást szolgáló kedvezményes hitelkeret össze­ge 900 millió forintról 1600 mil­lió forintra emelkedik. ‘ A fiata­lok lakáscélú megtakarításai ér­tékének megőrzése érdekében a KISZ javaslatára a takarékosko­dás időtartamától függően évi 1—3 százalékkal emeljük az if­júsági takarékbetétekre fizethe­tő prémiumot és az ehhez kap­csolódó külön kölcsön maximu­mát, százalékos mértékét és ab­szolút összegét. A 30 éven aluli fiatalok az állami kölcsön ter­hét az első három évben a ka­matra korlátozhatják. Ezen felül jogszabályban rögzítettük, hogy azokban az években, amelyekben a lakásárak emelkedése meg­haladná a 10 százalékot, tovább kiegészítjük az ifjúsági takarék- betét prémiumát. Itt említem meg, hogy 1987- től korszerűsítjük a házadó már elavult rendszerét. A személyi tu­lajdonú lakások és lakóépületek nagyobb része adómentessé vá­lik; figyelembe vesszük, hogy ezek fenntartási költségei az Ott- lakókat terhelik. Ugyancsak mentes az adó alól az a lakástu­lajdon, ahol a laksűrűség ma­gas. A nagyobb vagyont repre­zentáló egyéb háztulajdon után viszont általában nagyobb ' adót kell fizetni. Több tanácsi segély A szociálpolitikát szolgáló tár­sadalombiztosítási kiadások 8 szá­zalékkal nőnek. Fedezetet nyúj­tanak a szokásos évi nyugdíjeme­lésre, valamint a már említett kompenzációkra. A tanácsi szo­ciális segélyeket is jelentősen bő­vítjük. Az eddigi kedvezmények fenn­tartása mellett 1987-től a válla­latoknak a megváltozott munka- képességű dolgozókra vonatkozó foglalkoztatási kvótát ír elő. Ame­lyik vállalat ezt nem teljesíti, az meghatározott összeggel fog hoz­zájárulni egy most létrehozandó Rehabilitációs Alaphoz. A befolyt összeg további munkahelyek megteremtését szolgálja e réteg számára. A szakszervezetek kez­deményezésére a vállalatok 1987- től jóléti alapot képezhetnek évi 300 forintos összegben a gyer­mekgondozási segélyen levők és a gyermekgondozási dijat igény­be vevők után is. Az intézményhálózatban nagy szerepet betöltő egészségügyi ki­adások tervezésekor két célt kö­vettünk: egyfelől javítani szük­séges az intézmények műszerel­látottságát, modernizálni kell azokat, még annak árán is, hogy jövőre az ideinél kevesebb, de az Állami költségvetés mérlege Változás 1987. évi százalékban előirányzat (y) (x) Vállalati gazdálkodószervezetek adófizetései 271,9 101,6 Társadalombiztosítási járulék 106,3 165,5 Fogyasztáshoz kapcsolódó adók 119,3 116,4 Összesen 497,5 105,7 Lakosság befizetései 60,1 113,4 Központi költségvetési szervektől származó bevételek 42,2 103,6 Elvonás elkülönített állami pénzalapokból 0,4 93,2 Nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból .eredő és egyéb bevételek 6,7 96,8 Bevételek főösszege 606,9 106,1 Vállalati gazdálkodószervezetek támogatása 38,7 92,4 Adó-visszatérítés és szocialista államközi elszámolások 68,8 107,0 ‘ Fogyasztói árkiegészítés 62,2 108,2 összesen 169,7 103*7 Felhalmozási kiadások 39,4 105,6 Társadalombiztosítási kiadások 152,7 107,5 Központi költségvetési szervek . kiadása 117,9 107,0 Tanácsok támogatása 79,6 106,0 Elkülönített állami pénzalapok támogatása 10,4 . 