Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-18 / 297. szám

1986. december 18. • PETŐFI NÉPE • 3 A VAJDASÁGBAN JÁRTUNK II. Speciális képzés az agrárgazdaságban Az Ojvidéki Egyetem impozáns, fehér mészkőborítású épü­letének architektúrája, belső kialakítása a legújabb kor épí­tészeti stílusát követi, de ugyanilyen a benne folyó oktató, tudományos munka is. A mezőgazdasági kar dékánja, Bran­ka Lazics ismertette a megyei tanács elnöke, dr. Gajdócsi Ist­ván vezette küldöttséggel tevékenységüket. — Az egyetem ikét fakultásból, a bölcsész- és a mezőgazdaságii karból áll — kezdte a dékán. — A mi karunkon háromezer hallga­tó — 'közülük 900 elsőéves — ta­nul, növénytermesztő, kertész, szőlő, és gyümölcstermesztő, ál­lattenyésztő, növényvédő, melio­rációs, gépesítési ég agrárgazda­sági szakon. A karnak tizenegy intézete van. ebből hét tudomá­nyos kutatóhely, kettő tudomá­nyos, kettő pedig nagyüzemi gaz­daság. Az 1500 dolgozóból 360 kifejezetten a tudománnyal fog­lalkozik. A tanári kar országos elismerését jelzi, hogy eddig 171 új hibridet és nagy hozamú növé­nyi kultúrát fejlesztőit ki, közü­lük 23 kukoricahiilbrid, 54 nagy hozamú, búzafajta; kidolgozták ezek termelési technológiáját Is. Az egyetemnek, s természetesen a mezőgazdasági karnak világ­szerte vannak kapcsolatai, példá­ul Kecskeméttel, a kertészeti egyetem főiskolai karával is. Branka Lazics a kapcsolatot kevésnek érzi, s ebben nincs egyedül, hiszen a két ország, ezen belül a két szomszédos megye, illetve tartomány agrár felsőok­tatási intézményeinek együttmű­ködését szorosabbra telhetne fűz­ni. Már osak azért is, mert amit az újvidéki egyetemen kikísérle- teznek, azt nyomban hasznosítják a nagyüzemekben és a kisgazda­ságokban is. Az együttműködés­ről talán még annyit, hogy szoros kapcsolatot tartanak a Magyar Tudományos Akadémiával, a Martonvásári Kutatóintézettel, a Szegedit Bictióg'ai Intézettel is. — Ügy vélem — hangsúlyozta a kar dékánja —, hogy lehetősé­günk van a tapasztalatokat és a kutatás fázisait megosztva új kukorica- és szójafajták közős kikísérletezésére, vagy a geneti­kai fejlesztésben való közös ku­tatásra. Amit a Vajdaságban el­értek a mezőgazdaságban, ahhoz az egyetemi karnak köze van. A 3500 agronómus, aki itt szerzett diplomát, jórészt a Vajdaságban dolgozik, szerencsére nem szakadt meg velük a kapcsolat. A kar megbeszélésre, továbbképzésre hívja meg őket, s ezeket az al­kalmaikat arra is felhasználjuk, hogy a legújabb tudományos eredményeket megismertessük velük. Érdekes, hogy az egyetem tu­dományos, szakmai továbbképzé­sein álta’ábain évente 150 külföl­di vesz részt, de Magyarországról eddig senki sem jelentkezett, holott tanulni a szomszédtól is lehet, sőt, írni több, keli! Erre szükség van már csak azért is, mert ez újvidéki egyetem kutatói Idejük legnagyobb részét mező­igazdasági nagyüzemekben töltik, megvalósítva a kitűzött progra­mot; termelni, kutatni, oktatni. A Vajdaságban igen jelentősek az egyéni kisgazdaságok, hiszen a termőföld 60 százaléka magán- tulajdon. Jogos a kérdés: az egyetem hogyan hat, mennyire befolyásolja a kisgazdaságok ter­melését? — A falvakban — mondta Branka Lazics — nem túlságosan elégedettek a gazdák, mart kevés <ott az agronómus. Ennek pótlásá­ra téli akadémiákat, külön ága­zati szemináriumokat szervezünk a kistermelők számára. E tanfo­lyamok és a közgazdasági ténve­• Branka Lazics dékán. zők hatására némiképp módosult a termékszerkezet, s a termés nagysága. Akadnak kiváló terme­lők, akiknek kell a tudomány, hasznosítják is a tanultakat, de ezekből sokkal több kellene. A falusi kisgazdák zöme vagy kö­zepes, vagy alacsonyabb színvo­nalon termel, ami senkinek sem jó. Nyilvánvalóan árra törek­szünk, 'hogy őket is bevonjuk a .nagyobb hozamú termesztésbe, s megismertessük velük a legfej­lettebb agrotechnikáit. Sajnos, nagyon rövid ideig vendégeskedhettünk az egyetem falai között, szívünk szerint még maradtunk volna. Branka La­zics tói a sok információ mellett egy nemzetközileg érvényes igaz­ságot [is hallottunk; „Az általános agronómus ma már nem sokat ér. Nagyon fontos a szakosodás, hiszen a tudomány mérföldes léptekkel halad előre, s eev em­ber nem lehet teljes értékű min­den' ágazatban.” Mennyire igaza van! Gémes Gábor (Folytatjuk) Felújítják a millenniumi földalattit Jövőre megkezdik a kontinens első kéreg alatti villamosvasútja, az idén 90 éves budapesti kis- földalatti alagútjának felújítá­sát. Az ipari emlék rekonstruk­ciójáról Fülöp Jenő, a Budapesti Közlekedési Vállalat építési és fenntartási igazgatóságának ve­zetője elmondta: a Millennium évében készült földalattival nincs komolyabb gond, mert az elődök jó munkát végeztek. Az alagút szerkezete azonban el­öregedett, s a jelentősen megnö­vekedett felszíni forgalom is közrejátszott a pálya állagának romlásában. A BKV meghívásos tervpályá­zatot hirdetett, amelyet a Fővá­rosi Mélyépítési Tervező Válla­A napokban megtartott vaskúti falugyűlésen biztató aktivitás kö­vette a község vezetőinek beszá­molóját. Az évi településfejlesz­tési 'terv teljesítését és a jövő évi terveket meghallgatva, tizennyol­cán mondták el véleményüket, s mintegy 25 közérdekű javaslat, társadalmim unka-felajánlás, lat, valamint a Hídépítő Válla­lat nyert meg. A tervezőmunka 1989-ben fejeződ ik^be;'ám a leg­fontosabb jávításökfiöz heteken belül hozzákezdenek. A teljes felújítás részletes programja a napokban vált véglegessé. Esze­rint a munka a Bajza utcai ál­lomás föld alatti főtartóinak megerősítésével, újabb tartóosz­lopok építésével kezdődik; . a program a tervek szerint 1991 végére fejeződik be. A szerkezetmegerősítési mun­kákat várhatóan a forgalom za­varása nélkül végzik; a-szigete­lés, illetve a födémmegerősítés idején azonban különböző köz­lekedési változások lesznek. közhasznú észrevétel hangzott el. A falugyűlésem mutatkozott be a nemrég alakúit ifjúsági zenekar, magyar és nemzetiségi zenes zá- mdkkal szórakoztatta a „nagy párbeszéd” mintegy háromszáz résztvevőjét. (Szakács Gyula tudó­sítónktól.) A TAVASZI FESZTIVÁLON Nemzetközi mikro­számítógépes találkozó A Budapesti Tavaszi Fesztivál eseményeinek sorában, az Uta­zás '87 kiállításon rendezik meg a II. nemzetközi mikroszámító- gépes találkozót. A március 20-ától 25-éig tar­tó program során megnyitják A számítástechnika mindenkié cí­mű tárlatot: Ezen az olcsó, kisszervezetek, kisvállalkozások számára is elérhető, illetve éppen az általuk előállított berendezé­seket mutatják majd be. A tár­lat rendezője, a Neumann János Számítógéptudományi Társaság olyan külfödi kiállítókat is meg­hívott. mint a Siemens, a Bull, az IBM, az ICL, a Commodore cég. A gépeket, berendezéseket a kiállításon az érdeklődők kipró­bálhatják, hiszen a cél az, hogy a legkorszerűbb számítástechni­ka alkalmazásának lehetőségeit széles körben népszerűsítsék. E rendezvénysorozat kereté­ben szervezik meg az iskola­számítástechnikai találkozót is, ahol — előzetes jelentkezés alap­ján — tanárok és diákok adhat­nak ízelítőt eddigi tapasztalata­ikból, eredményeikből. Hasonló program lesz a hardware-, soft­ware- és alkalmazó amatőrök találkozója, voltaképpen ez az első lehetőségük a bemutatko­zásra e hobbi művelőinek. A rendezők mindkét program­ra Dályázatot is meghirdetnek, s értékes díjakkal jutalmazzák a legötletesebb szerkezetek, prog­ramok és alkalmazások készítőit. E találkozókra külföldi vendége­ket is várnak. így többek között a Szlovákiai Kibernetikai Tár­saság. a bolgár Komszomol. a francia X—2000. a görög Com­puter Society ifjúsági tagozata, az österreichische Computerge­sellschaft, a lengyel Bojtek cí­mű újság képviselőit. A rendezvénysorozatra várha­tóan megjelenik Goldstine: A számítógép Pascaltól Neumannig című könyvének magyar nyelvű kiadása is. A programokat számitógépes grafikai kiállítás, szimpózium, videoprogramok vetítése, köny­vek, alkatrészek, félkész szerelt elemek árusítása, házilag barká­csolt aéoek börzéje, s a magyar számítástechnika történetét rep­rezentáló tárlat egészíti ki. Az ajándékozás hónapja Megirtalkoftit szatyrokkal, cso­magokkal sietünk. Egyik üz­letből ki, a másikba be. Ez a hónap a vásárlások hónapja. Meg az ajándékozásé. Törjük a fejünket, mát vegyünk. Sze­retnénk örömet szerezni csa­ládtagjainknak, rokonainknak. A lista már rég elkészült. Itt a karácsony, egyre töbraször nézzük a kirakatokat. Kiegyensúlyozott tesz az ün­nepi ellátás — olvastam az Ipari és Belkereskedelmi Mi­nisztérium képviselőinek nyi­latkozatát. Ez azt jeleníti, hogy általábani mindent megka­punk, amit keresünk. Kódú­ból píildául még több is van, mint tavaly, tizenötezerrel! Sport, és farmer ruhából is van bőven, a divatosabb öltö­zékből viszont kevesebb I megszokottnál. Az sem lényeg­telen, hogy milyen ajándék- tárgyak közül válogathatunk. A hazai termékek mellett vá­sárolhatunk szocialista és tó­kés importból származókat is. Az ajándékozás egy-egy csa­ládnak nem kis anyagi áldo­zattal jár. Belenyúlunk ilyen­kor mélyen a pénztárcánkba, sókozor erőnkön felül költünk. Jó érzés látni a sugárzó arco­kat, amikor kibontják a cso­magolt, .amelyből a kedvenc könyv, ' lemez vagy a régóta kívánt ruhanemű kerül elő. A karácsonyi nagy ajándékozás ideje már nincs messze. Az elkövetkezendő napokban, há 'lehet, még nagyobb lesz a vá­sárlók rohama. Vasárnap is nyitva tartanak a boltok. A család aipjaira-nagyja együtt indul bevásárlókörútra, sokan kisebb településekről is felke­resik a városokat. Olyan ünnepélyes ilyenkor végigmenni az utcákon, Feldí­szített üzletek fogadnak ben­nünket. I itt-ott hatalmas ka­rácsonyfa áll a tereken. Aranyvasárnap idején, még ünríepibb a hangulat. Addigra már esek néhány ajándékot kell beszerezni, de még egy körutat teszünk, hátha talá­lunk valamit, amivel kedves­kedni akarunk.­Huszonnegyedikén a fa alá tesszük az ajándékot. A kará­csonyi meghitt hangulatban figyeljük egymás arcát. És boldogok vagyunk, ha látjuk, hogv szeretteink örülnek az ajándéknak. T. L. FELAJÁNLÁSOK VASKŰTON SOLTVADKERTI ÁFÉSZ: A VÁRTNÁL JOBB EREDMÉNYEK A jövő útja a korszerűsítés A Soltvadkert és Vidéke Afész feladata Tázlár és Bocsi lakosságá­nak áruellátása. Ez mintegy 13 ezer lakost- érint, akik közül 3200-an tagjai az áfésznek, Az idén 400-zal nőtt a taglétszám, főként fiatalok léptek a szövetkezetbe, a részjegyalap 2 millió forinttal emelkedett. Az áfész elnöke, dr. Juhász Imre elmondja, hogy a három­negyed évi értékelés szerint az eredmények a vártnál jobban alakultak. Az árbevétel 6,6 szá­zalékkal nőtt, a nyereség pedig több mint 50 százalékkal. Ez utóbbi döntő részét a húsüzem és a gyümölcsfelvásárlás hozta. A húsüzem csaknem 600 ezer fo­rinttal több árbevételt ért _ el, mint tavaly, nyereségét négy­szeresére növelte. A szabályozó- változás kedvezően érintette az üzem gazdálkodását. Az ártámo­gatás mértékének növekedése jó­val meghaladta az alapanyagár emelkedését. Számottevően nőtt a késztermék aránya. Keresettek az üzem termékei, a Sugovica kolbász minden mennyiségben értékesíthető. A termékszerkezet változása csaknem 3 millió forint többlet- bevételt jelentett. — Elképzeléseink szerint az év hátralevő részében legfonto­sabb feladat a szükséges alap­anyag felvásárlása a termelés növelése érdekében. Fokozott fi­gyelmet fordítunk a piaci igé­nyekre és igyekszünk rugalma­san követni azok változásait. Az áfész másik élelmiszeripari üze­me a sütöde, amelynek vesztesé­ge az elmúlt évihez képest 170 ezer forinttal csökkent, elsősor­ban a szabályozók változásának eredményeként. De csökkent a javítási, fenntartási költség, ke­vesebbe került a szállítás is. A gazdálkodási veszteség megszün­tetésére az áfész vezetősége több intézkedést tett. Sikerült megol­dani a gondokat, hiszünk abban, hogy az üzem kilábal a jelenlegi nehéz helyzetéből — bizakodik az elnök. A felvásárlás árbevétele a ter­vezettet meghaladóan alakult. A szőlőátvétel háromszorosa volt az előirányzottnak, jelentős mennyiségben vettek .át almát és szilvát is. — A kiskereskedelmi forgal­munk az elmúlt évihez képest csaknem 5 százalékkal nőtt, de mégis elmaradt a tervtől. Az élel­miszer-forgalmat lényegesen be­folyásolta, hogy nem tudtunk folyamatosan friss péksüte­ményt és kenyeret adni a fo­gyasztóknak. A vásárlók ezért az egyéb élelmiszereket is ott vet­ték meg, ahol jobb volt az ellá­tás kenyérből és péksütemény­ből — vélekedik dr. Juhász Im­re. A következő hónapokban már megoldódik ez a gond — mint ahogy az előbb szó volt róla —, az áfész sütőüzemében szerve­zettebbé vált a munka. — Sajnos a IV. negyedév nem úgy indult, ahogy vájtuk. A ke­reskedelmi forgalmunk csökkent, úgy látszik, a fizetőképes keres­let mérséklődött, az ünnepekre nem vásároltak olyan mérték­ben, mint ahogyan számítottuk. Megjegyzem, a vendéglátóipar nyeresége is felére csökkent. Ez elsősorban a forgalom mérséklő­désének a következménye. Mind­ez figyelmeztető számunkra. Kü­lönös gondot fordítunk a jövő­ben az épületek, az eszközök" rendszeres karbantartására, ügye­lünk a kulturált kiszolgálásra, a környezet tisztaságára. Ezzel el­érhetjük, hogy a konkurencia, vagyis más vendéglátóegységek ne vonják el tőlünk a forgalmat — hangoztatja az elnök. Végezetül hozzáteszi; a legfon­tosabb jövőbeni feladat, hogy a még hagyományos formában mű­ködő egységeket szerződéses rendszerűvé alakítsák át azok­ban az ágazatokban, ahol ez le­hetséges. Korszerűbb bérezést. alkalmaznak, gondoskodnak jól képzett vezetőkről. Így tették ezt például a húsüzemnél, amely az­előtt veszteséges volt, most pe­dig jelentős eredménnyel zárja az esztendőt. Kereskedő Sándor • Hamóczl Sándomé sütőipari szakmun­kás kiemeli a frissen sült leveles túrós­buktát a kemencé­ből. (Méhest Éva felvétele) TALLÓZÁS SZOVJET FOLYÓIRATOKBAN Üzenet Jakutföldről 0 A magyar sajtó Szovjetunióról szóló írásait egészítik ki, teszik teljesebbé a magyar nyelven készülő szovjet lapok, így például a 130 ezer példányban megjelenő Szovjetunió, a 100 ezer olvasóhoz eljutó Lányok. Asszo­nyok, valamint a sportot bemutató, illetve gyerekeknek szóló Szovjet Sportmagazin és Misa folyóirat. A legna­gyobb példányszámban megjelenő magyar nyelvű szov­jet folyóirat főszerkesztője tűnődik a decemberi lap kapcsán. — Na most aztán elégedett lehetsz, a lap teli van neked szóló* üzenettel. Nézd meg pél­dául a jakutföldi szénről sző­lő anyagot... A moszkvai szerkesztőség egyik munkatársa hívta fel így figyelmet lapunk, a Szov­jetunió decemberi számára. Az említett cikken kívül még a Jenylszejről szóló írást is megemlítette. Olyan már a technikája az orosz szám magyarításának^ hogy munkatárs, szerkesztő többször is találkozik egy-egy anyaggal, s mivel több szám is készül egyszerre, csak ab­ban lehet bizonyos az ember, hogy valamelyik számban megjelenik az anyag. Hogy épnen a decemberiben? Ennek most különösen nincs nagyobb jelentősége, az anyagnak annál inkább. Nem­csak azért, mert nekem is kétszer volt szerencsém, Ja- kutföldön barangolni, s a Csulman folyó és a Nverjung- ri patak partján kézbevenni, morzsolgatni a kiváló minő­ségű. zömében kokszolható szenet. Őszintén szólva, akkor nem is annyira a szén minőségére figyeltem, hanem a széntelep vastagságára. Az észak-dunán­túli szénbányák 2—3 méteres- szénrétege után hihetetlenül hangzott, hogy 15—40 méteres a szénréteg. Ráadásul csak ennél, az akkor (1974 nyarán volt) még éppen kezdődő kül­fejtésnél 400 millió tonnás jzénvagyonról beszéltek. A szibériai Kumxyeck- medencéből érkezett mér­nök pedig, alki a korábbi mun. kahelyén is értékes, gazdag széntelepeket látott, mint va­lami kincsforrást mutatta be a vidéket. Külön ismertetést adott arról is, hogy ez a szén kohászati központot éltet majd, és egy hatalmas ipari­gazdasági körzet központja lesz. Később a bizonyos fokig ál­modozás korából visszatér­tünk a napi gondokhoz, a la­káshoz, a letelepedéshez, ah­hoz, hogy ilyen hatalmas ipa­ri központot akkor lehet meg­valósítani, ha . bekapcsolják a szárazföldi és légi közlekedés­be, s az üzemek mellett kor­szerű lakótelep, iskolák, fő­iskolák, kutatóintézetek és olyan mezőgazdasági üzemek létesülnek, melyek a legszük­ségesebb zöldáruvá), el tudják látni a lakosságot. A vasút tűnt legközelebb- nek. hiszen épült már a Bai­kal—Amur vasútvonalból Tindánál elágazó — Csulma- nig tervezett — szárnyvonal. Pár év múlva, amikor már vonaton közelítettem meg ezt a vidéket, akkor az került szóba, hogy Nyerjungriig jön majd a vasúti szerelvények sora, hogy árut vigyen délre. Azóta már a vasúti közleke­dés is megvalósult, sőt be­látható időn belül már észak­ra. a Jakut Autonóm Köztár­saság fővárosáig;' Jakutszkig épül ki a vonal. Volt ekkor már egy pár is­kola is, és többszintes lakó­ház. Ebből .azonban sokkal kevesebb volt akkor a szüksé­gesnél. Nem egyedül a BAM mentén és Jakutföldön jelent­kezik gondként a település- fejlesztés, az infrastruktúra kiépítése. Nem véletlen, hogy több szovjet párt- és állami fórum irányította újabban er­re a figyelmet. A cikk újraolvasása után örömmel nyugtázom, hogy a 93 ezer négyzetkilométeres — magyarországnyi — szénvi­dék központjában, Nyerjung- riban a lakáshelyzet, a szo­ciális ellátás biztató, egészsé­ges környezetben élnek. Ölbe tett kézzel azonban továbbra sem ülhetnek e vidék lakosai, mert az előrejelzések szerint az évszá­zad végére Nyerjungri lakos­sága megközelíti a 200 ezret. A hullámaival hatalmas víz­erőműveket működtető Jenyi­szej magyar tolóhajókat is ringat vizén. Minderről töb­bek között Alekszandr And­ronov kapitány emlékezik, aki 1985 telén hosszabb időt töltött a Ganz-Danubiusban, ahol az együttműködés kere­tében ezeket összeszerelik. Szóba kerül a cikkben, hogy a Volgán 600. hazánkban ké­szült tolóhajó végzi el- az egykori burlakok (hajóvon­tatók) munkájának jelentős részét. Pár oldallal hátrább pedig Európa legnagyobb fo­lyója, a Volga tárulkozik ki a képen. A folyam nyolcadik vízerőművéről szól a cikk, melyben megszólal az energe­tikus és a környezetvédő, mi­közben elénk rajzolódik a ha­talmas orosz folyó, a váro­sokkal. falvakkal, melyeket éltet, táplál. Hát ennyit juttatott eszem­be az üzenet, mely. moszkvai kollégám szerint nekem szólt, de hiszem, hogy önöknek, az olvasóknak is mond valamit. Bányász' Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents