Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-19 / 272. szám

1986. november 19. © PETŐFI NÉPE © 3 ÉLELMISZER-CSOMAGOLÁSHOZ, TERVEN FELÜL Műanyag termékek Lakitelekről A lakiteleki Szikra Termelőszövetkezet műanyagüzemében hetven- féle terméket készítenek, huszonöt vállalat, gazdaság megrendelésé­re. Az idén az első három negyedévre 14 millió 254 ezer forint árbe­vételt terveztek, de a teljesítés a 15 milliót is meghaladta. Ebben az játszott szerepet, hogy elfogadtak egy terven felüli meg­rendelést a Göngyölegellátó Vállalattól mustáros és ketchupos palac­kokra. Az első ütemben 60 ezer darabot szállítottak az élelmiszer-cso- magoló eszközökből, de vállalkoztak egy további, 100 ezer darabos tétel előállítására is, még ebben az esztendőben. Jól tudják és alkal­mazzák a fontos alapelvet: egyetlen jó üzletet sem lehet elszalasztani; ezért érhetnek el jó eredményeket. L EGY VITA MARGÓJÁRA A fűtés nem csak technikai kérdés Komoly publicisztikai írásban tette szóvá a me­gyei lap munkatársa nemrég a kecskeméti Szé- ohenyivárosban tapasztalt visszásságokat. Neveze­tesen, hogy a jelenlegi központi fűtés hőfoka a leg­több lakásban nem elegendő, a lakók fáznak és joggal elégedetlenek, türelmetlenek. A szolgáltató — a Kecskeméti Ingatlankezelő és Távfűtő Válla­lat — a fennálló rendeletre hivatkozik. A cikkíró végső következtetése — nem szó szerint, de lé­nyegét tekintve: ha a rendelet rossz, az emberek érdekében azt meg kell változtatni. ' Időközben lezajlott a helyi kábeltelevízióban a fűtés gazdáival, felelőseivel egy hosszúra'nyúlt be­szélgetés, amflly semmiféle változást nem hozott a fenti lakossági panaszok ügyében. A jelenlevők magyarázkodtak, érdemleges javulást — az orszá­gosan elrendelt takarékossági intézkedésre hivat­kozva — nem is ígértek. Ugyanakkor bepillantást engedtek a fűtés mechanizmusába. Azokba az elvi és gyakorlati szempontokba, amelyek „tudományo­san” és nagy technikai segítséggel teszik lehetővé a fűtés szabályozását és az előírt hőfok betartását. Mintaszerütlen mintavétel Korábban az volt a gyakorlat, hogy időnként a helyszínen, minden lakást felkeresve, hőmérővel ellenőrizték a tényleges hőfokot. Ebből igyekeztek következtetést levonni, s ily módon a megfelelő hőmérsékletet a lakásokban kialakítaini. Amiótá a kábeltelevíziós rendszer a körzetben elterjedt, le­hetővé vált egy másféle — látszólag korszerűbb — ellenőrzés. Mintegy 150 helyen olyan készülékét szereltek fel, aimély képes állandóan érzékelni a hőmérsékletet, ezt a kábel segítségével vissza jelzi, s a központi fűtésszabályozó ennék megfelelően emeld vagy csökkenti a keringetett víz hőmérsék­letét. Mindez vadéban csodálatos lehetőség, csakhogy a jelenlegi körülmények között teljesen alkalmatlan az említett célok elérésére. Sokféle tényező miatt, amit az üzemeltetők is ismernek, de a takarékos- sági szempontok érdekében figyelmen kívül hagy­nak. Tudniillik ez a módszer feltételezi, hogy vala­mennyi (!) lakásban szabályozható legyen a fűtő- berendezés, hiszen ahány helyiség, annyiféle. Je­lenleg szintenként, sőt a lakás fekvése szerint is változik a hőmérséklet, s az adott helyzet — régi radiátorok, rossz tervezésű fűtőberendezés — be­láthatatlan ideig meg is marad. Valóban korszerű fűtés alkalmazására ki tudja, mikor lesz pénze a' népgazdaságnak. Gazdasági társulások Amit nem lehet átlagolni Nagyon tiszteletre méltó az igyekezet, hogy a rep­rezentatív — tehát nem általánosítható — minta­vétel alapján próbálnak valamiféle átlagot mérni, de a gyakorlat is igazolta, hogy ez torz képet mu­tat. Hogyan lehet átlagolni olyan lakásokat, ahol például az ötödik emeleten 25, az alsó szinteken csak 16—18 Celsius-fok a hőmérséklet? Kijön eb­ből persze az előírt vagy ahhoz közeli 20—22 fokos átlag, csak hát az ember olyan lény, akit nem le­het- „átlagolni”. Van olyan idős néni és gyermekét gondozó anyuka, netán betegeskedő egyén, akik­nek az említett alsó szint bizony elviselhetetlen. Ugyanakkor a 255. számú ruházati bolt dolgozói azt panaszolták, hogy náluk tűrhetetlen a meleg, kény­telenek egész nap a teret fűteni. Bizonyára nagy türelemmel és évekig tartó munkával először az épülettömböket, lakásokat kellene sorra venni, a radiátorokat rendbehozni, a szükséges pótlásokat, javításokat, szabályozást elvégezni, valamelyest korszerűsíteni. Enélkül csak újabb panaszáradat keletkezik évről évre. Ember és gép együtt TARNOW, A LENGYEL TESTVÉRMEGYE Hl. Ezeréves sóbányászat o A Vegyépszer Vállalat Ti- szakécskei Gyárának évente 80—100 ezer zárófedelet állí­tanak elő a műanyag perme­tezőgépekhez. Képünkön Krék István dolgozik. o Goldschmidth Ferencné szállításra készíti elő a mus­táros palackokat. (Tóth Sán­dor felvételei) Tarnowtól félórányira van a csaknem húszezer lakosú, sóbá­nyáiról híres város, Wieliczka. Az olvasók többsége előtt nem ismeretlen e helység, hisz az NDK tv-sorozat jóvoltából (A halál archívuma) heteken át „kö­zelében” lehettünk a város bar­langrendszerének, a második vi­lágháború helyi harcainak. Ezer éve bányásznak itt sót. A középkorban Magnum Sóinak (Nagy Só) nevezték Wieliczkát. Az étkezésekhez nélkülözhetet­len tartósítószer és ipari nyers­anyag azóta is biztos megélhe­tést ad a környék lakosainak. A só kitermelésének történetéhez magyarok is kapcsolódnak, hisz a XIII. században hazánkbell bá­nyászok is dolgoztak itt. Évszázadokon keresztül meg­határozta e természeti kincs a környék fejlődését. Wieliczka egyre jobban bekapcsolódott a nemzetközi kereskedelembe, sőt 1290-től e jelentős kiviteli cikk és alapvető jövedelemforrás jó­voltából városi jogot is kapott a település. Aztán Báthori idejé­ben a bányákat bérbe adták. De az igazi csapás az 1644-es tűz­vész volt, amikor a teljes be­rendezés elpusztult. A XVIII. század elejétől Indult újra fej­lődésnek a sóbányászat, s tart ez a mai napig is. A bányarend­szerben muzeális értékű sófarag- ványok és domborművek. a föld alatti tenisz- és kosárlabdapályák láthatók, és az asztmás betegek kezelésére, gyógyítására kiala­kított föld alatti szanatórium- részek is helyet kaptak. A tisz­ta. sós. pormentes levegőn több száz beteget gyógyítanak évente. * A wieliczkai sóvidék délkeleti peremén található a 730 éves, 20 ezer lakosú Bochnia bányászvá­ros, ahol a 14 aknából 450 mé­ter mélyről 75 ezer tonna sót hoznak a felszínre. A település Kazimierz Wielki (Nagy Kázmér) idején — 1253-ban.— kapott elő­ször városjogot. 1971-ig Bochnia jellegét a sóbányászat határoz­ta meg, ma azonban ipar jellem­zi. A legjelentősebb a kohóipari gépgyártás, a hűtőgépgyártás, a © A debicai Igloopolonje ének- és táncegyüttes Kecskeméten, Kerek­egyházán és Kiskőrösön is nagy sikerrel mutatkozott be. (Archív fel­vétel.) 