79,5 Nemzetközi pénzügyi kapcsolatókból eredő és egyéb kiadások 81,0 109,0 Kiadások főösszege 650,7 105,7 Hiány 43,8 99,8 (x — 1986. évi várható ■=*= 100 százalék) (y — Milliárd forintban!) ||5 azért 1100 új kórházi ágy léte­sül. Másfelől: a kiemelt orvosi programokra, elsősorban a szív­ás érrendszeri megbetegedések, a daganatos megbetegedések, a baleseti ellátás, a pszichiátriai és alkohológiai ellátás és az AIDS- megbetegedés elleni küzdelem­hez biztosítunk többletforrásokat. Az oktatásban: enyhíteni kí­vánjuk az általános iskolák fel­ső tagozatában a zsúfoltságot és felkészülünk a következő évek­ben ugrásszerűen megnövekvő középiskolai tanulólétszám fo­gadására. Ezért 1987-ben 800 ál­talános iskolai tanteremmel, 500 középfokú osztályteremmel gya­rapodik az iskolahálózat. A költségvetési feladatok szín­vonalas ellátásához pénz kell, de nemcsak az, hanem a feladathoz mért ésszerű gazdálkodás is. 1987-ben célratörőbben kell vizs­gálni az irányító-igazgatási te­vékenység, a háttérintézmények, a költségviselés, a szervezeti-fi­nanszírozási rend ésszerűsítését, és már gyakorlati eredményeket is fel kell mutatni. jalval. E kedvezőtlen adottságú területek termelési szerkezeté­nek átalakítására 1987. évre 360 millió forint támogatást biztosí­tunk. A tanácsok sokát tehet­nek, hogy ezt a pénzt vállalati, társadalmi összefogással bővít­sék. , A jövő évre megszabott célok eléréséhez igen kemény munká­ra. alapos gondolkodásra és ru­galmas alkalmazkodásra, helyen­ként a súrlódások, feszültségek tudatosabb vállalására és azok előremutatóbb feloldására van szükség. Ehhez a költségvetés az előterjesztett módon késztetést és segítséget kíván adni —.mon­dottá végezetül Hetényi István. Ezért is kívánjuk a miniszté­riumok, országos hatáskörű szer­vek támogatásának 3 százalékát, összesen 1,4 milliárd forintot, a tanácsok támogatásának 1 szá­zalékát, 800 millió forintot zá­rolt tartaléknak minősíteni, amelyet — mérlegelésen alapu­ló, differenciáltsággal — év köz­ben csak külön kormányzati döntés esetén szabad felhasznál­ni. Az Országgyűlés az elmúlt év- i ben tárgyalt a terület- és telepü­lésfejlesztés hosszú távú felada­tairól. Ennek során foglalkozott elmaradott, hátrányos helyzetű kisebb összefüggő térségek gond­A napirendi pont vitája FOLYTATNI KELL A REFORMOT Bognár József (országos lista), az Országgyűlés terv- és költség- vetési bizottságának elnöke, a törvénytervezet bizottsági elő­adója, először az 1985. december 20-i Országgyűlésen elhatározpt- ta>k alapján létrehozott, az export növelésének feltételrendszerével foglalkozó Ad Hoc Bizottság mun­kájáról számolt be a képvise­lőknek. A legfontosabb megálla­pításokat, következtetéseket és javaslatokat ismertetve - kiemel­te: az Ad Hoc Bizottság teljes határozottsággal a gazdaság sze­lektív. alapon megvalósuló dina­mizálása. mellett tör lándzsát. Bognár József beszámolt arról, hogy az Országgyűlés szakbizott­ságainak ülésein egyértelműen hangsúlyozták: a terv és a költ­ségvetés teljesítéséhez fordulat­ra van szükség a gazdasági mun­kában. Hozzátette: elsősorban a "gazdasági munka, s nem a gaz­daságpolitika fordulatáról esett szó. A bizottság tagjai egyetér­tettek abban, hogy a gazdasági reform folytatása nemcsak he­lyes, hanem szükséges is, mint a helyzet megjavításának előfelté­tele. Bognár József szólt a termelé­si folyamatok résztvevőiről, a dolgozó tömegekről is, akiknek ebben a felgyorsult fejlődésben DR. GAJDÓCSI ISTVÁN FELSZÓLALÁSA Nemzet és állampolgár együtt! t — Ismeretes magyárul is az a latin közmondás, amelynek lé­nyege: kétszer ad, aki gyorsan ad. Én azt hiszem, hogy most a gazdálkodás területén kell két­szer és gyorsan adni — kezde­ményezőkészségből, cselekvésből, felelősségből. A kormány előter­jesztéséből megállapítható, hogy a Központi Bizottság novemberi határozatának végrehajtására törekszik, a cselekvés terrénu­mába viszi ügyeinket. Ezért az a véleményem, hogy az Országgyű­lésen túl minden tisztességes ember odaállhat e terv mögé, dol­gozhat, s a mindennapos munka eredményeivel nyugtázhatja eze­ket a törekvéseket. Az anyaghoz kapcsolódóan két témakörrel foglalkozom, olyan­nal, amelyik beleillik egy nem­zeti programba, s az éves tervbe is. Az egyik: a Homokhátság el­maradott élete, a másik: a Du­nával kapcsolatos' adósságaink rendezése. A Homokhátságot nem sorolták be az elmaradott területek közé. Pedig a Kiskunság már törté­nelmében is magában hurcolja az elmaradottságot. Ennek fel­számolásához a szocializmus né­hány évtizede sem volt még ele­gendő. Az ipartelepítés még a legutolsó ütemben is csak töre­dékesen érkezett erre a tájra. A homokon gazdálkodni, ott ered­ményt produkálni — nagyobb szakmai tudást, több verejtéket és lényegesen nagyobb felelőssé­get követel, mint másutt. S hát­rányos ez a terület a heterogén település-struktúrája miatt is. Hiszen a Homokhátságon közel száztfzezer ember él a tanyán. 3 térségberT 34 termelőszövetkezet és állami gazdaság úgy dolgozik, hogy nyereségük nem éri el a hárommillió forintot. De .min­denki tíz körömmel kapaszkodik a homokba, mindenki talpon akar maradni, és senki nem igényli a szanálás gyámságát. Mit lehet tenni? A zárt tele­pülésekhez megközelítő ellátást kell biztosítani a tanyai lakos­ságnak: a villamosításban, az egészségügyben, az oktatás terü­letén, a kereskedelemben. An­nak érdekében, hogy termeljen, hogy helyben maradjon. Nem azt kérjük, hogy mi most az elmaradott térségek közé nyer­jünk valamiféle pótlólagos beso­rolást. De azt igen, hogy egyes olyan ügyekben, ahol az emberi munkaerő megtartásáról, az em­ber felemelkedéséről lényeges kérdésekben tudunk dönteni, ott kapjunk a kormányzattól egyedi esetiekben is támogatást, segítsé­get. ■ ­Mondandóm második része a Dunával kapcsolatos. Azt mind­annyian tudjuk, hogy a Duna összeköt és elválaszt. Mi az el­választás kínjával küszködünk, mert Budapesttől délre a jugo­szláv határig 180 kilométeres tér­ségben két öreg hidunk van. S a bajainál, a nap huszonnégy órájából tizennyolcat le van húzva a sorompó a vasút részé­re. Ha az ágazati kormányzat szándékai szerint a híd konzo­los szélesítésével tényleg meg tudnánk oldani Baján azt, hogy a közúti járművek Is esy irány­ban folyamatosan • közlekedje­nek, akkor nagyot lépnénk előre. Évtizedek óta .küzdünk azért is, hogy kihasználjuk' a vízi szál­lítás lehetőségeit, és mindig meg­kapjuk válaszként, hogy sokba kerül a kikötők építése, az infra­struktúra. Mi nagyon olcsó meg­oldásra gondolunk. Az 51-es fő­úttól leágazó utakhoz kellene — nem kikötőt —, hanem rakodó­platót építeni, ahol a mezőgaz­dasági nagyüzemek a maguk gé­peivel remekül tudnak rakodni tömegméretekben búzát, kukori­cát, műtrágyát, vagy akár bort is. Felajánlom a magunk szelle­mi és anyagi erőit is, s kérem, legyen egy ilyen kísérlet Bács- Kiskun megyében. Szólni kell a víz minőségéről fa. Mi ugyanis szennyezett Du­nát kapunk és szennyezett Du­nát adunk tovább. S a fő. gond: nem tartjuk kincsnek ezt a vi­zet. Pedig a második évezred vé­ge .táján az ország lakosságának fele fogja a Duna vizét inni. S nem mindegy, hogy milyet! A Duna azonban nem egysze­rűen csak vízi út, a Duna tája- " kát formál és vegetációkat hor­doz. És amikor mi környezet- védelmi törvényt hozunk, és hi­szünk benne, úgy tetszik, hogy tönkretesszük nemcsak két me­gye. de az ország, sőt Köaép- Európa egyik értékét. Gamencet. A közlekedés érdekében, összeszo- rítjuk a folyót, s ezáltal a kiala­kított kfrarkamtyúk háta mögött eliszapoljuk a mellék- és holt­ágaikat, s mivel így megváltozik a vegetáció, tönkresszük .ezt a tájat. Mindenképpen kérném a kor­mányzattól, hogy vizsgáltassa meg az érdekeltekkel, illetéke­sekkel Gemenc helyzetét. Mert ha összeülünk és egy közös terv alapján megpróbáljuk az erede­tihez hasonlóan visszaállítani ezt a tájat, állítom, hogy az ország egyik legszebb környezetvédelmi rezervátumát menthetjük meg. Az általam elmondottak köz­vetve, vagy közvetlenül kapcso­lódnak a költségvetéshez, de mindegyik kérdés megoldása va­lamifajta hasznot, erőt jelenít, és semmiképp nem hátrányos be­fektetés. Mert ha mi előre aka­runk lépni, tudnunk kell,, hogy ez csak úgy lehetséges, he az ország és az egyes .térségek együttműködnek, együtt dolgoz­nak, ha a nemzet és az állampol­gár együtt akar boldogulni, és érzi ennek felelősségét. állandóan tanulniuk kell, új szakmákat kell elsajátítaniuk, esetleg munkahelyet is változ­tatniuk a társadalmi termelés racionalitásának és hatékony­ságának fokozása érdekében. . Végezetül az ■ országgyűlési bi- . zottságok egyhangú döntése alapján javasolta az 1987. évi költségvetés elfogadását és a kormánynak a kért felhatalmazá­sok megadását. Ezután dr. Gajdócsi István, a Bács-Kiskun Megyei Tanács el­nöke, Baja országgyűlési képvi­selője szólalt fel. Kovács Károly (Budapest, 40. vk.). a Szakszervezetek Budapes­ti Tanácsának vezető titkára el­mondta: a szakszervezetek úgy ítélik meg, hogy a népgazdaság 1987. évi terve és a most előter­jesztett költségvetési törvényja­vaslat összességében reálisan fo­galmazza meg a célokat, és tar­talmazza a megvalósításukhoz szükséges feltételeket, eszközö­ket — ha . nem fa minden fe­szültség nélkül. • *. Takács lmréné (Csongrád m., 4. vk.), a Szegedi Textilművek pártbizottságának titkára szor­galmazta, hogy végezzenek köz- gazdasági számításokat: a ter­mékimport vagy a textilipar meg­segítése kifizetődőbb-e az ország számára, s azt kérte, hogy az ágazat helyzetének, jövőjének ügyét mielőbb vitassa meg az Állami Tervbizottság. Fodor István- (Pest m., 15 vk.), a Hernádi Hunniahibrid Broyler; termelési Rendszer Igazgatója rámutatott, hogy e takarmány­gazdálkodás hiányosságai a költ­ségvetést az indokoltnál sokkal nagyabb mértékben csapolják meg. Sütő Kályián (Vas m., 9 vk.),: a Magyar Szabványügyi Hivatal elnökhelyettese elmondotta: vé­leménye szerint sem a jövő évi népgazdasági tervben, sem a költségvetés indoklásában nem kapott megfelelő hangsúlyt . a minőség. Fontos lenne, hogy a kormányzat mielőbb ' széles kö­rűen tekintse öt a hazai minő- , ségügy helyzetét. Szükségesnek látszik — mondotta — egy át­fogó program kidolgozása. LÁZÁR GYÖRGY FELSZÓLALÁSA A döntő: a vállalati gazdálkodás minősége A vitában felszólalt Lázár György (országos lista), a Minisz­tertanács elnöke. Elöljáróban ar­ról szólt, hogy közvéleményünk egy része a kormányt — és nem­csak a kormányt — olykor azzal a bírálattal illeti, hogy túl sokat foglalkozik a gazdasággal, s emi­att az irányító munkában háttér­be szorulnak más fontos társa­dalmi kérdések. A kormány elnö­ke utalt arra a meggyőző min- dennapi tapasztalatra, amely sze­rint a társadalom igényeinek ki­elégítésében csak akkor és csak olyan ütemben ltudunk előrelépni, amikor és. amilyen mértékben megoldjuk a gazdasági feladato­kat és ennek révén előteremtjük a szükséges anyagi alapokat. S mert éppen az anyagi alapok bő­vítésében egyre nagyobb szerepe van a hatékonyságnak, ji .műsza­ki fejlődésnek, a munkalkultúrá- nak, elemi érdekünk fűződik ah­hoz. hogy növekvő figyelmet for­dítsunk az emberi képességek ki­bontakozását, a tudás, a művelt­ség gyarapodását szolgáló feltéte­lek biztosítására. így kapcsolódnak egymásba, al­kotnak szerves egységet a politi­kai. társadalmi gazdasági érde­kek. Lázár György szólt azokról a nemzetközi és hazai viszonyokról, amelyek között a gazdasági mun­kát végezzük, majd így folytatta: Mint az önök előtt ismert, ami­kor a Központi Bizottság áttekin­tette a népgazdaság helyzetét, a XIII. kongresszus óta végzett gaz­dasági munka tapasztalatait, az eredmények számbavétele és el­ismerése mellett nagy figyelmet fordított gazdasági nehézségeink javításában élért pozíciók meg­szilárdításához szükséges haté­konyságjavulás és az erre épülő gondosan megalapozott gazdasági élénkülés elmaradt,' ami önmagá­ban is komoly gondokat okozott. Ezt imég csak tetézte, hogy ugyanebben az időszakban a kül­piaci változások és természeti okok miatt te súlyos veszteségek értek bennünket. S 'miközben a források közel sem érték el a tervezett mértéket, az elosztás te­rén — mint korábban annyiszor — imost is .teljesítettük, sőt vala­melyest Itúl is halad tuk az erede­ti előirányzatokat. Ennek Is része van abban, hogy az utóbbi két évben Ismét egyensúlyi problé­máink keletkeztek. A kormány felelőssége külső és belső okainak feltárá­sára. 'Az objektív és szubjektív oko­kat sorra véve megállapította, hogy a kedvezőtlen folyamatok kialakulásában felelősség terheli a kormányt is. A kritika jogos­ságát elismerve, a magunk fele­lősségét elsősorban abban látjuk, hogy az irányítás eszközeit és a vállalati magatartást meghatáro­zó közgazdasági feltételeket nem tudtuk kellő időben és szükséges mértékben a XIII. kongresszuson elhatározott gazdaságpolitika szolgálatába állítani. Ez az egyik oka annak, hogy az egyensúly Beható és felelős elemzés alap­ján ismét kitűnt, hogy ebből a helyzetből egyetlen kivezető út van: a XIII. kongresszuson meg­fogalmazott gazdaságpolitika és a VII. ötéves tervben konkreti­zált követelmények következetes érvényesítése. A gazdaságpolitikai követel­mények érvényre juttatásában, I VII. ötéves terv végrehajtásá­hoz szükséges feltételek megte­remtésében a kormánynak meg­határozott felelőssége és tenni­valói vannak. Erre nézve a Köz­ponti Bizottság határozata pon­tos és világos eligazítást ad, amit a magunk részére természe­tesen kötelezőnek tartunk és Zárolt tartalék

Next

/
Thumbnails
Contents