Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-19 / 272. szám
4 • PETŐFI NÉPE e 1986. november 19. . . . • - :.Y' Hogyan neveljünk hazafiságra? I Szeretnék egy pár gondolatot leimi a gyerekek hazafi- ságra neveléséről, különös telj kintettel arra, hogy miként \ hat e tekintetben a család és ’ az iskola, s milyen kellene, hogy legyen a kettő összhangul ja. Egyesegy edül a [gyerekek j közvetlen érdekeit nézem. Nem távolabbi vagy '.elvont " • ideológiai célok [vezetnek, hi- ] szén azok úgyis rögzítve vannak megannyi irányt Üdó dokumentumban, s a tanerők is unos-untalan hallják őket. A tárgyat — tudniillik — a hazafias nevelést — tisztán gyakorlati nézőpontból tekintve határozottan hangsúlyoznom kell, hogy la gyerekeket szinte kiskorúktól korszerű, dialektikus materialista történelemszemléletre, ezen túl ;v/ ideológiai tisztánlátásra, sőt : közéletiségre (kell nevelnünk, s ez az, amitől [a szülők jó része (nemegyszer korábbi rossz tapasztalatok alapján) épp ügy • húzódozik, mint a pedagógus, ' aki a „hivatalos” állásfoglalást és a kötelező tananyagot ; sokszor — okkal, ok nélkül — •: egysíkúnak, sőt szimplifikáló■ vak érzi. Nem is szólva I arról, hogy az nehezen. ad I alkalmat akár a tanár, akár a szülő, akár a gyermek i személyes nézeteinek kiala- ; kítására. ‘Márpedig (és ez a j második tételem) önként vállalt egyéni véleményekre van szükség, és ennek kell össz- : hangban lennie a szocialista ideológiával. Miként lehet ezt elérni? Mit tegyen, tehet például a vallásos szülő, vagy ez, aki netán ■ (szive mélyén) a kapitalista verseny híve, s mit tegyenek a közömbösök? Semmi esetre se neveljék gyermeküket keti tős állásfoglalásra: otthon az 1 igaznak vélt nézetek elfogadására vagy közömbösségre (hiszen ilyesmiről sok szó esik, s a szülők sokszor indokoltan bírálják ]mai életünk megannyi visszásságát), . i— ugyanakkor óvatosságra intve őket, nehogy az iskolában ilyen nézeteknek adjanak hangot. Ez ugyanis alakoskodásra késztet, és cinizmushoz vezet. Az igazán egyszerű persze flz volna, ha a szülők is szocialista módon gondolkodnának. Ezt azonban lehet óhajtani, de nem lehet elvárni i— legkevésbé az iskolának. Mi tehát a megoldás? A gyermekeket — otthon és az iskolában egyaránt — őszinteségre nevelni, arra, hogy minden problémájukat, az ideológiait is ((beleértve a hazafiság kérdését), el merjék vinni az iskolába, és ott emiatt semmiféle hátrányuk ne legyen (és |ne csak a pedagógus részéről, hanem például az úttörőmozgalmon belül sem), ott viszont nyílt és. őszinte válaszokat kapjanak. Tipikus kérdés a hazafiság és nemzetköziség. Az előbbire viszonylag könnyen lehet nevelni, de mit sem ér, ha nem helyezzük történeti távlatba, és nem kapcsoljuk Össze az internacionalizmussal. Konkrétan: a nemzeti dicsőség, érdemek, s elsősorban a szabadságküzdelmek tárgyalása során szinte magától /merül fel a sikertelenség problémája. El kell mondani, hogy fél évezrede szerencsétlen történelmi körülmények között éltünk (török, majd osztrák-német elnyomás). De érdem, , hogy mégis vagyunk, most pedig az egész világ megbecsüli, amit az utolsó harminc .évben létrehoztunk. További kérdés lehet a szabadságharc. Az oroszok verték le. Igen, de az a cári Oroszország volt. Csakhogy a 11. világháborúban is legyőztek bennünket. Miért nevezzük őket felszabadítóknak? Ez a kérdés bizony felmerül a gyerekekben. Azért kellett leverniük, mert Magyarország támadta meg őket, rossz ügyért harcoltak a katonáink — igaz, ez a régi uralkodó osztályok bűne volt, de jó részük sokáig még lelkesedett is, vagy legalábbis mem mert szembeszegülni (mint tették azt például a jugoszláv partizánok). Ez volt a fő oka, hogy a békekötés is hátrányosan alakult. Itt kerülhet elő a más országokban élő magyarok kérdése, és az, hogy mit ’teszünk az ottani magyarokért. Teszünk, ám az államközi tárgyalások részleteit nem szokás nyilvánosságra hozni. Valahogy így képzelem el ezen kérdések megbeszélését — akár a szülők bevonásával is. Ezek persze csak jelzések, nagyon sok egyéb problémát is fel lehetne és kellene (vetni a hazafias, történelmi (és politikai) nevelés során. Mint ahogy az úgynevezett cigány- kérdést is, amelynek révén (a retrográd nacionalista, sőt faji szemlélet szinte észrevétlenül szivárog be a gyerekek tudatába. S jelentkezik retrográd cigány-nézet is. Vagy a sokkal inkább lappangó, de létező ,zsidókérdés”. Mindölt nyíltan kell megbeszélni. Persze a kisgyerekek a maguk módján érdeklődnek ilyesmi iránt, mégis: egész világnézetüket most kell megalapozni. A nyíltan 'ellenséges állásfoglalásnál is rosszabb az alakoskodás, a kettős magatartás. Mert az előbbi vitával leküzdhető, az utóbbi viszont nemcsak az ideológiai, politikai nézeteket deformálja, hanem ami mindennél fontosabb: a jellemet is. Krlstó Nagy István A DUNA—TISZA KÖZE KERÁMIA K IN CSEI (IX.) Az újkor edényművessége Bajai, kalocsai mesterek A kecskeméti Katona József Múzeum kiállítása a •kerámiamű- vesség emlékeit a Duna—Tisza közén fellelhető legkorábbi emlékektől a 20. század kézműves- iparának termékeiig mutatja be három kiállítótermében. Ugyanezt a teret megtölthetnénk a 18—20. század kerámiatárgyai - vai. A Duna—Tsza köze szegény Ugyan az edény-ipar számára alkalmas agyagban,. de éppen ezért — minthogy 1 kereskedelemnek, a távolabbi fazekasközpontoknak nagy szerep jutott e terűiéit cserépedényekkel történő ellátásában — elénk tárja 1 mesterség újkori gazdagságát. A Duna—Tisza közén kedvelt termékek -voltak a hódmezővásárhelyi tálak, a mázas mezőtúri, a fekete mohácsi korsók, a csákvárd és felvidéki (Nógrád, Gömör) „tót fazekak”. Ma, amikor gyári termákként újra divatba jcittek hússütéshez használatos cserépedények, nem nehéz elképzelnünk a cserépedények sütésre, főzésre történő nagyimértékű felhasználását régen. A cserépedényből' — törékeny lévén — több darabra volt szükség a háztartásokban. Ez a tény a fazekas megélhetését jelentette, de ha azt akarta, hogy portékája mindig kelendő legyen, igazodnia kellett a vásárlók igényeihez: „Nekünk azon mód kellett törekedni, hogy egy nőnek u konyhába minden kezére legyen. A, fazekasnak kell tudni, hogy melyik hónapban milyen étkezésnek kell lenni” — mondta az egykori mester. A cserépedény kockázatos szállíthatósága miatt a fazekasipar, ahol ezt a körülmények valamelyest is lehetővé tették, mindenütt megtelepedett. A Duna—-Tisza közén a legkedvezőbb helyzetben a bajai, a kalocsai és a tószegi fazekasok voltak, mert helyben bányászott agyaiéiból is dolgozhattak. Baja és Kalocsa környékén tálak és vizesedények — korsók, kanták, kancsók — .készítésére alkalma® agyag található. A kalocsai mesterek készítményei közül a legjellegzetesebbek a mázaitlan korsók és kanták. Egyszerűségűikben nemes darabok ezek az ősrégi, már az edénvkészítés hajnalától ismert eljárással díszített edények: felületüket finom agyagiszaippal vonták be. amelyet dörzsöléssel ragyogó fényesre simítottak. Habár a kalocsai fazekasságot és történetét még nem Ismerjük eléggé, úgy tűnik, mázas edényeik színeiről is elmondhatjutfc. hcigv ha- gyoanányőrzőefc Megőrizték a máz 17—18. századi tömeges elterjedésekor alkalmazott színeket: az egyszínű, zömmel zöld vagy sárga, illetve barna mázakat, tálaikon pedig a fehér alapon kék vagy zöld díszítést: a fehér alapon többféle szín alkalmazása már kevésbé archaikus, és a 20. századi megváltozott ízlést szolgálja ki a porcelán edények utánzásával. A bajai fazekasoknak, miután ez a vidék távol esőik a főzőedényt is készítő nagy fazekas- központoktól, a vásárlók sokrétű igényeit kellett kielégíteniük. A tálakon, vizesedényeken kívül legfontosabb termékük a főzőedény volt, a Felvidékről “és a mai romániai Bihar megyéből hozatva hozzá az agyagot. A múlt századiban még a kemencében és szabad tűzhelyen való főzéshez használt keskeny fenekű, mázat- lan „vászonfazekat” készítették, majd a századelőitől a takaréktűzhely (spárhert) elterjedésével széles fenekű, mázas fazekakat is csináltak. A nyűt tűzön kormosra égő fazekakat ugyanis , nem volt érdemes mázazni, ha színes földfestékkel díszítették őket, azt is az edény kevéssé konmo- iódó felső harmadában helyezték el. A bajai máza® edények színezése a 18. században fehér alapon kék minta volt. majd a 19. századtól tarkává váltak az edények. • Mázatlan, fényezett felületű kalocsai kanta. (Fotó: Kiss Béla) — A Duna—Tisza közén a Három város — Cegléd, Kecskemét, Nagykőrös — fazekasiparát érdemes még megemlítenünk. Az itteni mesterek hozatott agyagiból dolgoztak, céljuk a helyi szükségletek gyors kielégítése volt. Ennek megfelelően igen sokféllé edényt készítettek, amelyek közül' különleges formájukkal a kecskeméti butell.ák és kulglófsűtőfc tűnnék ki. Biczó Piroska (Vége) TÖPRENGETŐ Az igazságról Ami a könyvekben található igazságot illeti, az oly igazság, amely ha soha nem is vezet rá bennünket arra, mi a dolgok mivolta, de arra legalább megtanít bennünket, hogy mi nem az. (Anatőle France) Amikor az első konzul által kinevezett bírák először jelentek meg előtte, nyomatékosan hangsúlyozta: „Sohase kutassátok annak az embernek árpolitikái pártállását, aki az igazságot keresi nálatok.” 0 (Jevgenyij Viktorovics Tarle: Napoleon) A kihallgatás vezetőit eltöltötte a tiszta igazság iránti odaadás és a megvesztegethetetlenség öntudata, ami az olyan emberek sajátja, akiknek a halállal van dolguk, anélkül, hogy nekik is szembe kellene nézniük vele. (Ernest Hemingway) A bűnösségtől az ártatlanságig rögös, de nem járhatatlan az út, viszont az ártatlanság hangoztatása éppenséggel hasztalan és eredményében lesújtó. (Friedrich Dürrenmatt) .. . A legeslegjobb és legbiztosabb álcázás szerintem még mindig á pőre, meztelen igazság, bármilyen furcsán hangzik is. Az igazságot ugyanis senki nem veszi komolyan. (Max Frisch) Gyűjtötte: Havasházi László HONISMERET — HELYTÖRTÉNET PETŐFI BARÁTJÁNAK r> Jr r. r 7 O A A 1 tanácsai Borkészítés 1844-ben Mielőtt a borkészítési tanácsot elolvasnánk, ejtsünk néhány szót magáról a tanácsadóról is. Kardos István egy évvel előbb született Petőfi Sándornál. Neve szerényen húzódik meg a Petőfi-iro- dalomban. A Petőfi-életrajzhoz két: visszaemlékezésével járult hozzá. Elsőként az 1854-ben Jókaihoz írt levelében, majd az 1891-ben megkezdett és ugyanebben az évben be is fejezett emlékiratában mondja el azokat az eseményeket, amelyek a költőhöz fűzték. Koszt 7 váltó forintért Szalkszentmártonba kerülése előtt Kecskeméten diákoskodott. Emlékiratában írja Kardos: „Czeg- lédről Kőrösre gyalogoltam. A temető mellett; a vásár álláson találkoztam egy négy ökrös szekerü gazdaemberrel, aki Izsák felé valamelyik pusztára igyekezett menni. Ez podgyászomat föltette mégrakott szekerére s együtt gyalogoltunk be Kecskemétre, hol a piaczon ökreit kiereszté, én pedig elmentem a kollégiumba magamat beasszen- tálni. A szénior Koczó Ferenc elszállásolt a csen- getyű alatt levő 1II ik szobába, hol laktársaim voltak; Vágó Antal, Tamás Lajos, Bogár Dani és Józsa János, biennis és novitius diákok; engem bizonyítványom szerint a rektor professzor a. IV ed évesek közé vett be: és lay primárius voltam szobánkban. Tanárok voltak a felső osztályban: Tömöri Szabó János rektor, Tatai András, Karika János és Sipos Imre. Ez utóbbinak ajánlólevelet vittem ' a gyöngyösi paptól, Nagy Istvántól. Kosztot fogadtam künn messze a város szélén a „Halasi kapuban" 7 váltó forintért 1 hónapra úgy, hogy a reggelit gazdasszonyom minden nap fölhozta a szobámba, ebédre és vacsorára mentem ki a koszt adóm házához.” Az ókécskei jegyző fiával Kardos István 1844 március elején érkezett a kecskeméti iskolához. Alig töltött el egy hónapot az iskola falai között, amikor újra kísértette anyagi helyzete és ez válaszút elé állította. Idézzük életrajzi leírásából a következőket: „Keserűen éreztem a pénzhijjányt! S midőn e miatt aggódtam, bejött a Szalk Szent Mártonban üressedésben levő tanítói konventzió, mely állt; szabad koszt, 40 p.ft. és 10 mérő búza fizetésből. En azon reményben hogy egy év múlva' pénzt szerezve és privát censurát téve tovább folytathatom tanuló pályámat, elfogadtam azt és a benn levő kúrátorral Halasi Istvánnal tüstént ki is mentem.’ A szalkszentmártoni rektorságot ekkor az ó kécskei jegyzőnek Végh Ferencnek hasonló nevű fia fogadta el úgy, hogy Sz. György napkor foglalja el hivatalát. Délután indultunk el Kecskemétről s megháltunk az úgy nevezett Balázs pusztán levő csárdában. Másnap délelőtt értünk Szalk Sz. Mártonba. Az elmenendő rektor Gángol Imre rendkívül sokat áldozott Bakhűs és Vénus oltárán. Ezért a pap Szalós Mihály óvakodásra intett engem, hogy őrizkedjem a rossz példaadó barátkozástól. Tehát úgymond: „abstinueti se vino et venere!” Jutalmul a nyomtatványból | Kardos Szalikszentmártonbam 1844. április 28-tól 1846. május első hetéig .tanítóskodott. Ez idő alatt nemcsak szemtanúja lehetett Petőfi Sándor itteni munkásságának, de barátságát is élvezhette. Emlékiratának szép és fontos részlete: „Petőfi Szent- mártonban rendezte eddigi Verseit, amelyeket sajtó alá velem íratott le, s jutalmul a nyomtatványból egy példát ajándékozott nekem.” (Kardos új adatot rögzít, amikor az 1845-1 szalkszentmártoni nyárhoz köti Petőfi Versek Pl. kötetének szerkesztési munkáit.) A szalkszentmártoni segédtanító sokoldalú ember volt. A három füzetben leírt életrajza mellett előkerült egy „Elegyes gyűjtemény”-e is, amelyet 1844-ben kezdett írni. Ebből idézzük a borkészítésre vonatkozó tanácsát, leírását. ,jHogy állandó borunk legyen a mustban kell lenni 20—21 fok czukor és 7 0/00, vagy fok savnak. A ezukor erjedés folytán szesszé válik, és pedig minden Kgr. egy fokká: tehát ha a must kevesebbet mutat a must mérőn 20 foknál akkor minden Hektóliterbe annyi kg, ezukrot kell betenni a mennyi a hijjány. A sav hijjányt pedig úgy pótoljuk, hogy a savmérővel megmérjük a mustot, mennyi benne a sav. Ha nincs 7 0/00 akkor minden Hektóliterbe teszünk annyiszor 100 gramm vagy is 6 lat borsavat a mennyi hijjányzik a 7 0/00 savból. Ha 7 0/00 jóknál több a sav, akkor minden Hektóliterbe töltünk annyiszor 14’ 2 liter vizet, a menynyivel többet mutat a savmérő 7 fok bórsavnál. Igen, de a víz töltéssel igy a ezukor tartalom ke- vesbedik; tehát a viz betöltése után felkeverjük a mustot s a must mérővel megmérjük mennyi a ezukor tartalom és úgy állítjuk helyre az arányt. Sándornak „szólítják” Az 6 bornál is emelhetjük a szesz tartalmát, de itt már nem czukorral, hanem borszesszel — alkohol — és pedig 92 fokú szesszel minden hektóliterbe annyiszor 1 1/2 liter alkoholt, a mennyi hijjány van 10—10 1/2 foknyi szeszig. Hanem az ó bornál a sav többségét nem szabad víz feltöltésével leszállítani." A szalkszentmártoni szájhagyomány nem őrizte meg, hogy tanította-e Kardos István az ittenieket arra, hogyan legyen állandó borúk. Az viszont még ma is él a nép ajkán: „Élt itt egy tanító, aki barátja volt a Sándornak." Mert öregjeink ma is csak Sándornak „szólítják” Petőfit. Majsai Károly MŰKEDVELŐ TADZSIK NÉPITANC-EGYÜTTES A Firu 'Amikor a 18 éves Hafiza Szahibnazarova, a dusanbej pamutfonó szövőnője elhatározta, hogy a szakszervezetek kulitúrháza népitánc-együttesének tagja lesz, rokó- nai és barátai körében már- elismert táncosnőnek számított. Tudta azonban, hogy Tádzsikisztánban, ahol mindenki a tánc szakemberének tartja maigát, kevés a szűk családi kör elismerése. Hafiza felvette nagyanyja türkizzel díszített ezüst karperecét. (A türkiz tadzsifcul: ,1rv$za). Ez a kő, tartja a néphit, szerencsét hoz. Mindenesetre Hafizát felvették az akkoriban alakult „Firuza” együttesbe. A Firuza első komoly vizsgálja három évvel ezelőtt volt, amikor felléptiek a köztársasági, televízióban. Az új együttesnek nagy volt a sikere. Vezetője, Gavhar Mir- dzsumajeva, a tadzsik népi táncok egyik legtehetségesebb előadója. Gavhar Mirdzsumajeva művészi pályájának első jelentős eseménye 1957-ben volt, amikor a moszkvai VI. Viliágifjúságii Találkozón dijat kapott. Ezután többször fellépett a Szovjetunió különböző városaiban, külföldi vendégszerepléseken Afganisztánban, az NDK-ban, Iránban, Indiában, Pakisztánban, Burmában. Nepáliban, Szingapúron, Szíriában, Dániában, Auszt• Hafiza Szahibnazarova táncol riában és Kanadában, Cipruson. ... Á Firuza együttes a dusam- bei szakszervezeti' kultúrotthon- ban hetente 4 alkalommal próbál. Hafiza Szahibnazarova nemcsak elismert szólótáncos; ő vezeti a foglalkozásokat a legfiatalablbak- kal, a 7—12 évesekkel. Egy másik vezető táncosnő a 20 éves Venye- ra Samszejeva, a Tad2siik Állami Egyetem hallgatója is segít. Az együttesek tevékenységét a szak- szervezet költségvetéséből fedezik, ebből biztositjáik a díszleteket, kosztümökéit, hangszereket és a vendégszereplések költségeit. • Gavhar Mirdzsumajeva, «Tadzsik SZSZK népművésze tanítványai körében. \ KÉPERNYŐ Évgyűrűk Érzésem szerint a pécsi és a szegedi stúdió még a bizonyítási korszakban időzik. Újra és újra meg akarják győzni feletteseiket, nézőiket: szükség van rájuk. Igenis új színekkel dúsították a honi televíziózást! Igenis megérdemli Dél-iDunánitú'l és Dél-Alföld, hogy’hetente kitől tsön egy két órányi műsoridőt. Elképzelhető, valószínűsíthető: akaratlan, tudatalatti ez a görcs, de legjobb műsoraikban is tetten érhető a kellő önbizalom hiánya. Talán ezzel is magyarázható, hölgy az adott táj és népe a kívánatosnál ritkábban jelenik meg a maga' valóságában a képernyőn, iA rendkívülit és a különlegest keresik, ami persze dicsérendő törekvés. Különösen akkor volna az, ha a riporterek, a műsorszer- kesztők erőteljesebben érzékeltetnék a sajátos és az adott realitások, a helyi jellemzők közti kapcsolatokat Nyilvánvaló: meg kell mutatni ország nak-viiágnak: mit tud a vidék. Ez a vidék! Csak ne eny- nyire — hogyan1 is mondjam -*• tanmese-szerűeni. Szinte áhítato- san közölték vasárnap a két stúdió tízéves fennállására emlékeztető Évgyűrűk című műsorban, hogy például egy romáin nemzetiségű orvos megpályázhatott egy amerikai ösztöndíja*. Kérem tisztelettel, egy.. f ővárosi illetőségű embernek sojia mem jut az eszébe hasonló alkalmak elnyerésekor, ho"" Budapesten élek és mégi£... Kevéssé ünnepélyes soraimat éppen az a fölismerés indokolja: természetesnek tekintem a pécsi és a szegedi stúdió létéit. Nem vívmány, nem ajándék. Modem korunk, a helyi önállóság lassú, de szívós érvényesülése parancsolta világra. Akkor tölti be maradéktalanul hivatását, ha hatékonyan segíti az Itt élők boldogulását, ha mindkettő szépeigés, szenzációhajhászás, rácsodálkozás nélkül, országos érvénnyel szól közös dolgainkról, Már sokszor bizonyítottak! H. N. b