'kerámiaipar és az élelmiszer- ipar. Legnagyobb üzeme a Nowa Hutai Lenin Művek helyi gyára (KMHiL), ahol transzformátor­elemeket, hidegen hengerelt idomacélokat gyárt 3000 dolgozó. A termék 10 százalékát expor­tálják, részben hazánkba. © Az Uszwica folyó parti 600 éves kisváros, Brzesko hírnevét a sör adja. Méltán híres — Oko- cim — sörgyára sok országban, így nálunk is. A 15 ezer lakosú település ipari és mezőgazdasági üzemeiben a teherautó-javítással, a tápkészítéssel, a zöldség- és gyümölcstermesztéssel, a keres­kedelemmel is komolyan foglal­koznak. Tarnow megye második leg­nagyobb városa Débica. A XVI. században kapta meg a város rangot. Ma a településen 40 ezer ember él. Hat Iparvállalatában mintegy 25 ezren dolgoznak. Ter­mékeiről hazánkban is jól is­mert a Stomil gumiabroncsgyár, a hűtő- és festékgyár, a 75 éves húsüzem, az Igloopal Agráripari Kombinát, illetve a vasútköz- pont. Az Igloopal Agráripari Kom­binát tevékenysége 6 megyére terjed ki. Foglalkoznak itt ta­karmánygabona termesztésével csakúgy, mint iparszerű sertés- tenyésztéssel, mezőgazdasági ter­mékek feldolgozásával, mint­egy 20 ezer tonna hús hűtőtáro­lásával, de a hűtőautógyártás is fejlődőben van. Éves termelési értékük meghaladja a II milli­árd zlotyt. Megyénkben is vendégszere­peit a debicai kombinát Igloopo­lonje nevű ének- és táncegyüt­tese. A három csoportból álló művészközösség korábban már fellépett Franciaországban, Cseh­szlovákiában is. Bács-Kiskunban Kecskeméten, Kiskőrösön és Ke­rekegyházán arattak sikereket. A 250 tagú együttes repertoárjá­ban több lengyel tájegység — így Krakkó, Lovic, Lublin, Varr só-környék — dalai, táncai sze­repelnek. Kovács István CSAPLÁROSNÉTÓL A KIJÓZANÍTÓIG I. Alkoholgőzben Hogy mi a teendő a. technikával? Nem kell ki­dobni a drága pénzen beszerzett műszereket, de ne legyen a gép által szolgáltatott adat a közvetlen szabályozás alapja. Legfeljebb információ a fűtést vezérlő EMBER számára. Akkor nem fordulhat elő, hogy napközben is többször teljesen leállítják a fű­tést órákén át (nov. 11.,,14. stb.), a lakásokban hi­deg a radiátor. Egyébként is könnyen felmérhető, melyik eljárás a takarékosabb; ha legalább langyos akár éjjel is a fűtőtest, vagy ha engedik a paneles házak falait kihűlni a teljes leállással. Vagyis a hagyományos és az új módszer kombi­nálása volna ésszerű. Addig is, míg majd felépül-' nek utódainknak azok a valóban a legfejlettebb technikát lehetővé tevő házak, ahol az egyéni köz­érzetnek, hőérzetnek megfelelően lehet szabályozni a lakások hőmérsékletét. A lakosság közérzete azonban, a mostani nehéz körülmények között különösen, sohasem lehet, so­hasem volt mellékes tényező az ország, á megye, a város vezetői, a politika alakítói számára. Vagy­is a fűtés nemcsak technikai, de — lehet, hogy fur­csán hangzik — politikai kérdés is. És úgy is ke­zelendő ... F. Tóth Pál Megbicsakló szófoszlányok, cigarettafüst, tömény alko­holszag, félhomály különös keveréke. Egy igazi kocsma kellékei. A dülöngélő ember látványa sem hiányozhat a képből. Sör, bor, pálinka. Az üdítő itt nem-kívánatos italfé­leség ... Az alkoholizmus terebélyesedik, szedi áldozatait. E tekintetben Bács-Kiskun megye élenjár. Az alkoholfogyasz­tásra visszavezethető halálozásban és öngyilkosságban orszá­gos első: százezer lakosra 105,7 haláleset és 73,8 öngyilkos­ság jut. Elszomorító adatok. Kétrészes sorozatunkban elláto­gatunk a Hollós József megyei kórházba, ahol az orvosok, ápolók sokat tesznek az alkoholista betegekért. Első utunk a detoxikálóba ve­zet. Itt a hét vége általában a legforgalmasabb, de mint Erdei Ferenc és Csenki István ápolók mondják, a többi napon is akad dolguk szépen. — Különösen, ha névnap vagy születésnap van. Márpedig min­dig akad ok az ünneplésre — te­szik hozzá; — S kik ünnepelnek gyakrab­ban: a férfiak vagy a nők? __— Ma már majdnem egyfor­mán. De azért a férfiak még mindig „vezetnek”. Sokszor vi­szont a gyengébb nem képviselői rajtuk is túltesznek, agresszívab- ban viselkednek. Néha meg kell birkózni velük és a szelídítő sem hiányozhat. N APKÖZBEN Az utóbbi hetekben ipari és kereskedeiimi vállalatok összefogásával több gazdasági társulás alakult azzal a céllal, hogy a szocialista orszá­gokból importált alapbe­rendezéseket és aiap- teohnológiákat itthon automatizálják, kiegé­szítsék elektronikus ve­zérlésekkel, irányítás­technikai elemeikkel. Az így 'továbbfejlesztett ter­mékeket részben a hazai feldolgozóiparnak szál­lítják majd, de exportra is ajánlják. Az Ipari Technológiai Intézet irányításával 15 gépipari vállalat és alap­anyagokat szállító kohá­szati üzem létrehozta a Technoprogress Techno­lógiai Fejlesztési és Ke- reskedai’imi Egyesülést. Az egyesülés ezentúl koordinálni fogja az egyes vállalatoknál ed­dig gyakran párhuzamo­san végzett munkákat. Előzetes piacfelmérés után már hozáláttaik a szocialista partnereiktől beszerezhető új szer­számgép-alaptípusok pótlólagos automatizálá­sának és elektrcnozálá- sániak megszervezéséhez. Hasonló céllal jött 'létre a Chemoprogress Egye­sülés ás a vegyipari ága­zatiban. E gazdasági tár­sulás irányítója a Vegy- terv. s a társulásban to­vábbi 9 vállalat is részt vesz, köztük a Vegyimű­veket Építő és Szerelő Vállalat (VEGYÉP­SZER). Ez az egyesülés nemcsak vegyipari tech­nológiák. eljárások auto­matizálását, hanem a vegyipari alapanyagok továbbfejlesztését js vállalta. , Neveletlenség Tőlünk, nevelőktől azt várja a tár­sadalom, hogy munkánkat szívvel-lé- lekkel, szakmailag hozzáértően végez­zük, neveljük a ránk bízott gyermeke­ket; olykor anyák helyett anyák is va­gyunk ... Gyönyörű feladat a miénk! Többsé­günk fáradhatatlanul teszi a dolgát- Fizetésünkön sokat javítottak. Ma már a kezdő nevelők anyagi megbecsülése is nagyobb. Ám még így is meg kell gondolni, hogy a havi bérből mit és Vnannyit vásároljunk, ha azt akarjuk: pénzünkből a hónap utolsó napjáig maradjon. November 11-én délelőtt betértem vásárolni az Arany János utcai rövid­áruboltba. A kiszolgáló egy motring fonállal többet csomagolt be. Tévedé­sére- figyelmeztettem. Azonban a levo­nással sehogy sem boldogult. Hatvan forinttal túlfizettem volna a vásárlást, ha nem vagyak résen. Az eladó (tanuló) 'tapintatos figyelmeztető szavaimra ajk- biggyesztéssel kivonult a raktárba. Jól­lehet társa kijavította a hibát, neki sem jutott eszébe, hogy a történtekért elnézést kérjen.' Talán én kértem volna bocsánatot, mivel nem hagytam magam becsapni? Viselkedéséért ki á felelős? Az isko­la? A társadalom? Egymásra mutoga­tás helyett inkább azt a véleményt osztom: aki hibát követ el, elsősorban az felel a tetteiért. Derűlátó vagyok. Bízom benne, hogy a szóban forgó tanulólányból is lesz ki­váló kereskedő, aki tudja szakmabeli kötelességeit. Olyan emberré válik, aki­hez szívesen térnek be a vevők. Mint pedagógus, nemcsak az iskolá­ban, azon kívül is nevelem az ifjúsá­got. Nem hunyok szemet a neveletlen­ségek láttán, s ahol tudok, segítek. Ügy érzem, érdemes! Bányai Gyuláné (nem kezdő nevelő) Kecskemét, Klapka utca 14. — Mi az? — Nyugtató. — Kiket hoznak be ide? — Olyan embereket, akik szin­te már nem tudnak magukról az alkoholtól. Nem nehéz rájuk bukkanni az utcán, szórakozó­helyen, állomáson. Sokszor csa­ládtag viteti el az alkoholistát, ha 'már nem lehet tőle nyugod­tan élni. A botrányt okozó ré­szegeket is beszállítja a rendőr­ség. — Mennyibe kerül egy-egy kijózanodás a detoxikálóban? — Minimum ötszáz forintba. Ezért kapják a kvártélyt, néme­lyeket tisztába rakunk és teát is adunk. Aztán reggelig alud­hatnak. Nem könnyű munka idebenn az ápolóké. A részeg, erősen it­tas ember minden segítő moz­dulat ellen tiltakozik. Gyakran pofonokkal, ökölcsapásokkal, rugdosással. Ilyenkor elkel a se­gítség, míg a rácsos ágyba ke­rülnek. A szolidabbak sem tűrik társaik agresszivitását. Heizer Imre, a detoxikáló és alkaholó- giai részleg vezetője munkatár­sával, Deli Józseffel néhány leg­utóbbi esetet említ: November elején egy 17 éves fiút hozott be a rendőrség közterületről. Ivott, szipózott. A lehelete, a haja, _ a keze Fagasztószagú volt. A kór­isme: narkománia. Zavart volt a viselkedése, tört-zúzott, öten alig bírták megfékezni. Már máskor is volt bent... K. M. asztalos, 32 éves.' A rendőrség az otthonából hozta be, mert a családja már nem tűrte tovább a férfi agresszivi­tását. A detoxikálóban sem ta­gadta meg magát, csak a nyug­tató injekció segített... I. T. segédmunkás saját beval­lása szerint több deci pálinkát fogyasztott. Hogy mennyit, arra természetesen nem emlékezett pontosan. Öt délelőtt hozta Öe közterületről' a rendőrség. Vele nem volt különösebb baj, nyu­godtan aludt és már délután ha­za is engedték. De hogy való­ban hazament-e, arról nincs tu­domásunk. J. P.-né gépíró egy vállalatnál Annyira ittas volt, hogy balese­tet szenvedett, ezért a mentők először a baleseti sebészetre szállították, majd a detoxikálóba. Itt nem volt hajlandó elárulni az adatait — csak a nevét — személyi igazolvány pedig nem volt nála. Józanodás után szá­mára újra a sebészet követke­zett. Két kezelttel sikerül szót vál­tanom. A 75 éves Z. L. meséli: — Én nem vagyok alkoholista, sőt még az alkalmi ivást sem kedvelem. Évek óta nem fogyasz­tottam egy kortyot se. A teme­tőből mentem haza a feleségem­mel, amikor egy ismerősünkkel találkoztunk, akit már régen láttunk. Meghívott a közeli presz- szóba. Ott két fröccsöt ittam meg és elindultunk. Az utcán hirte­len rosszul lettem. A mentő ho­zott be. Ügy látszik, ennyi is megárt nekem. — Most hogy érzi magát? — Már jobban. Jön mindjárt értem a feleségem és megyek in­nen. A detoxikálónak még a környékére se jövök többet! — Én még ennyit se ittam — szólal meg a szomszéd ágyon fekvő L. J. 56 éves segédmunkás. — Két deci bort odahaza. Néz­tem a tévét, amikor a.rendőrség csengetett. Este tíz órakor! Még felöltözni se volt időm és már itt voltam. A feleségem hoza­. tott be. — Biztos rendszeresen italo­zott és már nem bírták — mon­dom. — Saját borom van. Nem szok­tam én kocsmázni, mindig oda­haza hörpintek fel egy-két po­hárral.. Tudja, nehéz munkát végzek, estére elfáradok, kell egy kis pia. — Innen hová megy? Dolgoz­ni? — Dehogy! Pihennem kell. Ez a nap már úgyis elúszott: \ — Ezután is megissza a ma- . gáét? — Hogyne. Nem azért áll a bor a hordóban, hogy kiöntsem. Hát, így is lehet gondolkod­ni... Temesi László (Folytatjuk.) i N»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents